Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-23 / 197. szám

1994. augusztus 23., kedd

Tiszafüred környéke

9

Az önkormányzat nem ül ölbe tett kézzel

Nyitva hagyják a lehetőségeket

Tiszaörsön a legfrissebb statisztikák a munkaképes korúak számát 804 főben állapították meg. Ezzel szemben a munkaviszonyban állók száma csupán 255 fő. Az önkormányzat augusztus 15-én megtartott ülésén éppen ezért úgy fogalmazott, hogy a községben romlott a foglalkoztatási helyzet.

Sokaknak a hagyma jelenti a kiegészítő jövedelmet. Ugró Zoltán portáján saját és a testvére, Rudolf hagymáját pucolja családtagjaival, rokonaival együtt kalákában.

Még igazabbnak tűnik - sajnos - ez a ténymegállapítás, ha hozzátesszük, hogy a munkanélküli-járadékban részesülők száma 70, továbbá azt, hogy 20 fiatal veszi igénybe a pályakezdőknek nyújtott segélyt, és a munkanélküliek jövedelem- pótló támogatását már 104-en veszik igénybe. És a sornak itt egyáltalán nincs még vége. A 69 százalékos községi munka- nélküliség annak a 355 főnek okozza a legnagyobb fejfájást, akik a községi vezetés információi szerint semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek.

Az örsi vezetők éppen ezen tények miatt sem akarnak belefelejtkezni gondjaikba, és nyitva hagynak minden olyan lehetőséget, melyek esetleges progresszív változások idején munkahelyeket teremthetnek itt. Az önkormányzat már rájött arra, hogy botorság lenne részükről az állami támogatásokra várni. Lehetőségeikhez mérten maguk készülnek a jövőre. A még Tiszaörsön 18 embert foglalkoztató Vas- és Fémipari Kisszövetkezet, mivel áttelepült Tiszafüredre, azt tervezi, hogy szeptembertől megszüneti itt a telephelyét. Az önkormányzat ezt tudva azonnal tárgyalásokat kezdett a telep új hasznosítása érdekében. Már most szinte biztos, hogy ősztől közel ugyanennyi, ha nem még több embernek lesz itt továbbra is munka- lehetősége. Mindenesetre az üzemhez vezető portalanított utat kedden délelőtt már átadták a forgalomnak. Majdnem hasonló a helyzet a korábban legtöbb embert foglalkoztató üzem, a varroda esetében is. Miután a Sikk Ruházati Szövetkezet kivonult a varrodából, szinte azonnal talált új vállalkozót az önkormányzat. Biztató feltétlenül az a tény, hogy októbertől a budapesti székhelyű Marketing- és Consulting Bt. ígéretet tett arra, hogy 50 embernek ad továbbra is a ruhaiparban munkát. Az még jobban javít majd a község munka- lehetőségein, miszerint a bt. további fejlesztéseket végrehajtva ez a létszámot 100-ra akarja emelni a jövőben. Az önkormányzat nem felejtkezett meg a szakmai utánpótlásról sem.

Már él az a szerződés, melyet a tiszafüredi szakmunkásképző intézettel kötöttek. Ennek értelmében a helyi varrodában folyik a többségében örsi szakmunkástanulók gyakorlati képzése.

Szinte biztosra vehető, hogy pozitívan fognak hatni a jövőben azok az önkormányzati intézkedések, melyek a vállalkozók számára adókedvezményt, adómentességet biztosítanak. Különösen jó hatással lehet ez az intézkedés a mezőgazdasági termelésre, hiszen a községben már 220 új földtulajdonost tartanak nyilván.

Megállapítható tehát, hogy Őrsön valóban nem ül ölbe tett kézzel az önkormányzat. Gondjai a munkaellátottság szempontjából elég nagyok, de igyekeznek minden adódó lehetőséget kihasználni, nyitottá szeretnének tenni minden járható utat azok számára, akik az örsi vállalkozásokban fantáziát látnak. Ez lehet a jövőben a biztosítéka a község jobb ellátásának, s segítséget nyújthat a ma még nagyon is feszítő munkanélküliség terheinek enyhítéséhez ...

Tiszaigar magára maradt a gondjaival

Korlátok közé szorítva

Tiszaigar először talán 1990-ben ízlelhette meg igazán az önállóság ízét. Az ön- kormányzat - ahogy dr. Márki Zoltán jegyző fogalmazott - szinte új honfoglalóként látott hozzá a település ügyes-bajos dolgainak intézéséhez. Nagy lelkesedéssel és tenni akarással. Nem kötelező a megállapítás, ha azt közli: ekkor még nem gondolták, hogy nagyon kevés sikerélményben lesz részük az elkövetkező négy esztendőben. Talán az sem túlzás, ha leírom azt is, hogy ennek a legfőbb oka az volt, hogy a falucska magára maradt a gondjaival, problémáival. Hogy miért? Több kis településsel együtt kántálva mondhatják a képviselők: kevés volt a pénz, a szűkös anyagi lehetőségek behatárolták tenni akarásukat, önerős fejlesztésre pedig semmi lehetőségük nem volt. A község ezért pályázik, próbálkozik mindenütt, ahol tud, szeletkéket kér magának a szent, de szűkösen szétosztható állami nagy kalapból, hiszen a fentiek miatt nincs is más lehetősége.

A legfőbb gondot azonban az okozza, hogy ezek a központi támogatások korlátok közé vannak szorítva. Okos emberek szabták meg ezeket a limiteket. Többnyire jól, ám amikor a helyszínre ér a statisztika és a bürokrácia útvesztőin keresztül a jószándék sokszor egészen más arcát mutatja az olyan falucskákban, mint Tiszaigar.

Miért írom én ezt most ilyen határozottan le? Nem akarom számokkal, statisztikákkal untatni az olvasót, de egy dolog elkerülhetetlen Tiszaigar esetében. Egy új típusú mezőgazdasági szövetkezet és az állami gazdaság jogutódjaként tevékenykedő kft. jelenti itt a munkalehetőséget, ha eltekintünk attól a néhány kereskedelmi vállalkozástól, amely munkát ad még itt néhány embernek. Nem csoda tehát, hogy a hivatal 160 munkanélküli-támogatásra szoruló helybélit tart nyilván. Az még nagyobb gond, hogy a megye ezen térségében, ha húznánk egy 50 kilométer sugarú kört, akkor sem javulna a helyzet, ha csak a munkalehetőségeket nézzük. A falu emellett öregszik, és egyre fogy. Túl morbidnak

tűnne a humor, ha úgy fogalmaznák, hogy nem elég gyorsan. Mielőtt megköveznének a helybéliek, megpróbálom megmagyarázni: a hátrányos helyzetű települések támogatásának egyik központi feltétele, a munkanélküliség aránya, a szociális helyzet stb. - kívül az, hogy a falucskák 1000 fő alatti lakost számláljanak. Nos, Igar pechjére, itt még 1041-en vállalják ezt a szomorú, máról holnapra való reményt, mert hátrányos helyzetű ez a település a javából.

Az már a zsörtölődésem csimborasszója, ha most úgy fogalmazok: lehet, hogy ez a tény is szerepet játszott abban, hogy Tiszaigar most csak 2,7 miliő forint központi támogatás birtokosa, pedig jóval többre tartott igényt. Hogy ez mire elég? Gyanítom, csak arra, hogy az elmúlt négy évben egyre mélyülő sebeket nyalogassák az igariak, azazhogy ne legyek ennyire vulgáris, legminimálisabb lehetőségeik határain belül biztosítsák az igari lét legszűkösebb feltételeit. Ez a tüneti kezelés azonban nem teszi optimistává az itt élőt. Ne tűnjön hízelgésnek, de én csak a legnagyobb tisztelettel szólhatok az ilyen időben ezt a küzdelmet felvállalok munkájáról. Ezért nem ártana az, ha a központi szervek kicsit humánusabban kezelnék ezeket a korlátokat, amiket önmaguk teljesen demokratikus játékszabályok között hagytak jóvá, hosszú időre behatárolva így az Igar formátumú kicsiny települések jövőjét.

Sajnos! Mondom én így felkiáltójelesen, mert tudom, hogy a központi akarat is csak az ország anyagi helyzetétől függően tud jobbítani jószándékán. Ám ennek az akaratnak azt is jó lenne tudni, hogy ezeket a kisfalusi létet vállaló embereket nem az úri szeszélyük tette esetünkben éppen igari lakossá. A legkevésbé ők tehetnek arról, hogy nekik itt, az isten háta mögött, több jut a nélkülözésből, mint például egy Sopron melletti falucskának. Ok vágynak egy olyanfajta esélyegyenlőségre, mely engedi őket bízni a jövőben, hitet ad nekik a nehéz idők átvészeléséhez.

Pláne így, az áremelések idején!

A szabálytalan régit szerették a kereskedők

Az eldugott piac

Tiszaigaron ez évben döntött úgy az önkormányzat, hogy megszünteti a falucska főterén, közvetlenül a forgalmas buszmegálló mellett levő „zsibo- gót”. A 6/1990. IV. 5-i kereskedelmi minisztériumi rendelet alapján teljesen jogszerűen jártak el. Ám akadtak bonyodalmak az új helyszín kijelölése körül. Heves vita után az igari testület úgy döntött, hogy a gázcseretelep melletti területen fog ezentúl üzemelni a piac. Miután a faluban híre ment a döntésnek, több lakossági észrevétel érkezett a városházára. Kérték, hogy tegyék át a piacot a katolikus templom háta mögötti területre, ahol minden esztendőben a búcsú- és kirakodó- vásárt rendezik. A testület úgy méltányolta ezen kérést, hogy szórólapokat osztott ki a helyieknek, melyen választhattak a gázcseretelepi és templom mögötti helyszín között. Nos az igariak éltek demokratikus jogaikkal, és úgy döntöttek, hogy a faucska első nyilvánosan kijelölt piaca a templom mögött legyen.

Demokrácia ide vagy oda,

azóta sokan zsörtölődnek a döntés miatt. Főleg a kereskedők. Valahol érthető is az álláspontjuk, mert a régi terület tényleg szembeötlött mindenkinek, mert a főút mellett volt. Helybélinek és átutazónak egyaránt. A mostani piacot pedig azok számára, akik nem ismerősek Iga- ron, valóban jól eldugták. Ezért a vidékről érkező zsibárusok többsége át is kocsizik a falun, miután megtudja, hogy kitiltott lett a főtérről.

Hát így áll most a piaci helyzet Igaron. Az önkormányzat eljárása és álláspontja is érthető, hiszen azon fáradoztak, hogy megszüntessék a főtéri baleset- veszélyt - olykor a busz be sem tudott állni a parkolóba, akkora volt itt a csődület -, kulturálttá tegyék a falu szívében lévő teret. Ennek ellenére a kereskedők morcosságán sem lehet csodálkozni, hiszen valóban eldugott helyen árulnak lassan két hónapja. Ám ha ez a hely búcsúnak és kirakodóvásárnak jó volt, idővel piacnak is megfelel majd. Talán ez az írás is segít abban, hogy a vevők odataláljanak.

A templom előtt a kereskedők szerint eldugva működik a piac

Az oldalt készítette: Percze Miklós

Munkanélküliként nehéz az életet tervezni

A kócsújfalui kényszerperspektíva

A mai bérek mellé mindig jól jön egy kis mellékes

Szíveslátás, vendéglátás Nagyivánon

A nagyiváni Nyíri család 1991 őszén kötött szerződést a német Novasol Iroda magyarországi megbízottjával. Ebben azt vállalták, hogy kulturált, szépen berendezett lakásukban egyidejűleg nyolc fő számára biztosítanak pihenést és szállást.

Tiszafüred-Kócsújfalu Tiszafüred és Hortobágy között megbújva éli életét. Gondjait növeli, hogy Tiszafüredtől, mely város közigazgatásilag felel a sorsáért, 20 kilométeres köldökzsinór választja el. Talán ez az oka legfőképp annak, hogy ha az ember arra jár, legtöbbször idős emberekbe botlik, akik évekkel ezelőtt döntöttek úgy, hogy vállalják a pusztaszéli lét komfortta- lanságát, röghöz kötöttségét. Ezért tűnik érdekesnek, hogy akad azért itt egy-két olyan fiatal házaspár, akik itt vettek házat, itt szőttek olyan közös terveket, melyekben látni vélték jövőjüket, boldogulásukat.

Nyíriék szerint a Horto- bágy-széli eldugott falucska igen népszerű a külföldiek körében, hiszen a község hagyományőrző épületei, védett madaraknak és növényeknek otthont adó határa jóvoltából - különösen nyáron - gyakori itt az idegen szó.

Svédországból és Ausztriából voltak már olyan vendégeik, akik naphosszat barangoltak a pusztában, csupán a sóvirágok kedvéért. Egy német családot pedig annyira megfogott egy patinásán nagyiváni lagzi hangulata, hogy hajnalig együtt ropták a táncot a vendégserggel. Persze közben mindent fotóztak és videóztak. Az elmúlt évben olyan pesti fiatalok jártak náluk, akik itt pattantak először nyeregbe, itt sajátították el a lovaglás tudományának alapjait.

Nyíriék nem titkolják, hogy amikor csúcsszezonját éli a szíveslátás, vendéglátás, akkor ők az alagsori pincét teszik otthonossá, lakhatóvá. Tizennégy éves Józsi fiuk és húga, a 13 éves Milena ilyenkor a nagyszülőknél - Kunhegyesen vagy az iváni papánál és mamánál - élvezi a vakáció örömeit. Ősztől tavaszig fiuk a gyöngyösi szakközépiskolában mezőgazdasági technikumban tanul, a kislány pedig a füredi nyolcosztályos gimnázium padjait koptatja. A falusi turizmussal immár három éve foglalkozó család szerint - a feleség a helyi iparcikkszak- üzletben eladó, a férj pedig a mezőgazdasági szövetkezet kovácsa - a mai keresetek mellett szükség van erre a mellékes jövedelemre. Évente vendégeik

átlagosan négyszer veszik igénybe a nagyiváni Nyíri család szíveslátását. Vendégszeretetüknek köszönhető, hogy karácsony táján és az év fordulóján csaknem kicsinek bizonyul levelesládájuk, annyi üdvözletét kapnak a náluk járt külföldi ismerőseiktől.

Elmondható, hogy megszokták ezt az életritmust, és be is rendezkedtek erre az életformára, éppen ezért nagyon szeretnék Nyíriék, ha több vendégük lenne. Nemcsak nyáron, hanem az őszi és a téli holt szezonban is.

Nem nehéz következtetni arra, hogy ezeket a fiatalokat egyáltalán nem a pusztai romantika vonzotta erre a tájra, hanem sokkal inkább a kényszerűség, hiszen nincs itt munkahely, megszűntek az óvodák, az iskolák, a huszadik század végi modem világ csak évtizedes késéssel kopogtat az ajtajukon. A falucska sorsáért felelős „nagybácsi”, Tiszafüred, lehetőségeihez mérten igyekszik enyhíteni a gondokon. Van telefon, ABC, posta, gázcseretelep, buszjárat - csak a legnagyobb tisztelet hangján szólhat az ember azokról, akik vállalják az itteni életvitelt. Közéjük tartozik ifj. Virág Pál is, aki feleségével és nyolchetes Viktor fiával a Munkácsy út 7. szám alatt él. A fiatalok egymásra találásának története igazi huszadik század végi sztori. A feleség - Priznicz Tímea - Celldömölkről került fel a fővárosba, ahol a BKV-nál találkozott férjével, aki ugyanott dolgozott forgalomirányítóként. Mindez 1989-ben történt, amikor elkezdték tervezni közös jövőjüket. Miután Budapesten a közös családi fészek megteremtésére fikarcnyi esélyük sem maradt, úgy döntöttek,

hogy Kócsújfalun, a Debrecen és Tiszafüred között elterülő „senki földjén” próbálnak átmeneti megoldásként otthont találni. Itt, Európa egyik legnagyobb síkvidéke szomszédságában is csak úgy sikerülhetett nekik, hogy 200 ezer forintos adósságot vállaltak fel, amit esküvőjük után folyamatosan tör- lesztenek. Kezdetben nem is volt ezzel gond, hiszen a fiatalok munkát találtak a környéken. Pár évig mindketten a vendéglátóiparban dolgoztak. Keresetük íehetővé tette, hogy birtokosai legyenek egy hatéves járgánynak, szocialista múltunk jó létszimbólumának, egy Trabantnak. A férj ennek igazán akkor látta hasznát, miután a vendéglátó megszüntette a lét- biztonságot adó havi jövedelmét, s a tiszafüredi Metal Fabrik Kft.-nél lett alkalmazott, hiszen a hatórai tiszafüredi munkakezdésre csak a jó öreg plasztikcsoda segítségével tudott beérkezni. Ám ez az áldozatvállalás megérte számukra, hiszen a férj - túlórákban, hétvégi munkák vállalásával - olyan jól keresett, hogy elérkezettnek látták az időt arra, hogy gyermeket vállaljanak. Aztán, az aszszonyka terhessége idején érte őket a meglepetés: a cég nem hosszabbította meg a család- fenntartó egyéves, korlátozott időre szóló munkaszerződését. Mikor várva várt gyermekük, Viktor, meglátta a napvilágot, elkezdhettek számolgatni. Hogyan húzzák ki hónap végéig az apuka 13 ezer forintos munkanélküli-segélyéből és az anyuka szülési szabadságra jutó 4400 forintos járandóságából? Ehhez még hozzájön a „Trabicsek” havi 2100 forintos terhe és a 4600 forintos lakástörlesztést megfejelő 2500 forintos rezsi. Mindez Kócsújfalun, ahol nem olyan tág a perspektíva, mint az ország többi településein. Most nézik a hirdetőújságokat, keresik a lehetőségeket. Viktorka büszke apukája ottjártunkkor azt mondta, hogy most talán esélye nyílik a munkára: jelentkezett egy Szuperinfóban megjelent hirdetése, ahol fegyveres őrök kiképzését és esetleges alkalmazását is vállalja a hirdető. Ifj. Virág Pál most ebben bízik. Sokkal több esélye nem is lehet, hiszen az olcsón vett házára, gyanítom, itt a puszta közepén, nem nagyon akad majd vevő. Ennek ellenére hisznek abban feleségével együtt, hogy Viktor fiuk útját nem a kócsújfalusi kényszerperspektíva fogja egyengetni. Éhhez már csak az kell, hogy dolgozzanak és tudjanak örülni annak, amit elterveztek ezelőtt négy évvel. Nem mondták el, de látva a tekintetüket éreztem: nem szeretnének hatéves Trabanttal röghöz kötöttek maradni Kócsújfalun.

Nyíriné a szépen berendezett lakás társalgójában