Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-14 / 216. szám

6 Kunsági Extra 1994. szeptember 14., szerda Kunmadaras Eboltás A polgármesteri hivatal felhívja a kutyatulajdonosok figyelmét arra, hogy szep­tember 17-én 8—12-ig, va­lamint 15-17 óráig a Stampf-malomnál eboltást tart. Erre minden tulajdonos köteles a tulajdonában lévő, három hónaposnál idősebb ebet felvezetni. A pótoltás ideje: 1994. szeptember 24. Az oltási költség 200 Ft/eb, amely tar­talmazza az oltóanyag árát is. Aki nem tesz eleget fenti kötelezettségének, az ellen szabálysértési eljárást kez­deményez a hivatal, s a bir­ság tízezer forintig terjed. Sárrázóépítés A képviselők határoztak arról, hogy idén hol végez­zék el a sárrázók megépíté­sét s a kátyúzások megszün­tetését. Az utcákat így rang­sorolták a sárrázó építésé­hez: 1. a Táncsics M. útra a Bajcsy-Zs. utcai csatlako­zásba; 2. az Esze T. útra, a Munkácsy úti csatlakozásba; 3. a Madár útra a Lenkey úti csatlakozásba; 4. az Illyés Gy. útra a Bibó úti csatlako­zásba; 5. a Mező útra a Kunhegyesi úti csatlako­zásba; 6. a Kodály Z. útra a Kölcsey úti csatlakozásba; 7. a Fűzfa útra a Lenkey úti csatlakozásba; 8. a Frange- pán útra a Lenkey úti csatla­kozásba; 9. a homokkerti le­járóhoz. Lakástámogatás Módosította a testület a lakásépítésről, lakásvásár­lási támogatásról szóló ren­deletét. Eszerint az első la­káshoz jutók támogatási összegére a kérelmeket nem évente, hanem negyedévente lehet benyújtani: az idén még szeptember 15-ig és de­cember 15-ig. Változott a támogatási összeg is, mivel az 50 ezer forint támogatási összeget felemelték 100, illetve 150 ezerre. Enyhítésként került a rendeletbe, hogy az olyan fi­atal házaspárok is részesül­hetnek támogatásban, ahol az egyik fél a támogatás igénylésének évében tölti be a 35. életévét. Véradás Szeptember 17-én 8-15 óráig önkéntes véradást szerveznek a művelődési házban. Jótékony est Szeptember 17-én 19.30-tól a polgármesteri hivatal és a református temp­lom között lévő iskola új tornatermében jótékony es­tet tartanak a véradók tiszte­letére és a nyugdíjasklub ja­vára. Jegyeket a helyszínen, egységesen 100 forintért le­het majd vásárolni. A vér­adók, a véradói igazolvá­nyok felmutatásával ingyen bemehetnek. Az esten fel­lép: Karcagi Nagy Zoltán és Márkus Ilona magyar- nóta-énekesek. Berekfürdő Új számítógépek Az iskola az önkormány­zat segítségével újabb két számítógépet vásárolt, így már a 3. osztályban oktatják a számítástechnikai alapo­kat. Iskolaszék A fél éve alakult iskola­szék elnöke Gálné Dévai Zuszsa, aki társaival aktívan segíti az intézményt. Környezetvédelmi nap Pénteken délelőtt szelek­tív hulladékgyűjtés lesz az iskolában, majd délután kömyzetvédelmi vetélkedő, közös főzés. Horgászverseny Szeptember 24-én 8 órá­tól a bereki horgászegyesü­let tagjainak a belső tavon horgászverseny lesz. Ezt csak megszállottként lehet csinálni Bartáék és a családtagnak számító Furiózó- Nagyon kecsegtető volt a gépvásárlási támogatás, sokat is számolgattuk, végül úgy döntöt­tünk, nem vesszük igénybe, nem kockáztathattunk a gyere­kek miatt; örülünk, ha a leg­szükségesebbekre futja - mondja Barta Lászlóné kun­madarast gazdaasszony. Annától megtudtuk, hogy férje - aki beszélgetésünkbe csak később kapcsolódott be, mert éppen a földjükről jött haza 1982 óta egyéni gazdál­kodó. Korábban mindketten a tiszaörsi tsz-ben dolgoztak.- Amikor kezdtünk, jó volt, mára ez múlt idő, nehéz a me­zőgazdaságból megélni - foly­tatja. Néhány éve még dohány- termesztéssel és hagymával fog­lalkoztak. Természetesen a munkába a most már két felnőtt gyermekük is besegített, akik akkor még 12-13 évesek voltak. Korábban az udvaron helye volt a sok sertésnek, szarvas- marhának, aztán amikor ez sem ment, lecsökkentették az állo­mányt. Jelenleg 6 fejős tehenük van a növendékekkel, az istállóban ott áll az állami mén Furioso s két heréit ló, egy csikó és egy kanca. Sertést most már csak a család ellátására tartanak; a szarvasmarha-állomány még éppen nem veszteséges. A család a kárpótlás során 22 hold földhöz jutott, melybe lu­cerna, takarmányborsó, kuko­rica, árpa és zab volt. A termé­nyeket betárolják, hiszen még ez sem elég az állománynak, bé­relniük kellett kaszálót is a rep­téren. Az udvaron ott áll néhány munkagép, s amit azokkal nem tudnak elvégezni, azt az állami gazdasággal, pénzért végeztetik el. A kukoricatermésük csupán 40 százalékos lesz, egy részét ugyanis le kellett silózni. A zab aránylag jó, az árpa közepes, a borsó pedig kifejezetten jó ter­mésátlagot hozott. A lucerna friss vetés volt, azt csak egyszer tudták rhegkaszálni, így a tehe­neknek szálas takarmányt kell venniük. Az állami ménre, ami gebinben van itt, az önkor­mányzattól megkapták a 35 ezer forintos támogatást, melyen ta­karmányt vettek. A családi kasszát a feleség vezeti, s mint elmondta, idén is a semmiért dolgoztak. Mint találóan meg­fogalmazta: azért dolgoztak, hogy ne csapkodják a lábuk szá­ráról a legyet egész nap. A fiuk jelenleg Karcagon végzi a mezőgazdasági árufor­galmi szakot, a nagyobbik lá­nyukat felvették Gödöllőre szakoktatói szakra, s emellett a Medicina Kiadónál dolgozik. Viki, a legkisebb most elsős. Ő ott sürög-forog mindig a lovak között, hiszen neki is van egy csikója, amit ő kefél, etet. Az iskola óta arra már nem jut ideje, hogy a gyöngyösöket is ellássa, így az anyucira marad. Az édesanyja nagyon örül an­nak, hogy beindulhat a község­ben a zeneoktatás, mert a két nagyobb gyereknek erre még nem volt lehetősége. A család szól még arról, hogy mennyire nincs megbecsülve munkájuk, hiszen egy liter tejért csak 21 forintot kapnak. Mint a feleség megfogalmazta, ezen már csak nevetni tudnak, hiszen a fejőgépek tisztán tartása sem olcsó, a vízdíjról nem is be­szélve. így az összes bevételü­ket vissza kell forgatni az állat- állományra. Arról nem is be­szélve, milyen veszteség, ha se­lejtezni kell. Ezt hiába mond­juk, nem változik semmi. Most jött ki a határozat arról, hogy be kell fizetniük a föld után a me­liorációs költséget - folytatja -, így ezt a munkát csak megszál­lottan lehet csinálni. Az ő fejük fölött van födél, tudomásul vették, hogy mire futja a jövedelemből. De féltik a gyerekeket, hogyan fognak így elindulni, családot alapítani. A táncos lábú tanítónő A most 24 éves Szarka Andrea tanítónő a tiszafüredi gimná­ziumban végzett, majd onnan útja a hajdúböszörményi óvónő­képzőbe vezetett. Pályaválasztása egyértelmű volt, hiszen a gye­rekeket imádta, közel álltak hozzá. Eredetileg első helyre a jászberényi tanítóképzőt írta ... csak hát onnan átirányították. Azonban ő nem csüggedt, mert keresztféléves képzésben a taní­tói diplomát is megszerezte. Mint vallja, így sokkal köny- ' nyebben megérti piciny első­seit, akik két hete ültek be az is­kolapadba, és szokatlan még nekik a tanterem, az órarend. Andrea érzi, hogy nagy teher nehezedik a vállára, hiszen nem mindegy, hogyan irányítja út­jukra tanítványait. Ő arra fog törekedni, hogy az osztást, írást, olvasást jól elsajátíttassa ve­lük..., s azért izgul egy kicsit - vallja be őszintén. Azt már megállapította, hogy több játékot igényelnének a di­ákok, s a szüneteket túl rövid­nek ítélik. Most így kezdetben a napi négy óra alatt hamar elfá­radnak. A 27-es létszámban fiúuralom van, hiszen csupán tizenkét kislány jár ide. Sok köztük a hátrányos helyzetű, akikkel többet kell foglalkoz­nia, erre a korrepetálásokon van ideje. Mint óvó néni - hiszen 2 évig az volt - tudja, hogy a báboknak hamarabb megnyílnak a gyere­kek, így sokat mesél, bábozik nekik, hogy közelebb kerülje­nek egymáshoz. Andrea nagyon fiatalnak lát­szik. Elsőre nem is gondolnám róla, hogy kemény táncórák várnak rá minden hét végén, hi­szen tagja a tiszafüredi Tisza Néptáncegyüttesnek. Elárulta, hogy barátja taná­csát követte, amikor elég idő­sen, 19 évesen belépett az együttesbe. Az eltelt évek azonban bebi­zonyították számára, hogy jól döntött. Azt tervezi, hogy a népi játé­kokat, az alaplépéseket elsősei­vel is megtanítja testnevelés­órán. Egyébként ezért volt iga­zoltan távol az első két tanítási napról is, hiszen Dél-Olaszor­Szarka Andrea szágban szerepeltek egy feszti­válon. A táncra csak szombaton jut ideje, de nem bánja, mert most azt csinálja, amit szeret: tanít. Ez mindennél fontosabb számára, szeretné négy éven át tanítani kis osztályát, s figye­lemmel kísérni fejlődésüket. Tervezőmérnökből virágkötő Nagy Lászlóné Karcagról jár át Berekfürdőbe, ahol március 8-án nyitotta meg virágüzletét. Férjével van egy bt.-jük, a férj járja az országot, fuvarozóként. Ő maga 23 évig dolgozott a SZIM-ben, majd onnan lett munkanélküli. Ekkor határozta el, hogy kitanulja a virágköté­szeti szakmát, mert valamit sze­retett volna kezdeni. Sokat járt ki a Berekbe, így tudta, hogy nincs virágbolt, ahol akár egy szál rózsát vehetne szerettének névnapjára bárki is. Miután húga kerámiákat készít, így jött az ötlet, hogy a vágott, cserepes és selyemvirág mellett azokat is árulja. Aztán kerestek nála gye­rekeknek, felnőtteknek kis apró ajándékokat, így azokkal is bő­vítette a választékot. Most, hogy jön az ősz, gyermekruhát, -cipőt is hozott, hiszen előfor­dul - mint ottjártunkkor is -, hogy az oviban tönkrement vál­tócipő helyett szeretne újat az anyuka. így ezért nem kell neki Karcagra utaznia, s megspórol­hatja a 110 forintot, a buszjegy árát is. Hatékony kapcsolatot épített ki egy természetgyó­gyásszal, így természetes, nö­vényi alapanyagú krémeket, samponokat is árul. Az árube­szerzést ő maga végzi, így gyakran indul el hajnalban ott­honról a debreceni virágpiacra, hogy friss vágott virággal várja a vevőket. Judit lánya most el­sős a kisújszállási gimiben, La­cika pedig 2. osztályos. Nagy Lászlónét elmondása szerint mindig doppingolja, hogy valami mást hozzon a boltba, s ezzel is segítsen az itt üdülőknek, az itt lakóknak az ajándékvásárlásban. Keresettek a kerámiák és a selyemvirágok Elsősök az iskoláról Nem csalódtam az iskolában - mondja a kunmadarasi Kiss Edina, aki néhány napja lépte át az iskola jelképes küszöbét. Mint elárulta, nagyon várta a sulit, kíváncsi volt arra, hogy milyen lesz a tanulás. Most úgy ítéli meg, jó tanulni, kedvesek a pajtások, s a tanító néni is sokat magyaráz. Edina igazán örökmozgó fajta, szeret játszani, néha még a Barbie-t is a kezébe veszi, de mégiscsak jobb az udvaron, hi­szen ott a bicaj s a kiskutya. Hát Picur természetesen fe­kete, s nagyon aranyos, a ma- máéké pedig Pocok, vele is so­kat játszik. Miután nincs nagy tesója, aki mesét olvasna neki, minél hamarabb szeretne meg­tanulni olvasni. Már a szóképe­ket gyakorolják órán, s ha elfá­radnak, tornásznak, s ez igazán jó a kis szöszi szerint, aki na­gyon szeret énekelni, s most anyu döntésétől is függ, hogy járni fog-e zenére. A délutáni napköziben is jól érzi magát éppúgy, mint Katona Gabi. O már nagyon határozot­tan, szinte felnőttesen válaszolt kérdésemre, miért választotta a sportos osztályt. Természetesen közé tartozik, így nem lesz gond a sulival. Egyébként ő már, ha kell, százig is el tud számolni, így a matematikaórán neki nem okoz gondot a számolás. Nagyon tet­szik neki az olvasás is, jó, ami­kor a szóképet párosítani tudja a képekkel. Zenére is szeret tor­nászni, a tánc azonban nem az erőssége, így ha most kellene felkérni a kislányokat táncolni, gondban lenne - magyarázza, s közben csípőre teszi kezét. Kedvenc meséje a Buci Maci és a Vakond nadrágja. Ezeket mi­nél hamarabb szeretné önállóan olvasni. Otthon Frédi és Béni - a két kismalac - a kedvence, de egy papagájt is szeretne, amit gondozhatna. A két gyerkőc osztályfőnöke Kiss Imréné, aki elmondta, hogy a sport profilú osztályba 29-en járnak. Ez azt jelenti, hogy minden reggel ze­nés tornával kezdik a napot. S ha az osztály magyarórán elfá­rad, van rá mód, hogy megálljá­nak, tornásszanak egy kicsit, s folytatódhat az óra. így próbálja részükre biztosítani az átmene­tet az óvodából az iskolába. Tervezi, hogy havonta a szü­lőkkel kerékpártúrára is elmen­Az elsősök bábozni is szeretnek azért, mert szeret focizni, bicik­lizni. Nővére hetedikes, s tőle megtanulta a „házirendet”, vagyis hazamegy, átöltözik, s tanul. Azt ígéri ez a pöttöm legény, hogy végig ilyen szorgalmas lesz, s mint szerényen megje­gyezte, ő az ügyes gyerekek nek, hetente egyszer tömegsport lesz, s a héten megkezdik az úszásoktatást is Berekfürdőben. Úgy tervezi, hogy a tanév végén 1 hetes sporttábort szervez a gyerekeknek Tiszaörsre. Ez az első ilyen osztály az iskolában, így ő is nagy várakozással te­kint a feladatok elé. Az „aranykezű” masszőr Aranykeze van - állítják a be­tegek Földvári László masszőr­ről, aki 1969-ben jött ide, a be­rekfürdői strandra dolgozni. Tíz évig úszómester volt, s már 13 éve masszőrként dolgozik a Therm álfürdőben. Az, hogy ide került, egy vé­letlenen múlott - emlékezik a kezdésre -, hiszen az úszómes­ter akkor ment nyugdíjba. Ő úgy gondolta, hogy itt akar hosszú távon dolgozni, így Haj­dúszoboszlón elvégezte az or- vosimasszőr-szakmát. Az or­szág minden részéből voltak már itt idősebbek, fiatalok, akik az ő kezelése után megköny- nyebbülten távoztak . .. már nem fájt annyira a derék, köny- nyebb volt a mozgás. Az őt fel­keresők 90 százaléka már visz- szatérő beutalt. Mint mondta, neki hál’ istennek nincs szük­sége kezelésre, pedig naponta 50 embert masszíroz meg; volt azonban, hogy hetvenen fordul­tak meg nála. Nagyobbik lánya most kezdte meg tanulmányait Karcagon, a Szentannai Sámuel Mezőgaz­dasági Szakközépiskola és Gimnáziumban. Pályaválasztá­sának - miszerint nem a masz- szőrséget szeretné csinálni -, nagyon örül, mert ez nem nőies szakma. Erő kell ahhoz, hogy napi 8 órát álljon, s végezze a számára már rutinossá vált mozdulatokat. Kisebbik lánya most nagycsoportos. Felesége Kunmadarason dolgozik, így csak este jön össze a család. Ekkor hallgatja meg a napi él­ménybeszámolójukat. A ház körül mindig van mit csinálni, ez a munka kikapcsolja. Liptai Zoltánná Kistarcsáról érkezett, már harmadszor van itt. Nagyon jó keze van a masz- szőmek - mondja -, míg köz­ben kapja a kezelést. Ezt tapasz­talatból állítja, mert már gerin­cével több helyen is járt. Itt azonban tényleg úgy foglalkoz­nak fájós derekával, ahogy kell. Otthon a Szeretet Klub tagja, ott hallott Berekfürdőről, a gyógy­vízről, a kezelésekről, s azért jött ide. Liptai Zoltánné és Földvári László Az oldalt készítette: Daróczi Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents