Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-22 / 223. szám
A szerkesztőség postájából 1994. szeptember 22., csütörtök A zeneoktatás feltételeinek megteremtése a következő közgyűlés feladata lesz?! Levélválasz - a zeneiskola gondjairól „Zenebona” a szolnoki zeneiskola tanévkezdése körül címmel a Bartók Béla Zeneiskolában évek óta uralkodó áldatlan állapotról, a szűkös elhelyezési gondokról tájékoztattuk olvasóinkat nemrég. Az iskola működési feltételeivel kapcsolatos kérdésekre a város alpolgármestere, dr. Lengyel Györgyi - Ignácz Ervin képviselőnek címzett, szeptember 12-én kelt levelében, az augusztus 30-i közgyűlésen napirend előtt feltett kérdésére válaszolva s a cikkünkben foglaltakat is érintve, többek között az alábbiakat írta: Tisztelt Képviselő Úr! Az 1994. májusi közgyűlésen - a Napsugár Gyermekház beszámolója kapcsán - a zeneiskola működési feltételeit, problémáit Ön és Labóczki Enid képviselőnő felvetették. A júniusi közgyűlésen az említett iskola iskolaszéke által küldött levelet - sokszorosítva - minden képviselő megkapta. Az augusztusi kérdését bizonyára a tanévkezdés problémája indította, amelyről ezután részletes tudósítást közölt az Új Néplap, illetve a városi tévé. Természetesen nem akarom a problémát bagatellizálni, de megemlítem, több városi intézmény küszködik hasonló gondokkal. Három helyen tanít a Környezetgazdálkodási és Építőipari Műszaki Szakközépiskola - egymástól több km-re, a Vásárhelyi Pál Köz- gazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola, és működik a városban olyan intézmény is, ahol a tanítás 2 műszakban folyik (Ruhaipari és Informatikai Szakközép- és Szakképző I.). A májusi közgyűlésen részletes tájékoztatást adtam, hogy 1991- től mikor, milyen megoldási javaslatok kerültek előtérbe a két intézmény (a zeneiskola és a gyermekház) együttlakásának megszüntetésére. A megoldáshoz legközelebb ’92 végén kerültünk, amikor a költségvetés előkészítésekor felmerült a Hősök téri óvoda akkor már üres épületének átalakítása, amit a gyermekház is örömmel üdvözölt. Forráshiányra hivatozva azonban (20-25 millió forintos átalakítási költség) nem kapta meg a közgyűlés támogatását, s azóta ezt az ingatlant már értékesítették. Múlt év végén a Szabadság tér 3. sz. alatti önkormányzati tulajdonban lévő ingatlant javasoltuk, amit decemberben az intézmény vezetői megtekintettek, majd az idén januárban írásban közölték, hogy még tetőtér-beépítés esetén is kicsinek találják. A zeneiskola részéről gyakran változott az álláspont, miszerint maradni szeretnének inkább vagy költözni, hiszen többször elhangzott: ha az egész épületet megkaphatnák, akkor is szükség lenne még kiegészítő termekre - nem beszélve a ház rossz akusztikájáról. Közben tavasszal - az OKI-vizsgálat után - megindult az új oktatáspolitikai koncepció készítése, amely bizonyára foglalkozik ezzel a kérdéssel is. A városi főépítész úrral egyeztetve, vizsgáljuk annak a lehetőJogi tanácsadónk Örökség - ha az édesapa élettársi kapcsolatba lép V. L. olvasónk bizonyára mások számára is tanulságos helyzetében, örökségi problémájával fordult szerkesztőségünkhöz, s kéri tájékoztatásunkat. Sorait ezért a nyilvánosság elé tárjuk, és kérdéseire Lambert István ügyvéd, az Új Néplap jogi tanácsadója válaszol. Mint azt leveléből megtudhatjuk, özvegy édesapja élettársi kapcsolatot létesített, és jelenleg az élettársa által vásárolt lakásban lakik, melyre 200 ezer Ft holtig tartó haszonélvezeti jogot szerzett. Olvasónk feltételezi, hogy a ház teljes vételárát édesapja fizette ki. Kérdezi: a házból örökölhet-e az édesapja vagy az élettárs után, és az élettársi kapcsolat alatt közösen szerzett dolgokra kiterjed-e az örökösi joga? Egyben sérelmezi, hogy édesapja nem tájékoztatja a megtakarított nagy összegű pénzének sorsáról; annak elköltésétől tart, s vajon korlá- tozhatja-e a pénz pocsékolásában? Az élettárs által vásárolt, annak tulajdonát képező és édesapja haszonélvezetével terhelt házból a törvényes öröklés rendje szerint nem örökölhet. A Polgári Törvénykönyv öröklési rendje a rokoni (vérségi), illetőleg családi kapcsolaton alapul, így az élettárs tulajdonában lévő vagyonból csak az ő végintézkedése alapján örökölhet. Az élettársi kapcsolat alatt közösen szerzett dolgokra az öröklési joga csak az édesapja szerzési arányának mértékéig terjed. Ugyanis az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha Ön bizonyítani tudná, hogy a házat az édesapja pénzéből vették, akkor sem támadható az élettárs, mert egy leplezett ajándékozásról lehet szó, amit a törvény nem tilt. Az apa korlátozása - a saját pénze elköltésében - csak akkor lehetséges, ha ügyeinek önálló intézésére nem képes vagy csak korlátozottan képes. (A korlátozás bíróság útján, gondnokság alá helyezés formájában lehetséges.) Önmagában az a tény, hogy valamely szülő a külön élő nagykorú hozzátartozóját anyagi helyzetéről nem tájékoztatja, korántsem elegendő ok a gondnokság alá helyezésre, hiszen életében a tulajdonát képező vagyonnal mindenki - a törvények keretén belül - szabadon rendelkezik. Mozgássérültek találkoztak Jászberényben Szeptember 16-án délután ismét megrendeztük a rokkant emberek őszi ünnepségét. Az eseményt Jászberényben, a Kossuth Tsz székházában tartottuk, melyen mintegy százan vettek részt. A megjelenteket Aszódi Ferencné (Gabika) csoportvezető üdvözölte, majd Dé- tár Enikő és Bardóczy Attila, a Rock Színház fiatal művészei szórakoztatták a közönséget. Örültünk, hogy dr. Magyar Levente, Jászberény polgármestere is eljött közénk, és meleg szeretettel köszöntötte a vendégeket, majd válaszolt a mozgáskorlátozott, rokkant embereket foglalkoztató kérdésekre. Eközben például az a gondunk is felmerült, hogy a mozgássérültek részére fenntartott parkolóhelyeket sokszor mások foglalják el... Sajnáljuk, hogy a jászapáti polgármester úr ígérete ellenére sem tudott részt venni ezen az összejövetelen. Finom vacsorával, tombolasorsolással zártuk a napqt, és a jó hangulatban akadtak, akik táncra is perdültek. Az Új Néplapon keresztül is köszönetét mondunk a magán- személyeknek, cégeknek, akik bármivel segítettek, támogattak bennünket. Köztük a jászberényi Szotó autószalon, a Vörös- kereszt városi szervezete, Pesti Józsefné (kereskedő),^ ar cukrászüzem, a Jászapáti ÁFÉSZ, a Jásztej, Ádám Jánosné (kereskedő), a Kalmár Fűszer Csemege és nem utolsósorban azoknak, akik a finom vacsorát készítették, felszolgálták, valamint a jászapáti Új Szivárvány zenekarnak, akik a kellemes zenét, talapalávalót szolgáltatták. Gerőcs József kultűrfelelős - Jászapáti ségét is, hol és mennyiért építhető egy új zeneiskola, hiszen jelenleg is kb. 25-26 teremre van szükség. A követező ön- kormányzati testület bizonyára nem kerülheti el a város oktatásában döntő, nagy változásokat hozó kényelmetlen döntéseket, de pillanatnyilag olyan nagy területű, teremszámú intézményről nem tudok, amely hosszú távon megoldaná a zeneiskola gondját - lévén, hogy pl. a legtöbb általános iskola 16 tantermes. Ezért vetettem fel azt az elképzelésem, hogy esetleg új zeneiskolában kell gondolkodnunk. Ha a zeneiskola mégis marad a jelenlegi épületben, a gyermekház számára kell megfelelő elhelyezést találni. E hó 8-án erről az ön és polgármester úr jelenlétében váltottunk néhány szót Somogyiné Borhi Gizella igazgató asszonnyal, akinek a visszajelzését várom. Véleményem szerint a probléma rendezése már a következő közgyűlés feladata lesz. Addig is mindent megteszek annak érdekében, hogy előkészített alternatívák - amelyhez nagy segítséget fog nyújtani reményeim szerint a közoktatás-politikai koncepció - maradjanak a következő közgyűlésre. Küldjön egy képet! Negyvenöt évig a vasútnál - kép 1952-ből Hetvennégy éves koromban is jó érzéssel, szeretettel emlékszem vissza azokra a dolgos hétköznapokra, amelyeket a vasútnál töltöttem. Összesen 45 évig szolgáltam a MÁV-nál - különböző munkaterületeken, beosztásban. Ez a felvétel 1952-ben készült a szolnoki MÁV Járműjavító szertárfőnökségén, az úgynevezett VI-os faraktár-számadóság dolgozóiról - az irodaépület előtt. A favázas kocsikhoz szükséges alkatrészek tárolása, kezelése volt a feladatunk. Az osztályon összesen tizenheten dolgoztunk, de a képen csupán kilencen vagyunk. Az első sorban jobbról balra Ráczi Gyula anyagkiadó, Mogyorósi Mária számadói segéderő, Dobos Ferenc anyagszámadó, Süveges Jánosné és Kozma Károly raktárkezelők. A felső sorban: Telek János, Sztojanov Mihály, Pintér Dezső anyagkiadók, valamint jómagam, aki az üzemben ugyancsak raktárkezelőként dolgoztam. Volt munkatársaimat ezúton is sok szeretettel üdvözlöm (azokat is, akik akkor nem lehettek a fényképen), és remélem, egészségesek. Bízom benne, hogy e régi felvétel beküldésével, közreadásával sikerült egy kis örömet szereznem, és családtagjaikkal együtt szívesen tekintenek erre a kissé elsárgult, de sok-sok felejthetetlen emléket őrző képre. Simon Ferenc - Szolnok A Jászságot is érintették Aki 30-40 kg-os autógumit vonszolt maga után - istrángon Még néhány szót a „sportok királynőjéről 55 A Magyar Honvédség Katonafutók Sportegyesületének tagjai - a Kossuth Szövetség felkérésére - Kossuth Lajos halálának 100. évfordulója alkalmából futották végig a Budapest-Monok közti 276 kilométeres távot. A váltófutás a Jászságot is érintette: szeptember 16-án az esti órákban Jászberényen, Jászjákóhalmán, Jászapátin haladtak át, ahol az esemény résztvevőit a helyiek üdvözölték, és rövidebb-hosszabb szakaszon csatlakozhattak hozzájuk. A kép Jászjákóhalma falu végén készült, miután a két futó - a köztük álló két helyi ifjúval: Kapták Imrével és Szöllősi Mihállyal - lefutotta a belterület mintegy 3 kilométeres szakaszát. (Az eseményről saját felvételével Fodor István polgármester számolt be.) A citerás bálokra emlékezve Önfegyelemre, megértésre lenne szükség Településünkön, Örményesen két-három évvel ezelőtt még elfogadható volt az a szép, csendes kis presszó, ahol néhány pohár sör mellett kellemesen kikapcsolódhattunk, jól megfértek a különböző korosztályok. Lárma, hangoskodás nélkül tévézhettünk, kuglizhattunk, zavartalanul beszélgethettünk, mert akkor még értettük is egymás szavát. Amióta péntekenként beindult a diszkó, és nem délután vagy kora este kezdődik, hanem úgy 22 óra tájban - hogy hajnal felé legyen forró a hangulat -, a közelben lakók nyugalmának is vége. Emiatt sajnos hétről hétre erősödött a fiatalok és az idősebb emberek közötti ellentét. Az utóbbiak nevében fogtam tollat, s a nyilvánosság előtt szólok, akik úgy érzik, a fiatalok most már csak azért is hangoskodnak, hogy bennünket minél jobban bosszantsanak. Úgy vélem, éppen ideje lenne békés megegyezésre jutni, s ha mindeki csak egy kicsit engedne, tekintettel lenne embertársaira, higygyék el, mindannyiunknak jobb lenne a közérzete. Eszembe jut a fiatalságom, az az idő, amikor a citerás bálba jártunk, s hazafelé bizony mi is kurjongattunk, de az akkori tanyavilágban ugyan kit zavart? Legfeljebb az éber kutyákat. Most, idősek lévén, megértjük mi a fiatalokat, szórakozzanak diszkóban, hiszen vége a citerás világnak, de egy falu közepén, sűrűn lakott helyen ne hangoskodjanak reggelig. Elviselhetetlen, amikor záróra után a tehetősebb fiatalok a kocsik ajtaját csapkodják, mások a motorkerékpárjukat berregtetik órákig. (Sokan a környező településről járnak ide.) Szeretnénk, ha a mi falunkban is visszaállna a régi rend; ha a fiatalok és az idősebb emberek békességben, nyugalomban, egymás elvárásait tiszteletben tartva, jól megférnének. S ehhez a falu vezetőinek közreműködését, segítségét is kérjük. (Olvasónk pontos névvel, címmel írta levelét, de kérte, hogy azt ne hozzuk a nyilvánosságra.) Az Új Néplap szeptember 12-i számában, a sportoldalon jelent meg „Az atlétika olyan, mint a mocsár” című írás, mely figyelemre méltó gondolatokat tartalmaz. Ebben Ecsekiné Juhász Erzsébet, aki a Szolnoki MÁV MTE sportolójaként harminchatszor öltötte magára a címeres mezt, mocsárhoz hasonlította az atlétikát. Mint mondta, aki egyszer megízleli, többé nem szabadul tőle. Szerencsére ez a mocsár Erzsi esetében nem lehúzott, hanem felemelt! Erzsi - a veié folytatott beszélgetésben is - a kemény munkát, az emberi kapcsolatokat, a baráti összetartást és a nemes küzdelmet emeli ki. És milyen igaza van!? Nos, először az ő fiatalságáról, az ún. Barna Pista bá- csi-„korszakról”. Pista bácsi autodidakta volt, nem kérkedhetett főiskolával, de ennél jóval több is volt. Erzsi itt túl szerény, mert előtte és vele együtt említhetjük Paróczai Klári, Varga Ibolya, a Kazi és Császi lányokat, s ez nem minden. Pista bácsiról elmondhatjuk, hogy körülötte általában harminc-negyven versenyző nyüzsgött; hogy jó kapcsolatot tatott az iskolákkal, a szülőkkel, akiket kicsábított a versenyekre. Autodidakta egyénisége véleményem szerint többet ért a mai, olykor tapasztalható beképzelteknél. Nem méltatlankodott a késedelmes kitüntetésekért, ő sikeres, boldog ember volt. Visszatatérve Ecsekiné Juhász Erzsébetre, aki a jeles eredményekért, a bajnokságokért nemcsak megdolgozott, de a valóságban meg is szenvedett. Balasi Péter bizony nem tartozott a tündérek közé, mert én abban az időben sokszor láttam Erzsit, aki istrángon vonszolt maga után egy 30-40 kilogrammos autógumit. Mert Magyarországon a verejték volt a nagy teljesítmény ára, nem a drog. Ebben az időben Szolnokon járt Schmidt Pál is, a MOB elnöke, aki keményen harcolt a drog nélküli, valós eredményekért. Közelről láttam Erzsi tehetségét, szívós kitartását, ami különösen értékes, hiszen drog nélkül nyerte sorra a bajnokságot. Tiszta dicsőséget szerzett a sportban, magánéletében pedig gyönyörű, egészséges gyermekeket szült. Magam is jártam a „mocsárban”. Az 5-6 éves atlétamúltamat sajnos a háború szüntette meg, de már 1946-ban szerveztem, ténykedtem, és 33 évig voltam a városi atlétikai szak- szövetség elnöke, a megyeinek pedig tagja. Ámbár a mai - önteltségből eredő - beképzelt emberek éppúgy elutasítják a tapasztalataimat és lelkesedésemet, mint Juhász Erzsi sok-sok izzadsággal szerzett értékeit. Szabó Béla Könyvek között a pótolhatatlan kép és néhány ezer forint Köszönet a könyvtár dolgozóinak A törökszentmiklósi városi könyvtár rendszeres látogatója, hűséges olvasója vagyok, és szeptember 12-én délelőtt, amikor visszavittem a nálam lévő hét könyvet, sajnos nem mindennapi eset történt velem. A táskámban lévő egyéb holmijaim közül az az igazolványtartó, amiben pótolhatatlan családi fényképeket, valamint 3000 forintot is őrizgettem, véletlenül a könyvek közé csúszott. Mindezt csak másnap észleltem, de szerencsére az a dolgozó, aki átvette tőlem a könyveket, távozásom után megtalálta a közéjük ékelődött személyes tárgyaimat, és félretette nekem. így a telefonhívásom után, munkatársa közreműködésével, aki a lakásomra hozta, rövid úton kézhez is kaphattam. A könyvtár dolgozóinak ezúton is köszönetét mondok a lelkiismeres segítségért. Név szerint Boda Imrének és Demjén Gizellának. P. J.-né T örökszentmiklós Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
