Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-15 / 191. szám

2 1994. augusztus 15., hétfő Körkép Kinkel az újfasisztákról Az újfasiszták garázdál­kodása és a szélsőjobboldali pártvezér ügyében hozott botrányos mannheimi ítélet külföldön súlyos károkat okozott Németország tekin­télyének - állapította meg a német külügyminiszter. Klaus Kinkel a Bild am Sonntag című hetilap va­sárnap megjelenő számának adott - előzetesen közzétett - interjúban kifejtette: na­gyon kell vigyázni arra, hogy ezeknek a fejlemé­nyeknek ne legyenek gaz­dasági kihatásai. Menekültáradat fenyeget Az ENSZ szerint újabb ruandai menekültáradat tart Ruanda délnyugati részéből Zaire keleti része felé. A becslések szerint az úton lévő mintegy egymillió em­ber egy héten belül érkezik meg a szomszédos or­szágba. A Reuter jelentése szerint Emery Brusset, az ENSZ ruandai segélyszer­vezetének szóvivője kö­zölte, hogy a menekültek várhatóan a jövő héten lépik át a zaire-i határt Bukavu átkelőhelyen. Zöld utat kaptak a békefenntartók Levon Ter-Petroszjan örmény elnök beleegyezett abba, hogy orosz csapatok biztosítsák Karabahban a tűzszünet betartását. - Csak Oroszország alkalmas arra, hogy csapatokat küldjön a térségbe békefenntartás cél­jából - mondta az örmény elnök egy interjúban, amely The New York Times szombati számában látott napvilágot. Ter-Petroszján jelenleg az Egyesült Álla­mokban tartózkodik, ahol kedden találkozott Bili Clinton elnökkel. Atomcsempészeket fogtak Néhány hónapon belül a harmadik atomcsempészési ügyre derült fény Németor­szágban. A Der Spiegel című magazin szombaton közzétett értesülése szerint szerdán egy Moszkvából érkező Lufthansa-járaton három spanyol utas pogy- gyászában az atomfegyver- gyártáshoz használatos plu- tónium-239-esből 50 grammot találtak. Dúsított hasadóanyagból ez a legna­gyobb mennyiség, amelyet eddig a német hatóságok csempészektől vettek el. Robbantás Isztambulban Belehalt sérüléseibe az egyik román férfi, aki az isztambuli Topkapi nem­zetközi autóbusz-pályaud­varon történt pokolgépes merénylet során sebesült meg. A 20 éves Ismail Su- nai a műtőasztalon halt meg. A robbanás során megsebesült még nyolc más személy is, közöttük egy svéd, egy cseh és két másik román állampolgár - az utóbbi kettő súlyosan. Mézvásár Jászberényben - némi keserű szájízzel A nagyvilágban történt (Folytatás az 1. oldalról) méz rontja az eladási esélyeket. Ez utóbbi mennyiséget az ál­lamtitkár évi négyezer tonnára saccolta, majd újabb statiszti­kára hivatkozva hozzátette: a magyarok kevés mézet fogyasz­tanak, az egy főre eső fejadag 30 dekagramm, az európai átlag egyötöde. Ezt követően felfedező sétát tettünk a mézeseknél, s nem mi mondtuk, jó párszor hallottuk: a tavalyihoz viszonyítva több az érdeklődő, ám kevesebb a méz. Az FM-államtitkár által el­mondottakat igazolta saját pél­dájával az abonyi Király Ist­vánná. Akácmézből többre számítottak a Hasznos és Pásztó környékére telepített 40 család­tól, így a kisebb mennyiség drágítja az árut. Kétszáz forint alatt nem szabad eladni kilóját, hiszen magas az önköltség, csak a méhek szállítása került 10 ezer forintba - vélekedett. Egy másik termelő amiatt kesergett, ha egy tételben elviszi tőle a termést a felvásárló, csak hóna­pok múlva látja viszont pénzét.- Ennek oka, hogy a mézvá­sárló cégeknek kicsi a forgótő­kéjük - válaszol ebbéli érdeklő­désünkre Fazekas Gyula, a Mel- lifera Kft. termékmenedzsere. Gödöllői vállalkozásuk az egyik legnagyobb mézexportőr, és bi­zony, ők is gondban vannak, a gyenge-közepes termés miatt. A kifizetésekről hozzáteszi: a ter­melők szeptembertől februárig jöhetnek a pénzükért, és amennyiben valaki tud várni, Tapasztalat: több látogató, kevesebb méz havonta emelkedik az összeg. Az akácméz felvásárlási árát 180 forintban jelöli meg, ajánla­tát tekintve feltehetően engedé­kenyebb lesz még egy-egy al­kuhoz. Már csak azért is, mert a kis­tételű értékesítésnél az akácméz ára a 250 forint felé „kacsintga­tott”, míg a vegyesméz kilo­grammja 150 forint körül moz­gott. S ha már a standoknál tar­tunk: a méz kapcsán sok egyéb is megvásárolható volt. Méhé­szeti eszközök, mézből készült megannyi édesség, és oktató­film az anyanevelésről, vala­mint a mesterséges megtermé­kenyítésről. Egy másik video­kazettán az 1993-as pekingi mézkiállítás eseményei látha­tók. amit a Magyar Méhész Egyesületek Országos Szövet­sége kínált, vitrinjében pedig a glóbuszt gyűjtötte össze külön­böző mézfajtákból. Kicsiny exporttámogatás ide, távol-keleti „feketeméz” oda, a méhészek szombaton önfeledt percekre is vágytak. S ha már terjed a szépségkirálynő-válasz- tás őrülete, ők sem akartak ki­maradni. A mézkirálynői címért végülis tizenhármán vetélked­tek, és a bájos megjelenésen túl a szakma egyszeregyéből is „vizsgázniuk” kellett. A külcsíny és a szakmai jár­tasság figyelembevételével az ország első mézkirálynője a tö­rökszentmiklósi Molnárné Nagy Eszter lett. A koronázási ceremóniát Kis Zoltán mellett Magyar Levente polgármester végezte. Lazányi József Fotó: Mészáros Origó koncert telt házzal a Tisza-tó partján (Folytatás az 1. oldalról) Origó zenekartól. A bizo­nyára sokak számára ismerősen csengő nevek (Urbán Gábor dob, Szentmiklósi Csaba gitár, Rigó János, Szőke Csaba, és vendégként Lukács Imre billen­tyűsök, a félelmetesen jó torkú énekes Balogh „Cica,, László és a zenekar vezetője, egyben a basszus hangok birtokosa Öl- vedi János) akár garanciát is je­lenthetnek a sikerre. A „Nyegle” becenévre hallgató zenekarfőnök mint hivatásos „Bercsényis” katona egyébként már túl van a tízezredik ejtőer­nyős ugrásán. Pénteken este Abádszalókon mutatta be a so­ron következő 10139-et a szín­padon egy „lengyel piacos” esernyő segítségével. Az önfeledt szórakozást időnként azonban egy-egy né­hány perces komolyság szakí­totta meg. A meghívott sporthí­rességekkel Lengyel György (műsorvezető és a „No drog” programsorozat fő szellemi szponzora) beszélgetett a kábí­tószerezésről. Természetesen a sportemberek kivétel nélkül el­ítélik a narkót, helyette min­denképpen a testedzést ajánlják a fiataloknak. Az est sztárven­dége Sztojan Ivkovics „centerki­rály” néhány magyar szóba tö­mörítve a kérdéssel kapcsolatos véleményét eképpen fogalma­zott: „Drogot ne, sportoljatok!” Bemutatkozott továbbá egy olyan ifjú hölgy is, akinek már tapasztalatai vannak a kábító­szerezés terén. Közreadott gon­dolataiból világosan kitűhetett minden jelenlévő számára az, hogy a kétes értékű „élvezetért” A népszerű kosárlabdázó Ivko­vics volt az egyik sztárvendég. milyen súlyos árat is lehet fi­zetni. Ő azonban már évekkel ez előtt mérlegre tette az „anya­got” és a saját és magzata életét. Szerencsére az ő esetében - re­méljük véglegesen - az utób­biak javára dőlt el a küzdelem. Még mielőtt teljesen meg­komolyodott volna mindenki, a zenészek ismét a húrokba csap­tak, hiszen műsorba „csempé­szett” - sajnos aktuális - mon­danivaló mellett a lényeg azért a jó hangulat volt. Akik a színpadon így, vagy úgy, de megfordultak, azok gondoskodtak arról, hogy ebben ne legyen hiba. Aki ott volt a zsúfolásig telt nézőtéren felhőtlenül szórakoz­hatott és talán még akkor eldön­tötte, hogy legközelebb is „sze­rencsét próbál”: jövőre, ugyan­itt. Horváth Győző Karadzic ismét nemet mondott Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője szombaton meg­erősítette, hogy nem fogadja el változtatások nélkül a Bosznia fel­osztására vonatkozó legújabb nemzetközi tervet. Az ENSZ-főtitkár megbízottjával, Thorvald Stoltenberggel foly­tatott palei tárgyalásai után Karadzic kijelentette: Jelenlegi formá­jában nem fogadhatjuk el a nemzetközi összekötő csoport által ki­dolgozott rendezési tervet. A palei rádiónak nyilatkozó politikus hozzátette: Stoltenberg azért utazott Boszniába, hogy elfogadtassa a tervet, erre azonban sem a kormány, sem pedig a parlament nem hajlandó. Biztos va­gyok abban, hogy a boszniai szerbek népszavazásának is hasonló lesz az eredménye - hangsúlyozta. A boszniai szerbek újabb elutasító válasza minden bizonnyal a Belgrád-Pale viszony további romlását hozza majd magával, s egyre valószínűbbé teszi, hogy az Egyesült Államok felkéri az ENSZ-t a boszniai muzulmánok elleni fegyverszállítási tilalom fel­oldására. Bili Clinton elnök ugyanis a napokban bejelentette: ha a szerbek október 15-éig nem mondanak igent a tervezetre, akkor in­dítványozni fogja az embargó eltörlését. Slobodan Milosevic szerb elnök a rendezési terv elfogadására igyekszik rávenni a boszniai szerbeket, s a palei „nem” miatt bloká­dot hirdetett a boszniai „Szerb Köztársaság” ellen. (MTI) Megtekinthetők Abádszalókon Népviseletbe öltöztetett babák Akvarell Biennálé Immár tizennegyedik alka­lommal rendezik meg Egerben az Országos Akvarell Bienná- lét. A szombaton megnyílt tárla­ton ezúttal 142 művész 240 festményét állították ki az Ifjú­sági Hájban. , Mint az ünnepélyes megnyi­tón eHiángjsott: a bietohálé iránt évről évre egyre nagyobb érdek­lődés mutatkozik. Az idei kiállí­tásra 200 művész jelentkezett, akik 700 vízfestményüket nyúj­tották be a zsűrinek elbírálásra. Katona Józsefné, a város alpol­gármestere annak a reményének adott hangot, hogy az 1995-ös költségvetésben lesz pénz az úgynevezett Tábornok Ház fel­újítására, és 1996-ban már ez az épület adhat otthont a Nemzet­közi Akvarell Biennálénak, ké­sőbb pedig egy állandó vízfest- mény-kiállításnak is. A meg­nyitó végén átadták a biennálé díjait. A kiállítás szeptember 13-áig tekinthető meg az egri Ifjúsági Házban. Ezzel egyidejűleg a magyar akvarell történetét be­mutató tárlat is várja a látogató­kat a Vármúzeum gótikus palo­tájában. (MTI) Abádszalókon még nincs há­rom éve annak, hogy a helyi Kovács Mihály Általános Iskola tanulói Steigauf Józsefné ta­nárnő irányításával olyan mun­kába kezdtek, melynek híre már jóval túljutott megyénk hatá­rain: a kislányok először otthoni babájaikat öltöztették fel korhű, népi viseletekbe, míg a fiúk népi játékokat gyűjtöttek, il­letve elevenítettek fel szüleik, nagyszüleik elbeszélése alap­ján. Három év nem nagy idő, de már elmondható, hogy a hobbi­szintű tevékenységük művészi szintre fejlődött. Erről beszélt dr. Kasuba Já­nos országgyűlési képviselő is, amikor szomaton 17 órakor a szalóki iskola aulájában meg­nyitotta azt a babakiállítást, amelyet főleg a szakkör tagjai­lehetőségek rejlenek az ilyen jellegű kiállításokban, hiszen a népviseletbe öltöztetett babák történelmünk egy-egy szeletét adják vissza nekünk” - emlí­tette a képviselő. Valóban! A több mint száz színpompás „babaremekmű” elvitt bennünket a matyóföldre, megismertette velünk a palóc emberek kultúráját, a babák jó­voltából egy kicsit Szalókra köl­töztek a csángók, székelyek és a felvidéki magyarok. Nyugodtan elmondható ma már tehát, hogy ez a szalóki ba­bakollekció érték. Olyan kincs, melyre határainkon túl is felfi­gyeltek már. Nem véletlen az sem, hogy a Református Püs­pöki Hivatal, a GÖTZ baba­gyár, a mezőkövesdi Népművé­szeti Szövetkezet, a Hubertus Vadásztársaság, a Pannónia Szőrmegyár, a Szerencsejáték Rt. és több abádszalóki szövet­kezet és szervezet, valamint magánszemélyek támogatják ezt az immáron tudományos alapossággal irányított, szerve­zett hagyományőrzést. A szalóki gyerekek tervei közt szerepel, hogy elkészítik az összes magyarlakta terület korhű öltözetű babáit a közeljö­vőben. Várják, igénylik tehát a további segítséget. PM. PANORÁMA * PANORÁMA * PANORÁMA * PANORÁMA Gorbacsov nyugdíja „Mutáns” dió Havi 2000 rubel nyugdíjat is kap Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök, miközben Oroszországban a minimális nyugdíj összege 28 ezer rubel, és 1 dollár már 2100 rubellel egyenlő. Minderről maga Gorbacsov tájékoztatta a bolgár közvéleményt abban a terjedelmes interjúban, amelyet Dimitrina Gergova bolgár újságírónőnek adott. A volt szovjet államfővel készített interjút folytatásokban közölte a Trud című szófiai napilap. Gorbacsov egyebek között elmondta, hogy - bár személyi jogon nyugdíjat is kap - nem tekinthető igazán nyugdíjasnak, hiszen a róla elnevezett alapítvány elnökeként dolgozik tovább. Az orosz fővárosban egy háromszobás lakásban él feleségével és 83 éves édesanyjával együtt. A FÁK vezetőségének döntése alapján egy villát is biztosítottak Moszkva környékén a családnak, s továbbra is megilleti Gorbacso- vékat a különleges személyi védelem. Gorbacsov elmondta, hogy már saját autója is van, a Volskwa- gennél tett látogatásakor a gyár munkásaitól két autót is kapott, egy Hyundait pedig a dél-koreaiaktól. (MTI) Nem a kitartó orvosi kutatá­sok eredménye, hanem egy ka­nadai háziasszony felfedezése: a dió kiváló fogamzásgátló, ha gumióvszer van benne. Tracy Chalcraft bukkant ilyen dióra, amelyet a fiának nyitott fel, de amelynek „belsejét” inkább magához vette, s a boltba men­ten visszavitte. Az egyik pénz­tárosnő számára nem bizonyult kemény diónak a megfejtés: a szomszédos szexboltban dióki­szerelésben is árulnak gumióv­szereket, onnan hozhatta, vagy csempészhette egy tréfás kedvű vevő a normális diók közé a „kakukktojást”. (MTI) Valakinek talán el kellene vállalnia Valakinek talán el kellene vállalnia. Elképzelem, ahogy pironkodva előlép, állát mel­lére szegezve tekintetével a cipő orrán matat, aztán reb­benő kezével lassan az ég felé mutat és halkan azt suttogja: én voltam ... Aztán nyakát behúzva óvatosan körülnéz és szaporán, idegesen pislog, várja a hatást. Mi pedig néz­zük, nézzük csendben, fenn­akadt szavú hökkenetben, ahogy ott áll, jelentéktelensé­gének teljes valójában. Ott áll az áruló. A Geréb. A fekete bárány, a bűnös. És ek­kor mi - egy fél lépés hátrá­nyának kikezdhetetlen bizton­ságában - végre felüvölthe- tünk. Fél lábon ugrálva, átokragörbe ujjal mutogatha­tunk rá. Gyűlöletünket, elhi­bázott számításunkat, kom­mersz konyakba fulladt terve­inket, elhullajtott szerelmein­ket, egész, egész elhibázott életünket mind-mind odakiált­hatjuk neki a hangosnál is hangosabban - merthogy el­vállalta. De ebben a hangzavarban, kárálásban, vartyogásban, jaj­ban és panaszban, öblös zörej­ben egyszerre csak felsejlik a megbocsátás hangja. A gátat törő indulat, gyűlölet feszült­sége mögött az együttműkö­dés, a feléledés hullámai rin- ganak . . . S hogy mit kellene megbo­csátani? Ezt itt. Ami van. Meg ami volt. Mindent. Tudom, hogy nem könnyű. Adenauer például elvállalta. Feltette a kezét és azt mondta a világ­nak: Uraim, mi vagyunk a hu­nyok! Nácik, bűnösök, mi va­gyunk a gonosz zsákos ember! Mi németek... És nem volt mese! Fekete bárány, megbé­lyegzett ember lett a roham­osztagos házmester, de az el­lenálló péksegéd is. Nem volt különbség. Legalább is Né­metország nyugati felén. Ke­mény menet volt: Németor­szág meg is roggyant. Iszonya­tos lehetett Auschwitz után németnek lenni, amikor az ember halálfejes árnyékot ve­tett. Bölltől (is) tudjuk: azokban az időkben tele voltak az újsá­gok apróhirdetéssel - min­denki el akart költözni a hon­ból, mindegy, hogy hová, csak el, el az átkozott földről, el a négy égtáj felől vádlón me­redő ujjak elől, akár az ürge­' lyukba is .. . Aztán lassan, évek alatt feldolgozták a trau­mát. A vádlón meredő ujjak is le-lekomyadoztak. A németek pedig fizettek. Maguk és má­sok helyett is. Nem volt bűn­bakkeresés, elhárítás, hogy én, én nem, én soha, én már a böl­csőben is ... a germán szel­lem egyszerűen - önként sa­rokba állt és bűnhődött. Kol­lektiven, keményen. Az ered­mény - ma - ismeretes. Valakinek talán nálunk is el kellene vállalnia. Hogy mi is ujjal mutogathassunk rá és be­írhassuk a nevét a gittegylet nagykönyvébe: csupa kisbetű­vel. Hogy boldogan átmehes­sünk a túlsó oldalra, ha szem­bejön velünk az utcán. Hogy acsarkodhassunk és kí- gyót-békát kiálthassunk rá, vá­logatott szemenszedettsége- ket, hogy ..., hogy múljon el végre az átok, enyhüljenek a görcsök, hagyjuk a pokolba az elhárítás stratégiáit, az egyéni túlélés szánalmas taktikáit, hogy végre mi is pontot tehes­sünk arra, ami volt és arra fi­gyelhessünk, ami van, hogy együtt tehessünk azért, ami lesz. Mert igazi konszenzus csak így lehetséges ... I

Next

/
Thumbnails
Contents