Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-19 / 195. szám

1994. augusztus 19., péntek Hazai tükör 3 .. .egyszerűen minden • Lesz-e családi jövedelemadó? • Gyanús a debreceni vízműkoncesszió? • Ceau$escu seftelt Amerikával? Húszéves hagyomány szakadt meg Elgaloppoztak a lovasnapok? Kancák és csikók a törzstenyészetből. Már hagyománnyá vált, hogy így, augusztus húszadika körül lovasnapokat rendez­nek Kőtelken. Azonban né­hány éve megszakadt ez a so­rozat. Vajon miért? Az Ady Endre Termelő- és Szolgáltató Szövetkezetben járva megtudtuk, hogy húsz éven keresztül - 1970-től 1990-ig - minden évben meg­rendezték a lovasnapok néven közismert közép-magyarországi területi lovasbajnokságot, amely igen népszerű volt, hi­szen egy-egy napon 3-5 ezer nézőt vonzott. A szövetkezet anyagi okok miatt „szállt ki” a lovasbajnok­ság rendezéséből. A tenyésztői munkát azonban tovább folytat­ják. Sport típusú magyar félvér törzstenyészettel rendelkeznek: húsz törzskanca és két fedező­mén áll az istállóban. A szövet­kezet egyébként közel negyed­százados tenyésztői munkát vallhat magáénak. Mostanra az állomány csökkent, a minősége azonban javult. Az idén eddig 18 csikó szüle­tett. Ezeket külföldön vagy itt­hon hobbilónak értékesítik. Az elmúlt években Finnországba, Franciaországba, Olaszor­szágba és Ausztriába vitték a lovakat, de jutott ebből a szapo­rulatból az angol királyi ud­varba is. A kőtelkiek tapaszta­latból tudják, csak minőségi lo­vat lehet külföldön eladni. Bár a jelenlegi gazdasági helyzet csak a tenyésztést teszi lehetővé, azért nem mondtak le a terveikről. Szeretnék lehetővé tenni a lovasturizmust, a lovag­lást a közeljövőben a külföldi és a hazai turistáknak. A kőtelki lovasnapokat is szeretnék újra­éleszteni, ha sikerül megfelelő szponzort találni hozzá. P.É. Fotó: Korényi Éva • Tizen négyszeresre drágultak a tankönyvek? Korpuszokat avatnak Abonyban Blaskó Sándor abonyi 31 éves szobrász- művész keze nyoma egyre inkább érzékel­hető lakóhelye, Abony értékeinek, szépségei­nek mentésében és megteremtésében. Kemé­nyen dolgozik, főleg a nyári vakáció jelenti számára az alkotás örömét.- Nemrég fejeztem be két korpuszt, azaz feszületet. A templomkertben lévő műkőke­resztet felújítottam. Augusztus 20-án a mise után kerül felszentelésre, míg a kolerateme­tőben felállított korpuszomat augusztus 21-én 16 órakor szentelik fel. Magam szorgalmaz­tam még a tavasszal a katolikus egyházkö­zösség vezetőinek, hogy megérett az idő a két feszület felújítására, illetve újrakészítésére. Végül is jóváhagyták ötletemet. Tölgyfából faragtam a közel 4 méter ma­gas keresztet, a Krisztus-testet pirogránitból mintáztam meg. A korpusz anyaga vörö­ses-sárgára égett ki; ez a lemenő nap, illetve a meghaló Krisztus színe. Tudomásom szerint több száz, kolerában meghalt abonyit temettek ide. A keresztet két élő madárszőlő fa lombkoronájának a talál­kozásába komponáltam, szabályos oltárt ala­kítva ki a műnek. A Temető dűlőben felállí­tott keresztet már felfedezték a hívő emberek. Tiszteletüket, hálájukat virágcsokrok jelzik. Az az idős tanyasi ember, aki már nem tud bejárni a templomba imádkozni, az új kor­pusznál megteheti azt - mondta el érdeklődé- Augusztus 21-én szentelik fel a koleratemetőben lévő sünkre a szobrászművész. Bálint Zsuzsa korpuszt (FotórBarna Sándor) Lapot vásárolni mindenáron? Szolnoki kézben a Nógrádi Krónika Változatlanul laptulajdonosi ambíciók fűtik azt a vállalkozói csoportot, amelynek anyacége a gazdaságban elektronikai célfej­lesztéseiről ismertté vált Elektrosoft Rt. Mint a Salgótarjánban megjelenő Nógrádi Krónika című napilap tegnapi számában ért­hető örömmel tudatta olvasóival: az Elektrosoft egyik kft.-je „sze­mélyében” új gazdája van a honi médiatengeren már-már hajótö­rést szenvedett újságnak. A vásárlás pikantériáját az adja, hogy a cég milliókkal adósa a szolnoki önkormányzatnak. Az Elektrosoft Rt. - szintén egy kft.-je révén - tavaly április­tól számított laptulajdonosnak, amikor is útjára indította a Jász­kun Krónikát. A vállalkozói cso­port feje, Nagy Gábor elnök-ve­zérigazgató mindehhez az akkori kormányközeli Pesti Hírlappal kötött frigyet, e szerkesztőség szállította rendszeresen a hazai és a nagyvilágról szóló híreket. A lap alapítás előtti, lényeges epizód,' hogy az Elektrosoft Ét. sikeresen pályázott a szolnoki Verseghy Nyomda tulajdonjo­gára. Emlékeztetőül: az AVÜ megbízásából a szolnoki Hozam Rt. értékesítette a korábban társa­sággá alapított vállalatot. A leg­kedvezőbb ajánlatot tevő Elekt­rosoft 47,5 millió forintért szer­zett 76 %-os tulajdoni hányadot az üzemben. A 12 %-ot kitevő földterületi értékkel társtulajdo­nos a városi önkormányzat lett. Az 1994-es országgyűlési képviselőválasztás eredménye­ként átalakult politikai erőtér ki­hatott a Jászkun Krónikára is. Nagy Gábor több befektetővel is tárgyalt a lap eladásáról, s ami néhány hónappal elébb még hihe­tetlennek tűnt, egy alku révén most a Népszabadság Agrimédia Kft. jegyzi tulajdonosként. Leg­alább ekkora meglepetésnek tű­nik az Elektrosoft újabb „betörési kísérlete” a honi lappiacra. A né­ven nevezett gazda ezúttal a szol­noki Verseghy Nyomda Kft., amely egyrészt a Nógrádi Hírek­kel, a másik ottani napilappal szemben próbál sikeres szellemi termékké válni, másrészt munkát ad a nyomdának. A lapvásárlás éppen a nyomda apropóján tűnik feledtébb figye­lemre méltónak. Mint az Új Nép­lapban éppen tegnap hírül adtuk: nincs minden rendben a városi önkormányzattal kötött adás-vé­tel teljesítésével. Az önkormány­zat az Elektrosoft Rt. kérésére 1993 szeptemberében közgyűlési döntéssel hozzájárult, hogy el­adja 14,4 millió forint névértékű részvénycsomagját a többségi tu­lajdonosnak. Az aláírt megálla­podás alapján a vevő 1994. már­cius 31-ig vállalta, hogy ellenté­telként 8 millió forintot fizet az önkormányzatnak, további 3 mil­liót pedig - egyeztetve - közcé­lokra fordít. Az ígéret - az üzleti életben oly fontos fokmérő - azonban most még beváltatlan. A várostól ugyanis milliós tartozá­sai kiegyenlítésére haladékot kér az Elektrosoft. Az általa felhozott indok késedelemre, hogy az idei év elején egy betervezett 50 mil­lió forintos tőkeemelése meghiú­sult. A képviselők augusztus vé­gén döntenek a kérés teljesíthető­ségéről, - bár időközben lapvétel történt - feltehetően kényszerpá­lyán mozogva. Szolnok Papír Rt. Halasztott azÁVÜ Az AVÜ igazgatótanácsa tegnapi ülésén idő hiányában halasztotta el a döntést a Szol­nok Papír Rt. ügyében - tudtuk meg Bodnár László igazgatóhe­lyettestől. Mint elmondta, rend­kívül sok napirendi pontja volt az IT-nek, ezért nem került sorra a papírgyár, ugyanakkor maga a téma nagyon fontos, s komoly megbeszélést igényel. Az IT egy héttel, augusztus 24-ére halasztotta a döntést. Azért is szerepelt a papírgyár az lT napirendjén, mert az osztrák többségi tulajdonosnak augusz­tus 15-ig adott határidőt az ÁVÜ a megegyezésre, s ez le­telt. Mint Bodnár László el­mondta, további halasztás nem lehetséges, ugyanis pénteken, 26-án tartja közgyűlését az rt., melyen az ÁVÜ-döntés ismere­tében kell majd tovább lépni. Újabb japán vállalkozói hitel Várhatóan még az idén, a harmadik, illetve negyedik ne­gyedévben létrejön a szerződés a Magyar Nemzeti Bank és a Japán Eximbank között egy újabb japán forrású vállalkozói hitel megszervezéséről. Mint ismeretes, az első japán forrású vállalkozói hitel nyújtá­sáról a szerződés 1992 végén jött létre. Mivel a hitel igen gyorsan elfogyott, így az MNB tárgyalásokat kezdett a Japán Eximbankkal egy újabb köl­csönről. Azért, hogy a japán forrású vállalkozói hitel folyósí­tásában ne legyenek fennakadá­sok, az MNB 6 milliárd forinttal már megelőlegezte ezt az újabb japán kölcsönt. Ezért ha nem is minden kereskedelmi banknál, de jelenleg is hozzá lehet jutni ilyen kölcsönökhöz. A második japán hitel abban fog külön­bözni az elsőtől, hogy azt az MNB saját résszel nem egészíti ki. Mint ismeretes, az eddigiek szerint a kamatozás kedvezmé­nyes, igazodik a jegybanki alapkamathoz, mértéke annak 75 százaléka. Erre a kamatlábra a kereskedelmi bankok 2 száza­lékos kamatrést számítanak fel, s ezen kívül további 1 százalé­kos kezelési költséget is kérhet­nek. A hitel futamideje az igé­nyelt kölcsön nagyságától függ. Kétmillió forintig a futamidő maximálisan 8 év. Kettő és 10 millió forint között 10 év, és efelett már 15 éves futamidő is meghatározható. (MTI) Szent István napi gondolatok Az idő szárnyon jár, soha semmit nem vár és foly mint sebes folyás - Faludi Ferenc verssorai személyes sorsunk felett is eltűnődésre adnak alkalmat. Különösen most, amikor az ünnep hajnalán visszapillantunk történelmünkre. Hat év híján ezer éve, hogy az 1000. év karácsonyán Esztergomban lezajlott az a koronázási ünnep­ség, amelyet követően Szent István Krisztus ös­vényére vezette népünket. Lendületes, harmincnyolc évig tartó állam- alapító, országépítő munka után az életmű egy időre árván maradt. Akkor, 956 évvel ezelőtt, 1038-ban - István király halálakor - élte át első nagy traumáját hazánk, a fiatal, európai keresz­tény állam. Trónviszályok, háborúskodások kezdődtek, sok-sok vér elfolyt a Kárpát-me­dence ősi földjén. Négy évtizednek kellett el­telni, míg sorrendben hatodik királyunk, László, méltó utódja tudott lenni Istvánnak. Ő avatta a nemzeti eszme szentjévé nagy királyunkat 1083-ban. Hány ilyen ellentmondásos négy évtizedünk és hosszabb, rövidebb időszakunk, legutóbb négy évünk volt történelmünk során ... Meg­ítélésében hosszú távon a történelmi jövőnek lesz majd a mainál elfogulatlanabb, mértékadó véleménye. Kétségkívüli tény, hogy legújabb- kori történelmünk legutóbbi sorsfordulója vér nélkül zajlott le, de az is, hogy az eltelt négy év történései sokak reményeit szertefoszlanák. Hi­szen az egzisztenciális bizonytalanság, az el­szegényedés, érthető módon illúzióromboló. A türelmetlenség, nyugtalanság ugyanakkor izzó parazsa a fel-fellobbanó ellenségeskedé­seknek, cívódásoknak. De a legveszélyesebb ta­lán a teljes közömbösség és a pesszimizmus, amely éhes farkasként üti fel a fejét az emberek között. Szomorú ez, mert békességre, szere- tetre, örömre születtünk. Ugyanígy sejtjeinkben vannak a szolidaritás, együttérzés, segítségnyúj­tás csírái is. E jó, és az előbb sorolt rossz tulaj­donságok függvényei a mindennapi közérze­tünknek. Ez utóbbi pedig boldogulásunktól, hi­tünktől függ. A hit, az erkölcsi kapaszkodó, négy szócska örökségében is kifejeződhet, ahogy ezt Kölcsey Ferenc az Emléklapra című versében megfogalmazta: ,,Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökül, ha kihunysz: a haza minden előtt!” A korábban „Kenyér”, illetve „Alkotmány” ünnepeként jegyzett augusztus 20-a méltán lé­pett elő újra a hit, a boldogulás ünnepeként, visszatérve az 1938-as esztendőben, Szent Ist­ván halálának 900. évfordulóján Fehérváron - az Árpád-kori országgyűlések székhelyén - ho­zott törvény szelleméhez, amelyben így rendel­keztek: „Az országgyűlés Szent István király dicső emlékét a magyar nemzet örök hálájának és mélységes hódolatának bizonyságául tör­vénybe iktatja és augusztus 20. napját Szent Ist­ván király emlékezetére nemzeti ünneppé nyil­vánítja.” A Szent Istváni hit - az általa született rend - legyen a megtartó erő társadalmunk e nem könnyű éveiben. Dolgozzunk hittel, becsü­lettel, hogy a ma még dolgozni nem tudóknak munkahelyeket, kenyeret, azaz életet teremt­hessünk. Szent István méltó utódaiként. Simon Cs. József Látlelet Esendőség és elesettség A kiszolgáltatottság és a bizonytalanság megannyi apró ténye egyre inkább körbevesz bennünket. Mintha kitörölhetetlenül hozzátartoznának életünkhöz, amiről viszont lehetetlen pontos magyarázatot adni. Mert bármily könnyű lenne is az elszegé­nyedésre hivatkozni, az esendőség akkor kel életre, amikor fo­kozatosan megszűnnek a kapaszkodók. S abban a morális szét- esettségben, melyben legfeljebb politikai jelszavak adnak kétes fogódzókat, valójában a veszteségek halmozódnak. Erről akkor is beszélni kell, ha a megadó türelem lassan olyan értékké kezd válni, melyet hol így, hol úgy kémek számon. Csak éppen az ál­lampolgári türelemnek végesek a határai. Másként veszít az, akinek tartalékai vannak, s megint másként, aki a vigasztalan valóság rideg tényei között él. Ráadásul a veszteségkalkuláció az utóbbi esetben nem is működik; azzal a megszorítással per­sze, hogy remények nélkül nem lehet élni. Vagy ha lehet is, na­gyobb részt önpusztító módon. Mert az is megfigyelhető, hogy az esendőségnek - a szánnivaló koldusléttől a még elviselhető vegetálásig - különböző fokozatai vannak. S ugyanígy erkölcsi jellemző is, melyek az értelmi és érzelmi stabilitás megőrzését szolgálják. Méghozzá annál meghatározóbb módon, minél erősebb a késztetés a kiszolgáltatottságot konzerváló körülmények fel­számolására. Amit saját eszünkre, és hitünkre támaszkodva el­érhetünk, abban lehetünk csupán bizonyosak. Valamelyest füg­getlenül attól, hogy ehhez a gazdasági-politikai körülmények kedvezőek vagy sem. Mert olyan időszakban élünk, mikor a nyomasztó hiányok nemhogy csökkennének, hanem inkább halmozódnak. S ebből a szempontból a jelenlegi kurzus együtt­érző nyíltsága csupán pillanatnyi kielégülést jelenthet. Sem többet, sem kevesebbet. Még akkor is, ha olyan kormányzati magatartásról van szó, mely nyilván önmagában is becsülendő, hiszen az előző években szemmel láthatóan hiányzott a nyílt­ság. Miközben folyton-folyvást a közmegegyezés vagy éppen a nemzeti sorsközösség fontosságáról beszéltek, az állampolgá­rok éppúgy nem mondtak le a kiskorúság kényelméről, a gon­doskodó állam egyre szűkülő javairól, mint ahogyan a tekintélyuralmi beidegzettségtől sem tudtak szabadulni. S így lettünk egyre többen esendőek. Akik pedig ezt az állapotot ké­pesek voltak elkerülni, aligha kínozta őket kisszerű félelem, ha­nem sokszor meggondolatlanul is kockáztattak. Többnyire a szűkén vett egyéni érdekeik mentén alakítva életviszonyaikat. Alkalmanként a közösségi eszme vagy a szolidaritás nivelláló követelményeivel szemben is, melyekről azonban sohasem le­het teljességgel elfeledkezni. Kerékgyártó T. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents