Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-24 / 198. szám
1994. augusztus 24., szerda Jegyzet — Tükör 5 A tévé képernyője előtt Jeles napok, évfordulók alkalmával, amilyen augusztus 20-a is, országunk legnagyobb ünnepe, mindig különös hangsúllyal vetődik fel: vajon mit kezd, mit tud vele kezdeni a televízió, van-e ereje, vannak-e új, friss ötletei az ünneplésre, s legfőképp milyen szellemiség jegyében ünnepel? Tűzijáték, ó! Nos, ha a látottakból igazán nem is volt „kilátható” valami eredendően új - többnyire ismerős nemzeti, hazafias tartalmú és Szent István alakjához kötődő programok sorjáztak -, annyi azonban megállapítható, hogy a hang tartózkodóbbnak tűnt: moderáltab- ban nemzeti ünneplést produkált a televízió. Egyedileg talán ki lehet emelni Péter Bencze Anikó csángókról készített dokumentumfilmjét mint szívbemarkoló érdekességet - Mert mi is magyarok vagyunk -, vagy az esti versműsort, melyben a többnyire ismeretlen papköltőt fedezhettük fel magunknak, igen ihletett tolmácsolásban. Merthogy Mécs Lászlóra legfeljebb az idősebb nemzedékek tagjai emlékezhetnek, az utóbbi évtizedekben ugyanis eltűnt, eltüntette a hivatalos művészetpolitika; a költőre, de a kitűnő versmondóra is, hisz gyakorta maga adta elő bátor hangú költeményeit, szavai „lengve lángoltak”; e fiúkért valaki felelős - harsogta, vágta bele a társadalom arcába a nyomorba taszított gyermekekért emelvén fel refrénes szavát, vagy erős indulatokkal ítélve el a háború embertelenségét. Legszebb, legnagyobb versei hangzottak el az ünnepnapon, kitűnő előadásban; Bács Ferenc, Papp Zoltán, Sinkó László, Avar István, Takács Kati mondott egy-egy költeményt,.js míves bevezető igazított el az életműben. Jóllehet ez a költészet egy paptól származik, nagyon is e világi, nem templomi áhítat csendje uralja, a kor szava dübörög benne. Ezt az összeállítás szépen is példázta. Ellenkező előjellel kell viszont szólnom a napot záró tűzijáték közvetítéséről, mely a várakozásokkal ellentétben nem parádés látványt nyújtott, hanem furcsa, érthetetlen egyvelegét hozta szavaknak és képeknek; tudós emberek elemezgették unalmasan az ünnep tartalmát, tétován bizonygatván a műsorvezetővel egyetemben, mily összetett és bonyolult is a tartalma, és mennyire ki van téve a politikai mozgásoknak. S köz- ben-közben teljesen szeszélyes módon, kapkodva rendezetlenül bele-belekaptak a kamerák tűzivarázslat folyamatába is, mondhatni teljes káosszal a végeredményben. Ilyen hebehurgyán összehozott, zavaros és végiggondolatlan programot régen láttam honi televíziónk képernyőjén. Itt bizony aligha tudta a jobb kéz, hogy mit is csinál a bal. Sajnálatos, hogy mindez egy ünnepnap estéjén történhetett meg. Különben, nem tudom, mi van a televízióban mostanában; nem egyszer fordul elő, hogy nem az a képsor, úgynevezett bejátszás érkezik a képernyőre, melyet bejelentenek, beígérnek, akár a híradóban, akár más összeállításban. Még a jól szervezett Nap-keltében is megesik efféle figyelmetlenség. Vagy fegyelmezetlenség? Meghalt Bobby Szomorú sorsa van ezekben a hetekben kedvenceinknek, a Szomszédokban ágynak esett, meg is operálták, bár már lábadozik a Nagy Fehér Doktor, de ami súlyosabb, tragikusabb: „halálos” balesetet szenvedett a mi jóképű, nagyszívű Bobbynk, akiért egyszerre két szív is dobog, a leendő hitvesé, a börtönből megszabadult Jennáé, meg a volt feleségé, Pameláé, ráadásul mindkettő szépsége királynői, szépségkirálynői. Szomorú szívvel állta körül legutóbb Bobby kórházi ágyát a Ewing család, könnyek is csordultak, s gondolom nemcsak az ő arcukon, de megkönnyezték Bobbyt sokan a képernyő előtt is. Nos, az ő vigasztalásukra: minden látszat ellenére Bobby marad, nem hal meg, hamarosan fel- támasztatik, azaz felélesztik a klinikai halál állapotából, állítólag - ahogy ezt magyar hangja, Csankó Zoltán árulta el jószándékkal, vakációjára készülvén. „Feltámasztják”, a kérdés csak az, hogy miként is történik majd. Talán valami csoda folytán? Mert még az is megeshet, hisz modem világunkban is létezhetnek még csodák, legalábbis a Hit gyülekezetében nemegyszer történt meg, hogy csodával határos módon gyógyult meg egy-egy beteg, például a mankóval járó ember, aki az áhítat egyik pillanatában oly erőre kapott, hogy mankóit félredobva hirtelen táncra perdült örömében, hallhattuk Kepes András műsorában csütörtökön, az Apropóban, amikor is a gyülekezet képviselői beszéltek vallási gyakorlatuk formáiról és eredményeiről, az önkívületbe, a transzba esettség állapotáról és a hit gyógyító erejéről, lásd az említett esetet is. Kepes mindig izgalmas témákat ölel fel, ezúttal azonban veszélyeset is. Alighanem szelet vetett, s vihart arat majd a két szekta, illetve kisegyház „népszerűsítésével” - jóllehet szándéka csupán egy bizonyos jelenség felmutatása volt, méghozzá erős kérdőjelekkel. De mit szólnak hozzá a többiek, a szektatársak? Ők miért ne jelenhetnének meg a képernyőn, csupán a hitesek és a Krisna-tudat hívei kaphatnak ekkora nyilvánosságot? De számtalan egyéb kérdés is tolakodik elő... És még mindig halál, hisz vasárnap este Koltai Róbert filmjében, mely címében ugyan azt mondja, Sose halunk meg, mégis egy aranyos ember halálát kellett látnunk, akit a filmből valószínű úgy megszerethettünk, hogy kedvencünkké is vált (persze korántsem úgy, mint Bobby vagy mint a Szomszédok doktora). Az ő néma, halott arca nézett ránk a film utolsó kockáiról, felmondta a szíve. Gyuszi bácsi nincs többé, mutatta a kép, de munkált bennünk a gondolat, hogy van Imike, akit megtanított az életre ez a kiapadhatatlan kedvű vállfaügynök. Igaz, a tanítás nem valami magasztos, kaja, pia, nők tömören a lényege. De e lecsupaszított formákon túl valami általánosabb, ha úgy tetszik, jelképesebb üzenete van a filmalkotásnak: az életrevalóság és az élni vágyás üzenete. Gyuszi bácsi figurája, ha benne kissé groteszk formában, keserű humorba öltöztetve jelenik is meg e két alapvető emberi tulajdonság, tipikus és egyedien színes, vonzó, érdekes. Koltai halhatatlan Gyuszi bácsit teremtett, aki a történet szerint meghalhat bár, de a képzeletünkben örökre ott marad. Csak tapsolhatunk a filmalkotó Koltainak és társainak. Taps, siker, díjak - az elmúlt napokban többször is elhangzott rövid beszélgetésben: november 18-án Szolnokon tapsolhatunk azoknak, akiket teljesítményük alapján az esztendő legkiválóbb művészeinek ítél a nép, demokratikusan. Az Erzsébet-díj gálája ugyanis ezúttal a Szigligetiben lesz, erről szólt Spiró György, a színház direktora, Görgey Gábor, aki az est forgatókönyvét írja, erre invitált a két műsorvezető, Esztergályos Cecília és Moór Mariann, és Gregor József is, aki a díjalapító Erzsébet asszony megnyerő vendégelésére sajátos étkeket ajánlott. Most rajtunk a sor, nézőkön, tessék, szavazhatunk illetve szavazzunk! Valkó Mihály Sose halunk meg Vannak olyan termőföldek, amelyek mindössze három aranykoronások Hortobágyi emberek között - élet Nagyivánban Nagyivánt jelenleg 1 ezer 355 lélek lakja. A mutatós, apró települést a végtelen róna, a nagy magyar puszta, a Hortobágy öleli körül. Pipáló kukoricaszárak, kiszáradt földek, csontszáraz mezők mellett vezet az utunk. Vajon miképpen telnek az itt élők napjai? Mi minden foglalkoztatja őket a megyehatár szélén? A dohányból lesz a jó dohány Tóth Antal hatvanhat éves nyugdíjas. A háza a főutcáról nyílik, odalenn az eresz alatt dohánylevelek száradnak. Kiderül róla, termelni termeli a füstölők örömére - de szívni nem szívja.- Hogy miképpen érzem magam? Köszönöm a kérdését, hál’ istennek tűrhetően. Az egészségemről meg csak annyit, hogy a doktor urat keveset zaklattam. Remélem, még hosszú ideig így lesz.- Dohánykötegek függenek a folyosón.- Másfél holdon bajlódtam vele. Eredetileg úgy volt, hogy öntözzük is, mert jó ötven nap óta errefelé is ritka vendég a zápor. Elég az hozzá, a víz valami miatt nem jött meg, így hiába bizonyult ígéretesnek a május meg a június eleje, jó fél termés lesz. Égy része fel van fűzve dohányzsinegre, és kell neki néhány hét, mire kiszárad. Még a szárán is van, és úgy néz ki, hogy lesz vagy tizenhat-tizenhét mázsa, és valószínű októberben viszik el.- Mennyi a nyugdíja?- Tízezer forint, ketten élünk belőle az asszonnyal. A lányaink már férjnél vannak, három unokánk született. No, ez a járandóság bokáig sem lenne elég, ha nem dolgoznánk. Van egy kis földünk is, én most kiveszem a termelőszövetkezetből, megpróbálok rajta gazdálkodni. Évente nyolc-tíz hízó kerül ki tőlünk, azzal a kukoricával, búzával hizlalom, ami megterem.-Haszon?- Uram, nincs ezen túl sok, tudja ezt, aki csinálja. De hát amíg mozogni bír az ember, csinálja.- Tóth úr, tapasztalata szerint ki segíti ma a gazdálkodókat?- Leginkább a felettünk való! - mutat nevetve a mennyezet irányába. A többi ilyen-olyan segítségnek nagyobb a füstje, mint a lángja. A szövetkezet irodájában szerencsénk volt, mert éppen bent találtuk Nagyfejeő József főmezőgazdászt.- Tulajdonképpen 6 ezer 700 hektáron gazdálkodunk, amelyből 2 ezer 700 hektár a szántó. A többi? Legelő, mocsár, nádas, árokpart, erdő.- Milyenek a termésátlagok?- A búza 44 mázsát fizetett hektáronként, és ez nagyon jó ezen a földön. Az árpa 30 mázsát adott. A kukoricát megette a sivatagi hőség, pedig nem sajnáltuk belőle a műtrágyát sem. Sajnos locsolni nem tudtuk ezeket a táblákat, így előreláthatóan nagyon gyenge termés lesz. A napraforgónk nagyon szépen indult, vetés után esőt is kapott, majd a két hónapos aszály következtében ma már látszik: legfeljebb fél termés várható.- Miképpen vészeli át a szövetkezet ezt az évet?- Ha minden összejön, nem lesz mínuszunk, sőt kevés, szolid nyereséggel is számolunk.- Hány embernek ad munkát a szövetkezet?- Ilyenkor a szezonban öt- vennek, de őszintén bevallva, télen alig tíznek. Ezenkívül van 150 nyugdíjasunk is, aki bírja, jószággal küszködik.- Mint szövetkezeti vezető mit vár az új kormánytól?- Gyanítom, hogy sok ember beadja majd a földjét a közösbe, mert 30 aranykoronából aligha lehet megélni. Tudom, szinte hihetetlen amit mondok, de mifelénk adódnak földek, amelyek három(!) aranykorona értékűek. A legjobb is csak huszonöt aranykoronás, de ebből nagyon kevés van, az átlag pedig tíz aranykoronás. Haladunk tovább egészen Tóth Imréékhez. Imre 27 éves, korábban munkanélküli volt, majd magánvállalkozó lett. Nős, a felesége gyesen van, a család szeme fénye pedig egy négy hónapos ifjú hölgy, aki Anikó névre hallgat.- Jelenleg a családdal, édesapámmal együtt mintegy 110 hold földdel bajlódunk.- Megélnek belőle?- Bármilyen hihetetlen, egyelőre csak szűkösen. Hogy miért? Mert az induláshoz, a föld megmunkálásához sok-áok pénz kell. így mi is vettünk traktorokat, vetőgépet, különböző talajművelő eszközöket. És sajnos ezek nem olcsóak. Főleg lucerna- Mi mindent vetettek?- Főleg lucernát, mert kell a 300 birkának meg a szarvas- marháknak.- Bízik a munkájában?- Nézze, aki a nappal kel, éjszaka fekszik és közben dolgozik, valamikor meg kell. hogy látszódjék rajta. Aki azonban azzal kezdi, hogy a hasznon méregdrága kocsit vásárol, az szerintem nehezen áll talpra. Remélem, mi talpon maradunk, noha az zavaró, hogy a piac, a kereslet még messze nem az igazi.- Szórakozás?- Ennyi jószág mellett? Nehéz, mert ezeknek szombaton meg vasárnap is enni kell adni. Hébe-hóba, nagy ritkán évente, talán háromszor erre is szakítunk időt. Van néhány hozzánk hasonló fiatal pár, és hol itt, hol ott találkozunk. Egy jó vacsora mellett meghányjuk-vetjük a világ meg a mi dolgainkat. De ismétlem, általában évente háromszor. Czinege Kálmán bátor ember. Noha még csak a 28-at töltötte, máris négy fiú apukája. A legidősebb 10 éves, a kicsi 4.- Korábban a téeszben voltam kombájnos, erőgépkezelő, majd munkanélküli. Jelenleg szarvasmarhákkal foglalkozom.- Miért?- Mert erre ennek hagyománya van. Kevés a jó szántó, sok a rét, a legelő, arról nem beszélve, hogy az iványi ember mindig szerette a jószágot.- Pár éve miképpen kezdte?- Mint a legtöbb hozzám hasonló. Két borjúval. Neveltük őket, tehenek lettek, majd szaporodott az állomány. Most már van 22 tehén, borjú.-Föld?- Mifelénk a Hortobágyi Nemzeti Park miatt késett. Most mérik ki, s lesz vagy tíz hold szántónk. A többit béreljük.- Mennyit fizetnek a tejért?- Én literenként 22,40-et kapok.- Mi a legnehezebb az ön esetében?- Ennyi jószágnak be kell szereznem, elő kell teremtenem a téli takarmányt. Vagy 700 mázsa Nem titok, kell vagy 700 mázsa széna, azután megfelelő abrak. Sajnos kölcsönt a bank minden igyekezetem ellenére nem adott, pedig meg szerettem volna duplázni a tehenek számát. Sőt a banki nagyfőnök azzal utasította el a kérelmemet: nincs jövője a tejtermelésnek. Lehet, ő sört iszik, de a gyerekeknél, időseknél lesz, lenne jövője. Sőt sok felnőtt is szereti.- Ezek szerint önt mivel segíti az állam?- A négy gyerek családi pótlékával. Mint termelőt, semmivel. Urbán Mihályt ma úgy ismerik, mint a Hortobágy-széli falu egyik legsikeresebb vállalkozóját. Mindezt annak köszönheti, hogy még a hőskorban, jó tíz-egynéhány esztendővel korábban nemet mondott a szövetkezet akkori vezetőinek, miszerint ő aztán nem megy az egyesült téeszbe dolgozni! Nem is ment, lett belőle bérfűrészelő, majd később vállalkozó. De ez csak így, leírva ilyen egyszerű, mert a valóság ennél sokkal göröngyösebb, gubancosabb volt. Mindegy: kibírta azokat is, akik kedvelték, azokat is, akik nem szerették, és ma az udvarán annyi a gép, mint egy kisebbfajta traktorállomáson. Van itt minden, akár a jó boltban: három kombájn, öt MTZ,' ilyen-olyan masinák, alkatrészek, meg ami ezzel jár - millió gond.- Nehéz ma vállalkozónak lenni, mert az embereknek is nehéz. Ahogy drágul a gázolaj, az energia, ez az egy hold vagy hektár szántásában is megmutatkozik. Nézze, ahogy számolgatom, egy hektár forgatása 4500 forint körül lesz. Erről ennyit. Erről valóban ennyit, mert Urbánékat most más is foglalkoztatja. Nősül az idősebbik, a 22 éves fiuk, és hogy nem akármilyen lagzinak ígérkezik a mennyegző, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 400(!) vendégre terítenek. Ebből kifolyólag tizenkét birka, négy, egyenként hárommázsás hízó kerül az asztalokra, ötven csirke és hetven tyúk társaságában. Csak pálinkából kétszáz liter lesz, borból, sörből néhány hektó. Csigatésztából tizenhat kilót készítettek, és zöldségből is 25 kilót rendeltek. Ennyit a készülődésről. Túl a hídon, a Csukás Kft. nádüzeme körül szomorú kép fogad. Nagy területen fekete a föld, bizony július 22-e hasonló, sötét betűkkel íródik a kft. történetébe. Fél tizenkettő tájban kigyulladt a szállításra váró nád, és nem egészen egy óra alatt két és fél milliós értéket zabáit fel a vörös kakas. Pedig a környék tűzoltói meg vagy negyven ember igyekezett útját állni. Tüzek többfelé Mellesleg a nemzeti parkból is leégett vagy 500 hektár. Igaz, nem a Szolnok megyei részen, de hát a kár mindenhol kár. Ott- jártunkkor hallottuk: a fű ismét lángra kapott. A tájház vendégszobája viszont üres volt. Megtudtuk, pedig keddtől vasárnapig reggel nyolctól délután négyig (06/59/354-324) várják a vendégeket. Aludni is lehet, a vendégszobákban négyen fémek el, és egy éjszaka személyenként 550 forintba kerül. A kilátás sem átlagos, Móricz szavaival élve, az ablakokból látszik: a nagy sömmi, azaz a puszta. A kéményekbe pedig bedudált szél úrfi. Hol halkabban, hol hangosabban fújta édes-bús pusztai nótáját. Letűnt korok embereiről, a mai világról, arról, hogy 51 napja itt csak harmat volt. De eső? D. Szabó Miklós Kisújszállás osztrák testvérvárosából, Eberschwangból érkezett fotókiállítás látható szeptember 19-ig a városházán. A fotóklub legjobb alkotásait vitte el Kisújszállásra - ízelítőül az egyik kiállított kép reprója. (MJ) Hangverseny a Mátyás-templomért A Nemzeti Filharmónia jótékonysági hangversenyt rendez a Mátyás-templom helyreállításáért szeptember 20-án, 20 órai kezdettel. A koncert szólistái Elekes Zsuzsa, Sebestyén János, Hock Bertalan és Gergely Ferenc orgonaművész. Közreműködik a Magyar Állami Énekkar Antal Mátyás karnagy vezényletével. A műsorban Johann Sebastian Bach, Palestrina, Cesar Franck, illetőleg Liszt Ferenc művei csendülnek majd fel a budai Nagyboldog- asszony-templomban. (MTI) megyénk legnagyobb példányszámú napilapja. v ________________________J
