Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-16 / 192. szám
1994. augusztus 16., kedd 7 Jászsági körkép Honfoglaló magyarok helyett kelták Itt még nem tudják, hogy meglepetésben lesz részük Jászjákóhalma határában, az Apáti felé vezető főút mellett egy kis domb tövében ásatások folynak. Néhány srác dr. Madaras László, a megyei múzeum igazgatóhelyettese irányításával lapátolja a homokot. A feltárásvezető éppen nincs itt, átszaladt egy másik ásatáshoz, de kint tartózkodik Fodor István, Jákóhalma polgármestere. aki elmondja, 30 évvel ezelőtt az egykor használatos homokbánya szélén egy honfoglaláskori harcos és lova maradványai, valamint fegyverzet és lószerszámok kerültek elő. Akkor a további kutatás ki tudja, milyen okból elmaradt, viszont most a polgármester a biztató - régi - előjelek alapján megpályázott a Lakitelek Alapítványnál egy lehetőséget, amin 70 ezer forintot nyertek. Hogy egy kisebb ásatás pénzügyi fedezete így megvolt, szóltak a megyei múzeumnak, jöjjenek ki, nézzék meg, mit rejthet a föld. Az ásatásban a helyi Horváth Péter Honismereti Szakkör fiatal gyerekei segítenek. Kintjártunkkor az alig megnyitott területen máris találtak egy el- színeződött részt, ami azt jelezte, itt valami lehet. A dr. Madaras László által készített feljegyzésben ez áll: „A szelvényeket az egykori homokbánya épen maradt peremén, valamint a 31-es műút túloldalán, a Csipke tanya udvarán nyitottuk. Legnagyobb meglepetésünkre honfoglalás-kori sírok helyett egy időszámítás előtti III.-II. századi kelta település maradványait tártuk fel. A két gödör közül az egyikben nagy mennyiségű háztatártási hulladékot találtunk, a mélyebb, méhkas alakú gödör fenekén pedig egy nagyobb méretű égetett agyagtárgy került elő, ami lehetett hordozható tűzhely töredéke vagy házi oltár egy darabja. A tárgyak mibenlétére további kutatással lehet választ adni. A feltárt objektumok egy nagyobb településhez tartozhattak.” Jászárokszállási skanzen Az újság mellett még ebédet is hord A fél települést ellátja egy különleges termékkel - vagyis lapunkkal. Gondoljunk csak bele, ez nem kis teljesítmény, elég csak a hajnali négy órai kelésre gondolni, aztán kerékpáron rengeteg újsággal minden nap megtenni sok-sok kilométert, ha fúj, ha esik. Márpedig ezt teszi Jászkisé- ren Miklós Mihályné, aki Balogh Máriaként látta meg a napvilágot. Marika a kezdet kezdetén bedolgozója volt a szolnoki Május 1. Ruhagyárnak. Aztán elment a bölcsödébe, ahol a mosónők fáradságos munkáját végezte. Ezt betegsége miatt abba kellett hagyni. Kiment a járműjavítóba. Itt érte a Nagy Létszámleépítés „fedőnevű” rendszerváltás. Ha szintekben kellene mérni az elbocsájtást, úgy neveznék, hogy létszámfeletti lett. A munkanélküli időszakot teljes egészében kimerítette, és jött - ő mondta így - hála Istennek lapunk kihordásának lehetősége. Férje pont ellenkezője, legalább is abból a szempontból, hogy 24 éve egyfolytában a vízgazdálkodási társulatnál dolgozik, mint gépszerelő. A család nagyon örült a feleség munkahelyének. Elkel a pénz a háznál, van hova költeni. Kisebbik fia már nős, de még a családi fészekben laknak. Most épül a házuk, oda pedig kell a pénz. A fiú egyébként üzletkötő a Colonia Biztosítónál. A nagyobbik srác rendőr, ő szolgálati lakásban lakik. Kert nincs, föld sincs, úgyhogy a gazdálkodás gondja nem nehezíti életüket. Marika néni azért még máshol is dolgozik, az öregek otthonában ebédkihordó. Tíz gondozottnak kíván minden nap jó étvágyat az általa kivitt ebédhez. Ezt a munkát - tiszteletdíjas állásban - azóta látja el, mióta munkanélküli lett. Ezzel a két munkával el is megy a nap, aztán itthon is van azért teendő. Szeret kézimunkázni, most éppen egy pulóvert köt. Az oldalt írta: Tóth András Fotók: Mészáros János Bejárta az egész országot Naponta ötven méh is megcsípi Valaki van azon a tanyán - állapítjuk meg Jászdózsa előtt. És valóban, egy sor kaptár „társaságában” találjuk Csere Gyulát, aki éppen méheit itatja. A 79 éves férfi Lajosmizsén lakik, és már a beszélgetés elején megállapíthatjuk, szerintünk nincs olyan helye az országnak, ahol ne járt volna. Mesterségével jár ugyanis, hogy hol ide, hol oda megy a kaptárakkal. Sőt, gyerekkorában már a szüleivel is bejárta az országot, mert édesapja tönkrement téglagyárakat állított talpra, mai szóval élve válságmenedzser volt. Meghalt azonban, amikor Csere Gyula mindössze 6 éves volt. Ő volt a legkisebb a családban, tizenharmadik gyermekként. Anyjának el kellett mennie dolgozni, és hova ment volna, ha nem ugyancsak téglagyárakba. Majd maga is téglagyárakban dolgozott; 17 évesen égette ki első tégláját. Végül mégis méhész lett. Mivel édesanyja is foglalkozott méhekkel, hamar megismerkedett ennek a mesterségnek a fortélyaival. No, nem is nagyon kellett erre noszogatni, hiszen: - Amikor 1 pengő volt a napszám, ugyanakkor egy kiló mézért is 1 pengőt adtak, tehát akárhogy szúrtak a méhek, ez könyebh volt, mint napfelkeltétől napnyugtáig húzni a napot a hátamon. Idővel elkerült egy evangélikus paphoz Szepetnekre, akinek, mire a háború kitört, 350 méhcsaládja volt. A németek később kivitték az egész német párti családot Magyarországról: a papot és ügyvéd testvérét, továbbá a németpártisággal minden bizonnyal nem gyanúsítható méheket is. Csere Gyula itt, Szepetneken ismerkedett meg a nagybani méhészkedéssel. Bár 1937-ban be kellett vonulnia katonának, továbbra sem hagyott fel szeretett mesterségével. 1938-ban egy hónap méhészeti szabadságot, majd még további két hónapi aratási szabadságot is elért, csakhogy mé- heivel foglalkozhasson. Most a méhészettel baj van, mint ahogy az állattartással mindenfele. Leépülőben van az állomány, mert az előző kormányzat nem volt hajlandó olcsó cukorral - ezzel váltják ki a mézet a méheknél - támogatni a méhészeket, márpedig külföldön óriási támogatást élveznek, a méhészek is, mint ahogy minden mezőgazda. Megérdemelnék viszont a méhészek a törődést, mert a magyar méz, főleg az akácméz, világhírű. Csakhogy a kínai akácméz óriási ellenfele a magyarnak, -viszont nincs olyan csodás íze. Csere Gyula véleménye szerint itt olyan a klíma, valamint a talajban felhalmozódott ásványi anyagok öszetétele, ami máshol nem fordul elő. Ettől lesz jó az akácvirág, és persze a méz is. De hasonló az elv a gyümölcsökkel is. Az idős ember rokona kint járt Hollandiában, látta, hogy gyönyörű gyümölcsöket árulnak, de az ízük jellegtelen. Nyomják hát a méhészeket, akár a nevezetes humorban Krahácsot. Az idén is felment Salgótarjánba Csere Gyula akácért egy autó méhhel. Ezért annyit fizetett, mint tavaly három autónyi fuvarért. Mikor meg lejött ide, akkor azt mondták, jól van, de még többet kell fizetni a rakodásért. Csere Gyula- Nem tudtam mit csinálni, azt mondtam, annyit fizetek, amennyit mondtok. De megvolt minden, ami a-betüvel kezdődik: a bor, a sör, a pálinka, a szárazkolbász - idézi a közelmúltat az idős méhész. Jelenleg öt - itt kettő, otthon három - helyen van méhe kihelyezve. Ezeket mindig gondozni kell: anyásítani, itatni, vagyis hetente sűrűn rájuk kell nézni. A hét végén lezajlott herényi mézvásár után viszi haza a méheket, teleltetni kell a szorgos állatkákat. Hogy egy évben mennyi mézet termel, nem hajlandó elárulni, de azt megtudjuk, a termés zömét Olaszországba szállítattja. Idén még nem adott el mézet, novemberig nem is fog, megvárja, míg kialakulnak az árak. Napjában 40-50 méh csípi meg, de meg se kottyan neki.-Úgy vagyok, mint aki dohányzik: tavasszal már alig várom, hogy szúrjanak, úgy megszoktam - magyarázza. A felesége is ugyanígy ért a méhekhez. 1936-ban ismerkedtek meg, amikor még mindketten másnak termelték a hasznot. - Azt mondta az asszony: minek hajtsuk másnak a lisztet, magunknak meg a korpát, akkor inkább méhészkedjünk magunknak - nevet Csere Gyula. Egy fia sajnos nem viszi tovább a szakmát. Adott neki méheket, de vissza kellett venni tőle. Gyula bácsi és felesége nagyon bírja a munkát. A felesége nemrég beteg volt, de mihelyt kijött a kórházból, mindjárt munkához látott, szaknyelven mondva, anyásított. Mi lesz a gödör helyén? Kellemes itt a nyaralás A kempinget mindig ápolják Hatalmas földgép gyúrja a földet Alattyán egyik részén, ahol egy nagy gödör tátong. A polgármester, Kiss Károly is úgy emlékszik vissza, itt régóta fogja a területet a gödör, amelynek helyéről került ki a 32-es út egy része. Nem biztos, hogy sokáig lesz ez így, mert az említett részt két éve megvásárolta egy, ma már a fővárosban élő, de a faluból elszármazott hölgy. Az egy hektáros területet mindössze 60 ezer forintért adta el az önkormányzat, csak történjen végre valami azon a területen. És valószínű, hogy történni is fog, legalább is ezt mutatják az előkészületek. Az egykor vizes, nádas rész a gép munkája nyomán szép tiszta, építkezésre alkalmas lett. Építkezés? Igen! A birtok tulajdonosa ugyanis nagyon jól- menő vállalkozó, és nagy tervei vannak a területtel.- Én magam is kételkedtem ezekben, de örültem neki, hogy legalább a község képét szebbé alakítja - vallja be a polgármester. Ugyanis az az elképzelés, hogy itt panzió, autósmozi, parkoló, kultúrközpont épül, amiket halastó fogna körül. A terveket - úgy hallani - a hölgy egy amerikai ismerőse készíti. A vállalkozónak van pénze. Ezt támasztja alá, hogy majdnem akkora épületet húzatott fel apja portáján, mint a falu iskolája. Mindössze raktározás céljára. Ha valami csoda, de mégin- kább a pénzes hölgy révén tényleg felépülnének a megálmodott létesítmények, az komoly előrelépést jelentene a falu életében. Egyrészt eltűnne a gödör, másrészt egy pazar, minden bizonnyal nagy látogatottságú idegenforgalmi létesítménnyel gazdagodna a község, mivel tényleg jó helyen van: közvetlenül a nagy forgalmú országút mejlett. Éles szeme van ennek a vállalkozó hölgynek. És persze lehet, hogy több a pénze is, mint az önkormányzatnak ... Jászapáti többek között arról is híres, hogy jó strandja és kempingje van. Nagy is a forgalom e két pihenőhelyen, sokan keresnek felüdülést a kellemes környezetben. A Termál kemping a kiváló gyógyvízre épült strand közvetlen szomszédságában található. A jászszentandrási Csiszár György irányítja mindkét vendégmarasztaló létesítményt. Csiszár úr bennfentes, hiszen eddig is ő volt ezeknek a vezetője, de idén már bérlővé vált. Hogy milyen a forgalom? Mondhatni, nagyon jó. A tavalyi évinél előreláthatóan több vendéget fogadnak - tudjuk meg Béres Lászlómétól, aki a recepción dolgozik. Rengetegen járnak ide a termálvíz miatt; Hollandiából és Németországból már törzsvendégeket köszönthetnek a május elsejei nyitáskor. A régi ismerősök letelepednek, hogy csak szeptember közepén, záráskor váljanak meg megszokott helyüktől. Rajtuk kívül érkeznek azért ide máshonnan is: Lengyelországból, Szlovákiából, Belgiumból, Svájcból, Dániából, Norvégiából. Ausztriából, de még Grúziából is volt már vendégük. Július végéig több mint kétezren fordultak meg a kempingben, míg tavaly 2590 látogatót szolgáltak ki. És augusztusban várhatóan még tovább növekszik a pihenési kedv, vagyis többen lesznek, mint tavaly. Ezt bizonyítja, hogy augusztus első 10 napjában többen voltak már, mint egész júniusban. A strandkaput is lényegesen többen lépték már át eddig, mint tavaly a hasonló időszakban. A jó adatok annak is köszönhetők, hogy igazi strandidő uralkodott hazánkban. Meg persze annak is, hogy nagyon jó véleményt visznek magukkal az itt nyaralók hazájukba a kempingről és a strandról is. Az idős méhész megszámlálhatatlan méhei egy töredékével