Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-06 / 157. szám

6 Kunságiak vendégségben 1994. július 6., szerda Székelykeresztúr történetéből ] Petői t utolsó éj jszal kéj ia i i Székely ház 1853-ból Székelykeresztúr Romániá­ban, Hargita megye délnyugati részén, a Nagyküküllő völgyé­ben fekszik, a Gagypataka és a Nyikó beömlése között, 300-395 méter tengerszint fe­letti magasságban, 4526 hektá­ron. Lakosainak száma 13 ezer. A település keletkezésének a pontos idejére vonatkozó ada­tok nem maradtak fenn. Az első írott említése az 1332-37-es pá­pai tizedjegyzékből ismert. 1333-bán Jakab nevű papja 23 báni dénárt fizetett adóba. Moldvai hadjárata idején, 1395-ben Zsigmond király is átvonult, s egy „oklevelet” is kiadott részükre, mely nem járt kiváltságokkal. Kiváltságos levelet Mátyás uralkodásának kezdetén nyert, 1459-ben. Izabella királynő szabadalomlevele 1559-ben Kersztúr lakóit mindennemű adó, taxák és kamarai jövedel­mek fizetése alól örök időkre kivenni rendeli. E jogukban Já­nos Zsigmond, Báthori István, Báthori Zsigmond és I. Rákóczi György is megerősítette. A városnak fontos szerep ju­tott a székelység történelmében, mint a régi Keresztúr fiúszék székvárosának. Fiúszékek kö­zött az okmányok 1477-től em­lítik. 1605-ben Petki János ud­varhelyszéki kapitány a széke­lyeket ide hívja össze megbe­szélésre, ahol Bocskayt a széke­lyek ispánjává választották. A keresztúri nemzetgyűlés a többi székeknek és vármegyéknek felhívást küldött, hogy jelenje­nek meg a Nyárádszeredán tar­tandó gyűlésen, ahol Bocskayt erdélyi fejedelemmé választot­ták. Habár a királyi levelekben Székelykeresztúr egységes vá­rosnak tűnik, valójában három helységből: Keresztúr város, Kersztúrfalva és Timafalva kü­lönálló, de földrajzilag együvé tartozó egységekből állt 1886-ig, amikor egyesültek, és közigazgatásilag is egységes helységgé vált. Gazdasági életében az elsőd­leges szerep a mezőgazdasági termelésnek és az állattartásnak jutott, a házi- és kézműipar fő­leg a helyi piacra termplt, s ezek közül a lószőrszita készítése vált különösképpen ismertté. Első gyára, a lengyár 1901-ben létesült. A szitakészítésnek régi hagyományai vannak, már 300 évvel ezelőtt a kézműipar leg­fontosabb ága volt, elsősorban Keresztúrfalván. Ezért is kapta a Szitáskeresztúr nevét, 1844-ben V. Ferdinánd kivált­ságlevele is így nevezi. A hajdani vásárokon a keres­kedők így kínálták áruikat: „Ki szitámat megveszi, lova farkát megleli.” A szitán kívül jó minőségű kovácsolt szerszámot, finom megmunkálású mázas és mázat- lan kérámiát, fegyvereket is ké­szítettek. Közművelődési életében fon­tos szerepet töltöttek be iskolái. 1793-ban alakult meg az unitá­rius gimnáziuma, 1870-1955 között tanítóképző is létesült, ma a helyén gyerekotthon mű­ködik. Az 1946-ban alapított múzeumában a vidék történel­méhez és néprajzához kapcso­lódó, közel 40 ezer tárgyat őriz­nek. Műemlékei közül legjelen­tősebb a XV. században épült gótikus stílusú katolikus temp­lom. Karcagi napok Székelyföldön Június 24. és július 2. között líti meg. A darabot a sepsi­rendezték meg a karcagi napo- szentgyörgyi színház most is kát Székelykeresztúron. Meg- játssza. A buszból is láthattuk a nyitóbeszédet dr. Fazefóis^ Sán- , ( székely kapukat, melyek mellett dór mondott. A. h^ii'jjjuzetjm-^'' ott volt',.aszakái lszárító” kis bán me'gtekinthéío Gyö'rff Síin-'* fedett lóca^aU Az elnevezés na­gyon találó, hiszen régen a szé­kelyek hosszú szakállukat a jó zsíros ebéd után itt tisztogatták meg - tudtuk meg idegenveze­tőnktől, aki felhívta a figyel­münket ezekre az érdekessé­gekre is. Utunk a parajdi sóbá­nyába vezetett, gyönyörű lát­vány tárult eléntaj ahogy a közel 300 lépcsőn lejutottunk a már kifejtett bányába. Hatalmas mé- reteivel félelmetes volt a bánya, láttuk a fejtés irányát, voltunk a kialakított hangversenytermé­nél, a játszóterén, ahol ötletes mászókákon - elefánt, teve - játszottak a gyerekek, az idő­sebbek pedig pihentek a pado­kon. A só kitermelése ottjár- tunkkor is folyt, alattunk még 200 méterrel dolgoztak a bá­nyászok. Az elszállított só főleg a vegyi gyárak alapanyaga, de az országot is ellátják vele, hi­szen még több száz évre ele­gendő a készlet. Az asztmás be­tegeknek is gyógyító kúrát szerveznek ide. Szováta - mely a szomszédos Maros megyében található -, Medve taváról híres, mely nevét formájáról kapta. A A köröndi kirakodóvásár tó érdekessége, hogy ha vizébe leeresztünk egy tojást 5 méter mélységbe, az ott megfő. Ko­ronádat ismét Hargita megyébe jutottunk, ahol megtudtuk, hogy a korondiak nadrágja azért rö- videbb 20-25 centivel,'mint a többi székelyé, mert egész nap az agyagot tapossák, másképp, ha bokáig érne, cafatokban lógna rajtuk. Ez a település cse­répedényeiről híres, minden háznál találhatunk kézműves­műhelyt. Jellegzetes színek a kék, a piros és a fekete. A házak alkalmi boltjaiban vesszőkosa­rakat Siménfalváról, szőtteseket és csergéket Csíkszeredáról szerzik be. Segesváron megnéz­tük a templomot és a tornyot, ahol emlékkiállításon őrzik a történelmi eseményeket. A karcagiak Segesvár főterén A szovátai Medve-tó dór Munkácsy-díjas szobrász- művész kiállítása, melyet dr. Bellon Tibor karcagi múzeum­igazgató nyitott meg. Június 25-én a református templomban adott hangversenyt Karcag Vá­ros Vegyes Kara és a Városi Vonós Kamarazenekar a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola felnőttkórusával közösen. A záró hangversenyt a Puszta Sza­lonzenekar adta a Gyárfás-kúri­ában. Agyagfalván megtekintet­tük az 1848-as országgyűlés emlékhelyét. Lengyelfalván — Udvarhely végén - az Orbán Balázs emlékére állított 13 szé­kelykaput néztük meg, majd Szejkefürdő petróleumos borvi­zével ismerkedtünk. Farkasla­kánál, Tamási Áron emlékhe­lyénél folyik a Nyikó Bogár­falva felé, s ömlik Keresztúmál a Nagyküküllőbe. Tamási kép­zeletében szőkeként élt ez a fo­lyó, pedig sohasem volt olyan; a Hegyipatak c. színművében em­Az oldalt írta, a fotókat készítette: Daróczi Erzsébet Keresztúron még ma is nagy tisztelettel beszélnek a szabad­ságharc költőjéről, emlékét őr­zik. Tizenegy hónapon át volt Erdély területén Petőfi Sándor - tudtuk meg László Miklóstól, a téma nagy ismerőjétől. A költő Marosvásárhelyről Gyalokay Lajos kocsiján érke­zett a városba 1849. július 30-án a Csekefalvi utca felől, s a honvédtisztek hangosan üd­vözölték. Még a nap folyamán együtt ebédelt főhadiszállásán, majd estefelé 7 óra tájban újra a piactéren sétált Bemmel és több tiszttel. Az útja innen a Gyárfás-kúri­ába vezetett Zeyk Domokossal, Bem nyargalócával. (A Gyár­fás-kúria a Gagy patak bal part­ján, az úgynevezett Katustava sík területén fekszik. Zeyk ro­konságban állt a Bethlen és Kemény családokkal, akiknek Székelykeresztúron volt udvar­házuk. Ezt a házat vették meg Gyárfásék, innen a neve.) Petőfi érkezésekor a Gyárfás család nem tartózkodott otthon, a családfő nemzetőrként, mint őrnagy teljesített szolgálatot va­lahol, a felesége pedig a gyere­kekkel rokonoknál lakott. Á bir­tokot Varga Zsigmond fiatfalvi lakos bérelte, s a házban is ő la­kott. A háziasszony szerepét lá­nya, Róza töltötte be. Vacsora után kimentek a ház mögött álló körtefa alá, s csakhamar éne­kelni kezdtek. A költő innen a Szakái Já- nos-féle vendéglőbe ment, ahol találkozott tiszttársaival is. Még sötét volt, amikor verni kezdték a dobokat - mondja László Miklós -, s a kürtök is megszó­laltak. Megmozdult a város... A visszaemlékezések szerint Petőfi ekkor szállására, a Gyár­fás-házba futott, és gyalog ment a Matskási-udvarig, ahol össze­találkozott Gyalokay Lajossal, s az ő szekerén jutott el a város végén kijelölt gyülekezőhelyre, majd indult le a fehéregyházi csatatérre 1849. július 30-án. A költő ezen a napon egy vi­torlavászonból készült inget, mellényt, nadrágot, szürke kö­penyt és egy katonasapkát vi­selt, vállán egy sárgá bőrtáska lógott. A karcagiak is megnézték a kúriát, hiszen itt volt a hangver­senye a Puszta Koncert- és Sza­lonzenekarnak, de az az öreg körtefa már nincs meg, élettelen törzsén repkény van, a kerítésen Kányádi Sándor sorai emlékez­nek Petőfire: Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája. Azt beszélik, ő látta volt verset írni utoljára. Székelykeresztúron még ma is áll Dienes András gyógysze­rész háza, aki a csatába bá­mészkodni ment, s maga sem gondolta, hogy oroszlánrésze lesz a kötözésben. A város leg­régebbi fogadója is emlékezik a költőre, hiszen a legenda szerint itt vetették meg az ágyat Petőfi­nek, aki megtiltotta Dienes Andrásnak, hogy kövesse ... s a szobalány reggel feldúlva je­lentette: az ágy érintetlen. Innen nem messze van az az udvar, ahol a lóistállóba, a padló alá rejtették el Petőfi hamvait, akit két székely hozott ide széken. A második sírhelye a legenda sze­rint a vasúttól hat méterre volt, melyet a század elején akartak feltárni, Binder Mihály nyugdí­jas pék elmondása alapján. A kutatókat az úton járók meg­csodálták, de sajnos az ásó hi­ába ütközött keményebb tárgyba, az nem a csontváz volt. Harmadik feltételezett sírhelye a temetőben van, ahol sírkő em­lékezik a híres poétára. A székely emberek lelkében még ma is elevenen él Petőfi. Legnagyobb eredményük a gázhálózat kiépítése Holtponton a mezőgazdaság Székelykeresztúr polgármes­terét, Benyovszky Lajost 1992. február 26-án iktatták be, azóta látja el a város irányítását. Ma­gáról elmondta, hogy korábban a helyi állami gazdaságnál dol­gozott igazgatóként. Jómaga is keresztúri, hiszen apja, nagy­apja is itt született, s napjaink­ban már csak egy Benyovszky család van a településen. A fiú testvérei itt, a lány Sepsiszent- györgyön lakik.- Miért a mezőgazdasági fő­iskolára jelentkezett? - kérdez­tük.- Tulajdonképpen volt más lehetőség is, de a családom is gazdálkodott, s a Hargita ezen részén az emberek a mezőgaz­daságból éltek, ezért jelentkez­tem oda. Sajnos azonban, ahogy a román gazdaság is padlón van, ugyanilyen nehézséggel küszködnek a keresztúriak is.-Ha jól tudom, korábban ez a környék volt a megye élés­kamrája.- Igen. Ide tervezték a Har­gita tyúkászatát, a takarmány­gyárat, a sertéshizlaldát, a 20 hektáros üvegházat. Ezeknek a túlméretezett létesítményeknek az idetelepítése elhibázott poli­tikai döntés volt, hiszen itt a szarvasmarha- és juhtenyész­tésnek volt hagyománya. Ez a vidék nem gabonatermő, csak hatalmas legelői, kaszálói van­nak, mert az időjárás nem ked­vez a gabonának. Míg korábban a tyúkászat 800 embernek biz­tosított munkahelyet, mostanra teljesen megszűnt, a sertéshiz­lalda is a végnapjait éli. A 24 hektáros hajtatóház is pusztul, így sok a munkanélküli.- Van-e pontos adatuk a munkanélküli ékről ?- Nincs. A hivatalos források 20 százalékra saccolják, ez azonban nem tükrözi a valósá­got. Ugyanúgy nincs ebbe sem belelátásunk, mint a felülről irányított államigazgatásba. Remélem, hogy a most kiala­kuló egyéni vállalkozások ki­növik magukat, s akkor megin­dulhat a termelés, csökkenhet a munkanélküliség is.- Mit sikerült elérniük az el­múlt két év alatt?- Megválasztásom óta közel egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a beosztottjaimmal bele­tanuljak a munkába, tudjuk, hogy mit kell csinálnunk. Ez nagy veszteség volt, hiszen az érdemi munkától vonta el az időnket. Gond, hogy nincsenek meg az anyagi feltételeink, a törvények sem mindig adottak, s szoros a centralizáció. Pl. a he­lyi adók bevezetését is fentről írták elő. Legnagyobb eredményünk­nek a gázosítást tartom, hiszen az év végére a lakások kéthar­madában gázzal tudnak majd fűteni az emberek. Ezt teljesen önerőből tudtuk megcsinálni. A román törvények ugyan nem engedik, hogy a közintézmé­nyekben gázzal fűtsenek, de mi ezt is megcsináltuk. Már meg­kaptuk a 200 millió lejt az asz­faltútépítéshez. Már készíttetjük a terveket, így két év alatt 3,5 km aszfalt- és betonút készülhet el. A megyében nálunk a leg­rosszabb a telefonhelyzet, csak mi nem kaptuk még meg az in- terurbán központot. Igaz ugyan, hogy Brassóból kaptunk egy el­avult vonalközpontot, de ezzel nem lehet külföldre telefonálni. Csak néhány intézmény tud be­kapcsolódni a nemzetközi vér­keringésbe. Ezen a területen szeretnék még jelentős ered­ményt elérni.- Hol tart a földkiadás, há­nyán jutottak eddig földhöz?-Az 1991 -es földtörvény ha­tására 1150 család kérte vissza a földjét, eddig az igazoló birtok­levelet 80-an kapták meg, s át­lag 1,5-2,5 hektár földterületük volt. Keresztúron átlag 10 hek­tár föld kell egy családnak, hogy meg tudjon élni, hiszen itt más a föld minősége, az időjá­rás, a gépesítés sem megoldott. Ha a földelosztó bizottság befe­jezi a birtoklevél kiadását, ak­kor az erdőt is tulajdonba adjuk. Létrehoztuk a Gyertyános Er­dőgazdálkodási Társaságot, ami majd kezeli a 80 hektár erdőt.- Mennyire kiépített a szennyvízcsatorna-hálózat?- Most több mellékutcából még a Küküllőre folyik a szennyvíz. Ezen változtatni sze­retnénk ugyanúgy, mint a köz- világítás helyzetén is. Ez nagy munka lesz, de meg kell csi­nálni. Most a település melletti Sóskúton alakítunk ki egy 48 férőhelyes hotelt, s a fürdőhely mellett 50 parcellát osztottunk ki magánüdülők, hétvégi házak építésére. Jelenleg is tart az új Kereskedelmi Bank építése, mely saját beruházásuk. Remélem, hogy polgármes­terségem alatt még több beru­házás elindulhat a településen, s csökken a munkanélküliség, ja­vul az emberek megélhetési le­hetősége is. Testvérvárosi kapcsolat A két város között 1990-ben jött létre a testvérvárosi kapcso­lat. Az iskolák felvették egy­mással a kapcsolatot, s évente táborokat szerveznek a gyere­keknek. Karcag az oktatási fel­Balra dr. Fazekas Sándor, mellette Benyovszky Lajos tételek biztosításához is segít­séget nyújt. Az egészségügy te­rületén a Kátai Gábor Kórház segíti a székelykeresztúriak fi­zikoterápiás és egyéb kezelését, a betegellátás a két ország közti együttműködés alapján történik. Kulturális területen évek óta rendeznek hangversenyeket, s az ottani múzeumban előadások szervezésével, kiállítások ren­dezésével biztosítják annak a lehetőségét, hogy megismerjék a karcagi szokásokat, alkotókat. A két város terveiben szerepel, hogy a gazdasági kapcsolatokat is fejlesszé, ehhez találkozókat szerveznek a vállalkozóknak, ahol bemutatkozásra is lehető­ség van.

Next

/
Thumbnails
Contents