Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-26 / 226. szám
4 1994. szeptember 26., hétfő ® A szerkesztőség postájából Róka járt a kertek alatt, az udvaron Kérdés: veszett volt vagy sem? Küldjön egy képet! Baráti körben - 1939 januárjában Kedves barátaimra emlékezve küldöm ezt a képet: jobbról Csatári Sándor, Veress Sándor református lelkész és jómagam. Lovas Ferenc - Kunmadaras Nem élhetünk csak a mának! A lakosság boldogulásáért, lehetőségeinkért... A címben feltett kérdésre csataszögi olvasóinkkal, Vácz Lászlóékkal együtt már szerkesztőségünk is kereste, kutatta a választ. Először azonban ismerjük meg a történteket, az előzményt, amit a családfő ekképp tárt elénk: Szeptember 16-án pénteken délután a fiammal arra lettünk figyelmesek, hogy az udvaron az egyik kis japán tyúk rikácsolva repül a kerítésen át, majd nyomában egy róka, ami nemcsak a szárnyast, a két kutyánkat is megtámadta. Nagy nehezen sikerült agyonütni, a kutyákat pedig megkötöttük. Ezután a fiam szólt a körzeti állatorvosnak, aki azt a tanácsot adta, értesítsük Kőtelken a körzeti hatósági állatorvost, dr. Sass Zoltánt, mert ebben az esetben ő intézkedhet. A rókához ne nyúljunk. Az állatorvos azonban felénk se néz, a róka a mai napig a portánkon van, letakarva. Sajnos tavaly is belopakodott hozzánk egy róka, s az éj leple alatt 16 tojó tyúkot, 7 kacsát és 3 bütykös libát fojtott meg. Akkor is szóltunk a po- gármester úrnak (a szakmája egyébként állatorvos), de elküldött a már említett Sass doktorhoz, ő pedig csak annyit mondott: jó mélyen ássuk el a teteA Kutyák a homokozóban című, szeptember 15-i cikkükhöz szeretnék hozzászólni. Örülök, hogy ismét foglalkoztak ezzel a témával, mert én nemcsak a játszótérről, de még a lakótelepről is kitiltanám a kutyákat. Kész őrület, hogy a kutyák a liftben, az egész lépcsőházban már szinte elsőbbséget élveznek az emberekkel, gyerekekkel szemben. Felháborító, hogy pici csecsemővel kénytelenek vagyunk ugyanabban a liftben utazni, ahol szinte borjú nagy-* ságú kutya liheg, nyaldossa az ember szatyrát. Hajmeresztő, hogy egyesek már mit megengednek maguknak. Ha jól emlékszem, Debrecenben a lakótelepi lakásokból már kitiltották a kutyát. Ebben követni kellene őket. Félreértés ne essék, szeretem az állatokat, de az a véleményem, a kutyáknak semmi helyük a lakótelepi magas bérházakban. Sürgősen tenni kellene valamit, mert már lassan meg sem tudunk mozdulni a kis és nagy kutyáktól, no meg az ürüléküktől. F. S.-né * E témánál maradva, a hozzászólások közül még egyet közreadunk. Levélírónk többek kömeket. Akkor minek a nagy hercehurca a veszettség elleni oltással?! Olvasónk bejelentése nyomán kerestük a körzeti hatósági állatorvost, de kiderült, éppen szabadságát tölti, külföldön van. Ezt követően a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás közreműködését, segítségét kértük, ahonnan dr. Nádas György kerületi főállatorvos a róka természetszerű viselkedéséről - támadta a baromfit, a kutyákat! - máris arra következtetett, hogy nem volt veszett. Ellenkező esetben ugyanis barátságos, szelíd lett volna. Ettől függetlenül - közbenjárásunkra - azonnal a helyszínre indult. A tetemet már elásták, de kiderült, hogy azon a napon a közelben égetett tarló hajtotta be azt a kö- lyökrókát, ami megtámadta a „háztájit”. A lakosság megnyugtatására arról tájékoztat, hogy az idén sem ott, sem a környéken nem észleltek veszett rókát. A kutyák be vannak oltva, semmi baj nem lehet. Az ügyet azonban nem zárták le, hiszen hátravan a hatósági állatorvos meghallgatása, aki - az üzenőfüzeten keresztül - értesülhetett róla, mégsem intézkedett. zött ezt írta: A szeptember 20-i számukban, a hírek között olvastam, hogy valakinek az orrát törték a Stopnál. Tudomásom szerint ez a felháborító eset arra vezethető vissza, hogy az illető azt mondta K. G.-nének, a kutyáját ne engedje a homokozóba. Hogy a férj és a fia, akik mellesleg dzsúdósok vagy karatésok, miért álltak le emiatt verekedni, számomra érthetetlen. Nem volt nekik nehéz megverni azt a védtelen fiatalembert. Sajnos az utóbbi időben nagyon felkapott a bérlakásokban a kutyatartás. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy a közelünkben skót juhászkutya harapott meg nemrég egy kisfiút. Szemétdíjat, csatornadíját, súlyadót és egyebeket fizetünk. Vajon miért nem vezetik már be a kutyaadót? Mert a bérlakásokban luxus kutyát tartani! És az említett eset után azt is mondhatom, a kutyatartókra, rendbontókra majd senki nem mer szólni, félnek a megtorlástól. - S ugye érthető, ha olvasónk nevét most nem is írjuk ide. Az orrtöréssel végződő esetről bővebben a 15. oldalon tájékoztatjuk olvasóinkat. A minap Budapesten, a Jászok Egyesületének vendége volt dr. Szekeres Imre, az Alsó-Jászság országggyűlési képviselője, melyen az expóval kapcsolatosan tettem fel kérdést. Mert ma is azt vallom, hogy a vidék bemutatkozásának, felemelkedésének egyik lehetősége a világkiállítás. Nem véletlen, hogy Jászjákó- halma két oldalról is pályázott: úgy mint a tavaszi hadjárat emlékére minden évben megrendezett lovasfelvonulás egyik szereplője és mint a megye településeit érintő jász világtalálkozó résztvevője. (Az előbbi intézésével engem bíztak meg az érintett települések.) A kísérő rendezvény jogát - első szinten - el is nyertük. Ezek a tények, de nem ezért írok most, hanem azért, mert az eseményen elhangzott az is, „a tizennyolc településből eddig két-három adott igenlő választ arra, hogy támogatná a világtalálkozót. A többi polgármester most választási kampányt folytat. Ki tudja, ki lesz a képviselői testületben az önkormányzati választások után”. Ez bizony nagy baj, mert talán azzal kellene foglalkozni, hogy mit tehetünk településünk jövője érdekében. Egyénileg fontos lehet valakinek, hogy ő lesz-e a polgármester, de ha közben nincs ideje a jövőt meghatározó dolgokra, akkor mire megy a ranggal? Nem megyek el gázvezetéssel, telefonnal kapcsoltos gyűlésekre, mert kampánykodom? De talán nem azzal tudok legjobban kampánykodni, ha ezekben előrelépés lesz? Hiába jövőre valósul meg a gáz, a telefon a községben, s hiába lesz esetleg más a polgármester, ahhoz jelen esetben az én munkám kell. Ugyanez vonatkozik az expóra: az élet nem áll meg, akárki vezeti is a községet. Nekem az utolsó napig úgy kell dolgoznom, mintha nem is lenne választás. Községünkben sok a vállalkozó, akiknek nem mindegy, lesz-e expo. Nem tagadom, én is részt veszek az Új Magyarország aláírásgyűjtő akciójában - az expo mellett. Mert azt vallom, nem lehet mindennek pénzzel mérni az értékét. Mostanában az járja, hogy szociális célokra adjuk a pénzt, de nem ehetjük meg a jövőnket! Nem tudom tiszta lelkiismerettel javasolni a segélyt annak, akinek kezében még akkor is ott lóg a cigaretta, amikor elsírja nekem sanyarú helyzetét, s rezes orráról leszédülne egy antialkoholista muslica. Aki beosztja a sokkal kevesebb pénzét, az viszont nem jön segélyért. Akkor most kit támogassak? Úgy kam- pánykodjak, hogy szórjam szét azt a pénzt, amit a jövőnkre lehetne fordítani, mert most ezzel bevágódom azoknál a választóknál, akik csak a mának élnek? Vagy most végigjárjam az 1300 lakást, azokat az embereket, akikhez személyesen eddig nem jutottam el? Talán nem fognának gyanút? Nem jutottam el mindenhova, mert kemény idők jártak, s amit a község érdekében el kellett végezni, az nem mindig volt helyben. Számomra a község jövője a fontos, és valamennyi lakosával együttműködve tudunk csak előrelépni. Fodor István polgármester Őszinte hála a segítőknek Szeptember 16-án (pénteken) a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet utókezelőjének betegeit átszállítottuk a tüdőkórházba - köztük harminc legyengült, rossz állapotban lévő fekvő beteget is. A betegeszállítás nehézségeinek megoldásában igen nagy szerepet játszott a MAV-Kórház és Rendelőintézet mentőszolgálata, akiket dr. Löké Miklós orvos-igazgató és dr. Sélleiné Márki Mária gazdasági igazgató bocsátott rendelkezésünkre. A biztonságos, lelkiismeretes szállításban jelentős részt vállalt az Országos Mentőszolgálat - dr. Imre Anikó, a megyei mentőszervezet vezető főorvosának irányításával -, továbbá a Kilián Repülőtiszti Főiskoláról a honvédség mentőgépkocsija. A Fürst Sándor laktanya parancsnoksága is felajánlotta a segítségét, erre azonban már nem volt szükség. Áldozatos munkájuk eredményeképpen minden fekvőbeteg baj nélkül jutott át új helyére, amiért a megyei kórház vezetése őszinte háláját fejezi ki az említett intézményeknek. Dr. Böjthe Lajos orvos-igazgató Akik 1944 májusában végeztek Szolnokon - a polgári leányiskolában Ötven év után találkoztak A szolnoki volt polgári leányiskolában 1944-ben végzett 4. a és 4. b osztályosok szeptember 17-én találkoztak a Belvárosi Általános Iskolában - 50 év után először. A bombázás miatt 1944-ben már májusban befejeztük a tanítást, így rólunk fénykép (maradandó tabló) sajnos nem készülhetett, és a ballagás is elmaradt. Az akkori százhét lányból most negyvenhetén jöttünk össze. Sajnos tizennyolcán már nincsenek az élők sorában. Az eseményre Pécsről, Biharkeresztesről, Győrből, Kálból, Jászberényből, Szajolból, Gyömrőről, többen Budapestről érkeztek. Sajnos akadt, aki Szolnokról nem jutott el.. . E jeles napon a Belvárosi nagytemplomban 8 órakor kezdődő szentmisén imádkoztunk az elhunyt tanárainkért, társainkért, mely közben Sándor Sándor (egyik társunk férje) hegedűjén halkan játszotta a csodálatos „Ave Mariá”-t. Az „osztályfőnöki óra” után a Tisza Szállóban - fehér asztal mellett - folytattuk az ünnepséget, amit videón Balogh Tibor, fényképen pedig Szűcs Zoltán örökített meg. Ezúton is köszönetét mondunk Tresser Gizellának, aki fáradhatatlan munkával szervezte meg ezt a találkozót. E sorok írója pedig hálát ad a jó Istennek, hogy megérhette ezt a napot, és az osztály összehívásával örömet szerzett társainak. Özv. Vörös Lászlóné (Baricza Magdolna) Hogy egyesek mit megengednek ... Expressz - ajánlva Az árvaellátásból éljünk - négyen? Megyénk egyik kis településéről, ahol mindenki mindenkit ismer, kereste meg szerkesztőségünket az az édesanya, akinek a nevét éppen ezért nem adjuk most közre. Gondjait azonban a nyilvánosság elé tárjuk, kérdéseire ezúton válaszolunk, hiszen mások is kerülhetnek hozzá hasonló élethelyzetbe, amikpr jó, ha az ember tisztában van a jogaival, az elvárásokkal. És természetesen a kötelezettségekkel is. Olvasónk - mint írja - nem tud belenyugodni abba, hogy az illetékesek kislánya árvaellátását is beleszámolják a család havi bevételébe, s ha az egy főre eső jövedelem így meghaladja a határt, tőle (az anyától) október elsejétől megvonják a szociális segélyt. „Nem akarom elhinni, hogy egy félárva kislánynak kell eltartania bennünket, és nem fordítva. Az idén fejezte be a nyolc általánost, de mindenképpen tovább akar tanulni. Az árvaellátás havi 8167 forint, ami rá is kevés, nemhogy még bennünket tartson. Az édesapja halála után ezt az összeget kizárólag neki szabták meg, egyedül őt illeti. Sajnos én munkanélküli vagyok, de azt a támogatást, amit nekem utalnak, azt az eddigi, munkában töltött éveim után kapom! Ezért nem tudom elfogadni, hogy most megvonják tőlem” - írta többek között. (Nem derült ki, hogy ez utóbbit az édesanya mire alapozza.) Kedves Olvasónk! Először is azt kell tisztáznunk, hogy az árvaellátás beszámítható-e a család jövedelmébe. Igen. Sőt nemcsak beszámítható, be is kell számítani, mégpedig az 1993. III-as számú, a szociális kérdésekről szóló törvény értelmében. A jogszabály ez alól csupán néhány esetben tesz kivételt: ha valaki a vakok személyi járadékában, ha a mozgáskorlátozottak állami támogatásában, ha rokkantsági járadékban részesül. Ez év elejétől, amikor módosították a törvényt, nem vonható összjövedelembe még a temetési és átmeneti segély. Miután ügyében konkrétan is felvettük a kapcsolatot a lakóhelye szerint illetékes polgármesteri hivatallal, megtudtuk: mint munkanélküli, Ön jelenleg jövedelempótló támogatásban részesül, melynek havi összege szeptembertől 6624 forint (korábban 5984 forint volt). Az említett összeget minden hónap 4-én személyesen veheti át a polgármesteri hivatal pénztárában, mintegy ezzel is lerövidítve a kézhez jutás idejét. Élethelyeztét illetően még arról értesültünk, hogy élettársával közös háztartásban szépen élnek, sőt ebből a kapcsolatból egy kifiuk is született. így a két gyermek után plusz 6500 forint családi pótlék is jár Önöknek. Ä szociális törvény azonban azt is előírja, hogy a rendszeres nevelési, szociális segélyben vagy jövedelempótló támogatásban részesülőknél évente legalább egy alkalommal - környezettanulmány útján - felül kell vizsgálni a jogosultságot. Ezt követően a polgármesteri hivatal szociális bizottsága dönt abban, hogy a tapasztaltak alapján az illetőtől megvonják-e vagy sem a további támogatást. (Önök az összjövedelmük után rendszeres nevelési segélyben nem részesülhetnek.) A jövedelempótló támogatást Önnek továbbra is folyósítják, és arról tájékoztattak, hogy nem állt szándékukban - ahogyan írta, októbertől - megvonni, hiszen erről határozatot kellett volna kapnia. í , „jj Ha azonban munkaviszonyt létesít, úgy a munkába állását követő hónaptól már nem számíthat erre a jövedelem- pótló támogatásra. (A változást közölnie kell a hivatallal.) Méltánylást érdemlő családi helyzetükben végezetül azt tanácsoljuk, hogy a téli nagyobb kiadások alkalmával - mint pl. tüzelő-, cipő-, kabátvásárlás, netán új mosógépet kell venni -, keressék meg a helyi polgármesteri hivatalt, s ha csak egy mód van rá, a támogatásuk bizonyára nem marad el. Bizalmát köszönjük, és mielőbbi munkalehetőséget, a gyerekek neveléséhez pedig erőt, jó egészséget kívánunk. 'W, „A legfőbb haduram volt” Fájdalmas tanulság Úgy érzem, nem hagyhatom észrevétel nélkül a szeptember 12-i, „Az 1920-44 közötti évekről van szó” című olvasói levelet. Valóban igazságtalan volt a kor 1920 és 1944 között, amit azok a döntések okoztak, amelyeket megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül kényszerítettek ránk! De abban az igazságtalan korban, amit a levél szerzője, Tolnai úr annyira elítél, egy magyar család átlag hat egészséges gyermeket is fel tudott nevelni. Az a szellem, amellyel Horthy Miklóst támadja, az nekem, született magyarnak idegen. Mindenki, aki azt akarta, hogy itt magyar haza maradjon, a nemzet élet-halál küzdelmében támogatta. Királyunk trónvesztését a békediktátum okozta. Önnek végig kellene látogatnia a kommunista zsarnokságok tömegsírjait és transzban kommunikálni az alattuk porladozó több százezer magyar mártír leikével, hogy még a földi életében felfoghassa a szörnyű gyilkosságokat, gonosztetteket. Szomorú: a marxista-sztálinista-leninista történet és társadalomtudomány mindezt eltitkolta, s azoknak, akik elhitték, az ellenkezőjét hazudta. A világkommunizmus emberellenes bűnei mindent felülmúltak. A viharos tengeren éjszaka üljön csak a Mexikói-öbölben egy tutajra, amikor a hullámok 10 méter magasan csapkodnak- az majd segíti a múlt tárgyila- gosabb megítélésében. Horthy Miklós sohasem volt az embertelenségek kezdeményezője, nemzete, országa védelmében szállt szembe a betolakodókkal, s lépett fel a hazaárulókkal szemben. Személyes példamutatásával állt ellen az erőszaknak - családjával együtt. Én ameddig fiatalon kisebbségi sorsban jogainkért harcoltam, mindig büszkén gondoltam reá és biztonságban éreztem magamat. Nélküle ma nem lenne Magyarország. Az emberiség, főleg a magyarság elleni bűnöket mások és bűnsegédeik követték el, ezt már világszerte bizonyította a történelem - még napjaink tragikus eseményei is. Én valóban magyar királyi honvéd voltam a háborúban, és Horthy Miklós volt legfőbb haduram. Kegyetlenségre, kínzásra soha nem tanítottak. A háborúban is emberek és magyarok tudtunk maradni. Jó lenne már végre, ha ön- marcangolás, önvádaskodás helyett tárgyilagosan ítélnénk meg és értékelnénk történelmi szerepünket, felelősségünket. Hazánk akaratán kívül kényszerült a háborúba, s már a hadba lépéskor elhatározott szándéka volt a kiugrás, amit elkésve tett meg. Fájdalmas tanulság, de ideje lenne végre összefogni, egyet akarni, együtt cselekedni, mert ismét lekéshetünk! Deák András a Recski Szövetség tagja Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
