Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-19 / 220. szám

1994. szeptember 19., hétfő Sportextra 15 Címeres mezben - Lévai Andrea Női erőemelő Európa-bajnokság Soványak az indiai szent tehenek Petróczki Magdolna hetedik Az alaposan megtépázott te­kintélyű szolnoki labdarúgás di­csőségkönyvében a napjaink reménységeiről számot adó olda­lak csaknem üresen fehérlenek. Az egyetlen bejegyzés sem az alsóbb osztályokban vegetáló férfiegyüttesek valamely „arany- lábújáról” szól, hanem a Szol­noki TE női OB I-es csapatának középpályásáról, Lévai Andreá­ról. A 20. életévét éppen csak át­lépő keménykötésű amazon a helyi gárdában nyújtott techni­kás. gólra törő játékával, már egy esztendővel ezelőtt felkel­tette a t válogatók figyelmét. Eipel Ferenc szövetségi kapi­tány lányai két hétre a Ben- gáli-öböl partján terpeszkedő, 130 négyzetkilométer területű indiai metropoliszba, Madrasba tették át székhelyüket.- Madrasban a férfiak szá­mára évről évre megrendezett „Nehruh Kupa” árnyékában idén először a legjobban jegyzett női válogatottaknak is tornát rendez­tek az indiaiak, nem titkoltan hagyományteremtő célzattal. Eveknek tűnő repülőút után Delhiben landultunk. Már a rep­téren tudatosult bennünk, hogy egy teljesen más világba csöp­pentünk. Amikor kiszálltunk a gépből, szakadt az eső, de ennek ellenére olyan hőség vágott ben­nünket mellbe, hogy többen kis híján rosszul lettünk. Ott láttam először „élőben” az addig csak filmekből és könyvekből ismert szent teheneket. Borzasztóan il­lúzióromboló látványt nyújtot­tak, mert csontsoványan, csap- zottan kószáltak a kifutópályák környékén. Megérinteni, de még fotózni is szigorúan tilos volt őket. Madrasba érkezve a négy- csillagos Ambassador Pallava hotelben szállásoltak el bennün­ket. Az edzések és mérkőzések között természetesen szabadidős programokat is szerveztek a he­lyiek. Városnézésre csak busszal mehettünk, mert a gyalogos tu­ristát fényes nappal is minden A Liga lezárta a Stadler-Békéscsaba ügyet A szeptember 9-ei Békéscsa­bai EFC-Stadler FC (0-2) NB I-es labdarúgó-bajnoki talál­kozó'után kirobbant állítólagos vesztegetési botránnyal kapcso­latban az NB I-es Liga vezetői társaságában ültek egy asztal­hoz a két érintett klub vezetői.- Szeretnénk tisztán látni az ügyben, hogy utána meglehes­sük a szükséges lépéseket - nyi­latkozta még csütörtökön Sárosi Ferenc, a Liga főtitkára. Nos, a bő másfél órás tanács­kozás után kiderült, további lé­pések a Liga részéről nem lesz­nek. Az eszmecserét követően Mezey György, az NB I-es Liga elnöke elmondta, a szervezet csupán közvetítő és érdek­egyeztető szerepet vállalt el a két egyesület között.- Két tényt rögzítettünk. Egyrészt a két klub képviselői egybehangzóan kijelentették, hogy a 2-0-ás vendéggyőze­lemmel véget ért Békéscsaba- Stadler mérkőzés tiszta körül­mények között zajlott le. Más­részt a felek megegyeztek ab­ban, hogy semmilyen fórumon nem folytatják az ügyet - mondta Mezey György. A békéscsabaiak részéről Lengyel János, az egyesület bu­dapesti képviselője megje­gyezte: - Vizsgálódást folytat­tunk a csapatunkon belül, és úgy éreztük, az ügyet itt kell le­zárnunk. - Óriási megnyugvás számomra, hogy kiderült: a bundának jele sem volt! - tette hozzá Stadler József, a kiskőrö­siek „névadó” elnöke. Az eddigiek ellenére azonban még sincs vége a Stadler-Bé­késcsaba ügynek, hiszen a Liga előtt csak a bundáról volt szó, a megvesztegetési kísérletről nem. Ez utóbbival kapcsolatban pedig a békéscsabai vezetők to­vábbra is elfogadják Pásztor Jó­zsef vezető edző véleményét, aki korábban kijelentette, hogy az említett mérkőzés előtt „bi­zonyos személyek” megpróbál­ták megvesztegetni csapata lab­darúgóit. Lengyel János szerint erre a csabai játékosok nyilat­kozata a bizonyíték. Hogy ez milyen további következmé­nyekkel jár együtt, arról jövő kedden az MLSZ fegyelmi bi­zottsága dönt majd. Az idősebb focirajongók emlékezetében bizonyára fel­elevenedik a hírhedt totóbot­rány. Hogy az MLSZ akkor mi­lyen „ítéleteket” hozott, az mindenki számára ismeretes. Azt azonban senki nem fir­tatta, miért állt meg a fegyel­mezés a játékosok sorainál, holott az ilyen eseményeknek ők a főszereplői ugyan, de nem az ügyintézői. Említhet­nénk a néhány évvel ezelőtti, zalaegeszegi megveszetegetési kísérletet is, ahol a negatív fő­hős éppen a mai szövetségi kapitány volt. Hova tűnt a mesés kelet? Tfimondva, kimondatlanul, gazdaságilag jelentős különbség .ÍValakult ki hazánk nyugati és keleti régiója között. Azt hi­szem, nem vagyok egyedül a megállapítással, hiszen a Dunántú­lon járva bárki előtt megerősítést nyerhet a kijelentés. Mégis, miért szaggatom fel a sebeket? Nos, azért, mert a keleti fertály sportegyesületei egyre nagyobb áldozatokat kénytelenek hozni, ha az élesedő versenyt állni kívánják. Hogy nem beszélek a levegőbe, íme egy kiragadott példa. A legszembeötlőbb talán Sopron város esete. Húszezerrel kevesebb lelket számlál, mint Szolnok, ennek ellenére két NB/A-s női, egy szuper ligás férfi kosárlabdacsapatot képes a tenyerén hordozni, továbbá egy I. osztályú labdarúgó-együttest. Ha óvatosan számolunk, akkor is közel 200 millió forintot emészt fel a négy sportegyesület éves költségvetése, ami a nyugat-magyarországi város „izmossá- gát” igen szemléletesen jelzi. Továbbmegyek. A Soproni VSE-GYSEV gárdájának nincsenek szponzorai (!), minden költ­ségét — 30 millió forint - a város és a GYSEV állja. Sorolhat­nám még Zalaeregszeg, Győr, Szombathely, Körmend példáját, de mindenhol oda lyukadnánk ki, hogy a Nyugat-Európához való közelség erőteljesen rányomja bélyegét a Dunántúl gazda­ságára, ami igaz, áttételesen, de kihat az élsportra. Az Olaj KK-Dimitrovgrád Koracs Kupa-mérkőzésen keserűen fakadt ki az egyifc honi néző: „Nem igaz, hogy a Kőolajkutató Rt.-nek nincs annyi pénze, hogy tovább erősítse a piros-feketéket.” Való igaz, sokáig még a csapból is olaj folyt az ország eme tá­ján, azonban mára a források beszűkültek, és kedves szurkoló, higgye el, jelenleg ennyire futja. Kelet-Magyarországon nin­csenek olyan tőkeerős kft.-k, bt.-k - mindegy, milyen címkét akasztunk rájuk -, melyek képesek akár több tízmilliótól is könnyű szívvel „megválni”. Pedig hát a nyíregyházi és a zala­egerszegi ember közt nincs érdemi különbség. Ámbár mégis akad! Hatszáz kilométer. Ennek ellenére több - egykoron - me­sés keleti városban pislákol (még) az eszme, ami napjainkban az egyetlen kapaszkodó a túlélési harcban. S. L. teketória nélkül kifosztják a he­lyiek, még a ruhát is letépik az emberről. Csodálatos hindu templomokban jártunk, ame­lyekbe csak mezítláb volt szabad belépni. Az egyik udvarán még egy elefánt hátára is felülhettem. A meccsünket a 90 ezres Nehru stadionban játszottuk, 35-38 C-fokos pokolban, 5-6000 néző előtt. A nyolc csapatot két né­gyes csoportra osztották. A selej­tezőkben Chilét 4-0-ra, Üzbe- gisztánt 7-0-ra, Indiát pedig 8-1-re vertük, 1-0-ás hazai veze­tés után. Toronymagasan nyer­tük csoportunkat, ám ekkor be­ütött a krach. A meccsek után a stadionban nem lehetett fürdeni, ezért mezben, izzadtan buszoz- tunk a szállodába, ahol viszont a légkondicionálás áldásaként a 40 fokból a 20-ba léptünk be. Nem is lehetett más ennek az eredmé­nye, mint az, hogy nyolcán belá- zasodtunk. A betegek mellett hárman megsérültek, ezért a ve­zetés kérte a szervezőket, hogy ne kelljen játszani a középdön­tőben. A FIFA azonban hajtha­tatlan volt, és bejegen, kapus nélkül 4-1-re kikaptunk Gháná­tól. A számunkra kurtán-furcsán befejeződött torna ellenére a túra életem eddigi legnagyobb élmé­nyét jelentette. Urbán „Bundázás” - futószalagon Megvesztegetési kísérletek sorozata, ténye vet árnyékot az ausztrál rögbisportra. A kínos eseményekről Benny Elias tá­madójátékos számolt be a sajtó­nak, társai szemében minden lesz hát, csak nem kedves fiú. Az Új-Dél-Wales rögbisportjá­ban tapasztalható „bundázások­nak” Elias szemtanúja volt, és nem kívánt tovább hallgatni. A rendőrség már megkezdte fel­göngyölíteni az ügyleteket. Annyi bizonyos, hogy a rögbi- seknek bukmékerek ajánlottak fel pénzt. A játékos fogadott erre meg arra, s lön csoda! Azok a mérkőzések, amelyeket meg- bundáztak, mind kellemes ösz- szeget hozott a sportolók kony­hájára. Új-Dél-Wales törvényei egyértelműen leszögezik: az ál­lamban a lóversenyen, agárfut­tatáson és ügetőn kívül szigo­rúan tilos más sportágak verse­nyeire fogadni. A rögbisek mégis megtették. Várhatóan kemény árat fizetnek sötét üzelmeikért. Akkor, ha a rend­őrök mindenben tisztán látnak. Négy éve annak, hogy az al­földi város, Orosháza megren­dezte a férfiak „Masters” erő­emelő Európa-bajnokságát. Akkor 15 ország 110 verseny­zője próbálta bebizonyítani: ő lesz itt a legjobb. A házigazdák - az akkori sikeres rendezés láttán - felbátorodtak, és megpályáz­ták az 1992-es felnőtt és junior erőemelők Európa-bajnokságá- nak rendezési jogát. Mivel akkor Pozsony került ki győztesen, az orosháziak ígéretet kaptak az idei női Eb lebonyolítására. A „legek” versenyén (Ma­gyarországon eddig ez az első ilyen erőemelő-viadal, ahol a legnépesebb mezőnyt tartják számon) húsz ország 89 sporto­lónője emelt. A környező or­szágok reprezentánsai mellett ellátogattak az alföldi városba a finnek, a belgák, a franciák, az írek, a litvánok, a norvégok, a spanyolok, a svédek, a luxem­burgiak és a hollandok is. A számtalan Európa- és világbaj­nokot, csúcstartót felvonultató verseny első napján egyetlen magyar birkózott a súlyokkal, az 52 kg-os Csákvári Lajosné, aki 272.5 kg-os összteljesít­ménnyel a nyolcadik helyet sze­rezte meg. Guggolásban 100, fekvenyomásban 67.5, felhú­zásban 105 kg-ot teljesített a hazai sportolónő. Szombaton a magyarok közül a szolnoki Pet­róczki Magdolna szerepelt a legjobban, az 56 kg-osok me­zőnyében hetedik lett. Guggo­lásban 135, fekvenyomásban 72.5, míg felhúzásban 152.5 kg-ot teljesített, s ez összetett­ben (360 kg) új magyar csúcsot jelent (a régit is az Apolló ver­senyzője tartotta 342.5 kg-mal). A győzelmet a belga Ingeborg Marx szerezte meg. Petróczki Magdi új magyar csúcsot ért el Nyolc ország reszvetelevel A Fővárosi Önkormányzat egészségügyi és sportbizottsá­gának szervezésében nemzet­közi konferencia zajlott le Bu­dapesten nyolc város (Bécs, Forth-Worth, Helsinki, Frank­furt, Ljubljana, Pozsony, Prága, Budapest) küldöttségeinek részvételével. Dr. Szolnoki Andrea, az egészségügyi és sportbizottság elnöke és dr. Ajkay Zoltán, a sportalbizottság elnöke ismer­tette a kormány és a főváros testneveléssel és sporttal kap­csolatos elképzeléseit. A konfe­rencia szakmai jelentőségét az adta meg, hogy a társadalmi változásokon átmenő közép-eu­rópai országok városi sportve­zetői tapasztalatokat szerezhet­tek olyan sportmenedzserektől, akik több évtizede a polgári demokráciában élve kellő isme­rettel rendelkeznek a rendszer adta lehetőségeket illetően: Az eseményen két- és több­oldalú megállapodások szület­tek a városok 1995-ös nemzet­közi versenyprogramjairól. A résztvevők megállapodtak arról, hogy a jövőben rendszeresen ta­lálkoznak, és tájékoztatják egymást rendezvényeikről. Fon­tosnak tartották, hogy megis­mertessék egymást város- és sportpolitikai terveikkel. A jö­vőben megküldik egymásnak az önkormányzatok sporttal kap­csolatos rendeletéit, jogszabá­lyait. Felvetődött egy közép-eu­rópai városi sportkoncepció ki­alakításának gondolata. Annak részeként közösen ki lehetne alakítani egy általános, úgy­mond sportstandardot. Tűzoltóhölgy mint szakoktató Lányok-asszonyok százai járnak hétről hétre aerobikra, hogy alakjukon javítsanak, erőnlétüket szinten tartsák. Szolnokon több lehetőség közül választhatnak, ám ha igazi szakember irányításával szeret­nének tornázni, a Tűzoltócsar­nokot keresik fel, ahol Dalmadi Andrea tart aerobikórákat. Az apró termetű, ám annál energikusabb oktató eleinte ka­jakozott, illetve futott, de még középiskolás korában megis­merkedett a testedzésnek ezzel a fajtájával. Testnevelő tanára, Szabóné Szelindi Éva ugyanis gyakran mozgatta meg a tisza- partisokat Jane Fonda irányel­vei alapján. Később házassága révén Túrkevére került, ám ott is folytatta a aerobikot, majd kislánya születése után - ami­kor addigi vezetőjük búcsút mondott a csoportnak - elvál­lalta, hogy átveszi helyét. Felvette a kapcsolatot a fris­sen megalakult Magyar Aerobik Szövetséggel (1991 szeptembe­rében), és segítséget kért. Schmidttné Makrai Katalin személyében befolyásos pártfo­gója akadt, aki biztatta, hogy a Testnevelési Egyetemen to­vábbképzésként akkor induló sportaerobik szakra iratkozzon be. Két esztendeig olyan szak­emberektől tanult Dalmadi Andrea, mint Simkó Andrea, Göltl Béláné, Sinkó Béres And­rea, vagy éppen Tatái- András. A korábbi - mint azóta kiderült, igen sérülésveszélyes, a testet túlzottan igénybevevő - Jane Fonda-féle aerobik helyett az Olaszországból származó, a testépítésből átvett elemekkel dolgozó fitness-aerobikkal is­merkedtek meg, amely jóval kö- töttebb mozgássort tartalmaz ugyan, ennek ellenére eredmé­nyesebb, az izmokat alaposan megdolgoztatja. Ez év júniusá­ban kettőszázötvenen kerültek ki a TE-ről szakképzett aerobikoktatóként. Sajnos jo­gilag ez a sportág még nincsen levédve, így az sincs pontosan meghatározva, ki oktathat, tart­hat órákat, illetve ki edzősköd- het. Néhány hónapon belül a „diplomások” szeretnék meg­alakítani az Aerobikoktatók Or­szágos Szövetségét, így jóval egyértelműbb lesz a helyzet. Sajnos a képzettség hiánya sokszor baleseteket eredmé­nyez, mivel az oktatók sem tud­ják, hogy az egyes mozgássorok milyen hatást váltanak ki az iz­mokra és a vérkeringésre. Gyakran versenyeken is elin­dulnak felkészítetlen aerobiko- sok, akiknek hetek alatt tanított be szakképzetlen edzőjük egyet­len koreográfiát. A rendkívül pergő ritmusú gyakorlat közben pedig elég egyetlen rossz moz­dulat, és a sérülés derékba tör­heti az egyébként ígéretes pá­lyafutást. Dalmadi Andrea ugyan ver­senyzők felkészítésével nem foglalkozik, ám annál többen járnak hozzá csak úgy, kedvte­lésből. Tizenévesektől a nyug- díjaskorúakig minden korosz­tály képviselteti magát óráin, és módszerének köszönhetően senki nem panaszkodik izom­lázra sem, nemhogy sérülésre. Amikor nem aerobikozik Andrea, akkor gépkönyvelő a Hetényi Kórházban, egy 3 éves szöszke kislány mamája, vala­mint tiszteletbeli tűzoltó, ko­rábban ugyanis ott dolgozott. Hogy mindezt hogyan lehet összeegyeztetni? Neki sikerült. Állandó mozgásban - egy órán át Tilburg. A női sakkvilágbaj- nok-jelöltek Tilburgban zajló tornáján Polgár Zsuzsa a 6. for­dulóban győzött a jugoszláv Alisa Maries ellen, s 4,5 ponttal immár egyedül áll az élen. Őt a második helyen a grúz Nana Jo- szeliani követi, fél pont hátrány­nyal. Stuttgart. A német Mi­chael Schumacher, a Forma- 1-es autós gyorsasági világ- bajnokságon szereplő Benet- ton-Ford csapat pilótája úgy nyilatkozott: csaknem bizo­nyos, hogy a jövő évben is en­nek a versenyistállónak a szí­neiben szerepel. Varsó. A nemzetközi díjlo­vaglóversenyen szép sikereket ért el Dallos Gyula Aktion nevű lovával: előbb az Intermediaire II. számban diadalmaskodott, majd ő nyerte a nagydíjat is. Budapest. Férfi kosárlabda Zipfer Szuper Liga-mérkőzé­sek: Bánik Cigel Prievidza (szlovák )-ZTE-Goldsun 89:72 (40:41), Vahostav Zi- lina Rabbit (szlovák)-Kör- mend KC 95:81 (41:37, 77:77) - hosszabbítás után, Bioveta-CB Bmo (szlovák)- BHC Pardubice (szlovák) 105:87 (58:39), Danone-Hon- véd-Slovakofarma Pezinok (szlovák) 105:98 (58:55). Balatonfüred. Befejeződött a finn dingi vitorlás hajóosztály nemzetközi versenye, amely egyben a magyar bajnokság is volt. Eredmények: nemzetközi verseny: 1. Litkey Farkas (BKV Előre) 6.0 pont, 2. Sebastien Godefroid (belga) 11.7, 3. Szil- vássy Attila (Corvinbank) 37.7, 4. Michal Hruby (cseh) 52.1, 5. Jiri Hyza (cseh) 64.8, 6. Majthé- nyi Zsombor (BKV Előre) 65.4, a magyar bajnoki sorrend: 1. Litkey, Farkas, 2. Szilvássy At­tila, 3. Majthényi Zsombor. Matinhos/Párizs. Ha né­mileg „kcrülőúton” is, de hír érkezett a brazíliai Matinhos- ban megrendezett ifjúsági fiú sakkvilágbajnokság végered­ményéről. Az afp párizsi je­lentése szerint Polgár Zsófia ezüstérmet szerzett az izlandi Gretarsson mögött. Végered­mény: világbajnok: Helgi Gre­tarsson ílzland) 9.5 pont. 2. Polgár Zsófia (Magyarország) 9,3. Giovanni Vescovi (Brazí­lia) 8.5, 4. Mariano (Fü- löp-szigetek) 8.5, 5. Kumaran (Nagy-Britannia) 8.5, 6. Spangenberg (Argentína) 8.5. San Diego. Az Egyesült Ál­lamokban befejeződött a vitor­lássport csillaghajó osztályának 73. világbajnoksága. Az esemé­nyen huszonkét nemzet kilenc- venhét egysége mérte össze tu­dását hat futam során. Kanada első aranyérmét szerezte meg a hajóosztály világbajnoki históri­ájában Ross MacDonald és Eric Jespersen jóvoltából. Az ezüst­érmet a brazil Alan Adler és Rodrigo Maireles érdemelte ki, míg a dobogó harmadik fokán szintén brazil duó (Torben Grael, Marcelo Ferreira) állt az ünnepélyes eredményhirdetés­kor. Zürich. Szinte véglegesnek vehető, hogy a téli olimpiákon a jövőben jégre lépnek az NHL (az észak-amerikai profi jégkorong legjobbjait tömö­rítő liga) kiválóságai is. Eddig nem tették ezt a Stanley Kupa végcsatározásai miatt. Áz ezekkel kapcsolatos tárgyalá­sokat immáron befejezte a Nemzetközi Jégkorong Szö­vetség (IIHF), továbbá az NHL vezérkara Svájcban. A végső döntést szeptember 28-án az IIHF londoni kong­resszusa mondja ki. Los Angeles. Tudott, O. J. Simpson egykori ünnepelt amerikaifutball-csillag ellen az a vád, hogy meggyilkolta elvált feleségét és annak barát­ját. A hónapok óta folyó nyo­mozás legfrissebb híre: a Ro­nald Goldman áldozat holttes­tén talált hajszál mikroszkopi­kus elemzése után valószínű­síthető, hogy az i árulkodó „nyom” Simpsontól ered. Az­zal együtt is ez nem tekinthető úgymond perdöntőnek.

Next

/
Thumbnails
Contents