Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-05 / 208. szám

1994. szeptember 5., hétfő 5 Körkép A politikai és gazdasági átmenet ára Szociális mutatók Kelet- és Közép-Európában- Kelet- és Közép-Európá- ban a szociális mutatók híven tükrözik, hogy milyen árat kell fizetniük az embereknek a po­litikai és a gazdasági átmene­tért - írja az ENSZ Gyermek­alapjának (UNICEF) The Progress of Nations című idő­szakos kiadványa. Albánia, Bulgária, Romá­nia, Ukrajna és az Orosz Föde­ráció a legerősebben sújtott országok. A felnőtt lakosok elhalálozási arányszáma nö­vekszik, a középiskolákba fel­vett gyerekek száma csökken és a bűnözés példátlanul gyors növekedést mutat. Az Orosz Föderációban az elhalálozási arányszám emelkedése azt je­lenti, hogy 1993-ban félmilli­óval több ember halt meg mint négy évvel ezelőtt, mégpedig legtöbben a felnőtt férfiak kö­zül. Közép-Európában valami­vel jobb a helyzet: A Cseh Köztársaságban lassan vissza­térnek a normálisabb körül­mények. Lengyelországban az élet- színvonal erőteljes csökkenése után a „lábadozás” első jelei mutatkoznak, Magyarorszá­gon pedig a növekvő halálo­zási arányszámoktól eltekintve sikerül megakadályozni a leg­több szociális mutató romlá­sát. Viszonylag kevéssé módo­sította az átmenet a térség or­szágaiban a gyermekek jólé­tére vonatkozó legfontosabb mutatókat: az öt éven aluli gyermekek halandóságának arányszámait, a védőoltással való ellátás szintjét és az elemi iskolai beiratkozások számát. A gazdasági helyzet romlására utaló sokkal gyászosabb sta­tisztikai adatok - a reálbérek csökkenése, a munkanélküli­ség növekedése és az egész­ségügyi ellátás költségeinek erőteljes felszökése - azonban azt sejtetik, hogy az a környe­zet, amelyben a gyermekek milliói felnövekednek, sokkal nagyobb mértékben romlik, mint azt a statisztikai adatok mutatják. Az UNICEF felmérést ké­szített az 1989 és 1992 közötti időszakról. Ennek megállapí­tásai közül idézünk néhányat.- Az öt éven aluli gyerme­kek halálozási arányszáma változatlan volt a legtöbb or­szágban, de valamelyest csök­kent Magyarországon, Len­gyelországban és Romániá­ban, és növekedést mutatott Bulgáriában (1000 születésből 18-ról 20-ra nőtt.)- A védőoltással való ellá­tást a legtöbb országban a 90 százalékosnál magasabb szin­ten tartották, és ez sokkal ma­gasabb átlag, mint a világ bármelyik más térségében. Az egyetlen jelentős kivétel az Orosz Föderáció, ahol a ka­nyaró elleni oltás szintje 82 százalékosról 62 százalékosra csökkent.- A majdnem általános alapfokú beiskolázás szintén változatlan maradt a térség­ben, kivéve Romániát és Bul­gáriát, ahol 97 százalékosról 94 százalékosra, illetve 96 százalékosról 89 százalékosra csökkent.- Az óvodai ellátás Ma­gyarország kivételével a térség országaiban mindenütt 15—20 százalékkal csökkent.- Az átlagos életkor Romá­nia kivételével mindenütt va­lamelyest csökkent, az orosz férfiak esetében két évvel.- A házasodási és a szüle­tési arányszámok erősen csök­kentek mindazokban a közép- és kelet-európai országokban, ahol erről adatokat tudtak sze­rezni.- A családi pótlék és az anyasági segély gyorsabban apadt mint a nyugdíj.- Az egy főre jutó hús- és halfogyasztás valamennyi or­szágban csökkent, a legna­gyobb mértékben a szegények körében.- Az egészségügyre és az oktatásra fordított állami kia­dások a nemzeti össztermék arányában az 1989-1992-es időszakban az Orosz Föderá­ció kivételével mindegyik köt- zép- és kelet-európai ország­ban elég jelentős növekedést mutattak. Az egészségügyi szolgálta­tások és az oktatás minősége azonban romlott, mivel a valós költségvetések leapadnak, a fizetések mind nagyobb részt vesznek el belőlük és operatív célokra egyre kevesebb pénz áll rendelkezésre. (MTI-Panoráma) A vidéki programokat megtartják Ha expo nem is, Magyarország-fesztivál lesz Érvényben van a világkiál­lítási törvényünk, és ismert a kormány véleménye arról, hogy nincs pénz az expo meg­rendezésére. A rövid ideje hi­vatalában lévő új világkiállí­tási kormánybiztost, Dérczy Ferencet kérdeztük: ezek sze­rint most exlex állapot alakult ki?- Amíg a parlament másként nem szavaz, addig érvényben van a világkiállítási törvény. Csak azokat az építkezéseket szüneteltetjük, amelyek kizáró­lag az expo céljait szolgálnák.- A magyar pavilon építke­zése is leállt, pedig az később a műegyetem építészeti karának épülete lett volna.- Mint mondottam, bizonyos építkezések leállnak, mások vi­szont folytatódnak addig, ameddig az épületek nem ke­rülnek olyan állapotba, hogy konzerválni lehessen őket. A magyar pavilon cölöpözési munkáit például azért hagytuk abba, mert ha nem lesz expo, akkor azt másképpen kell meg­építeni. Ha az expót is szolgálná az épület, akkor olyan födém- szerkezetre lenne szükség, amely négyzetméterenként 2000 kilogrammos terhelést bír ki, ha az egyetem céljaira szán­juk csak, akkor elegendő egy olcsóbb, 500 kilogramm teher­bírású födémszerkezet is.- Több vállalat kártérítési igényt fog benyújtani, ha elma­rad a kiállítás. Mennyibe kerül ez az országnak?- Még nem tudjuk, de azt hi­szem, hogy ezt még a parla­menti vita idején sem fogjuk tudni megmondani. Konkrét kártérítési igény még nem ér­kezhetett, hiszen hivatalosan még nem mondtuk le a világki­állítást. Különben is a kártérítés mindig alku kérdése. Attól tar­tok, ennek a problémának most sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja. Mi nem kívánunk peres­kedni, de olyan szándékot sem érzek, hogy az érintettek kíván­nák mindenáron perre vinni az ügyet.- Eddig 75 vidéki település kísérőrendezvényeit engedé­lyezte a Világkiállítási Tanács. E pillanatban újabb 60 vár az engedély aláírására és a to­vábbi pályázatokat szeptember 30-ig kell beküldeni. Úgy hírlik, hogy ezek a rendezvények Ma­gyarország Fesztivál néven az 1100 éves évforduló eseménye­ivé válnak majd.- Két dologról van szó. Az országalapításunk 1100 éves évfordulójának megünneplésére 4-5 olyan nagy rendezvényt ter­vezünk, amelyet a Művelődési Minisztérium szervez. Az ere­detileg expokísérő rendezvény­ként indult Magyarország Fesz­tivál valamennyi rendezvényét az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium „átveszi”, vagyis ezek megvalósulnak. így hát a vidéki rendezvények szervezői nyugodtan dolgozhatnak to­vább. Ferenczy Europress „A vevő megérdemli, hogy tiszta legyen a kezem” Beszélgetés dr. Molnár Istvánnal, a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola főigazgatójával- Ön néhány hónapja nyerte el pályázat útján megbízatását. Sikerült-e feltérképezni a főis­kolai viszonyokat?- Nyáron ezekről a dolgok­ról egy szűk körrel tudtam tár­gyalni, viszont minden tan­székvezetővel beszéltem, s megpróbáltam gazdaságilag is tájékozódni. Ez utóbbi nagyon csekély mértékben sikerült, mert a munkatársak nagyon kevés információt adtak. Min­denkinek megmondtam, en­gem nem érdekel, ki mennyit keres, - az lenne a jó, ha milli­ókat keresne. Természetesen úgy, hogy ez a főiskola alap­vető érdekeivel egybeesik. De azt nem tűröm, hogy a főiskola egy oktatója vagy alkalma­zottja úgy legyen gazdag, hogy közben az intézmény el­szegényedik.- Milyennek látja az oktatói kar színvonalát?- A magyar felsőoktatás egy darabja ez, a maga konzerva­tivizmusával és a maga moz­dulatlanságra való törekvésé­vel. Szükségszerűen nem akarnak megújhodni. Általá­ban. Nehezen mozdulnak egy megszokott életformától, egy megszokott kereseti lehetőség­től, egy gondolkodásmódtól, s ezen eszük ágában sincs vál­toztatni. Nem hiszi el azt né­hány oktató, hogy kicsúszik alóla az intézmény, és kicsú­szik az az életforma is, amit az intézmény adott. Látok egy komoly ellenállást. Ez az elle­nállás nem látványos, az illető nem száll vitába — olyan ez, mint a homokzsák. A lövedék a páncélról visszapattan, a homokzsák elnyeli. Lőhetsz te húszezret. Jön szembe, igen - bólogat, ellenállást nem tanú- -síL csak .passzív rezisztenciába vonul. Ezt mélységesen ta­pasztalom. Hogy ezen túllép­jünk, gondolkodtam szervezeti változtatásokról. S döntöttünk bizonyos kényszerpályák kié­pítéséről.- Beszélnek a docensek ki­nevezése körüli bonyodalmak­ról...- Megdöbbenve tapasztal­tam, hogy mindenhol máshol magasabb oktatói követelmé­nyeket támasztanak. Az egyik tanácsülésen, amikor még nem voltam itt, olyan határozat szü­letett, hogy egy meglévő köve­telményrendszert alacsonyabb szintre vettek. Mivel ez megtör­tént, így gyakorlatilag mindenki docensi kinevezést kaphat, s megkezdődhet a Nemecsek-ef- fektus. Mondtam, hogy lassan ugyanúgy járunk, mint a Pál ut­cai fiúk, hogy itt a portás lesz az egyetlen Nemecsek. Glatz Fe­renc azt mondja: a középisko­lákhoz képest sok esetben visz- szalépést jelent a felsőoktatás. Mert, - ezt ő nem mondja ki, de nyilvánvaló -, a felsőoktatás ej­tőernyős bázis lett az ilyen­olyan kihullott nagyságoknak és a diák nem szólhat vissza, az oktatónak pedig esze ágában sincs semmi erőfeszítést tenni. A megújulás, önmaga fejlesz­tése, az önképzés a felsőokta­tásban természetes folyamat. Ásatag dolgokkal csak a mun­kanélküli diplomások számát növeljük. Becsapod a társadal­mat és becsapod a szülőt is. A társadalmat azért mert három év múlva jelentkezik a munkanél­küli, a szülőt azért, mert sem­mire nem jó a diploma. Vannak vitathatóan tisztességes oktatási - főként magán - intézmények mostanság különböző szinte­ken. Át kell alakítanunk az okta­tási struktúránkat úgy, hogy az automatikusan képes legyen előrevinni az oktatót, az ne várja, hogy új igazgató vagy valami sorsrendeltetés kény­szerítse előrelépésre. Meg akarom az alapjait teremteni annak, hogy igenis be lehessen mutatni azt, hogy lehet gya­korlatias jellegű oktatást csi­nálni. Mint nem szolnokinak előnyöm és hátrányom is van ebben. Előnyöm, hogy nem vagyok kiszolgáltatva a helyi érdekszféráknak, a hátrány, hogy nem ismerem eléggé a helyi viszonyokat. Nyilván sok hibát vétek, amíg megtalá­lom az optimális megoldáso­kat. Az önálló főiskola léte egy adottság, amit különböző emberek kivívtak mások elle­nében e városnak, e régiónak. A bizalomnak meg kell fel­elni, ez a feladat a tanári kar, a főiskola vezetése és diáksága előtt. Találkozom hamarosan vállalkozókkal. Szeretném elmondani, mit tudunk mi adni, és azt szeretném, ha ők is követelnének tőlünk. Szükség van erre, mert különben meg­int légüres térbe kerülünk.- Mi a véleménye az Önéhez hasonló intézmények pénzügyi helyzetéről? , Dr. Molnár István Nagykanizsán született, 55 éves. Általános és középiskoláját a Somogy megyei Csurgón végezte, a pécsi tudományegyetem állam- és jogtudo­mányi karán „summa cum laude” fokozattal szerzett diplomát. Az egyetem földjogi, mezőgazdaság-jogi tan­székén tanított, eljutott a docensi kinevezésig. Ezután a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Agrária részlegénél dolgozott. Volt az Agrimpex vezető jogtanácsosa, a nemzetközi Pethö Intézet főtitkára, az ÉGI külkereske­delmi szakértője, a MAVAD vezető jogtanácsosa. Dol­gozott Tanzániában, a kairói egyetemen, Észak-Jemen- ben. 1990-től a Külkereskedelmi Főiskolán tevékenyke- dik.Tanszékvezetői főiskolai tanárként nyújtotta be pá­lyázatát a szolnoki főigazgatói cimre. Felesége szintén jogász. 20 éves lánya van, aki több nyelven beszél felső­fokú szinten. Pályázatának utolsó sorai a következők ^„..egysze­rűen meg szeretném mutatni, hogy lehet erdményeseb- ben, nagyobb hatékonysággal és sokkal gyakorlatiasab­ban oktatni és képezni a leendő kereskedőit, illetőleg azt is , hogy olyan nagyszerű helyen, mint a Tiszaligeten, gyönyörű adottságok között, az önkormányzatok és a kollégák támogatásával létre lehet hozni egy olyan fel­sőoktatási intézményt, mely versenyképes nem csak ha­zai, hanem nemzetközi vonatkozásban is. Magam is vi­déki vagyok, mindig lokálpatrióta voltam, hiszek eb­ben..."- Ki legyen az intézmény gazdája? Az állam vagy az ala­pítványok finanszírozzák pél­dául egy főiskola tevékenysé­gét? Ez kemény politikai kér­dés, a kormányprogram, a pár­tok közötti vita e körül forog. Én elképzelhetetlennek tartom azt, hogy az intézményfenntartó kizárólag az önkormányzat le­gyen. Napok óta tanulmányo­zom a Magyar Kulturális Mi­nisztériumok 1867-1993. között című könyvet. Minden felsőok­tatási miniszternek elolvastam a programbeszédét Klebelsberg Kunótól Eötvös Lórándig. Megdöbbentő volt, hogy mind azzal kezdte: köszöni azt, hogy annyit áldoztak a felsőoktatá­sért, s hány százalékkal volt ez az összeg több az előző évekhez képest. A mi miniszterünk pe­dig azzal kezdi, hogy vissza kell adjon pénzt a költségvetésnek. A magyar oktatás, az egyete­mek, a főiskolák a világelsők között voltak. S most, amikor le vagyunk maradva, s már csak Albánia jön utánunk, a minisz­ternek vissza kell adnia a pénzt. Fantasztikus olvasmány érezni azt, hogyan értették meg a hon­atyák, a főrendek, a tisztvise­lők azt, mily öröm egy ország­nak kiművelt főket nevelni.- Hogyan vélekedik az in­tézményi felvételekről?- A felvételikről? Soknak tar­tom például a matematikát. Az, hogy a matematika, mint felvé­teli tárgy azonos írásbeli köve­telményt jelent a Közgazdasági Egyetemével, ez olyan szelek­ciót eredményez: nem hívha­tunk be diákokat, akik kitűnőek a maguk vonalán, de matemati­kából gyengébbek. A matema­tika nem egészen biztos, hogy az a bázistárgy, amire épül az it­teni oktatás. Nagyon lényeges­nek tartom a gondolkodás kia­lakításában, de nem annyira, hogy meghatározza a szelekció körét. Ha ebből rossz központi írásbelit írsz, ide be nem kerül­hetsz. Azután felháborítónak tartom az intézmény-kialakí- totta keretszámokat. Egy Köl- csey-s gimnazista labdába sem tud rúgni, olyan határozatot ho­zott korábban a főiskola veze­tése. Be lehet jutni mindenféle előzetes megoldásokkal, felvé­teli révén pedig csak csekély számú tanulót vehetünk fel. Ezen változtatni fogunk. Beszélgetésünk elején szervezeti változásokról szólt. Új kifejezés az intézményi hie­rarchiában a szakigazgató.- A szakigazgató annyit tesz, hogy szinte önálló gaz- dálkodásszerűen műveli a szakmáját, felügyeletet gyako­rol a tanszékek felett. Például az akkreditációs és tudomá­nyos szakigazgató dönti el a három hozzá tartozó bázisszak fejlődési sebességét, irányát. Ő jelöli ki a frontembereket, s teremti meg a személyi feltéte­leket, hozzá a nemzetközi kapcsolatokat, a hátteret a ré­gióval, a gyakorlattal, s hozzá tartozik az általam alapvető fontosságúnak tartandó könyv­tár. A pénzügyi és nemzetközi kapcsolatok szakigazgatója a források előteremtésében nél­külözhetetlen. Ha mi elismer­tek vagyunk a gyakorlat ki­szolgálásában, akkor a gyakor­lat valószínűleg hálás lesz ne­künk. Ami nagyon háttérbe szorult itt, az a nyelvoktatás. A nyelvtanárok az úgynevezett szaktanárokkal szemben, mint mindenütt, itt is hátrányban vannak. Volt egy 29 szemé­lyes tanszék, ugyanakkor más tanszékek két-három oktatóval dolgoztak. Legyen tehát há­rom nyelvi tanszék. A gyakor­lat diktálta követelményeknek megfelelően egy angol, egy német és egy harmadik, ami most egyelőre latin és orosz nyelvi tanszék. S egy szak- igazgató, aki felel a nyelvi képzésért, annak stratégiai megvalósításáért, s azért is, hogy a nyelvi képzés árucikk legyen a főiskolán. A nyelvi szakigazgató keresse meg a piaci lehetőségeket, gondos­kodjon önálló bevételekről, s ne kényszerüljön a főiskolai oktató bukott tanulók korrepe­tálására. Én nem azt mondom, hogy erre nincs szükség, de egy főiskolai tanár képzettsége magasabb rendű feladatok megoldására jogosít fel. Szak­nyelv elsajátítására, külföldi kapcsolatok ápolására, nem­zetközi cserekapcsolatok elin­dítására. Például szaktanárok cseréjére. Ami most nem le­hetséges, mert nem beszélnek idegen nyelvet. Akármilyen szűkös a költségvetésünk, 700 ezer forintot elköltöttünk arra a célra, hogy a tanáraink nyelvi képzésben részesülje­nek. Ez egy kényszerpálya. Azután egy másik ügy: a XX. századot nem lehet úgy át­lépni, hogy valaki alapvető számítástechnikai ismeretek­kel ne rendelkezzen, ne tudjon dolgozni például szövegszer­kesztővel. Ezért szerveztünk az oktatók számára egy számí­tógépes tanfolyamot. Ugyan­ilyen feltételekkel, vagyis, aki tanítja, az pénzt kap érte. S még valami a nyelvoktatás­hoz. Diszkrimináció az intéz­ménnyel szemben az, hogy ugyanúgy tanítunk nyelvet, mint bármelyik hozzánk ha­sonló oktatási szerv, de a mi­niszteri rendelet mellékletében nem szereplünk úgy, mint egy nyelvvizsgáztatási joggal fel­ruházott intézmény. Véletle­nül kimaradtunk. Az a véle­ményem, nem lehet megvárni, amíg a jelenlegi jogszabályo­kat átdolgozzák, azt akarjuk, hogy ezt a mellékletet ezzel az egy szóval egészítsék ki. Si­mogató levelek mentek a mi­nisztériumba. Eszem ágában sincs ilyeneket írni. Követelni kell ezt a dolgot.- A főigazgató tanít majd?- Igen, tanítani akarok min­den évfolyamon. Nagy hiba lenne, ha kiesnék az oktatás­ból, arról nem is beszélve, meghal az a főiskolai vezetés, amely elszakad a diákságtól. Engem nem érdekelnek a pletykák, viszont kellenek az információk, mit hogyan gon­dolnak. Kell az, hogy az elő­adás végén odajöjjenek hoz­zám kérdezni, vagy megtudni azt, mikor van mód egy be­szélgetésre. Szakmámnál fogva sokat segíthettem diá­koknak. Intéztem lakást, műté­tet, ab-t. Mindennél fonto­sabbnak tartom a pénznél, a szakmai előremenetelnél en­nek a kapcsolatnak a fenntartá­sát, s féltett gondolataikat mint gyónási titkot mind a mai na­pig megőriztem. Én ugyanezt éltem át diákéveim alatt, álta­lam igen nagyra becsült, s éle­temet alapvetően meghatározó tanár-személyiségektől sajátít­hattam el ismereteket.- Hogyan lehet lelki életet élni, amikor olykor elemi isme­retek: köszönés, viselkedés hi­ányzanak?- Erre azt válaszolhatom, hogy kereskedelmi etikát kel­lene tanítani. Egy diák nem nő­het fel annak szellemében 18 éves korától, hogy kaszálni és aratni. Alapvető etikai magatar­tási formákat kell elsajátíttatni vele, hogy a vevőt mindig tiszta ruhában fogadjam, hogy a ve­vőre mindig nyílt tekintettel nézzek, hogy a vevő igényeit megpróbáljam kielégíteni. Ha ez önmagában nem tudatosul a leendő kereskedőben, szállo­dásban, vendéglátósban, akkor vége. Ha a vevőt prédának te­kinti és nem az én tevékenységi területemet erősítő embernek akkor vége. A vevő megér­demli, hogy tiszta legyen a ke­zem - a szó képletes és valósá­gos értelmében. Hajnal József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents