Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-02 / 154. szám

1994. július 2., szombat Hazai tükör 3 Nem csak büntettek, piros pontot is adtak a rendőrök Sokan nem tartják be a világítási szabályokat A nap első piros pontját egy kaposvári úr vehette át Amióta bevezették a KRESZ módosított szabályait, első íz­ben szerveztek a rendőrök or­szágos közlekedésbiztonsági akciót. A tegnap délután kettő­kor megkezdett ellenőrzés me­gyénket sem kerülhette el, fő­ként a 4-es főút forgalmát kísér­ték figyelemmel. A „türelmi” idő letelt, most már nem lehettek elnézőek azokkal szemben, akik vétettek a június elsejétől érvényes sza­bályok ellen. Sorra állították le azokat a gépkocsikat, amelyek­nél a tulajdonosaik - hazaiak és külföldiek vegyesen - a lakott területről kiérve nem kapcsolták be a tompított fényszórókat. Egy-egy ilyen „kiállítás” egy ezressel tette szegényebbé a fe­ledékeny vezetőket. Több újdonsággal, sőt meg­lepetéssel is találkozhattak ezút­tal a közlekedők. Tegnap mu­tatkozott be munka közben elő­ször az a két darab Yamaha XJ 600-as, amelyeket pontosan egy héttel ezelőtt vehettek birto­kukba rendőreink. A megyei közlekedési osztály legújabb szerzeményeivel a jelek szerint igen gyorsan megbarátkoztak „lovasaik”, ugyanis a rövid idő ellenére roppant magabiztos­sággal ülték meg a kétkerekű csodákat. Ami a meglepetést illeti: a megszokottaktól eltérően ezút­tal nem csak büntettek, hanem jutalmaztak is a rendőrök. Piros pontot is adtak annak a sofőr­nek, akinek nem csak a járműve volt makulátlan, hanem ő maga is valamilyen pluszt nyújtott közlekedési magatartásával. Tegnap elsőként egy kapos­vári illetékességű úr érdemelte ki ezt az elismerést, aki kifogás­talan műszaki állapotú Toyotá­jával autózott a 4-esen. Kocsi­jában tűzoltó készülék és a megszokottnál nívósabb első­segélycsomag volt. A megju­talmazott vezető figyelmessé­gével megkönnyítette azoknak az autóstársainak a forgalomba való visszatérését, akik már „át­estek” az ellenőrzésen. A kapott piros pont a későb­biekre tervezett sorsolás után - adott esetben - értékes nyere­ménnyé változhat. H. Gy. Más pénzét költeni könnyű Lesz-e villany a tőtevényi tanyákon? Néhány napja jelent meg ri­port a Jászberény környéki ta­nyák villamosenergia-ellátásával kapcsolatban lapunkban. E cik­ket is felemlegették a képvi­selő-testület legutóbbi ülésén, ahol a téma ismét napirendre ke­rült. A krónikás - négy év tapasz­talata alapján - nem vezeti félre az olvasót, ha „kocsmaszintű tár­salgásként” jellemzi azt, ami tör­tént az ügy tárgyalása kapcsán. Olyan ellentétek feszültek egy­másnak, olyan vádak és megha- zudtolások történtek röpke egy óra alatt, amit még nem „produ­kált” Jászberény elöljárósága. Kezdődött a történet azzal, hogy a Zagyvamenti Téesz július 21-ével mintegy 30 tanyai csa­ládnál - Tőtevény és Újerdő tér­ségében - a villamosenergia-vé- telezés lehetőségét megszünteti. Ezt törvényesen megteheti, idő­ben közölte is a tanyai lakosok­kal s az önkormányzattal is. Az idő közben telt, megoldás nem született. A hálózat tulajdonosa, a Zagyvamenti Téesz - ezt ők nem ismerik el -, az Émász, az önkormányzat és a lakosok egy­másra vártak - hátha csoda törté­nik! Dr. Magyar Levente polgár- mester időközben fenyegető le­veleket kapott. A tanyai lakosok azt írták: „követeljük, hogy a város vegye át a hálózatot”. Az is állt a levélben, hogy ha az önkormányzat nem oldja meg a 30 család problémáját, olyat tesznek, amit még nem látott a város. A polgármester felidézte, hogy ezt az állapotot nem a négy éve működő képviselő-tes­tület idézte elő. Felelősség ter­heli az Emászt s a téeszt is, mely tulajdonosa a partizáft­munkával épült hálózati sza­kasznak. Az ultimátumot, a fe­nyegetőzést s egyedül az ön- kormányzat felelősségének fir­tatását visszautasította. Itt dr. Boros Dezső alpolgár­mester vette át az ülés levezeté­sét, mert a polgármestert any- nyira felidegesítette az ügy, hogy kénytelen volt elhagyni a tanácstermet. Szóra bírták áz Émász vezetőjét, Szabó Zoltánt, aki citálta a törvényeket és pa­ragrafusokat, melyek szerint az önkormányzat köteles az alapel­látást e téren is biztosítani. Bolla János, a Zagyvamenti Téesz elnöke ecsetelte, hogy a trafóháznál mért hálózati vesz­teséget, ez évi 650-700 ezer fo­rint, nem tudják megfizetni. A demokratikus szabályokat fel­rúgva hangzottak el különböző kérdések, állítások, válaszok és minősítő jelzők. Az viszont nem derült ki, hogy kinek mi is a felelőssége, a kötelessége, ki, mikor, milyen szerződést kötött s kivel. Ki is a hálózatszakasz tulajdonosa, mert ettől a téesz teljesen elhatárolta magát. Máig tisztázatlan, hogy az Emász, a téesz és a lakosok felelősek-e valamiért. Egy kényszerítő kérdés után Bolla János kijelentette: július 20-án az áramot lekapcsolják, s egyetlen fillért sem hajlandók erre a hálózatra áldozni. Ezt a magatartást a képviselők nem „díjazták”. Mi hát a megoldás? Ez nem hangzott el sokáig az egyre elmérgesedő vitában, ahol a tanyai lakosok képviselői is szót kaptak. Kitűnt, hogy a téesz felől érkezett információk alapján gondolták, az önkor­mányzat akarja sötétségbe taszí­tani őket. A téesz viszont a tra­fóveszteségtől akart szabadulni. Elhangzott, ezt az összeget vál­lalja a város, s közben kezdőd­jön el a rekonstrukció. Szabó Zoltán elmondta, hogy e vitatott területen 3 millióba kerülne a felújítás. Ebből az Émász magára vállal 1 milliót. Ha a másik 2 milliót átutalják számlájukra, azonnal átveszik Émász-tulajdonba a hálózati szakaszt, s a felújítást is elkez­dik. A súlyos, becsületbeli se­beket okozó vita végén a képvi­selők megszavaztak a város kasszájából 1 milliót. A hiányzó egyharmadot, azaz 1 milliót a lakosoknak kell valószínűleg vállalni valamilyen formában. Az alaphálózat rekonstrukciója történhet meg most, a 15 am­pernél nagyobb fogyasztási igényt a tanyatulajdonosoknak kell megfinanszírozni. Az ülés végén Bolla János nem zárkó­zott el az elől, hogy gépekkel, járművel segítse a rekonstruk­ciót. Azt viszont elérte, hogy ehhez a felújításhoz a téesz egyetlen fillért sem ad! Ezzel azonban a Jászberény környéki tanyák villamos háló­zatának rekonstrukciója, Émász-kezelésbe kerülése egyáltalán nem oldódott meg. Itt és most a tőtevényi-újerdei tüzet oltották el. Porteleken 80 tanya van hasonló helyzetben. Nincs adat az Agrárszövetkezet s a volt állami gazdaság terüle­tén hasonló partizán hálózati szakaszok állapotáról, jövőjé­ről. Ezeket felderíteni, számba venni, az érintettekkel egyez­tetni, megoldást keresni azon­ban az önkormányzat feladata maradt. KE Nemzetközi szövetkezeti nap A szövetkezésnek a világon mindenütt van jövője, így ha­zánkban is. A szövetkezetek számtalan és változatos formá­ban a magyar jövő egyik alap­elemét jelentik. A szövetkezés ugyanis az önkéntességet, a nyi­tottságot, a közösségi létet, s nem csupán profitszempontú gazdálkodást, hanem a közös­ség szolgálatát is jelenti - hang­súlyozta a köztársasági elnök a 72. szövetkezeti nap alkalmából a Parlament kupolatermében tartott pénteki megemlékezé­sen. Göncz Árpád az Országos Szövetkezeti Tanács (OSZT) rendezte ünnepség résztvevőit köszöntve azt is kiemelte, hogy a szövetkezeteket nem kell kü­lönleges elbánásban részesíteni, hanem számukra a gazdaság más szereplőivel egyenlő gaz­dasági feltételeket kell terem­teni. (MTI) Bocsánat, tévedtem Pénteken számoltunk be a jászberényi önkormányzat legutóbbi ülésén történtekről. A kánikula nemcsak a város­atyákra hatott negatívan, de a tudósítóra is. A vezető óvó­női álláshely mégis betölte­tett. Való igaz, az első szava­zás alkalmával nem született döntés, mert csak 13-an tá­mogatták Beszteri Éva kine­vezését. Ekkor szünetet ren­deltek el, s utána újra szavaz­tak, ami már érvényes lett. Úgy látszik, ezt én nem tud­tam feldolgozni, értelmezni. Valószínűleg nem fogtam fel, hogy miről szavaznak már megint. Mentségemül hadd mond­jam el, nem vagyok egyedül ilyen „állapotban”. Gyakran a képviselők sem tudják, miről szavaznak. Jászberényben bevett szokás, hogy ha egy ügyben a tartózkodások, a nemmel szavazók és a hiány­zók miatt nem születik érvé­nyes döntés, akkor újabb sza­vazást rendelnek el. Nem ritka, hogy egy dologról ugyanazon a napon három­szor is szavaznak. Addig, míg a kellő számú szavazat elő nem áll. Az is megesett már nemegyszer, hogy az ülésen érvényes határozat született. Később azonban kiderült, mégsem fogadták el a javasla­tot. Ezért nem könnyű ilyen körülmények között követni a dolgokat. Egyben bízhatunk, közeleg az önkormányzati választás ideje. Új s felkészült képvise­lőket remélünk a testületekbe. S olyan önkormányzati tör­vényt, mely ezeket az anomá­liákat megszünteti. Ez mind­nyájunk érdeke! Kiss Erika Mostanság / Álruhák és jelmezek A ruha teszi az embert szólás értelmét igazán már kevesek értik. A viseletnek nagyon régóta rangjelző szerepe van. Ez a szerep a polgári vi­lágban erőteljesen csökkent. A honfoglaló öv- veretei jelzik a közösségben betöltött szerepü­ket. A vitézkötés, egyes színek, például a kék a feudális világban a nemességhez kötődtek. A császár és családja viselhette Bizáncban a bí­borszínt. A polgár viselete egyszerűbb volt. A ruhaszínek, -anyagok és -formák jelezték az egykor élt férfi vagy nő jogi helyzetét. A női ruházat jelezte a társadalmi helyzetét, de a leány vagy asszonyi állapotot is. Mindenkiről lehetett tudni a ruházata, viselete alapján, hogy milyen megszólítás és mekkora ceremóniákkal teli tisz­telet illeti. A török birodalom fénykorában a zöld színű turbánt kizárólag a muzulmánok, a kéket a keresztények, a sárgát a szultán zsidó vallású alattvalói viselték. Mivel főrangú személlyel a neki kijáró tiszte­lettel kellett beszélni, így a mindennapok való­ságáról egyes uralkodóknak nagyon kevés is­meretük volt. Az igazságosnak ismert uralko­dók közül néhányan álruhát öltöttek, hogy meg­ismerjék népük életének gondjait. Az Ezeregyéjszaka meséinek egyik hőse, Ha­run Ar-Rasid, bagdadi kalifa éjszakánként álru­hában kilopódzott a palotájából, és megismerte a közemberek világát. Egyik* tanulságos törté­netben, amikor kalifaként fogadja a szegény embert, az aranyak helyett botütéseket kér. Ké­sőbb kiderül, hogy a kapzsi ajtónállók csak úgy engedték az uralkodó színe elé, ha az adomány felét nekik adja. Álruhát öltött a magyar mesék hősévé vált Mátyás király, az igazságos is. Köz­rendű ember ruhájában közvetlen szenvedője volt a kolozsvári bíró igazságtalanságainak. Az álruha Mátyásnak - legalábbis a Szép Ilonkáról szóló, Arany János által írt műben - nem csak kellemetlen élmények előidézője volt. A polgári forradalmak korában végképp ki­mentek a divatból az álruhás királyok. A francia XVI. Lajos álruhában szökik, de keserű igazsá­gokat kénytelen tapasztalni - hiszen felismerték -, mivel előzőleg a pénzérmékre saját arcmását verette. A huszadik századi királyok álruháját inkog- nitónak hívják, már nem az igazság megisme­rése céljából, hanem bizonyos keserű igazságok ismeretében kényszerülnek a viselésére. Mintha visszafelé forgott volna nemzeti történetünk utolsó háromnegyed évszázadában az idő. A századelőn már szépen összefért a nagypolgári frakk a díszmagyarral, de a húszas évektől las­san a polgár is álruhába bújt. Az álruha olyan jelmezzé vált, ami a külön­bözőségeket hangsúlyozta. Telt, múlt az idő, és elérkeztek a szocializmus építésének évei. A jelmezek keleti nagytestvérünk jelmezeire ha­sonlítottak. A változás 1989 után külsőségekben is je­lentkezett. A reprezentativitás világában a szo­lid polgári megjelenési formákat gyorsan, alig másfél, két év alatt felváltotta egy e múltba for­duló stílus. Gyakran tűnik anakronisztikusnak egy-egy zsinóros jelmez. Ez a típusú álruha ki­rívóan különbözik a köznapi életét élő polgár külsejétől, a feudális világ polgármegvető, a közemberrel gőgös nemesúri figuráját idézi. Természetesen ahány an vagyunk, annyiféle az ízlésünk, de az biztosnak látszik, hogy a kilenc­venes évek meztelen igazságainak felfedezésé­hez nem kellenek álruhák, és még kevésbé jel­mezek. Gambrinus „Zöld” hűtők a Leheltől Engedély nélküli építkezések Július elsejétől nincs kegyelem Péntektől már csak freonmen- tes hűtő- és fagyasztószekrénye­ket készítenek a jászberényi Le­hel Hűtőgépgyár Kft.-nél. Noha Magyarországon 1994 elejétől tiltja jogszabály az ózonkárosító anyagok és technológiák alkal­mazását, a svéd Elektrolux transznacionális cég tulajdonába tartozó társaság ennek betartá­sára fél év haladékot kapott. A halasztás bka, hogy a jászsági nagyüzemben az év közepére fe­jeződtek be a környezetvédelmi programhoz is illő beruházások. Ezek szerint a Lehel Hűtő­gépgyár Kft. jászberényi gyárá­ban a három kompresszoros, il­letve az tgy abszorpciós hűtő- szekrényeket előállító gyártósort állítottak át „zöld” készülékek kivitelezésére. Ugyanez valósult meg a kft. jászárokszállási gyá­rában is, ahol azonban közel négyszázezer forintos befekte­téssel konstrukciós korszerűsí­tést is végrehajtottak. Újdonság lesz, hogy a Lehel kisebb térfo­gatú, 115 és 145 literes fagyasz­tókkal bővíti kínálatát. Az 1964. évi III. törvény szabályozza az ingatlanépíté­seket, magyarul ezt nevezik építési törvénynek. E régi sza­bályt módosította az 1994. évi XXXVIII. törvény, mely sze­rint július 1. után az építési engedély nélkül vagy az enge­délytől eltérő módon épített építményekre csak akkor ad­ható fennmaradási engedély, ha az épület átalakítással sza­bályossá tehető. Ellenkező esetben el kell rendelni az építmény bontását. A szabály szigorítására azért volt szükség, mivel az utóbbi időben elszaporodtak azon építkezések, melyek fity- tyét hánytak az előírásokra. Szolnokon például a kiadott építési engedélyekhez viszo­nyítva 10 százalékos a sza­bályt szegők száma. Korábban bírsággal sújtot­ták a renitenskedőket, azonban ezzel mintegy kvázi megvált­hatták a fennmaradási enge­délyt. Őz Lajosné, a Szolnok Megyei Jogú Város Polgár- mesteri Hivatalának építési irodavezetője erre példaként említette, hogy jelenleg is van engedély nélküli építkezőjük. Már a harmadik bírsággal sújt­ják, azonban ettől függetlenül folyik tovább az építkezés, s lassan tető lesz a házon. Ezzel szemben július I-jétől nincs bírság - csak átalakítás vagy bontás. Ez utóbbi azonban vet még fel néhány kérdést, mivel nem teljesen tisztázott a jogsza­bály-módosítás végrehajtása. Ha ugyanis bontást vagy át­alakítást rendelnek el, s a vét­kes nem kezdi meg az általa felhúzott építmény szakható­ság által elrendelt átalakítását vagy bontását, akkor végrehaj­tást kell elrendelni. Csakhogy mára már nincs a polgármes­teri hivatalnak ilyen feladatot ellátó szakapparátusa, így a közeljövőben ehhez még ki kell alakítani egy végrehajtási módozatot. Bészabó András képzőművész kiállítása Kunhegyesen Az ősi magyar kultúrából merítkezve A Kunhegyesi Városi Műve­lődési Központ kiállítótermében tegnap este 19 órakor kezdődött Bészabó András képzőművész kiállításának megnyitója.- Bészabó András festmé­nyein és grafikáin az ősi magyar kultúrából merít, a honfoglalás előttiből, a sámánok idejéből - mondja a képzőművészről Kör­mendi Lajos író. - Képeinek ez a réteg az egyik alkotóeleme, a másik viszont a notre-dame-i so­rozat, amely egyházi hatást tük­röz, s az alkotó párizsi útjához kapcsolódik. Már képeinek a címéből is érezhető Bészabó András iro­dalmi érdeklődése, szellemi iránytűje Ady Endre, Nagy László, Pilinszky János, Kondor Béla, de a nagy néprajztudós Győrffy István is, akinek mun­kássága erősen foglalkoztatja a tehetséges festőt egyéb okok mellett azért is, mert a Nagykun­ságban él. Ezen ősi élményeket mintegy előhívja az ősi keleti zene, amelyet a művész alkotás közben hallgat.- Elég sok kultúrrétegből kap tehát inspirációt Bészabó And­rás, de az ősi kultúra a meghatá­rozó. Egy ilyen gyökerű életmű épül Kisújszálláson, s remélem, egyre fontosabb lesz nálunk az a művészet, amely ilyen archaikus fundamentumot kap - véli Kör­mendi Lajos a festőművészről, akinek kiállítását július 1-jétől július 24-éig tekinthetik meg az érdeklődők Kunhegyesen. Bészabó András Sámántánc című grafikája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents