Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-01 / 153. szám

6 Érdekességek 1994. július 1., péntek A DUBLŐR. Sok színésznő nem engedi magát sze­relmi jelenetekben fotografáltatni. Nekik aktjukat álta­lában Shelley Michelle kölcsönzi. Öt láthatjuk Julia Roberts és Kim Basinger meztelensége helyett. A sztárok azonban felvállalják Shelley aktját, aki civilben modell is. (FEB Foto) Mindhalálig szex Szeretkezés közben lelte ha­lálát egy 59 éves indonéz férfi egy dzsakartai masszázsszalon­ban. Mint az őt fogadó 36 éves prostituált a Djakarta Post ha­sábjain elmondta: a vendég ép­pen rajta feküdt, amikor egyszer csak úgy tűnt számára, hogy a meztelen testben nincs élet. Kiszabadítva magát a halálos ölelésből, a lány segítségért fu­tott, de az orvos már csak a ha­lál beálltát tudta megállapítani. Mint a prostituált szavaiból ki­derült, a vendéget mondhatni halálos végű munkahelyi bal­eset érte, hiszen rendszeresen látogatta a szalont. A szeretke­zés előtt a férfi masszázst kért, így ruháit és a masszírozásnál használt krémet a rendőrség bi­zonyítékként lefoglalta. Az Ulysses elérte a Nap déli sarkvidékét Elindulása után három és fél évvel, az Ulysses nevű űrszonda 750 millió dollárba kerülő misz- sziója során elérte a Nap déli sarkvidékét.- Amióta a tudósok vizsgálják a Napot, csak az égitest egyenlítő­jének környékét sikerült megkö­zelíteni. Most, hogy az Ulysses a sarkvidéken jár, teljesen új távla­tokból tekinthetjük meg a Napot - mondta Willis G. Meeks, az ame­rikai űrkutatási hivatal Ulys- ses-programjának vezetője. Az űrszondát 1990. október 6-án bocsátották útjára. 1992 feb­ruárjában 11 napon át tanulmá­nyozta a Jupitert, amelynek vonzó ereje térítette ki az Ulyssest ellip­tikus pályájáról. Az űrszondát eredetileg 1983. február 3-án akarták útjára bocsá­tani. Technikai és költségvetési okokból azonban elhalasztották a startot. Ezután arra készültek, hogy a Challenger űrhajóról indít­sák útnak/A Challenger azonban 1986 januárjában fölrobbant. Ez­után négy évig kellett várni, s csak akkor került az Ulysses a Discovery űrhajó fedélzetére.- Tizenhat éve foglalkozom a misszióval - mondotta Meeks. - A Nap déli sarkvidékének vizsgá­lata négy és fél hónapig fog tar­tani. 1995 májusában az űrszonda elhalad majd a Nap északi sarkvi­déke felett. A kutatók azt remélik, hogy többet tudnak meg a Nap sarkvidékének magnetikus mező­jéről, amely mindeddig ismeret­len jelenségeket idéz elő. 1991 júniusában és 1993 febru­árjában az Ulysses műszerei rejté­lyes okokból nem működtek. Utána azonban minden rendbe jött, és az űrszonda műszerei most rendben működnek. Jó üzlet bankárt rabolni Mexikóban A profi mexikói bűnbandák a jelek szerint felismerték, hogy jövedelmezőbb és biztonságo­sabb bankárt rabolni, mint ban­kot. Ezt támasztja alá a legna­gyobb mexikói pénzügyi cso­port elnökének és társtulajdono­sának esete is: Armando Harp Helu 107 napi rabság után most szabadult ki, miután hosszas huzavona után végül kifizették érte a mintegy 30 millió dollárra taksált váltságdíjat. A mexikó közvélemény mos­tanában nem nélkülözi a véres és szomorú szenzációkat, az utóbbi hónapokban - az indián gerillafelkeléstől a kormány- párti elnökjelölt meggyilkolá­sáig - jutott belőlük elég. Az elmúlt hetekben azonban a leg­nagyobb figyelem a Mexikói Nemzeti Bank 50 éves elnöké­nek a sorsát kísérte. A házából kilépő Harp Helut március 14-én ejtették foglyul sofőrjével együtt; mindkettőt elkábították, majd az utóbbit a közelben ki­tették a kocsiból. A bankhoz, il­letve a családhoz érkezett vált­ságdíj-követelő üzenetek sokáig visszhangtalanok maradtak, mígnem a bűnözők 72 órás ul­timátumot adtak (pontosan máig sem ismert) feltételeik tel­jesítésére, kijelentve: ennél egy perccel sem várnak tovább, ki- végzik áldozatukat. „Jobb hír vagyok Mexikónak élve, mint holtan” - érvelt a két­ségbeesett pénzember azon a videofelvételen, amelyet ulti­mátumuk nyomatékaként az emberrablók készítettek vele és küldtek el a hozzátartozóknak, illetve a sajtónak. A fenyegetés és az áldozat premier plánban elhangzott segélykiáltása végül hatott: percekkel a határidő le­járta előtt a bankár fia tv-nyilat- kozatban jelentette be, hogy fi­zetnek. Fogvatartói is állták a szavukat, szerda hajnalban la­kása közelében elengedték Harp Helut. Kiszabadulása utáni első te­levíziós interjújában elmondta, hogy őrzői egyikét sem ismerné föl; egy-két négyzetméteres, ab­laktalan helyiségben tartották, ahol az idő múlását csak az ét­kezések ritmusából mérhette le, az unalom elűzésére pedig nem volt más módja, mint tomagya- korlatok végzése és az őrzőitől kapott Biblia olvasgatása. Az emberrablók valóban jó fogást csináltak: az arab beván­dorló családból származó, de már Mexikóban született Harp Helu az utóbbi években sikeres tőzsdei ügyletek révén mesés bevételekre tett szert, s más be­fektetőkkel együtt ő vásárolta meg az 1991-ben privatizált legnagyobb mexikó bankháló­zatot. Magánvagyonát egymil- liárd dollárra teszik, és az ame­rikai Forbes magazin két éve a világ 289 leggazdagabb embere között tüntette fel. A tehetős üzletemberek vagy gyermekeik túszul ejtése igen jövedelmező üzletággá vált a mexikói alvilágban, egyes szakértők szerint már vetek­szik a kábítószer-bevételekkel is. A fő ok: a családok legtöbbje nem bízik abban, hogy a rend­őrség a fogoly életének veszé- lyezetése nélkül képes beavat­kozni, ezért nem fordul a ható­ságokhoz, inkább fizet. így az­után 1989 óta megháromszoro­zódott az ilyen bűncselekmé­nyek száma, és a kifizetett vált­ságdíjak átlaga félmillió dollár körül van. Tavaly 64 emberrab­lás vált ismertté - a jelzett okok miatt valójában ennél bizonyo­san sokkal több volt - és hét eset végződött a fogoly megölé­sével. Az általában szakavatott mó­don végrehajtott bűntettek mö­gött sokan korrupciós vádak miatt elbocsátott volt rendőrö­ket sejtenek, akiknek megvan a szakmai tudásuk egy ilyen ak­ció végrehajtására. Más elméle­tek szerint azonban külföldi ter­rorszervezetek - például a spa­nyolországi ETA vagy a perui Fényes Ösvény - kommandói is beszálltak az „üzletbe”, hogy ily módon finanszírozzák cso­portjuk működését. Annyi bizonyos, hogy a ban­dák legtöbbször elérik céljukat. Már érlelődik a következő szenzáció: az egyik legnagyobb mexikói áruházlánc alelnöke április óta van emberrablók fog­ságában, így immár időszerű, hogy sorsáról hamarosan hírt kapjon a közvélemény. Életmentés - szalonnával Szokatlan cselhez kellett folyamodniuk a napokban a tiroli hegyi mentőknek: jó­kora darab szalonnával csal­ták el ájultan fekvő gazdája mellől a hűséges vadászku­tyát, hogy azután kórházba szállíthassák a Tiroli-Alpok- ban szerencsétlenül járt ama­tőr geológust. A 37 éves férfi hegymászás közben folyó­mederbe zuhant, és a helikop­teren érkező orvosok eszmé­letlen állapotban találtak rá. A geológust az innsbrucki kórházban megoperálták. Pszichoterápia jegesmedvéknek Még a jegesmedvék is le­hetnek lelkibetegek, s ha ez így van, akkor szükségük le­het pszichoterápiára. Ebből kiindulva a New York-i Cent­ral Park állatkertjében Gus, a jegesmedve „idegeit” pszi­choterápiával kezelik. Gus ugyanis unalmában mindig ugyanazokat a mozdulatokat ismétli. Egy kaliforniai vál­lalkozás most neurotikus je­gesmedvéknek fejlesztett ki különleges foglalkoztatáste­rápiát: az állat élelmét nem teszik csak úgy elébe, magá­nak kell különböző produkci­ókkal „megkeresnie”. Visszatér „az utolsó igazi Habsburg”? MELLTARTÓ-BEMUTATÓ ÉS -KIÁLLÍTÁS. 250 melltartót mutattak be Párizsban. A legkülönlegesebbekből kiállí­tás is nyílik, mely augusztus végéig lesz nyitva. A mell­tartók tervezője Samuele Masa, aki extravagáns szob­rairól is híres. A bemutatónak, melyen a művészeti élet képviselői is megjelentek, óriási sikere volt. (FEB Foto) HÍV -es vendéglátás Napokig tartott Ausztriában a felfedezés izgalma: Carl Ludwig Habsburg, Károly és Zita negye­dik gyermeke, a ma Brüsszelben élő nyugdíjas bankár, aki soha nem mondott le ausztriai uralko­dói jogairól, bármikor visszatér­het majd az EU-tag Ausztriába. Az 1918-ban Badenban szüle­tett Carl Ludwig, Zita kedvenc fia a második világháborúban az amerikai hadseregben szolgált, majd Tirolban kezdett politikus­ként tevékenykedni, mígnem 1945-ben kiutasították Ausztriá­ból. Amikor az egykori uralko­dóház tagjait az Osztrák Köztára­ság felszólította, hogy mondjanak le minden ausztriai jogukról, va­gyoni követelésről és hatalmi tö­rekvésről egyaránt, Carl Ludwig ezt nem tette meg. így azután a lassú kibékülésből önmaga zárta ki magát, s hazatérése a mai na­pig nem engedélyezett. Tiltja azt az osztrák alapszerződésnek az a paragrafusa, amely a köztársasá­got védi az utolsó uralkodóház­zal, a Habsburgokkal szemben. Egészen Ausztria teljes jogú EU-tagságáig. Akkor ugyanis az osztrák alkotmányos előírás he­lyett a tagállamok polgárainak szabad beutazását biztosító EU-rendelkezés érvényesül. Itt nincs Habsburgokra vonatkozó külön kitétel - csak azok beuta­zása akadályozható meg, akik az illető ország közbiztonságát, avagy közegészségügyét veszé­lyeztetik. Fogták a fejüket az osztrák ál­lamjogászok - Carl Ludwig Habsburgról bizony elfeledkezett mindenki. Ő kedvelt a monar- chisták körében; tisztelik állhata­tossága miatt, meg azért, mert sok borsot tör az Osztrák Köztár­saság orra alá. A mai napig pe­reskedik a család egy-egy va­gyontárgyáért - a kétfejű sassal díszített étkészletért például. A családdal is van baja: Ottó, a trónörökös, aki azonnal lemon­dott minden jogáról, s ennek kö­szönhetően remek a kapcsolata a mai politikai vezetéssel, leg: alábbis a kisebbik koalíciós Nép­párttal, neheztel rá. Carl Ludwig a kitiltás miatt rendszeresen hi­ányzik a családi eseményekről, így Kari esküvőjén, gyermekének keresztelőjén no meg nővére te­metésén sem volt jelen. Az izgalmat ezúttal nem is akármilyen sajtótermék, maga a tekintélyes Der Standard kavarta - s az ő érdeme a szenzáció- számba menő megnyugvás is: Carl Ludwig ügyvédje útján je­lentkezett, és közölte, hogy le­mond minden uralkodási jogáról. Indoklása egyszerű: európai va­gyok és realista - hangzik a nyi­latkozat. A lemondás azonban csakis az uralkodói jogkörre vonatkozik. Az eredeti felszólítás szerint a családtagoknak azt is ki kellett je­lenteniük, hogy nem tartják ma­gukat többé az uralkodóházhoz tartozónak. Carl Ludwig most sem ismeri ezt el, származását nem tagadja meg - hangzik az ügyvédi közlés Brüsszelből. Nincs szó egy másik kényes kérdésről, a vagyonról. Ezt 1919-ben a fiatal első Osztrák Köztársaság sajátjának nyilvání­totta, s úgy tudni, Carl Ludwig 1945-ben 3 ezer svájci frankkal a zsebében kezdett új életet. A japán egészségügyi mi­nisztérium felhívta a szigetor­szág szállodáit arra, hogy a le­hető legszívesebben lássák vendégül a HIV-eseket, az AIDS vírushordozóit és bete­geit egyaránt. A felhívás oka egyrészt az, hogy augusztus­ban Yokohamában nemzetközi értekezletet tartanak a beteg­ségről, és erre mintegy ezer fertőzöttet várnak szerte a vi­lágból. A másik ok a szállodák idegenkedése az ilyen vendé­gektől. A konferencia szervezői kü­lön felvilágosító értekezleteket tartanak szálloda vezetőknek és alkalmazottaknak arról, hogy az AIDS-vírust egyáltalán nem közvetíti tányér, toalett vagy ruházat. A takarító személy­zetből is csupán azoknak aján­latos gumikesztyűt viselniük, akik közvetlenül érintkeznek a vendégek borotváival, illetve olyan eszközeivel, amelyek vérükkel érintkezhettek - han­goztatják a felvilágosításokon. A bátorításra szükség is van, mivel tavaly 18 szálloda utasí­totta el Alexander Martin ame­rikai színműírót AIDS-fertő- zése miatt. Ő tartja eddig a „sajnos, minden szobánk fog­lalt” hotelhazudozási rekordot. A második „helyezett” Sean Duque hawaii énekest csupán 8 szállodából tanácsolták el eddig. A sör a legkedveltebb „csugen” Japánban Tokió, Oszaka és a többi japán nagyváros áruházainak és szu­permarketjeinek bejáratánál, bent pedig a liftek ajtajánál és a moz­gólépcsőknél hatalmas eligazító táblák jelentek meg, amelyek a kedves vevőt a „csugen”-osztá- lyok felé irányítják. A „csugen” nyáron esedékes ajándékot jelent - most van itt az ideje, június kö­zepétől július derekáig. Az ajándékozásnak messzire nyúló hagyományai vannak Ja­pánban. A „csugen” pontosan olyan, mint a „szeibo”, az év vé­gén esedékes ajándék, vagy az „otosidama”, az újévi pénzado­mányozás. Mindegyik egyformán kötelező a japánok számára. Senki nem vonhatja ki magát alóla, hacsak nem akar udvariat­lannak tűnni. A „csugen” eredetileg az el­hunyt ősök tiszteletére adott ajándék volt. A buddhista hit sze­rint ugyanis az elhunytak lelke jú­liusban és augusztusban, az „obon” idején, visszatér arra a helyre, ahol korábban élt. Ebből az alkalomból szokássá vált, hogy rokonoknak kisebb ajándé­kot adtak át a figyelmesség jele­ként. Ma azokat ajándékozzák így meg, akikről úgy érzik, hogy adósaik az illetőknek. Szülők megajándékozzák gyermekeik tanítóit, alkalmazottak a főnökei­ket és cégek a megbízóikat. A szokás az ötvenes években kommercializálódott. A nagy áruházak tetemes összegeket for­dítanak a „csugen” reklámozá­sára, és egyúttal vállalják az ajándék házhoz szállítását is a vevő által megadott címre. A japán áruházak és szuper­marketek „csugen”-részlegein íz­léses csomagolásban sorakozik tea, kávé, bor, gyümölcs, dzsem, sonka, salátaolaj, halkonzerv, szójamártás, kuglóf és aprósüte­mény - minden, mi szem-szájnak ingere. De találhatók törülközők, selyemharisnyák, luxusszappa­nok, sőt még mosópor is. Néhány év óta a legnagyobb sikere a kartononként árusított dobozos sörnek van. A legtöbb vevő 5000 jent költ „csugen”-re. Aki azonban különösen hálásnak akar mutatkozni, az jól teszi, ha 10 000 jenért vásárol márkás italt, a Harrod’s ajándékcsoma- gait vagy friss rákot, esetleg kagylót. Szakemberek szerint a recesz- szió kevéssé érezteti a hatását az évenként visszatérő „csugen”- és „szeibo”-vásárlásoknál. Van, aki tíz-húsz „csugent” is vásárol ilyenkor. Hiába, a hálának drága ajándékkal való kifejezése ha­gyomány Japánban... Az oldal az MTI-Panorama és a FEB Foto anyagaiból készült. MINIATŰR MÚZEUM. Liz Taylor segítségével készítették el és nyitották meg az első miniatűr múzeumot. A ruhák, melyeket a babák viselnek, Liz Taylor nagy filmjeinek másolatai. Liz megengedte, hogy néhány más ruhát is kiállítsanak, például II. Erzsé­bet ruháit. (FEB Foto)

Next

/
Thumbnails
Contents