Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-20 / 169. szám
1994. július 20., szerda Kunsági Extra----Kunmadaras 7 A község vállalkozó háziorvosa Bereznai Sándorné és dr. Nagy Mihály Apuka büszkeségei az ikrek Egy boldog nagy család Várják a nyugdíjemelést Biri Sándor és neje Dr. Nagy Mihály júliustól vállalkozó háziorvosként dolgozik a községben. Miután területi ellátási szerződést kötött az önkormányzattal, így azokat is ellátja, akik nem neki adták le a kártyájukat, csak ők vizsgálati díjat fizetnek. Pályáját 1958-ban kezdte, akkor végzett Debrecenben, s a szülészeti klinikán kezdett. Aztán édesapja szülőfalujába, Új- fehértóra csábították gyógyítani. Innen még több megállója volt az életének, hiszen évekig igazgató főorvosa volt például a Törökszentmiklósi Egyesített Egészségügyi Intézménynek is, s húszéves szakmai, vezetői gyakorlat után került Kunmadarasra. Mint mondta, hajdan körzeti orvosként kezdte, s akként is fejezi be 15-20 év múlva a pályáját. Hogy miért lett vállalkozó? Ez annyira természetes volt az egészségügyi reform idején - vallja -, s tulajdonképpen a betegellátás szempontjából nincs is változás. Ez csak neki jelent bizonyos előnyt és hátrányt. A rendelőhelyiséget az önkormányzattól kapta, csak a takarítási díjért kell neki fizetni. S miután az elmúlt években sikerült olyan műszereket is beszereznie mint páldául a gégetükör, az életmentő táska, a lézer, ezeket is használni fogja majd. Tervezi a fizikoterápiás kezeléseket is. A tizenegy éves Győri Ágnes szeptembertől hatodik osztályba lép. A biziben természetesen csak négyesek, ötösök sorakoztak. Kedvenc tárgya a testnevelés és esetleg a történelem - árulja el a csöpp lány, aki egy férfias sportágban, a shoto- kan karatében ért el szép eredményeket, fiatal kora ellenére. S miért választotta a fiúk sportját? Óvodás korában látta a tévében a Linda-sorozatot, s akkor határozta el, hogy megtanul karaGyőri Ágnes tézni. így hát édesanyja elvitte nagycsoportos korában egy edzésre Harmati Jánoshoz, aki egy év múlva rendelte vissza, s azóta is rendszeresen jár. Igaz, hogy karateruhája 150 centis, Ági pedig mindössze 140 centi és 35 kiló. De már most két országos első helyezéssel büszkélkedhet. Nem bánja, hogy heti két kemény edzés vár rá év közben, hiszen kiskorában sem volt az a „babázós fajta”, csak barátnője tudta néha rávenni e lányos játékra. A nyári edzőtáKörzetébe az újszülöttől nyolcvanon túlig tartoznak a betegek, hiszen több gyerek kártyáját is neki adták le a szülők, így természetesen őket is ellátja. Most átlag napi száz beteg fordul meg a rendelési idő alatt. Sokan keresik fel magas vérnyomással, reumás és keringési panaszokkal, a szezonbetegségnek számító torokgyulladással, hasmenéssel és influenzával is találkozik. A vállalkozásába természetesen magával vitte addigi kolléganőit is, Saska Elekné Évikét, akinek sokat köszönhet, hiszen amikor a községbe került, ő volt az, aki segítette a munkájában, hiszen mindenkit ismert, tudta a betegségét. Szeretne még vele sokáig együtt dolgozni, s ha Évike elmegy nyugdíjba, akkor ketten maradnak Bereznai Sán- domé Erzsikével, akivel szintén együtt kezdték a munkát 16 évvel ezelőtt. Dr. Nagy Mihály úgy döntött, marad a hagyományos, kartonrendszerű feldolgozásnál, a számítógépet nem azért nem használja, mert nem akar modem lenni, hanem mert a régi praktikusabb. Mint mondta, azalatt, míg az adatokat bepötyögné, inkább elolvas egy szakkönyvet, így a betegekre is több ideje jut. Most kedvenc hobbija a betegellátás, emellett azonban felfrissíti angol-, német- és orosznyelv-tudását is. borba nagyon készül, hiszen ha eredményesen szerepel, akkor a mostani sárga övét két fekete csík helyett három fogja díszíteni, s jelzi a külső szemlélő számára, hogy előrébb lépett, közelebb került a narancssárga övhöz. Aztán jön a kék, s egyszer majd talán a fekete is... Mára a karatésok között egyedüli lány maradt, a fiúk is elfogadták, nem szúrnak ki vele, hiszen tekintélyt szerzett köztük. Egyébként úszni is nagyon szeret, édesanyját, édesapját is legyőzi, ha versenyeznek. Persze van egy szer, ami nem tartozik a kedvencei közé - hiszen senki sem lehet tökéletes - ez pedig a gerenda, melyen nem mert tesi- órán végigmenni. Kérte a tanító nénit, hogy hadd csinálja meg a fiúk gyűrűgyakorlatát..., azt azonban nem lehetett, így tesi- ből négyest kapott ez a tehetséges kislány, aki már vb-n is szerepelt társaival. Most nyáron jut ideje arra, hogy barátnőjével, Balázsi Enikővel videofilmeket nézzenek, mert ezt iskolaidőben nem tehetik. Még mindig féltve őrzi édesapja mesekönyvét, a Hetvenhét magyar népmesét, melyből szívesen olvas. S ha esetleg néha otthon repülne felé a füles, természetesen védekezik, s megállítja édesanyja kezét a levegőben. Nagy örömmel tölti el, hogy év végén sportteljesítményéért jutalmat kapott az iskolában. Osztályfőnöke, Zsíros Gábor is büszke kis tanítványára, aki azért elárulta, hogy hamar felkapja a vizet, s akkor jaj annak a fiúnak, aki belekötött. Nyáron hugival és szüleivel még elmegy a Tiszára, Hajdúszoboszlóra s a mamához, Berekfürdőre. Somogyi Lajossal még most is madarat lehetne fogatni, hiszen két nagyobb lánya mellett két fiú büszke apukája is december óta. Mint elmondta, nagyapja négyszáz évre visz- szamenőleg levezette a családfájukat, s ha most nem lettek volna fiai, akkor kihalt volna a Somogyi név a családban. Csak ennyi ideje volt a beszélgetésre, mert várt rá a munka, így feleségével, Icussal, valamint Anita és Ica lányukkal beszélgettem. No persze az ikrek, La- joska és Balázska is aktívan részt vettek a társalgásban, hiszen ha nem figyeltünk rájuk, gőgicsélő hangjukkal tudtunkra adták azt. A családról Icus elmondta, hogy férje a reptéren dolgozik, eredeti szakmája autószerelő. Jelenleg 24 ember irányításáért felel, gondnokként alkalmazza a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet. A feleség már a gyerekek megszületése után tette le az érettségit. Munkája során elvégzett több tanfolyamot is. Tizenöt évet húzott le a berekfürdői üveggyárban, amikor ő is „beleesett” a létszámleépítésbe. Másfél éves munkanélküliség után vették táppénzre az ikrekkel, akiket idén január végére vártak volna, de ők már decemberben megérkeztek. így közel egy hónapot töltöttek a szolnoki kórházban. Mire hazajöttek, a család átrendezte a lakást, hiszen mindenből kettőt kellett beszerezni a fiúknak. A nagymama, akinek csak egy fia van, már nagyon várta unokáit, s naponta nézte az üres kiságyakat, hogy mikor jönnek már haza a kisfiúk. Már tizedik éve, hogy együtt laknak, s a mama mindenben segít nekik, a házimunkát is megosztva végzik. Anita most lesz negyedik osztályos, egyébként manöken szeretne lenni. Most szerelmes, s néha elfelejti, hogyha látja a fiút, hogy mit is Általános iskolában még ruhatervező szeretett volna lenni Lányi Eszter, aki decemberben lesz 23 éves. így elment Püspökladányba, a Karacs Ferenc Ruhaipari Szakközépiskolába, ahol a varrás alapjait, a szakrajzot is megtanították velük. Azóta ennek nagy hasznát veszi, hiszen magának divatos ruhákat, blúzokat tud varrni, s ezzel sok pénzt megspórol. Tizennyolc évesen már nem akart varrónő lenni, így egy évig dolgozott a Kálvin Úti Óvodában, majd felvételizett a szarvasi óvónőképzőbe, melyet most végzett el. Nagyon szereti a gyerekeket, elmondása szerint százszor jobb velük, mint varrni. Gyerekszeretetét a családban szerezte, hiszen van egy nyolc évvel fiatalabb húga, aki most a kenderesei gazdaasszonyképzőbe jár, s egy három évvel fiatalabb öccse, aki egyébként gázszerelőként dolgozik. Eszti szeretett volna visszajönni a községbe dolgozni, de nincs üres állás az óvodákban. Friss diplomásként Békésen kapott volna állást, de azt a nagy távolság miatt nem vállalta. Most Karcagon pályázott meg egy kell vinnie a boltból. Mint a nagyi elárulta, ilyenkor beleremeg a lába, s zavarában csak azt viszi haza, amit addig megvett, aztán irány ismét a bolt, hiszen arra is szükség van, amit elfelejtett. A biziben sok volt az ötös, év közben Szűcs Imrétől zongorázni is tanul, ahol szintén szép sikereket ér el. Év végén a mamától egy szintetizátort kapott, hogy azon is tudjon gyakorolni, ő már besegít anyukájának a házimunkába, hiszen bevásárol, az öcsiket is bepelenkázza, ha szükséges... szóval a munka nem fog ki rajta. Icus most lesz első osztályos, és már nagyon várja a sulit. Az oviban nagyon szépen énekelt és rajzolt, így képeit többször kiállították. Most a számokat tanulja, s ha kell, akkor százig is elszámol. Beszélgetőtársam sugárzik a boldogságtól, látszik rajta, hogy nagyon büszke lányaira s az ikrekre, akik széppé varázsolják a család mindennapjait. Az önkormányzattól a család kap egy kis segítséget, havi négyezer forintot, ez el is megy mosószerekre, hiszen naponta kell mosni a héttagú családra. Úgy tudnak spórolni, hogy a mamával mindent megfőznek a kicsiknek, mert a bébiétel is drága. Azért a lányok kedvencei, a palacsinta, a sült csirke, a töltött paprika is az asztalra kerül időközönként. A családi házat, melyet négy éve kezdtek el építeni, nemsokára átadják, s akkor elköltöznek a mamától. Persze nem messzire, hiszen a két porta egymás mellett van, így csak az udvarra kell kijönni, s átkiabálni, ha valamelyiküknek szüksége lesz valamire. Egyelőre csak az alsó szintet rendezik be, a tetőtérre még néhány évig nem jut pénz. Az sem baj, hiszen a gyerekek széppé varázsolják a mindennapokat, s így a gondokat is elfelejtik. óvónői állást, s várja az értesítést arról, hogy felvették-e. Legfőbb vágya, hogy végre már dolgozhasson, gyerekekkel foglalkozhasson, s úgy mellesleg egy kis pénzkereset sem ártana a családnak. S mit szeretne venni az első fizetéséből? Először is a barátnőjének nászajándékot az esküvőjére, viszont jó lenne egy kicsit nyaralni is a volt osztálytársakkal, a barátnőkkel. Eszti most úgy érzi, egy időre elég volt a tanulásból, de a későbbiekben szeretné képezni magát, mert az elengedhetetlen. Biri Sándort és feleségét éppen tévénézés közben zavartam meg. Láthatóan nagy érdeklődéssel kísérték az új parlament munkáját. Sanyi bácsi, mint mondta, hosszú évekig volt hajdan tanácstag, így átérzi a honatyák munkáját. Egyébként kó- taji születésű, s közel négy évtizede annak, hogy a nyírségből idejött. Itt katonáskodott anno..., amikor megismerkedett élete párjával, Fodor Erzsébettel, akivel már 39 éve élnek békésen. Erzsiké néni szerint az őrmester úr nagyon fess legény volt. A férj először a gépállomáson dolgozott, majd a tsz-ben. A feleség édesapja gondviselője volt. Eltartottak egy idős nénit is a házért, amelyikben most laknak. Azóta szépen rendbe hozták, bevezették a gázt, hogy kényelmesebben élhessenek. Á férj infarktust kapott, azért kellett negyvenévi munkaviszony A Kálvin Úti Óvodában négy csoportban folyik a munka év közben, most nyáron csak néhány gyermek van. A munkájukról Hemek Gábomé vezető óvónővel és Győriné Kovács Anikó óvónővel beszélgettünk. Elmondták, hogy nevelőmunkájuk alapja a bizalom, a szeretet az oldott, tevékeny légkör, melyben a gyerekek cselekvő-, érző-, gondolkodóképessége összehangolva működik. Legfontosabb feladatuknak az anyanyalvi nevelést tartják, amely segíti a zenei, a vizuális, a matematikai, az irodalmi környezet megismertését is a gyerekeknél. Nevelési terveikben évek óta szerepelnek a jeles napok megünneplései, a szülőkkel közösen gyűjtik a régi használati tárgyakat, melyekkel megismertetik az ovisokat is. A csoportszobák díszítésére is természetes anyagból készült tárgyakat használnak, s mindennapjaikba is beépítik ezek készítését. A nagy udvar ideális a gyerekeknek, a kivágott fák helyére után eljönnie nyugdíjba 3900 forinttal. Most a házastársi pótlékkal együtt 17 ezret kapnak, ebből fizetik ki a rezsit. Éppen ezért figyelték érdeklődéssel a nyugdíjemelés körüli felszólalásokat. Sajnos mindketten betegek, csak a férj gyógyszereire közel kétezer forint megy el havonta. Most újból megkapták a köz- gyógyellátási igazolványt az önkormányzattól, ami bizony nagy segítség. A férj a Kunkristály szövetkezetnél tag, most vette fel a 160 forint földjáradékot... úgyhogy abból sem gazdagodtak meg. A feleségnek is van 6 hold földje, de még ez idáig nem mérték ki, így bérbe sem tudják adni. Addig csak bukfencet vethetnek bele - mondják . Mindketten bíznak abban, hogy jobbra fordul a sorsuk, s még sokáig élhetnek együtt boldogan, békességben. mindig ültetnek újakat. A játékkészletüket pályázaton nyert pénzekből fajátékokra cserélték. Minden csoportnak van egy veteményeskertje, amelyiket év közben gondoznak a dadus nénik az óvónők segítségével. Nagyon szeretik betakarítani a termést is, hiszen a paradicsom a paprika, a zöldborsó a kedvenceik közé tartozik. Az udvar közepén lévő mesterséges kis tóban jelenleg három teknősbéka is él, akik találóikról kapták a neveiket. A kicsik nagy szeretettel állják körül őket, s nézik, hogyan hűsölnek az árnyékban. Környezetüket még szebbé kívánják tenni. A szülők segítségével a bejárati folyosón lévő függönyöket kunsági hím- zésűekre cserélik. A család éve alkalmából közös kirándulást terveznek a Nagyrétre, majd egy szombaton játszóudvart rendeznek az anyukákkal, apukákkal közösen. Akkorra elkészül a háló is a mászókához, így a többi játékkal együtt azon is tudnak majd játszani a gyerekek. Az oldalt készítette: Daróczi Erzsébet Aki nem szeretett babázni A karatézó kislány A Somogyi család tagjai közül a képről az édesapa hiányzik, viszont rajta vannak az ikrek, Lajoska és Balázska, valamint a lányok, Anita és Icu, a mama és az édesanya Legfőbb vágyam, hogy dolgozhassak Előtérben a játékos nevelés ízlik az ebéd
