Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-09 / 186. szám

1994. augusztus 9., kedd 7 Jászsági körkép Tart még a haragszomrád Új helyen a bútorbolt Az előzmények: egy vállal­kozó bútor boltjának helyiséget bérel az áfésztől Jászapátiban. Idővel ez utóbbi meggondolja a dolgot, kiadja egy iskolának a bérleményt. A vállalkozó nem hajlandó kiköltözni az áfész ál­tal kért három hónap alatt, mert egy jogszabály alapján úgy véli, egy év a felmondási határidő. Az áfész ugyanakkor azt mondja, a 3 hónapot már akkor elfogadták, amikor aláírták a szerződést, hiszen azt úgy szö- vegezték. Múltkor azzal fejeztük be a bútor bolt költözésével kapcso­latos írásunkat, hogy reméljük, nem fajul el a vita. Nos, nem fa­jult el, sőt, megoldódott a kér­dés. Mivel az időközben új helyre áttelepült, Bagi Jenöné vezette bolt délben zárva volt, ezért előbb a helyiséget bérbe adó áfészhez mentünk. Ott Nagy László elnök azt mondta, nem jószántukból biztosítottak új he­lyiséget, sokkal inkább a 200 diák elhelyezésének gondja ve­zérelte őket, hiszen a bútorüzlet helyét a szakmunkásképző fog­lalja el már szeptembertől, és addig még az átalakításokat is el kell végezni. Különben is; mi csak addig kellünk a Baginének, amíg fel nem építi saját magának a be­mutató termét, aztán rövid idő múlva felmondja a szerződést - mondta az elnök. - Azt, hogy új helyre kerüljön, meg lehetett volna előbb is oldani, ha feljön hozzánk és tárgyalunk. Ő azon­ban inkább ügyvédhez fordult - fejezte be Nagy László. Délután már be tudtunk térni a volt ruházati áruház helyén levő boltba, nyitva tartanak. Baginé elmondja, úgy lett elin­tézve az ügy, hogy a polgármes­teri hivatalhoz őt és Nagy Lász­lót is behívatta a jegyző, akinek jelenlétében kellett megegyez­niük. Nagy László 1995 de­cember 31-ig adta ki ezt az új helyiséget. Ugyanakkor bíróságra került a kettejük közötti összezördü­lés, minthogy Baginé szerint az áfész birtokháborítást követett el azzal, hogy kikapcsolta a vi­zet és a villanyt, míg az áfész szerint Baginé szerződést sze­gett, hiszen az előző helyről nem költözött ki határidőre.- Nem vet jó fényt egy kisvá­rosra, ha megszűnik egy boltja. Végül is miért kellene megszűn­nie egy üzletnek, ha nincs csőd­ben. Segíteni kell egymást és nem a víz alá nyomni a gyen­gébbet. És az sem igaz, hogy én nem akartam a Nagy Lászlóval be­szélni. Leveleket tudok mutatni, amiben másik helyiséget kér­tem, vagy legalább hosszabb felmondási időt, de ők mindent elutasítottak. Mi ebből élünk, nekünk ez a kenyerünk. Nekünk ez a bolt létszükséglet. Viszont az iskola? Miért nem csinált itt iskolát? - mutat körbe Baginé.- És ne olyan embertől ve­gyék el a munkát, aki szeret dolgozni. Engem nem vinne rá a lelkiismeret, hogy valakit az ut­cára tegyek, márpedig két em­ber ezt akarta velem megtenni - céloz az iskolaigazgatóra és az áfész-elnökre Baginé. Már belül is árkolnak Mi újság, mióta nem jártunk? - tettük fel a kérdést Szikra Fe­rencnek, Jászár okszállás polgármesterének. És ő kapásból vágja: - Elkezdődött a város belső gázhálózatának kiépítése. A jászágói úton kezdték a hálózatépítést a kecskeméti Triplex Kft. dolgozói, mert a Közúti Igazgatóság ezt követően felújítja az utat. Aztán a be­ruházás folytatódik a Rákóczi úton, vagyis Visznek felől jövünk be a város főtere felé, és megyünk a vámosgyörki határra kifelé, majd a Kossuth és a Jászberényi ut következik. Közben pedig folyik a má­sodik ütem előkészítése. Én úgy gondolom, hogy ebben az évben a város felében a belső hálózatot meg tudjuk csinálni. Gáz persze még nem lesz benne, mert a MÓL Rt. a Nagyfügedtől Jászdózsáig húzódó nagynyomású rendszert és a gázfogadó állomást csak 1995 április 30-ára adja át. A város másik részében jövő tavaszra, nyárra készül el a munka. A teljes beruházás 95 millió forintba kerül. Most megy az OTP-hitel felvétele; 80 milliót veszünk fel. A többi lakossági befize­tés. Eddig körülbelül 700 család fizetett be, de remélem, 1500 körül lesz a gázigénylések száma a 3600 lakóház közül. Most már nem 40, hanem 60 ezer a befizetendő összeg, de csak 20 ezret kell előre le­tenni, és egy év kamatmentes törlesztést tudunk adni. Ha a 80 millió hitel futamidejét teljes egészében kivárjuk, 150 milliót kell visszafizetnünk. Nagyon reméljük, hogy különböző tá­mogatásokból kapunk pénzt, és ezzel csökkenteni tudjuk a felvett hi­te! nagyságát - gondolt a biztatói?) jövőre a polgármester. Árkok hálózzák be Árokszállást Az oldalt készítette: Tóth András A mezőgazdaság jelene katasztrofális „Tizenegyszeres kiváló szö­vetkezet” - hirdeti a fémből ké­szült, időtálló felirat a jász- szentandrási Haladás Szö­vetkezet központi irodájának homlokzatán. De mi lett belőle, hogyan állnak most? - érdek­lődtünk a szövetkezet igazgató­ságának elnökétől, Bállá Nán­dortól.- A szövetkezet a rendszer- váltás előtt 100 ezer aranyko­rona értékű földterületen gaz­dálkodott - kezdi mondandóját az elnök. - Az ezt követő idők megadták a lehetőséget a kivá­lásokra, de a tagság nagy része úgy döntött, nem széled szét, a törvény adta joggal élve átala­kulunk. Aki ki akart válni, az ki­vált: a 600 tag közül heten tet­ték meg ezt a lépést. A hét sze­mély közül öttel sikerült meg­egyezni, kettővel perben állunk. Az átalakulás során a tevékeny­ségi körök maradtak, a földdel kapcsolatos törvényi eljárások (kárpótlás, részaránytulajdoni földosztás) azonban idén meg­történtek. Ennek kapcsán a szö­vetkezet a földterület tekinteté­ben óriási veszteséget szenve­dett: a 100 ezer aranykoronából összesen - amit bérleti szerző­déssel művelünk - 37 ezer aranykorona terület maradt. Ez azt jelenti, hogy a szántóterület 40 százaléka maradt csak meg, a 400 hektárnyi erdő mind elke­rült a fennhatóságunk alól, a 140 hektárnyi szőlőből 40 került egyéni művelésbe. Vagyis a va- gyonosztozkodáskor minimális volt a kilépő, viszont a további folyamatok során már máskép­pen gondolkodtak az emberek. Ettől olyan helyzet állt elő ez év közepére, hogy termelőalap­jaink beszűkültek, vagyis szer­kezetében azt a nagyüzemi ter­mesztést, ami korábban jellem­zett minket, ma már csak erősen leszűkített formában tudjuk megvalósítani. A szántóterület elvesztésével alapvetően a ta­karmányszükségletet nem tud­juk fedezni ahhoz az állatmeny- nyiséghez, ami eddig volt, így mindenképpen le kell szűkítem a sertéstenyésztésünket. Sertés- ágazatunk valamikor 10 ezer Bállá Nándor sertést tudott tartani, tavaly már csak 4-5 ezer között volt az állomány, idén pedig még ala­csonyabb szintre akarunk menni, mert a takarmányt nem tudjuk magunknak megtermelni, vásárolni pedig drága. Húsüzemünk kapacitása tö­redékeiben kihasznált csak. Ez a saját sertésállományunk le- csökkenése miatt is van, más­részt nagyméretű sertéslét- szám-csökkenés van az ország­ban; napjainkban sertést sze­rezni borzasztó nehéz. A kör­nyékből szinte nem is lehet. Mi is a Dunántúlról, Komárom környékéről vásárolunk állatot! Van még tehenészetünk, ami sose volt nagy. Négyszáz szarvasmarha van; évente 7-800 ezer liter tej termelését jelenti. Mi a Jásztejjel vagyunk kapcsolatban. Nem is az állat­létszám a lényeges ebben az összefüggésben, hanem a tőke­arány magában a cégben. Szövetkezetünk valamikor hí­res volt kertészetéről. Csakhogy a kertészeti kultúrák termesz­tése 4 éve visszaesett. Elsősor­ban a paradicsomra gondolok. Ennek az az oka, hogy a Debre­ceni Konzen’gyár felszámo­lásra került. Az utolsó, úgy­mond eredményesnek tűnő ter­mesztési évben 13 millió forin­tot veszítettünk a De-Ko Rt.-nél, amiből nemigen tudunk már profitálni, a peres eljárások so­rán a sokadik helyen várjuk a pénzünket. Ezután meg is szűnt a termelési kedv, és mi sem mer­tünk ilyen nagy értékű termelési kultúrát támogatni. Teljes el­fordulás volt hát; manapság a dinnyetermesztés lendült fel he­lyette, de már nem a szövetkezet berkeiben. Paradicsomlé-feldolgozó üzemünk zárva is van, két év óta kihasználatlanul áll. Korábban pedig 2 ezer vagon paradicso­mot dolgoztunk fel egy évben. Bármilyen támadható is ez a kérdés egyes körökben, de nem kerülhető meg: hogyan látja a mezőgazdaság helyzetét ilyen tulajdonviszonyok közepette az elnök?- Ez az arányú, a szövetke­zetre nézve mind a vagyontár­gyak, mind a földterület tekinte­tében veszteséges folyamat technológiai és munkaerőgon­dokat is felvet. A mezőgazda- sági termesztés jelenét kataszt­rofálisnak mondhatjuk - véli az elnök. - Én ezt úgy értem, hogy a nemzetgazdaság is óriási ká­rokat szenvedett az elmúlt négy év folyamatainak lezajlása után. Eltűnt az a jövedelem, amit annak idején a mezőgaz­daság exportjával biztosított az országnak. Én visszalépésnek tartom az elmúlt évek mezőgaz­dasági politikáját. Véleményem szerint a föld tulajdonlásával összefüggő dolgokat lehetett volna másképpen is kezelni, úgymond nem kifejezetten tör­vényi előírásokkal levezetni ezt az egészet. A Németh-kormány idejében egy jogszabály már le­hetővé tette azt, hogy a szövet­kezetből földtulajdonát bárki visszaigényelhette. Ha azon az úton maradunk, hogy a folya­matosság elve érvényesül, és csak az vitte volna ki a földet, akinek a szakmai, anyagi és egyéb lehetőségei adottak, az biztosan eredményesebb lett volna mint így, hogy mindenkire rátukmálták a földet, gondolok itt elsősorban a részarány-tu­lajdoni földosztásra, mert a kárpótlás politikai kérdés volt. A mai gazdák közül sokan nem voltak tisztában a piaci vi­szonyokkal és feltételeik sem voltak meg. Mindennek ellenére fizetési gondjaink nincsenek, vagyont még nem értékesítettünk azért, hogy talpon maradjunk. Sőt, próbáltuk a vagyont gyarapí­tani. Azt a borozónkat, amit 1968 óta Budapesten bériünk, és ahol 500 hektoliter bort érté­kesítünk, sikerült megvásárolni elég előnyös áron - zárta le a beszélgetést az elnök. Ez a felirat már a múltéi?) A fácánt előbb dédelgetik, aztán lelövik Fácáncsibék a fólia alatt Poros erdei út mentén nagy fóliasátor feketéllik, benne sok-sok kis fácán szaladgál. A telep a jászfényszarui vadász- társaságé. A társaság 1948-49-ben ala­kult - mondja Langó József tit­kár. Gazdálkodási területük 12 ezer hektár, amibe beletartozik Fényszarun kívül Pusztamonos­tor, valamint az Árokszállási és a Berényi határ egy része. Fő­képp ez utóbbi települések kö­zelébe helyeznek ki fácánokat, mert az elmúlt években akkora az orvvadászat, hogy a közeli, homoktanyai, 3 ezer hektárnyi területük teljesen használhatat­lan. A 46 tagú társaságnak úgy 10 éve új a vezetése, és azóta lehet eredeztetni az intenzív fá- cáncsirke-nevelést. Már az előző vezetés is próbálkozott különféle módszerekkel, de az új megépíttette az említett fólia­sátrat, ahol kényelmesen 6 ezer, szorosan 8 ezer csirkét tudnak egy turnusban nevelni. Jelenleg összesen 12 ezer 500 csirke ne­velődik kint. Hamarosan főszezon lesz, te­hát - kezdetként - a szárnyasok­ból 2 ezer fácánt már kihelyez­tek a jászágói telepre, ahol utó­nevelésük folyik. Amely csir­kék még itt vannak a nevelőben, szintén hamarosan kikerülnek. Bent csak 1500 fácán marad. A korábbi évek tapasztalata alap­ján azt lehet elmondani, hogy a 12 ezer fácánból 10 ezer va­dászható fácán lesz. Hogy ebből mennyit lehet ténylegesen visz- szavadászni? Az elmúlt évek­ben 30-38 százalék között va­dásztak vissza, ami már jó eredménynek mondható. A töb­bivel dúvadak és az orvvadá­szok végeznek, és persze van természetes elhullás is. Az elmúlt években 20 ezer fácánt neveltek, amit zömében külföldi vadászokkal vadásztat- tak le. A társasági vadászoknak évente 14-18 vadásznap jut. Miért kell nevelni a fácáno­kat? Mert az utóbbi évtizedek mezőgazdasági tevékenysége annyira lecsökkentette, tönkre­tette a vadállományt, hogy „rá” kell segíteni. így, hogy van mit vadászni, megél a társaság is, hiszen a 12 ezer hektár bérleti és biztosítási díja az egeket veri. A külföldi vadászoknak fizet­niük kell egy-egy elejtett va­dért, ami bevételt jelent a társa­ságnak. Egy német vadász 20 kemény német márkát fizet egy fácánért. Természetesen nem csak fá­cánnevelésből és -vadászásból áll a társaság élete, hanem van itt még nyúl is, aminek lelövé- sét korlátozták. Ezzel 600 tapsi­fülest tudnak élve befogni, és a Mavaddal értékesíttetni. Jó hírűek a fényszarui vadá­szok, a társaság a megyében a gazdálkodás alapján az első há­romban mindig benne van. Hí­rük más területre is eljut, ahon­nan nagy szeretettel jönnek fá­cánra vadászni. A látogatások révén nagyon jó barátságok ala­kultak ki, és cserevadászatok is létrejönnek, hiszen az Alföld ezen része csak apróvadas va­dászterület, míg a nagyobb va­dak máshol ejthetők. Őz persze itt is van, most szép is az állomány. A tavaszi felmérések alapján úgy 350-400 őz van a területen. Minden év­ben esik 550 gramm fölötti agancsú bak is, ami már arany­érmesnek számít. Ezt is általá­ban külföldiek lövik le. És hogy mi abban a lényeg, hogy nem a nevelés alatt fogják meg - mert könnyedén megte­hetnék - a fácánt, hanem kien­gedik és úgy vadásszák le? Balga kérdés! Egyesek ezt az érzést nevezik vadászszenve­délynek. Jó itt lakni Jásziványon sem enyhébb a hőség, mint máshol. Dolgozni azért csak kell, a munka nem várhat. így van ezzel Jaku- sovszky Pál is, aki a garázs ár­nyékában babot szemel. A 63 éves férfi édesapja ko­vácsműhelyében kezdte a mun­kás éveket. Szülője beállt a té- eszbe, de ő nem követte, hanem beállt a vasúthoz. Jászapátiban, mozdonylakatosként dolgozott 27 évig. Kétszáz négyzetméter bérelt veteményesükön dinnye, uborka, bab, hagyma, zöldség, sárgarépa, borsó, mák, minden, ami a családnak kell, megterem. Ketten élnek feleségével, két fiuk már külön családot alapí­tott. Pali bácsi neje, Csík Erzsé­bet 1955-ben Jászberényből ke­rült az akkor még sokkal népe­sebb faluba, mint gyakorló pe­dagógus. 1967-ben körzetesítet- ték az iskolát, ezért bejárt Já­szapátiba a Szent István úti is­kolába (korábban Beloiannisz úti), ahol az utolsó 10 évben igazgatóhelyettes volt. Házuk 1969-ben épült. Azt megelőzően 8 évig a szülőknél laktak, majd a pedagógus szol­gálati lakásban. Erzsiké néni, aki tősgyökeres berényi, nem menne el semmi pénzért sem innen, olyan jó itt lakni ebben a nyugodt faluban. A házaspár a családi hintán

Next

/
Thumbnails
Contents