Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-24 / 225. szám
Baj van, baj Igen. Baj van, baj, legfőképpen azzal, hogy 16 esztendős fiúgyermekem magnójából percek óta ezt üvölti a világba egy artikulálatlan hangú énekes. Ha lemezről áradna eme „csodás zene”, azt hinném, megakadt a tű a korongon, de nem, a szalag olyan, mintha végtelenítve lenne, csak bőgi-bőgi. „Baj van baj, baj van, baj” Tűrök némán. A feszültséggel együtt nő bennem a kíváncsiság, majdcsak megtudom végre, mi az a nagy tragédia, amely ennyi szót érdemel. De egy ponton aztán nem bírom tovább: „Elég!” - kiáltom, és sebesen nyomkodni kezdem a billyentyűket, hogy végre hallgatásra bírjam ezt a vészmadarat. Megnyugtató csönd borul a szobára.- Na, anya, ne csináld már! - szólal meg gyermekem.- Még hogy én?! - méltatlankodom.- Igen. Te. Mi bajod van ezzel a zenével? Nagy levegőt veszek, mint aki sorsdöntő kinyilatkoztatásra készül, ami abban a mondatban summázható: „Az a bajom vele, hogy nem zene.” De aztán meggondolom magam: „Ugyan mit bíráskodom én ebben?! Az én véleményem az én véleményem. Az én ízlésem az én ízlésem, miért volna kötelező érvényű akár például erre a nebulóra itt. Ha neki tetszik... hát... lelke rajta. Fennhangon pedig azt mondom:- Nekem semmi, csak áruld el végre, mivel van olyan nagyon nagy baj, amit ilyen hosszan meg kell énekelni.- Veletek. Veletek, felnőttekkel - válaszolja szárazon.- ? Erre nem tudok mit mondani, csak eltöprengek, minek okán jutott csemetém erre a következtetésre. Talány - állapítom meg, de végül elősorjáznak emlékeimből a „sztorik”. Amikor pl. év elején kiállította egy tanár őkéimét az osztály elé, hogy rajta szemléltesse, milyen ne legyen egy iskolás. Ne legyen hosszú haja, ne hordja kívül az inget, ne húzzon bakancsot, és ne legyen véleménye. Legalábbis ne olyan, amely nem egyezik meg a többségével. Baj van, baj ... Aztán felidéződik bennem egy gyermekrajz-kiállítás, ahol úgy lódított ki két. talán valóban kicsit hangoskodó, virgonc kis kölyköt az ajtón a teremőr, hogy mindketten elestek. S mindez történt egy művelődési háznak az ő korosztályuk számára rendezett programján. Baj van, baj... Majd eszembe jut egy kislány esete, aki a barátnőjével bemenekült egy templomba a zivatar elől, ahol éppen folyt a mise. Beültek a hátsó padba, s ámulva nézték a ceremóniát. Még soha nem láttak ilyet, és csodálat, öröm töltötte el őket. Ez az érzés egészen addig tartott, amíg lábujjhegyen odalépkedett hozzájuk egy idős hölgy, s azt mondta: „Ti nem szoktatok idejárni, nem vagytok hívők. Zavarjátok a többieket, zavarjátok a szertartást. Jobb lenne, ha elmennétek.” A lányok megszégyenülten, szomorúan távoztak, s azóta be nem tennék a lábukat egy templomba. Baj van, baj... De még mennyire! Az Új Néplap családi fotóalbuma Régóta figyelemmel kísérem az Új Néplap különböző fotópályázatait. Ugyanis én is részt szoktam venni a pályázatokon, melyben a családom tagjai közül már nyertek is. Most én is küldök két fotót, melyet nagyon szeretnék az Új Néplap családi fotóalbumában látni - írja Zabolai Károlyné Bánhalmáról. A fotó az első kisunoka, Gabika féléves születésnapját örökítette meg. A képen jobbról a második olvasónk, aki a felvételt elküldte nekünk. Az ötödik kisunoka, Enikő látható itt a nagymama karján, akinek éppen a névadóját tartják. * * * Az előző alkalommal hírül adtuk olvasóinknak, hogy az eddig beérkezett fotók beküldői közül sorshúzással választjuk ki a Skála Áruház ajándékát, amely most egy Siemens hajszárító. A szerencsés nyertes: Sóti Ferencné alattvaló olvasónk. Ajándékát személyesen fogjuk eljuttatni számára. Továbbra is várjuk olvasóink kedvenc fotóit, amelyek az elkövetkező időben újabb sorsolás résztvevői lesznek. Hihetetlen történetek Faxoljunk? Társbérlet A technika korában nem öröm, ha egy vállalkozónak ötlete ugyan van, de amúgy „se pénz, se posztó”. Sok kellemetlenséggel jár ez a helyzet. Nem jut Westel telefonra, sem Pannon GSM-re, bár ki tudja, jól mutatna-e a vezető, ha Trabantjában rádiótelefonnal a kezében feszítene a volán mögött. Hát... Nem igazán. Bár, ez a legkevesebb. A „mani”-hiánynak sokféle lényegesebb hátránya van, hogy mást ne említsünk, faxra sem telik. így aztán, ha faxolhatnékja van, mások szívességére szorul az egyszeri polgár, vagy előkotorja a bukszát, és szalad a postára ilyetén igényeit kielégíteni. Bizakodóan odacsörtet a kisablakhoz, és vidáman bejelenti:- Faxot szeretnék feladni. Az üvegen túlról egy ifjú hölgy méla undorgó pillantást futtat rajta végig, hangja sem sokkal biztatóbb:- Aha. Ezt a nyomtatvány töltse ki! - utasítja a megszeppent delikvenst, és villámgyorsan sorolja, mit hova írjon.- Na, érti már? - kérdezi bőszen, amelyből a vájtfül rögtön ki- érzi, nem tanácsos tagadó választ adni.- Igen - rebegi hát a kuncsaft, és eloldalog megoldani a feladványt. De hát Murphy törvénye szerint „ami elromolhat, az el is romlik”, illetőleg ami elrontható, az elrontódik.- Nem jó! — süvölt ki a feldühödött kisasszony az ovális ablaknyíláson. - Én nem tudom. Doktorátus kell ahhoz, hogy jól írják meg?! Es már magyarázza is, ezt ide, azt oda, de egyszer csak azt veszi észre, nincs, aki figyeljen rá. Az ügyfél nem faxolt - lefalcolt. Kortyolgató A poharakról szóló, befejező részben a különleges poharakról, kelyhekről ejtünk szót. Ilyen pl. a déliboros vagy desszertboros pohár (nevezik csemegeboros pohárnak is), amely 8-10 cl űrtartalmú, vékony falú, viszonylag rövid szárú borospohár. Á kis űrtartalmat indokolja, hogy ezen borokat kortyolgatva isszák, legtöbbször az étkezések végén, esetleg a befejező fogások mellé. A bóléspohár (4.) alacsony, szár nélküli füles pohár, amelyben a gyümölcsökkel, gyümölcslevekkel, borral, pezsgővel, készült bólékat szolgáljuk fel. Speciális pohár a flippohár (1.), amelyben a tojássárgájával kevert italokat kínálhatjuk, a puncspohár (3.), amelyből a forrón készült italokat, puncsok, grogok fogyaszthatok. A puncspohár lényege a vastag üvegfal és a fül természetesen, hiszen forró italokról van szó. Ugyanakkor a képen látható poháralak másféle is lehet, itt a praktikusság a döntő. A pousse-café-pohár (2.) a híres rétegkoktél felszolgálására használatos, amelyből a különböző italok (általában 3 féle) egymásra töltése után elkészített „rétegzett” italt fogyaszthatjuk kávé mellé. A különböző italok eltérő faj- súlyúak és színűek, így nem keverednek össze, ha megfelelő módon öntjük az italokat a pohárba, a színharmónia pedig igazi esztétikai élményt nyújthat. A mai pousse-café italt készítő mestereket egyre több vád éri, miszerint már nem is törődnek a pousse-cafe ital íz- és színharmóniájával, csak a különböző fajsúlyú italok kiválasztása az egyetlen cél az ital megkomponálásakor. Befejezésként: nem célszerű a háztartásunkba megvásárolni a különleges, speciális poharakat, hiszen hasonlókkal - amelyekről már szóltunk - jól helyettesíthetők. A képek Peter Bohrmann „Nagy koktélkönyv” c. művének 15. oldalán találhatók. Sonyák Béla I Igazoltatás- Kérem a jogosítványát!- Csak nem veszett el, biztos úr? Hiszen tegnap vette el tőlem. Mérges gomba- Miről ismerjük fel a mérges gombákat? f - Arról, hogy meghalunk tőlük .... Eleink még ismerték a társbérletek minden nyűgét, nyavalyáját. A közös fürdőszoba és illemhely okozta ádáz szóváltásokat, az egy tűzhelyen osztozkodók egymás fazekába leskelődő gúnyolódását. A mi korosztályunk életében már nem játszottak szerepet, szakállas kabarétréfákból, társasági „régen volt, hogy is volt” anekdotázá- sokból hallottunk felőlük. Elképzelhető, mekkora megrökönyödés kelthet egy mai polgárban, ha kiderül, tudtán kívül társbérleti viszonyba keveredett. A történtekben mindössze az a vigasztaló, hogy nem kell együtt laknia a másikkal, mindössze egy fiókon kell osztozniuk. „Ugyan már!” - gondolhatná bárki. - „Mi az ügy ebben?” Egy fiókban sok limlom elrakható. Ki bánja, ha ez-az-amaz nem is az övé?! Igen ám, de mindjárt más a helyzet, ha őkelme nem akármilyen fajta. Származása roppant elit, népszerűsége határtalan, büszke gazdája pedig a posta. A posta, „aki” ez esetben nyilván úgy találta, sok jó levél egy helyen is megfér, nem kell nagy ügyet csinálni a dologból. Sőt, előny is kovácsolható ebből, mert ha az azonos számozású „Pf.” miatt a küldemények netán összekeverednek, a (társ)bérlőknek keresniük kell egymást, hogy a csereberét végrehajthassák. A meleg kézszorítás után, a levélcsere közben (ez a tied - az az enyém) akár eszmecserére is sor kerülhet és ki tudja milyen üzletek és egyebek köttethetnek ennek révén ... Lám, a sors útjai és a posta szándékai kifürkészhetetlenek. Gondoljuk csak el, mi minden alakulhat, alakulgathat ki abból, ha a fióktársbérlők különneműek ...! Csak nem... Csak nem profilváltásra készül a posta? Milyen szépen hangzik: „Postás társközvetítés”! Szabálytalan portré Jól érzi magát a bőrében, pedig 175 kiló A harmincöt éves kisújszállási önkéntes tűzoltó, Fehér László nagyon jól érzi magát, pedig sok emberen ez a bőr lötyögne, de reá pontosan szabták. Ugyanis .a mázsa - ha rááll - általában 175 kilót mutat, amelyhez 187 centis magasság társul. Az biztos, ha bemegy valahová, ez meglátszik, lehetetlen nem észrevenni. Ebből következik, hogy fenyegetni sem szokták, inkább jótékonyan kitérnek előle, holott ő nem afféle kö- tözködő típus, inkább csendes. Nem látszik rajta ez a súly, hiszen sokat sportolt. Kunhegyesen a szakmunkás- képzőben tanult, és Cseh Zoltán tanár úrnál - akit nagyon tisztelt, szeretett - súlyt emelt. Eljutott 165 kilóig, de egyszer beütött a baj. Edzés után focizott, a pálya imitt-amott hepehupásnak bizonyult, aminek rándulás, súlyos sérülés lett a vége. Korábban a Tisza II. Szövetkezetben buszt vezetett, majd hét éve a helyi tűzoltók „pilótája”. Szereti a hivatását, pedig nehéz, elvégre a 24 órás munka után 72 óra ügyeleti szolgálat következik, amely alatt rádiókészüléken érhető el. így bizony sok jut a feleségére, aki szerencsére otthon varrónő, meg a kisfiúkat, kislányukat pallérozza, neveli. Most is egy hónap alatt 26 ízben riasztották őket, amelyből öt volt közúti karambol, műszaki mentés. Sajnos küzülük két fiatalemberen a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudtak segíteni, úgyhogy olykor ez a munka megrázza az embert. ' Aki azt hiszi, hogy ekkora súllyal kieszi a családot, az téved. Tény, az étvágya jobb az átlagnál, és mondjuk egy kisebbfajta kacsából nem sok marad. No meg a jóféle birkapörköltből, amit nagyon szeret főzni, és a mesterfogásokat egykoron Juhász Ká- rolytól tanulta a Tisza II. Tsz-ben. A munkán, a szakmáján kívül a főzés a hobbija. Egyébként inget évek óta nem vásárol, a neje varrja neki. A cipője 47-es, a homloka pedig már kissé magasodik, ezért fésű nem nagyon szükséges. Ennyit szerettem volna elmondani egy kisúji emberről, aki nem átlagos termetű, de jól érzi magát, mert a bőrét pontosan rászabták . .. D. Szabó Miklós Még egy kicsit hűl a paprikás krumpli a bográcsban, azután jöhetnek a cimborák, körbe lehet ülni, mondja Fehér László
