Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-27 / 227. szám
1994. szeptember 27., kedd 7 Létbizonytalanságban Lehet, hogy bezárják a varrodát? Mintha kihalt lenne Alaty- tyánban a varroda: egy ideig úgy tűnik, a nyitott ajtók mögött senki nincs. Csak már bentebb, a tényleges „üzemrészben” látni, hogy páran dolgoznak. Szomorú a sorsa az üzemnek, amely a budapesti Mode-Origo Ruhaipari Kft. egyik varrodája. Tizenkét éve létesítették a faluban, és egykoron majd’ negyvenen is dolgoztak a varrógépek fölé hajolva. Az első megrogy- gyanás akkor volt, amikor Jász- alsószentgyörgyön megnyílt a varroda: az onnan átjárók (körülbelül huszonötén) persze, hogy hazamentek dolgozni. Természetesen a Szovjetunió volt az egyik nagy vevő az itt készült ruhákra, később azonban fokozatosan a nyugat felé fordultak. Dolgoztak ide-oda, de nem igazán jól fizettek érte. Nagyon aprólékos, precíz, határidőre elkészült munkát vártak tőlük, de ezt nem igazán tudták teljesíteni. Persze az a baj, hogy nincs igazán jó varrónő a faluban. A dolgozók jönnek-mennek.- Nincs a betanítás megfizetve, mindjárt a mély vízbe dobják az újoncot. Csoda-e, ha hamar elmegy a kedve a munkától - halljuk egy asszonytól, aki az igazat is kimondja: - Mi lesz az írás címe? Én azt adnám, hogy Cigányvarroda. Nincs ezen mit szépíteni, a nyolc nő zöme cigány, ahogy én is az vagyok. Most az amerikai Götz cégnek gyártanak babatesteket és babaruhákat. Ezzel nagyjából meg vannak elégedve, ezzel hazavihetnek némi aprópénzt. Bár igaz, pár hónapja ezt nem tehetnék, ugyanis a nyárig adtak határidőt nekik a fővárosból, hogy több nőt felvegyenek, és több termelést produkáljanak ezzel. Hiszen a csak pár dolgozóra ugyanúgy megy a rezsi, a hatalmas bérleti díj, mintha betöl- tenének minden munkapadot. Valahogy a bezárás veszélye egy időre elsikkadt, most még hozzák a munkát. Nem mond senki semmit, még az elnök sem tudja talán, mit akarnak kezdeni a varrodával. Az is lehet, hogy bezárják máról holnapra. Hacsak nem özönlik el a őket a helybeli lányok, asszonyok, hogy ők bizony megtanulnak kitartóan és jól varrni. Törökék török társasága Jászfényszaru egyik házának kerítésén furcsa tábla díszeleg. A felirat szerint itt egy török-magyar betéti társaság működik. A ház falán egy másik tábla: Török József fertőtlenítő kisiparos. A házigazda éppen nincs itthon, csak felesége, fiai és menye. Az egyik fiútól, Török Tibortól és a feleségtől megtudjuk, hogy a fertőtlenítés családi vállalkozás, mindenki ezt csinálja. Egészségőri végzettségükkel Budapesten vállalnak munkát. Szállodákat, bérházakat szabadítanak meg a bogaraktól, de a visegrádi Silvanus és a dobogókői Nimród szállodában is elláttak már hasonló feladatot. 1988 óta állnak harcban a bogarakkal. A férj eredeti szakmája szerszámkészítő lakatos, az asszony pedig fodrász volt. Nagy kacskaringót tettek meg, míg a fertőtlenítőszakmánál megállapodtak. Foglalkoztak mindennel. Fóliáztak, jószágot tartottak, rengeteg anyadisznójuk, nyuluk, nutriájuk volt, bikákat neveltek. Gépeket vettek, komoly gépparkjuk volt. Időközben még a kapalgyárban is dolgoztak. Aztán még egyet váltottak. Eleinte csak takarításból éltek, majd a férj elment a Köjál-tanfolyamra. És ez alaposan megváltoztatta a család életét. A török-magyar Mikben Bt. tavaly jött létre. Egy isztambuli kirándulás során ismerkedtek meg egy török fiatalemberrel, akinek javaslatára fogtak a vállalkozásszervezésbe. Egy év után a napokban jegyezték be őket. Számtalan tevékenységgel hivatott foglalkozni a betéti társaság: az építési szakipartól kezdve a közúti jármű-, az élelmiszer-, a textil-, a vegyi-, vas-, műszaki-, üvegkereskedelmen át az éttermi vendéglátásig, épülettisztításig nagyon sok mindennel. Szívós munkába került, amíg eljutottak arra a szintre, ahol most vannak. A feleség nem szégyellj kimondani, hogy egy bugyi, egy nadrággal kerültek össze férjével. Sok év áldozatkész lóti-futija, kemény munkája eredményeként ma már egy kicsit hátradőlhetnek. Vagy mégsem? Mikor búcsúzunk, betoppan a férj is. Egyenesen Budapestről jön, munkát hozott, amiben mindenkinek meglesz a szerepe. Olyan, mint egy méh, amely át akarja adni a többieknek, hol talált jó mézlelő helyet. Lelkesen magyarázza, mit is kell tenniük másnap. Pedig nem is könnyű a feladat, egy alaposan lelakott lakást kell a VII. kerületben fertőtleníteniük. Talán meglepő, hogy egy jászfényszarui család Budapestről kap megrendeléseket. A titok nyitja, hogy jól, becsületesen dolgoznak. Furcsa azt mondani, de nagyon szeretik a megrendelők a munkájukat. A Török család, középen a meny az unokával Az oldalt Tóth András készítette Jászsági körkép A fiataloknak sokoldalú szakképzést biztosítanak Serényen dolgoznak a diákok a jászapáti Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Mezőgazdasági Szaközépiskola, Szakmunkásképző Intézet és Szakiskola városközeli tangazdaságában. Mindenfelé sok fiatalt látni; diákok egy csoportja a fólia alatt éppen salátát palántáz, mások a paradicsomot szedik. Az intézmény igazgatója, Mihályi István elmondja, hányféle képzésre képesek. A felsorolásból úgy tűnik, hogy aki itt tanul, az nemigen marad munka nélkül. A szakközépiskolában négyéves általános mezőgazdasági képzést kapnak a gyerekek. Négy év után érettségit tehetnek a diákok, de akár egy- vagy kétéves technikumi oktatást vállalhatnak - ha nem mennek főiskolára. A szakmunkásképzőben általános állattenyésztő- és általános kertészképzés folyik. A háMihályi István rom év után szakmunkás-bizonyítványt kapnak a tanulók. A szakiskola a hároméves szakmunkásképzőre épül, lényegében egyéves gazdaképzést jelent. A gyerekek gazdaképesítési bizonyítványt kapnak. Fakultációban lehetőségük van mezőgazdasági vontatóvezetői jogosítvány megszerzésére, míg a lányok gépírásból bizonyíthatnak. Emellett számítástechnikát és nyelvismeretet is elsajátíthatnak. Az elméleti képzés feltételei adottak, míg a tárgyiak az országos átlagot tükrözik - vagyis lehetne jobb. Mivel regionális beiskolázású a 357 tanulót oktató iskola, ezért az 50 kilométeres körzeten kívül lakó gyerekeket a 220 férőhelyes kollégiumban helyezik el. Az intézmény két év múlva lesz százéves. 1896-ban Jászberényben jött létre az iskola. 1962-ben költöztek ki Apátiba. A ’70-es évek elején, közepén kezdett el kiépülni a tanüzemi rész és a kollégium. Eleinte csak szakmunkásokat oktattak, és felnőtt dolgozókat tanítottak be. Az évek során azonban - mint láttuk - fokozatosan átalakultak, bővült az oktatás köre. Idén még újabb formával gyarapodtak: szakmunkások kétéves szakközépiskolája indult be, nappali képzésben. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szakmunkásvizsgát tett fiatalok ha érettségit akarnak szerezni, akkor ezt két év alatt megtehetik. Addig sem kell munkanélkülinek lenni, ráadásul a jobb képességűek főiskolára tudnak menni úgy, hogy már szakmával rendelkeznek. Nagy változás még az iskola életében, hogy egy éve az intézmény tanüzeme tangazdasággá bővült. Százhuszonhárom hektár művelhető földterületet kaptak vissza. Vissza, mert még a jászberényi esztendőkben kétszáz hektár feletti földdel rendelkeztek. Most csak annyit kértek vissza, amennyi az állat- állomány fenntartásához szükséges. A tangazdaság két részből áll: 123 hektár földterületből és egy 7 hektáros kertészeti és állattenyésztő zárt telepből. Ez utóbbi a tanüzem, ahol a gyerekek gyakorlati oktatása folyik. Az állattenyésztés többrétű. Tehenészeti telepük korszerűnek mondható. Halszáikás fejőrendszerében naponta 50 tehenet fejnek. Továbbá kétezer tojó törzsállomány és majd’ 50 sertés jelenti még az állatállományt. A gyakorlati képzés során a fiataloknak mind a szövetke- zési, mind az egyéni gazdálkodási formára rátekintésük van. A tanüzemben és a -gazdaságban lehetőség van mindkét forma modellezésére. Vagyis később egyéni gazda vagy szövetkezeti tag is lehet a diákból. Sajnos anyagi téren nem állnak valami nagyon fényesen. Ezért amit megtermelnek, értékesítik. A visszkapott hektárok megműveléséhez is kevés a pénz. Pályáznak és pályáznak. Már nyertek ötmilliót a tangazdaság feljesztéshez, és újabb ötmilliót a mélyfúrású kút létrehozására kaptak. A kutat egy hónapon belül átadják, ezzel a tanüzemen belül minden állatés növényfaj számára elegendő lesz a víz. Még 2 milliót a környékbeli gazdaságok szakképzési alapjából hozzájárulás címén költhettek el. Az egy éve kinevezett dinamikus igazgató hangsúlyozza, az iskolában folyó képzés lehetőséget biztosít arra, hogy a gyermekek 6 évig az intézmény falai között tanulhassanak, 2 szakmával és egy érettségivel legyenek gazdagabbak. A diákok salátát palántáznak Egy időben nem kellett Jól halad Jászárokszálláson a tájház felújítása. Ha minden igaz, október végén eredeti szépségében adják át a közönségnek az egykor épült házat. Az átadás időpontját az épületben más mesterekkel szorgosan tevékenykedő Nagy Ignác kőművestől tudjuk. A 62 éves férfi éppen beépített masinát rak. Náci bácsi 1947-ben ment el kőművesinasnak; három év múlva felszabadult. Újabb három évet Oroszlányban dolgozott, és - kell-e mondani - megint csak három évet katonáskodott. Egy évet Baudapesten is töltött. 1958-ban lett iparos. Furcsa idők jártak akkortájt, amikor a fiatalember ipart akart váltani: egyszerűen nem adtak neki engedélyt Árokszálláson. Ezért Adácsra ment, ott dolgozott 31 évig. A mester keze nyomát számos környékbeli épület magán viseli, minthogy 250 házat épített - ebből vagy százötvenet Adácson -, de ő volt az alkotója Náci bácsi munka közben Úgy néz ki, október végére készen lesz a jászágói templomnak is. A tájház felújításában is főszerepet vállalt, ő vezényli a munkálatokat. A falazástól a kémény- építésig mindent csinált. Nemrég fejezte be a kemencerakást, most pedig beépített masinát készít. Ez tűzhelyet jelent, így hívták azért, mert nem gyári volt, hanem vályogból rakták össze. Már nincs sok munkája, csak a tetőn kívül kell a kéményt kiraknia. 1960-ban kapott mesterlevelet. 1962-ben megpróbálkozott a technikummal, de a munkából való kiesés sokba került volna. Ezért inkább a gimnáziumot választotta, annak esti tagozatán végzett 1971-ben. Nem akarta, hogy kimaradjon az életéből az érettségi. 1991-ben leszázalékolták. Mi más volt a baja, mint szívinfarktus, de ez még egy érműtéttel is párosult. Most újult erővel segíti a tájház létrehozását. Majd’ hat évtizede maga keresi kenyerét Az idős, jó kedélyű mester ma is dolgozik A falu legidősebb iparosa. Hatvanegy éve űzi mesterségét. Mégis fiatalos, friss. Jászjákóhalma egyik női és férfifodrásza ő, a hetvenhárom éves Farkas László. Már gyerekkorában elhatározta, fodrász lesz. 1933-ban ment el tanulónak, a polgári iskola után, tizenkét évesen. Három évre szabadult fel, aztán mint segéd kereste kenyerét előbb Jászfelsőszentgyörgyön, később Hatvanban. Tíz pengő volt a fizetsége a teljes ellátáson kívül. Pedig sokszor szombaton éjjel egy óráig is dolgoztak, meg átjártak más falvakba. Még fényképészkedést is vállaltak. Laci bácsi nem úszta meg a háborút. 1941-ben vonult be, Kassán érte a hadba lépés. Az elsők között küldték a frontra. A II. páncélos hadosztály gyorshadtestje lövészászlóaljának híradósa volt. 1943-ban leszerelték. Budapesten dolgozott, de 1944 elején behívták. Újra kikerült a frontra, Nadvor- nától gyalog szaladt haza. Szerencséjére egy pótzászlóaljhoz volt besorozva kiképzőnek, így maradhatott életben. Tamamérán lépett le angolosan a háborúból. Civil ruhát kapott egy háznál. Egy idős férfi, aki az első világháborúban orosz fogságban volt és értette a nyelvet, mentette meg, mert azt mondta a felszabadítóknak, hogy nem katona ez a fiatalember, a családhoz tartozik. Három napig maradt, majd gyalog vágott Jászjákóhalmának. A faluban már bent voltak az oroszok. Kapott egy papírt, sehova be nem oszthatták; tiszteket borotvált. Budapesten kezdte az új életet, az infláció azonban hazazavarta. Nem volt érdemes dolgozni, hiszen egy nagyfésűért 5 millió pengőt kértek. 1947-ben megnősült. Egy idős néninél laktak albérletben, ahol kialakítottak egy műhelyt számára. 1952-ben egy évre kénytelen volt elmenni a fővárosba a földalatti építkezéséhez, mert nem állt be a ktsz-be. Csőstül mentek a faluból a mesterek, de biztos máshonnan is, erre a „pályára”. Aztán szerencsére jött Nagy Imre, és visszakapta az ipart. Nyugdíjba ment idővel, de a kis járadékot ki kell egészítenie. Ezért még ma is kinyit. Pedig szinte hihetetlen: tizenhat éves kora óta önállóan keresi kenyerét. Addig dolgozik, amíg az egészsége engedi. Ha majd már nem bírja, leteszi a lantot.
