Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-10 / 238. szám
4 1994. október 10., hétfő ^ A szerkesztőség postájából „Azt hittük, a sorsunk jobbra fordul” Munka és pénz nélkül, reménytelen helyzetben Világnyelv Minden földrészen egyformán értik Végső elkeseredésemben nem tudok mást tenni, mint hogy a munkahelyemen ért sérelmemet (sérelmeinket!) a nyilvánosság elé tárjam. Privatizálás útján a Kunság Kereskedelmi Rt. karcagi fiók dolgozója vagyok, aki azt remélte, ha magánkézbe kerülünk, nem lesz tovább reménytelen, kilátástalan a helyzetünk, hogy a sorsunk jobbra fordul. Sajnos nem így történt. Ugyanis az új tulajdonos megbízta a volt fiókigazgatót, hogy az augusztus 29-i gyűlésen közölje a dolgozókkal, a továbbiakban három választási lehetőségük van: 1. a vállalat mondjon fel a dolgozónak; 2. közös megegyezéssel szüntessék meg a munkaviszonyt; 3. a korkedvezményes nyugdíjazás. Az első pontban foglaltakat huszonnégyen választottuk - azt remélve, hogy így megkapjuk a végkielégítést és mindazt, ami a munkánk után jogszerűen megillet bennünket. A további két lehetőséget senki nem választotta. Az igazi káosz akkor kezdődött, amikor a volt fiókigazgató a három pontba szedett kijelentését két hét múlva - az újabb gyűlésen - visszavonta, illetve meghazudtolta önmagát. Ezzel a tettével a karcagi fiók becsületes dolgozóit már lelkileg, idegileg teljesen kikészítette, hiszen e nélkül is oly bizonytalan, kilátástalan a sorsunk, a megélhetésünk. Az említett vezető - tudomásunk szerint - felvette a ráeső részt, a dolgozókkal mit sem törődve. Sőt minket attól a kis járandóságunktól is meg akarnak fosztani, ami ilyen privatizációs helyzetben még megilletne. Az új tulajdonos a megbízott fiókigazgatóval együtt most azt a formát erőlteti, hogy a dolgozók közös megegyezéssel váljanak meg a cégtől! Ilyen formában pedig a dolgozó elesik a végkielégítéstől, a felmondási időre eső összegtől, ami egyeseknél kb. 250 ezer forintot tesz ki. De még ebbe is belementünk tízen, mert már nem bírtuk idegekkel a bizonytalanságot, azt, ami egyáltalán itt van, s mert a családunk nyugalmára is törekedtünk. A velünk történtekre az tette a pontot, hogy szeptember 22-én utasítás érkezett a céghez, mely szerint fel kell számolni a fiókot. Azt a munkahelyet, ami több mint nyolcvan embernek adott munkalehetőséget, megélhetést! Ugyanakkor a dolgozókkal, akiknek a bőrére megy az egész, senki nem törődik! Sajnos a volt fiókigazgató sem azon fáradozik, miképp segíthetne a dolgozókon . .. Úgy érezzük, megint a szegény ember keservesen keresett, megérdemelt pénzén akarnak mások meggazdagodni. (Olvasónk neve, címe a szerkesztőségben.) Az utolsó szalmaszálba kapaszkodva Aki tud, segítsen Fiam, Kajári István 20 éves korában, 1988 októberében súlyosan megbetegedett. Az orvosok megállapították, menthetetlen,- , agytumorban szenved, Hosszú lenne felsorolni azt a tengernyi szenvedést, amitleziá betegség okozott a valaha repülős élsportoló, erős, életvidám fiamnak. Természetesen a családnak is, akik minden lelki-fizikai és anyagi erőnket összeszedve próbáljuk az életben maradás legapróbb esélyét is megteremteni. Fiam többször került közvetlen életveszélybe, ám Istennek hála, sikerült legyőzni a halált. A diagnózis megállapítása után átesett egy műtéten, ám az operáció után teljesen lebénult és elvesztette a szeme világát. Nem adtuk fel! Az itthoni ápolásnak, az orvosi, természet- gyógyászi, gyógytomászi segítségnek köszönhetően - ha apró lépésekkel is -, a gyógyulás útján jár. Sajnos, ma még messze vagyunk az egészséges állapottól, hiszen a betegágyából egyedül felkelni, önmagát ellátni nem képes. Az ötesztendei küzdelem alatt, ha lelkierőnk nem is, ám anyagi tartalékaink elfogytak. Természetesen minden általunk ismert lehetőséget megpróbáltunk igénybe venni. Dr. Sarka- diné dr. Lukovics Éva segítségével jó néhány lehetséges támogatót megkerestünk, ám érdemi segítséget nem kaptunk. Az orvosi szakvélemények szerint az agytumor eltűnt, fiam fokozatosan nyéíi Vissza erejét, tomászikji mozgásképes. Mind» ezek ellenére szomorúak vagyunk, mert a gyógyuláshoz szükséges drága külföldi gyógyszerek - amelyeket nem kapunk meg térítésmentesen -, a természetgyógyászi, gyógytomászi, orvosi segítség, havonta közel húszezer forint. Férjem az egyedüli kereső a családban, én rokkantnyugdíjas vagyok, és a beteg fiunk mellett még két lánygyermekemnek kell megélnie - férjem havi 25 ezer forintos keresetéből. Tudom, sok hasonlóan nehéz sorsú család él ma ebben az országban, ám - ahogy más is - mi is szeretnénk a nyilvánoság- gon keresztül segítséget kérni az emberektől, akikből, úgy gondolom, még nem veszett ki a segítőkészség, a jó szándék. Számlaszámot nyitottunk, hogy az oda befolyó adományokat fiunk gyógyítására fordítsuk, ami a következő: Iparbank Békéscsaba, 269-98947 IP3-51271. Köszönöm, hogy megoszthattam a gondomat, és egyben kérem, akinek módja van rá, segítsen. Kajári Istvánné Békéscsaba Küldjön egy képet! A kereskedelmi cég csapata ’48-ban Az üzemek, vállalatok között rendezett bajnokságon kiemelkedő eredményt ért el a szolnoki egykori kiskereskedelmi vállalat futballcsapata - 1948-ban. Valamennyiük nevét már nem tudom felsorolni, de akikre emlékszem: az álló sorban balról Dénes Mihály edző, jobbról a második Bükkösi Lajos, az ülő sorban jobbról az első Tiger Miklós és a második sorban balról az első Balogh László. A képet őrzi és beküldte: Vörös Lás/.lóné - Szolnok Sok szó esik manapság a szolnoki Bartók Béla Zeneiskoláról. Kevés a tanterem, nincs gyakorlóhelyük a zenekaroknak, késő délutánba nyúlik a zeneoktatás stb. És mindez ráadásként társbérletben a Napsugár Gyermekházzal. Az az érzésem, mintha visszafelé haladnának a dolgok, de jóindulattal is csak helyben járunk. Az idősebbek emlékeznek még a régi zeneiskolára a mai Baross utcán. Szolnok város azt- úgymond - kinőtte. Ma vajon mennyivel több tanterme van Szolnok megyei jogú város zeneiskolájának? Azután volt egy gyermekházunk is a Kossuth Lajos utcán; Úttörőház volt a neve. Korszerűtlen volt, felújították. Ma a Technika Háza... A zeneiskola évek óta együtt él a gyermekházzal. Talán a közös sors akaratából. Mindkettőt száműzték városunk szívéből... Nem volt egészen jó „húzás”, már a megközelítésüket illetően sem. A zeneiskolából sötétben tapogatózva araszolunk hazafelé- lehetőleg csoportosan. Gondoltam már arra, amire nyilván az illetékesek is, tudniillik, hogy akinek nem tetszik, az ne járjon - gyerekét ne járassa - zeneiskolába. De kérem! Már az általános iskolákban az orosz mellett - helyett? - angolul, németül és franciául tanulnak gyermekeink. Melyik a világnyelv? A zene! Ha ehhez még hozzáveszem, hogy nyelvet ilyen olcsón, ilyen szívvel-lélekkel és ilyen eredményesen sehol sem oktatnak, akkor csodálkozom azon, hogy csak hétszázötven tanulója van egy megyeszékhely - és környéke — zeneiskolájának. Négy évvel ezelőtt, amikor leányommal együtt először léptük át az iskola küszöbét, kicsit bizonytalanok voltunk. Ma már mindketten biztosan tudunk valamit: hogy nemcsak hegedülni tanul meg, hanem mindig hálás szívvel gondol zenetanáraira, akik ezt az Európától Amerikáig, Ázsiától Ausztráliáig egyaránt érthető nyelvet mgismertették, megszerettették vele. Nem, nem várom, hogy művész legyen, csak szeresse, értse a zenét. S szabadidejét értelmesen töltse el. Azt remélem, soha nem jut majd gyermekem eszébe a durvaság, az erőszak. Úgy vélem, a zene igénye, szeretete egyik biztosíték erre! Városunk és a környező települések ifjúsága feltétlenül megérdemli, hogy legyen külön zeneiskolája és gyermekháza. Egyébként aki nem jár rendszeresen az intézménybe, az nem is tudhatja, hogy akár a zeneiskolában, akár a gyermekházban milyen emberfeletti, mégis szép munkát végeznek a pedagógusok. Nehéz körülmények között érnek el jelentős eredményeket. A zenepedagógusok országos versenyekre, középfokú oktatási zeneiskolákba készítenek fel diákokat eredményesen. Az is közismert, hogy a zeneiskola tanulói szinte minden kulturális eseményen szerepelnek a városban. Ne csak szidjuk a fiatalságot, hogy hangosak, csak videóznak, diszkóznak, épkézláb mondatot nem tudnak megfogalmazni... Bartók és Kodály hazájában, ahol fejlett európai országok zenepedagógusai tanulmányozzák a zenetanítás módszereit, a saját gyermekeinkért is többet illene tennünk. Bihariné Farkas Judit Mezőtúri diákok a havasokban A mezőtúri Szegedi Kis István Református Gimnázium kollégiumának igazgatója - a pályázaton nyert 100 ezer forintból - a közelmúltban egy csodálatos erdélyi kirándulásra vitt bennünket. Hajnalban léptük át a magyar-román határt, majd Szilágysom- lyón cserkész barátaink és tanárunk csatlakozott hozzánk. Kolozsváron történelmi séta erejéig szakítottuk meg utunkat, és ezt követően indultunk a szombatfalvi völgybe, táborhelyünkre. A sátrak felállítása után a közeli patak csobogása mellett szenderedtünk álomba. Másnap 30 km-es gyalogtúrára indultunk - a szombatfalvi turistaház (1401 méter) érintésével - a Fereastra Marén keresztül a Bindel 2383 méteres csúcsára. Az erőt, kitartást és bátorságot igénylő túra után (3200 méter szintkülönbség legyőzésével), amit csodálatosan szép természeti környezetben tettünk meg, tele élménnyel érkeztünk a táborhelyünkre. A következő nap egy gyönyörű buszkirándulásra mentünk a Bi- lea-tóhoz, 2040 méter magasra. Innen egy gerinctúrát tettünk a Capra tengerszemhez, és e nap fénypontja a pihenő alatt vívott felejthetetlen hógolyócsata volt. Kirándulásunk során még sok-sok nevezetességet tekintettünk meg. Csodálatos volt az a pár nap, amit a Fogarasi-havasokban töltöttünk. Az utolsó nap korán keltünk, és a határ előtt búcsúztunk el erdélyi barátainktól. Az Új Néplapon keresztül is köszönetét mondunk Csorna Mihály tanár úrnak, és kísérő tanárunknak, Szűcs Jánosnak, akik elvittek bennünket erre a felejthetetlen útra, s mindvégig féltő gonddal vigyáztak ránk. Németh Adél (II. o.) - Mezőtúr Köszönet a telefonért Azért előfordulnak olyan kellemes meglepetések is ebben az országban, amik az emberek bizakodására, közérzetére jó hatással vannak. Ilyen érzést váltott ki belőlem az a levél, melyet a Tovitel Kft.-től kaptam - válaszként arra a nyilvános kérdésemre, hogy Tiszavárkony- szőlőben mikor lesz telefon. A levélválaszból megtudhattuk a késés okát, és a költségekről is pontosan tájékoztattak. A legnagyobb örömünkre az szolgál, hogy a kivitelezők nem üres ígéretet tettek, hanem az újólag megadott határidőnek — ami szeptember 30-a volt - ponJ tosan eleget tettek. Ezért Csomós Béla és Barják László üzemvezető uraknak és az építésen dolgozóknak a telefontulajdonosok nevében köszöne- temet fejezem ki. További munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánok. Ifj. Szendi Lajosné Tiszavárkony-szőlő Expressz - ajánlva Bérre menő kérdések Kedves Sztrunga Vilmos! Mint gyakorló pedagógus több kérdésben kér tanácsot, állásfoglalást, a szerkesztőségünk címére küldött levelében. Kérdéseire véleményem szerint munkahelyi főnökei, a Szelevényi Általános Iskola vezetői is megfelelő válasszal tudnának szolgálni. Jóllehet meg is kereste őket, csak valami oknál fogva bizalmatlan velük - a hallottakkal? - szemben. Ezen őszintén szólva nem csodálkozom, hiszen az utóbbi egy-két év oktatás- irányítási, törvénykezési gyakorlata (lásd: F kategória) nem kevés borsot tört a pedagógustársadalom orra alá. Okleveles agrármérnöki végzettséggel kezdett el általános iskolában tanítani - írja-, majd a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pedagógia-pszichológia szakát végezte el. Kérdése: „Ezek alapján biológia-gyakorlati szakosnak számítok-e, vagy képesítés nélküli tanár vagyok?” Szolnoki iskolaigazgatóval is konzultálva, válaszom: tulajdonképpen egyik sem, hanem pontosan az, aminek képezte magát. Olyan tanár, aki pedagógia-pszichológia szakot végzett. A következő kérdése így hangzik: „35 éves munkaviszonnyal rendelkezem, ebből 24 év közalkalmazotti. Melyik bérbesorolási kategóriába tartozom? Jelenleg a „D” osztályban 29.500 forint bérrel szerepelek." A köz- alkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) előmeneteli rendszere úgy rendelkezik, hogy a „D" fizetési osztályba azokat a közalkalmazottakat kell besorolni, akik főiskolai végzettséget igénylő munkaköröket látnak el - ez vonatkozik az általános iskolában tanítókra. Ön megfelelő fizetési osztályban van, mivel a besorolás alapja minden esetben nem a meglévő, hanem a munkakörre előírt, megkövetelt iskolai végzettség. Az osztályon belüli fizetési fokozatokat úgy számítják ki, hogy a közalkalmazotti munkaviszony idejét hárommal osztják. Az így kapott fokozat mellé - az Ön esetében ez a szám nyolc - a Kjt. szorzószámokat rendel, ami Önnél 3,5. Ezt kell szorozni az A/l fizetési fokozat összegével, a sokat vitatott, még mindig 8.000 (!) forinttal. A végeredmény tehát a D/8-as fokozatban 28.000 forint. Ennél 1500 forinttal magasabb ösz- szeggel van besorolva. Az eltérés magyarázatára a levelében közölt információk nem elégségesek. Még egy vélelmezett sérelme van: ez év szeptember 1-jével a kémia-fizika tantárgyak tanítása helyett napközis nevelői munkakörbe sorolták be. Ezt visszaminősítésként értelmezi, azzal indokolva, hogy a korábbi heti 18 helyett 23-ra növekedett az óraszáma. Ez önmagában nem jelent visszaminősítést, mivel az egyes pedagógus-munkakörök kötelező óraszámait a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet írja elő. Az iskola vezetőjének ugyanakkor a tanítás érdekében lehetősége van arra, hogy egyes pedagógusokat a korábbi fizetési besorolásuk megtartása mellett más munkakör ellátásával bízzon meg. Leveléből sajnos nem derül ki, hogy a munkaköri átsorolásával egy időben csökken- tették-e vagy változatlanul hagyták a fizetését. Áthelyezés esetén viszont az igazgatónak egyetértési kötelezettsége van az érintett pedagógussal. Amennyiben Ön az áthelyezést nem fogadta el, vagy az egyetértés nem történt meg, panaszával - békés megegyezés hiányában - végső fokon a munkaügyi bírósághoz fordulhat. Van egy változás, ami azonban nem csak Önt, de nagyon sok pályatársát, illetve egyéb közalkalmazotti szakterületen dolgozót érint kedvezően. '95. januártól jogszabály írja elő: minden korábbi munkaviszonyban töltött időt (tehát nem csak a közalkalmazottként ledolgozottat!) kell figyelembe venni - az Ön munkaterületénél maradva, pl. a pedagógus-bérbesorolásoknál. Meglepően jó a kukoricatermés „Kiváltságos kukoricaföldek” cím alatt - olvasónk bejelentése nyomán - a közelmúltban azzal foglalkoztunk, hogy a Tisza II. Mgtsz kisújszállási határában a nyugdíjasok rovására megkülönböztetett módon öntözték a kukoricaföldeket. Az eddigi betakarítás alapján - és cikkünk nyomán - a szövetkezet elnöke most többek között az alábbiakról tájékoztat: A háztáji táblákon az őszi búza és árpa 2-3 q/ha-ral volt jobb mint a termelőszövetkezeté, de ugyanezt mondhatom el a kukoricáról is. Kevés olyan szövetkezet van a megyében, ahol 820 hektár a kijelölt háztáji terület, melyen közel 20 féle növény termelési gondját szerveznék meg a tagság érdekében, ahogyan ezt mi tesszük. És ezúton is hangsúlyozom, a szemben lévő táblán egyetlen vezetőnek sem volt háztáji kukoricája; a különböző munkahelyi csoportok mindig sorsolás útján kerülnek arra a helyre, ahová kerülnek. Végül is a szóban forgó területen dolgozó szakvezetők, traktorosok becsülete érdekében jelzem, hogy meglepően jó eredmények születtek a „nem öntözött” kukoricaföldeken. A mérések alapján 45-58 q/6000 m2 kukoricát takarítottak be, ami 78-100 q/hektáros termésátlagnak' felel meg. Tájékoztatásul közlöm még, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében szeptember 30-ig már lesi- lóztak 20 ezer hektár öntözetlen kukoricát, s amit nem kellett le- silózni, annak a termése hektáronként nem éri el a 30 q-t. Úgy gondolom, azok az emberek, akik éjjel-nappal, szombaton és vasárnap is dolgoztak azért, hogy a rendkívüli aszály hatását ellensúlyozzuk, megérdemlik az elismerést és azt, hogy a terméseredmény is a nyilvánosság elé kerüljön. Guba Mihály a Tisza II. Mgtsz elnöke Kisújszállás Levelekből - sorokban Nagyné Mészáros Éva intézményvezető köszönetét mond a Zöldért Unióflukt Kft. igazgatójának és munkatársainak, akik a „Cigány Központért” alapítványuk kezdeményezését támogatták, és a kért segítséget a gyerekek számára megadták. * Patkósné Cseh Zsuzsanna leveléből: Csak az tudja igazán, mit jelent az optikai szolgáltatásban a gyors, megbízható munka, a segítség, akinek szemüveges gyermeke van. A szolnoki Danyi optikai szaküzletről, ahova rendszeresen járunk, ezt elmohdhatom. Legutóbb péládul a 3 éves kisfiam törött szemüvegkeretét pillanatok alatt megjavították - ingyen. Ezúton is hálás szívvel köszönjük. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
