Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-25 / 199. szám

4 1994. augusztus 25., csütörtök ^ A szerkesztőség postájából ® Az üzleti tisztesség... Es aki „felrúgta” Augusztus 18-án jelentek meg K. G. szolnoki olvasónk sorai „Ingyen nem megy...” - Megtévesztő tájékoztató címmel. Dr. Győző Károlyné, az OTP Ingatlan Rt. Szolnok megyei főmérnöke gyorsan re­agált az őket ért elmarasztalá­sokra. Kiderült, levélírónk pon­tatlanul fogalmazott!... „K. G. szolnoki ügyfelünk irodánkat 1993. május 14-én kereste fel először, hogy a beteg édesapja tulajdonában lévő la­kásuk értékesítésében közre­működjünk. Erre vonatkozóan K. G.-től egy eladási értékesí­tési megbízást vettünk fel, melyben kikötöttük, hogy az ingatlana értékesítése során az OTP Ingatlan Rt.-t, mint közve­títőt, „közvetítői díj” illeti meg abban az esetben is, ha az érté­kesítési ügylet a megbízott megkerülésével, de a megbízott által megismertetett vevő és a megbízó között jön létre, idő­beli korlátozás nélkül. Tekintet­tel arra, hogy az eladandó lakás a város központjában, az Ady Endre úton az I. emeleten volt, iránta az érdeklődés igen jelen­tősnek bizonyult. 1993. június 15- én ügyfelünk bejelentette, hogy meggondolta magát, és a lakást nem kívánja értékesíteni. Ebben az esetben egyoldalú szerződésbontáskor csak az ügyviteli költséget kell megfi­zetni, melyet K. G. rendezett a bejelentése során. 1993. június 16- án tudomásunkra jutott, hogy ügyfelünk a lakást értéke­sítette, tehát nem volt igaz az az állítása, hogy nincs szándéká­ban most már eladni az ingat­lant, ezért felszólítottuk, hogy rendezze az 1993. május 14-én köttött megbízási szerződésben vállalt kötelezettségét, a közve­títői jutalékot fizesse meg. Ügy­felünk a mai napig ezen kötele­zettségének nem tett eleget! 1994. július hónapban K. G., mint azt az újságcikkben is hangsúlyozta, ismételten biza­lommal fordult az OTP Ingatlan Rt.-hez, hogy díjmentesen ve­gyük nyilvántartásunkba, és közreműködjünk egy újabb la­kása értékesítésében. A korábbi kedvezőtlen ta­pasztalatunk alapján volt ügyfe­lünk további lakásértékesítésé­ben már nem kívántunk ismét díjmentesen közreműködni, amit tudomására is hoztunk. A szolnoki ingatlanokat - mint ahogy az a hirdetéseinkben is szerepel - díjmentesen vesz- szük nyilvántartásba, és közre­működői díjat csak a sikeres jogügylet létrehozása után kell fizetni, de ez a kedvezmény csak olyan szerződéses partne­rek esetében igaz, ahol az üzleti tisztesség mindkét fél részéről szent és sérthetetlen! Az OTP Ingatlan Rt. az or­szág egyik legnagyobb ingat­lanforgalmazója, mint eddig, úgy továbbra is készséggel áll az ingatlant eladni vagy venni szándékozók rendelkezésére. A több ezer ingatlan értékesítése során minden esetben korrekt módon az ügyfeleink megelé­gedésére bonyolódnak le az ügyleteink, mert elsődleges cé­lunk a lakosság minél magasabb színvonalú kiszolgálása a piaci szabályok keretei között.” Törökszentmikióson „Apáról fiúra” Alapítvány Alapítványunk kézműves-sá­tortábort szervezett 7-14 éves korú gyermekek számára július 23-tól 30-ig Bartapusztán, a polgárvédelmi bázison (völt ál­talános^ iskoja), ahol hat- van-hetven gyerek töltött el kel­lemesen, vidáman egy hetet. Arra a néhány napra bizonyára sokáig szívesen gondolnak majd vissza a részt vevő kisebb és nagyobb diákok. A program sikeres lebonyolí­tásához sok apró és nagyobb segítséget is kaptunk különböző vállalatoktól, vállalkozóktól, magánszemélyektől. Arra kér­jük az Új Néplapot, közöljék „névsorukat”: megérdemlik a nyilvánosságot. Ezúton is meg­köszönjük önzetlen segítség- nyújtásukat. Következzék tehát a névsor: Városüzemeltetési Centrum, polgárvédelmi parancsnokság, Polgártársak Bt., városi műve­lődési központ, Csór Ilona pa­pír-írószer kiskereskedés, pol­gármesteri hivatal, Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat, a helyi önkormányzat kulturális bizottsága, Árvái János fényké­pész, Speedy Bt., Hunyadi Úti és Kölcsey Ferenc Általános Is­kola, Surjány Hús, Galsi And­rás, Kulcsár Gábor, Bíró Rezső, Vass Áron, Rozsláng, Kádár Béla, Békési László, Vízmű Rt., Duett, Gabi-mami szaküzlet, Béke Mgtsz, Tiszatáj Tsz, Kao­lin. Molnár Anett táborvezető, a kuratórium elnöke Minden porcikája felhasználható Struccfarm Hajdúnánáson- Én a struccmadár vagyok!- Mi meg a jákóhalmiak! Ismerkedés az ország első struccfarmjának lakóival Hajdúnáná­son. A jászjákóhalmi honismereti szakkör és vendégei egynapos ki­ránduláson keresték fel a nevezetes helyet, ahol megtudhatták, hogy ez a magyar pusztán kicsit még ismeretlen madár jól bírja a klímát, és minden része felhasználható. A toliakkal, törött tojásokkal és más emléktárgyakkal felékesített csapat megismerkedett még a Hortobágy látnivalói mellett Balmazújvároson Veres Péter szülő­házával és a tiszacsegei tájházzal is. (A tájékoztatást - a fotóval együtt - Fodor István küldte Jászjákóhalmáról.) Ha a nyugdíj egy nullával több is „Kár a benzinért” A kellemetlen közérzetet, elkeseredést okozó híráradat közül az egyik a benzinárak szinte hihetetlenül magasra „szökkenése”. Ennél is - mint sok minden másnál - legfájóbb pont az áreltolódások nagysága. Az egyik látogatóm éppen a minap mesélte - nem is me­sélte, dühkitöréssel magyarázta -, hogy több mint két és fél évti­zeddel ezelőtt ment nyugdíjba, havi 1320 forinttal. Ebből a pénzből kereken 660 liter benzint tudott vásárolni. Akkor a 250-es Pannóni­ájának 20 literes tankját 40 forintért töltötték meg. Furikázhatott vele egy hónapig. Mára kereken egy nullával emelkedett a nyug­díja, 13.200 forintra; 155 liter benzint vásárolhat érte. Egynegyedét az akkori mennyiségnek! így van ez a gáz- és fűtőolajjal is; 1,60 forint, azaz egy forint hat­van fillérért adták literjét. Nyáron 50 fillér engedményt kaptak azok - nem is kellett igazolniuk! -, akik fólia fűtésére vásárolták. A havi nyugdíjért 1200 litert adtak. Ma ugyanennyiért öthavi és 26 napi nyugdíjat kell fizetnie! Ez a helyzet egyéb áruknál is. Talán az országgyűlési képviselőknél - és a hozzájuk hasonlóak­nál - más a helyzet. Annyi benzint, gázolajat vásárolhatnak, amennyit akarnak. Nekik telik rá. Id. Kanta Gyula, Berekfürdő Köszönet érte ... Augusztus 19-én a Tisza-parkban - a Szent István-napi rendez­vények előkészületi munkái során - feledkeztek meg a szervezők arról az Adidas-táskáról, melyben (fontos személyes iratok mellett) a másnapi vásári rendezvény tejes dokumentációja is benne volt. Az iratok nélkül az ünnepi programot színesítő kirakodóvásár meg­szervezése gyakorlatilag lehetetlenné vált volna. Szerencsére nem így történt! Köszönhető ez két fiatalembernek, akik egy órán belül eljuttatták a névjegykártyán található címre a „csomagot”. A táska tulajdonosa - Varga Lajos, a Szolnoki Városi Művelő­dési Központ munkatársa - a felkészülés izgalmai miatt a hely­színen nem tudta kellőképpen megköszönni a két férfi segítségét és becsületességét, melyet lapunkon keresztül ezúton szeretne pótolni. Szorosan a témához tartozik, hogy az iratok és a pénz hiánytala­nul került vissza gazdájához! Küldjön egy képet! Jászapáti bajnokcsapata, 74 Ez a kép az 1973-74. évi megyei II. osztályú felnőtt labdarúgó bajnokcsapatot örökítette meg 1974 júniusában, amikor hazai pályán 3-0 arányban legyőztük Szászberek labdarúgóit. Udvarias János személyében olyan edző irányította ezt a gárdát, akire ennyi év távlatából is nagy tisztelettel emlékszem vissza. Jászberényből járt át minden alkalommal. Meglehetősen fiatalon, 18 évesen már a csapat kapusa voltam, melyben sok jó képességű játékos szerepelt. Közülük néhányat a megyében is jól ismernek. Álló sor balról jobbra: Udvarias János edző (sajnos már nincs az élők sorában), Járvás István, Szabó Lajos, Szántai Tibor, Birkás Nándor, Tóth István, Mezei József, Tajti Ferenc. Guggol balról jobbra: Kovács József, Borbás Balázs, Menyhárt Imre, Vörös László,. Kovács László. Középen a labdával jómagam. Végh László, Jászapáti, Szöv. SE Szerkesztői üzenetek Rémálom jeligére: A saját ké­relemre történő gyógykezelés a hatóság tudomása nélkül folyik, és az alkoholbeteg kérelmére bármikor megszüntethető. Ezzel szemben, ha a kötelező gondo­zásba vételre irányuló eljárás so­rán a hatóság az önkéntes gondo­zás vállalása miatt szüntette meg az eljárást, s ezt követően az al­koholbeteg gondozása céljából önként nem jelenik meg a gondo­zóintézetben, vagy a már meg­kezdett gyógykezelés befejezését szándékos magatartásával meg­hiúsítja (az orvossal nem műkö­dik együtt), a hatóság a kezelést ellátó gondozóintézettől érkezett jelzés alapján az eljárást hivatal­ból megindítja. Ilyen esetben a hivatalból folytatott eljárás során az előző eljárásban foganatosított eljárási cselekményeket a hatóság már nem ismétli meg, hanem ha­tározattal rendelkezik a kötelező gondozásról. M. J.-né, Karcag: Küldjön egy képet! Eddig még nem volt, nem lehetett panasza senkinek: a megjelenés napján ajánlott levél­ben postáztuk az olykor féltve őrzött emlékképet! K. B., Mezőtúr: Az öröklési illetékek kulcsai 1994. január 1-jétől csak részben változtak, ugyanis csak a hagyaték bizonyos tárgyait érintik, bizonyos tárgyait azonban nem. Elkeseredett olvasónkat arra kérjük, gondját névvel, címmel írja meg. Ha esetleg tudunk is se­gíteni, több adatra lenne szüksé­günk. Megértheti: bizalomért - bizalmat kérünk! Itthon: tevegelhetünk, lovagolhatunk Egy jó könyv segítségével minden lehetséges Nagy kedvem leltem a június 30-i szombati jegyzetben, ame­lyet Mondd meg, mit olvasol... címmel Csáti Réka írt. Neki ju­tott az a népszerűtlen feladat, hogy a kételkedőket, húzódo- zókat eltántorítsa az olykor semmitmondó tévéműsoroktól, a videótól, az italtól stb. A jegy­zetet olvasva a témát illetően sok mindent átgondoltam. Mitől szeressen olvasni az a gyerek, akinek édesszülője da­gadó kebellel híreszteli, hogy az ő csemetéje utál olvasni? Sze­gény nebuló azt se tudhatja biz­tosan, dicsérik-e vagy elmarasz­talják. Otthon soha senkit nem lát olvasni, vagy ha véletlenül mégis, akkor korholó szavak kí­sérik a cselekményt: Bezzeg, apád már megint az újságot bújja, ahelyett, hogy... Kitől láthatja egy csöppség, ha nem a közvetlen környezeté­től, hogy olvasni, könyvet bújni milyen nagyszerű dolog. Me­lyik szülő teszi fel magának a kérdést: vajon én mindent meg- tettem-e azért, hogy a gyerme­kem „könyvimádó” legyen? Könnyebb azt hinnünk, hogy ez az iskola dolga. Szemünk fényét a „kötelező” esetleg „ajánlott”-ra szelídítése sem hatja meg. Valljuk be bát­ran, mi is utáltuk annak idején! Szerencsénkre az iskolai köte­lező olvasmányok alig-alig vál­toznak. így fordulhat elő, hogy a ma tízéves gyermek 30, eset­leg 40 éves szülője ugyanazo­kon a könyveken volt kénytelen átrágni magát tizenévesen. Jól­lehet, már semmire nem emlék­szünk belőle, megtörténhetne, hogy ismét kézbe vesszük a rég elfeledettet. Már nem „köte­lező”! Kezdhetjük akár az Egri csil­lagokkal is... Ismerőseink le­néző mosolyát feledteti Gárdo­nyi gyönyörű magyarsággal megírt történelmi krimije vagy ha úgy tetszik, szerelmi kaland­regénye, esetleg még nevezhet­nénk kémtörténetnek is. A kötet borítóját persze „rendesen” meg kellene tervezni! Mondjuk egy turbános török talpig fegyver­ben - esetleg tetőtől talpig csak fegyverben-turbánban, vágtató lovon magával hurcol egy vérző, áléit gyermeket. És per­sze az író neve... Hát oda egy „idegenített” változat kellene! Hadd törjön csak nyelve a ma­gyarnak! (Rejtő Jenő óta már mások is próbálkoztak ilyesmi­vel, napjainkban is!) Amíg ezek az „apró” változtatások megtör­ténnek, addig is nyugodtan csapjunk a betűk közé! Éelháborodásunkat kellőkép­pen palástoljuk, amikor néhány nap múlva gyermekünk szem­rehányó tekintettel kérdezi: „Én mikor olvassam ki?!” - és el­marja kezünkből a könyvet. A kötelezőt... Könyvet lehet venni, kapni, ajándékozni, csereberélni, el­adni és persze közben olvasni, olvasni. Sőt! Az elfeledetteket és a nagyon-nagyon tetszőket újra elővenni. Még kölcsönöz­hető is! Melyik utazási iroda vállal­hatja, hogy néhány száz évvel ezelőtti vagy ezutáni korba ka­lauzol bennünket mindössze néhány száz forintért? Tevegel­hetünk, lovagolhatunk... Mehe­tünk űrhajóval is. Ebben a pénzszűke világban még mindig találhatunk egy jó könyvet, ami a dél-amerikai őserdőktől a Hi­malája havas csúcsáig bárhova elröpíthet bennünket. Remélem, soraimmal sikerül meggyőznöm néhány embert az olvasás gyönyörőségeiről. Ak­kor már nem írtam hiába! És arra is lehet (kell) már gondolni, hogy a nyirkos, szeles őszi dél­utánokon, a rideg, hideg, véget érni nem akaró téli estéken mennyi gyönyörűséget szerez egy-egy jó könyv. B. F. J„ Szolnok ■ ('f'i'i-j i—i—v.; .-a con Illatos, ízes, „szarvas”! Rékasi „formatervezett” paradicsom (Fotó: Korényi) Rácz János zagyvarékasi lakos régi olvasónk, vagy har­minc éve naponta „találkozik” írásainkkal — mesélte a minap. Személyesen jött, s örömmel sorolta, hogy családi házuk 300 négyszögöles telken áll. A kert­ben megterem részükre a sárga­répa, zöldség, karfiol és még ki tudja, mi minden. Öntözik a zöldségféléket, mert ebben a kánikulában a mag árát se te­remnék meg anélkül. Min- dent-mindent elraknak télre, akármi jól jön majd a hűvösebb napokon. Na, de miért is jött a szer­kesztőségbe olvasónk? A 7 éves Máté gyerek találta a kertben az itt látható illatos-ízes, „szarva nőtt” paradicsomot, s úgy gon­dolta, nem sajnálja az utat, a ritka termés látványát meg­osztja olvasótáborunkkal. Némely hivatalban kimértek Mint a fagylalt! Augusztus 16-án egy négy­éves, vak, szellemileg sérült, mozgásában korlátozott kisle­ányról írtak a Mozgáskorláto­zott, de nem súlyosan? - Az orvos nem nyilatkozik... cím­mel. Olvasás közben kiesett a könny a szememből. Borzasztó, hogy egy kis emberke egész­sége „elveszik” a bürokrácia út­vesztőjében! A háziorvos eluta­sító határozata tavasz óta meg­fordult néhány helyen, eddig eredmény nélkül. Nem sürgős a dolog senkinek, „csupán” a be­teg gyereknek (lenne) és szülei­nek. Kinek fáj, hogy hónapok óta nem megy az ügy ötről a hatra? A hivatalokban nincse­nek határidők? Ülhetnek egy-egy aktán vég nélkül? Nemrégiben megfordultam én is néhány helyen hivatalos ügyben. Csak ámultam-bámul­tam. Egyik-másik tisztviselő és tisztviselőnő olyan kimért volt, mint a fagylalt! A segíteni aka­rás szikráját se láttam bennük. Egy vezető se gondolt még arra, hogy a tessék-lássék munkát végző embereit elküldje, s olyanokat foglalkoztasson, akikben esetleg még lelkesedés, ügyszeretet is buzog? Elnézést az indulatokért, de úgy érzem, le kellett írnom gondolataimat. Eddig - a ta­pasztalatok alapján - még csak az Új Néplapnak fáj, hogy ma­gára maradt egy család a beteg gyermek gondozásában. B. Imréné, Jászberény Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents