Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-21 / 170. szám

4 A szerkesztőség postájából K 1994. július 21., csütörtö V­Egy „hajóban” utazunk Vessenek véget a randalírozásnak! Igaza van olvasójuknak, aki­nek sorait július 11-én közölték. Egy „hajóban” utazunk vele, a Sóház utcától a Mártírok útjáig lakókkal bezárólag. Amióta a Matróz étterem kinyitotta a kerthelyiségét, elviselhetetlen a zaj, a fiatalok dühöngése, ordi- bálása. Az ablakredőnyöket nem lehet ritkára engedni, mert feltologatják, a poharakat a fal­hoz csapkodják, a sörösüvegek is röpülnek. Hétköznap délután négytől éjfélig, pénteken-szom- baton pedig este kilenctől haj­nali 4-ig „élvezzük” a diszkó hangerejét - és ami közben, utána zajlik a környéken. Errefelé sok az idős, beteg ember. Aki teheti, menekül; jelzi ezt a sok eladó ház. Van olyan is, aki albérletbe kénysze­rült a saját háza mellett. Megkérem sokunk nevében a szerkesztőséget levelem közlé­sére. Várhegyi Attila polgár- mester urat és a rendőrkapitány urat pedig arra, hogy egy kicsit néznének körül a diszkóban - úgy hajnaltájt, informálódjanak, hogy mi folyik errefelé. Eleve elképesztő, hogy hajnali négyig lehet zajongani. Eddig nem is engedném nyitva tartani a ven­déglátóhelyeket. Arra feltétle­nül szükség lenne, hogy többet járőrözzenek a rendőrök mife­lénk is - írta egy szolnoki, Mártírok útján lakó olvasónk névvel, címmel. * A Tisza Szálló mellett lévő Borbereki-alkotás ledöntéséről több olvasónk szólt elítélően. Döbbenetesnek tartják, hogy éj­jel, hajnaltájt jószerével tini lá­nyok, ún. ,jövő nyári” fiúk tén- feregnek, ordibálnak az utcá­kon. Tisztelet a kivételnek, akik nem törnek-zúznak! Megkér­dezték tőlünk azt is: egyáltalán figyelemmel kíséri valaki ille­tékes a vendéglátóhelyek nyit­vatartási idejét? S ami még el- gondolkodtatóbb: a tizenéves lányok-fiúk nem hiányoznak éj­szaka otthonról? Anyukának, apukának nem tűnik fel, hogy csemetéje nem éppen színjóza­nul tért haza? Küldjön egy képet! Hat gyerekkel, özvegyen Nagy örömmel olvastam a kezdeményezést - Küldjön egy képet. Küldök én is egy képet, amely nem szívderítő, inkább a múlt szívszorító emléke. Édesanyám az a fekete fejkendős asz- szony, aki 1933-ban maradt özvegyen, hat gyerekkel. Emberte­lenül sokat dolgozott, hogy bennünket felneveljen, s összetartsa a családot. Akkor nem volt családi pótlék és semmilyen segít­ség. Gyerekkorom óta minden elismerésem és tiszteletem az édesanyámé. A fénykép 1935-ben készült. Egy testvérem hi­Ma már én is idős asszony vagyok, és özvegy. Három gyer­mekemnek örülhetek és a dédunokámnak is. A kép a kislányom esküvőjén készült, amikor még jóval fiatalabb voltam. Özv. Hollóczki Sándorné, Cibakháza A diáktársak vízre szállnak az első évfordulón Emléktúra 1993. július 22-én a szol­noki Pálffy János Szakközép- iskola tanulóinak egy csapata Tiszafüreden útra kelt, hogy túrájuk egyik állomásaként kenujaikkal átkeljenek a Ti- sza-tavon, és Abádszalóknál érjenek partot. A túra egyik résztvevője, a húszéves deb­receni Szász Attila még nem sejthette, hogy utolsó útjára indul. Sajnos a véletlenek sze­rencsétlen összjátéka miatt a szalóki parttól mintegy 300 méterre az egyik kenu felbo­rult, és ezt az életerős fiatal­embert elnyelték a hullámok. Holnap - július 22-én - dél­előtt a diákok immár mentő­övekkel felszerelve ismét vízre szállnak Tiszafürednél, hogy ezzel állítsanak emléket szerencsétlenül járt társuknak,. s bizonyítsák, hogy nagyobb elővigyázatossággal bizton­ságosan lehet hódolni ennek a szép sportnak. Abádsza­lóknál a fiatalokat motorcsó­nak várja. Jó utat és szerencsés átke­lést kívánunk a túrázóknak! Sz. I., Debrecen Kétféle ajándékutalvány... A Skála megköveti a vásárlót! Mit ér manapság a Skála-ajándékutalvány? - Meg­alázták a vásárlót! címmel kö­zöltük egy héttel ezelőtt - N. Jenőné szolnoki olvasónk pana­szát. Még aznap megadtuk a vá­sárló nevét, címét az illetékes­nek. Guba Kálmánná, a Szol­nok és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet elnöke leveléből kitű­nik, hogy a július 14-i újságból értesült a sajnálatos és kellemet­len eseményről, mely a szövet­kezet Skála Áruházának szu­permarketjében történt június 23-án. A válasz lényege: „...A történteket kivizsgál­tam, az érintett dolgozókat meghallgattuk. A vevőnél fize­tőeszközként lévő Skála Trade Rt.-ajándékutalványt valóban nem fogadhatják el áruhá­zunkban. Ezt azonban a pénz­tárosnak határozottan, azon­nal, az áru fizetésekor, és nem a fizetés megtörténte után kellett volna felismernie, illetve tud­nia. A vásárlónak igaza volt! Fi­zetett, és utána gondolkodott a pénztáros, így hibát követett el. Ezért a vevővel szemben szabálytalanul és sértő módon cselekvő dolgozókat figyelmez­tettem. A történtekért ezúton is elnézést kérek a dolgozók és a magam nevében. Az utal­ványt a vásárló címére szemé­lyesen eljuttattuk. Tájékoztatásul a Skála-utal­ványokról: a Skála-Coop Rt. 1993 decemberében a sajtón ke­resztül több alkalommal beje­lentette, hogy tulajdonosi és egyéb változások miatt 1994. január 1-jétől minden áruház csak az általa kibocsátott utal­ványokat váltja be. A régi ská- lás utalványokat, mejyek a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ bé­lyegzőjével vannak ellátva, a keletkezéstől öt évig továbbra is beváltjuk a Skála Tiszavidék Áruházban. A Szolnok és Vi­déke ÁFÉSZ az 1993-as év vége óta saját ajándékutalványt bocsátott ki, melyeket az utal­vány hátlapján feltüntetett áru­házak és boltok öt évig szintén kötelesek elfogadni. A történtekért a szövetkezet nevében elnézést kérek, s remé­lem, hogy a jogos panaszost mindezek ellenére továbbra is vásárlóink között tudhatjuk.” „Virágzott” a Tisza A szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola hittanos tanulói a közel­múltban hajókiránduláson vettek részt, Szolnok-Kisköre útvona­lon. Éppen „virágzott” a Tisza. A gyerekek csodálták a sok-sok ké­részt, a repülő rovarokat, hiszen nemigen láthattak még hasonlót. Élvezték, amikor a hajó a zsilipkamrában tartózkodott. Itt a vízszint 8 métert emelkedett, visszafelé pedig csökkent. Megnéztük az irá­nyítótornyot, ahonnan a víztárolót figyelik. Mindannyiunk nevében megköszönöm a Szolnoki Társadalom­védelmi Egyesületnek, dr. Nyári Katalinnak - aki három éve támo­gatja kis csoportunk táborozását, kirándulását - a szép élményt. A diákok aktívan részt vesznek az egyesület bűnmegelőző programjá­nak megvalósításában. Tarjányi Györgyné tanár - levélírónk - reméli, hogy segítségükkel jövőre is eljutnak egy szép tájra. Fogjunk össze Az allergiát (is) okozó gyomnövények ellen! Hamarosan eljön az „ő” ideje. Július vége felé kezd vi­rágozni a parlagfű, és köztu­domású, hogy súlyos, kelle­metlen tünetekkel járó, aller­giás panaszokat okoz azoknak az embereknek - közöttük egyre több gyermeknek -, akik érzékenyek a virágporra. Az allergiás tünet kötőhár­tyagyulladáshoz hasonló, visz­ketéssel járó szemgyulladást okozhat. A növény pollenjére érzékenyeket általában lég­szomj, fulladás és köhögés gyötri. Azt hiszem, szinte min­den családban van a parlagfű vi­rágporára érzékeny felnőtt vagy gyermek. Éppen ezért érdekünk ezt a növényt a lehető legsürgő­sebben kiirtani. S ez nem lehe­tetlen, példa rá a szomszédos Ausztria, ahol ezt megtették! Mi, magyarok is képesek va­gyunk egy jó ügyért összefogni! Tisztelettel kérem a magán­embereket, vállalatokat, szer­vezeteket és társulásokat: a kel­lemetlen gyomnövény kiirtásá­ért cselekedjenek. Előre is kö­szönöm mindazok nevében, akik így talán végre megszaba­dulhatnak ettől a több hónapon át tartó, a parlagfű okozta aller­giás kínszenvedéstől. Hegedűs Istvánná, Szolnok A parlagfűről - és általában a gyomnövényekről - június 21-i lapunkban egy szakember tollá­ból közöltünk cikket: Parlagfű - az allergikus nátha egyik oka címmel. Érdemes visszake­resni! Sok-sok megdöbbentő in­formációt megtudhatunk belőle, „...igen nagy a maghozama (el­érheti a 62 ezer darab mag/nö- vényt), csírázásához nem igé­nyel talajművelést... ellenállóvá vált a kapásokban leggyakrab­ban használt gyomirtó szerekkel szemben... Óriási magtermése miatt csak több évig tartó, igen gondos munkával lehet véde­kezni ellene. * Tehát a gyomnövények nem válogatósak sem a helyet, sem a föld minőségét illetően. Tudjuk, látjuk, tapasztaljuk. Ezernyi kéz, kapa, kasza is kevés lenne irtásukra. De nincs! Sok helyen se kéz, se kapa! Erről árulkodik Csillik László jászkiséri olva­sónk levele is, aki megírta, hogy beteges (minden bizonnyal idős) szomszédja kertjében 3-4 méteres, éppen most virágzó bürökerdő van. Ha beérik ez a gyomnövény, 400 méteren be­lül elfertőzi a kerteket. Márpe­dig miért ne érne be? Nem nyúl hozzá senki! A magja pedig hull-hull... így jövőre is biztos a „termés”. Érdemes volna le­fényképezni - javasolja olva­sónk, de hát mi meg fotóssal nem győzzük! És nem is erre lenne szükség! Ötven gyermek öröme Négy hét kikapcsolódás Itt bizony van mit csinálni! (Fotó: Bíró Tibor) Több hónapos készülődés előzte meg azt a táborozást, amely a Fiumei úti iskolában négy hétig tart: július 4-től 28-ig. A „Kézen fogva” tábor vezetője, mindenki Nusi nénije szervezte ötven sérült gyermek részére. A szakma kiválóságait hívta meg, hogy gyógytorná­ban, úszásban, rajzban és még sok mindenben fejlesszék ké­pességeiket. A táborozok a Centrum étte­remben étkeznek. A mindig na­gyon finom ebédből annyit ehetnek, amennyit akarnak. Bi­zonyította ezt gyermekem már nem egyszer, mert idehaza so­hasem vacsorázik. Amikor érte megyek, mindig azzal fogad: - Anya, nagyon jól éreztem ma­gam! Természetesen mindehhe pénz, sok pénz kellett. Hofgai Györgynének sikerült sok, jc lelkű szponzor szívét meg nyerni e nemes ügynek. Mindé szülő nevében köszönetét mon dók a szponzoroknak, a Cenl rum étterem vezetőjének é dolgozóinak, a tanároknak és nevelőknek. Bizony, mindannyian örül nénk, ha valóra válna az ál műnk: JÖVŐRE ÚJRA UGYANITT! Labáth Erzsébe Szolnol (A táborozó gyermekeke kedden meglátogatta Gönc: Árpádné. Az eseményről mun katársunk tegnapi lapunkba! számolt be. A szerk.) A földrajztanár emlékezéseiből - IV. A Művelődésügyi Miniszté­rium hivatalos' kimutatása sze­rint (Földrajztanítás: XJ, évfo­lyam, 6. szám; 1968. 166. lap) a tiszaföldvári gimnázium tíz éven át földrajzból országos II. helyen állt az országos középis­kolai tanulmányi versenyeken. Egy budapesti gimnázium elő­zött meg bennünket, mindössze három ponttal. Nagy eredménye ez egy falusi gimnáziumnak: mutatja, hogy micsoda remek gyerekek (is) jártak oda, s a földrajz szeretetét. A verseny- dolgozat-írók számára (a más tárgyakból írók számára is) szerveztem egy tudo­mány-módszertani szakkört, amelyben a tudományos dolgo­zat, értekezés helyes és ered­ményes elkészítésének mód­szertanával foglalkoztunk meg­felelő szakkönyvek és a magam „kútfeje” alapján. (Ezt a szak­kört a féltékeny kiskirály igaz­gató hamarosan megszüntette.) A földrajzi dolgozatok megírá­sához gazdag szakirodalom állt a diákok rendelkezésére, rész­ben a földrajzi szertárban, részben a saját, több ezer köte­tes könyvtáramban. Volt olyan diákom, aki három éven át vett részt a tanulmányi versenyen, s mindannyiszor bejutott az első tíz közé. (Ez még akkor volt, amikor a II. osztályból is lehe­tett jelentkezni versenyre.) Mulatságos szituáció is ke­letkezett szertárépítő munkám­mal kapcsolatban. Volt a tantes­tületnek egy folyton intrikáló tagja, aki elhitette az igazgató­val, hogy azért dolgozom ilyen nagy lendülettel, mert igazgató akarok lenni - helyette. Alig tudtam megmagyarázni, hogy se testem, se lelkem nem kí­vánja az igazgatóságot. Csak a földrajzszeretet motivál, semmi egyéb. Hitte is, meg nem is. Hatalmas gyalogtúrákat szerveztem, elsősorban a dr. id. Lóczy Lajosról elnevezett föld­rajzi szakkör tagjaival, de má­sokat sem utasítottam vissza. Kezdetben nem volt elegendő sátrunk (pénz se hozzá: min­denre akadt, csak erre nem!). Feleségem - szintén földrajzta­nár - varrt össze Dunaújváros­ból elcsent dirib-darab ócska sá­torlapokat, sőt ötletesen állítot­tak fel „sátrat” vastag esőköpe nyékből. E- jSzabó iBandid na gyón kedves tanítványom yol ebben a „nagymester”. Ma a gimnáziumnak 45-5Í személy részére van sátra: eze két kisebbik fiam (ő is földrajz tanár) szerezte az intézmény majd harminc éve működő bar langkutató szakköre részére Lélekmelengető gyalogtúrák gyűjtőutak, barlangkutatásol voltak ezek, rengeteg, máig em lékezetes szép élménnyel éi gazdag földrajzi „zsákmány nyal” a dr. Cholnoky Jenő pro fesszoromról elnevezett föld rajzi szertár részére. Még Széf és harmonikus szerelmek-há- zasságok is szövődtek ezeker az utakon. Rendszerint a négy leggyengébbnek látszó diái vagy diáklány ment elöl, a csa pat mögöttük, s a végén a se­reghajtó. A széthúzódó, csel­lengő, bandukoló „csorda’ alakzatról igyekeztem leszok tatni őket, mikor szép szóval mikor erélyesebben, nemkülön­ben az esztelen előrerohanások- ról. Ahol valami földrajzi vág} művelődéstörténeti érték volt. ott megálltunk, s elmagyaráz­tam, amit kellett. Idegenvezetői csak ott fogdtam el, ahol ez kö­telező volt. Sokszor aludtunk villás ágú gallyakkal összeko­tort tölgyfalevélen (tavalyin). A fiúkban mindig volt akkora lo­vagiasság, hogy a lányoknak vastagabb „ágyat” raktak. Szerveztem olyan álló tábo­rokat is, amelyekből naponta más-más irányba mentünk (ezek voltak a „csillagtúrák”), s ilyenkor erre vállalkozó szülőt is elvittünk, aki esténként meleg étellel várta a néha alaposan el­csigázott diákokat, tanárt. Nem egy diákom ezeken az élménydús túrákon vált a föld­rajz szerelmesévé és lett föld- rajztanár. Három és fél évtize­des pályafutásom alatt hetven- három diákom ment földrajz szakra vagy a földrajzzal rokon szakra: geológus, szénhidro­génkutató geológusmémök, ba- uxitkutató, paleontológus, tu­dományos kutató, barlangku­tató. A hetvenhárom tanítvány közül nyolc doktorált, kettő kandidátus. (Folytatjuk) Dr. Varga Lajos, Tiszaföldvár Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents