Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-19 / 195. szám
6 Interjú tükör 1994. augusztus 19., péntek Aki tiszteli, szereti, becsüli a kenyeret A Közép-Alföldi Sütödék Vállalat karcagi kenyérgyárában szerda este a délutános műszak már jónéhány mázsa kenyeret lesütött, így a friss kenyérillat fogad engem is, ahogy belépek. Már a szállításra várva sorakoznak a kenyerek. A sima két kilogrammos, a Tiszatáji, az Erdélyi margarinos, az Erzsébeti és a Calida közül válogatnak a vevők a boltok polcain. A félbarna kenyér mellett Rozspelyhes, Alföldi rozsos is sül műszakonként. Antal Lászlót, a dagasztógép mellett zavarom meg munkájában. Elmondta, hogy pont aznap volt a 23. éve, hogy a kenyérgyárban dolgozik. Még ennyi év után is megérinti a friss kenyér illata, mely az asztalra kerül mindennap. Mint süteményes csoportvezető, az ünnep előtt a kenyérda- gasztást is végzi, hiszen körülbelül 200 mázsára van megrendelésük. Munkájuk most már a korszerű gépekkel könnyebb, a 23 évvel ezelőtt még olyan for- gódagasztós géppel dolgoztak, mint ami ott áll a sarokban. A mai gépek már intenzívek, hiszen 2-3 perc alatt kész a ke- nyértészta. - Akkor még mindent kézzel gyúrtunk, lapáttal vetettük - mondja. Annak a hangulata is más, s sokkal nehezebb is volt.- Mit jelent önnek a kenyér?- Mint péknek, a kenyér sok munkát jelent - válaszol mosolyogva -, de mindig örülök annak, ha jó a termés, mert akkor szép kenyeret tudunk sütni. S akkor én, a pék, aki készítem, s a vevő is, aki megveszi, elégedettek vagyunk. S mint magánember is, szereti a kenyeret, s tiszteli, becsüli, mert tudja mennyi munkával jár, amíg az asztalra kerül, hiszen a saját bőrén is tapasztalja azt. Kedvenc szakterülete mégis inkább a süteménykészítés - vallja be -, hiszen akkor 25-30 féle termék is kikerül a keze alól a fonott kalácstól a kakaós csigáig. Otthon is inkább az ínyencebb sütiket süti a lányának, míg itt a hagyományosakat. Az ünnepi asztalra a friss, ropogós kenyér mellett a hagyományos karcagi tyúkhúsleves és birkapörkölt kerül a család asztalára. -deJászkun-Piccard Baráti Társaság Megismerik a magyar hagyományokat Szándékosan egyeztették úgy a franciák a nyárvégi programot, hogy itt lehessenek nagy nemzeti ünnepünkön. Tavaly feledhetetlen élményben volt részük. Ezért fogadták a magyar diákokat olyan időpontban, hogy Szent István napjára együtt érjenek Szolnokra. A Jászkun-Piccard Baráti Társaság tagjai a Piccar- dia tartomány Aisne megyéjének, közelebbről Merlieux városának vendégszeretetét élvezték. Az észak-franciaországi település Környezetvédelmi és Tájvédelmi Oktatási Központja szervezte útjaikat. A két baráti társaság ifjú tagjai 1992-ben találkoztak először Franciaországban. A magyarok utaztak oda először. Vendéglátóik most másodízben viszonozzák a látogatást. Méghozzá igen nagyvonalúan. Francia autóbusszal közösen érkeztek Szolnokra, s a németországi Passauban is ők fizették a szállodai költségeket. Szerdán még a tiszaligeti ifjúsági szállás parkolójában állt az autóbusz, de csak egy szusszanásnyi időre.- Miért tartja lényegesnek ezeket a találkozókat? - kérdeztük Jean Paul Daquintól, a Merlieux-i Környezetvédelmi és Tájvédelmi Oktatási Központ igazgatójától? Tájvédelem, műemlékek- A legfontosabb az - válaszol a csoport vezetője -, hogy kicseréljünk tapasztalatainkat arról, miként kell foglalkoznunk a táj- és környezetvédelemmel, a műemlékek megőrzésével. A cél egy olyan közös szemlélet kialakítása, hogy ne csak csodálhassuk a műemlékeket, hanem védjük is azokat. Válaszát alátámasztja az egyik jászberényi főiskolás sok emléktől egypercesre tömörített élménybeszámolója. Merli- eux-ban voltak C.P.I.E.-nél. Ez a rövidítése a Környezetvédelmi és Tájvédelmi Központnak. Folytatták azt a munkát, melyet három évvel ezelőtt kezdett el az első magyar csoport. Egy tizenkilencedik századi műemlék-mosoda felújításán segédkeztek. A munkából marad még a jövő nyárra is. Lesznek olyanok, akik szívesen mennek el oda, hisz a kapcsolatnak elevennek kell maradnia. Jól agyukba vésték Párizs nevezetességeit. Elutaztak az ország egyik - a helybeliek szerint a legszebb - templomának városába Amiens-be, a történelem- könyvekből jól ismert Laon-ba. Jártak az óceán partján. Azoknál a családoknál laktak, akiknek a gyerekei velük voltak. Megérkezésük után első hivatalos úticéljuk a megyeháza volt. A megyei önkormányzat vendégeit dr. Baranyi Imre, a Megyei Közgyűlési Iroda Vezetője fogadta, szólt megyénk gazdasági földrajzi jellegzetességeiről. Válaszában Jean Paul Daquin kiemelte: meghatotta őket a vendégszeretet és az, hogy hivatalos fogadtatásban részesültek. Hozzátette, a két megye között sok a hasonlóság, Aisne is egy tipikusan mező- gazdasági megye sok kis településsel. A idei nyáron csak olyan magyar fiatalok indultak a tengerhez közeli céljuk felé, akik korábban még nem jártak arra. A kintiek között mégis találkoztak ismerőssel, mert közülük többen már megfordultak nálunk. Sűrű szálak A szándék nemes: minél több gyereknek szeretnék lehetővé tenni, hogy megismerkedjen Franciaországgal. Egy-egy ismeretségből baráti hálózat, egy kapcsolatpiramis fejlődhet, amely erősíti az összetartozás érzését. Tegnap érkeztek a Tisza-tó partjáról. Az Abádszalóki Szabadidő Egyesület vendégei voltak. Később a Hortobágyi Nemzeti Park életét, a környezetvédők tevékenységét mutatják be nekik. Megtekintik a Tiszaörsi művelődési házat, helybeli fiatalokkal találkoznak, s ha az idő engedi, strandolnak a Tiszánál. A kis országjárás másik állomása Eger. Az augusztus 19-i abádszalóki folklór fesztiválon, a szabadtéri színpadon olasz, német, török néptáncegyüttesek is fellépnek. Augusztus húszadikán a francia fiatalok piccar- diai népi sportjátékokat mutatnak be. Ez nem okoz nehézséget nekik, mert testvérmegyénkben nagy hagyománya van a játékos, szellemes vetélkedőknek. Augusztus 21-én Mesterszállásra várják őket, ahol a polgármester már évek óta szoros kapcsolatokat ápol a franciákkal. A java még csak ezután jön. Az egyik legkedveltebb Ti- sza-parti üdülőhelyre érkeznek, a Tiszapüspöki Ökológiai Központ fogadja őket. Táj- és környezetvédelmi munkákat végeznek. Tiszapüspökiben a magyar természetbúvárokkal közösen madártani megfigyeléseken vesznek részt. Ez feltehetően érdekli majd a vendégeket, hisz nem messze városuktól Franciaország egyik legnagyobb rezervátumát alakították ki. Várható, hogy megállapodás jön létre a magyar és a francia központ között a kapcsolattartásra. Többek között ez is biztosítéka a folyamatos, kölcsönös együttműködésnek. Kőrútjukon útba ejtik Kecskemétet is. Hasonlóságaink Elsősorban a Jászkun-Pic- card Baráti Társaság tagjai vehetnek részt a francia utakon. A nyelvtudás természetesen - tájékoztat Báli István, aki nem csak a tolmácsolásban, hanem a kapcsolatok kialakításában is sokat segédkezett. Jászberényben alakult baráti kör, hasonló működik Tiszapüspökiben, Jászapátiban. Belőlük verbuválódott az utazó csapat. Van aki Törökszentmiklóson él, és van aki már Heves megyében lakik. Érdemes figyelni a franciák támogatóinak sorát: az Ifjúsági- és Sportminisztérium, a Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériuma; a legtöbbet természetesen a Merlieux-i Környezetvédelmi és Tájvédelmi Oktatási Központ adta.- Számomra a legemlékezetesebb az a forró fogadtatás, melyet érkezésünkkor tapasztaltunk - foglalja össze élményeit Jean Paul Daquin. - Sok hasonlóság van temperamentumunkban. Ez elősegíti az egymáshoz való közeledést. Olyan munkát szeretnénk végezni, amely szoros kapcsolatban áll a táj- és környezetvédelemmel. A történelmi nevezetességek védelmével, hogy megismerjük a magyar hagyományokat, történelmüket. Szurmay Zoltán A sikerből azért több jutott, mint a kudarcból Beszélgetés dr. Horváth Attilával, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Szolgálat igazgatójával- Alighanem kevesen mondhatják el magukról, hogy csaknem három évtizede - más-más beosztásban - ugyanazon a munkahelyen dolgoznak. Mert a közművelődésre korábban is az élénk mozgás volt jellemző; jó, ha népművelőként néhány évet (esetleg évtizedet) dolgozott valaki. Ha tehette, rendszerint ott is hagyta. Magam is tíz éve a munkatársa vagyok, személyes viszonyunk innen ered.- Annak idején úgy gondoltam, hogy pár évet népművelőként fogok dolgozni, aztán elmegyek tanítani. Ám ez a kitérő nagyobbnak bizonyult. S ebben az is szerepet játszott, hogy a közművelődésben a hagyományőrző, tradicionális funkciónál az újrateremtő és újat teremtő feladatok jobban izgattak. A társadalmi változások, kihívások figyelemmel követése szerintem legalább olyan fontos, mint a hagyományőrzés. Én ebben leltem örömömet a közel harminc évben, mely meg is tartott a közművelődés vonzásában.- Látsz-e korszakhatárokat - akár személyes életutad révén is - a közművelődésben ?- Sok ilyen volt. A hatvanas évek közepén még azon keseregtünk: lejárt a nyolcvan-száz főt vonzó, ismeretterjesztő előadások korszaka, amelyet akkor igen fontosnak tartottak. De megéltem azt is, amikor „A mindenki iskolája” tévé adásai keretében a népműveléssel akarták bepótoltatni, amit az iskolarendszerű oktatásnak nem sikerült. S ugyanígy a pályámon ért az ifjúsági klubmozgalom mindent elsöprő időszaka, amely majdnem másfél évtizedig tartotta magát. Akkortájt szinte mindent klubosítani kellett, ha úgy tetszik, klubnak kellett nevezni intézményeket, szakköröket, hogy odafigyeljenek rá. Azután jöttek az úgynevezett nyitottház-kísérletek, melyeknek legfőbb jellemzője volt, hogy az intézménynek nemcsak a kiscsoportos célhelyiségeit lehet hasznosítani, hanem az előtereit is. Valójában ez a „mozgalom” készítette elő a művelődési otthonokból való kilépést a településre, illetve a szakosodást. Ideológiai címkézések helyett- Nemcsak a közművelődés napi gyakorlatában veszel részt, hanem elméleti kérdéseivel is foglalkozol. Mennyire látod igaznak azt a sokszor hallott vélekedést, hogy az elmúlt évtizedekben - lényegében a pályáddal egyidejűleg - a közművelődés a politika „szolgálóleánya” volt? Annyira meghatározó lett volna az ideológiai késztetés, mint amennyire utólag igazolni akarják?- Minden társadalmi rendszer a maga ideológiáját szereti számon kérni az úgynevezett felépítményi szférába tartozó területektől. A Horthy-rend- szemek is megvolt a maga gyöngyös-bokrétás népművelése, mint ahogyan a Rákosi rezsimnek is. S az elmúlt évtizedeket és éveket is jellemezte a támogatásban, tűrésben és tiltásban testet öltő kulturális politika. Ám a népművelést semmivel sem tekinthetjük „rovottabb múltúnak”, mint bármi mást, például a korabeli színház- vagy a filmpolitikát. Ott is megvoltak az „iránydarabok”, melyeket támogattak. És a közművelődésben is mindig jelen volt a társadalmi fejlődést segítő tevékenység. Gondoljunk csak a honismereti vagy táncházmozgalomra, az olvasótáborokra stb.- Más szóval a közművelődés feldarabolhatatlan lenne? Érzékeled-e a szándékát annak, hogy mégiscsak megkísérelik felparcellázni?- Igazából nem abban rejlik a veszély, hogy egyesek a köz- művelődés különböző részterületeire helyezik a hangsúlyt, hanem abban, hogy kizárólagosan Dr. Horváth Attila 1942-ben született Szolnokon. Az egyetem elvégzése után - ahol történelem-földrajz, illetve népművelési diplomát szerzett - 1965-ben tért vissza szülővárosába és kezdte el népművelői pályafutását. Egy munkahelyen, hiszen csak az intézmények alakultak át. 1965 és 1978 között a Ságvári Megyei Művelődési Központ járási referense, majd módszertani csoportvezetője volt. 1978-tól pedig a jogutódintézmény szakmai igazgatóhelyettese. Több mint tíz éve védte meg andragógiá- ból doktori disszertációját, mely Család-Kul- túra-Közösség címmel önálló műként is megjelent. Gyakorlati munkájáról tapasztalatairól maga is számot ad különböző folyóiratokban, napilapokban, s gyakran előadója hazai és nemzetközi konferenciáknak. Két cikluson keresztül volt a Magyar Népművelők Egyesületének alelnöke, három éve pedig a Megyei Művelődési és Ifjúsági Szolgálat igazgatója. Dr. Horváth Attila tegnap vette át a Bessenyei György-díjat. önmaguk, egyedül üdvözítő megoldásban laikusán gondolkodnak, míg mások sunyi módon kijátsszák a részterületeket egymás ellen. Fontos az értékrend és a szakértelem- Ha visszatekintesz három évtizedes szakmai utadra, bizonyára voltak nyugalmasabb és kevésbé nyugalmas időszakaid. Hogyan jellemeznéd a mai helyzetet? Válságban van-e a közművelődés?- A közművelődés válságáról már régóta beszélnek, némileg a kultúra válságával összefüggésben. Én azt tartom inkább szomorúnak, hogy e válságos jelenségek - akár egy-egy megyét figyelembe véve - az értékrend és a szakértelem függvényében felerősödhetnek. A közművelődés történetében sajnos régtől gyakorlat az újító és a tradicionális feladatok, mint akár a könyvtár- vagy múzeumügy egymás ellenig kijátszása, alá-föléértékelése. Én úgy vélem, mindegyik a maga területén mást-mást tud, más-más módon segíti a társadalmi fejlődést; tehát egyik sem fontosabb a másiknál.- Módszertani előadóként kezdtél dolgozni, jelenleg a Megyei Művelődési és Ifjúsági Szolgálat igazgatója vagy. Milyen nehézségekkel kerülsz szembe?- A megyei művelődési központok funkcióját, szerepét négy évvel ezelőtt sokan megkérdőjelezték. De a megyék többségében egy percig sem vált vitássá, hogy a közművelődési tevékenységek gondozására, szakmai segítésére, különböző szolgáltatások nyújtására - mint amilyeneket intézményünk is végez - szükség van. Ezt az elmúlt három esztendő is visszaigazolta. Csak olyan tevékenységeket említek, mint az amatőrmozgalom megyei segítése, koordinálása, a térségfejlesztés, a településkutatás, a különböző képzések, a falusi turizmus fejlesztésének támogatása stb. Ä nehézségek inkább abból erednek, hogy kislét- számú intézményünk hogyan tud ezeknek a feladatoknak színvonalasan eleget tenni. A népművelés szakma- Végül is minek köszönheted a sikereidet? Nyilván nem maradtál volna a népművelői pályán, ha örökös kudarcok érnek?- Úgy szoktam mondani: a pályánkon - a mi pályánkon is - a sikerek és a kudarcok egyaránt természetesek, és az mindenképp szerencsés ember, akinek a sikerből azért több jutott, mint a kudarcból. Sok mindent kezdtem el, amiről kezdetben, még szakmán belül is sokan kétkedve vagy elítélően vélekedtek. Ám beigazolódott, hogy igazam lett, egyszercsak nélkülünk intézményesült az általunk felfedett tevékenység. Ezúttal csak az 1970-es évek végi családi klub-kísérletekből kiépült családsegítő intézményrendszert említem meg, vagy a falusi turizmust, melyben - másokkal együtt - annyi volt a részem, hogy elindítottunk egy folyamatot, amit már rajtunk kívül mások visznek, mások is gondoznak. Ugyanakkor az is egyértelmű számomra, hogy kollégáim segítsége nélkül számos eredményt nem értem volna el. Mert végül is látni kell, hogy a népművelés sokféle ismeretet és készséget feltételező szakma. Ha valaki jól el akarja sajátítani, akkor egyetemen, főiskolán ma is megteheti - különböző címszó alatt.- Az eddigiekből az derül ki, hogy a közművelődési munkát szereted, csinálod, de hiszel-e a jövőjében?- Bizonyos vagyok abban, hogy bár sokan kongatják a közművelődés fölött a vészharangot, egy átalakulóban lévő társadalomban, ahol sokan úgy gondolkoznak, hogy elegendő a tulajdoni viszonyokat átalakítani vagy a parlamentáris demokráciát működtetni, egy lényeges körülménnyel nem számolnak. Mégpedig azzal, hogy társadalmi változás valójában akkor következik be, amikor az emberi fejekben is végbemegy a változás. A rendszerváltást minden állampolgárnak a saját módján is meg kell vívnia, s ebben a folyamatban mindazokra a szakemberekre szükség van, akik kulturális értékeket közvetítenek, akik tudják, hogyan lehet a kívánatos társadalmi folyamatokat befolyásolni, hogyan lehet gyorsítai. A népművelőnek - nevezhetik divatosan kulturális menedzsernek, közösség- és településfejlesztőnek, humántechnológusnak vagy művelődésszervezőnek - az előbb jelzett tudására mindenképp szükség lesz. Kerékgyártó T. István
