Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-28 / 176. szám

1994. július 28., csütörtök ' Szolnoki Extra 7 A fészek melege - Családportrék ■■■■■■■■■■■■I „A középutat sikerült megtalálni” Amikor fiatalon, pályakezdőként alapít családot valaki, bi­zony, sokat kell dolgoznia, ha meg akar élni, s hogy fedél kerül­jön a feje fölé. A több munka több pénzt, de ezzel együtt na­gyobb igényeket is szülhet. Hogy ezért még nem kell feltétlenül beszállni a „mókuskerékbe”, hogy van köztes megoldás is, arra példa a Gál család. Amíg a velem igencsak egy­korú Gál házaspárral, Edittel és Lászlóval beszélgetünk, kislá­nyuk, Ramóna békésen alszik a szomszéd szobában, hogy majd csak a fotózásra ébredjen föl ra­gyogó tekintettel, mosolyogva.- Meséljetek arról, hogyan indult a házasságotok - kérem őket.- ’84-ben ismerkedtünk meg- mondja Edit - a HEMO-ban, irodalmi színpadon. Laci katona volt az egyetem előtt. Leszere­lés után Miskolcra került egye­temre, én Szolnokon tanultam, hétvégeken találkoztunk.- Aztán abba is hagytam az egyetemet - mondja László -, és dolgoztam egy ideig.- Később megint felvételizett- folytatja Edit -, akkor a Kandó helyett megint Mis­kolcra irányították át, nehézipa­rira, ott megint elkezdte, és fél év után rájött, ő nem oda való. Hazajött, letöltötte a maradék katonaságot, majd együtt felvé­teliztünk. Ő harmadszor a Kan­dóra, én Szarvasra, óvónőkép­zőbe. Mindkettőnknek sikerült. Laci levelezős lett a főiskolán, és közben Szarvason laktunk. ’89-ben összeházasodtunk, vet­tünk is ott egy lakást. De sajnos sehogy sem volt elég a pénz, ezért hazajöttünk Szolnokra. Laci számítástechnikai csoport- vezető lett, ’91-ben másodál­lásként vállalkozni kezdett.- El kellett telnie pár évnek - mondja László -, míg az ember bejáratodon, és kialakultak a kapcsolatai. Számítástechnikai villamosmérnök vagyok. Ma­napság még tűrhető ágazat, ahol sok munkával meg lehet élni.- Szarvasról jöttetek, ám vé­gül is Szolnokon telepedtetek meg igazán.- így van - bólint Edit. - Al­bérletben laktunk fél évig, az­után idejöttünk édesanyámék- hoz. Ez a ház, amelyet ’91-ben felújítottunk, alsóépület volt, azóta építettünk hozzá konyhát, fürdőszobát, kitapétáztuk, ké­nyelmessé tettük. Mi ilyen vi­lágba születtünk, kényelmes nemzedék vagyunk.- Alapvető komfort - mondja László. - Ha az ember tartja magát annyira, hogy igényei le­gyenek, akkor azt meg is pró­bálja előteremteni.- Voltunk úgy mi is - mondja Edit -, hogy több volt a részlet, mint kettőnk fizetése. Két éve megy jobban, persze ez még nem „dőzsölés”.- Megélhetésre elég, de mond­juk különálló családi ház építé­sére nem - mondja László. - Szinte ugyanúgy állunk, mint 4-5 éve, de én optimista vagyok.- A gyerek hogyan változtatta meg az életeteket?- Nem volt vele sok gond, egész egyéves koráig — mondja az édesanya. - Mióta kezd föl­eszmélni, már több a probléma, de végül is jó, hogy megvan. Ismerem jól a pedagógiát, és próbálom nála alkalmazni, de előfordul, hogy az összes pont csődöt mond. Úgy látjuk, ele­ven, jól fejlett, értelmes kislány.- És szép is ...- Mielőtt megszületett, sokat gondolkodtunk, mi legyen a neve. Tetszett a Réka és a Ra­móna név is, ezért úgy döntöt­tünk, ha szép lesz, Ramónának hívjuk, ha nem, Rékának. Ami­kor a szülésznő írta volna a ne­vét, azt kérdeztem: Mondja, mi­lyen? Szép? Akkor legyen Ra­móna. Jó a hallása, és szép hosszú lány lesz, a fél család kosárlab- dás volt, erről is lehet szó, de a számítógép is érdekli. " Háromhetes volt, amikor az édesapja fölültette a hasára: kis­lányom, te is villamosmérnök leszel. Ennyiben maradtunk.- „Rendesen” úgy megy, ha az apa vállalkozó, hogy a gye­rek csak fényképről ismeri.- Ugyan nem élünk nagyon fényes körülmények között, de nem is az a célunk, hogy az em­ber agyonhajtsa magát, és a csa­ládra ne legyen idő - mondja László. - A vállalkozói életvi­tellel meg lehet ezt oldani. Ne olyan értelemben legyen vállalkozó az ember, hogy reg­gel 6 órától este 10 óráig dolgo­zik. Szerencsére nekem sikerült a középutat megtalálnom, reg­gel 9-től délután 3-ig kellő in­tenzitással és odafigyeléssel dolgozom, így amikor hazajö­vök, van időm a családdal is foglalkozni. * * * Amikor a fotózás kezdődik, Ramóna szép ruhát vesz fel, majd 10 perc múltán csokolá­déval körbemaszatolja az arcát is, a szép ruhát is, később átro­han a nagyiékhoz, pisilnie kell, keresztülvágtat az udvaron, odahozza a kölyökmacskát... Egyszóval fölébredt. -em- (Fotó: Bíró Tibor) „A zenére tettem fel az életemet” Több is, mint kötődés Mit hozhat egy nyár egy 19 éves, talán még nem is igazán „felnőtt” lánynak? Szelei Kiss Ágnesnek hozott egy sikeres főiskolai felvételit, zenét, egy eleven keresztfiút, nyaralást és újra zenét...- A zene? - kérdez vissza. - Erre tettem fel az életemet, de emellett „x ezer dolog” érdekel. Felvettek a nyíregyházi főisko­lára, ének-zene-népzene szakos tanár leszek egyszer, ha elvég­zem. Gondolom, ezzel nem na­gyon tud az ember mást csi­nálni, csak zenét tanítani. Nincs olyan zene, amit nem szeretek. Amiben dallam meg értelem van, és technikai tudás, az jöhet. Rock vagy akár heavy metal - egészen a klasszikus zenéig természetesen.- Hogyan alakult ki ez a kö­tődés a zene iránt?- Úgy kezdődött, hogy a hat­éves koromtól ének tagozatra jártam a Kodályba, s ott muszáj volt hangszert választani. Én - részint a nővéremet majmolva - elkezdtem hegedülni, amit na­gyon utáltam nagyon sokáig. Aztán egyszer megismerkedtem a népzenével, és azóta szeretek hegedülni, s azóta meg is aka­rok tanulni hegedülni. A zené­ből pedig legjobban a népzene, a táncház érdekel.- Miért épp ez áll közel hoz­zád?- Az ember nem egy hatal­mas zenekarban ül, mint a klasszikus zenében, itt nem iga­zán előre megírt dolgokat kell csinálnia, van benne alap, de ki­csit improvizatív. Meg ha kö­zösségi zene, vannak melletted zenésztársak, akikkel együtt • dolgozol, és ez jó érzés, hogy csak ránézek valakire, és abból tudja, mit kell csinálni, és össz­hangban van az egész. A tánc­házi társaság pedig nagyon jó fejekből áll. Bulisak, értelme­sek, lehet velük igazán jól szó­rakozni.- Táncolsz is?- Szeretnék, de csak annyit tudok, amennyi a táncházakban rám ragad. így a színpadra nem állnék ki.- A hegedűvel azért kiállsz.- Persze, Pesten járok a Ná- dasdy Kálmán Művészeti Isko­lába, velük elég sok fellépésem volt, mondjuk a féléves és év végi vizsgákon is a színpadon zenélünk, de szerepeltünk a té­vében is a Dobogó című műsor­ban. Régebben itt Szolnokon hegedültem egy gyerektánccso- portnál.- Mit hozott, és mit tartogat számodra a nyár?- Először is megpróbáltam tökéletesen felkészülni a felvé­telire. Hát a tökéletes felkészü­lés nem sikerült, de a felvételi igen, és ez számomra nagy bol­dogság. Ezután volt Káptalantó­tiban - a Balaton mellett - a Méta együttesnek a népzenei tábora, ez egy C kategóriás táncházzenész-tanfolyam le­záró eseménye volt. A végén volt egy vizsga, amellyel mű­ködési engedélyt lehetett sze­rezni, vagyis most már gázsiért zenélhetek bárhol. Ezt viszont egy négyéves tanfolyam előzte meg. Jelenleg nálunk van a ke­resztfiam, Kristóf, rá vigyázok, és ez eléggé kimerítő feladat. Az ő ritmusa gyorsabb az enyémhez képest, és nagyon korán kel... A további terveim pedig: most elmegyek a kedvesemmel egy hétre nyaralni, utána ismét kezdődik a munka. Egy sió­agárdi tánccsoporttal Lengyel- országban megyek zenélni, szép lesz, azt ■ gondolom. Szeptem­bertől pedig a főiskola.- Tavaly érettségiztél, mit csináltál azóta?- Tavaly is megpróbáltam a főiskolát, de nem túl sok siker­rel. Közben dolgoztam nyolc hónapig mint „telefonközpon­tos kisasszony” (ezt karrierem csúcsának fogom elkönyvelni.) Arra talán jó volt, hogy az em­bereket megismertem, nem volt olyan zárt légkör, mint az isko­lában. És megtanultam rende­sen magázódni is.- Hogy érzed magad 19 éve­sen?- Hát, érdekes. Azt hiszem, azért mindig ilyen szerettem volna lenni, amilyen most va­gyok. Vannak kötöttségeim, és még odamehetek az anyuhoz, de saját magam is el tudok dön­teni sok olyan dolgot, amit ed­dig talán nem. - em ­(Fotó: Bíró Tibor) Az önkormányzat négy éve az útkeresés jegyében Beszélgetés Kéri Józseffel, Szolnak város alpolgármesterével- A parlamenti választások után - az önkormányzati válasz­tások előtt, úgy hírlik, Szolno­kon is megkezdődtek a politkai pártok képviselőivel azok az egyeztetések, amelyek az ön- kormányzat jövőjét hivatottak előkészíteni.- Az elmúlt négy év az ön- kormányzatban képviselt pártok képviselőcsoportjaival a folya­matos egyeztetések jegyében telt el, így én inkább azt mon­danám, hogy most azoknak a tapasztalatoknak az összegzé­sére kerül sor, mely hasznos és tanulságos lehet azok számára, akik a jogalkotásban, a szabály­zók kidolgozásában érintettek. A politika számára döntő fon­tosságú, hogy az államigazgatás helyi szintjét is jelentő önkor­mányzatok hogyan működnek, mennyiben képesek feladataik ellátására, hogyan képviselik azt a választói akaratot, mely felhatalmazta őket az ügyek in­tézésére. A részletkérdések ... Azt gondolom, fontos tisz­tázni a részletkérdéseket is, hi­szen az elmúlt négy év az útke­resés jegyében telt el, és ebben sokszor összekveredett az ön- kormányzat és az állam szerepe. Jól-rosszul meghozott állami döntéseket kellett végrehajtani, ha tetszett, ha nem, sokat kés­tek, vagy el sem készültek azok a szabályok, amelyek egyértel­művé tettek volna feladatokat és felelősöket, más szabályok pe­dig még tapasztalt szakembere­ket is megleptek. Mi magunk is követtünk el hibákat, és ennek az alapvető oka az volt, hogy az önkormányzati törvény megha­tározta a szereplőket, körvona­lazta a feladatokat, elvileg tisz­tázta az erőforrásokat, de a töb­bit rábízta az önkormányza­tokra. Azokra a szervezetekre, akik az első vonalban naponta kényszerültek úgy döntést hozni, hogy legfeljebb csak a szakmai ösztön sugallta megol­dást tudták alkalmazni. A törté­nelmi jelentőségű és korszakos változás pátoszában sem lehe­tett arról elfeledkezni, hogy itt polgárok élnek, akik választ várnak kérdéseikre, akik sürge­tik azokat a változásokat, me­lyekre már rég megért az idő. Most pedig ahhoz jött el az idő, hogy megbízatásunk lejár­tához közeledve, számot adjunk mindenről, ami a négy év alatt történt, és ebben különösen fon­tos, hogy a testület a bizottsá­gok, a hivatal, az önkormány­zati intézmények működéséről valós, őszinte képet állítsunk össze, és átadjunk minden ta­pasztalatot, ami a működéshez fontos.- A politikai pártok képvise­lőivel egyeztetnek, és ez inkább választási előkészületnek tűnik, mint szakmai egyeztetéseknek. Annál is inkább, mert a parla­menti pártosak van elgondo­lása az önkormányzatok műkö­déséről, és nyilván arról is, hol kell változtatni az eddigi gya­korlaton . . .- Az önkormányzati munka egyfajta sajátos kettősséggel rendelkezik. Egyrészt ellátja a rábízott helyi államigazgatási - hatósági feladatokat, másrészt ellátja a településsel kapcsola­tos „gazda” szerepkört. Az élet legkülönbözőbb területein ke­letkezett krédéseket fogja össze és próbálja harmonizálni, egy­fajta egységbe ötvözni, melyet közszolgálatnak hívunk. Az ön­kormányzatiság a politikai hata­lom és a szakmai előírások olyan keveréke, mely a polgá­rokért szól, a településért mű­ködik. Nem lehet tehát tipizálni és sematikus képletekbe foglalni azt, hogy az önkormányzat ho­gyan működjön. Lehet és kell is azokat a szabályokat kialakí­tani, melyek arról szólnak, hogy hogyan jön létre az önkormány­zat, milyen erőforrásokkal ren­delkezik, milyen igazgatási fel­adatokat lát el. Ezeket egyesé- gesen kell szabályozni, mert ez ad a különböző településen élők számára egyenlő esélyt, fogal­maz meg egyforma követel­ményt. Nem lehet tipizálni... Azt azonban, hogy egy adott településen mindez hogyan mű­ködjön, hogy a település milyen irányba fejlődjön, hogy a „gaz­dának” melyek a legsürgetőbb feladatai, azt már helyben kell eldönteni. Ennek hiányában ugyanis nem alakulhat ki az a közszolgálat, mely a működés lényege, az a közszolgálat, melyben a politikai hatalom és a szakmai játékszabályok város- politikai szemléletbe mennek át. Ez pedig igen bonyolult, számos kompromisszumot és korlátot feldolgozó egyeztetési folymatokon jön létre, hiszen a közszolgálat nem más, mint nemesített politika. Ezt a „nemesítést” csak a he­lyi önkormányzat és a helyi po­litika képes jól elvégezni, hi­szen itt nem országos, hanem helyi kérdésekről van szó. Eb­ben az értelemben lehet ezeket a megbeszéléseket az önkor­mányzati választások előkészí­tésének is nevezni, annál is in­kább, mert valamennyiünk ér­deke, hogy olyan önkormányza­tok jöjjenek létre, melyek köz- szolgálatot látnak el, és nem egyik vagy másik párt politikai erőviszonyait hirdetik.- Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést. Milyen szerepet lát önmagának az ősz­szel megválasztásra kerülő ön- kormányzatban ? A múlt félév hatásai- Nézze, a jelenlegi szerepem bőségesen ad elfoglaltságot úgy, hogy a novemberi válasz­tások utáni egyéni sorsommal pillanatnyilag nincs időm fog­lalkozni. Attól fontosabb, hogy addigra az önkormányzati gaz­daság kiheverje az elmúlt félév hatásait.- Akkor másképp teszem fel a kérdést, indul-e az önkormány­zati választásokon? Önt 1990-ben a képviselő-testület a Fidesz javaslatára, mint külső szakembert a pénzügyi-gazdál­kodási terület alpolgármeste­révé választotta, előtte 17 évet dolgozott az akkori városi ta­nács pénzügyi osztályán, tehát ismerte a helyi problémákat. . .- Egy választáson az ember azért indul, hogy képviselőként meghozhassa azokat a döntése­ket, melyek az őt választók ér­dekeit a legjobban szolgálják. Én ebben a házban dolgozom 21 éve, és mindig pénzügyi kérdésekkel foglalkoztam, az utóbbi 12 évben mint a pénz­ügyi-gazdasági döntések előké­szítésének irányítója... Szeretem ezt a munkát, és a két évtized megtanított arra, hogy aki itt dolgozik, az csak a közérdeket szolgálhatja, függet­lenül attól, hogy a ház kapuján belépve melyik irodába vagy tárgyalóba visz az útja, és füg­getlenül attól, hogy választott vagy kinevezett. Lazányi József A Dobóban nincs uborkaszezon 0 Nyaralásnyi hangulat az oviban Egy iskolás talán nem lenne nagyon boldog, ha a nyár kö­zepén be kellene járnia, de mondjuk egy óvodás már le­het másképp is ezzel. Sőt, a Dobó Úti Óvodában olyan gyerek is akad, aki direkt be­jár ezen a héten. Ö biztosan tudja, érdemes-e. Horváth Ildikó óvodavezető beszélt nekünk arról a törekvé­sükről, mellyel szeretnék a nyári időszak csendes egyhan­gúságát felpezsdíteni azzal, hogy egy kis változatosságot, új színt visznek az óvoda életébe.- Két turnusban zárnak be az óvodák, az egyik június közepé­től július közepéig, a másik ré­sze pedig július közepétől au­gusztus közepéig. Azokon az intézményeken belül, ahol több óvoda is van, úgy oldják meg, hogy legalább egy legyen nyitva. Összevonások vannak részben a kevés gyerek miatt, részben pedig mert ki kell adni az óvónők szabadságát is.- Új a törekvés, hogy tartal­mas legyen a nyá,ri óvoda is?- Nem, ez már nagyon régi törekvés, az óvodán belül szok­tuk megvalósítani, de most ki­felé is próbálunk nyitni, vinni a gyerekeket minél több prog­ramra. Elmegyünk strandra, egyórás hajókirándulásra a Tiszán, a Ti- szaligetben töltünk két napot, ebből egyik nap gyalog me­gyünk ki - igazi hátizsákos túra lesz -, megnézzük az erdei tor­napályát és talán a gáton sétálva a birkanyájat is. Útközben pe­dig a természetet figyeljük meg, a vizet, a vízpartot, az élővilá­got. A gyerekek örülnek a prog­ramoknak, vannak, akik emiatt járnak a héten óvodába. A hajó- kirándulás talán sok gyereknek első élménye lesz.- A kiruccanások egy hétig tartanak. Mi lesz azután?- Igyekszünk a nyár további részében is tartalmas progra­mokat biztosítani, az udvarunk viszonylag tágas, medencében pancsolhatnak a gyerekek, ovi­olimpiát szoktunk rendezni, vizes ügyességi játékokkal. A szövés-fonás-nemezelés nyáron is folyik, hiszen ez az óvodánk profilja. De vannak labdajátékok is, homokvárépí- téá dagonyozással, vannak gyümölcsfák, érik a ringló­szilva, a kiskertben a gyerekek és az óvónők által vetett - ülte­tett zöldségfélék - karalábé, új­hagyma, paradicsom - is jóles­nek uzsonnára. Az udvar gon­dozásában, a locsolásban a gye­rekek is részt vehetnek. Étkezni, aludni is tudunk a szabad levegőn, szinte az egész napot kinn tölthetjük. Szeptembertől pedig a hófe­hérre meszelt, felújított csoport- szobákban várják a gyerekeket, de addig is igyekeznek az óvo­dába legalább egy nyaralásnyi hangulatot varázsolni.- sze - (Fotó: Bíró Tibor) Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka A fényképeket készítette: Barna Sándor és Bíró Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents