Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-13 / 190. szám

1994. augusztus 13., szombat Nézőpontok 5 Szombati jegyzet e* Tetthelyek a végeken- Jöjjön csak ki, megmutatom magának az önkormányzat tetthelyeit. Mi az amit nem csi­náltak meg, elhanyagoltak. Ezekről írjon! - fa­kadt ki a megye egyik kisközségének polgára, aki szókimondásáról, a helyi hatalmat bátran - egyesek szerint intrikus módon - bíráló közéleti magatartásáról ismert faluszerte. Kimentem és sorra jártuk a tetthelyeket, amelyek nagy része bizony nem a szebbik oldaláról mutatta be a te­lepülést. Kaptam aztán a tetthelyekre való ide­genvezetés mellé az informátori szerepre ön­ként ajánlkozó újdonsült ismerősömtől olyan panasz-zuhatag szóáradatot is a helybéli pol­gármester és jegyző „viselt dolgairól”, hogy ha annak csak a fele, mint igazság bebizonyo­sodna, bizony megkérdőjelezné a képviselőtes­tület hiteles működését. Nem egyedi jelenség ez, amit tollhegyemre tűztem. Az utóbbi időben gyakrabban járom a vidéket, többet beszélgetek az ott élőkkel. Számtalanszor tapasztalom a helybéli polgárok negatív viszonyulását az önkormányzathoz, polgármesterekhez. Jószerivel csak a rosszról beszélnek, megfeledkezve azokról a jól lehet nem látványos fejlesztésekről, amelyeket ugyanaz a polgármester vezényelt le, akit ők most fekete báránybőrbe bújtatnak, s aminek révén azért a falujuk is gyarapodott. A negyven utáni négy év minden titkolt, vagy kimondott várakozás ellenére - a könnyebb élet tekintetében - nem váltotta meg a városokat sem, de legkevésbé a vidéket. Ez is oka lehet annak a tengernyi negatív érzelmi-lövedéknek, indulatnak, ami a helyi önkormányzatok köz- tisztviselőit veszi célba nap mint nap. Én azonban más, aggasztóbb jeleket látok. Ahol a helyi hatalom megszemélyesítői túlontúl is „fenn hordják” az orrukat, nem mennek az emberek közé, nem tartanak megfelelő gyakori­sággal falugyűléseket, fórumokat, egyfajta „ha­ragszom rád”-ot játszva lekezelik a polgártársa­ikat, mert azok esetleg tanulatlanabbak, tájéko­zatlanabbak, értetlenebbek, sokadjára sem akar­ják tudomásul venni, hogy elfogyott a segélyke­ret, nos, ezeken a településeken a pénzhiány okozta közállapotoknál sokkal veszélyesebb helyzet alakulhat ki. Az emberi kapcsolatok lát­hatatlan hálózata sűrűsödhet bármikor kifakadó gennyes pattanássá. A közszolgálat, a hiteles politizálás egyik legfontosabb ismérve, a tisz­tesség sérül e helyeken. Mert a felkészültség, hozzáértés, az önkormányzati munkához alap­vetően szükséges ugyan, de tisztesség nélkül önmagában kevés. Miért nagyon időszerű most erről'beszélni? Közelednek a helyhatósági választások. No­vember végén, vagy december elején új képvi­selőket, polgármestereket - természetesen a ré­giek is lehetnek újak, ha rájuk voksolunk - bíz­hatunk meg közügyeink gyakorlásával. S mivel e ténykedésünk is igazolja, hogy nem „aláren­deltjei”, hanem birtokosai, részesei vagyunk az állami hatalomnak, érdemes kinek-kinek körül­nézni a háza tájékán. Ki jöhet számításba, akit ismereteink alapján jó szívvel bátorítha­tunk, küldhetünk a közügyek embert- próbáló csatameze­jére. Ugyanakkor a jelöltség vállalása, elegendő ambíció megléte esetén is nagy feladatot, fele­lősséget jelent. Egy egészséges korteskedéssel párosuló képviselői és polgármesteri többes je­lölés megpezsdítheti a település életét. Elég ha csak arra gondolunk: a megmérettetés átgondol­tabb programok összeállítására sarkallja az ön- kormányzati választáson indulókat. A helyi közállapotok fejlettségét tükrözi a vá­lasztások lebonyolításának mikéntje. A szava­zással a választópolgárok mintegy átadják ha­talmukat közhatalmi képviselőiknek. Ezért nem sokkal a választások időpontjának köztársasági elnök általi kihirdetése előtt - amikortól indul­hat a jelöltállítás - már nem azon kell rágódni egyes településeken, hogy miért nem jó a pol­gármester, hanem az új személyén kell tömi a fejünket. Feltéve, ha felelősen gondolkodunk lakóhelyünk jövőjét illetően. A minap mondta az egyik polgármester: „Teljesen kifárasztotta a négyéves sziszifuszi munka az egész testületet. Nem csodálkozom, ha többségük nem indul újra képviselőként. "- Valóban: jelen voltam én is sok órás, fárasztó, testületi üléseken. Nem mindenki alkalmas e szerepkörre, amelyben egy kicsit más ember lesz, mint korábban volt. Időnként nemet kell tudni mondani, kudarctűrőnek, jól alkalmazko- dónak, érvelésre ellenérvet szembesítő, fejlett vitakultúrával rendelkezőnek, a nyilvánosságot természetes módon felvállalónak kell lenni. A pontos helyismeret, a valóságos igények, gon­dok számontartása ugyanúgy nélkülözhetetlen, mint a fokozott igénybevételhez szükséges jó egészségi állapot. S ha mindez meg is van a képviselőkben külön-külön, ott a nagy kérdés: hogy megy együtt a csapatmunka? Ami jószeri­vel csak a választások után, az első közös dön­téseket követően derül ki. Mivel jegyzetemben a tízezer lakosnál kisebb településekről írtam elsősorban - ahol a kislis- tás választási rendszer működik majd -, idekí­vánkozik: a képviselőijelölt-állításhoz, vagyis hogy valaki a szavazólapra kerüljön, a település választópolgárai egy százalékának ajánlása már elegendő. Például ezer választó esetében tíz ■személy. A-polgármesteri jelöléshez három szá­zalék szükségeltetik. Lényeges még: jelölteket a pártokon kívül társadalmi szerveződések, ér­dekvédelmi egyesületek is állíthatnak. Az ön- kormányzati választások idejére remélhetőleg a megye minden települése tetthellyé lényegül. Az ott élő polgárok aktív, cselekvő tetthelyévé. (2­V éget ért a dinnyeszezon? Horváth Tibor csányí dinnyés Jászjákóhaima ha­tárában, Kapitányréten bé­relt 22 hold földet, ahol el­sősorban görögdinnyét, sárgadinnyét és uborkát termesztett. A termés kö­zepesnek mondható, mivel az esőzés későn érkezett meg, s így ugyan jó minő­ségű dinnye termett, csak kevés. Úgy néz ki, hogy le is fu­tott a dinnyeszezon. Mint megtudtuk a házigazdától, jövőre szeretnének újra ide jönni, s lehet hogy nagyobb területet bérelnek. A ter­mést Budapesten, Hevesen, és a Jászságban terítették. Képeink a napokban ké­szültek a Horváth családról. Horváthné Marika savanyúságot tesz el a kis dinnyékből Szállításra előkészület - felkerül a dinnye a teherautóra Amikor a kultúra és a gazdaság összetalálkozik Még egyszer a csángó fesztiválról Beszélgetés a Jászság Népi Együttes művészeti vezetőjével Augusztus 5-től 7-ig immár negyedik alkalommal rendezték meg Jászberényben a csángó fesztivált - amelyre körülbelül 25 ezren látogattak el. A kultúra és a gazdaság - jó értelemben vett - összefonódásáról beszélgettem Papp Imrével, a Jászság Népi Együttes művészeti vezetőjével. Sok embert vonzott a látványos felvonulás- A kultúra értékei rendkívül fontosak, de ezeknek a bemuta­tása anyagi támogatás nélkül le­hetetlen. Az idén a csángó fesz­tivált ideális körülmények kö­zött tudtuk megrendezni: az idő is kedvezett nekünk, de a hely is nagyon jónak bizonyult - bebi­zonyosodott, hogy a jászberényi Margit-sziget az ilyen és ha­sonló rendezvények lebonyo­Magyar Levente polgármester lítására rendkívül jó lehetőséget ad. A hatalmas érdeklődés azt mutatja, hogy ez a fesztivál a városé, a jászberényi polgárok szívesen mennek ki a fesztivál rendezvényeire - magukénak érzik. De ugyanígy magukénak érezték a rendezvényt a jászebe- rényi képviselő-testület tagjai is. Nagyon fontos, hogy ez a példaértékű támogatás, amit a város képviselő-testülete adott ehhez a fesztiválhoz, jó alapot ad arra, hogy az elkövetkezendő időkben a szponzorok számát tudjuk növelni. Rengeteg segít­séget kaptunk a Peter Pan Kft.-től, illetve annak ügyve­zető igazgatójától Hagyó Mik­lóstól - ez a cég egyébként a Jászsági Népi Együttes állandó támogatója is. Országgyűlési Hagyó Miklós képviselőnk, dr. Kiss Zoltán se­gítségével támogatónk lett Gi- lián József cége a Gilián Rt. Meg kell említenem a Jászsági Építőipari Szövetkezetét, amely a fesztivál infrastruktúrájának a megteremtéséhez adott nagyon nagy segítséget. S természete­sen a már említett jászberényi képviselő-testület, akik több mint 70 százalékban támogatták a rendezvénysorozatot, s a Jász­ság Népi Együttes Alapítvány, amely művészeti és szervezői munkával segítette a fesztivált.- A gazdaság nem csak szponzorok formájában jelent meg a csángó fesztiválon . . .- Új színe volt ennek a fesz­tiválnak a Jász Expo. Már most, ebben az évben - ha nem is olyan mértékben, ahogyan sze­rettük volna, de - megjelent a gazdaság, a piac a fő támogatók segítségével. így a Peter Pan Kft. állított ki, aztán a Gilián Rt., a jászberényi Elektrocoop. A Nováti János Gazdaegyesület - a jól ismert Bálint György fő­iskolai tanár vezetésével - gaz­daképző program bemutatására vállalkozott - háromnapos szakmai programmal gazdagí­tották a fesztivált. A lényeg: a kulturális értékek mellett - ah­hoz, hogy életképessé tudjuk tenni a rendezvényt - be kell vonni a gazdasági értékeket. Olyan méreteket öltött ez a fesztivál - kulturálisan nemzet­közi, s remélem, hogy jövőre gazdaságilag is az lesz -, hogy már az idén szeptemberben el kell kezdeni a jövő évi fesztivál előkészületeit, a szervezést. Természetesen a gazdaságot és a piacot csak abban az esetben tudjuk bevinni a fesztivál ren­dezvényeibe, ha a kiállítókat érdekeltté tesszük.- És miért éri meg egy cég számára, hogy kiállítson egy ilyen jellegű fesztiválon?- Azért, mert 20-25 ezer em­ber, sőt egyes becslések szerint több is részt vett ezen a fesztivá­Szekeres Imre Ion, s nem csak hazai, hanem külföldi érdeklődés is van. Ha kellő mértékben és időben elő­készítjük, akkor ez a fesztivál a kulturális értékek bemutatása, ismeretterjeszető hatása mellett piaci lehetőséget ad a vállalko­zóknak. Ezt a piaci lehetőséget kell okosan felkínálni. Ezt a ket­tőt szorosan együtt kell az elkö­vetkezendő időkben megolda­nunk, együtt kell szerveznünk, együtt kell megvalósítanunk - mert a munka csak ebben az esetben hozza meg a gyümöl­csét. A gazdaság, a piac irá­nyába mozdul el az egész ren­dezvény. Ebben úttörő szerepet vállaltak mind a képviselők, mind a szervezők. Dr. Kiss Zoltán- Nem félnek az önkormány­zati változásoktól? Attól, hogy az új önkormányzat már nem úgy fog viszonyulni, mint a mos­taniak?- Ez egy rendkívül jó kérdés. Azért nem félünk, mert ennek a fesztiválnak a szervezése csa­patmunka. Hála istennek, elég sok segítőtársam van ebben, s mint említettem: a képvi­selő-testület máshogyan nem állt volna a fesztivál mellé, csak úgy, hogy ők is fontosnak tar­tották ezt az ügyet. Az önkor­mányzati választások eredmé­nyétől függetlenül ez a csapat­szerveződés már megindult. Úgy gondolom, hogy ennek a csapatmunkának - függetlenül az őszi választásoktól - meg lesz az eredménye, mert az új vezetésre is legalább olyan ha­tékonyságot gyakorol a feszti­vál rendezősége, hogy semmi­féle esemény nem zavarhatja meg. S mindezt azért nem, mert mindenütt szakemberek van­nak.- Ha mérleget kellene vonni a fesztiválról, hogyan tudná megfogalmazni az eredménye­ket?- Törekvéseink azt erősítet­ték, s erősítik továbbra is, hogy ne legyenek szigorúan meghú­zott határok, ugyanakkor a hatá­Kuncze Gábor beszédet mond rok maradjanak ott, ahol van­nak, de ezek minél könyebben átjárhatók legyenek. Ezt a kul­turális és a gazdasági kapcsola­tok erősítésével lehet elérni. Úgy gondolom, ehhez Jászbe­rény is letett egy téglát. Olyan csodálatos értékeink vannak, nekünk, magyaroknak, s a velünk együtt élő népeknek, amelyek a Kárpát-medencén kívül szinte páratlanok. Egy­részt azért, mert rendkívül szí­nesek, rendkívül gazdag motí­vumkincsre épülnek — akár a tánc, a zene, a viselet. S azért ilyen gazdag, mert a magyarok évszázadok óta együttéltek, él­nek más népekkel. így kell fel­fogni az egész kisebbségi kér­dést. Én természetesen magyar­nak vallom magam. Ahogy Az élő népművészet szoktam mondani: Széchenyi után a második legnagyobb ma­gyarnak. Én azt kívánom, hogy minden honfitársam így gon­dolkodjon, hogy ő a második legnagyobb magyar, mert akkor meg van a lehetőség, hogy tesz is annak érdekében. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a szomszédom értékeire is odafi­gyelek. Ez a kettő szervesen összefügg egymással. Nem sza­bad csak az egyiket, vagy csak a másikat kiragadni.Egymásra ha­tottak a kultúrák, egymástól vet­tek át motívumokat: ezt tette a szerb, ezt tette a román, a ma­gyar. Ez teszi az egészet csodá­latossá, s e miatt vannak a kü­lönbözőségek, de ugyanezért lehet a kultúrák bizonyos ele­meiben hasonlóságról beszélni. Ezt akarta és akarja bemu­tatni a csángó-, illetve kisebb­ségi fesztivál, melyre terveink szerint a jövőben távolabbi ré­giók képviselőit is szeretnénk meghívni. Cs. Csáti Réka

Next

/
Thumbnails
Contents