Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-03 / 207. szám

Vakacio, akacio, kacio, acio,... / • / / • / / • / ^ / ~<- Ezentúl nem barátkozhatsz vele! Tanévnyitó szerelem Kezdődik a suli A Kakas megkérdezte az illetékeseket: mi a véleményük a sulikezdésről? ■S/ S*BSSäS* A Ó, szeptember, az érlelődő szőlőfürtök és az érlelődő diák­szerelmek hónapja! Ó, a nyitó palotás színes forgataga a szü­reti mulatságokon és az egye­temi gólyabálokon! Csoda e hát, hogy Gereblye, a bölcsészkar magyar-irodalom szakos üdvöskéje egyik pilla­natról a másikba szerelmes lett Amarillába? Amarilia szőke és sudár, tör­ténelem-angolra jár, s ő a leg­szebb lány az egyetemen, bele­értve Gereblye féltve őrzött Szulák Andrea-posztereit is. Gereblye esténként kollégi­umi szobájának ágyán gubbasz­tott, és húsz centiről hipnoti­zálta az enyhén randa tapéta­mintákat. Napok óta nem evett egy fa­latot sem, csőnadrágjának bal szárában, merő véletlenségből bár, de szépen elfértek egymás mellett pipaszár lábai. Ilyenkor szökdécselt kínjában, s ez nem csoda, hiszen szerelmes volt... Két hét alatt sikerült Gereb- lyének összespórolnia annyi bá­torságot, hogy az egyetem zsi­bongójában átfúrja magát Ama­rilia hódolóinak sűrű tömegén, és remegő kézzel nyújtsa át szíve hölgyének Az ember mint raktározási probléma című di­ákköri dolgozatának letisztázott kéziratát.- Rád gondoltam, miközben írtam - dadogta Gereblye, s érezte, megremegnek a térdei.- Ezt tekintsem szerelmes le­vélnek? - futottak végig Ama­rilia azúrkék szemei a kézirat lábjegyzetein, s kacagott, kaca­gott, de úgy, hogy Gereblye gyomrában ettől pöttöm tűpár­nák kezdtek el brékelni. A fiú porig sújtva szökdécselt a nagy előadóterem felé. Még­iscsak a verset kellett volna megmutatnom neki, gondolta, miközben ruganyosán bepatto­gott a padsorok közé. Ugyanis Gereblye verset is írt Amandá­hoz, Piros lovak röpdösnek a térhálóban címmel. Odalenn, a ködbe vesző ka­tedra védelmében Kócsagh pro­fesszor egykedvűen zümmögte előadását a rövid ékezetek gya­koriságáról Krúdy Gyula prózá­jában. Gereblye szíve nehéz volt, akár az idei esztendő, s vá­ratlanul akkorát sóhajtott, hogy a mellette ülő kollegina halkan felsikoltott. A szemüveges Kiss Gizi volt az, azokkal az apró szeplőkkel pisze orrocskája kö­rül.- Bocs - súgta oda Gereblye Gizinek, aki erre azonnal le­kapta szemüvegét és hálásan pislogott a fiúra. Milyen szép szemei vannak, töprengett el e friss felfedezésen Gereblye, s a halk professzori zümmögésben egyre gyakrab­ban bandzsított Gizire. A haja meg bársony, nyúlt belső zse­bébe a fiú, és óvatosan előhúzta onnan a Piros lovakat. A vers­ben szereplő „Amarillám” szót előbb „kis gazellám”-ra, majd „Kiss Gizellám”-ra javította, s a verset már így csúsztatta lassan a lány elé. Gizi vagy tizenhétszer elol­vasta, hüppögött egy keveset, és bársonybama buksiját a fiú vál­lára hajtotta. Gereblye szíve va­dul kalapálni kezdett, ám gaz­dája ennek ellenére ura maradt a helyzetnek, s csak ennyit súgott a lány rózsaszínű fülecskéjébe:- Te Gizi, ez a Kócsagh már tiszta szenilis. Walter Béla Diák: „Ötezer forint lesz a tankönyv. Nagy marhaság any- nyit költeni az iskolára! Inkább vegyenek rajta a szüleim a kis­nyugdíjas nagymamának csir­keaprólékot! Én meg, mint friss diplomátlan, munkanélküli-se­gélyre megyek.” Szülő: „Azt akarom, hogy az én gyerekem többre vigye az életben, mint én! Én a pöcegö- dör-pucolásig jutottam. A gye­rek legalább szeméttelepőr le­hessen! Ha kifog egy budai szeméttelepet, még milliomos is lehet! Szóval szeptembertől is­kolába megy a büdös kölök!” Tanító: „A TOK-ot vigye el az ördög! Éljen a NAT! Éljen az aranyos Fodor Gabika! Bárcsak itt lenne már az év végi vaká­ció! De addig is leváltjuk a sta­bil MDF-es igazgatót. Létre­hozzuk a Luca-széket és az is­kolaszéket. Iskolánkban is al­kalmazzuk modem szemlélte­tőeszközt: az iskolakrétát! Az angoltanárt kiküldjük a FÁK-ba, oroszt tanulni. Ugyanis az új szoci kormány a keleti kapcsolatokat fejleszti. Lesz még itt: ucsítszja, ucsítszja, ucsítszja!” Polgármester: „A helyi adókból a dohányt mi biztosít­juk az oktatásra. Cserében el­várjuk, hogy a jegyzőnő kétbal­kezes kislányát ne buktassák meg bordásfalra mászásból! E tanévben végre társadalmi munkában megépítjük a 3x4 méteres korszerű tornaszobát, ahol ezentúl a nagypályás köz­ségi terem-labdarúgótornát is bonyolítjuk. Bár én leszek az elnöke, de arra vigyázok, hogy az iskolaszék és a polgármesteri szék közé ne üljek!” Pedellus: „Tegnap már el­csíptem két nebulót. A két ku­tyafog az iskola sarkát szalon- názta, hogy a kutyák kirágják, és az épület összedőljön. Őket az igazgatóhoz vittem. De pszt! Bárcsak a következő kettőnek sikerülne a terve...” -dl­■ I : - Nem kenyeret keres... Fülest kapott, hogy itt tavalyi tankönyveket dobtak ki. Tudathasadásos első napok Iskolai jelmondat: A jó pap holtig tanul, a jó kórboncnok meg picit azután is. t >

Next

/
Thumbnails
Contents