Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-15 / 191. szám

1994. augusztus 15., hétfő Sport 15 Egy megszállott sportrajongó lüSiii »aMS tó - -. iMH Nem hangerővel méri a támogatást Sport, kultúra, alapítványok - a jövőben is számíthatnak a segítségre- Előre bocsátom, aki ma 35-40 százalékos hitelteherrel a nyakában ma sportra költ, az megszállott vagy annyira szereti a sportot, mint én. A kijelentés Ondrék Andrástól a Hozam Rt. elnök igazgatójától származik, akivel az elmúlt esztendők so­rán számos és sokféle verse­nyen, meccsen találkozhatott az ember nemcsak szurkolóként, hanem egyik-másik esemény támogatójaként. Csaknem „mindenevő”, de talán legin­kább a kosárlabda és a birkózás áll közel hozzá, természetesen a foci után, bár újabban verseny­lovait is abrakoltatja a főváros­ban. Azon kevesek közé tarto­zik, aki nem elsősorban a ha­szonszerzés, netán egyéni bol­dogulásának érdekében pró­bálja magát népszerűsíteni a sportolókon keresztül. Nem va­dászik képviselői székre, nem törekszik politikai pártok ro- konszenvének kivívására, s a kormányváltás után ugyanolyan elánnal segíti a „rászorulókat”, akár annak előtte. Tudvalevő, ma már magyar bajnoki arany­éremmel sem sok az esélyük a megyebeli klubnak arra, hogy egy multinacionális vállalkozás szponzori ajánlatot tegyen szá­mukra. Tehát a régióbeli finan­szírozás jöhet csak számításba, amelyben Ondrék úr továbbra is partner. Éppen a minap utalt át hatszázhuszonötezret az Olaj­bányásznak a hóvégi Hozam Kupa nemzetközi kosárlabda torna rendezésére. Elnök úr! Mintha kikoptak volna ön mellől a korábban messiásokként számon tartott támogatók. Engem továbbra is a sport­szeretet vezérel és nem az ügy­ből húzható haszon. Nálam nem a hangerő jelenti a segítséget ezután sejm Tudom, erre azt mondja, hogy közösséget, pon­tosabban elnökségi tagságot vállaltam olyan személyekkel, akik egy év után hátat fordítot­tak. Védelmükben azonban fel kell hoznom, hogy saját pénzü­ket áldozták a sportra.- Amelyet politikailag szelek­tív banki hitelből fedeztek?- Nem hinném, hogy bárme­lyik bankigazgatót érdekelné, ki és milyen politikai nézetet kép­visel.- A Hozam Klubon keresztül milyen sportüzletek realizálód­tak a közelmúltban?- Már a megalakuláskor el­mondtam, szeretném, ha a klub találkozóhelye lenne üzletem­bereknek és nonprofit cégek képviselőinek. Konkrét üzletkö­tésekről nincs tudomásom, de az tény, hogy Boros Péter és Gallov Rezső több alkalommal megfordult a Mária utcában, de említhetem Gyarmati Dezsőt is. Ilyenkor a megye nagy klubjai­nak vezetői jelen voltak, az én figyelmemet leginkább Balogh László és Gombkötő Béla akti­vitása keltette fel. Milyen előnye származott idáig abból, hogy sportberkek­ben forog?- Kibővült az ismeretségi kö­röm. Legutóbb például Szent­endrén találkoztam a birkózó ifi vébén huszonhét üzletemberrel. De említhetem a MÁV MTE elnökségi tagját, Vizsy Feren­cet, ő a MÁV-hoz vezető úton volt a kalauzom.- Úgy hírlik, a Hozam Rt. las­san kiszorul a megyéből. Ez ta­lán a sporttámogatás mértékére is hatással lehet?- Való igaz, míg két éve a munkám kilencven százalékát a megyében végeztem, ma a megbízások hetven százalékát az ország különböző területei­ről, mint például Paksról, Du­naújvárosból kapom. Nem tit­kolom, hívtak már telefonon a Dunántúlról a csábítás szándé­kával. De én jobban szeretném, ha a megyei vállalkozók pénzé­ből sikerülne segíteni a klubo­kat.- Mit vár a 94-95-ös évadtól, mit tanácsol az egyesületek ve­zetőinek?- A kormány támogatására to­vábbra se számítsanak, hiszen a többszáz milliárdos költségve­tési hiánynál nem a sport lesz az első. Ezért arra kérem őket, tart­sanak jó kapcsolatot az üzlet­emberekkel, és a kilincselé­sek közepette - amely mostan­ság sajnos a munkájuk javát te­szi ki -, ne feledkezzenek meg a tehetségek menedzseléséről, az utánpótlás neveléséről, (néder) Az emberek egyik fele Romário, a másik Sztoicskov-mezben jár Sportörült spanyolok városa A két esztendővel ezelőtti nyári olimpiának köszönhetően Barcelona a sport fellegváraként vo­nult be a köztudatba. Persze azelőtt sem volt ismeretlen a sportbarátok körében, hiszen a Barca név labdarúgásban éppolyan jól hangzik, mint kosárlabdában. nincs viadalokon nyert kupá­jáig, mindegyik gondosan fel­címkézve virít a vitrinekben. A legnagyobb játékosegyéniségek előtt pedig pályafutásukat be­mutató tablókkal tiszteleg a Barca. (Hasonló kiállítást - per­sze jóval szerényebb körülmé­nyek között - a Szolnoki Olaj­Nem véletlen hát, hogy ami­kor az „őskosárszurkoló” Vereb József - vagy ahogyan Szolno­kon legtöbben ismerik, Dudi - néhány napot a katalán főváros­ban tölthetett, elvezetett az útja az F. C. Barcelona stadionja felé is. Csupán körbe szeretett volna nézni egy kicsit, s a ma­gyar viszonyokhoz szokván joggal tartott az építmény zor­don őreitől is. Legnagyobb meglepetésére azonban a felvi­gyázók tárt karokkal fogadták és barátságosan invitálták be­felé. Gesztusuk talán érthetőbbé válik, ha azt is hozzátesszük, hogy a kapun belül kíváncsi ba­rátunknak sürgősen le kellett gombolnia az igencsak borsos belépőjegy ellenértékét. A lát­vány azonban megérte az árát! A nézőtérre egy üzleten és a páratlan múzeumon keresztül vezet az út. Az előbbiből bárki felöltözhet tetőtől-talpig pi­ros-kékbe, az utóbbi pedig a nagymúltú egyesület ereklyéit gyűjti össze. A különféle sport­ágak BEK-serlegeitől kezdve, az utánpótlás együttesek neve­A kosárkupák töredéke A Nou Camp felújítás közben is gyönyörű bányásznál is meg lehetne való­sítani. Valószínűleg jó néhá- nyan betévednének nosztalgi­ázni, vagy éppen a múlttal is­merkedni.) Maga a stadion pillanatnyilag nem pompázik teljes szépségé­ben, ugyanis a nyarat a lelátók bővítésére használják föl. Erről - mint sok egyéb fontos és ke­vésbé fontos dologról - naponta beszámol a nyolcvan (!) oldalas helyi sportnapilap. S hogy ki az, akit minden nap ekkora terjedelemben érdekel a sport? Az utca embere, aki Ro­mário, vagy éppen Sztoicskov mezben sétál. A pincér, aki számára megáll az élet az étte­remben, mert éppen vb-mérkő- zést közvetít a televízió. És per­sze a vendég, aki ugyan ebé­delni tért be, de teljesen termé­szetesnek veszi a főúr nemtörő­dömségét, és együtt szurkol vele kedvenceinek. Valahol itt kezdődik az igazi sportimádat. Olyan színvonalú sportért, amely igazán megér­demli az érdeklődést. Versenyzői szemmel az EB-ről Felemás szereplés A turisztikai kölcsönzőben (is) nehéz az élet Egy hónap az (Arany)szezon A túrázás egyik leggyakoribb válfaja - különösen, ha olyan szerencsés az ember, hogy folyópart­hoz közel élhet - a vízi kirándulás. A drága, több tízezer forint értékű hajókat nem célszerű meg­vásárolni, egyszerűbb bérelni. Nos, Szolnokon már hosszú évek óta működik a turisztikai köl­csönző, mindenki legnagyobb megelégedésére. Szerettünk volna mélyebbre „leásni”, ezért keres­tük a kölcsönző vezetőjét - Arany Jánost -, avasson be minket godjaiba, örömeibe. Véget ért egy újabb konti­nensviadal, melyet az atlétika egyik bölcsőjének számító Hel­sinkiben rendeztek meg. A ma­gyarok szereplése - mint már oly sokszor - most is felemásra sikeredett. Mérei László szövet­ségi kapitány az elutazás előtt megfogalmazta semmitmondó elvárását, mely egyetlen érem­ben fogalmazódott meg. Nos, ismét akadt, aki betölti az eser­nyő szerepét. Ináncsi Rita hét­próbában elért második helyé­nek köszönhetően, teljesült a nemzeti csapattal szemben tá­masztott elvárás. Ez a jéghegy csúcsa. És a többiek? Igazán elfogadhatót - önmagához képest - csak Mun­kácsi Sándor nyújtott, aki tíz­próbában hatodik lett. Máskor brillírozó atlétáink, mélyen tu­dásuk alatt szerepeltek. Bár le­het, hogy épp most hozták igazi énjüket? Ki tudja. A Honvédos Barati Éva nem futotta meg a kiküldetési szintet, mégis vala­hogy kikeveredett, ahol nem termett babér a számára. A fér­fiak távolugró versenyében hárman is indultak, igaz ők tel­jesítették a 780-as limitet, hazai körülmények között. Ordina 758 cm, Almási 716 cm, Uzsoki 711 centiméterrel kényszerült búcsúra. Akárhogy is nézzük, az UTE sportolóinak a teljesít­ményét nem lehet megmagya­rázni. De említhetnénk a Bp.Honvéd magasugróit is (Fa­zekas Erzsébet 185 cm, Bakler Zoltán 211 cm), akiket a nagy verseny légköre indiszponált. Miért említem a légkört? Nos, ha valaki nem teljesíti a kikül­detési szintet a legyakoribb „út- ravaló”: majd a világverseny érája feldobja. A gyakori indo­kok között szerepel a tapaszta­latszerzés is. Ám mikor harma­dik-negyedik alkalommal bo­csátanak valakit ezzel útjára, az már több mint feltűnő. A szö­vetség évek óta sajátos váloga­tási rendszer szerint dolgozik, mely mögött nem figyelhető meg tudatosság. A kívülálló sokszor értetlenül áll és nem érti miként lehet az, hogy amíg ha­zai pályán szárnyalnak fia- ink-lányaink, addig idegen honban elfogy az erő. Pedig en­Sally Gunnel az EB-n is hozta formáját nek fordítva kellene működnie. Az egész évi edzéstervet az adott kontinens-, vagy világver­seny időpontjához kell igazí­tani, melynek egyenes követ­kezménye a csúcsforma pontos időzítése. Ezzel szemben ez miként működik nálunk? A többségnek gyakorlatilag azért kell „maxon” pörögnie - jóval az adott viadal előtt -, hogy tel­jesítse az előírt szintet. Mivel optimális esetben is csak két hé­tig tudja az ember képessége legjavát hozni, ezért törvény- szerű a betli. Tehát a cél maga a részvétel. Kinek jó ez? Az egyesületeknek biztosan, akik között minden egyes bajnoki és olimpiai pontért ádáz csata dúl. A sportoló is jól jár, mert el­mondhatja, ott voltam. Azonban nem ilyen egyszerű a dolog. Már-már elcsépelten hangzik, de helytálló: igenis van fővá­ros-vidék ellentét. A budapesti atlétáknak ebben a sportágban is könnyebb a boldogulás, ráa­dásul a Magyar Atétikai Szö­vetség sem mentes az összefo­nódásoktól. Amíg a fővárosi klubok vezetői baráti kapcsola­tot tartanak fel az illetékesek­kel, addig a vidékieké tisztes távolságból próbálnak lobbizni. Mit lehet tenni? Nem sokat. Aki lázadni próbál az hamar a „kerí­tésen” kívül találja magát. Ezért nem marad más, mint az ön- marcangolás, edzőnek és ver­senyzőnek egyaránt. Sárközi Sorokban Koppenhága. Visszaléptek sztrájkfenyegetésüktől a dán labdarúgó válogatott tagjai, mi­után sikerült a szövetséggel megegyezniük egy új premizá­lási rendszerről. így semmi akadálya, hogy az Európa-baj- nok csapat pályára lépjen szer­dán Finnország ellen barátságos találkozón, illetve szeptember 7-én Macedónia ellen Eu- rópa-bajnoki selejtezőn. Szingapúr. „Bundázás” gya­nújavai letartóztattak Szinga­púrban egy ott játszó csehszlo­vák labdarúgót és egy játékve­zetőt. A 31 éves Michal Vanát és a 43 éves Rajamanickam Thirujnanasammanthant azzal vádolják, hogy többezer dollárt fogadtak el megvesztegetésül. A csehszlovák játékosnak elvet­ték az útlevelét, amelyet csak 100 ezer dollár óvadék lefize­tése ellenében kaphat vissza. Hamburg. A német labda­rúgó kupa első fordulójában hatalmas meglepetésre a Bayern München amatőr egy­üttese kiverte a kupavédő Werder Brement. Érdekesebb eredmények: Bayern München amatőr - Werder Bremen 2-1 Altona 93 Hamburg - Borussia Dortmund 2-0 Stuttgarter Kickers - SC Freiburg 3-1 SG Egelsbach — Kaiserslautern 0- 2 Brandenburg - Bayer Lever­kusen 0-11 Sydney. Egy ember meghalt, három pedig megsebesült az Ausztrál Szafari Rallyn. A tra­gédia akkor következett be, amikor Sydneytől 260 kilomé­terre. New South Walesben az egyik versenyautó belerohant egy gépkocsiba, amelyik nem vett részt a versenyen. Az ütkö­zéskor az utóbbi autó egyik utasa szörnyethalt, a sofőr pedig súlyos állapotban került kór­házba. La Paz. Xavier Azkargorta, a vb-n is szerepelt bolíviai labda­rúgó válogatott spanyol szövet­ségi kapitánya nem fogadta el a dél-amerikai ország szövetsé­gének újabb szerződési ajánlatát és szeptembertől távozik Bolí­viából. További terveiről még nem nyilatkozott. Már régóta szerettem volna megkérdezni - most végre al­kalmam nyílott rá -, hogy egy kajak-kenu kölcsönző tulajdo­nosa miként múlatja idejét a téli hónapokban?- Ákkor is munkával telik, hi­szen miután beköszönt a tél, máris sí- és korcsolyafelszerelé­sek bérbe adásával foglalko­zom.- Maradjunk a víznél. Az idei nyárra nem lehet panasz. Közel két hónapja tombol a hőség, alacsony a Tisza, több kilomé­ter homokpad szegélyezi fo- lyónkat. Egy szóval ideális vi­szonyok uralkodnak a folyami túrázáshoz. Érezteti-e ez jóté­kony hatását a kölcsönzőben?- Sajnos nem. Már harmadik éve tart a bérlők számának a visszaesése amellet, hogy az árainkat nem emeltük.- Ezek szerint nem aranybá­nyát vezet?- Napjainikban, ha az ember becsületesen él és dolgozik, nincs esélye a gyors meggazda­godásra. Ráadásul a külső kö­rülmények is ellenem dolgoz­nak. Miután az oktatási intéz­ményekben kitolódott a tanév, a kajaic-kenu bérlések szezonja is később kezdődött, ami érzéke­nyen érintett.- Mikorra datálódik a fősze­zon?- Gyakorlatilag csak júliusra. Akkor viszont minden hajóm megdolgozik a pénzéért.- Vannak-e visszatérő vendé­gek?- Igen. Előttük le a kalappal. Komoly értéket képviselnek a hajók és vannak akik egy óra alatt több kárt tesznek bennük, mint más egy hónap alatt. Kü­lönösen az órás bérlőkre jel­lemző a nemtörődömség.- Csak furdalja az oldalamat. Ha nincs nyár, se tél, akkor mi­vel telik az idő?- Az ősz és a tavasz is nyújt kellő munkát. Idén többször is víz alá került - az áradásnak kö­szönhetően - a kölcsönző, így hosszú hetekbe telt míg tisztára varázsoltam a terepet. Máskor hajójavítás, festés szerepel a programban.- A konkurencia is ennyire a szívén viseli a szakmát?- Nos, nem mondhatnám. Akadnak akik két-három év alatt akarnak meggazdagodni, amit a bérlők sínylenek meg. Eleve magasabb árakkal dol­goznak, a hajóik pedig sokszor a lélekvesztőkkel egyenérté­kűek. Most úgy tűnhet, ellenük beszélek, de véleményemet az „őstúrázók” is alátámasztják.- Várható-e idén áremelés?- Nem. Azonban jövőre min­denképpen emelnünk kell, mert lehetetlen tartani még ezt a szin­tet is.- Nem látok alkalmazottakat.- Édesapám az egyedüli ál­landó partnerem, aki minden­ben segítségemre van.- Visszatérve a kölcsönzés­hez. Módjukban áll-e a bérlők úszásbiztonságát ellenőrizni?- Nincs rá lehetőségünk, el­lenben mindenkivel aláíratunk egy hivatalos nyomtatványt mi­szerint, büntetőjogi felelőssége tudatában kijelenti: tud úszni. Gyakran nem érjük be ennyivel. Ha magas a vízállás, vagy akár túl hideg, kötelezővé tesszük a mentőmellény használatát, el­kerülvén a baleseteket.- Apropó baleset. Volt-e ré­szük ebben a kellemetlen „ál­dásban”?- Büszkén mondhatom, a hosszú évek során csak egy kagyló okozta incidensünk akadt.- Nyugalmasabb helynek tű­nik, mint bármelyik foglalkozás manapság. Jó levegő, vízpart, erre szokták mondani, hogy nyugdíjas állás. *- Éz csak a látszat! Úgy tekin­tek a hajóimra, mint ha a saját gyermekeim lennének. Minden sérülés, amit némely felelőtlen bérlő okoz, húsba-, pontosab­ban zsebbevágó a számomra.- Nincs mód megfizettetni?- Ugyan már! Mint az ábra is mutatja, a tu­risztikai kölcsönzőben sem fe­nékig tejfel az élet. A „baha­mai” díszletek mögött hétköz­napi gondok húzódnak. Miben más mégis Arany János? Ab­ban, hogy mások érdekeit is szem előtt tartja - sokszor a maga rovására -, ami a vállal­kozói szférában (sajnos) még nem mindennapos. Gyakori kép: utasra várva pihennek a hajók Fotó: Barna »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents