Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-20 / 221. szám
1994. szeptember 20., kedd 7 Bérbélről váltottak- Bár lóg a belünk a munkától, de még így is nagyon kevés belünk van. Röviden ez a sum- mázata Béres Gábor mondanivalójának, aki a jászdózsai Ho- lundarm Kft. ügyvezető igazgatója. A cég 1991 októberében jött létre holland-magyar vegyes vállalatként. A mai tulajdonosok az 1984-ben létrejött üzemet vették meg, amit két té- esz (a helybeli, és a viszneki), valamint az Állatforgalmi és Húsipari Szolgáltató Vállalat (ÁHSZV) alapított. Akkoriban Béres Gábor exportosztályozó üzemként indultak. A részben külföldről biztosított sertésvékonybelet válogatták, zömmel bérben, mégpedig óriási mennyiségben: évente 40 millió métert. Munkájukat megismerték külföldön is, így figyelt fel rájuk a holland partner. A rendszerváltás során aztán itt is változott az élet. Értékesí- tére került az egyre küszködő üzem - ahonnan a nehéz pillanatokban a 80 dolgozóból 30 elment -, és a Holundarm Kft. lett a vevő, az új tulajdonos. A holland partner a magyar félnek a vásárláshoz és a fejlesztéshez 40 millió forintot adott hitelként 10 százalékos kamatra. Azt hinnénk, ez olyan jó, csakhogy csak a legutóbbi 8 százalékos forintleértékelés miatt 5 miiló forint veszteséget könyvelhettek el. Idén a leérték- lés számukra 10 millió forint veszteséget okozott. Az új cég szinte a nulláról indult. Hiába volt múltja, a bérbél már nem volt biztosított, sőt, az egyik volt társ, az ÁHSZV konkurencia lett. Nagy munkával építették ki az alapanyag-beszerzést és az értékesítést is. Manapság elmondható, igen jól építkeztek. A termékek fele nyugaton, fele a hazai piacon kel el. Alapvetően természetes bélféleségeket dolgoznak itt fel; döntően mindenfajta sertésbelet, majd ezt a sorrendben a marha- és juhbél követi. Csomagolnak itt műbelet is, sőt, árulnak húsipari késeket is vá- góhidaknak, henteseknek. Nyugaton nagyon jó híre van a magyar bélnek, szinte korlátlan mennyiséget el tudnak adni. Ez elsősorban azért is van, mert a holland partner jól dolgozik, kutatja a piacot, adja az információt. Az üzem munkájához szükséges bél 80 százalékát belföldről szerzik be. Eközben leépült az állatállomány, a konkurencia erősödött, ennek ellenére jól működnek. A siker a szívósságon kívül annak is köszönhető, hogy igényesen dolgoznak. Az irántuk tanúsított bizalommal sikerült a piacon maradniuk, sőt, teret is nyertek. Sajnos azonban állandó munakerőhi- ánnyal küszködnek, holott aki jól dolgozik, 30 ezer forint fölött keres. Ez falusi viszonylatban nem mondható rossznak. Miből áll a munkájuk? A vá- góhídakon előzőleg előkészített, hordókban, lesózva az üzembe kerülő beleket átmérő szerint szétválogatják a piac igényeinek megfelelően. Természetesen a nyugati vevők igényesebbek, bár a dózsaik munkája eredményeképpen - főleg a Dunántúlon - már idehaza is a méretpontosabb beleket igénylik inkább. A nyugati előírásoknak megfelelően most a higiéniai előírásokat sokkal komolyabban veszik. Ám ez bizony komoly pénzt igényel, legalább 30 millió forintot. A szépségfoltot csak a munkaerőhiány jelenti. Nyakukon a rengeteg munka, alig tudják tartani a határidőket.- E: a mai világban rettentően furcsának tűnik. Pedig tudom, hogy a községben is mennyi munkanélküli van, de egyszerűen nem hajlandók dolgozni az emberek. Bízom benne, hogy egyszer ez majd megváltozik - tekint a (talán bizonytalan) jövőbe a vezető. Szeszben az adósság Jászfényszaru Réhely nevű részén áll a város egyetlen szeszfőzdéje. Csendes környék, csak a két kutya fogadja barátságtalanul a vendéget. Iszonyatosan ingerült csaholásuktól saját szavát sem érti az ember. Zsólyomi Imre kifőzdéjénél vagyunk. Apa és fia viszi az üzletet, pontosabban a fiú a „főnök”. A 67 éves, világéletében a kereskedelemben dolgozott apa van éppen itthon, tőle tudjuk a részleteket. A szeszfőzde múltja 5 évre tekint vissza. Akkor vágott bele a fia az építkezésbe. A 42 éves ifjabb Zsólyomi ugyanis létszámfeletti lett a kalapgyárban, ahol a festöde vezetője volt. Elment a szeszfőzdébe, amely akkor az áfészé volt, és bent állt a település közepén. A szövetkezet csődbe ment, a felszerelést pedig megvette a fiatalember. Új épületbe kellett azonban telepíteni a berendezést, mert a rendelkezések nem engedték már meg, hogy a belterületen működhessenek. No, két év viszontagság után végre megindulhatott a kifőzés is. Hitelt vettek fel, 300 ezer forint újrakezdési kölcsönt. Tőkéstárs is került, de ő kiszállt, így őt is ki kellett fizetni, újabb kölcsönnel. Végül az összes pénzüket elnyelte a szeszfőzde. Hivatalos értékbecslés alapján mondható - mert majdnem elárverezték a főzdét -, hogy az előállított érték összesen 2 millió 300 ezer forint. Nem nagyón megy az üzlet, járhatnának többen is ide főzetni. Csakhogy kevés és drága volt a gyümölcs, és alig lett cefre belőle. Pedig ismertek a városon kívül is. Járnak ide Túráról, Boldogról és Pusztamonostorról is. Hiába járnak Boldogról is át, nem boldogul a tulajdonos a szeszfőzdével, mintha átok ülne rajta. Most bérbe akarják adni, hátha abból fedezni lehetne a sok fizetési kötelezettséget, a 240 ezer forint adósságot. Egyébként veszélyes üzem a szeszfőzde. Ugyanis olyan gőzök terjengenek az épületben, hogy attól is be lehet rúgni. És hiába nem ivott az ember egy kortyot sem, a szonda kimutatja az állítólagos szeszfogyasztást. Pedig lehet, a tetejébe még absztinens is a tulaj. Az idősebb Zsólyomi Imre egy műszert ellenőriz Jászsági Extra Termelőszövetkezeti tagból kisbirtokos Fantasztikusan szép idő van, még az Északi-középhegység hegyei is látszanak a pára nélküli, éles időben. A csodaszép ősz mutatja meg igazi arcát. Jászboldogháza határában tehenet és borját köti ki legelni az út menti árok partjára Bese- nyi Gyula. A 62 éves férfi a közeli hatalmas istállóból vezeti ki mindennap az állatokat. Gyula bácsi a téeszben dolgozott, jószággondozó volt. Nyugdíjazása után vagyonrészként vette meg két éve az istállót, de vett még mást, például egy nagy Rába traktort is. Két MTZ-80-as traktora is van, meg munkagépek ezekhez. Az istállóban három tehén és két borjú „lakik”. Hogy minek ekkora nekik, arra azt válaszolja, hogy van abban még 250 birka is. Ä megszülető bárányokat exportra adja el. A birkák nyári szállása a közeli ho- dály, ami szintén Gyula bácsié. Ä mekkora földje van kérdés megválaszolása előtt nagyot szív az éles levegőből, mintha még egyszer utánaszámolna és belegondolna, mivel jár egy ekkora föld (esetleg eszébe jut a kuláklista is). Ugyanis nem kevesebb, mint száz hold birtokosa az idős ember. - Miért, nem sok az! - mondja, különben is, a téesz előtt is volt földje Gyula bácsinak. Cukorrépa, napraforgó, búza, kukorica, lucerna van a földön. Besenyi Gyula bácsi megköti tehenét Búzából a termés jónak mondható, annál kevésbé kukoricából, napraforgóból és cukorrépából. A termést eladja, mert szerződése van rá.- Meg lehet ebből élni? - kérdezzük.- Hát persze, hogy meg! Eddig is meg lehetett, most is csak ,meg lehet- feleli. Atbérelte a rendszerváltozást maradt néhány, a többit „felszámolta”, mert nem érte már meg. Most libával próbálkoznak. Az első turnusban 3 ezer liba gágogása zengte be az istállót, míg októberben „csak” 2 ezer szárnyas jön. Átbérelt egy rendszerváltozást. Hogy milyen változást tapasztalt?- Most már nyugodtan pofázhatunk, mert nem üt az orrunkra senki sem. Azt is tapasztaltuk viszont, hogy 70 forint a gázolaj. Meg azt kellett megérnünk, hogy azt mqndja a miniszter, hogy a parasztok csalt sírnak, mert nincs is aszály. De meg tudnám kérdezni tőle, hogy vajon az a repedés ott mitől van a földben?! - mutat egy kisebb „árokra”.- Aztán akkoriban az időjárás is jobban kedvezett, de az is biztos, hogy régebben sem fizettek /ü búzáért, meg most sem. Viszont olcsóbb volt az alkatrész meg az üzemanyag. Sajnos még mindig monopolhelyzetben van a gabonaipar, hiszen a parasztnak nincs terménytárolója, ahol elraktározva a termést, ki tudja várni a megfelelőbb felvásárlási árat. Mert most legszívesebben beleönteném a tengerbe a búzát, olyan keveset fizetnek érte. Ugyanakkor a végtermék, a kenyér ára hihetetlenül magas, úgyhogy ez egy nagyon nagy maffia - mondja nem kis elégedetlenséggel. Jászdózsa és Jászjákóhalma között, balra az úttól, hosszú istálló körül sürgölődnek páran. Rengeteg a kutya, mindegyik kezesnek bizonyul, de csak talán a gazda jelenlétében. A gazda Lukácsi Zoltán 37 éves jákóhalmi fiatalember. Szakmát nem tanult, a mezőgazdaságban viszont már régóta otthonosan mozog; komolyabban 6 éve erre a területre állt rá. Egy éve mezőgazdasági vállalkozó, azelőtt kistermelő volt. Százhetven hektáros területet bérelnek hat éve az államtól, időközben csak a tanyát és körülötte némi földet vettek meg. A nagy földbe búzát, vetőmag kukoricát, cukorrépát és lucernát vetettek. Saját gépeikkel művelik meg a földet a családtagokkal. A két nagy fiú is besegít már a munkákba. Állatokkal is foglalkoztak, mégpedig 250 birkával. A békés jószágokból csak mutatóba Apa és gyermekei a gépek egy részével Eletvidáman a tolószékben Hiába van tolószékhez kötve, ismeri szinte az egész falu. Jó kedélyű, jópofa srác. Pedig minden oka meglenne rá, hogy szomorkodjon, hiszen 2 éves korában elérte a járványos gyermekbénulás, azóta tolószékbe van kényszerítve. 1957-ben született. A jászalsószentgyörgyi Szűcs Ignác azonban nem olyan, aki magába temetkezne. Náci - mert mindenki csak így szólítja - elvégezte az iskolát, a gimnáziumot is helyben, merthogy akkor még volt a faluban középfokú oktatási intézmény. Utána a helybeli téesznél helyezkedett el mint adminisztrátor. Itt dolgozott 1992 októberéig. Munkanélküli lett, az elsők között tették lapátra. Pénteken még nem is tudta, hogy hétfőn már nem kell munkába mennie. Tizennyolc év munkaviszony után ezt kellett megérnie . .. Nem ment el azonban kedve az élettől. Mindig jelentkezett munkára. Bedolgozást vállalt a mozgássérülteknél. Most a Sziget Bt.-nél alkalmazzák, porszívókhoz ragaszt papírzsákokat. A kereset a rezsi egy részére elég. Szülei már meghaltak; édesanyja 12 éve, édasapja 5 éve költözött az ámyékvilágba. Azóta egyedül él húgával és annak gyermekével a szülői házban. Van még egy nővére is, ő Já- noshidán lakik. Náci mindig nagyon szerette a zenét, a társaságot, a haverokat. A ’70-es években ifjonti fejjel diszkóstanfolyamot végzett. Mivel ő sem lett próféta a saját hazájában, ezért Jászberényben és a környező településeken vezetett diszkókat. Áma- tőr zenekarban basszusgitározott. Imádja a sportot is. Állandóan kijár a helyiek focimeccseire. Volt már, hogy ónos esőben indult a pályára, ráfagyott a ruha is. Horgászni is nagyon szeret. Eljár - pontosabban elviszik a barátok - Budapestre koncertekre, meccsekre. - Ha elvisznek, akkor benne vagyok mindenben - mondja erős baritonhangján. Ha valakinek elmegy a kedve valamitől, menjen el nyugodtan Nácihoz, mert ez a tolószékhez kötött fiatalember biztosan jobb kedvre deríti. Az oldalt Tóth András készítette Mindenki Náci ja
