Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-08 / 185. szám
4 ^ A szerkesztőség postájából K 1994. augusztus 8., hétfő Kunmadarason elmaradt a közös terület beiktatása Döcög a minta-zártkert kialakítása Az Új Néplap május 16-i számának 4. oldalán számoltam be róla, hogy „Sínen van” a kunmadarasi minta-zártkert megvalósítása. A javaslatomat elfogadó és érte lelkesen tevékenykedők tájékoztató szavai akkor annyira megnyugtattak, hogy szinte elheverésztem babérjaimon. Nem figyeltem eléggé oda. Nem támadt hiányérzetem. Csak magamban örvendeztem, hogy a kalászos gabona betakarítása után mérnökök jelennek meg a táblán és a 750 négyzetméteres parcellák négy sarkára leverik a karókat. Igaz, voltak az igénylők között néhányan, akik ragaszkodtak az ő 3000 négyzet- méterükhöz. De a közösségi szellem őket is meggyőzte: nem volna helyes mások kiszorításával igazságtalan előnyökhöz ragaszkodni. Később úgyis kinéznék őket... így ez az akadály is elhárult... Hanem. Itt van az én szomorúságom. Súlyos mulasztást követtem el akkor, amikor „elaludtam” és nem néztem a dolgok mélyére. így a tervezett és nélkülözhetetlen közös terület beiktatása kimaradt. Márpedig enélkül nem lehet minta-zártkertet alakítani és üzemelteltni! Nem lehet gondozói lakást, növényvédőszemek, műtrágyának, az ilyen-olyan gépeknek, felszereléseknek (üstök, gyümölcs-, zöldségszárító-aszaló) tárolókat építeni. A különböző rendezvényekre, rendezvényekkel „odacsalogatott” látogatókat megfelelő színvonalon kell ellátni! Ezek az elgondolások mind benne voltak, illetve vannak az eredeti, elfogadott tervemben. Sőt! A levélváltásunkban a szervező bizottság még ki is egészítette. Hogy miért csak most szólok? Július 24-én, vasárnap a madarasi országos kirakodóvásáron voltam, árultam a most megjelent Jajkiáltás magyar hazánkért című könyvemet. (Az eredménnyel elégedett vagyok.) Ekkor hallottam róla, hogy a közös terület kijelölése bizony kimaradt a tervezésből. Én bízom a vezetőségben és minden leendő kerttulajdonosban, hogy ezt a feledékenységet, hiányosságot még most, a mezsgyekarók leverése előtt pótolják. Erre kiválóan alkalmas a „majdnem az egekig érő” tölgyes erdő beárnyékolt területe. Id. Kanta Gyula, Berekfürdő Elkótya vetyélhetem Összement a „gatyus”... Amikor megláttam a piacon egy árusnál azt a kis sortnad- rág-félét, azonnal beleestem. Pont ilyen kell nekem - győzködtem magam. Utóbbira azért volt szükség, mert a költségvetésemben nem szerepelt ilyen kiadás. Féltem is: csődbe jutok, ha könnyelműsködöm. A józan eszem maradt alul, így megvettem a sortot. Mentségem azért van: akkor is kutyameleg volt, s már elképzeltem, milyen kellemes viselet lesz otthon, az udvaron. Az árussal „tisztáztuk”, hogy nem, nem megy össze mosásnál, s létrejött az „üzlet”, amire - mint kiderült - jól ráfizettem. Nem hittem egy pillanatig se, hogy a nadrágnak köze van a címkén feltüntetett felirathoz! Dehogy! Mégis megdöbbentem, amikor kimostan a frányáját. Mit ne mondjak! Összement, már a kismosásban. Any- nyira, hogy nyugodtan elajándékozhatom nálam két számmal karcsúbb ismerősömnek. Ez az én károm. Az meg feltehetően az államé, hogy ezek szerint ezt a címkét, amit mellékelek, valahol, valakik özönével „gyártják” és selejtes, ki tudja hol varrott-előállított cuccokra rábigy- gyesztik, az árut aztán busás haszonnal értékesítik. Adó meg miegymás pedig... Na, azt biztosan nem fizetnek utána. Kérem, közöljék levelem, hogy mások is okuljanak esetemből. Akik ilyen flancos címkés holmit vesznek, arra gondoljanak, hogy tíz kilóval többet nyomnak...Akkor esetleg megéri. Sz. Edit, Szolnok Sár, por, szemét miatt Nincs béke a Béke utcában Köszönöm a szerkesztőség eddigi közreműködését panaszunk orvoslásában. Soraim nyomán a május 16-án megjelent lapban foglakoztak először a Béke utca gondjaival. A köz- világítással nincs bajunk. Az úttal annyit elértünk, hogy legalább elénk nem borítottak ásott földet, és így szerencsére én még ki tudok menni a kocsival, akármilyen nagy esőzés is van. Most viszont a szárazság, a por miatt szenvedünk! A május 30-án megjelent újságban munkatársuk interjújában a polgármester úr több kérdésre válaszolt. Mindben érződik a maró irónia. Szinte nevetségessé tett. Most viszont szeretném őt megcáfolni. Az aratási időszakban több mint másfél héten keresztül szünet nélkül, nap mint nap jöttek-mentek a mezőgazdasági gépek, 12-16 vonult végig a Béke utca porán, reggel oda, déltől vissza - folyamatosan. Az az iszonyatos porfelhő, amit húztak maguk után, borzalmas volt. Meggondoltuk, mikor mossunk, szellőztessünk, egyáltalán: mikor vegyünk levegőt. Az állandó porfelhő több asztmás megbetegedést okozott. Az egyik gyerek jelenleg kórházban van, infúziót kap. Megállapították az orvosok, hogy a sok salakos por belélegzése okozta az erős fulladást. Mindezek ellenére a polgármeste úr nem tartja fontosnak az út megépítését. Már minden utca rendben van Vezsenyen, csak a miénkre nem telik. Szerinte ez az út csak öt embernek kellene, és nem járnak már itt nagygépek... Kérdem én, mik ezek a járművek a képeken, amit levelemhez mellékelek, ha nem nagy- és mezőgazdasági gépek? Szerettem volna a polgármester urat is megörökítem a zetorjá- val, vagy a fiát, amint ők is épp ezt az utat használják. Sajnos nem akkor jöttek, amikor fényképeztem. Szajliné Csajági Rózsa Vezseny Besenyszög egy részén Nem meleg a meleg víz Egy besenyszögi olvasónktól tudjuk az alábbiakat, aki nevét, címét is megírta. A település lakói hálózatból jutnak vízhez, mégpedig termálvízhez. Ebből eredően melegíteni sem kell, s ez nagyon előnyös mosásnál-fürdésnél. A Malom utcai szakaszon ez az előny már tizenéve nem élvezhető, mivel a hálózatban nem cserélődik (nem cirkulál) a víz. Ezért sokan nem jutnak meleg termálvízhez. Az lehet a baj, hogy a Malom utca-Szegfű utca kereszteződésben lévő tolózárat elzárták. A víz közegészségügyi szempontból talán még káros is lehet, mivel a vezetékben nem megfelelően cserélődik. Olykor zavaros a kifolyó víz. Kire tartozik a tolózár elmozdítása? Reméljük, kinyitják a tolózárat, akikre tartozik! Expressz - ajánlva Tizenegy település egy vezetéken " Mennyire segítik a kistelepüléseket a gázprogramban? Megvalósul-e az a hír, miszerint Örményesnek, Kuncsorbának és Két- pónak egynyomvonalas gáz gerincvezetéken biztosítanák a gázellátását... - minderre Imre Sándor örményesi olvasónk kíváncsi. "...Amennyiben a hír igaz..." levélírónknak elképzelése is van, miként lenne megvalósítható sok ember álma. Szerinte a kilátástalanságból egyetlen kiút: valamilyen társulási forma létrehozása. Ez valós igény, hiszen mint írja, az érintett lakosság 80 százalékának nincs annyi tartalék pénze, amennyi a „beugró” lenne a gerincvezeték építéséhez. Olvasónk úgy véli, ha módot találnának rá, "...hogy a szükséges összeget 5-10 évre elosztva, részletekben fizessék ki, mindjárt többen belevágnának a kényelmesnek ígérkező fűtési mód megteremtésébe... - írja többek között. Való igaz: sok pénzt könnyebb részletekben visszafizetni. Ám utánajárva a dolognak kiderült, egyelőre nemcsak a hitelező, hanem a kivitelező is úgymond, hiányzik. Levélírónknak részben hiteles az információja. A kö- zép-tiszamenti térség településeinek gázellátására vonatkozó terv valóban elkészült. Bartus János, Örményes alpolgármestere lapunknak elmondta: az erre vonatkozó pályázati felhívást a napokban hozták nyilvánosságra. A pályázatok benyújtásának határideje augusztus 29-e, az elbírálást követően szeptember 6-án dől el, ki építi ki ezen térség gázvezeték-hálózatát. Megtudtuk továbbá azt is, hogy a kérdésben tizenegy település érintett: Fegyvernek, Örményes, Kuncsorba, Kétpó, Tiszaroff, Ti- szagyenda, Tiszabura-Pusztataskony, Nagykörű-Csataszög, Kőtelek, Hunyadfalva és Tiszasüly. Ezen falvak a gázvezetékhálózat kiépítésére a településfejlesztési alapból támogatást igényelhetnek. Hogy mennyire terheli ez meg a lakosság pénztárcáját, azt egyelőre nem lehet tudni. Mindez akkor derül ki, ha eldől, ki nyerte a pályázatot. Az alpolgármester sem szívesen bocsátkozott jóslásokba. Előreláthatólag 50 ezer forintba kerül majd egy-egy gázbekötés, ám mint mondta, ez lehet kevesebb, de több is. Egyelőre a gépezet beindult, igaz, még csak pályázat szintjén, de ígérjük, a fejleményekről, amint lehet, tájékoztatjuk az érintetteket. — /“) / I . %bo p&dkEngedjék énekelni őket! El se hiszik, milyen örömmel olvastam augusztus 4-i lapjukban az Ének az éjszakában című cikket. Igaz, a Szolnoki Extrában találtam rá, s nem vitás egy percig sem, hogy szolnoki fiatalok énekelgetnek gitárkísérettel szombat esténként. Könyörgöm, hagyják őket énekelni, gitározni! Bár csak sok-sok ilyen, hét-nyolc fiúból álló csoport lenne, akik „nem csinálnak különöset, csak beszélgetnek és zenélnek”! De szép lenne! Ezek a fiatalok biztosan nem tömek-zúznak, fosztogatnak éjszakánként, tőlük nem kell rettegnünk! Ha sok-sok pénz volna egy-egy településen, még adni is kellene az érdeklődőknek gitárra, egyéb hangszerre. Csak felismernék már végre több helyen: mennyivel szebb a halk, finom, dallamos zene, mint az őrjítő, fülsiketítő ricsaj. Nem értek hozzá, de szerintem a most divatos diszkó halláskárosodást is okozhat. J. M.-né, Túrkeve T elefon„front”-vonal Küldjön egy képet! Találkozzunk augusztus 20-án! A képhez sok kommentár nem kell. 1958-ban végezték az „általánost” a tablón látható két osztály tanulói. A diákok ott „összekeverve”, ám amint azt Pálinkás Julianna szojnoki olvasónk elmondta, külön osztályba jártak a lányok, a fiúk. Nem találkoztak 1963-ban! Ám most szeretnék pótolni, amit elmulasztottak. Egyelőre még kevesen vannak. Remélik, hogy a tabló megjelenése segíti őket a régi osztálytársak „mozgósításában”. Tudják: sokan messzire elkerültek Szolnokról, némely társuk pedig már a végleges nyughelyre „költözött”... - Azért bizakodnak! Terveik szerint augusztus 20-án ese 8 órakor találkoznának a Róza vendéglőben, ahol megvacsoráznának, s kellemesen elbeszélgetnének az eltelt 36 (!) év eseményeiről. Témában bizonyára nem lenne hiány! Paraj Istvánnét, a lányok osztályfőnökét személyesen hívják meg. A többieket arra kéri Pálinkás Julianna - akitől a képet kaptuk -, hívják-keressék őt, vagy Marcsik Lajosáét (Kubik Éva) a Márka ABC-ben, Szolnok, Jubileum tér 4/a, telefon: 56/424-019. Levelekből sorokban Cs. J.-né (Szolnok) írta a minap: Régi olvasójuk vagyok, sok hasznos információt találok az újságban. Felhívom a figyelmüket egy dicséretes dologra. A csarnoknál működő Gömöri úr és társai fáradságot nem ismerve munkálkodnak azon, hogy bennünket, vásárlókat megelégedésünkre kiszolgáljanak; hétköznap és ünnepnap egyaránt figyelmesek. Árujuk kifogástalan, minden tiszta náluk. B. Zs. észrevétele Abonyból érkezett. Ebből kitűnik: vandálokban ott sem szűkölködnek! A Hunyadi út-Szolnoki út találkozásánál lévő Sarok-büfé falára nemrégiben ragasztottak fel egy hatalmas plakátot. Másnap, kevéssel éjfél előtt két, 14 éves forma lány jókora szeleteket „tépdesett” belőle. Croky-pla- kát volt, talán azért heherésztek, kacarásztak, mintha csipegettek volna a finomságból? Vagy feltűnési vágyukat elégítették ki? Egy biztos: semmi helyük nem volt az utcán! Éjszakának évadján! Szolnoki anya „aláírással” érkezett egy levél. Olvasónk nagy érdeklődéssel böngészte az augusztus 1-jén megjelent Részeg tinik, ámokfutó autósok az éjszakában címmel megjelent cikket. Örül, hogy végre a megyeszékhelyen éjszakai ellenőrzést tartanak a szórakozóhelyeken az illetékesek. Úgy gondolja, rendszeresen kellene ezt tenni, s mindent elkövetni, hogy elejét vegyék a bűnözésnek, randalírozásnak, egyéb, nemkívánatos cselekményeknek. Nekem - ahogy mondani szokás - nem volt, nem van, és nem is lesz telefonom. Azért természetesen figyelemmel kísérem a telefonnal kapcsolatos írásokat, cikkeket. Mostanában gyakran találkoztam olyan témával: itt is, ott is panaszkodtak előfizetők az irreális telefonszámlájukra. Sajnálom őket, elhiszem nekik, hogy van annyi eszük: nem beszélgetnek el tízezreket havonta, hisz olyan jól nem megy nekik! S ezt ők is nagyon jól tudják. Nem reklamálnának nyakra-főre, ha nem volna igazuk. És valóban nem tudnak „védekezni”, mint ahogyan nemrég írta valaki. Őszintén megmondom, amikor arról olvastam lapjukban, hogy külföldön eladják a telé- fon-kódszámokat, s egyéb trükköket felhasználnak, azonnal a szegény magyar reklamálók jutottak eszembe. (Titkós kódszámok eladók - Telefonok más számlájára - július 27. A szerk.) Lehet, hogy badarságnak tartják, amit írok, de ha már azt elismerik, hogy az ingyeninterur- bán Magyarországon sem ismeretlen fogalom, akkor akármi megtörténhet... K. Péterné,.Kisújszállás Van, ahol fa, bokor, esetünkben egy konténer za- var(hat)ja a volán mellett ülőt a vezetésben. Felvételünk Szolnokon, a Szántó körút-Pozsonyi út kereszteződésében készült. Aki a Szántó kőrútról balra a Pozsonyi útra akar kanyarodni, jól nézzen szét! A konténer „árnyékolja” az úttestet, a kilátást. (Fotó: Bíró í.) Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné
