Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-30 / 230. szám
6 Riport — hirdetés 1994. szeptember 30., péntek Tejesautóval érkezett a halál Százhatvannal rohantak az IFA-nak ... A kapitalizmus diszkrét bája Ha panaszkodnak, más munkahelyet kell keresni! Szombat hajnalban borzalmas közlekedési balesethez riasztották a ceglédi rendőrséget. Köröstetétlen határában a CGX 850 forgalmi rendszámú Fiat személygépkocsi kiegyenesítette az egyhe ívű kanyart, és frontálisan összeütközött a vele szemben szabályosan haladó tejszállító IFA-val. A kisautó négy utasa közül egyik sem élte túl az ütközést. Mindannyian fiatalok voltak, 19-21 évesek. Valaki telefonált Martfűről. A Legero-Tisza Kft.-től. Az osztrák többségi tulajdonban lévő cégről csak úgy ömlött belőle a panasz: környezetszennyező anyagot használnak, sokat túlóráztatják az embereket, szinte egyetlen szabad szombatjuk sincs, a szabadságot nem akarják kiadni. A kereset nagyon alacsony, 17-18 ezer forint. Olyan puskaporos a hangulat, hogy egy gyufaszáltól robbanna.! „A legvadabb szocializmusban sem volt ilyen helyzet” - mondta. A cipőgyárban a jogsegély- szolgálatot adó dr. Kiss Editet keresem meg először. A jogásznő ugyanis a helyi lapban hasonló jelenségekről írt cikket.- Nem a Legerótól (ejtsd: Lezseró), hanem a Salamandertől (szintén a gyár területén működik) érkezett olyan panasz, hogy nem megengedett hangnemben beszélnek az emberekkel. A dolgozó nem érti, hogy mit mond a vezető, mert németül beszél, azután meg kiabál, csapkod - ezt tették szóvá az emberek a szakszervezetnél. A cipőgyár területén most üzemegységekből kft.-k lesznek. És megesik, hogy a vezető összehívja a dolgozókat, közli velük, hogy ezután ő lesz az úr, és nem lehet vele szembeszállni. Nekik a törvény nem létezik- Mit lehetne tenni?- A dolgozóknak össze kellene fogniuk, hogy saját érdekeiket megvédjék. Hogy ott lehessenek mindenhol, ahol komoly döntések születnek. Mert az új munkáltatóknál sajnos sokszor tapasztaljuk, hogy számukra a törvény nem létezik. És nem igaz, hogy mit meg mernek tenni! És ha valaki nem tetszik, kirúgják, és ebben a nagy munkanélküliségben másnap már mást vesznek föl.- A jogsegélyszolgálathoz gyakran fordulnak panasszal?- A Legeróról például a szak- szervezeten keresztül hallani, hogy panaszkodnak, de hozzám még nem fordult senki. Pedig ha vállalni kell, hogy a dolgozó szembefordul a munkáltatóval, én az ütközetet vállalom. Volt olyan esetem, hogy a konfliktust vállaló dolgozót ki akarták tenni, de sikerült elérnünk, hogy a bíróság visszahelyezze. Hol jelentkeznek hát a panaszok, ha a jogsegélyszolgálatnál nem? A szakszervezetnél? Lakatos Irén, a Legero-Tisza munkavállalóinak szakszervezeti vezetője, aki a kft.-nél művezetőként dolgozik. Ha valaki tud valamit, hát ő igen. Nem is tagadja a problémákat:- Most is, hétvégén túlóra lenne - csöppenek bele a gondok közepébe. — De sokan be sem jöhetnek dolgozni, mert maximum 200 órát túlórázhatnak egy évben, és már elérték, vagy a határán vannak. Az az igazság, hogy ilyen létszámmal nem tudunk megfelelni ennek a követelménynek. Hozzátartozik, hogy nem megfelelő a szervezettség, tehát vannak holt idők is a munkában.- Ón szerint mi a feszültség oka?- Nem kaptuk meg azt a segítséget, amivel úgy lehetne szervezni a munkát, hogy elérjük az osztrákok által diktált normát.- Es mi a probléma a szabadsággal?- Nyáron egy-két hét szabadságra elmentek az emberek. Akkor azt ígérték a vezetők, hogy majd betakarításkor kivehetik a többit. Most itt van a betakarítás ideje, és azt kérdezi az osztrák vezető, hogy miért épp most mennének el az emberek, amikor itt határidős munkák vannak. De nekem arra is gondolnom kell, hogy december 31 -ig ki kell adnom a szabadságot, és van olyan dolgozóm, akinek még húsz napja bent van! Bruttó tizenhatezer az átlagkereset. Nagy küzdelmek árán sikerült elérnünk például egy tízszázalékos bérfejlesztést, és bizonyos helyeken normacsökkentést.- Ón járt kint Ausztriában, a Legero ottani gyárában. Mi a véleménye? Igaznak tartja azt, hogy a külföldi tőkések sokkal jobban hajtják a magyarországi munkaerőt, mint azt a hazájukban teszik?- Ez száz százalékig így van. Végeztem számításokat és ösz- szehasonlításokat: nekünk kevesebb idő alatt kellene legyártani ugyanazt, amit odakint követeltek. Ott rutinosabban, ki- egyensúlyozottabban dolgoztak. Itt meg, ha egy dolgozó feláll, hogy elmenjen a vécére, mindjárt megkérdezik, hogy hová megy. Én azt mondom, nem könnyű itt egyikőnknek sem. A dolgozónak sem. Az osztrák vezetőnek sem. Csak az nem mindegy, hogy kinek mennyiért nem könnyű. Mert az itteni dolgozóknak nem kellene pluszban mezőgazdasági munkát vállalni, paprikázni, hagymázni, hajói meg lennének fizetve.- Hallottam, hogy mostanában le akart mondani a szak- szervezeti tisztségéről. Végül mégis maradt, miért?- Mert akkor is mondanám a magamét, ha nem volnék szak- szervezeti vezető. Szeretem a munkámat, de elkeserít, hogy nem látok megoldást. Úgy nem lehet mosolyogva dolgozni, hogy tudom, nem elégedettek a dolgozók. És hogy mindenki úgy végzi a munkát, hogy közben tele van stresszel és idegességgel. Úgy gondolom, hogy mindent megteszek azért, hogy megfeleljünk az igényeknek. Es ha mindent megteszek érte, és tényleg azon vagyok, hogy jobban termeljünk, akkor szeretném, ha a munkámért nem kiabálást kapnék. Néma hajtásban dolgoznak A Legero-Tisza Kft. tűzödé- jében dolgoznak a legtöbben. A szalagok mellett szótlan, kötelességbe görnyedt nők ülnek. Nem néznek fel egy másodpercre sem. Ha valakit megkérdezek, úgy válaszol, hogy nem is láthatom a tekintetét. Le nem veszi a szemét a keze és a varrógép alatt futó lábbeliről. Igen, minden igaz, amit a telefonáló mondott - vélik az asz- szonyok. Dolgoztak már más rendszerben, külföldi bérmunkában is, soha nem volt ekkora a hajtás. Szerintük a követelményeket, amelyeket velük szemben felállítottak, egyszerűen nem lehet teljesíteni. Tehát akárhogyan hajtanak is - elégedetlenség a fizetség a másik oldalon. Ha egyszer az ember úgy ledolgozza a nyolc órát, hogy közben vécére se nagyon megy ki, és mégsem tudja teljesíteni a normát, akkor az a norma teljesíthetetlen. Korábban, amíg bérmunkában dolgoztak, két- óránként öt percre megálltak, megmozgatták az izmaikat. Utána újult erővel tudtak dolgozni. Vannak olyan asszonyok, akik szóba se mernek állni velem. Látszik az arcukon, hogy félnek beszélni. Rock úrral, az osztrák ügyvezető igazgatóval is sikerül néhány mondatot váltani. Szerinte a nézeteltérések oka, hogy ő szeretné a rendet betartatni, és sokan képtelenek erre. Például nem tartják tisztán a munkahelyüket. Szerinte nagyon nehéz jó munkaerőt találni, bár vannak jó dolgozók is. Nem emlékszik rá, hogy ő bárkivel is kiabált volna. Nem tudja, hogy miért feszült a légkör, de példát is említ mindjárt a nézeteltérésekre: ha egyszer megmondják, hogy a fröccsöntő gépet milyen hőfokon használják, mert csak úgy lesz szép a cipő, akkor miért kapnak olyan cipőket, amelyek nem azon a hőfokon készültek? Az alacsony fizetést elintézi azzal, hogy a dolgozók többet keresnek, mint korábban. Ellenvetem, hogy ez teljesen mindegy, az számít, hogy mit lehet vásárolni azért a pénzért, amit kapnak. Panaszkodnak az asszonyok.- Ha panaszkodnak, más munkahelyet kell keresni! - ez Rock úr véleménye. Rákkeltő anyaggal dolgoznak, mondom. Állítólag Ausztriában nem is engedélyezték, nézek kérdőn Rock úrra. Ő visszakérdez: mire gondolok? A formaleválasztóra, felelem, ha már így bele kell bonyolódnom a szakmai részbe. Más dolog, hogy mit engedélyeznek Ausztriában és más, hogy mit Magyarországon, feleli, aztán hozzáteszi, hogy jövő év elejéig kaptak határidőt arra, hogy más anyag használatára térjenek át. És a két ügyvezető elmegy. Tárgyalásra. Itt van ugyanis egy osztrák cég, amelyik azt vizsgálja, hogyan lehetne a szervezettséget javítani a Legerónál. Míg a magyar ügyvezető igazgatóra várok, lehetőségem van beszélni Szőllősi Gyula műszaki vezetővel. ' Teljesíteni, de milyen áron?- Naponta vitatéma az osztrákokkal, hogy nagyon sok ember közel áll már a 200 túlórához - mondja. - De az osztrákoknak az a véleménye, hogy határidőre szállítani kell. Igen, a vevőt ki kell szolgálni, azt mondom én is. De milyen áron? A Legerónak magas a követelménye, és azt megközelíteni sem tudjuk, nemhogy elérni. A legjobb dolgozóink is képtelenek rá! Véleményünk szerint probléma van a normával. A Legero lényegében áttelepítette a technikát Ausztriából ide, tehát ugyanazokkal a gépekkel dolgozunk. Hoztak ide egy olyan osztrák dolgozót, aki húsz éve végzi ugyanazt a műveletet, bemutatni, hogy ennyi idő alatt meg lehet csinálni a normát, amit kémek tőlünk.- És ő megcsinálta.- Meg. Más kérdés, hogy mennyi hibával. Az is igaz, hogy nagy stressz alatt dolgoznak az emberek, pedig nyugodt légkörben sokkal többet ki lehet hozni belőlük. Végre sikerül beszélnem Vass Imrével, a magyar ügyvezető igazgatóval. Szerinte a dolgozók most valóban többet keresnek, mint korábban, de a probléma az, hogy ebből sem tudnak megélni. A feszültség legnagyobb okának az alacsony fizetést tartja. Ugyanakkor változás történt a cipőiparban is, egy-egy típusból néhány darabot gyártanak csak. Erre nagyon nehéz átállni az asszonyoknak, mert a fűződében például egyszerre akár 100 modell is bent van.- Úgy látom, hogy a cég többet adott el a termékeiből, mint amennyi a kapacitása.- Úgy érti, hogy ehhez több dolgozó kellett volna?-Úgy. Vass Imre volt kint Ausztriában is. Erről annyit mond:- A két körülményt össze sem lehet hasonlítani. Látni kell azt is, hogy itt társadalmi problémák is vannak. Elfáradt asszonyok jönnek ide dolgozni, akik még túlóráznak, utána meg paprikáznak, hogy megéljenek. És azt a tizenkétezer forintot (vannak magasabb keresetek is) úgy kell számítani, hogy esetleg egyedül neveli a gyerekét vagy munka- nélküli a férj.- A Legero-termékeknek külföldön van piaca. Magas az árfekvése, amiben benne van a munkaerő bére is. • Ön szerint miért nem ad több pénzt a kft. a dolgozóknak?- Mert nem akar. Miért is akarna? A környéken, másutt (például a Sala- mandemél) sem magasabb a kereset. Beszélgetünk még. Arról például, hogy lehetne-e törvényekkel jobban kordában tartani az idetelepülő tőkéseket? Vass Imre szerint, ha ennél szigorúbb feltételeket szabnánk számukra, olyan országba települnének, ahol engedékenyebbek. Bevallom, egy kicsit szédülök, amikor kilépek a Tisza Cipő kapuján. Mit is mondott a telefonáló? „A legvadabb szocializmusban sem volt ilyen helyzet.” Igaz, ez itt és most nem szocializmus. Hanem kapitalizmus. Méghozzá a vadabb fajtából való. Paulina Éva Kettétört kormányoszlop, megroggyant kormánykerék, tőből kiszakadt ülések, a hűtő vízcsövei árván lógnak, a levegőben fém alkatrészek, oszlopok törött csonkjai meredeznek. A deformálódott motor bezuhanva az utastérbe, aminek se teteje, se oldala már... A kárpit sötétlik a vértől. Az első ülések között kazetták, hangszórók árulkodón árválkodnak. Szombaton hajnali két óra tíz perckor az utolsó dallamfoszlányt a reccsenő, sikoltozva szétrobbanó fémek szimfóniája váltotta föl. Aztán a néma csend. És a négy fiatal fiú számára végérvényesen értelmét vesztette minden... Az élet biztosan megy tovább Jankovics István ceglédi autómentő öt éve szállít baleset következtében sérült és üzemképtelenné vált kocsikat. Amikor szombaton értesítették, hogy induljon azonnal roncsot szállítani, nehezen ébredt föl. Amit a baleset helyszínén látott, az egyszerre haragot és szánalmat, megdöbbenést és óvatosságot váltott ki belőle. Amúgy is megfontoltan vezet, no meg aztán az öreg trélerrel nem lehet sietve menni, de most szorosabban fogta a volánt, gyakrabban nézett hátra a tükörbe a rakomány miatt, és sűrűbben törölgette a homlokát. A házuk udvara telephely is egyben. Loncsos pulikuta őrzi az összetört Fiatot, pontosabban ami belőle megmaradt. Benne egy kis szórólap hirdeti a biztosító morbid szlogenjét: „Az élet biztosan megy tovább.”- Nem tudni, hogy mitől egyenesítették ki srácok azt a kanyart - fakadt ki Jankovics István. - A kerekeken a gumik épek, a defekt tehát ki van zárva. Legalább százhatvannal rohantak a tejesautó alá. Úgy kiütötte a Fiat az IFA első futóművét, hogy az a hátsó híd alá szorult. Iszonyatos erők és energiák tomboltak, ha a teherautó is totálkáros lett.- Ilyet még nem láttam - mondja sápadtan Bogár József tejipari szállításvezető. - A 100 kilós laprugókötegek, összekötő rudak, a 16 milliméteres acélcsavarok úgy szétszakadtak, mint a cérna. Az IFA alváza is megroppant. A sofőrömnek ez volt a kenyere, most gipszelt lábbal fekszik odahaza, se kocsija, se egészsége. Sajnálom szegény srácokat is, senki nem tudja még, hogy mi történt velük valójában. És miért... Gyászol a ház, sőt még az utca is A húszéves köröstetétleni S. Krisztián szinte egyidős volt a szomszéd falubeli barátokkal, D. Zsolttal, C. Zsolttal és J. Jánossal. Együt jártak iskolába, egy csapatban fociztak valameny- nyien. János szüleié volt a kocsi. Hárman mentek Krisztiánért Jászkarajenőre, a flippergép mellől hívták diszkóba, Törteire. Állítólag a fiú nagyon nehezen akart beszállni a halálautóba. A barátai megígérték, hogy hazahozzák. Nem így történt... Köröstetétlen. Nagy szomorúság a József Attila utcában. A szülők a temetőben már a sírA tejesautóban is komoly ká rok keletkeztek hely után érdeklődtek. Krisztián húga, Renáta fekete ruhában, kisírt szemekkel, szótlanul néz maga elé. Előtte egy halomban bátyja személyes papírjai: iskolai bizonyítványok, egészség- ügyi könyv, szűrővizsgálati lap, munkanélküliek kiskönyve, szakszervezeti könyv. Az édesapa elcsukló hangon mondja, hogy a fia a flipperen olyan jó eredményt ért el, hogy a játékgép a képernyőre beírta és megőrzi nevét. És Krisztián szobája most már mindig így marad, ahogyan ő akkor itt hagyta, üresen...- Nem néztük meg őt összetörve, maradjon meg úgy az emlékeinkben, ahogyan szerettük. - Renáta nem bírja tovább, szívszaggatón fölzokog, majd kifordul a szobából. Gyászol a ház és az utca is.- Aranyos, jó gyerek volt Krisztián. Fölnőttként visszahúzódó, csöndes, zárkózott férfi lett, tele jóindulattal. Miért kellett neki így meghalni? — kérdezi remegő hangon a szemközti szomszéd néni. Tiszajenő. Krisztiántól pár kilométerre itt lakott J. János, aki állítólag a kocsit vezette. Idős, beteg szülők siratják egyetlen gyermeküket. János előtt volt még két másik is, akiket szintén tragikus körülmények között elvesztettek. Soha nem ivott a fiú. Amikor meghalt, 21 éves volt. Ez volt az első nagy szerelem Tószeg, Hámán Kató utca. Papp Helga János barátnője - volt.- Helga éppen orvosnál van, nyugtató injekciót kap - mondja az édesanyja. - Igazán tiszta és szép szerelem volt az övék. Rajongva szerették egymást. Har- madikán lesz Helga névnapja, annyira várták, hogy együtt ünnepelhessék. És most már nem lehet ebből semmi. Nem tudom, hogyan tudnám a lányomat megmenteni. Félek egyedül itthon hagyni, állandóan fogja a kezemet, velem alszik. Olyan hihetetlen, hogy pénteken este még itt bolondozott nálunk a Jancsi, szombat hajnalban pedig már nem élt. Közben megérkezett Helga is.- Ez volt az első nagy szerelem - sírja el magát. Másfél év után hogy érhet így véget? Kitartottunk egymás mellett, közös terveink, álmaink voltak, most mind felejtsem el? Mindig jót akart másoknak is. Ha nem találkozik a barátaival, még most is élne. Nem tudott nemet mondani. Minden rá emlékeztet. A nyakamban a láncon az aranykeresztet, az órámat, a ruhámat mind tőle kaptam. Itt van a mozdultaimban, a gondolataimban, mindig annyira kedves volt. Amilyen véletlenül megismerkedtünk, úgy is lett vége. Olyan rossz tudni, hogy ő most hol van! - zokog fel újra... Virág Márton A LEGERO-TISZA KFT. az örvendetesen szélesedő piaci lehetőségeiből adódóan LEGERO - TISZA KFT. tovább bővíti felsőrészgyártó kapacitását és felvételre keres tűzőnőket: # hosszú távú munkalehetőség, K teljesítménybérezés (13.000 - 30.000 Ft) K fizetett betanulási idő, K kiemelt bérezés a kulcsműveleteken, H kétműszakos munkarend. Az új üzemrész indítása: 1994. november közepe. Jelentkezés és részletes információ a kft. titkárságán, munkanapokon 8 órától 14 óráig. Martfű, Lenin út 1. (Tisza Cipő Rt. területén) Telefon: 56/450-953 *6i969/im Ennyi maradt a Fiatból
