Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-06 / 184. szám

10 Szatirikus melléklet 1994. augusztus 6., szombat Búcsú Körkörös Lajostól Eljött a Nap. Távozik végre Körkörös Lajos és csapata. Nem sok könny hullik utána a katonák szeméből. Nem hasz­nált regnálása a seregnek, mégis mély, helyrehozhatatlan nyo­mokat hagy maga után. Tulaj­donképpen ezt a cikket sem ér­demelné meg, ha csak úgy szé­pen, csendben elszivárogna. Amiért mégis írni kell róla az az, hogy amit hátrahagy, azt nem neki kell megoldania, ő elmegy, beül a Honvédelmi Bi­zottságba és rövidesen kritizálni fogja az új honvédelmi vezetést. Meg írni kell róla azért, mert ő is íratott magáról. Egy szép, drága könyvet. (Bolti ára - ha volt, aki megvette - 330 forint.) Előállítási költsége meghaladta a 1000 forintot. Egy nyugdíjas altábornaggyal lektoráltatta. Ebben csak sikerekről van szó. Ami nem sikerült, azért az ob­jektív körülmények a hibásak. (Az ország gazdasági helyzete, teherbíró képessége.) Menjünk tehát szépen sorban és nézzük meg, mit is hagy maga mögött (után!). Először is a teljes, a totális anyagi csődöt. Teljesen kiürült kasszát, 65 százalékos csapat­költségvetéseket. Jó emberei­nek májusban, júniusban kiutalt jutalmak örömét, a többieknek felháborodását! A kifizetetlen átlagbért, ami a szabadság idejére jár. Magas végkielégítésekkel és a HM vál­lalatok igazgatási és felügyelő­bizottsági tagságával megju- talmazottak szűk körét. Olyan katonai főosztályveze­tőt, aki - saját 1993 júniusi be­Tarka sorok Ijedelem Halálosan beteg a Kropa- csek bácsi, felesége virraszt mellette. Hirtelen vad dö- römbölés az ajtón.- Ki az? - kérdi rémülten az asszony.- Én vagyok itt! A halál! - üvölti az iszonyú hang. Kropacsek bácsi egy pil­lanatra kinyitja a szemét:- Hála Istennek! Már azt hittem, hogy az áram- díj-szedő. Nyelvi nehézség Egy gyönyörű lengyel lány ül a belvárosi presszó­ban, leül mellé egy közép­korú nyakkendős férfi. Be­szélgetni próbálnak, de ha­mar kiderül, hogy nem érte­nek egymás beszédéből egy szót se. A bölcs férfiúnak mentőötlete támad: lerajzol egy autót - és már mennek is rögtön a közeli autóparkoló felé. A kocsiban a férfi le­rajzol egy éttermet pincérrel - indulnak is vacsorázni. Vacsora után a lány kéri el a papírt és a ceruzát, lerajzol egy szép masszív duplaá­gyat. A férfi, amikor másnap barátjának elmeséli a törté­netet, itt felkiált:- És most mondd meg, milyen zseni volt ez a lány! Mert kérdem én tőled, miből találta ki, hogy egy bútorüz­letben vagyok boltvezető?! Vendéglőben- Micsoda emberek van­nak - füstölög magában a fi­zetőpincér. - Van képe 50 fil­lér borravalót adni. Még sze­rencse, hogy büdös húsból és romlott krumpliból hoztam neki, hidegen és a számolás­nál becsaptam 20 forinttal. Ha az ember nem vigyáz, ki van szolgáltatva ennek a sok ronda vendégnek! JÓSZÍVŰ- Hová viszed azt a két kövér libát?- Az anyósomnak. Teg­nap azt mondta, hogy egy kövér libáért odaadná a fél életét. vallásas szerint - az Értelmező Szótárban kereste és nem találta a szakértő szó jelentését. A kormányváltáshoz közeledve azonban kiderítette magáról, hogy szakértő, akinek maradnia kell. A tehetségtelenek és kontra­szelektáltak olyan tömegét a minisztériumban, akiknek isme­reteik vannak, csak nem arról, amit csinálniuk kellene. Jelen­tős részüknek a hadseregről fo­galma sincs. Ezek egy részét még egyenruhába is bújtatta és magas sarzsikkal jutalmazta. Kedvencei által összetört sze­mélyautók tömegét is maga mögött tudhatja akkor, amikor a csapatoknál a napi feladatok végrehajtása is nehézségbe üt­közik. Alig van üzemképes gépkocsi. Maga mögött hagyja az új rendfokozati jelzéseket, a he­lyenként már csak kéthetente mosható, kopott ruhákat. A le­robbant, egyre veszélyesebb - a pilótákra és nem rá -, repülőgé­peket és helikoptereket. Egy csomó új tábornok és alig né- hányszáz hadnagyot. Romos, túlzsúfolt laktanyákat. Kifize­tetlen villany-, víz- és gázszám­lákat. A tisztek vallásoktatását és elkeseredését, amit az előbbi nem negligál. Tábori püspökö­ket (tábornokként), humán szolgálatot hagyományőrzők­kel, kiképzetlen katonákat a fel­tételek hiánya miatt. Lu- pis-ügyet, lakás-ügyet, IFF-ügyet, MIG-29-ügyet, üzemanyag-ügyet, élelme­zési-ügyet, (az ezeket felügyelő csoportfőnök még a helyén van). Sorolhatnám még az ügyeket, de erre nem lenne elég egy cikk. Ide kívánkozik az is, amit nem hagy hátra. Nem hagy hátra rendezett, szabályozott vi­szonyokat. Nincs katonák jogál­lásáról szóló törvény, nincs új Szolgálati Szabályzat, nincse­nek új, korszerű gazdálkodási szabályok. Nincs már semmije ennek a hadseregnek. Ami ma­radt, az Körkörös ellenére van. Maradt még egy áldozatkész tiszti és tiszthelyettesi kar, aki a lehetetlennel kísérletezik nap mint nap. Van egy lerobbant technika, ami a csodával hatá­ros, hogy működik. Működik annak ellenére, hogy üzemideje régen lejárt, hogy nincs hozzá alkatrész, hogy nem szabadna már működni, hogy veszélyes. Működik, mert a lenézett és meg nem becsült tisztek és tiszthelyettesek a csapatoknál erejüket és tudásukat nem kí­mélve működtetik. Maradt még a „vízfej” is. Miközben a csapatoknál alig van szakasz- és századparancs­nok, a vezető szervek létszáma alig csökkent. Maradt a régi ve­zetési rend, a funkciótlan pa­rancsnokságok, hivatalok, iro­dák. Maradt az alig ellenőrzött katonai felsővezetés. Ez lenne tehát röviden Kör­körös Lajos leltára. Megértem, hogy nem akar utódjával talál­kozni. Talán még szégyelli is magát. Bár soha ne látnánk vi­szont a hadsereg környékén! Még gombát szedni sem.-egység­- Semmi, semmi, csak a képviselő úr... Ide szokott kijárni nosztalgiázni, ha már nagyon hiányzik neki a parlamenti hangulat. A politikus nyaral- Te erőpróba nélkül már nem bírsz élni? A Kakas megkérdezte: Ki, mit tartott fontosnak hivatalba lépésekor? Kovács László külügyminiszter: „Számomra a határok sért­hetetlenek, a nagykövetek nem!” * Fodor Gábor művelődésügyi miniszter: „Nemcsak a főisko­lások, de én is megfizetem majd a tanulópénzt.” * Keleti György honvédelmi miniszter: „Természetesen a ke­leti kapcsolatokat erősítem majd.” * Kovács Pál egészségügyi miniszter: „Először a beteg egész­ségügyet hozzuk rendbe!” * Lakos László földművelésügyi miniszter: „Cél: a szövetke­zeti farmergazdaság fejlesztése.” * Kuncze Gábor belügyminiszter: „Futball-szurkolók ellen csak futball-szurkolókat vetünk be.” * Horn Gyula miniszterelnök: „Egyet ígérhetek, soha többet nem leszek vaskalapos!” -dl­Tarka sorok A hét vicce Két barátnő beszélget:- Szeretném meglepni ^névnapjára valamivel a vőle­gényemet.- Akkor mondd meg neki, mikor születtél. Értékes festmény- Tegnap egy amerikai ezer dollárt ígért nekem ezért a képért - mondja a festő a barátjának.- Én 200 koronát adok érte.- Jól van, akkor itt a kép. Bizonyíték A négyéves Petitől kérdezi a mamája:- Megittad a tejet kisfiam?- Igen, mama... Nézd csak, még mindig nedves a nyelvem. Buszon Egy fiatal férfi az autóbu­szon így szól egy idős hölgy­höz:- Bocsásson meg! Én na­gyon szívesen átadnám a he­lyemet önnek, de sajnos - amint látja -, már foglalt. Agglegény Egy tehetős agglegény egész vagyonát arra a három nőre hagyta, akiktől annak idején kosarat kapott. „Nekik köszönhetem azt a zavartalan békét és nyugal­mat, amelyet egész életem­ben élveztem” - írta végren­deletében. Lehetetlen helyzet Az iskolában panaszkodik a tanár a kollégájának:- Teljesen lehetetlen hely­zet ez. A tanár fél az igazgató­tól, az igazgató a tanfelügyelő­től, a tanfelügyelő a miniszté­riumi tisztviselőktől, a tisztvi­selők a minisztertől, a minisz­ter a szülőktől, a szülők félnek a gyerekektől... Csak a gye­rekek nem félnek senkitől! Újdonsült apa Az utcán Kropacsek kí­váncsian kérdezi sietős barát­jától:- Hová ilyen sietve?- Táviratot kaptam, hogy apa lettem.- És a feleséged hogy van?- Pssztfi! Ezt még nem tudja. Intelem a volt kormánynak:- Csak a mára gondoltatok, nem törődtetek a hornapotokkal. Figyelmeztetés Kövér nő áll az automata mérlegre. Megjelenik a fel- irat:Leszállni, a mérleg egy­személyes!- A nyugdíjasoknak emelést ígértek, nekem meg munkát... Én már most útálom az új kormányt __ Parlam enti belépő: ez már az arcátlanság teteje, valaki magáévá tette a szűzbeszédemet

Next

/
Thumbnails
Contents