Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-10 / 213. szám

1994. szeptember 10., szombat Hazai tükör 3 A forrás továbbra sincs 100 százalékban biztosítva Napirenden a kézműveskamara megalakulása Bár a pénzügyi, finanszírozási háttér még korántsem százszá­zalékos, annyi már bizonyos, hogy szeptember 20-án megtörté­nik a kézműveskamara tagjainak települési kifüggesztése. Ed­dig ugyanis befejeződik az adatfeldolgozás, ami nem könnyű, ugyanis öt településről még egyáltalán nem érkezett adat a ka­mara szervezőbizottságához. A kézműveskamara ideigle­nes szervezőbizottsága (ISZB) tegnap ülést tartott, s számos témában döntött is. A szervezés előkészületéiről Rusa Attila, az ISZB elnöke tájékoztatta az el­nökséget, melyben többek kö­zött az is elhangzott, hogy ada­tok feldolgozása rendkívül gyors ütemben folyik. Bár igaz' az is, hogy a megyéből eddig öt településről semmilyen adat sem érkezett. A szervezésre a kormányzat­nak kellene biztosítania a forrá­sokat, ám eddig mindössze kétmillió forintot kaptak, abból is egymilliót alig néhány napja. Remélhetőleg a helyzet válto­zik, ugyanis ellenkező esetben igen nehéz helyzetbe kerül az ISZB - nem tud eleget tenni a kötelezettségének. Pedig a mos­tani helyzet szerint szeptember 20-ától minden településen ki­függesztik a kamarai névjegy­zékeket, melyeket az érintett vállalkozók megtekinthetnek - 10 napig. Ezt követően megtörténik a szakosztályok összehívása, ala­kuló ülése, majd október 31-ig megalakul a megyei kézműves­kamara. Tegnap az ISZB - az orszá­gos egyeztetéssel összhangban - megszavazta, hogy 12 szak­osztály alakítása történjen meg. A vállalkozások szakosztályba sorolása az előírás szerint törté­nik, ezt egyébként majd a Ma­gyar Közlönyben is közzéte­szik. Összesen több mint 600 szakmával, 7-15 ezer közötti tagot kell majd besorolni. Az ISZB döntött abban is, hogy a tagjainak eljuttatja a győri kamara által elkészített újságot. Ebből minden tagjuk részletesen tájékozódhat a köte­lezettségekről, a kamarai tör­vényről, illetve az egyes megyei hirdetményekről. Januártól kezdve pedig a megalakuló ka­mara dönt majd arról, hogy tag­jai részére milyen tájékoztató kiadványt juttat el, ugyanis lé­tezik már másik ajánlat is. Terv szerint folyik a kiképzés, gondok azért vannak Egy hét múlva esküsznek a tüzér kiskatonák Kiképzésük második hetének végén tartanak az MH 5. Jász-Nagykun-Szolnok Légvé­delmi Tüzérdandár újoncai. Már csak egy hét van hátra a jövő szombati ünnepélyes kato­nai esküig, ezért talán még oda- adóbban és kitartóbban veszik az újabb és újabb akadályokat a katonák. A lelkesedésre és per­sze a jó fizikai erőnlétre szük­ségük is van, ugyanis a tegnapi kiképzésre bizonyára nem mint a legkönnyebbre emlékeznek majd vissza. Mádi Lajos főhadnagy, ki­képző századparancsnok veze­tésével a kiskatonák birtokba vették a Szolnokhoz közeli gyakorlóteret. Ezúttal a „tüze­lőállások kiválasztásával, elfog­lalásával és kiépítésével” is­merkedhettek meg. Az elméleti oktatás után a feladatok gyakor­lati végrehajtása nem volt éppen irigylésre méltó: az ásás igen nehéz munka volt a szinte be­tonkeménységű kötött talajban. A kiképzést ellenőrző pa­rancsnokok - eddigi tapasztala­taik alapján - elégedettek az új Lövészárokásás teljes felszerelésben, még jó időben katonák „hozzáállásával”, akik szerencsésen túl vannak már néhány jelentősebb megpróbál­tatáson. így sikeresen teljesítet­ték a gázkamragyakorlatot, az alakiasságuk is sokat javult már, a 800 métert pedig egészen jó eredménnyel futották le. A sikerek jó érzése mellett azon­ban súlyos gondok is felmerül­jek az eltelt hetek alatt, néhány katonával kapcsolatban. A honvédség sorállományán belül - a jelek szerint hatéko­nyan - működő érdek-képvise­leti szervezet több, megoldásra váró problémát is a parancsno­kok tudomására hozott. Az egyik nyírségi fiatalem­berről kiderült, hogy súlyos pszichés problémákkal küszkö­dik, bevonulása előtt esetenként az alkoholhoz, sőt a droghoz is fordult már „segítségért”. Egy másik katonánál pedig az alkoholelvonás tünetei je­lentkeztek, ami egyértelműen komoly betegségére utal. Egy, a Hajdúságból bevonult fiatalt pedig otthon maradt csa­ládjának már-már elviselhetet­len szociális gondjai nyomaszt­ják. A honvédség természetesen a lehetőségekhez képest megpró­bál segíteni, de ez nyilván még a legjobb szándék mellett sem jelenthet megoldást ezekre a ja­varészt inkább „civil” problé­mákra. H. Gy. „Harckészültség! Rohamsisakot fel!” (Fotó: M. J.) Mostanság Vezetni is csak kell valakinek Vezetni nehéz. Nem könnyű dolog az autó vagy más járművek irányítása, különösen nagy forgalomban. A közlekedésben vannak általá­nos szabályok, ilyen a jobbkéz-szabály. Min­dig a jobb kéz felől lévő járműnek van elsőbb­sége egyenrangú útkereszteződésekben. A gazdaságban és a politikában nem ez a szabály érvényesül kizárólagosan. A vezetést megkönnyíti, ha a vezető ismeri a szabályokat, ez csak akkor lehetséges, ha van szabály. A nagyon felső szintű vezető már azt is megteheti, hogy kitalálja a szabályt, vagy legalább megmagyarázza azt. A vezetés gya­korlatából leszűrt sok-sok tapasztalatból a rendszerező tudós elme megalkotta a vezetés- tudományt. A vezetéstudomány különféle iskolákat te­remtett, és ezek különféle nézeteket vallanak egyes kardinális kérdésekről. A vezetéselmélet megtanulása alapvető fontosságú valamennyi sikerre törekvő vezető számára. Korban, lélekben és ambíciókban elörege­dett szűkebb világomban sokáig maradhattam törekvő fiatalember rögös pályámon. Mint ilyenre, bízták rám egykoron a vezetéselmélet oktatását is. Visszagondolva vezetői pályafutá­somra, nagyon kevés sikerélményben volt ré­szem. Valahogy nem igazán tudtam átélni az általam betöltött poszt fontosságát. Folytonos aggodalmaskodás és saját fontosságom han­goztatása helyett az élet naposabbik és vidá­mabb oldalát választottam. Mostanság, amikor gyakoribbak a vezető- váltások, mint azelőtt, megpróbálom össze­gyűjteni a vezetés és karrierépítés területén gyűjtött tapasztalataimat, hogy nálam ambici- ózusabbaknak továbbadhasam, természetesen továbbgondolásra. Első lépés a legelső vezetői poszt kiválasztása és elnyerése. Két stratégia létezik, egyiknél nyugodt helyet szeretnék, igazából mással vagyok elfoglalva: regényt írok, tanulok, horgászok stb. Ilyen esetben leg­jobb az úgynevezett kicsik között a legna­gyobb berendezkedés. Például egy apró, ám önálló vezetői pótlékkal járó városi kulturális intézmény. Itt nagy kárt nehéz csinálni. Evekig lehet fizetést kapni rengeteg szabadidő mellett. A lázas munka látszatát legügyesebben úgy imitálhatjuk, ha hosszú tatarozást végeztetünk egy megbízható, nem kapkodó céggel. Ilyen akad bőven. Ebben az esetben elmondhatjuk magunkról, hogy a jó gazda gondosságával bá­nunk a ránk bízott javakkal. Természetesen itt is jöhetnek műhibák, pél­dául előadót alkalmazunk, nem vizsgáljuk meg az iskolai végzettséget igazoló dokumentumo­kat. Jómagam is beértem egy ízben azzal, hogy a jelentkező személyi igazolványában néztem meg az előző munkahelyét. Ebben ez állt: Deb­recen, Kossuth Lajos Tudományegyetem. Két év múlva derült ki, hogy nem oktató volt, ha­nem kertész. Egyébként mindvégig maximé­ban eleget tett az igényeknek. Ez a veszélyfor­rás mostanság megszűnt, mert a személyibe már nem írnak munkahelyet. A karrierépítő pozíció a másik variáció. Eb­ben az esetben csak olyan helyet szabad kivá­lasztani, ami benne van a dolgok fősodrában. Megyei vagy országos központ, vagy netán minisztérium. Itt lehet tudomást szerezni a várható üresedésekről, nyugdíjazás, elbocsá­tás, esetleg más személyi konstellációkról. A legjobb taktika elhitetni mindenkivel, hogy a szervezetben, ahol dolgozunk, valamiféle befo­lyásos szürke eminenciások vagyunk. Ha ezt elhiszik, gyorsan megindulunk előre. Itt a zsákutcákra kell vigyázni, vannak olyan igaz­gatóhelyettesi státusok, amiket azért létesítet­tek, hogy idehelyezzék, akit az igazgatói posz­ton egyáltalán nem akarnak látni. Lényeges kérdés még, hogy értenünk kell-e az általunk irányított egység fő tevékenységé­hez. Azt lehet válaszolni erre a kérdésre, nem igazán fontos, hiszen a szakmai feladatokat már érkezésünk előtt is megoldotta valaki, vagy megoldották valakik. így csak a felesle­ges szakmai viták és a szakmai rivalizálás kü- szöbölődik ki. Az utolsó kérdés, meddig maradhatunk egy vezetői állásban, és hogyan őrizzük pozíción­kat és pótlékainkat. Az ügyek rendszerint az új vezető idején sem mennek jobban, mint régeb­ben, ezért el kell fogadnunk a képzeletbeli há­rom borítékot. Az első nehézségeknél felbont­juk az elsőt. Ebben ez áll: okold mindenért az előző vezetést. A következő boríték céduláját az igazán nagy problémákhoz bontjuk fel. Eb­ben az áll: ígérj meg mindent! Végül, ha min­den kötél szakad, jöhet a harmadik, melyben ez áll: tégy három cédulát három borítékba, és hagyd az igazgatói irodában, vagyis ideje má­sik fontos poszt után nézni. Gambrinus Világbanki delegáció A megyei MKT szervezésében V állalkozásélénkítési lehetőségek a régióban A hazánkban tartózkodó vi­lágbanki delegáció tegnap talál­kozott Békési László pénzügy- miniszterrel - tájékoztatta a Pénzügyminisztérium illetékese az MTI-t. A delegációnak több magas rangú világbanki tiszt­ségviselő is tagja: Michel Bruno, a Világbank vezető köz­gazdásza és alelnöke, Kemal Dervis, a kelet-európai főosz­tály vezetője, Walter Rill, annak a világbanki országcsoportnak az igazgatója, melyhez Ma­gyarország is tartozik. A meg­beszéléseken a delegáció tagja­ként jelen volt Andrew Roger- son, a Világbank budapesti iro­dájának vezetője. A Pénzügy­minisztérium információi sze­rint a találkozó egyik fő célja volt, hogy a világbanki vezető­ket tájékoztassák az új kormány gazdaságpolitikai prioritásairól. Vállalkozásélénkítési lehető­ségek a régióban címmel, külö­nös tekintettel az élelmi­szer-gazdaság, illetve annak pi­aci és finanszírozási hátterére, a Magyar Közgazdasági Társaság Szolnok megyei szervezete Me­zőtúron szeptember 15-16-án fórumot szervez. Tegnap a társaság elnöksége áttekintette az ezzel kapcsolatos feladatokat, illetve a szervezés kérdéseit, valamint szó esett a jövőben szervezendő előadá­sokról is - tudtuk meg dr. Mrena Istvántól, az MKT me­gyei szervezetének elnökétől. Mint elmondta, elsődleges cél, hogy a helyi szakemberek be­széljék meg a helyi problémá­kat, keressék együtt a megol­dást. A szakértői előadások főként vitaindítóként szerepelnek. Me­zőtúrra azért esett a választás, mert éppen a főiskola az, mely­nek körzetében a vállalkozásfej­lesztés megindult. A tanácskozás nyitó előadását dr. Zaher László, a Gazdaságkutató Rt. kutatási vezetője tartja. A két nap alatt szó esik a megyei hústermelés alakulásáról, a vállalkozások banki finanszírozásáról, a piaci lehetőségekről, reflektorfénybe helyezve a gabonatermesztést. Az érdeklődők Szolnokon a Technika Házában, az MKT iro­dájában tájékozódhatnak, kér­hetnek jelentkezési lapot. Gátőrház a város végén A vidéken élő ember tudja: ha gátőrház, akkor csend, rend, tisztaság. És természe­tesen a folyó közelsége, a sza­badság gyönyörű érzését adó tágas terep, sok zöld. A gátőr­házak talán a legszebb porták itt, a Közép-Tisza vidékén is. Rendjük mellett a gazdaságuk is irigylésre méltó. A gátőr ugyanis - roppant felelőssége mellett - mindig rosszul fizetett ember volt, s ezért kihasználta, őseitől örö­költe az állattartást, a kertmű­velést. Évtizedeken így volt ez a Tisza mentén, s már nem is csodálkozott rajta senki, ha a gátőrbiztost, kiöregedvén, fia váltotta a poszton. Pedig azért sem könnyű ez az élet, mert fa­lutól, várostól messze állnak a gátőrházak. A héten jártam egy gátőrház­ban, amire majdnem minden igaz, amit az előbb leírtam. A város végén áll - csakhogy az ötven-hatvan évvel ezelőtti vá­ros végén - rendje éppoly im­ponáló, mint bármelyiké, tiszta­sága mint egy patikáé. És mégis, ez gátőrház más, mint a szokásos. Ez ugyanis Szolno­kon, a Tószegi úton áll, szem­ben az egészségügyi szakisko­lával, szomszédságban a bútor­gyárral. Házigazdája meg­mondja pontosan, 1967-ben kapta meg Nagykörűben az át­helyezési okiratot.- Előbb érdeklődtem, mert már volt egy gyerek, a fiam, s mivel testvéreimmel hetedma- gam (!) éltük a gátőrgyerekek sorsát - napi két kilométert az iskoláig, aztán ugyanannyit vissza, hóban, fagyban, esős időben -, csak jobbat szerettem volna a gyerekeimnek. De én nagykörűi gátőr voltam, 1961-ben neveztek ki oda, mi­után az apám nyugdíjba ment. Ő is gátőrként szolgált, s én, a legkisebb fia, folytattam a munkáját. Szerettem volna városba jönni, hogy a gyerek, utóbb gyerekek tanulhassanak. Hál’ istennek sikerült, a fiam egé­szen a bajai vízügyi főiskoláig eljutott, igazgatója most a ceg­lédi vízműnek, a kislányom meg könyvelőnek tanult a Vá­sárhelyiben. Soltész Ferenc gátőr, házi­gazda ötvennyolcadik évét ta­possa a gátakon. Nohát, tapos­hatott eddig is, még eztán is eleget: a 10-02/1-es gátőrbiztosi házhoz meg a biztosához folyó­parton 12 kilométer árvédelmi terület tartozik. Járja gyalogo­san, biciklivel, kismotorral meg még autóval is. Sokáig segítője volt a felesége, a vízügy legen­dáshírű igazgatója, néhai dr. Hegedűs Lajos ugyanis nem nyugodott addig, amíg a gátőr­feleségeknek, kis részmunka- idős állást nem biztosítottak. Igaza volt, a legtöbb feleség soha nem szerzett volna nyugdí­jat saját jogon, ha ez nincs...- Jól érzi magát, negyedszá­zad után megszokta, hogy vá­rosban gátőr?- A család miatt én is akar­tam, erősen. Aztán meg a kine­vezésem előtt a szakaszmémök úr elintézte, hogy éppúgy tart­hatok állatot mint Körűben, így aztán sokáig minden jó, nagyon jó volt. Neveltük a gyerekeket, vigyáztunk a vízre - a hetvenes árvizet soha vissza nem vágyom - minden évben összeraktuk a tejhasznot, az állattartás jöve­delmét; nem hagytuk el, inkább magunkhoz vettük, gyámolítot- tuk a család öregjeit - szóval munkával, békességben teltek az évek.- Miért mondta, hogy „so­káig” és „volt”? Már nem jó?- Más a világ. Az idén abba­hagytuk a tehéntartást, mert mi­nek haszon nélkül vesződni. Aztán a télen, éjjel, saját udva­romon szúrták le, s takarították el a hízómat. Ellopták a legelé­sző birkát - mit mondjak? Múlt vasárnap jöttem haza a háztól, hát a kerítésen kicsüngő szőlőt dézsmálta, de durván, három legény. Most szóljak rájuk? Én egyedül vagyok.- Jött haza a háztól?- Az élet könyörtelen. Ami­kor a gátőrt kinevezik, vállalja, hogy nyugdíjazásakor átadja ezt, a szolgálati lakásnak ne­vezhető otthont. Ezért is tart a gátőr állatot, mert ugyan a ftze- téből soha, de az állattartásból öregségére tud a feje, a családja feje fölé fedelet húzni. Ezért volt nekem is olyan fontos az ál­lattartás. De áll már a házam, szép nagy kerttel. S ugye nem­sokára nyugdíjazhatnak, szeret­ném ha ott is szép lenne a kert, már az öt unoka miatt is, akik nagyon jól érzik mindig magu­kat a nagyszülőknél. Szanda- szőlősön áll a házam, két ke­zünk munkája, s valami köti a vízügyhöz is. Egy régi gátőrtől vettem a telket.- Mit szól, mekkora változást élt meg a maga élete, munkás­sága alatt a vízügy? Olvastam egy tanulmányban, hogy az or­szágban tavaly még 22 ezer vízügyi dolgozó volt, s ezen nyáron mindösszesen 5800 maradt. Elgondolni is szörnyű, mi lenne itt, egy nagy árvíz ide­jén.- Már ezt inkább az igazgató úrtól tessék kérdezni, én csak azt tudom, ami ezen a 12 kilométe­res szakaszon nyugtalanít. Az biztos, de ezt ne mondjuk ki, mi gátőrök is sokat beszélünk erről. Meg a régesrégi műtárgyakról. És arról, mennyi szennyet-mocs- kot visz a hátán még mindig ez az öreg folyó. Ugye itt, város alatt szemmel látható, ömlik a szennyvíz a gyárak, üzemek alól tisztítatlanul a Tiszába. Hogy bír­ják a csatornák, mind régi... Be­széljünk másról!- Augusztus 20-a, az ünnep előtt a fővárosba hívták!- Hát ez szép, ez nagy öröm. Az igazgató úr, dr. Nagy István is mondta, a megyéből én ka­pom meg először ezt a szakmai kitüntetést. Nézze! Ezüst- vagy ezüstözött medál: A VÍZÜGYÉRT felirattal, hátul­ján meg azzal, hogy ez a közle­kedési-hírközlési és vízügyi mi­niszter kitüntetése. Tulajdonosa Soltész Ferenc gátbiztos, aki Szolnokon a város végén él, s vi­gyázza a vizet. S. J.

Next

/
Thumbnails
Contents