Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-02 / 206. szám
1994. szeptember 2., péntek Hazai tükör 3 „Megy a gőzös, megy a gőzös.. Avagy pár óra a szolnoki állomáson Ez a gőzös, akarom mondani 424-es már nem megy sehová. Bezsírozva, karbantartva, egy kocsival a háta mögött kinn áll az egyik vakvágányon. Megy viszont helyette Jakab Vince úr és felesége. Óriási csomagokkal övezve kinn ülnek az előtérben, egy pádon.- Nyugdíjasként élünk mindketten, egykori vállalati dolgozók. Én ötven éve vagyok szak- szervezeti tag, és mivel elkoptak az ízületeink, kaptunk hétnapos beutalót Gyulára. Salgótarján mellől indultunk, és egy fél óra múlva érkezik a vonatunk.- Hogyan ütik el az időt?- Nézzük az embereket, meg ittunk egy jó kávét a restiben. Meglepett, mert csak 15-be került. Telik-múlik az idő, lassan húzzák a levesnótát. Három ifjú ember táblából: kiderül róluk, a Baross Gábor Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola harmadikosai. Egyik újszászi, a másik, tiszatenyői, a harmadik törökszentmiklósi. Az utóbbi, Habók Zoli a legbeszédesebb.- Suliidőben ötkor kelek, mert hétkor már becsengetnek. Most szerencsére csak három órát tartottak. Megkaptuk a könyvek egy részét is, 1 ezer 100-ba kerültek.- Mit csináltok?- Nézelődünk, elszívunk egy cigit, ha pénzünk van, eszünk hamburgert.- Mennyibe kerül?- Nyolcvanba. A havi ösztöndíj meg háromszáz. Hát ebből kevés elemózsiára futja. A bejárat mellett jobbra lófarkas ifjú ember áll a temérdek kirakott napilap, színes újság, könyv között.- Kávai Máriusznak hívnak, a New Press Kft. alkalmazottja. Naponta váltjuk egymást a tárVárakozók a pénztár előtt sammal, ma reggel 4-től este 9-ig én vagyok.- Korán nyittok.- Muszáj, mert öt körül itt már élet van.- Hányféle a választék?- A minap számoltam, valamivel felette van a 250-nek.- Új Néplap?- Naponta százat küldenek, ennek elfogy a 80-90 százaléka. Hétvégére 250-et kapok, ennek a túlnyomó többsége is vevőre talál.- Mik a legkelendőbbek?- A napilapok, a Kiskegyed, a Zsaru, meg a tévéújságok. Irány a resti, megkóstoljuk azt az olcsó és jó kávét. Miközben várok, feltűnik mellettem egy zöld ruhás hölgy, vitatkozik a mellette lévő fiatalemberrel.- Nincs több, egy pohár sört kapsz, és punktum. Kiderül, Romániából, Marosvásárhelyről jöttek.- B. I.-nek hívnak, ez a nevem. Meglátogattam az édesanyámat, a lányomat, a két testvéremet, és még dolgoztunk is egy hónapot.- Megérte?- Igen. Kaptunk tisztán tízezer forintot. Tudja, mekkora pénz ez nálunk? Nekem 80 ezer lej, ötezer forint körüli a havi nyugdíjam.- Mit csináltak?- Paprikát, krumplit szedtünk, festettünk, meszeltünk, mikor mit kellett. Közben munkások érkeztek a váróba. Vödrökből locsolják, majd súrolják, söprik a padlót. Amíg az tart, odabenn beszélünk egy pénztárossal, Czinege Vincéné Érzsikével, aki 25 éve dolgozik itt.- Drága az utazás?- Ha egész jegyet vesz az ember igen. Például Pestre 298 forint, Karcagra 196, Kunhegyesre is, Kunszentmártonba 162, Pécsre meg 910.- Melyik a legdrágább belföldijegy?- A 400 kilométeres, 972-be kerül. Elmehet vele Szombathelyre, Zalaegerszegre. Azért akad kedvezmény: két gyerek után 33 százalék, háromtól kilencven.- A család?- A férjem szakmabeli, a két gyerek nem lesz vasutas.- Miért?- Isten őrizz, elég abból eny- nyi a családban. Kiderül, naponta átlag 2 ezer jegyet adnak el, de az utasforgalom ennek a sokszorosa. Vannak, akik itt töltik az éjszaka egy részét, bár a rendőri ellenőrzés folyamatos. Hazafelé jövet a szökőkút és a Szolnok ABC között fehér nadrágos hölgy szólít meg, miközben nézelődöm.- Helló, szép fiú!- Nagy baj lehet a szemeddel, ha engem annak látsz!- Akarsz valamit? Mert -tőlem kaphatsz... Gondolom. , járhatok,,.is utána a Hetényibe kezelésre.- Tőlem nem, mert csak gumival lehet, kisapám. Mindösz- sze kétezer.- Sok, nagyon sok ...- Jó, akkor ezemyolc.- Ez is rengeteg ... Haragosan villámlik a szeme.- Tudod mit? Költsd gyógyszerre ... Két vasutasféle nevet.- Nem jött össze az üzlet Olgának ... Ezt nem hallja, mert máris egy aktatáskás urat környékez meg a tömör gyönyör kinézetű leányzó. Nem adja fel. Pedig rohadt meleg van így ebéd után egy óra tájban a vízszintes szakma efféle műveléséhez. D. Szabó Miklós Lélek nélkül, halkan, magyarul Csak nehéz szívvel tudok szóvá tenni egy össznépi jelenséget, ami „leglátványosabban” a szeptemberi tanévnyitók napján lepleződik le. Évek óta tart már az a látszólagos közömbösség, félrenézés, ami azt a tömeges néma táto- gást, szemlesütést és jobbik esetben suttogást kíséri, ami nemzeti himnuszunk énekimitációjához társul. Magam is tanúja vagyok gyermekeim iskolai ünnepségein, de jóérzésű szülők is jelzik felém aggódva, hogy valami nagy baj van: mintha a reformkori nemzeti és polgári törekvések egyik szószólójának, a magyar hazafias költészet nagy alakjának verssorait egyre makacsabbul szégyellnénk énekelni. A tátogás- ban nem csak a diákok, mi felnőttek is rossz példával járunk elöl. Pedig a történelmi múltról szóló himnuszunk olyan egyedülálló nemzeti jelképünk, amelynek „sutba dobásával” fennáll a Tamási Áron vázolta veszély: fontos, hogy „otthon is érezzük magunkat szülőföldünkön, hazánkban, s ne szakadjunk el annak múltjától, mert megszűnik nemzet lenni az a nép, amelyik nem vállalja ezt az örökséget. . ” Múltunk részét képezik immár az utóbbi évtizedek is,, amikor feszes vigyázzállásban, talán kicsit túlharsogva, de tanúsíthatom, a kis-, majd nagyiskolás éppen csak nyiladozó, büszke magyarságtudatával énekeltük tanévnyitó, -záró ünnepélyeinken nemzeti dalunkat. Kötelező volt? Meglehet. Ma úgymond semmi sem kötelező, az ünnepségek, az azokon való megjelenés, az éneklés sem. Azonban a „magyar ló” másik oldala ez esetben, hogy viselkedéskultúránk gyakran messze lemaradva galoppozik utánunk. A viselkedés ugyanis az egyén erkölcsének külső megnyilvánulása. Az alkalomhoz, szituációhoz illő viselkedés fegyelmezett, türelmes jelenlétet kíván meg minden jelenlévőtől. Egyszerűen mert így illendő. Ezáltal tiszteljük embertársainkat, a beszédet, köszöntőt mondókat, az alkalmi műsorok szereplőit. Akinek nyűg az ünnepség, otthon maradhat(na). így talán újra felértékelődne nemzeti himnuszunk is, s jóllehet egy-egy iskola udvarán csak maroknyi ünneplősereg gyűlne össze, de tisztán, szépen csengenének Kölcsey sorai. A himnuszok énekléséhez nem kell összpróba. Csak lélek. Tavaly határainkon túli kisebbségi területekről érkezett magyarokkal tölthettem egy hetet Székelyföldön. Életre szóló emlékként vésődött belém, ahogy egy-egy irodalmi, történelmi emlékhelyen megrendezett spontán ünnepség keretében a székely himnuszt elénekeltük. Ennél szívből szólóbban, őszintébben, nyíltabban, nem hallottam még közösséget ünnepelni. Ennek szomorú ellentétje az iskoláinkban tanévnyitók tájékán itt-ott látható, himnusz alatt hanyagul, zsebre tett kézzel álldogáló, vagy rágógumit fújkáló kamasz, s a tátogók népes hada. Meglepődtem, amikor a rádió tegnap reggeli műsorában azt nyilatkozta egy fiatal, hogy 11 órakor kellene a tanításnak kezdődnie, mert elszokott a korán keléstől a nyáron. Hogy ez a korán kelés nagyszüleinek még hajnali 3-4 órát jelentett annak idején? Talán nem is tudja. Szabadon ünnepelhetünk - és nem csak az iskolákban - immár évek óta. Minél nagyobb a szabadságunk, annál lényegesebb a felelősségünk. A szabadság önmegvalósítást is jelent, ami ünnepeinkben tükröződik. A nemzeti himnuszunk a hazafiság jelképe. A hazafiság pedig része gondolat- és érzelemvilágunknak, nemzettudatunknak. Ez utóbbival van baj? Az utóbbi években kicsit összezavarodtunk? Egy biztos: ne akarjunk egyszerre énekelni is meg nem is. A magyar himnuszt nem szabad elénekelni halkan suttogva, lélektelenül. Simon Cs. József Csalódott megyei elnökök Keserű szájízzel ültek tárgyalóasztalhoz szerdán Szombathelyen az ország 16 megyei közgyűlésének elnökei; többet vártak ugyanis a kormányzattól a megyeszerep erősítése ügyében. A szervező - Kőtörő Miklós, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, aki egyben Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke is, elmondta: elmúlt négyéves erőfeszítéseik nem hozták a várt eredményt, legalábbis ez derül ki az önkormányzati, a helyi választásokról és a polgármesterek jogállásáról beterjesztett törvények módosítása kapcsán. Úgy látja, hogy a kormánykoalíció tagjainak elképzelései sem állnak túlságosan közel egymáshoz a megyeszerep ügyében. A megyei elnökök ugyanis több beleszólást kívánnának például településfejlesztési ügyekbe. Fontosnak tartanák, hogy a döntések adott területen szülessenek, de a kormányhivataloknál, vagy legalábbis legyen egyeztetés, hatáskörmegosztás. A megyei közgyűlési tagok választásánál pedig jó lenne, ha a kistérségi érdekek is megjelenhetnének. Az elnökök szerint ugyanis ha a mostani, több mint 3 ezer önkormányzatnak a szétaprózottság miatt nem lesz komoly érdekképviselete, akkor nem tudnak szembeszállni a központi intézkedésekkel. És ezek nem pártpolitikai kérdések - figyelmeztettek a megyei közgyűlések elnökei. A találkozó résztvevői tegnap Szlovéniába látogattak, hogy tanulmányozzák az ottani ön- kormányzati rendszert. (MTI) Látlelet A képmutatás feledhető bája Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az országgyűlési képviselők áldozatos munkát végeznek, amelyért honorárium, költség- térítés és egyéb javadalmazás jár. Az összeg nagyságán - jóllehet önmagában is izgalmas lenne - ezúttal nem érdemes tűnődni. Mert ha valaki csupán képviselő, fizetés nélküli szabadságon van, nem tagja valamelyik igazgatótanácsnak, s esetleg vállalkozása sincs, jövedelme valószínűleg alig haladja meg némely butikosét. Holott a kétfajta tevékenység egyszerűen összevethetetlen. Míg például a butikos úgy lehet képmutató, hogy a feltételezhetőnél sokkal kisebb jövedelmet vall be, addig az országgyűlési képviselő nem hazudhat. Közel egymilliós évi jövedelme a személyi szám alapján is kimutatható. Némi csüggedtséget legfeljebb akkor érezhet, ha jövedelmét be akarják fagyasztani. Az infláció ugyanis megállíthatatlan. Fél év múlva - ehhez nem kell szakértőnek lenni - havi százezer forint korántsem ugyanannyit ér. S éppen ebből származnak erkölcsi dilemmák. Ha ugyanis a szigorító intézkedések elkerülhetetlenek, aligha vonhatja ki magát alóluk. Történetesen választópolgárai anyagi helyzete miatt sem, akiket - a kivételektől eltekintve - még inkább sújt a gazdasági hanyatlás. Ha viszont azt a meggyőződést vallja, hogy négy esztendőn keresztül a közért dolgozik (feladva korábbi hivatását), joggal várhat némi megkülönböztetést. Mert az országnak mégiscsak egy Parlamentje van, ahová a legkülönbözőbb helyekről el kell utazni. A benzinárak pedig emelkednek, akárcsak az étkezési és a szállásköltségek. így ha nem képmutató, s választói körében meg akarja őrizni népszerűségét, előbb-utóbb hajlania kell arra, hogy maga is ellenzi a képviselői jövedelememelést. Más kérdés persze, hogy az államháztartás mennyit takarít meg ezzel. Néhány százmilliót mindenképp, de annyit mégsem, hogy hatása a társadalom bármelyik területén is érezhető lenne. Inkább gesztus értékű lépésről van szó, melynek jelentőségét valójában az adja, hogy az előző kurzusban ilyen bagatell dolgokkal nem törődtek. A képmutatás feledhető bája viszont azzal függ össze, hogy mindez a rossz állampolgári közérzeten vajmi keveset enyhít. Némi megértéssel ugyan számolni lehet, ám ettől az állampolgárok többsége nem lesz felszabadultabb vagy bizakodóbb. Nem enyhül senkinek a szorongása és tanácstalansága, hanem legfeljebb a pillanatnyi politikai érdekek logikája válik áttetszőbbé. Nyilván emögött az oly sokszor hangoztatott társadalmi párbeszéd kényszere is rejlik, akárcsak annak felismerése, hogy a hatalmi arrogancia kiszámíthatatlan következményekkel jár. Kerékgyártó T. István Megkezdték a kiképzést az „egyhetes" kiskatonák Először az iskolapadban ismerkednek a fegyverekkel gettek” az első oktatási órára. Az újoncok tanteremben kezdték a kiképzést, parancsnokaik ugyanis - a fokozatosság elvét követve - először nem a nehéz, fizikai erőpróbának vetik alá az Tegnap reggel egy kis ünnepség után megkezdődött az újon- ucok kiképzései üékasi úti laktanya alakulatainál. A kiskatonák részére ismertették Végh Ferenc vezérőrnagynak, a MH 3. Katonai Kerület parancsnokának parancsát. A tábornok különös figyelmet szentelt a sorkatonai szolgálatukat töltő fiatalok épségére: „Ne lepődjenek meg, ha a parancsnokok szigorúan megkövetelik a biztonsági, a balesetvédelmi rendszabályok betartását. Különösen óvják egymás testi épségét!” - szólt a parancs. Az MH 5. Jász-Nagy- kun-Szolnok Légvédelmi Tüzérdandár parancsnoka, Sárközi István mérnök ezredes köszöntötte alakulatának legfiatalabb katonáit, és tájékoztatást adott a rájuk váró feladatokról. Az ünnepi ceremónia után pontban fél nyolckor „becsön„Aki nem lép egyszerre” - az első foglalkozáson még előfordul (MJ) Első találkozás a fegyverekkel ifjú katonákat. így elsőként a gyalogsági lőkiképzés és a fegyverismeret elméleti alapjaival ismerkedhettek meg. A következő órán az „alaki- asság” szigorú követelményeivel barátkozhattak a vezényszavakhoz még nem mindig pontosan alkalmazkodó, alig több mint egyhetes katonák. „Balra át! Jobbra át!” - rövidesen biztos, hogy jobban megy. Szerencsére - mint ahogyan az ilyenkor szokásos - a legtöbb probléma csak a bakancsok körül adódott az eltelt néhány nap alatt. így volt, aki a „kemény” viselet alól egy időre felmentést kapott, és tornacipőben masírozott a menetben. Sajnos azonban akadt olyan kiskatona is, akit már a második napján le kellett szerelni betegsége - nyombélfekély - miatt. A többiek viszont, ha még egyelőre nem is túl vidáman, de szorgalmasan rótták menetoszlopban az alakulótéren a köröket. H. Gy. A Móra Könyvklub ajánlata az új tanévre Az új tanév kezdetével egyidejűleg a Móra Könyvkiadó Könyvklubja is új ajánlatokkal jelentkezik. A gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó kiadó 1988-ban indult könyvklubja ma már csaknem 800 iskolában működik. A klubnak tagja lehet bárki, aki vállalja, hogy egy tanévben a könyvklub kedvezményes ajánlataiból legalább egy könyvet megvásárol az iskolai klub vezetőjétől vagy közvetlenül a kiadótól. Mint azt a kiadó munkatársa elmondta: a klub kínálata a teljes kiadói készletet felöleli. Az őszi újdonságok közül kiemelkedik Móra Ferenc történelmi regénye, Az aranykoporsó. amely Diocletianus császár korába kalauzolja olvasóit. Arany János legszebb versei A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban látnak újra napvilágot. Hatvanöt magyar és külföldi író hetvenhét nagy sikerű drámájának bő kivonata és összefogott méltatása olvasható a 77 híres dráma második kiadásában. Nagy sikerre számíthat a magyar huszárok történetét képben és írásban bemutató reprezentatív album is. A megrendelt könyveket a kiadó díjmentesen, tizenöt napon belül juttatja el a klubtagoknak, illetve számukra minden tanév májusában egy ajándék kötetet is küldenek. Az 1994/95-ös tanév végén küldendő ajándék előreláthatóan egy, a következő tanévre szóló diáknapló lesz. (MTI)
