Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-10 / 213. szám
1994. szeptember 10., szombat Hazai tükör 3 A forrás továbbra sincs 100 százalékban biztosítva Napirenden a kézműveskamara megalakulása Bár a pénzügyi, finanszírozási háttér még korántsem százszázalékos, annyi már bizonyos, hogy szeptember 20-án megtörténik a kézműveskamara tagjainak települési kifüggesztése. Eddig ugyanis befejeződik az adatfeldolgozás, ami nem könnyű, ugyanis öt településről még egyáltalán nem érkezett adat a kamara szervezőbizottságához. A kézműveskamara ideiglenes szervezőbizottsága (ISZB) tegnap ülést tartott, s számos témában döntött is. A szervezés előkészületéiről Rusa Attila, az ISZB elnöke tájékoztatta az elnökséget, melyben többek között az is elhangzott, hogy adatok feldolgozása rendkívül gyors ütemben folyik. Bár igaz' az is, hogy a megyéből eddig öt településről semmilyen adat sem érkezett. A szervezésre a kormányzatnak kellene biztosítania a forrásokat, ám eddig mindössze kétmillió forintot kaptak, abból is egymilliót alig néhány napja. Remélhetőleg a helyzet változik, ugyanis ellenkező esetben igen nehéz helyzetbe kerül az ISZB - nem tud eleget tenni a kötelezettségének. Pedig a mostani helyzet szerint szeptember 20-ától minden településen kifüggesztik a kamarai névjegyzékeket, melyeket az érintett vállalkozók megtekinthetnek - 10 napig. Ezt követően megtörténik a szakosztályok összehívása, alakuló ülése, majd október 31-ig megalakul a megyei kézműveskamara. Tegnap az ISZB - az országos egyeztetéssel összhangban - megszavazta, hogy 12 szakosztály alakítása történjen meg. A vállalkozások szakosztályba sorolása az előírás szerint történik, ezt egyébként majd a Magyar Közlönyben is közzéteszik. Összesen több mint 600 szakmával, 7-15 ezer közötti tagot kell majd besorolni. Az ISZB döntött abban is, hogy a tagjainak eljuttatja a győri kamara által elkészített újságot. Ebből minden tagjuk részletesen tájékozódhat a kötelezettségekről, a kamarai törvényről, illetve az egyes megyei hirdetményekről. Januártól kezdve pedig a megalakuló kamara dönt majd arról, hogy tagjai részére milyen tájékoztató kiadványt juttat el, ugyanis létezik már másik ajánlat is. Terv szerint folyik a kiképzés, gondok azért vannak Egy hét múlva esküsznek a tüzér kiskatonák Kiképzésük második hetének végén tartanak az MH 5. Jász-Nagykun-Szolnok Légvédelmi Tüzérdandár újoncai. Már csak egy hét van hátra a jövő szombati ünnepélyes katonai esküig, ezért talán még oda- adóbban és kitartóbban veszik az újabb és újabb akadályokat a katonák. A lelkesedésre és persze a jó fizikai erőnlétre szükségük is van, ugyanis a tegnapi kiképzésre bizonyára nem mint a legkönnyebbre emlékeznek majd vissza. Mádi Lajos főhadnagy, kiképző századparancsnok vezetésével a kiskatonák birtokba vették a Szolnokhoz közeli gyakorlóteret. Ezúttal a „tüzelőállások kiválasztásával, elfoglalásával és kiépítésével” ismerkedhettek meg. Az elméleti oktatás után a feladatok gyakorlati végrehajtása nem volt éppen irigylésre méltó: az ásás igen nehéz munka volt a szinte betonkeménységű kötött talajban. A kiképzést ellenőrző parancsnokok - eddigi tapasztalataik alapján - elégedettek az új Lövészárokásás teljes felszerelésben, még jó időben katonák „hozzáállásával”, akik szerencsésen túl vannak már néhány jelentősebb megpróbáltatáson. így sikeresen teljesítették a gázkamragyakorlatot, az alakiasságuk is sokat javult már, a 800 métert pedig egészen jó eredménnyel futották le. A sikerek jó érzése mellett azonban súlyos gondok is felmerüljek az eltelt hetek alatt, néhány katonával kapcsolatban. A honvédség sorállományán belül - a jelek szerint hatékonyan - működő érdek-képviseleti szervezet több, megoldásra váró problémát is a parancsnokok tudomására hozott. Az egyik nyírségi fiatalemberről kiderült, hogy súlyos pszichés problémákkal küszködik, bevonulása előtt esetenként az alkoholhoz, sőt a droghoz is fordult már „segítségért”. Egy másik katonánál pedig az alkoholelvonás tünetei jelentkeztek, ami egyértelműen komoly betegségére utal. Egy, a Hajdúságból bevonult fiatalt pedig otthon maradt családjának már-már elviselhetetlen szociális gondjai nyomasztják. A honvédség természetesen a lehetőségekhez képest megpróbál segíteni, de ez nyilván még a legjobb szándék mellett sem jelenthet megoldást ezekre a javarészt inkább „civil” problémákra. H. Gy. „Harckészültség! Rohamsisakot fel!” (Fotó: M. J.) Mostanság Vezetni is csak kell valakinek Vezetni nehéz. Nem könnyű dolog az autó vagy más járművek irányítása, különösen nagy forgalomban. A közlekedésben vannak általános szabályok, ilyen a jobbkéz-szabály. Mindig a jobb kéz felől lévő járműnek van elsőbbsége egyenrangú útkereszteződésekben. A gazdaságban és a politikában nem ez a szabály érvényesül kizárólagosan. A vezetést megkönnyíti, ha a vezető ismeri a szabályokat, ez csak akkor lehetséges, ha van szabály. A nagyon felső szintű vezető már azt is megteheti, hogy kitalálja a szabályt, vagy legalább megmagyarázza azt. A vezetés gyakorlatából leszűrt sok-sok tapasztalatból a rendszerező tudós elme megalkotta a vezetés- tudományt. A vezetéstudomány különféle iskolákat teremtett, és ezek különféle nézeteket vallanak egyes kardinális kérdésekről. A vezetéselmélet megtanulása alapvető fontosságú valamennyi sikerre törekvő vezető számára. Korban, lélekben és ambíciókban elöregedett szűkebb világomban sokáig maradhattam törekvő fiatalember rögös pályámon. Mint ilyenre, bízták rám egykoron a vezetéselmélet oktatását is. Visszagondolva vezetői pályafutásomra, nagyon kevés sikerélményben volt részem. Valahogy nem igazán tudtam átélni az általam betöltött poszt fontosságát. Folytonos aggodalmaskodás és saját fontosságom hangoztatása helyett az élet naposabbik és vidámabb oldalát választottam. Mostanság, amikor gyakoribbak a vezető- váltások, mint azelőtt, megpróbálom összegyűjteni a vezetés és karrierépítés területén gyűjtött tapasztalataimat, hogy nálam ambici- ózusabbaknak továbbadhasam, természetesen továbbgondolásra. Első lépés a legelső vezetői poszt kiválasztása és elnyerése. Két stratégia létezik, egyiknél nyugodt helyet szeretnék, igazából mással vagyok elfoglalva: regényt írok, tanulok, horgászok stb. Ilyen esetben legjobb az úgynevezett kicsik között a legnagyobb berendezkedés. Például egy apró, ám önálló vezetői pótlékkal járó városi kulturális intézmény. Itt nagy kárt nehéz csinálni. Evekig lehet fizetést kapni rengeteg szabadidő mellett. A lázas munka látszatát legügyesebben úgy imitálhatjuk, ha hosszú tatarozást végeztetünk egy megbízható, nem kapkodó céggel. Ilyen akad bőven. Ebben az esetben elmondhatjuk magunkról, hogy a jó gazda gondosságával bánunk a ránk bízott javakkal. Természetesen itt is jöhetnek műhibák, például előadót alkalmazunk, nem vizsgáljuk meg az iskolai végzettséget igazoló dokumentumokat. Jómagam is beértem egy ízben azzal, hogy a jelentkező személyi igazolványában néztem meg az előző munkahelyét. Ebben ez állt: Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem. Két év múlva derült ki, hogy nem oktató volt, hanem kertész. Egyébként mindvégig maximéban eleget tett az igényeknek. Ez a veszélyforrás mostanság megszűnt, mert a személyibe már nem írnak munkahelyet. A karrierépítő pozíció a másik variáció. Ebben az esetben csak olyan helyet szabad kiválasztani, ami benne van a dolgok fősodrában. Megyei vagy országos központ, vagy netán minisztérium. Itt lehet tudomást szerezni a várható üresedésekről, nyugdíjazás, elbocsátás, esetleg más személyi konstellációkról. A legjobb taktika elhitetni mindenkivel, hogy a szervezetben, ahol dolgozunk, valamiféle befolyásos szürke eminenciások vagyunk. Ha ezt elhiszik, gyorsan megindulunk előre. Itt a zsákutcákra kell vigyázni, vannak olyan igazgatóhelyettesi státusok, amiket azért létesítettek, hogy idehelyezzék, akit az igazgatói poszton egyáltalán nem akarnak látni. Lényeges kérdés még, hogy értenünk kell-e az általunk irányított egység fő tevékenységéhez. Azt lehet válaszolni erre a kérdésre, nem igazán fontos, hiszen a szakmai feladatokat már érkezésünk előtt is megoldotta valaki, vagy megoldották valakik. így csak a felesleges szakmai viták és a szakmai rivalizálás kü- szöbölődik ki. Az utolsó kérdés, meddig maradhatunk egy vezetői állásban, és hogyan őrizzük pozíciónkat és pótlékainkat. Az ügyek rendszerint az új vezető idején sem mennek jobban, mint régebben, ezért el kell fogadnunk a képzeletbeli három borítékot. Az első nehézségeknél felbontjuk az elsőt. Ebben ez áll: okold mindenért az előző vezetést. A következő boríték céduláját az igazán nagy problémákhoz bontjuk fel. Ebben az áll: ígérj meg mindent! Végül, ha minden kötél szakad, jöhet a harmadik, melyben ez áll: tégy három cédulát három borítékba, és hagyd az igazgatói irodában, vagyis ideje másik fontos poszt után nézni. Gambrinus Világbanki delegáció A megyei MKT szervezésében V állalkozásélénkítési lehetőségek a régióban A hazánkban tartózkodó világbanki delegáció tegnap találkozott Békési László pénzügy- miniszterrel - tájékoztatta a Pénzügyminisztérium illetékese az MTI-t. A delegációnak több magas rangú világbanki tisztségviselő is tagja: Michel Bruno, a Világbank vezető közgazdásza és alelnöke, Kemal Dervis, a kelet-európai főosztály vezetője, Walter Rill, annak a világbanki országcsoportnak az igazgatója, melyhez Magyarország is tartozik. A megbeszéléseken a delegáció tagjaként jelen volt Andrew Roger- son, a Világbank budapesti irodájának vezetője. A Pénzügyminisztérium információi szerint a találkozó egyik fő célja volt, hogy a világbanki vezetőket tájékoztassák az új kormány gazdaságpolitikai prioritásairól. Vállalkozásélénkítési lehetőségek a régióban címmel, különös tekintettel az élelmiszer-gazdaság, illetve annak piaci és finanszírozási hátterére, a Magyar Közgazdasági Társaság Szolnok megyei szervezete Mezőtúron szeptember 15-16-án fórumot szervez. Tegnap a társaság elnöksége áttekintette az ezzel kapcsolatos feladatokat, illetve a szervezés kérdéseit, valamint szó esett a jövőben szervezendő előadásokról is - tudtuk meg dr. Mrena Istvántól, az MKT megyei szervezetének elnökétől. Mint elmondta, elsődleges cél, hogy a helyi szakemberek beszéljék meg a helyi problémákat, keressék együtt a megoldást. A szakértői előadások főként vitaindítóként szerepelnek. Mezőtúrra azért esett a választás, mert éppen a főiskola az, melynek körzetében a vállalkozásfejlesztés megindult. A tanácskozás nyitó előadását dr. Zaher László, a Gazdaságkutató Rt. kutatási vezetője tartja. A két nap alatt szó esik a megyei hústermelés alakulásáról, a vállalkozások banki finanszírozásáról, a piaci lehetőségekről, reflektorfénybe helyezve a gabonatermesztést. Az érdeklődők Szolnokon a Technika Házában, az MKT irodájában tájékozódhatnak, kérhetnek jelentkezési lapot. Gátőrház a város végén A vidéken élő ember tudja: ha gátőrház, akkor csend, rend, tisztaság. És természetesen a folyó közelsége, a szabadság gyönyörű érzését adó tágas terep, sok zöld. A gátőrházak talán a legszebb porták itt, a Közép-Tisza vidékén is. Rendjük mellett a gazdaságuk is irigylésre méltó. A gátőr ugyanis - roppant felelőssége mellett - mindig rosszul fizetett ember volt, s ezért kihasználta, őseitől örökölte az állattartást, a kertművelést. Évtizedeken így volt ez a Tisza mentén, s már nem is csodálkozott rajta senki, ha a gátőrbiztost, kiöregedvén, fia váltotta a poszton. Pedig azért sem könnyű ez az élet, mert falutól, várostól messze állnak a gátőrházak. A héten jártam egy gátőrházban, amire majdnem minden igaz, amit az előbb leírtam. A város végén áll - csakhogy az ötven-hatvan évvel ezelőtti város végén - rendje éppoly imponáló, mint bármelyiké, tisztasága mint egy patikáé. És mégis, ez gátőrház más, mint a szokásos. Ez ugyanis Szolnokon, a Tószegi úton áll, szemben az egészségügyi szakiskolával, szomszédságban a bútorgyárral. Házigazdája megmondja pontosan, 1967-ben kapta meg Nagykörűben az áthelyezési okiratot.- Előbb érdeklődtem, mert már volt egy gyerek, a fiam, s mivel testvéreimmel hetedma- gam (!) éltük a gátőrgyerekek sorsát - napi két kilométert az iskoláig, aztán ugyanannyit vissza, hóban, fagyban, esős időben -, csak jobbat szerettem volna a gyerekeimnek. De én nagykörűi gátőr voltam, 1961-ben neveztek ki oda, miután az apám nyugdíjba ment. Ő is gátőrként szolgált, s én, a legkisebb fia, folytattam a munkáját. Szerettem volna városba jönni, hogy a gyerek, utóbb gyerekek tanulhassanak. Hál’ istennek sikerült, a fiam egészen a bajai vízügyi főiskoláig eljutott, igazgatója most a ceglédi vízműnek, a kislányom meg könyvelőnek tanult a Vásárhelyiben. Soltész Ferenc gátőr, házigazda ötvennyolcadik évét tapossa a gátakon. Nohát, taposhatott eddig is, még eztán is eleget: a 10-02/1-es gátőrbiztosi házhoz meg a biztosához folyóparton 12 kilométer árvédelmi terület tartozik. Járja gyalogosan, biciklivel, kismotorral meg még autóval is. Sokáig segítője volt a felesége, a vízügy legendáshírű igazgatója, néhai dr. Hegedűs Lajos ugyanis nem nyugodott addig, amíg a gátőrfeleségeknek, kis részmunka- idős állást nem biztosítottak. Igaza volt, a legtöbb feleség soha nem szerzett volna nyugdíjat saját jogon, ha ez nincs...- Jól érzi magát, negyedszázad után megszokta, hogy városban gátőr?- A család miatt én is akartam, erősen. Aztán meg a kinevezésem előtt a szakaszmémök úr elintézte, hogy éppúgy tarthatok állatot mint Körűben, így aztán sokáig minden jó, nagyon jó volt. Neveltük a gyerekeket, vigyáztunk a vízre - a hetvenes árvizet soha vissza nem vágyom - minden évben összeraktuk a tejhasznot, az állattartás jövedelmét; nem hagytuk el, inkább magunkhoz vettük, gyámolítot- tuk a család öregjeit - szóval munkával, békességben teltek az évek.- Miért mondta, hogy „sokáig” és „volt”? Már nem jó?- Más a világ. Az idén abbahagytuk a tehéntartást, mert minek haszon nélkül vesződni. Aztán a télen, éjjel, saját udvaromon szúrták le, s takarították el a hízómat. Ellopták a legelésző birkát - mit mondjak? Múlt vasárnap jöttem haza a háztól, hát a kerítésen kicsüngő szőlőt dézsmálta, de durván, három legény. Most szóljak rájuk? Én egyedül vagyok.- Jött haza a háztól?- Az élet könyörtelen. Amikor a gátőrt kinevezik, vállalja, hogy nyugdíjazásakor átadja ezt, a szolgálati lakásnak nevezhető otthont. Ezért is tart a gátőr állatot, mert ugyan a ftze- téből soha, de az állattartásból öregségére tud a feje, a családja feje fölé fedelet húzni. Ezért volt nekem is olyan fontos az állattartás. De áll már a házam, szép nagy kerttel. S ugye nemsokára nyugdíjazhatnak, szeretném ha ott is szép lenne a kert, már az öt unoka miatt is, akik nagyon jól érzik mindig magukat a nagyszülőknél. Szanda- szőlősön áll a házam, két kezünk munkája, s valami köti a vízügyhöz is. Egy régi gátőrtől vettem a telket.- Mit szól, mekkora változást élt meg a maga élete, munkássága alatt a vízügy? Olvastam egy tanulmányban, hogy az országban tavaly még 22 ezer vízügyi dolgozó volt, s ezen nyáron mindösszesen 5800 maradt. Elgondolni is szörnyű, mi lenne itt, egy nagy árvíz idején.- Már ezt inkább az igazgató úrtól tessék kérdezni, én csak azt tudom, ami ezen a 12 kilométeres szakaszon nyugtalanít. Az biztos, de ezt ne mondjuk ki, mi gátőrök is sokat beszélünk erről. Meg a régesrégi műtárgyakról. És arról, mennyi szennyet-mocs- kot visz a hátán még mindig ez az öreg folyó. Ugye itt, város alatt szemmel látható, ömlik a szennyvíz a gyárak, üzemek alól tisztítatlanul a Tiszába. Hogy bírják a csatornák, mind régi... Beszéljünk másról!- Augusztus 20-a, az ünnep előtt a fővárosba hívták!- Hát ez szép, ez nagy öröm. Az igazgató úr, dr. Nagy István is mondta, a megyéből én kapom meg először ezt a szakmai kitüntetést. Nézze! Ezüst- vagy ezüstözött medál: A VÍZÜGYÉRT felirattal, hátulján meg azzal, hogy ez a közlekedési-hírközlési és vízügyi miniszter kitüntetése. Tulajdonosa Soltész Ferenc gátbiztos, aki Szolnokon a város végén él, s vigyázza a vizet. S. J.
