Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-26 / 200. szám
1994. augusztus 26., péntek Hazai tükör 3 Nyári hangverseny a Varga Katalin Gimnázium díszudvarán Olasz kórusok és a szolnoki szimfonikusok közös hangversenye ■■■■■■■■■■ Az olaszországi sedicói Kodály Zoltán Kórus, a querói Új Reneszánsz Kórus és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar augusztus 28-án este 19.30 órakor közös hangversenyt ad a Varga Katalin Gimnázium díszudvarán, illetve rossz idő esetén 20.30-kor a Belvárosi nagytemplomban. A két olasz kórus vezetőjével: Nagy Zsuzsannával és Me- neghin Gilbertóval, valamint Báli József karnaggyal beszélgettem a kórusokról, illetve a magyar-olasz zenei kapcsolatok lehetőségéről.- Kritikus, nagyon kritikus! - neveti el magát a Kodály Zoltán Kórus vezetője. - Sokkal kriti- kusabbak és igényesebbek, mint az olaszok. Annak idején a budapesti Stella Kamarakórussal voltam egy koncertkörúton Olaszországban, ahol igen kellemes fellépni, ugyanis az olaszok mindenre nagyon lelkesen Nagy Zsuzsanna és Meneghin Gilberto- A Kodály Zoltán Kórus 1986-ban alakult részben muzsikusokból, részben amatőrökből Sedico 50 kilométeres körzetéből - kezdte Nagy Zsuzsanna karvezető. - A szolnoki szimfonikusokkal közösen az elmúlt években két alkalommal adtunk nagy sikerű hangversenyeket Észak-Olaszországban.- Hogyan talált egymásra a sedicói kórus a szolnoki zenekarral?- Báli József már korábban is járt Olaszországban - akkor a fordításban segítettem nekik. Aztán fölmerült az ötlet, hogy mivel nekem is van egy kórusom: miért ne jöhetnénk mi is hangversenyt adni Magyarországra, pontosabban Szolnokra.- Miért éppen a querói kórussal közösen adtok hangversenyt vasárnap?- A két kórusban meglehetősen sok a rokon vonás; a legfontosabb az, hogy én is, és Meneghin Gilberto, a querói kórus karvezetője is Kodály-módszer- rel tanítjuk a zenei olvasást. Ezenkívül mind a két kórus amatőr.- A kórusok tagjai milyen korúak, mivel foglalkoznak egyébként?- A Kodály Zoltán Kórus egy kicsit idősebb, hiszen főleg kö- zépkorúakból áll a csapat, van 55 éves kórustagunk is. Az Új Reneszánsz Kórus sokkal fiatalabb, hiszen 1987-ben főleg középiskolai tanulókból alakult meg. Igaz, ők is „öregedtek” az idők során, de sokkal frissebb hangú énekkar még ma is, mint mi.- Szolnokon miért éppen a Varga Katalin Gimnázium díszudvarán adnak közös hangversenyt? - fordultam Báli Józsefhez, a szolnoki szimfonikusok vezetőjéhez.- Részben azért, mert a kórus tagjai között is sok gimnazista van, s nagyon rokonszenves elképzelés, hogy fiatalok muzsikáljanak fiataloknak. Másrészt pedig a gimnázium vezetősége évek óta kér bennünket, hogy hangversenyt adjunk az udvarukon. Ebben az évben éppen akkor jött a felkérés, amikor a két olasz kórus Szolnokra jött. így aztán közösen lépünk a színpadra.- Egyébként immár második alkalommal járunk Magyarországon - fűzte hozzá Nagy Zsuzsanna -, s nagyon jól érezzük magunkat. Reméljük, a jövőben is lesz folytatása a dolognak.- Ha már jártatok Magyarországon, akkor van összehasonlítási alapotok: milyen a magyar közönség? tapsolnak, s rossz kritikát egyáltalán nem kaptunk. Ennek az lehet az oka, hogy az olaszok zenei nevelése meglehetősen gyatra. A magyar közönség sokkal inkább észreveszi a hibákat, s ezt szóvá is teszi. De ez a jó: belülről nem ugyanúgy lehet látni a problémákat, mint kívülről, s csak így lehet megoldani őket.- Miért jó, hogy egy szimfonikus zenekar és egy kórus közösen ad koncertet?- Úgy érzem, a kórusok szeretik velünk tartani a kapcsolatot, mert új színfoltot kap a repertoárjuk a zenekar-kórus kapcsolattal - válaszolt Báli József.- Az ilyen lehetőség új kaput nyit előttünk - tette hozzá Nagy Zsuzsanna hiszen az előadás változatossága mellett tanulásról, tapasztalatcseréről is szó van. Cs. Csáti Réka A TVM Rt.-nél Környezetvédelem európai módszerrel és színvonalon A vegyiparra általában, így természetszerűleg a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek Rt.-re is jellemző, hogy a gyártási folyamatok során tetemes mennyiségű, jórészt a környezetre is ártalmas vegyi hulladék képződik, s főleg képződött az elmúlt évek, évtizedek során. A cég ennek az elhelyezésére a gyár kerítésén belül lerakóhelyet létesített, ahol napjainkig 500-600 ezer köbméter vegyi hulladékot tároltak. Szerencse, hogy a tárolt anyag legnagyobb hányada kisebb mérvű környezeti veszélyforrás, csupán tízezer tonnára tehető az erősebb vegyi hatású „melléktermék”. A termelési hulladékforrás legnagyobb részét a kriolitüzem jelentete, mivel a kalciumfluo- rid-iszap az összes vegyi hulladék 73 százalékát tette ki. Ez a „melléktermék” már a múlté, mivel keletkezését az 1993. január 1-jétől bevezetett új, korszerű technológiával, és nem utolsósorban 51 millió forint befektetésével, megszüntették. A cég, környezetvédelmi programjának megfelelően, lehetőségei szerint igyekszik mindent megtenni, hogy a város határában lévő lerakóhely környezeti ártalmait kivédje. A Geohidroterv és több alvállalkozója kivitelezésében tervszerűen dolgoznak a felhalmozott vegyi hulladék ártalmainak visz- szaszorításán, elsősorban a talaj- és rétegvíz-szennyeződés megakadályozásán. Európai színvonalú módszerrel, résfallal veszik körbe a tárolót, és 5x10 méteres, egymáshoz csatlakozó műanyag fóliával bélelik ki. Az építési folyamat során a talaj- és rétegvíz alakulását rendszeres műszeres mérésekkel ellenőrzik. Nyilvánvaló, hogy a környezetvédelem nélkülözhetetlen, de nem olcsó vállalkozás. A munkálatokra privatizációs forrásból, illetve az Rt. saját kasszájából 130 millió forintot költenek, az Országos Környezetvédelmi Alap pedig 48 millió forint kamatmentes hitelt biztosít. -endrészA tiszaföldvári Vízmű-, Csatorna- és Strandüzem, valamint a helyi úszóklub egyhetes, térítésmentes edzőtáborozáson látja vendégül a Karcag SE úszószakosztályát, lehetőséget teremtve a felkészüléshez is. Szeptember 17-én ugyanis országos meghívásos uszóversenyt rendez a Tiszaföldvári Uszóklub. (Fotó: Korényi) Látlelet Fizessenek a gazdagok? A lehetséges vagyonadó körüli túlhevült vitának minden bizonnyal többféle értelmezése képzelhető el. Akár attól is függetlenül, hogy kik félnek jobban. Mert aki valóban gazdag, s kellően ért a pénzügyekhez, a riogatásnak nem dől be. Vagyona többnyire kikezdhetetlen, s gyarapításáról sem mond le egykönnyen. Akinek pedig alig van vagyona (legfeljebb kín-keservvel megszerzett-felépített lakása, „keleti” márkájú autója, néhány négyszögölnyi telke), hiába reménykedik. A gazdagokat ugyanis rendkívül nehéz megadóztatni. Legalábbis olyan mértékben nem, hogy a közjót szolgálná. Ha valaki gazdag, vagy önszántából ad, vagy sehogyan sem. Az adózási jogszabályokat ugyanis végtelenül egyszerű kijátszani. Csak nagyvonalúan honorált szakértőkre van szükség, akik tényleg ismerik a közkeletűen emlegetett „kiskapukat”. Ha alapítványokról van szó, a gazdagok adakoznak, ha banki ügyletekről, némi óvatossággal, abban is részt vesznek. Legfeljebb úgy tesznek, mintha a közérdek valóban fontos lenne számukra. S mindez érthető is az igazolt svájci bankszámla birtokában, melynek fényében az általános elszegényedés okai nehezen értelmezhetők. Még kevésbé az igazságos közteherviselés amúgy jogos igénye. A terheket ugyanis valóban közösen kellene viselnünk. Ezt követelné meg a társadalmi igazságosság eszméje. Csakhogy az erényesség és az érdek ezúttal sem keverhető össze. Semmilyen ideológia alapján. Aki gazdag, még gazdagabb akar lenni. Évszázadok óta ez a dolgok rendje. Mentségként erkölcsi érveket annál kevésbé lehet felhozni, mivel a gazdagodás példa értékű is lehet. Más kérdés, hogy a vagyonosodás milyen mértékben törvényes vagy törvénytelen. Az egyenlőség elvét valló kurzusban is szép számmal akadtak olyanok, akik kiváltságos helyzetükért semmit sem tettek. Akár elítéljük őket, akár nem, valójában abban bízhatunk, hogy a vagyonosodás - a kirívó eseteken túl - a nemzetgazdaságra is hatással lesz. Mert a szociális piac- gazdaságban is vannak olyan tőkések, akik munkahelyet teremtenek, s akik a nemzeti összterméket gyarapítják. Ráadásul az elosztható javak a megtermelt értékek mennyiségétől nem füg- getleníthetők. Mint ahogyan a magántulajdon dominánssá tételében sincs visszaút. Erről megfeledkezni végzetes hiba. Akarva-akaratlanul is visszazuhannánk abba az állapotba, melyben mindennél fontosabb volt a látszólagos állampolgári elégedettség. Ám ezen már visszavonhatatlanul túlléptünk. Már csak ezért sem érdemes vagyonadóval ijesztgetni a gazdagokat, s ezáltal megalapozatlan reményeket kelteni azokban, akik sorsuk jobbra fordulását ettől várják. Kerékgyártó T. István Dunaújvárosban Ismét dolgozik a papírgyár Az irreális követelések ellen Munkástanácsok a privatizációról A Jász—Nagykun-Szolnok Megyei Munkástanácsok képviselői III. negyedévi ülésüket tartották tegnap Szolnokon, a Szakszervezetek Házában. A felszólalók elmondták, hogy a választási eredmények nem kedveznek nekik, ennek következménye, hogy véleményük szerint a munkahelyek élén kommunista vezetők maradtak. A jövő teendőire utalva, az egyik előadó megjegyezte:- Példát kell mutatni, nem szabad irreális követeléseket támasztani. A cégátalakulások miatt több szervezetük megszűnt. Érthető ezért, hogy, mint megjegyezték, szükség van a tag- díjfizetési fegyelem javítására. A résztvevők kifogásolták, hogy a munkavállalói tulajdonszerzést nem támogatja az állam.- Eddig sem voltunk kedvencei a vezető rétegnek, most még keményebb idők várnak ránk — mondotta az egyik felszólaló. - A tiltakozás helyett a gyakorlatban is alkalmazható véleményt kell formálni, ehhez gazdasági szakemberek közreműködése szükséges. Az egyik - jászberényi - előadó, 1956-os munkástanácselnök, a valódi munkásigazgatás érdemeit taglalta. Egy törökszentmiklósi hozzászóló tapasztalata az, hogy a gyesen lévőket és a hosszabb ideig betegszabadságra kényszerűiteket „listára tették” a munkahelyeken.- Az egyszerű ember nem szólhat bele ezekbe a dolgokba - foglalták össze a munkaadók visszaéléseit. A Munkástanácsok országos vezetőségének tagja kiállt a világkiálítás megrendezése mellett, ugyanis, mint mondta, a beruházások munkahelyeket teremtettek volna. Az egyeztetésekre utalt, amikor azt mondta, hogy véleménye szerint semmi garancia nincs arra, hogy a kormány betartja a szakszervezetekkel kötött megállapodásokat. -SZAz alapanyag - a hulladékpapír - hiánya miatt bekövetkezett 3 napos kényszerszünet után e héten ismét megkezdődött a termelés a Dunapack Rt. dunaújvárosi csomagolóanyag-gyárában. A becslés szerint a leállás mintegy 10 millió forintos termeléskiesést okozott az üzemben. A szakemberek egy része erre az időre szabadságot vett ki, mások a karbantartási munkákat végezték. Az alapanyaghiányt egyrészt az import hulladékpapír szállításának akadozása, másrészt a hazai begyűjtés csökkenése okozta. A gyár a Dunapack Rt. csepeli gyárával közösen évente mintegy 150 ezer tonna hulladékpapírt használ fel. E mennyiség mintegy felét - tonnánként 13 ezer, 23 ezer forintos áron - a hazai hulladékpapír-gyűjtés csökkenése miatt külföldről kénytelen beszerezni a vállalat. A szeretetbe is bele lehet halni Először járt Erdélyben a „Tisza” Kiss Ildikó, a Tisza Táncegyüttes tagja két széki vendéglátóval, Ferenczi Máriával és Deák Zsuzsannával- Eddig azt hittem, hogy csak a szerelembe lehet belehalni, de most már tudom, hogy a szeretetbe is - summázta erdélyi élményeit a Tisza Táncegyüttes egyik tagja, de a többieknek is az a véleménye, hogy számukra a legszívdobogtatóbb, a leg- meghatóbb a székiek vendéglátása volt. Kovács Mihály, a Tisza Tánc Művészeti Egyesület elnöke elmondta: az ottani családok egymással versenyezve kérték, hogy legalább az együttes egy tagja az ő vendégük legyen. Már a fogadtatás is közvetlen hangú, szeretetteljes volt, mintha régóta ismerték volna a szolnokiakat. Valójában a fél világot, Japánt is megjárt „Tisza” most, a múlt hét végén lépett fel először Erdélyben. Sőt, az együttes tagjai közül csak az elnök és a művészeti asszisztens járt korábban az erdélyi tájakon. így aztán őszinte érdeklődéssel hallgatták útközben az Erdély történetéről szóló ismertetést, s megható emlékként könyvelték el Csúcsa, Kolozsvár és a többi település nevezetességeit. A „Tisza” két héttel ezelőtt együttesi nívódíjat és zenekari nívódíjat nyert a hajdúböszörményi néptáncfesztiválon. Az örömet tetézte ez az erdélyi út, annál is inkább, mert a vendéglátó település, a Kolozs megyei Szék a magyar néptánc és népzene gazdag kincsestára. Zarándokként járnak oda a világ folkloristái. Elképzelhető, hogy milyen kíváncsisággal teli örömmel indultak oda azok a szolnoki fiatalok, akik gyermekkoruktól kezdve széki táncot járnak. A három és fél ezres lélekszámú Szék három falurészből áll: Felszegből, Csipkeszegből és Forrószegből. Mindegyiknek van prímása. Azok is közreműködtek a mindennap reggelig tartó táncház hangulatának fokozásában. Amikor pirkadni kezdett, a helybeli és a szolnoki legények egymást átölelve, nó- tázva indultak haza. Az útra a koronát az együttes fellépése tette fel. Úgy tűnt, hogy fellobbanó belső tűzzel, olyan „soha ilyen szépen” módra ropták a táncot a szolnokiak. A siker fergeteges volt. Belefért ebbe a turnéba egy bonchidai kirándulás is. Az 1994-ig pótolhatatlan kincseket rejtő Bánffy-kastély sajnos olyan képet fest, mintha a török időkben indult volna enyészetnek. Erdély egyik legnagyobb, legimpozánsabb kastélya még ilyen állapotában is lenyűgöző. A széki templom homlokzatán az 1241-es évszám díszeleg. A vasárnapi istentiszteletre éppen konfirmálás volt - népviseletben indult a falu népe, s ugyanúgy a szolnokiak. Az istentisztelet végén a Himnusz közösen énekelt akkordjaitól lélegzetállító meghatódást keltőén zengett a templom. A székiek a nagyon helyett az erősen szót használják. Azt mondták a „Tisza” fellépéséről, hogy „erősen szép volt”. Nos, erősen szép szavak illetik azokat a széki nőket - köztük Ferenczi Máriát és Deák Zsuzsannát —, akik kenyeret keresve a szolnoki művelődési központban árulják szép kézimunkáikat, s akiknek révén létrejött a szolnokiak és a székiek kapcsolata. A székiek művészeti csoportja már járt Szolnokon. Ézt viszonozta most a Libor Lízing Kft. segítségével a „Tisza”, méghozá egy olyan felejthetetlen úttal, melynek minden mozzanata folyamatos meghatódás volt. S. B.
