Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-29 / 177. szám
1994. július 29., péntek 7 Tiszazugi körkép Halfogás továbbadott jogon Négynapos mulatság Tiszazugi fiatalok találkozója Hajón is élt - horgász lett Dédmama pecabot mellett A holtágak tulajdonjogi helyzetével sok önkormányzat foglalkozott már. Keményen érintette őket a szabályozás mikéntje. Nincs ez másként Tiszaugon sem. A halászati jog kérdésében eltérőek a vélemények a tulajdonos és a használó között. Tiszaugon is sokan sérelmezik, hogy nem a településé a halászati jog, jóllehet, évtizedeken keresztül halászhattak-horgász- hattak a helybeliek saját településük képviselő-testülete által megszabott módon, értékben. A tiszalpári szövetkezet a kilencvenes évek elején engedte meg, hogy egyáltalán a botot, a horgot belelógassák a vízbe a helybeliek. Addig ők csak messziről láthatták, hogy víz van a község területén - jegyezték meg Ugon. Víz pedig van. Nem kell különösebben ecsetelni az itt építkezőknek és az üdőlőknek, hogy miért érdemes Tiszaugra menni. Csend van, nyugalom, itt a holt, itt az élő Tisza. - A tiszaalpári szövetkezet tíz-egyvalahány mázsa halat tesz a vízbe - jegyzi meg Hegedűs Jánosné polgármester, de a hasznosítást úgy oldották meg, hogy a szövetkezet továbHol a nyúl teszi tönkre a dinnyét, hol a tetű „viszi el”, hol a tolvaj. Nincs ez másként Tiszakürtön sem. Igazából nem dinnyés vidék ez, a szőlő termesztésében nagyobb lehetőségeket látnak a a tiszazugi falu termelői. Mindezek ellenére néhányan megpróbálkoznak a szomjat oltó édes gyümölcs termesztésével, értékesítésével. Főként sárga bélű csíkos dinnyéért járnak Gácsi Gyulá- ékhoz a falubanlakók. Crimson, Szamos, Szigetvári fajtájú szaporítóanyaguk van. Házuknál értékesítik, piacra nem is jut belőle.- Kis darab van már csak - tájékoztat a feleség -, mindössze fél hold. A faluban szinte alig akad olyan, aki belevágna ebbe a munkába. Miért? Ha nincs víz akkor nem terem. Ha van, akkor már sokba kerül. Tiszakürtön több család is termesztett dinnyét, de hiábavalónak látták a gazdálkodást, visszaléptek. Gácsiék nyolc éve kezdték a dinnyetermesztést. Akkor még több család fogott össze, az eddiginél jóval nagyobb területet műveltek meg. Jött az aszály. Mivel a termény több mint kilencven százaléka víz, érthető, hogy felnőni sem tud badta a hasznosítási jogot egy kft.-nek. A kft., ha észreveszi, hogy tesznek a víbe halat, másnap lehorgásszák. Horgászjegyet mindenki vehet, csak éppen hal nincs a vízben. Ezt a lehetetlen állapotot szerették volna úgy megoldani, hogy tisztázódjanak a rendelkezési jogkörök. Az önkormányzat is tudna halat telepíteni. Jutányos áron árusíthatná a jegyeket. Lehetett volna itt egy horgászparadicsom.- A mi kérésünket - tájékoztat Hegedűs Jánosné - nem fogadták el. - Pedig mi azt szerettük volna elérni, ha a tulajdonos, vagyis mi kapjuk meg a halászati jogot. Egy jogi személy lehetett volna a tulajdonos és a használó. A Földművelésügyi Minisztériumnál több alkalommal eljártak, egyeztettek, a szövetkezet hallani sem akar arról, hogy ne az övé legyen ez a terület. Miután a minisztérium elutasította kérelemüket a Fővárosi Bíróságnál törvényességi kifogást tett a polmármestemő. A halászati jogszabályban ugyanis benne van, hogy a halászati jogot nem lehet átadni másnak. az életet adó csapadék nélkül. Mondják is: kényes gyümölcs. Elég öt perc jégverés, már tönkremegy. A nyúl is rengeteg kárt tehet benne.- Amikor legutoljára nagy területünk volt, a termés harmadát tönkretette a nyúl — emlékszik vissza Gácsiné. S vannak, akik szeretnék tudni, érettek-e már a dinnyék - felhasogatják azokat. Ha érettek, akkor megdézsmálják az év munkájának gyümölcsét. Most Tiszakürtön a dinnyé- zésből nem lehet megélni - jegyezte meg egy volt gazdálkodó. Számolgatjuk, kik voltak az elsők, és kik hagyták abba. Kevés ujj marad nyitva. Ez csak jövedelemkiegeszítés lehet. A felkeresett tiszakürti családban is így van ez. Bár három szórófejből is öntözhetnek. A dinnye nemcsak érzékeny, de művelése sem veszélytelen. Úgy érik meg, ha este is vigyáznak rá. A tolvajok megmérgezik a kutyát, anélkül pedig nem okos dolog a csőszkunyhóban, a sátorban vagy a kisházban meghúzódni. Lehet ott nagy fényerejű lámpákkal világítani: hiába. Öt- ven-száz-százötven forint értékű fejek tucatjáért néhányan sok mindenre képesek. Tőlük függetlenül azért érik a dinnye. Augusztus 17-20. között Ti- szaug, Tiszasas, Csépa, Cserke- szőlő, Tiszainoka, Cibakháza, Nagyrév, Kunszentmárton fiataljai találkozhatnak Tiszakürtön. A rendezők célja, hogy a tájegység fiataljait szellemileg, fizikailag megmozgassák, gyarapodjanak művészeti, történelmi ismereteik, megismerjék „szűkebb hazájukat”, a Tiszazug történetét, a térségben működő amatőr művészeti csoportokat. A polgármesteri hivataltól kapott tájékoztatásból megtudtuk, augusztus 17-én fél 10-re várják a környék csapatait. Huszonöt tagú csoportokat várnak a művelődési házba. 24 órás vetélkedő kezdődik, ahol zenéről, irodalomról, történelemről lesz szó, és játékos sportfeladatokat kell megoldani. Cserébe jól szórakozhatnak a résztvevők. Aznap este már finom vacsora várja őket. Másnap lazább lesz a program. Este szalonnasütést rendeznek. Tizenkilencedikén akiTavaly ment végig a fenti Ti- sza-szakaszon az a hajó, melyen bemutatták az új hajóállomásokat, ahol kiderült, kisebb-na- gyobb átfedésekkel Szegedtől el lehet jutni hajóval a Felső-Tisza vidékéig. Tiszavárkonyban is fogadja a Festői környezetben rendezik meg immár nyolcadik alkalommal a Fekete István természetfigyelő tábort a kunszentmártoni Körös melletti ártéren. A környezet valóban csodás. Évente itt találkoznak azok a fiatalok, akiket érdekel a madártan, a növényvilág. Természetvédelmi táborról van szó, ám ettől a világszemlélettől nem idegen a művészet sem. Gyerekek tűzzománcokat készítenek, a tájat festik. Ez egy külön képzőművészeti szekció. Ottjártunkkor rajztanár irányítása mellett dolgoztak. A múlt hét végén ért véget a fiatal természetmegfigyelők találkozója, ott voltak a Körös árterén, a benyói gátőrház mellett. A 44-es útról felkanyarodva, végighaladva a gáton azonnal kiderült, miért ezt a helyet választották a Deák Ferenc Úti Általános Iskola és Diákotthon pedagógusai, Lapisné Winter Katalin táborvezető és Bocskai József igazgató. A gátőrházzal szemben, a gát másik oldalán felütötték a sátrakat, amikor délután odaérkeztünk, egy német csoport autóbuszai állt a környéken. Első osztályos korú gyermekektől az egyetemistáig minden korosztály képviselteti magát. Érthető is, hiszen lassan 10 éves jubileumára készül a nyaranta megrendezett tábor. Az akkori kezdők már felnőttek. Szerencsére utánpótlás mindig van. Több mint félszáz fiatal kerül szoros kapcsolatba a természettel. Hagyományt teremtettek, és a szóbeli érdekfelkeltés miatt a jelentkezőket pályázat útján válogatják. Korlátozott számban fogadnak más intézménybe járó általános iskolás tanulókat vagy a Deák Ferenc Úti Általános Iskolát végzett középiskolásokat, egyetemistákat. Alapvető célként a gyerekek nek kedve van, elindulhat hajóval Csongrádra, a Körös-torkolathoz; aki úgy választja, az arborétum felé veszi az irányt, esetleg a tiszainokai szabad strandon fürdőzik. Este „áll a bál” a helyi étteremben diszkót kívánnak rendezni. István király ünnepén, augusztus 20-án a szabadtéri színpadon fiatal amatőr együttesek koncerteznek. S ha minden igaz, délután 3-tól fellépnek Tiszakürt, Homok és Tiszaföldvár népdalkörei, a meghívót elküldték többek között a cserkeszőli Pántlika cite- razenekamak; a Dalamáris együttesnek. És mindennek a tetejébe divatbemutató, gyermekszépségverseny, karatebemutató és tombola lesz a résztvevők jutalma. Szállást az általános iskolában biztosítanak, az, aki a kempingezés híve, a faluház udvarán ütheti fel sátrát. Csak bízzunk benne, minden sikerül, találkozik Tiszazug fiatalsága. hajóállomás az érkezőket, hét- száznyolcvanezer forintba került. Ä régi idők emlékét idézi, hogy Tiszakécskéről menet- rendszerű járat indult, másrészt Szolnokon is bérelhető olyan hajó, melyről az utazó Tiszakürtön szállhat ki. érdeklődésének felkeltését tűzték ki lakóterületük természetes környezete iránt. Nyolc évvel ezelőtt a gondolat nem véletlenül fogant meg. Nemcsak a fiatalabb koro- szály, de az idősebbek közül is alig tudnak valamit élő környezetükről, a természetről. Arra törekszenek, hogy tanítványaik azonosuljanak a környezet értékeinek védelmével és fejlesztésével. Menjünk tovább: meg kell tanulni, hogy hol, miben lássuk meg a szépet. Ennek elsajátítására igazán alkalmas környezet a gáttól a folyóig tartó rét. A táborban a szakmai munka kiscsoportokban zajlik, ahol egy-egy területtel foglalkoznak a táborozok: növénymegfigyeléssel és növényhatározással, a madarak, az ízeltlábúak megfigyelésével, a folyó és a holtágak vizének, az ártér talajának vizsgálatával. A gát tövében megbúvó gátőrházban megvannak a tisztálkodási feltételek. A túloldalra lajtkocsival viszik ki a vizet. Jókora zöld sátor a központ, melynek falán ott van az ország térképe és több lényeges információ a gyerekeknek. Reggeli után kis csoportokra bomlik a nagy csapat, és saját szekcióikban végzik munkájukat. A madármegfigyelőkkel már nem is találkozhattunk, mert kilométerekkel arrébb foglaltak figyelőállást. Szakemberek irányítják a kisebbeket, a nagyobbak önálló megfigyeléseket végeznek. Tapasztalataikat papírra vetik. Ezeket tanulmányi versenyeken lehet hasznosítani. Bár érkeztünkkor éppen labdáztak a fiatalok, itt nemcsak pihenésről van szó, hanem nagy figyelmet igénylő munkáról. A gyerekek jutalmul kapták július hét napját. Egy éven keresztül kellett dolgozniuk a nebulóknak, hogy kiderüljön, melyikőjük érdemes a részvételre. A vizet, magányt szerető lelkek mintha beszédesebbek lennének horgászásuk, halá- szásuk után. Itt a csend földjén, nem messze a falu határától, aranyat érnek a szavak. A mi folyónk nyugalmat ad.- Könnyű a dolgom, mindig kapcsolatban voltam a vízzel - elegyedem beszédbe a tisza- ugi ház előtt szilvát szedő Kreibert Istvánnéval. - Apám halász volt - Matild néni horgász lett. Tíz unokája, hat dédunokája van. Életében ők a legfontosabbak.- Hogy is mondjam - kezdünk a múlt feltárásába -, édesapám apja is halász volt a Tiszán. Ez a „halászvér” mindannyiunkban benne maradt. Utódja vagyok nekik. Jól beleillik a családi képbe az ereje teljében levő hatvannyolc éves dédmama előttünk formálódó története. Már az uszályon horgászott. Ott is, itt is emlékezetes eredményei voltak. Tagja a Holt-Tisza melletti kis tó halásztársaságának. Nem tagadja meg múltját. Szép sikereket ért el a horgászbot mellett a horgászversenyeken.- Az a baj, hogy nem esznek a halak - szól a meleg hátrányairól. - Van úgy, az időjárás is „rászolgál” arra, hogy nem esznek. De a hűtőben mindig van belőlük. Kislánykorában elég volt cérnára gombostűt hajlítani, már fennakadt rajta valami. A Tisza menti korosabb emberek jól emlékeznek az elmúlt szép időkre. Van, aki kézimunkázik - Kreibert néni horgászni szeret. Az a meglepő ebben, hogy a férfitársadalom is elfogadja ezt a természetes másságot.- Mikor jó horgászni? - szeretném a vízpartiak hiúságát felkelteni. Reggel jobban eszik - hangzik a rövid válasz. - Volt délben is szerencsém, de főzni kell, jövök haza. Ott a jószág is.- Melyik volt a legnagyobb fogás?- Négy és fél kilós harcsa, de az a Dunán volt. Szerencsére akadt segítségem, aki kiszá- kolta.-A Dunán?- Akkor hajóztunk a férjemmel. Én voltam az első, aki bedobtam a horgot. Néztük: van-e rajta valami? Persze hogy volt. A bolgár halászok tapsoltak a sikernek. Honnan került mégis Tiszaugra? A horgásznő odavaló. A férj a Dunán hajózott valamikor. A víztől nem is került messzebb, hisz amikor katonakorában a víz mellett teljesített szolgálatot, itt találta meg élete párját. Kreibert lst\’án, a férj bácskai illetőségű. A ponytnak „pufi” csalit ad. Olyat, amilyet a boltban lehet kapni. De jó a kukorica is. Erre eszik a törpe - tudok meg egy újabb pecásfogást.- Nem esznek most - hallok hírt az utóbbi napok eredményéről. - A víz is szinte feforrt, inkább elmentek a fenékre. Az tiszaalpári horgászegyesület tagja. Kétezer forintnál több a tagsági díj. Vesznek a német sógoroknak is jegyet, akik rendszerint ide járnak. Az árokparton ülő rokon hölgy közben figyel minket, Németországból jött, szorgalmasan szedi a szilvát.- Melyik halételt szeretik?- Mindegyiket. Most kecse- gét pucoltam fel, meg dévérke- szeget. Harcsa van a hűtőgépben. A halétel akkor eredeti, ha odateszi a kezét a bogrács fölé, és ha azt marokba szorítja, akkor összeragad. Pár óra múlva annak kocsonyának kell lenni: az a halászlé. Az oldalt készítette: Szurmay Zoltán Bővítés, felújítás Bővítik az idősek szociális otthonát Tiszaugon. Márciusban nyitották meg, de akkora az igény, hogy új beruházásba kezdtek. Most pályázaton nyertek kettőmillió-háromszázezer forintot. Az alapokat már lerakták. Felújítják Tiszaug régi nevezetességét, a Pegazus fogadót Szállás az iskolában A szállást adó általános iskola épülete Jól jár, aki Tiszakürtre látogat. Itt a Tisza, a csodálatos arborétum. Az általános iskolában félszáz személyt tudnak elszállásolni. A kétszáz forint esténként talán még a fiatalok számára sem okoz fejtörést. Emeletes ágyakat állítottak be a tantermekbe, három szobát rendeztek át. A mostani nyár a főpróba. Mindezek alapján kiderül, egy busz utazóközönségének nyújthatnak kellemes szállást. Nem valószínű, hogy az ifjabb korosztály számára gondot jelentene, hogy emeletes ágyon kell aludni. Szobánként hat ágyat állítottak be. Egy szép általános iskoláról Van szó, ehhez méltóan alakították ki a helyiségeket. A komfort teljes, természetesen van fürdő, gáz, hűtőszekrény. Állati, emberi veszélyek / Erik a dinnye Fedél nélkül A kkora vihar tombolt Tiszaugon, hogy szó szerint levitte az egyik Rákóczi úti ház tetejét. Gondoljuk csak el: milyen lehet szabad ég alatt aludni? Gondoljuk el: hogyan kerül tető a ház fölé? Nagyobb természeti csapások alkalmával gyűjtéseket rendeznek. Most azonban „csak” egy családról van szó, amely nemigen tudja megoldani az építést. Tudjuk, mennyibe kerülnek ezek a munkák. Mondják, a baj bajjal jár... A kárt szenvedetteknek nemcsak a munkanélküliséggel kell megbirkózniuk, hanem a pusztítás okozta helyzettel is. Szerencsére sok olyan szervezet van, amely ilyen esetben anyagi segítséget nyújt. Lehet, hogy a főutca tető nélkül maradt családját is átsegítik a nehézségeken. Hajóval Tiszakürtig Körös-parton, táborban Természetfigyelö tábor
