Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-22 / 223. szám
6 Szolnoki Extra 1994. szeptember 22., csütörtök „Át kell lépni önnön korlátáinkat” Mottó: A tigrist vadászat előtt gondolatban kell elejteni, a többi már csak formalitás. (Konfucius) Ahhoz, hogy valakit a „vadásztársaság” tagjai közé fogadjon, legalább egy évet „hajtani” kell. Úgy gondolom, ez így helyes, hiszen ez idő alatt érhet be az elhatározás és szándék, s fogalmazódhat meg mindkét fél számára a kívánatosság. Kívánatosság nekem, Önöknek. De mindenképpen döntéshozatal a vége. Úgy gondolom, eleget „hajtottam”, s bennem a megtisztelő felkérést követő elhatározás kiforrott, s a magam részéről már mindent eldöntöttem, s engedtessék meg nekem néhány gondolat, amely elsősorban nem önajánlás, hanem megfigyelés, melyet ha kissé elvont formában is, de szeretnék a figyelmükbe ajánlani, felvállalva azt a tényt, hogy íráskészségem kiforratlan és stílusában meg-megbicsakló, szellemem csapongó. Uraim! Rövid ismeretségünk, szintúgy, mint városunk - a Hol élünk - történetének megvannak a korszakai. „ ... első a kisded, aki dajkája karján öklendezik és sír, aztán jön a pityergő hajnal arcú; táskás nebuló ...” S ebből adódóan engedtessék meg nekem az emelkedettség hangja, mely az eltelt időszak „gyermekkori”, őszinte fogadtatásából alakulhatott ki bennem. Több szempontból is szerencsésnek tartom tartom ezen indító gondolatot, hiszen rész és egész viszonylatában is gyermekkorát éli minden, ami körülvesz minket, de éppen az is, amit alkalmasint a Szemafor képvisel. Közös munkánk, tetteink, környezetünk a kezdetek állapotát tükröző valóság. Kevés tapasztalással, de sok ismerettel, feltörekvő, munkába folyni akaró tűzzel, felébredező, gyakran homályos, pillanatnyi kívánságokkal. S ezt tesszük, illetve éljük férfifejjel. Korokat élünk mi magunk is, miközben korszakos problémák, gondok, álmok foglalkoztatnak bennünket. Gyermekkor férfiakkal. Ez így paradoxnak tűnhet, az már kevésbé, ha behelyettesítve azt mondom, az alapítvány kétéves, a kurátorok valamivel idősebbek. S mindez annyit jelent egy szóval: Szemafor. Szemafor, amit Önök álmodtak, s mi magunk valósítottunk meg. Tudom, boldog város lehet, melynek ilyen korban a polgárai révén nem adatik meg, hogy magába zárkózva eltespedjen. Az új vagy újszerű kisebb-na- gyobb mértékben szellemet takar, s ez annál dinamikusabb, minél fiatalabbat. S ez azt is jelenti, minél kevesebb tapasztalással rendelkezik az ember, annál fogékonyabb az új dolgokra. Városlakók sokasága lelkesedett ügyünkért. S minél lelkesebb egy város, annál gadagabb és merészebb próbákon fejti ki erejét, érzelmét, kisugárzását megszélesítve, más régiókban befolyást szerezve magának. Lelkem, s nézeteim szerint az a város, amely a kultúra magaslatain áll, nagy dolgokat vihet végbe, de mi azt is tudjuk, ezek nagysága csak az idő által bizonyítható; majd a visszaemlékezni szerető „férfikort” követő „öregkor” hőskort idéző korszakaiban. Amikor tehát egy város, egy folyamat a kezdeteknél tart, elkerülve a semmittevés gyakorlatát; céljaiban támadólag lép fel és forr; mikor benne a cselekvő ember erőinek jelenségei hatni kezdenek; s a dolgok lelkesedéssel fogadtatnak; és felismerhető már az, hogy mi benne az új és hasznos; szép és nagy, ez a kezdet ez a majdani hőskor, amely időről időre nemcsak megtartja. de öregbíti is nevünk, munkánk, táplálékot nyújtva ezzel a patrióta nemzedékeknek. Önöket, Uraim, a fenti gondolatok képviselőiként azon férfiaknak ismertem meg, akiket szellemük érettségének nyugalma jellemez; tudásukkal nehéz dolgokat vehetnek célba; de okos számvetéssel tudják magukat a körülményekkel összemérni; előrenézve, vigyázva közös léptük minden biztonságára, tiszteletet parancsolva maguk körül. __ j f Uraim! Erezhető és kitapintható, hogy hol kívülállóként, hol pedig már közös eredményekben, távlatokban gondolkodó bennfentesként sorakoznak gondolataim, s ezt, remélem, elnézik nekem, mint ahogy azt is - a kioktatás szándékának legcsekélyebb látszatát elkerülve hogy megosztom Önökkel vezérlő elveim egyikét. A korlátokat mi magunk szabjuk, ám esztelen- ség azokat át nem lépni! Ezen „esztelenség” szándékával kívánom átlépni az Önök korlátáit. Farkasházy István Nem szokás lapunk hasábjain publicisztikai írás, illetve hosszabb lélegzetvételű tervbemutató közlése. Hogy most mégis ezt tesszük, jó oka van: mindkét írás rendkívül közérdekű. Farkasházy István szeptember 7-én, Szabó László muzeológus pedig szeptember 14-én mondta el székfoglaló beszédét a Szemafor Alapítvány ülésén. Hatvan éve avatták fel Verseghy Ferenc szobrát Verseghy Ferenc, a magyar művelődés jeles személyisége Szolnokon, a Tisza partján egykor állott sóházak egyikében látta meg a napvilágot 1757-ben. A hivatalnokcsaládból származó fiú Pesten és Egerben tanult. Pálos rendi szerzetes lett, akit kiváló szónoki képességéről és emberszeretetéről ismertek. A szerzetesrendek feloszlatása után tábori lelkészi szolgálatot vállalt. Felvilágosult gondolkodása és egyházellenes megnyilatkozásai miatt hamarosan összeütközésbe került feletteseivel. 1794-ben a magyar jakobinusokhoz csatlakozott, a Szabadság és Egyenlőség Társaságának lett a tagja. Hajnóczy kérésére lefordította magyar nyelvre a francia forradalmi indulót, a Marseillaise-t. A szervezkedés felfedezésekor Verseghy is a fővádlottak közt volt, s bár a halálos ítélet végrehajtását elkerülte, majdnem kilenc évet raboskodott Kufstein, Graz és Spielberg várbörtöneiben. Szabadulása után az irodalmi és tudományos munkával foglalkozott. Az elsők között ismerte fel a nemzeti nyelv jelentőségét. Azt a felfogást vallotta, hogy az önálló magyar nyelv a függetlenné válás első lépcsőfoka lehet. Sok nyelvészeti tanulmány fűződik nevéhez, de mivel az élő nyelvet követi mint irányadót, összeütközésbe kerül kora nagy nyelvtudósaival. Majdnem két évtizedes harcot folytat Révai Miklóssal és Kazinczy Ferenccel. Nagyrészt Révai és Kazinczy tekintélye akadályozta meg, hogy Verseghy munkássága még életében elismerést nyerjen. 1822-ben halt meg, Budán a vízivárosi temetőben helyezték nyugalomra. Szülővárosában már 1895-ben megalakult a reál- gimnázium önképző köre, mely a Verseghy-kör elnevezését vette fel. 1922-ben a Tisza-parti gimnázium kapta a Verseghy Ferenc Gimnázium nevet, majd hat év múlva megalapították a Verseghy Irodalmi Kört. A kör kezdeményezésére a költő hamvait 1931 novemberében hazahozták Szolnokra, és november 8-án ünnepélyesen helyezték el a szolnoki temetőben. Három évvel később Másik Andor MÁV-titkár, a Verseghy Kör tagja javasolta, hogy állítsanak szobrot Verseghynek. A megvalósítás érdekében azonban dr. Tóth Tamás polgármester tette meg az első lépéseket. A Verseghy Irodalmi Kör támogatásáról biztosította az elképzelést. Először életnagyságú márványszobrot terveztek, hogy ne csak a szülőváros fejezze ki kegyeletét a költő iránt, Szolnok köztéri szobrai is gyarapodjanak egy szép műalkotással. A kivitelezés költségei az előzetes számítások szerint több mint kétezer pengőbe kerültek. A költségek fedezésére hozták létre az ún. „Verseghy-szobor Alapot”. Elsősorban az Irodalmi Kör érdeme, hogy fáradhatatlan szervezéseivel, különböző jótékony célú rendezvényeivel végül összegyűlt a szobor előállításához szükséges pénz. De az eredeti elgondolást módosítani kellett. így alakult ki végül a kőalapzatra helyezett bronz mellszobor. 1934 májusában a városi képviselő-testület és a Verseghy Kör küldötteiből megalakítottak egy szobor- bizottságot, az adminisztrációs és különböző ügyek lebonyolítására. A nyár folyamán már készült a szobor a Szolnoki Művésztelepen Borbereki Kovács Zoltán szobrászművész műtermében. A műalkotás terméskő alapzatra helyezett bronz mellszobor. Szolnok nagy költő szülöttjét papi öltözetben ábrázolja. Augusztus végére készen állt a gipszmodell, majd a bronzszobor öntési munkáit végezték el Budapesten. Közben a szoborbizottság döntött a műalkotás végleges helyéről. Az előzetes elképzelések szerint ugyanis a Vártemplom előtti parkot, a piacteret, a gimnázium előtti teret képzelték el az emlékszobor felállítási helyének. Végül úgy döntötek, hogy a Verseghy-szobor legalkalmasabb helye a dr. Tóth Tamás parknak a Tisza Szálló felé eső része, ahol a park alapítási évét feltüntető évszám áll. Az avatási ünnepséget 1934. szeptember 30-ra tűzték ki. A jeles napon zászlódíszbe öltöztették a városközpontot. Nemzetiszínű lobogókat lengetett a szél a parkot övező utcák házainak ablakában. Az ünnepség jelentőségét emelte, hogy a rádió is tudósított, a Magyar Filmiroda pedig filmfelvételt készített. A ’30-as években egy ilyen rádióriport nagy szenzációnak számított a hallgatóság körében. Az ünnepség fél egykor kezdődött a parkban. Avatóbeszédet mondott dr. Császár Elemér egyetemi tanár, a Petőfi Társaság alelnöke. A szobrot Szolnok város közönségének dr. Tóth Tivadar tanár, a Verseghy Kör alelnöke adta át. A város nevében dr. Kerekes Sándor városi főjegyző vette át Verseghy szobrát. A rendezvényt a Tisza Szállóban rendezett ebéd zárta. Estére Verseghy szobrát virágerdő és koszorúk tömege borította, kifejezve az utókor kegyeletét és elismerését a város nagy szülöttének. Szikszai Mihály levéltáros Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka Szolnok kulturális fejlesztésének lehetőségei az elkövetkező évtizedekben múzeumi téren Damjanich Múzeum A Damjanich Múzeum épülete: Leglényegesebb, hogy az egész épület a jelenlegi kezelői jogot gyakorló múzeum kezébe kerüljön. Csakis így alakítható ki olyan felületű kiállítás, amely egyáltalán eléri más megyék szintjét, s a tudományos kutatóhelyként működő múzeum rangos és alig ismert gyűjteményeit be lehet mutatni a közönségnek. A földszint körbejárhatóan: a város legnagyobb múltú kulturális intézményének, a művésztelepnek több mint 100 éves történetét mutatná be a Pettenkofentől napjainkig témamegjelöléssel. A múzeum saját anyagát, illetve átköl- csönzött letéti anyagot egyaránt bemutatna. Külön szobát kapna: Fényes Adolf, Mednyánszky László, Chiovini Ferenc, Aba Novák Vilmos, Borbereki Kovács Zoltán. Külön lennének grafikai termek, szoborkiállítás szobrászok grafikáival. Kiegészülne még a képtár egy időszaki kiállítóteremmel, amelynek kamarakiállításai a közönséget, a szolnoki lakosokat rendszeresen becsalogatnák az épületbe. Az első emelet körbejárhatóan: Szolnok központi szerepét hangsúlyozva, de az egész Közép-Tisza-vidék és a Jászkunság múltját is bemutatva régészeti-történeti-néprajzi kiállítás készülne. Kiemelnénk bizonyos hangsúlyozott s a megyére jellemző, a világ tudományos életében is számon tartott korokat (mezolitikum, bronzkor, Körös-kultúra, népvándorlás kora, jász-kun középkor, törökkor, XVIII. század néprajzban témaként: népművészet, tanyás gazdálkodás, táplálkozás, vízi világ). Időszaki kiállítóterme a helyi lakosság érdeklődését tartaná ébren, s segítséget adna az iskolai oktatáshoz is. Múzeumudvar: rendbe hozva nyári rendezvények színhelye lehet, ahol kamara- hangversenyek, irodalmi estek, előadások lehetnének. Egy földszinti részben Múzeumi Klub működne, esetleg irodalmi-tudományos kávéház jelleggel, kulturális és népszerűsítő tudományos sajtóval, nyáron az udvar egy részét, az árkádok alját is igénybe véve. A galéria épülete Jelenleg az egész épület jó állagú, de környékén a parkot, esetleg alacsony kerítéssel körülzárva szoborparkká lehetne alakítani, oda bárkinek szabad bejárással. Tervek: elsősorban képző- művészeti kiállítóhelyként működne. Évente egy-egy olyan kiállítással, amely mindkét szintet elfoglalja. Több időközi kiállítással, amely csak egy szintre korlátozódna. Az emeleti kis fogadószoba kamarakiállítások rendezésére is alkalmas. Ezek változó, jól ütemezett igénybevételével sűrűn lehetne képzőművészeti vagy régészeti, néprajzi s egyéb kiállítások színhelye. Jelentős vándorkiállításokat, külföldi művészeket is fogadhatnók. Megfontolandó lenne, hogy egy közép-európai művészeti fórumot hozzunk itt létre. A galéria körüli szoborparkban felállítható lenne az alap és a galéria raktárában elfekvő számos nemes anyagú mű. A kiállítások koncepciójának kidolgozása most folyik. Megjegyzés: a Damjanich Múzeumban létesülő Szolnoki Képtár, a galéria folyamatos üzemeltetése visszaadhatná a város képzőművészeti rangját. Ez pedig olyan haszonnal is járna, hogy a múzeum anyaga (a miskolci, pécsi, kecskeméti múzeumokhoz hasonlóan) hagyatékokkal, ajándékokkal bővülne. Következetes Mednyánszky-kutatásunk miatt ajándékozta Barcsay mester is jelentős értékű hagyatékát a múzeumra. A tabáni ház(ak): Jelenleg berendezés előtt áll egy ház, amelyben a Tabán történetét mutatjuk be s a vízhez kötődő életmódot. Jó lenne azonban még két épületet nyerni (egyik a Tabán védett háza lenne). Tabáni házak Tabán-történet; szolnoki enteriőr, valamely mesterség bemutatásával; grafikák a Tabánról (régi metszetek, rajzok). Megjegyzés: a látogató egy jeggyel nézhetne meg három objektumot. A sokszorosított grafikák mappája megvásárolható lenne, esetleg darabok is képként. Az eddig említett lehetőségek adottak, hiszen meglévő épületekről van szó, legfeljebb ezek bővítése merült fel vagy környezetének múzeumi célú bővítése, hasznosítása. Ezen túl azonban egyéb lehetőségek is vannak, sőt ezek tehetik a várost valóban fontossá kulturális szempontból az előzőekkel együtt. Vasúti skanzen A régi „szolnoki indóház” és pályaudvar (néhány raktári épülettel, eléggé tönkrement vasutaslakásokkal) Szolnok közlekedési csomópont jellegét hangsúlyozná szabadtéri gépkiállítással (régi mozdonyok, kocsik, műszaki berendezések stb.). Az épület még az 1847-es eredeti, amely már csak itt áll, hiszen a pestit és vácit már lebontották. 1975-ben ez majdnem megvalósult. A MÁV ma is támogatja ezt az elképzelést. A megszűnőben lévő rendező pályaudvar felszámolása helyett annak megőrzése lenne fontosabb s ígéretes. Az épületekben egyébként közlekedésműszaki kiállítást készítenénk, aláhúzva a város közlekedési csomópont jellegét, összefüggésben a vízi, szárazföldi és légi közlekedéssel, s utalással egy repüléstörténeti, vízi közlekedési kiállításra (milléri skanzen). A kiállítás a MÁV támogatásával valósulhatna meg. Vízügyi skanzen A jelenleg is meglévő Mil- lér-torkolatban lévő kiállítás jelentős átalakítással, a szabadtéri rész új és látványos műtárgyakkal való kiegészítésében a vízügy és a múzeum közösen vállalna részt. Ugyanitt halászati kiállítás készítésére is gondolunk, felépített, skanzenszerű építményekkel. Az itt lévő vízügyi dokumentumtár s tanácskozóterem, szállások, konferenciák megrendezését szélesebb körben is lehetővé teszik. Régészeti skanzen Magyarországon, de még Európában is egyedülálló lenne egy olyan szabadtéri kiállítás létrehozása, amely eredeti formában felépített, rekonstruált házakat mutatna be a mezoliti- kumtól a középkor végéig. A cölöpvázas, sárfalú, többnyire veremházak eredeti nagyságban épülnének, a feltárások alapján, s megjelenítenék az Alföld építményeit, mindenkori lakáskultúráját. Tárgymásolatok lennének kiállítva, de egy stílusos központi építményben az eredeti anyag is látható lenne. Helyileg a vasúti töltés és a Millér által bezárt, a vasútról jól látható, a vízügyi skanzen előtti rész lenne erre alkalmas. Ez egyben reklámlehetőség is. A táj jellege pedig megegyezik az Alföld vizes, mocsaras jellegével, azzal, amelyben ezek a kultúrák éltek. Szolnok régészete éppen telepfeltárásairól leghíresebb, s a nemzetközi tudományos életben Tószeg, Rákóczifalva, Jászdózsa, Szajol, Nagyrév tájékozódási pont, kultúrajelző. Kerámiamúzeum Szolnok megye népművé- 'szete elsősorban kerámiájáról nevezetes. Ma is több, különböző stílusban dolgozó fazekasközpontja van. A művésztelepet alapító osztrákokat a szolnoki cserépvásárok színessége vonzotta többek között a városba. Rég tervezzük egy országos gyűjtőkörű, mai népi fazekassággal foglalkozó múzeum létrehozását Szolnokon. A Hazafias Népfront épületét kértük ehhez a városi tanácstól korábban. Ma emellett alkalmasnak látszik a Baross úton, a gépipari technikummal szemben álló igen rossz állapotban lévő lakóház. Ennek múzeumi célú felújítása nem drága, s összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint lakóháznak való helyreállítása, A triennálék anyaga már színvonalas kiállítást tesz lehetővé. Ám számíthatunk az ország neves fazekasainak ajándékaira is. Nem egyszerű múzeum lenne ez, hanem kerámiastúdió s árusítóhely, ahol megrendelni lehet, s fazekasok üzemeltetnék, illetve vállalkozók az udvar kihasználásával is (égetőkemence, agyaggödör, ülepítő). Művésztelep Művésztelepi kiállítás és képkereskedés: Az emberek nagy része, minden képtár és galéria ellenére is kíváncsi a művésztelepre, ahol jelenleg az ott élő művészeket zavarják (családilag és alkotásban egyaránt). A művésztelep felújított parkjában - vállalkozói tőke bevonásával, külföldi, bécsi érdekeltséggel -, olyan épületet kellene megépíteni, amely több funkciójú. Mintegy 100 négyzetméter felületen egy, a telep történetét bemutató kép-, grafika- és szoborkiállítást rendeznénk. Ugyanilyen felületen egy aktuális, egy művész, illetve egy összetett anyag bemutatása látható (vásárolhatóan), képkereskedés helyeként, az alföldi művészetet közvetítve Bécsen át Nyugatra. Ehhez raktár és kis klub tartozna, amely művészeti események, üzletkötések színhelye is. Tina Blau, Pettenkofen, Müller Adolf s a magyar művészek reklámnévként is szerepelnének egy Bécs-Szolnok (Alföld) érdekeltségben. Ez az inszitu lehetőség a forgalmat is növelné, de a telepen élő művészeket is védené. Szabó István - Zsolnay László - Szabó László muzeológusok Megyeszékhelyünknek nagyon sok kulturális, tudományos értéke van - mindezeket azonban a „nagyközönség”, Szolnok lakossága alig vagy néha sajnos egyáltalán nem ismeri. A Damjanich Múzeumban országosan és nemzetközileg is elismert tudományos kutatómunka folyik, rangos gyűjteménnyel rendelkeznek. A Tabán régi házai mellett úgy sétálunk vagy rohanunk el nap mint nap, hogy észre sem vesszük már őket, pedig mennyi szépséget s tudást mutatnak, mutathatnának elődeink életéből. Szolnok régészete a telepfeltárásokról híres - de ezt a szakembereken kívül csak néhányon tudják. Megyénk népművészete elsősorban kerámiájáról nevezetes, tehát van létjogosultsága egy kerámiamúzeumnak. Híres és nagy múltú a Szolnoki Művésztelep - az ottani művészek kiállításai és képeik vására azonban hiányoznak életünkből. ! /(, m 1 Lehetőség volna városunkban vízügyi, vasúti, régészeti skanzen létrehozására is. Szabó István, Zsolnay László és Szabó László muzeológusok által összeállított hosszú távú kulturális terv az ilyen jellegű problémákat kívánja megoldani.
