Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-07 / 158. szám

1994. július 7., csütörtök Körkép ' 5 „Nem fojthatnak kétszer / ugyanazon folyóba” Simor András: Ladányi Mihály A költő, író halála utáni első évtized a legkritikusabb időszak. Ha ebben az évtizedben nem jelenik meg valamely müve vagy válogatás a müveiből, ha nem születik róla pályakép, esetleg vi­tákat kavaró monográfia, akkor az a veszély fenyegeti, hogy ki­hullik az irodalmi köztudatból, müve feledésbe merül. Újjászü­letés ugyan lehetséges ezután is, mindaddig, amíg egyetlen pél­dány fennmarad a könyeiből, akár évtizedek, évszázadok múlva is, volt erre példa, de az ilyen feltámadás már ritka, a körülmé­nyek különösen szerencsés egybeesése szükséges hozzá. Ladányi Mihály 1986-ban halt meg, még jócskán a kriti­kus évtizeden belül vagyunk. Őt, akit élete utolsó két évében már élve elfeledni, sőt eltemetni látszott az irodalmi élet, azóta több könyv is segített föltá­masztani, ha ugyan egyáltalán szükséges föltámasztásról be­szélni. Megjelent Bejegyzések a családi bibliába című posztu­musz kötete, majd kéziratos verseskönyvének fakszimile ki­adása, legutóbb pedig mintegy törvényszerűen elkészült róla az első pályakép, Simor András tömör, gondolatgazdag könyve. A szerző kevesebb mint negy­ven oldalon, bőséges idézetek­kel, fölrajzolja Ladányi költői pályájának ívét a Tűztánc anto­lógiától az utolsó évek csemői magányáig. Ilyen terjedelemben termé­szetesen nem lehet mindenről szót ejteni, Simor András is sok mindenen átsiklik, csupán a leg­fontosabb és az életmű elem­zése szempontjából a legsürgő­sebb mozzanatokat ragadja ki. Nem, vagy csak érintőlegesen ír a Ladányi-versek formavilágá­ról, összefüggő életrajzot sem ad, mindössze utal néhány he­lyen Ladányi költészetének for­rásaira, előzményeire. Figyel­mét elsősorban annak a látszó­lagos paradoxonnak a magyará­zata köti le, hogy az önmagát a szocializmus építőjének nevező rendszerben hogyan lehetett az őszintén szocialista, a lélegzés természetességével baloldali Ladányi számkivetett, periféri­ára szorított, ritkán támogatott, inkább csak tűrt, de olykor til­tott költő. Ha föntebb azt írtam, hogy Simor András a „legsürgősebb” mozzanatot ragadja meg, a lát­szólag nem helyénvaló szó eb­ben az összefüggésben nyeri el igazi jelentését. Ezen a ponton ugyanis az elemzés hellyel-köz- zel túllép választott tárgyán, Ladányi költészetén, s legalább annyira szól arról a rendszerről is, amelyben költőnk élt és dol­gozott. S ezzel valóban sürgető feladat teljesítéséhez járul hozzá, hiszen a mai nem szoci­áldemokrata baloldal és az úgy­nevezett Kádár-rendszer kap­csolatának elemzésével a balol­dal jelentős részének identifiká­ciós problémáit segít megol­dani. S bár Simor András áz elemzésben mindvégig Ladá­nyiról beszél, s a kapcsolatokat csak a kulturális szférában vizs­gálja, általános érvényű megál­lapításokat tud tenni „... az adósságcsapdába besétáló, az elit-bürokráciát nevelő, a gaz­dasági tespedést előidéző, a for­radalmi öntudatot semmibe vevő, az internacionalizmus he­lyett a Szovjetunió nagyhatalmi politikáját kiszolgáló, a párttag­ságot és a munkásosztályt depo- litizáló, az országos döntések­ből kiszorító ...” rendszerről, amely számára Ladányi őszinte, következetes és kíméletlenül szókimondó balolalisága mind­inkább kényelmetlen teherté­tellé vált. Nem is történhetett ez más­ként, hiszen Ladányi konok kö­vetkezetességgel, hol harago­san, hol ironikusan, föltárta a rendszer képmutatását, az (egyre halványodó) eszmék és az egyre kisszerűbb valóság el­lentmondását. Jó költő sok van, közülük az tud korszakos jelentőségű nagy költővé válni, aki a legtisztáb­ban fejez ki valami korábban nem tudottat vagy csak formát- lanul sejlőt saját korából. Egyre világosabban látszik, hogy La­dányi ilyen korszakos jelentő­ségű nagy költő, verseit az úgy­nevezett késői Kádár-korszak leghitelesebb művészi doku­mentumai között tarthatjuk számon. Simor András a fölfedezők, az úttörők nehéz sorsát vállalta ezzel a kötettel, s vállalásának hiánytalanul eleget tett. Ladá­nyiról bizonyára írnak még vas­kos monográfiákat, az övénél részletezőbb, aprólékosabb, elemzőbb műveket, de problé­maérzékenysége, gondolatgaz­dagsága, a Ladányi-életmű és a korszak összefüggéseinek feltá­rása megkerülhetetlenné teszik mindazok számára, akik érdek­lődnek Ladányi költészete iránt. (Z-füzetek) Bistey András Dániai jegyzetlapok 3. A népfőiskolák és szabadiskolák szülőhazája Végül említsük meg a dán népfőiskolákat, hiszen kétség­kívül ez a kis ország a népfőis­kolák szülőhazája. Szellemi atyja és nevelési programjának kidolgozója Grundtvig (1783- 1872) dán evangélikus pijspök volt. Munkássága egy Jhlyan történelmi képbe ágyazódott, amikor Dánia külpolitikai sze­repe kedvezőtlenül alakult, hi­szen az egymást követő, vesz- ’ tes háborúk során Dánia a XIX. század utolsó negyedére elvesztette korábbi királyi bir­tokait, területeit. A veszteség okozta szindrómákat fel kellett oldani. A polgárokban meg­lévő feszültségeket az ország belső erejének megszilárdítá­sára, gazdasági és társadalmi aktivitásának növelésére kel­lett fordítani. Ekkor született meg Grundtvig püspök elhíre- sült mondása: „Amit elvesztettünk kívül, azt megszerethetjük helül, ha van még a dán népben életerő!” Egy olyan - polgári fejlődés­ben stabil - országnak, mint Dánia, Grundtvig szerint szük­sége van egy kellő nemzeti ön­tudattal bíró, keresztény világ­nézeten alapuló nemzeti alap- műveltségre, közösségi nevelő­erőre, amely a paraszt-polgári társadalom tagjainak erkölcsi, világnézeti felemelkedését szolgálja. Ehhez biztosított megfelelő szervezeti kereteket a népfőiskola. Az 1844-ben szer­vezett első dán népfőiskolát, az azt követő két évtized alatt 15 követte az országban. 1870-ben már 52 működött és fejlődött napjainkig folyamatosan to­vább. 1993-ban több mint száz bentlakásos, szép és kellemes környezetben működő népfőis­kolával büszkélkedhettek. A népfőiskolák behálózzák az egész országot. Az épületek többsége a legkorszerűbb igé­nyeket is kielégíti. Gyakran kapcsolódik az épületegyütte­sekhez közösségi terem, torna­csarnok, sportpálya. A dán népfőiskolák jellem­zője: a közösségi lét, amely a hallgatók aktivitásán alapul, de nem csak a tanulási folyamat-' ban, hanem az iskola belső éle­tének megszervezésében is. A népfőiskola meghatározott értékrendet és életvitelt sugall, segíti a résztvevőket ön- és em­berismeretük, nemzeti azonos­ságtudatuk fejlesztésében. Az életnek tanulás elvét vallja. A több mint másfél évszázados szervezési és metodikai tapasz­talatok birtokában ma már ter­mészetes, hogy mindenki szel­lemileg feltöltődve, a közösségi élményektől felfrissülve fejez be egy-egy népfőiskolái kur­zust. A családok - unokáktól 'a nagyszülőkig ■— együtt jelent­keznek a nekik tetsző prog­rammal meghirdetett népfőisko­lára, amelyek látogatási bizo­nyítványt adnak. Fenntartásuk­ról az állam gondoskodik, a vekkel működnek, és a kötele­zően előírt tárgyakat szigorúan megtanítják, nincs merev tan­terv. Van rá példa, hogy egy hé­ten át egy témát oktatnak. Gya­kori az is, hogy a tanítás az is­kola falain kívül történik. Jelen­tős szerepük van az iskolaszé­keknek. Kiszolgáló személyzet nincs, a szülők segítenek a min­dennapi feladatokban, akik a je­lentős állami támogatás mellett hozzájárulnak az oktatási kiadá­sokhoz is. hallgatók jelképes részvételi dí­jat fizetnek. A dán népfőiskolák toleránsak a témákat, ideológiai áramlatokat illetően. Minden el­térő álláspontnak és vélemény­nek szabad tere van a vitában, a kizárólagosságot a legmesz- szebbmenően elutasítják. Az önkormányzatok támogatást adnak a kurzusokhoz, és a me­gyék is segítik új népfőiskolák létrehozását. * * * A dán oktatási rendszer érde­kessége, hogy oktatási kötele­zettség van és nem iskolába já-, rási kötelezettség. Az általános iskolába 7 éves kortól kerülnek a gyerekek, amely kilencosztá- lyos. A gyerekek 10 százaléka jár magániskolába, amelynek költségeit jelentős mértékben az állam fedezi. Kedveltek az úgy­nevezett szabadiskolák, ahová a szülők szabad akaratukból írat­hatják be a gyermekeiket. Ezen oktatási intézmények- mögött a grundtvigi gondolatok állnak. A legjellemzőbb sajátosságuk, hogy az oktatás meghatározó eleme az egyes gyerekek képes­sége, kezdeményezőkészsége és az egyenrangú tanár-diák kap­csolat. A szabadiskolákban, bár ál­lamilag jóváhagyott tanköny­A középiskolák hároméve­sek. A 16-19 éves korosztály­nak szakiskolákat is szervez­nek, mert a gimnáziumok erő­sen elméleti irányultságúak. A főiskolák három- vagy négy­évesek, az egyetemek zöme hatéves képzést indít. Gyakori, hogy az egyetemi felvételi előtt a fiatalok egy- vagy kétéves népfőiskolái tanfolyamon is részt vesznek. A dán oktatási rendszer sajátos típusát jelentik a bentlakásos ifjúsági iskolák, amelyek a 14-18 éves korosz­tálynak nyújtanak szakmai kép­zést. A hosszú évek munkájával szerzett tapasztalatok birtoká­ban - speciális módszerekkel és nagyfokú empátiával oktatják a fogyatékosokat is. Rengeteg élményt, érdekes információt szereztünk erről az országról, bár Jens Clausagen, a tanfolyamvezetőnk bölcsen megjegyezte: „A legfontosabb egy másik országban az az öt­ven százalék, amit nem lehet megélni.” Emlékezetünkben örökre megmaradnak a pontos, dolgos, jó humorú vendéglátó­ink, akik rendkívül természete­sek, őszinték és egymás iránt roppant toleránsak. (Vége) Öllé Katalin Mikor kezes az állam? A központi költségvetés idei 135 milliárd forintos hiányának egy része az állami kezességvál­lalásokból adódik. De mire is vállalt/vállal kezességet az ál­lam? Az 1993. június 30-ig elhe­lyezett takarékbetétek visszafi­zetésére az 1988 előtt kibocsá­tott kötvényekre, valamint pe­dig a felszámolás alatt álló vál­lalatok hiteleinek visszafizeté­sére. Ez utóbbi főleg a dolgozók végkielégítésének kifizetését je­lenti. Ezeknek az összegeknek a nagyságáról magának az állam­nak sincs ismerete: nem tudja sem az érintettek számát, sem a lejáratok dátumát. A kezesség- vállalás ugyanis évtizedekkel ezelőtt történt... A kezességvállalás másik csoportjáról már sokkal többet lehet tudni. Ide azok az egyedi esetek tartoznak, amihez or­szággyűlési felhatalmazás szükséges. A konkrét célú és összegű vállalások között sze­repelnek bizonyos kötvény- és értékpapír-kibocsátások (világ- kiállítás, társadalombiztosítási alapok hiányának fedezésére, valamint az Eximbank és az Exporthitel Biztosító Rt. által vállalt kezességek). Az összeg korlátozása nélkül vállalt kezességek között a kül­földi hitelek, valamint a kőolaj- és földgáztartalékok beszerzése említendő. Ezenkívül a költség- vetési kiadások bizonyos száza­lékáig - idén 3 százalékáig - maga a kormány saját hatáskör­ben is vállalhat kötelezettséget, például egyensúlyjavító intéz­kedések finanszírozásához szükséges összegek igénybevé­telére. Példaként említhetők még a Suzuki Rt. létrehozásáért, a bor­sodi acélipar válságának keze­léséért, a MÁV likviditásának biztosításáért, a távközlés, az úthálózat, a vasút fejlesztéséért, a települések gázellátásáért vál­lalt kezességek. De annak ide­jén a Forma-1-pálya sem épült volna fel, akadozna a kórházak működése, a tankönyvkiadás, vagy a bankkonszolidáció sem valósult volna meg, ha a ma­gyar állam nem ad garanciát a költségek fedezésére. A jelenleg fennálló kötele­zettségek mértéke összesen 188,2 milliárd forint. Ezt termé­szetesen nem egy esztendő alatt kell teljesíteni. Idén 19,8 milli­árd esedékes, jövőre 7,8 milli­árd, 1996 és 2016 között pedig 101,7 milliárd. A „maradék” 58,9 milliárd forint teljesítésé­nek határideje pedig - az előbb említett okok miatt - ma még kérdéses. Megnyugtató egyéb­ként, hogy ennek a 188,2 milli- árdnak legalább a felét (93 mil- liárdot) olyan hitelek alkotják, amelyeket - a kormányzat sze­rint - a felvevőjük vissza fog fi­zetni, így nem lesz szükség az állami kezesség érvényesíté­sére. Bánhegyi Zsuzsa Szász Endrét felháborította a kaposvári szoborsors Remekművet dugtak el a dilettáns döntéshozók (Mélységesen megvetem azokat, akik lebontották a szobro­kat. Legalább annyit tudhatnának magukról, hogy nem al­kalmasak a vezetésre. Ajánlom nekik sok szeretettel: mond­janak le, sokkal boldogabbak lesznek. A rövidlátónak bor­zasztóan egyszerű a dolga. Szász Endre festőművész mértékadó véleménye ez, és annak kapcsán fejtette ki, hogy a Somogyi Hírlap megkérdezte: mi a véleménye arról, hogy Sió­fokon raktárba zárták a kapos­vári szoborcsoportot, Varga Imre alkotását. Mielőtt ez megtörtént volna, Szász Endre várdai otthonát ajánlotta fel a szobrok megőrzé­sére és bemutatására. Kaposvár kulturális életének irányítói neki nem adták. A szobrok így kerültek Varga Imre szülőváro­sába, Siófokra.- Azt, hogy Sztálin szobrait lebontották, értem - folytatta Szász Endre. - Kaposváron azonban Leninnek és a Tanács- köztársaság Somogy megyei mártírjainak alakjait takarítot­ták el. Varga Imre egyik legki­válóbb alkotását; ahelyett, hogy büszkék lennénk rá. Azok a mártírok, akiknek a szobrait ledöntötték, nem a sztálinizmusért har­coltak: értékes, tiszta lelkű emberek voltak. Ha tudták volna, mi a demok­rácia, akkor azért küzdenek. Nekem is tetszett fiatal ko­romban a kommu­nizmus, mert akkor még nem tudtam, hogy ez megvaló­síthatatlan; műkö­déséhez ugyanis egy abszolút mér­tékben kulturált társadalomra lenne szükség. De ilyen nincs. Azt gondolom, akik a lebontá­sára szavaztak, azokban nem volt annyi tehetség, hogy va­lami újat és pozitívat tegyenek a városért. Politikai mutatvány az egész, és rombolni könnyebb, mint építeni. Azért sem bontot­tam volna le a szobrokat, mert Lenin, akár akarjuk, akár nem, része a történelmünknek. Ezért épp olyan baromság lebontani Varga Imre művét, mint ki­dobni Erzsébet királynő szobrát vagy Fadrusz János gyönyörű szobrait. Lassan nem lesznek szép alkotások a városban. Akad pár „mű” Kaposváron, amit lebontanék szívesen, mert rossz szobrok. Azt döntötték volna le, ha döntögetni akarnak. Tapsoltam volna nekik! De hogy egy remekművet, ami még el is volt dugva, miért kellett el­bontani? Most szemétdomb ri- kít a helyén. Szász Endre nem tudta meg­védeni a szobrokat, mert - így fogalmazott - a kutya sem fi­gyelt arra, amit mond, de pró­bálta megszerezni valamennyit. Kapott is egy papírt, hogy vi­heti. Megkereste Varga Imrét, aki nagyon boldog volt. Azt mondta jön Várdára, segít felál­lítani.- Aztán a Somogyi Hírlap­ban olvastam, hogy csak papí­ron adták nekem, mert Sió­fokra szállítják őket - folytatta. - Örültem is - emlékszem -, mert arra gondoltam: ott sok turista megnézheti és dicséri-a magyar művészeket, Varga Imre tudását. Nem így történt: félretették egy raktárba. Most elölről kezdem a küzdelmet, és újra megpróbálom megsze­rezni a szobrokat. Szász Endre azt mondja: Varga Imra nagyon el van kese­redve a történtek miatt; ő is azt hitte, hogy kiállítják majd a szobrokat Siófokon. Az sem baj, hogy eldugott helyen.- Egyébkén egy ilyen művet nem lehet eldugni - tette hozzá -, mert odavonzza az embere­ket. A kutyát sem érdekli az, hogy éppen Lenint ábrázolja vagy mást, csak az, hogy ez egy jó szobor. Akik lebontották, azoknak ismeretük sem volt a művészi értékről, de ez nem menti őket. Szakembereket kel­lett volna megkérdezni, mit le­het a remekművel csinálni. A dilettáns megmozdulás ráadásul politikailag az ellenkező hatást váltotta ki a tömegekből is, mint amit a döntéshozók akartak. Czene Attila Carmina Burana - a Margitszigeten Kakukk-könyv Huszonhét évi kutatómunká­jának eredményét foglalja össze most megjelent, Kakukkmegfi­gyelések a Zagyva forrásvidé­kén című könyvében Varga Fe­renc salgótarjáni amatőr ornito­lógus. A Karancs és Medves tá­jain negyven négyzetkilométe­res körzetben gyűjtötte adatait a különös madárról a most hat­vannégy esztendős szerző, mégsem állíthatja, hogy sikerült a madár minden titkát megfej­tenie. * A rendkívül óvatos, rejtőz­ködő madár meglehetősen el­lenszenves tulajdonságokkal bír: nem elég, hogy tojásait más madár, leggyakrabban a vörös­begy fészkébe pottyantja, áthá­rítva ezzel az utódnevelés min­den fáradságát, ráadásul a to­jásból alighogy kikelt kakukk­fióka kilökdösi a fészekből mostohatestvéreit, hogy egye­dül élvezhesse az anyai gon­doskodást. Van kitől örökölnie a rafiné­riát, a kakukk hímnek sem esik ugyanis nehezére túljárni más madarak eszén. Leshelyéről fi­gyeli, míg a kiszemelt gazda­madár fészket épít, s amint kész a lakás, kakukkolva hívja párját, a tojót, hogy megmutathassa neki a „bölcsődét”. ÍMTI) Carl Orff Carmina Burana című műve három alkalommal - csütörtökön, pénteken, illető­leg vasárnap - csendül fel a Margitszigeti Szabadtéri Szín­padon. A középkori játékok és diákénekek alapján komponált darabot zuglói zeneiskolai nö­vendékekből szerveződött több száz tagú kórus szólaltatja meg. Az előadás szólistái: Csonka Zsuzsanna, Fülöp Attila és Berczelly István. Közreműkö­dik a Szent István Király Zene- művészeti Szakközépiskola Egyesített Szimfonikus Zene­kara és a Szent István Gimná­Szeptemberben újabb katoli­kus általános iskola kezdi meg működését Békéscsabán. Az egyház ugyanis visszakapta a volt Kereszt utcai-Szarvasi úti iskolaépületét. A felújítást köve­tően újjászülető római katolikus általános iskolában az első esz­tendőben hét osztály kap otthont - a nyolcadikosok iskolaváltoz­zium Szimfonikus Zenekara. Az est dirigense Záborszky Kálmán lesz. A mulatságot, a bort, a sze­relmet, az életet dicsőítő zene­művet - amelynek nincs össze­függő kerettörténete - ötvenhét esztendővel ezelőtt komponálta Carl Orff, és ez lett legnépsze­rűbb alkotása. A műsor első ré­szében is kedvelt zenedarabok szólalnak meg. Ravel Bolero, il­letőleg Gershwin Kék rapszódia című művét Fellegi Ádám zon­goraművész adja elő. Az elő­adások 20 órakor kezdődnek. (MTI) tatásának már nem volt értelme -, s az 1-7. osztályokba a nyár elejéig 110-en jelentkeztek. A tíz tantermes egyházi isko­lában nem csak katolikusok ta­nulnak nak majd, így a hitokta­tást felekezetenként szervezik meg az evangélikus és a refor­mátus egyház segítségével. (MTI) Evangélikus és református segítséggel Katolikus iskola Békéscsabán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents