Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-23 / 172. szám
8 Kulturális panoráma 1994. július 23., szombat Először az országban Szolnokon Kinetográfia az iskolai néptáncoktatásban Benkéné Speck Julianna a Tallinnka Gyermek Néptáncegyüttes művészeti vezetője. 1973 májusától 1989 júniusáig volt a szolnoki Tisza Táncegyüttes tagja. Közben alapfokú, majd középfokú néptáncoktatói képesítést szerzett. Jelenleg a Magyar Táncművészeti Főiskola tanárképző tanszakának hallgatója. A szolnoki Tallinn Általános Iskolában 1990. II. félévétől kezdte meg néptáncoktatói tevékenységét. Az iskolában ekkor már majd tízéves múltra tekintett vissza a néptáncoktatás. Alsó tagozaton a néptáncfoglalkozások órarendi és szakközi időtartama heti 2x45 perc, melyeken a néptáncos alapképzés útmutató tanmenetét, Karcagi Gyuláné-Salamon Ferencné: Játék és tánc az általános iskolában I-IV. (Magyar Művelődési Intézet, Bp. 1992.) vezették be. Az iskola vezetőségének hozzájárulásával és támogatásával az órarendi foglalkozások első 15-20 percében kísérleti jelleggel kezdte el tanítani a kinetográfiát az 1992/93. tanév II. félévétől a 2. osztályos évfolyamokon. Az oktatás során szerzett tapasztalatokra alapozva az idei tanévben folytatja a munkát. Az új második osztályok belépésével a képzés így már mintegy 80 tanulót érint négy csoportban. Buhály József kiállítása Abádszalókon A meleg színek poétája A megnyitó nagy pillanata (középen a művész)- Hogyan jutott eszedbe eltérni a hagyományos, jól kitaposott úttól?- Néptáncoktatás esetében nincs jól kitaposott út. Sokféle módszer létezik, ami egy-egy kiváló táncpedagógus alkalmazásában remekül működik, de nincs egységes útmutatás. A sors szeszélye a Tallinnka Gyermek Néptáncegyüttes művészeti vezetőjévé tett. Ekkor már 16 éves táncos, 14 éves oktatói gyakorlattal és egy B-ka- tegóriás néptáncoktatói képesítéssel rendelkeztem. Mindezek ellenére rá kellett jönnöm, gyermekeket oktatni százszor nehezebb, mint felnőtteket. Nehezebb, mert a gyermek technikai tudását nekem kell megteremteni, s a táncos hitét és tánc- szeretetét is nekem kell megalapozni. Hetente 230 gyermekkel dolgozom, akiket ismernem és személyre szabottan foglalkoztatnom kell. Az eltelt öt év alatt kialakult köztem és táncosaim között egy olyan technikai és verbalizációs rendszer, mely mozdulatelemzési alapokra épül. Az, hogy ezt rögzíteni, leírni is tudják a táncosok, egyszerű technikai kérdés. Sárosi Bálint a zenei képzéssel kapcsolatban mondja „.. . a kottaolvasás a zenetanulásban csak technikai előny, ha nehezebben is - s többnyire pontatlanabbul is - lehet anélkül is zenét tanulni.” (Irodalomtörténeti közlemények LXXVII. 1973.) Ez a tánctanulásra is az 1-5 évfolyamnál alapmódszerként alkalmaztam.- Hogyan jutottál el a kinetográfia gyakorlati oktatásához?- A Magyar Táncművészeti Főiskola II. éves hallgatója vagyok, s ismét tanárom lett Fü- gedi János, az MTA Zenetudományi Intézet Táncosztályának munkatársa, aki annak idején bevezetett a táncírás tudományába. Beszélgettünk arról, hogy az oktatásban én módszerként mozdulatelemzési alapismereteimet alkalmazom, de sok gyakorlati kérdésben nem találom elég konkrétnak, megfoghatónak a gyermekek számára. Felvetette, miért nem adom a gyermekek kezébe? - Magam is meglepődtem az ötleten, sokáig gondolkodtam a dolgon. Végül arra jutottam, kipróbálom. így vezettem be a tavalyi 2.a. és b. osztályokban a kinetográfia oktatást, ami első pillanattól kezdve pozitív kísérletnek bizonyult. A gyermekek érdeklődéssel fogadták a tárgyat, a tanév végére képesek voltak egyszerű lépéssorozatokat tánclejegyzésből eltáncolni.- Tulajdonképpen mire használható ez a tudomány?- A nemzetközi táncéletben általánosan használt, legelterjedtebb tánclejegyző módszer a magyar származású Lábán Rudolf nevéhez fűződő Lábán-ki- netográfia. A tánclejegyzést elsősorban táncművek és eredeti néptáncok hosszútávú megőrgyermek nem másolja, imitálja az oktató mozdulatait, hanem mozgáslejegyző rendszer analitikus voltából adódóan megismerkedik a tánc belső törvény- szerűségeivel, a ritmikai, térbeli és dinamikai jellemzőkkel. A kinetográfia elsősegíti a mozgás szakszerű, pontos verbalizáció- ját, amely a jelenleginél hatékonyabb kommunikációs lehetőséget nyújt a tanár és a diák között. Az írásból megismert mozdulat tudatosítja a mozgás tagoltságát, segíti technikai fejlesztését, és jól meghatározott mozgásterminusokban való gondolkodásra ösztönöz. Az imitáció helyét átveszi az interpretáció, amely a modem előadóművészeti szemlélet alapelve. Az általános iskola alsó tagozatán megkezdett kinetográfia oktatás egyben komplex írásbeliséget eredményez, a gyermek a betűírás-olvasással (beszéd) és a hangjegyírás-olva- sással (zene) együtt ismerkednek meg a mozdulatírás-olvasás (tánc) alapjaival, amely így számukra természetes jelenséggé válik.- Nem megy-e ez az oktatás a gyakorlati munka rovására?- Ami elveszik a réven, megtérül a vámon mondás alapján, nem. Kísérlet, s ez az oktatás magában hordja a kísérletek összes kockázati és tapasztalati tényezőit. Hiszek abban, jelentős előrelépést teszünk a modem táncoktatás tudományos módszertanában. -NZsA napokban nyílt meg Buhály Józef fesztőművész kiállítása Abádszalókon, az általános iskola aulájában. A tárlatot a község polgármestere, Vincze Ferenc nyitotta meg, akinek megnyitó beszédéből részleteket közöltünk az alábbiakban: Buhály József festőművész nem ismeretlen Abádszalókon, 1987 auguztusában már volt itt kiállítása. Ő nem a megszokott értelemben vett festő, a szokványos képekkel. Ő valami más színei, képei s technikája megragadja az embert, mint egy félhomályból kinyúló, kérges markú, erős kéz. Ez a munkában megfáradt öreg földműves kéz magához húz, s a maga módján megsimogat. A lélek kinyílik a látványtól, s a szem örömmel issza fel a csodát. A művész régi kiállításának emléke még most is él az akkori látogatókban. Nagyon szép, meleg színekkel fest: arany, barna, sárga és halványzöld színei egymásba mosódnak.. Szinte a frissen szántott tavaszi föld, bő termést hozó humusz az, ami látszik. Érződik a friss földszag. A festmények elmondják, hogy hogyan jött Buhály József. 1945-ben született egy kis nyírsági faluban, Nyírtason. A gyermekkor élményei elevenen éltek benne főiskolás korában is. Tanító- mestere Kokas Ignác volt, s ő adta kezébe az eszközt, amellyel Több mint egy évtizedes szünet után 1990. szeptember 1-jén újra megnyitotta kapuit az abonyi Kinizsi Pál Gimnázium. Az első gimnazista „garnitúra” ebben az évben léphetett ki a nagybetűs Életbe átadva helyét az újabb nemzedéknek. Az intézmény újranyitásakor a gimnázium mellett egy kétéves gyors- és gépírói képzést is elindítottak, mellyel kedvező továbbtanulási lehetőség nyílt a város fiataljai számára. Az elmúlt négy év eredményéről, valamint a közeljövőről beszélgettem Fodor Lászlóval, az iskola igazgatójával.- A visszajelzések ismeretében hogyan alakult a kirepült diákok további sorsa?- A megújult intézmény első érettségi vizsgáján mind a 26 végzős diák sikeresen szerepelt, olyannyira, hogy közülük több mint felét felvették valamely felsőoktatási intézménybe. Külön szeretném megemlíteni Makai Adriánt, aki 100 százalékos József kifejezhette gondolatait. A főiskola elvégzése után egy évre ösztöndíjas lett Moszkvában. Rengeteg új szín, új gondolat raktározódott el a művészben, hiszen ott más emberek élnek, más a viselkedésforma. Moszkvából rengeteg farostlemez képpel és linómetszettel tért haza, de alapvetően a külföldi élményektől sem lett más ember. Technikája változott a kinti élmények hatására, de égis megmaradt nyírséginek, s magyarnak. Nem vagyok művészettörtételjesítménnyel, azaz a maximális 30 pont elérésével került be a Pécsi Jogtudományi Egyetemre.- Hányán jelentkeztek és minek alapján választották ki a szeptemberben induló tanév „gólyáit” ?- Ebben az évben negyvenen adták be jelentkezési lapjukat hozzánk, s ebből 30 diákot tudtunk felvenni. Az elbírálásban a tanulmányi eredmény figyelembevételén kívül fontos szerepet játszott a lakóhely is, hiszen bárhogy is van, ez a gimnázium mégiscsak az abonyi- aké.- A nappali képzés mellett egyidejűleg folyt az esti tagozaton is tanítás. Mi a helyzet ezen a téren?- Az esti oktatás is tovább működik, hiszen mint a tavalyi jelentkezők száma is mutatja (66 fő) igény van rá. A következő tanévre még szeptember 5-éig lehet jelentkezni, melynek feltétele csupán az általános iskola elvégzése.- Mekkora a lemorzsolódás?- Ezen a tagozaton - mint nész, s talán nincs is jogom egy elismert művész munkáját értékelni, hisz én csak azt mondhatom el, amit a szemem lát, s azt a látvánt, amit a lélek befogad. Buhály József régi jóbarát, s örülök, hogy újra láthatjuk képeit Abádszalókon. Nagyon jó egészséget és hosszú, boldog munkáséveket kívánok neki, s jó volna, ha a Tisza-tó is hatással lenne művészetére. A megnyitón közreműködött Dóczy Péter színművész és Lő- rinczki Attila előadóművész. A tárlat 1994. augusztus 9-ig tekinthető meg. nyilvánvaló - már nem csak fiatalok vesznek részt, s a 60-70 főből 4 év után körülbelül 20-25-en érettségiznek.- Hogyan alakul a jövő a gépírásoknál?- Ezen a téren sajnos nem olyan virágos a helyzet. Ebben az évben nem tudunk újabb első osztály indítani tanerő hiány miatt, de a meglévő másodikosok tanítása természetesen tovább folyik. A kétségeket eloszlatva a képzés nem szűnik meg, hiszen 1995 szeptemberében lesz első osztály.- Végül milyen újítást vagy fejlesztést terveznek a jövőre nézve?- Elmondhatjuk, hogy - mint kisebb középiskolának - 7 szá- mötógép áll a rendelkezésünkre, s ezzel kapcsolatban terveink is vannak. Célunk, hogy minden diák legalább alapfokon elsajátítsa a számö- tástechnikát, s e mellett kiemelt hangsúly szeretnénk helyezni az idegennyelv - elsősorban az angol és a német - oktatására is. Szarvák Ildikó „A Kinizsi az abonyiaké...” Beszélgetés Fodor Lászlóval, a Kinizsi Pál Gimnázium igazgatójával Mi az, hogy közszolgálati televízió? Vigyázat ■ csatornaszükület! szószerint igaz. Nem ettől a módszertől lesz táncos valaki, de mindenképpen tudatosabb, technikailag képzettebb táncos nevelhető ezzel a módszerrel.- Mégis, nem túlvezérelt ez az oktatás?- A Tallinnka Gyermek Néptáncegyüttes célja nem a professzionális táncosképzés. Meggyőződésem viszont, ahogy a zenetudomány eljutott arra a felismerésre, hogy zeneileg művelt emberek képzéséhez természetszerűleg hozzátartoznak a zenei alapismeretek, ezen belül a kottaolvasás tudománya, úgy előbb-utóbb a modern táncosképzés elengedhetetlen részévé kell hogy válljon a mozdulatelemzési, kinetográfiai alapismeretek. A nálam kezdett táncegyüttes - ez jelen pillanatban az 1-5. évfolyam - mozdulatelemzési alapismeretekkel rendelkező gyermekekből áll. Azt, hogy ezen ismereteiket hogyan fejlesztik tovább, s hasznosítják kinőve a gyermektáncegyüttesből, természetesen az egyéni életutak határozzák meg.- Tudomásom szerint csak az elmúlt tanév II. félévében kezdődött a kinetográfia oktatása, hogyan lehet, hogy táncosaid ezirányú tudását öt évre visz- szamenőleg dátumozod?- Mint már említettem, maga a kinetográfia, a táncírás tudománya csak technikai eszköz a táncos kezében, annak tudása viszont mozdulatelemzési alapismereteken nyugszik, melyet zésére használják, de nélkülözhetetlen eszköz táncok tudományos és esztétikai elemzéséhez. A tánclejegzés révén jöhet létre a stílustörténeti korokat megörökítő, tényleges mozgáson alapuló táncirodalom.- Mennyire általános ez a képzési rendszer?- A Lábán-kintográfiát Magyarországon jelenleg csak a néptánccal foglalkozó szakemberek használják. Kötelező tantárgy a néptáncoktatókat, táncpedagógusokat képző intézményekben. A kinetográfia oktatás jelenlegi rendszere a szakemberképzést érinti és kizárja a táncosok nagy táborát. Az előzőekből kitűnik, hogy alapvetően felnőttképzésről van szó. A gyermekképzésben tudomásom szerint Európában egyedülálló kísérletről van szó, sőt egyetlen hasonló kezdeményezésről tudok, mely az amerikai Hartford Balettiskolában folyik.- Mi a kinetográfia oktatásának célja kisiskolás korban?- A mélyebb testtudat, absztrakt mozgásbeli gondolkodás fejlesztése, valamint az írásbeli táncműveltség kialakítása.- Mik a kinetográfia oktatásának előnyei ebben a korban?- A kisiskolás korban kezdett kinetográfia-oktatás esetén a gyermek mozgásbeli fejlődése, motivikai gyarapodása együtt nő mozdulatelemzési, kinetográfiai ismereteikkel. Ezen ismeretek birtokában a táncok megismerése és elsajátítása során a Levelet írtak az új kormánynak és a parlamentnek címezve a keszthelyi Balaton fesztivál résztvevői, amit a külföldi vendégek is aláírtak. A levelet már át is adták Gál Zoltánnak, a Ház új elnökének. A levél lényege csak annyi, hogy a parlament ne döntsön televíziós csatornák privatizálásáról, eladásáról, amíg a szakemberekkel nem konzultálnak. Félő ugyanis, hogy ha csak egyetlen csatornát hagynak meg közszolgálati célokra, akkor az nem tud eleget tenni sokféle kötelezettségének. „Beszűkül” - ahogy a levélben is fogalmazták, és ahol egy csatornán szűkület van, ott várható a dugulás, ami annyit jelent, hogy a televíziónézők katt... és már át is kapcsolnak egy számukra nézhetőbb, szórakoztatóbb kereskedelmi adóra. Mindez egy kicsit talán hottentottául hangzik a műsor után igen, de a televíziózás szerkezete iránt igazán nem érdeklődő nézők milliói számára. Vizsgáljuk hát meg, miről is van szó valójában? Mi az, hogy közszolgálati? Ez szerte a világban többnyire azt jelenti, hogy bizonyos szolgáltatásokat lát el. Elsősorban tájékoztat, mindazzal az információval szolgál, amire egy hétköznapi állampolgárnak a világban való eligazodáshoz szüksége van. (S éppen, mert közszolgálati: lehetőleg pártatlanul tájékoztat.) Aztán műsort sugároz gyerekeknek, vallási, etnikai közösségeknek, részt vállal a felnőttoktatásból vagy átképzésből és felvállalja a nemzeti kultúra értékeinek közvetítését is.- Ez gyönyörű és dicséretes - mondhatja az olvasó, a néző -, de hol marad a film, a színház, a sorozat, általában a szórakoztatás? - hát marad, ami marad az időből és főleg a pénzből. Merthogy a köz- szolgálati televíziót általában közpénzekből tartják el, mindenekelőtt az előfizetők pénzéből, az állam esetleges hozzájárulásaiból és valamelyest a hirdetésekből. Mert a közszolgálati televíziót a világ legtöbb országában vagy egyáltalán nem sugároznak hirdetéseket, vagy csak időben és műsortérben korlátozott mértékben, de nem engedik a hétköznapi műsorokat eladni, szponzorálni, ahogy ezt előkelősködve nevezik. Márpedig manapság még az olyan komoly egészségügyi műsorok is, mint például a Nagyvizit, arra kényszerül, hogy valóban jeles professzorok, orvosdoktorok „reklámhordozók” legyenek, ha nem is a ruhájukon kell viselni a hirdetett terméket gyártó cég emblémáját. (Mindez persze nemcsak gusztustalan, de hiteltelenné teszi a legjobb szakember szavait is, mert joggal élünk a gyanúperrel: ha más cég többet fizetne, akkor annak a termékét - lenne kénytelen - propagálni.)- Adjon pénzt az állam - mondják sokan - a közszolgálati televíl- ziózásra, mint ahogy kényétől és pártszimpátiától függően eddig is adott. Igenám - mondják mások, külföldi példákra hivatkozva - de az se éppen üdvös, ha a pénzt adó államhatalom, a cehhet álló tulaj jogán akar beavatkozni az intézmény ügyeibe. Akkor éljen a magántelevíziózás. Legyen verseny és ha a köz- szolgálatiak lemaradnak, magukra vessenek. Különben is törvényben - például a készülő médiatörvényben elő lehet írni, hogy a kereskedelmi televízióknak is kötelessége bizonyos időegységben közszolgálati feladatokat ellátni. Meglehetősen sok televíziós sztárriporter s szerkesztő hajtogatja most ezt versenyt, ami némi sértődöttségükkel úgy-ahogy magyarázható. Kár, hogy nem figyelnek eléggé, mondjuk Olaszországra, ahol odáig ment ez a verseny az állami televízió (RAI) és Berlusconi úr birodalma között, hogy ez utóbbi nemcsak az állami konkurenciát készül felfalni, hanem immár az egész országot - hála magántelevíziójának. Már-már megoldhatatlannak látszik ez hazai helyzet, pedig éppen mifelénk egy nagyon kézenfekvő megoldás kínálkozik: nekünk ugyanis valójában nem két, hanem három közszolgáid csatornánk van; a harmadik ráadásul a határon túlra is tud sugározni, ez a Dunatévé. Hivatalosan ugyan ez úgynevezett alapítványi televízió, de az alapítványt teljes egészében az állam hozta létre, állami pénzből és jelenleg is állami támogatásból működik. A megoldás tehát alig lehet más, minthogy az állami 1-es csatornát és a Dunát közösen kell működtetni, ami mellesleg lényegesen olcsóbb megoldás is, hiszen egy sor filmet, produkciót közösen készíthetnek az egyes programmal, ugyanakkor a köz- szolgálati feladatok közül különösen alkalmas a magyar kultúra és a világkultúra régi és új értékeinek állandó műsoron tartására. így aztán azonnal privatizálható a jelenlegi 2-es adó és a jövőbeni 3-as is, ez az úgynevezett szovjet csatorna, ami immár lassan egy éve orosz nyelven sem működik, amit egy ideig nyelvtanárok szerettek volna fenntartani. Két országos közszolgálati és két országos kereskedelmi televíziós csatorna - körülbelül pontosan ennyi az, amit Magyarország tisztességesen ellátni és haszonnal működtetni tud. Nem tudni ma még, hogy a Parlament, vagy akár a kulturális bizottság megtárgyalja-e a televíziósok levelét, erre végül is törvény nem, csak a jóízlés és a bölcs belátás késztetheti őket. Mert ajánlatos odafigyelni a tévések aggódó szavaira. B. L.
