Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-20 / 169. szám

1994. július 20., szerda Sport íi Újabb „virágszál” a MÁ V MTE-nél Kurucz Anita épp itthon ér révbe? Most lehet, sokan felkapják fejüket, mondván, nekem isme­rős valahonnan ez a név. Nem tévednek mindazok, akik kap­csolatot vélnek felfedezni a hölgy és a megyeszékhely kö­zött. Leginkább annak csenghet ismerősen, aki a kosárlabda vi­lágában járatos. Nos, a Szolnoki MÁV MTE legújabb center­szerzeményéről van szó. A 23 éves, 190 centiméter magas já­tékos, miután betöltötte tizen­ötödik életévét, vált meg a Ti­sza partjától. Innen már foly­tassa maga az érintett, akit stíl­szerűen, a Véső utcai sporttele­pen értünk utol.- Első utam Kecskemétre ve­zetett, ahol, mint utóbb kiderült, a leghasznosabb éveimet töltöt­tem. Fiatal korom ellenére ha­mar meghatározó ember lettem, hiszen a kezdő ötösben egyre gyakrabban jutottam szóhoz.- Akkor miért kellett tovább- állni?- Mindenképpen feljebb akar­tam lépni a ranglétrán. Akkor úgy éreztem, ehhez a fővárosba kell igazolnom, ugyanis a pesti csapatokban játszók jobban a szem előtt vannak, ami az előre­lépés egyik záloga.- A következő állomás egy igazi patinás klub, a BSE volt.- Bíztam benne, fejlődésem továbbra is töretlen lesz, és ak­kor már a felnőttválogatottság is elérhető közelségbe került volna.- Ahogy a szavaiból következ­tetni lehet, nem úgy alakultak az események, miként ön képzelte.- Sajnos nem. Az akkori edző - Madacsai Miklós - a helybéli játékosokra számított, én pedig szép lassan a talonba kerültem. Hamar elvesztettem maradék önbizalmamat is, ezért tovább- álltam.- Ismét vidék, immáron Szar­vas.- Igen. Elég nehéz volt újra megszokni a csendes, kisváro- sias légkört, de hamar rájöttem, ez az a miliő, amiben otthono­sam érzem magam.- Mégsem sikerült „bedol­goznia" magát.- Valóban, csak epizódszere­peket kaptam, igazán nem nyílt rá lehetőségem, hogy kellően kibontakozzam.- Még mindig szemtelenül fia­tal, és már három csapatot is megjárt. Gondolom, nem adta még fel, már csak azért sem, mert Szolnokon frontemberként számítanak önre.- Nagyszerű érzés újra itthon lenni. Nem is tudom már, mi­lyen az, mikor bíznak az em­berben. Remélem, sikerül meg­találnom önmagamat, és hasz­nos tagjává válni a piros-kék csapatnak.- Szükség is lesz rá, hiszen ahhoz, hogy megkapaszkodjon a csapat a legmagasabb osz­tályban, mindenkinek össze kell szednie magát. Vannak-e isme­rősök a csapattagok között?- Többen is. Pap Katalint - Pécsről igazolta az egyesület - a BSE-ből, Krasznai Krisztinát Kecskemétről, valamint Elena Szavercsenkót Szarvasról isme­rem. A szolnoki nevelésű játé­kosokkal pedig együtt kezdtem a pályafutásomat. Ezért minden tekintetben azt mondhatom, ha­zaérkeztem.- Evekig játszott a legmaga­sabb osztályban. Miként véle­kedik, lesz esély a bentmara- dásra?- Nem lesz könnyű, minden együttes erősít, ennek a függvé­nye is, mire lesz elegendő csa­patunk teljesítménye. Lassan összeáll a kép. Vár­hatóan egészséges konkuren­cia alakul ki a csapattagok között, ami remélhetőleg mindenki előrelépését fogja szolgálni. Hétfőn már nem lesz pardon, hisz kezdetét ve­szi a „gálya", mely fontos ál­lomása az elkövetkező idő­szaknak. Ejtőernyőzés, katonai vb Antalicz ezüstérmes Az ausztriai Pergben rendez­ték meg a 24. katonai ejtőer­nyős-világbajnokságot har­minchárom ország részvéte­lével. A magyar színeket, a szolnokiakból vérbuválódőtt csapat képviselte, nem is akár­hogyan. Már az elindulás előtti utolsó megmérettetésen sejteni lehetett, ha sikerül átmenteni a vb-re is a remek formát, akkor bármi megtörténhet. Az együttes erejét jelzi, hogy a jászkun megyeszékhelyen megrendezett regionális verse­nyen kellemes meglepetésre az a Varga Tamás vitte el a pálmát, akire a legkevésbé számított a szakvezetés. Többen is esélyes­ként szánhattak helikopterre a vb-n, de leginkább Antalicz Je­nőnek sikerült az összpontosí­tás. Olyannyira, hogy a célba ugrásban - tíz ugrásból -, 0.01 centiméterrel, a második helyet szerezte meg az Egyesült Álla­mokbeli C. Jackson mögött, aki egyszer sem vétette cl a célt. Varga Tamás a hatodik helyen végzett. Csapatban is várakozáson felül szerepeltek fiaink. To­vábbi remek egyéni teljesítmé­nyekkel fűszerezve igazolták, hazánk a konkurenciával szem­beni hátrány ellenére is, a világ vezető nagyhatalmai közé tarto­zik - ejtőernyőzésben. Az összetett végeredmény szerint is - mely magában fog­lalja a stílusugrást - Magyaror­szág meghatározó tényező, mi­vel a hetedik hely ezt támasztja alá. Jóakarat Bár a szombaton kez­dődő III. jóakarat játékok egyik sztárja, a 100 méteres síkfutás olimpiai és világ­bajnoka, Linford Christie lemondta az indulást a szentpétervári viadalon, azért nem marad csillagok nélkül a Néva-parti város. A szervezők közlése szerint 66 ország jelezte részvéte­lét. A legnagyobb csapat természetesen a házigazda Oroszországé lesz, 472 fő­ből áll a küldöttségük, ebből 343 a sportoló. Az Egyesült Államokat 451 személy, 326 versenyző képviseli. A németek (136/101), a kína­iak (121/87) és a franciák is (104/75) népes delegációval szerepelnek a versenyeken. A 24 sportág küzdelmeit 110 ország tévénézői kísér­hetik figyelemmel. Amerikai vélemények a döntőről Ez az a világbajnoki döntő, amelyre úgy fognak emlékezni, hogyan vesztette el Olaszország és Roberto Baggio, s nem annak alapján, hogyan lett huszonnégy év után negyedszer is világbaj­nok Brazília. Baggio „tragédiá­jának” történetét idézik fel a hétfői amerikai lapok címolda­laikon, s a tévéállomások sport­híreiben is Baggio kihagyott ti­zenegyesének képeit ismétlik számtalanszor a vb-döntőt kommentálva. A sportkommen­tárok szinte egytől egyig egyet­értenek abban, hogy nem ily módon, nem 120 percnyi kime­rítő játék utáni tizenegyesrúgá­sokkal kell eldőlnie annak, kié lesz a világbajnoki kupa. A világbajnokságok történe­tében először döntötték el tizen­egyesrúgásokkal a bajnoki cím sorsát. Sokan más döntést sze­retnének, például újrajátszást egy nap szünet után - írja a The New York Times „hirtelen ha­lálnak” minősítve Baggio utolsó rúgását a világbajnokságon. A világ legjobban ünnepelt játé­kosa kihagyott egy tizenegyest, amelyet még álmában is bármi­kor belőtt volna, s amelyet mind a 94 ezer néző biztosra vett, hogy a kapuban köt ki. A vasárnapi vereség sokkal nagyobb tiszteletet ébresztett az olaszok iránt, akik igencsak sok szerencsével, majd egyre jobb játékkal jutottak tovább fordu­lóról fordulóra - vélekedik a The Washington Times, hang­súlyozva, hogy ennek a szeren­csének a legnagyobb kovácsa az olasz középcsatár, Baggio volt, aki sorsdöntő gólokkal biztosí­Baresi, a nagy vesztes tóttá csapatának továbbjutását a második fordulóban, majd a ne­gyeddöntőben. A lapok csalódottan írnak ar­ról, hogy elmaradt a várva várt óriási versengés nemcsak Bag­gio és a brazil csatár, Romário között, hanem a futball két öreg kontinensének, Európának és Dél-Amerikának nagyhatalmai között is. Bár az amerikaiak kezdettől fogva Brazília győ­zelmében bíztak - különösen azután, hogy a latinok kiverték az amerikai csapatot a továbbju­tástól a negyeddöntőben - a ki­hagyott olasz tizenegyessel ölükbe hullott győzelem fénye nem úgy ragyog, ahogyan az egy világbajnoki döntő után megszokott. Az utolsó mérkőzés befeje­ződésekor Amerika azonban igen elégedetten búcsúzik a vi­lágbajnokságtól. A szervezők­nek sikerült minden lehetséges rekordot megdönteniük. Az egy hónapon át tartó versengés 52 mérkőzését a stadionokban több mint három és fél millió néző szurkolhatta végig az Egyesült Államok kilenc városában. Volt itt dráma és fényes ünnepség koncertekkel, tűzijátékokkal, s a műholdas közvetítéseken ke­resztül a világ 180 országának kétmilliárd lakosa lehetett ta­núja az Egyesült Államokban először megrendezett fut- ball-vb-nek. A rendezők öröm­mel állapították meg, hogy megnyerték a csatát, és sikerült a baseballhoz és a kosárlabdá­hoz szokott amerikai szurkoló­kat, főként a fiatalabb nemze­déket, a futball világába becsa­logatni. így látták Madridban „Brazil királyok”, „világbaj­nokságból karnevál” - írják a spanyol lapok, méltatva Brazí­lia sikerét. „Az olasz labdarúgás történetében egyedülálló vere­ség: az azzurrik 1 l-eseken buk­tak el” - vélekedik a Marca. Az El Pais hangsúlyozza: „Tizen­egyesekkel nem lehet eldönteni, ki a jobb”. Az ABC megérdemeltnek tartja Brazília győzelmét, mert „egyik csapat sem akarta any- nyira a győzelmet, mint ők, és egyik csapat sem tett a címért annyit, mint ők”. „Brazília a lé­tező legszomorúbb utat válasz­totta a győzelemhez” - így a Di- ario 16. X. Fészek Kupa, Jászberény A Nefag ellenállhatatlan volt Minden eddigit felülmúló erősségű mezőny, remek küz­delmek, teljes szolnoki siker. Röviden így lehetne összefog­lalni a jubileumi, X. Fészek Kupa kispályás labdarúgótorna történéseit, melyet Jászberény­ben rendeztek. Gömöri István, a Fészek büfé tulajdonosa - a futball nagy sze­relmese - a vendéglátóegység megalakulása óta minden évben rendezett egy focitomát, a Fé­szek Kupát, amely az elmúlt évek során egyre rangosabb eseménnyé vált. A jászberényi csapatok mellett más települé­sek bajnokai is meghívást kap­tak a tornára, s ezáltal mindig erősebb és erősebb mezőnyt si­került összetoborozni. így volt ez az idén is. Nyolc helyi csa­pat, valamint a tavalyi szolnoki bajnok Nefag, a szintén szol­noki Centrum Étterem, a jász­árokszállási bajnok Hubertus, és a legjobb martfűi gárda, a Fortuna kezdte meg a küzdel­meket. A három négyes csoport élére a kupavédő, jászberényi bajnok Takeft-Picolót, a rendező Fé­szek Büfé és a Nefag csapatait emelték ki. A Takeft-Picoló, a Nefag, valamint a Centrum Ét­terem három győzelemmel. pontveszteség nélkül került az elődöntőbe. Utóbbi együttes még gólt sem kapott az előcsa- tározások során, bár a legnehe­zebb ellenfelet - a Hubertust - nekik kellett legyűrni. A to­vábbjutást eldöntő mérkőzésen a szolnokiak 1-0-ra diadalmas­kodtak. Legjobb másodikként, a három 4 pontos együttes - Gól Büfé, Hubertus, Fortuna - kö­zül, több rúgott góljuknak kö­szönhetően, az utóbbiak kerül­tek a legjobb négy közé. Az elődöntő párosítását sor­solással döntötték el. Fortuna jóvoltából a két szolnoki csapat elkerülte egymást. Ez azonban nem kedvezett a martfűi Fortu­nának, hiszen csakúgy, mint a Takeft-Picoló a Centrum Étte­remtől, ők is kikaptak 2-1-re a Nefagtól. A nagy küzdelmet hozó elődöntők után a 3. helyért lejátszott Fortuna-Takeft-Pi- coló összecsapás nagyon simán alakult. A martfűiek esélyt sem adtak a kupavédőknek, 4-0 arányban bizonyultak jobbnak. A döntőben potyogtak a gólok. Élvezetes, magas színvonalú mérkőzést játszott egymással a két szolnoki csapat, melyet vé­gül 5-3-ra a Nefag nyert. A X. Fészek Kupa vég­eredménye: 1. Nefag (Szol­nok), 2. Centrum Étterem (Szolnok), 3. Fortuna (Martfű), 4. Takeft-Picoló (Jászberény). Az eredményhirdetés során a pénzdíjak mellett a megyei lab­darúgó-szövetség kispályás bi­zottsága különdíjait is átadták. Dr. Durst János, a Kelet-ma gyarországi Amatőr Kispályás Labdarúgó Liga elnöke két jászberényi sportembert, Gom­bos Bélát és Gömöri Istvánt ju­talmazta meg a kispályás labda­rúgás érdekében végzett munká­juk elismeréseként. A labdarúgótorna után 7-es- rúgó versenyt rendeztek. Össze­sen 40-en neveztek, s az első so­rozat után a jelentkezők fele állva maradt. Két kör amolyan selejtezőnek számított, ekkor 5-ből 3 büntetőt kellett értékesí­teni ahhoz, hogy valaki tovább­jusson. A folytatásban, amikor már csökkent a versenyben lé­vők száma, nehezítették a fel­adatot, hiszen három hétméte­resből kettőt kellett berúgni a továbblépés érdekében. Végül a hármas döntőbe került verseny­zők felváltva rúgták a büntető­ket, kieséses rendszerben. A győzelmet nem kis izgalmak közepette, a ma is aktív labda­rúgók előtt, Fodor Sándor (Fé­szek Büfé) szerezte meg. Triatlon Tatán, futóverseny Budapesten Újszászi és szolnoki sikerek Tatán a „keróban" mozogtak otthonosan az újszásziak Vasért triatlon Az újszászi triatlonozók az elmúlt hét végén Tatán, a Lé- nárd Team által rendezett ver­senyen indultak. A hangulatos környezetben lebonyolított, na­gyon jól szervezett versenyen - úszás az Öreg-tóban, futás a tó partján - eredményesen szere­peltek az újszásziak. Az első futamban - 300 méter úszás, 12 kilométer kerékpáro­zás, 2 km futás - indultak a fia­talabb korcsoportok. Az indító­bíró az olimpiai bronzérmes, az ’50-es, ’60-as évek legendás fu­tója, Rózsavölgyi István volt, aki jelenlétével tovább emelte a sportesemény rangját. Ebben a futamban a legjobb időt - az if­júsági korcsoportban hetedik helyezést elért Jász Zsolt - telje­sítette. A serdülők között Szó- rád Szilárd ötödik lett. A gyermek korcsoportban Nagy Zoltán szintén 5. helye­zést ért el. Az újonc lányok kö­zött Papp Eszter folytatta idei jó szereplését, és újabb győzelmet szerzett. A felnőttek pénzdíjas, olimpiai távú (1,5-40-10 km) futamában ötvenötén verse­nyeztek. Barta István mérsékel­tebb úszás után, remek kerékpá­rozást követően, felfutott a do­bogó harmadik fokára. A nők között Balázs Ágnes jó úszás és kiváló kerékpározás után, a fu­tásban is megtartotta előkelő he­lyét. A nők abszolút versenyé­ben második, a junior korcso­portban első helyezést ért el, to­vább öregbítve ezzel az újszászi triatlonos hagyományokat. A pénzdíjakon és a tárgyju­talmakon kívül különleges dí­jakkal is kedveskedtek a rende­zők. Minden versenyző részt vehetett egy öreg-tavi sétahajó­záson. Az érmes helyezettek pedig nyeregbe szánhattak egy jutalomlovagláson. Mivel a ló hátán is a kormányt meg a pe­dált keresték, valószínű, hogy a következő versenyeken még nem cserélik lóra kerékpárjukat. Futapest bajnokság Újított a Futapest Klub. Nem utcai futóversenyt, nem hegyi futást, hanem Futapest bajnok­ság ’94 elnevezéssel Budapes­ten az Orczy-parkban, 5 és 10 kilométeres távokon pályaver­senyt rendezett. Ezen - mint ed dig minden Futapest versenyen - indultak a szolnoki Széchenyi Sprint Futókör tagjai is. Az álta lános iskolások 5 km-es távján a szolnoki lányok „megszállták' a dobogót, hiszen az első három helyen a Jász-Nagykun Szol nők megyei megyeszékhely ifjú versenyzői diadalmaskodtak I Hédi Renáta, 2. Egervári Mi randella, 3. Sziráki Andrea Sárkány Gábor sem akart lema radni a lányoktól, ő a fiúk kö zötl igazolta, azon a napon senki nem érhet a nyomába. Az edző apuka, Sárkány Béla a 40 éven felüliek 10 km-es vei senyében bizonyította, az idő sebb korosztály is képes ha­sonló bravúrokra. Fehér Sikeres félév Zalában is forr a víz Jelentős változás a ZTE-Goldsunnál Az eltelt félévet értékelte a Túrkevei VSE birkózószakosz­tályának vezetősége, mely évek óta kiváló bázisa a sportágnak. Elégedetten konstatálhatták, az idei év első fele kitűnőre sike­redett, hisz az 1993. évhez ké­pest jelentősen előrelépett a szakosztály, ami az olimpiai pontok számában is megmutat­kozott. A korosztályos országos ver­senyeken többen is remekül megállták helyüket, ami azt je­lenti, Túrkevén több csiszolat­lan gyémánt is található. Közé­jük tartozik Fórizs Sándor és Simon László felnőtt ob-n elért 6. helyezésével. Kaszanyi And­rás 2., Simon László 4. helye a juniorok mezőnyében. A serdü­lők között pedig Kalmár István egy második és harmadik he­lyet, Fábián László, egy ötödik helyet gyűjtött be. Áz ifjúságiak között augusz­tus 11-13-án rendezik meg a vi­lágbajnokságot, melyen a túr­kevei Kaszanyi András képvi­seli szűkebb pátriánkat, az 50 kg-osok mezőnyében. Véget ért a nyári pihenő a ZTE-Goldsun ezüstérmes férfi kosárlabdázói számára is. Ahogy az ilyen tájban lenni szokott, az első edzésen több új arcot is felfedezhettek az érdek­lődők. Bár minden klub ki- sebb-nagyobb anyagi gondok­kal „birkózik”, de a dunántúli csapatokat kevésbé érinti ez, amit az igazoltak széles skálája is alátámaszt. A zalai csapat, mint minden évben, most is szépen bevásárolt. Pekka Markannen finn center Spanyolországból érkezett Zalaegerszegre. Ketten jöttek Bajáról, Ágh Péter irányító és Palás Kornél center személyé­ben. Kertész Tamás bedobó a Falcótól igazolt a ZTE-Gold- sunhoz. A távozók listája is bőséges: Nikola Lazic visszatért Kis-Ju­goszláviába, Kiss Attila Dom­bóváron, Farkas László pedig Sopronban folytatja pályafutá­sát. Balogh Zoltánt felvették a Szombathelyi Tanárképző Fő­iskolára, ezért távozik a csapat­tól. Tervezik még Török Róbert kölcsönbeadását Siófokra, míg Gál Tamásét a székesfehérvári kosárlabdaklubhoz. Takarékossági okokból nem hosszabbítottak szerződési Mile Toszkics pályaedzővel. A ve zető edző további egy évre Ste- van Tot maradt. Mivel a helyi önkormányzat alaposan lecsökkentette a kosár­labdázók támogatását, a klub legnagyobb szponzora, az izra­eli pénzektől dagadó Goldsun lett. Ezért az egyesület alapsza­bályának értelmében Horváth Sándomé dr„ a Goldsun ügyve­zető igazgatója lett a kosárlab­dázók első női elnöke. A szak vezetés - a hagyományoknak megfelelően - az első három hely valamelyikére várja a csa­patot a bajnokságban. Szeret­nék, ha a Koracs Kupában mi­nél több fordulón jutna túl a ZTE-Goldsun.

Next

/
Thumbnails
Contents