Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-19 / 168. szám

1994. július 19., kedd 7 Szimpatikus állatkák Kis Imre egy jól megtermett „ölebbel” Egy időben érkezünk a kapu­hoz. A házigazda, Kis Imre kora reggel már kint volt a futballpá- lyán, locsolta a füvet. Hiába, itt Jászalsószentgyörgyön nagy a focimánia, sok mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy jobban menjen a csapatnak. Csak pénzből kellene több, mert ugye „kis pénz, kis foci” (idézet Hofi Géza humoristától). Imre még csak 44 éves, de már leszázalékolták. Infarktusa volt. „Latin nevén” magyar népbetegség. Ezt megelőzte egy „csöppnyi” szívizomgyulladás. Aránylag tűrhetően túlélte. „Csak” három hónapja ment rá, hogy a kórházban felépüljön. 1986-ban, Csernobillal egy idő­ben dőlt ágynak. Esztergályosként kezdett. Ta­lán négy évig formálta a vasat. Aztán vasszerkezeti lakatossá­got tanult Dunaújvárosban. Ez­zel kereste a kenyerét a Vízgé­pészeti Vállalatnál Budaörsön. Állandóan úton voltak, mert víz- és szennyvíztisztítókat sze­reltek. Aztán jött a gyorsvonat, meg az infarktus. A betegség után idehaza ma­radt. Mivel nehéz fizikai mun­kát nem végezhetett, nagyobb állatokat sem tarthatott, ami sok, kimerítő munkával jár. Azért csak kellett valamit még csinálni, hogy fiaztatva legyen az a kis pénz. Nyulakat kezdett tartani. Kis állat, kisebb munka. - Meg olyan szimpatikus állat­kák - „vallja” be Imre. - No, azért nem mintha emiatt na­gyobb lenne a jövedelmezősége - teszi gyorsan hozzá. Leadásra tartja az állatokat, meg néha maguknak is levág belőlük. Fél éve a német óriás tarkát állította be, ami tényleg hatalmas termetű. Korábban más fajtája is volt, de a mostanit jobbnak tartja. Nincs szerződésben semmi­lyen céggel. A lajosmizsei Kos.- suth Szövetkezetnek adja le a nyulakat, akkor, amikor úgy gondolja, már érdemes. Minden két héten jönnek, hogy Imre há­zának udvarán mástól is felvá­sárolják az állatokat. Mert kö­rülbelül a faluban húszán fog­lalkoznak ezzel a kedves szőrös állattal. Imre portáján kívül egyébként még két helyen van nyúlátvétel. Nem ezzel született, de idő­vel nagyon jól megtanulta a nyulászatot. Könyveket vett, és járatja a Kistermelők Lapját. Általában ötven tapsifülese van egyszerre, és évente össze­sen háromszázat ad le. Eddig legalábbis ennyi volt, de hogy hogyan jön be az új fajta, még nem tudja. Természetesen nem volnánk Alsószentgyörgyön, ha nem lenne Imrééknek hagymaföld­jük. De van. Kicsi, és családi vállalkozásban művelgetik. A nyúl és a hagyma, e két be­vételi forrás még a nyugdíj mellé elkél Imrének. Mert muszáj kicsit dolgoznia, ha volt infarktusa, ha nem volt. Ez már ilyen. Könnyes a búcsú Megjárta a ranglétrát - hogy hadakozhasson a vízzel Berecz József • Nagy munkában van a tulaj­donos: a ház háta mögötti ré­szen éppen fokhagymát szed a családdal. Berecz József nem hétköznapi ember: elmondhatja magáról, hogy hadakozott egy nagy természeti elemmel, a víz­zel. Egykor ő volt ugyanis a já- noshidai gátőr. Egyébként az az egykor nem is volt olyan régen, mindössze tavaly szerelt le. A múlt évtől meg már nem is gátőrház ez a ház, mert kivonták a forgalom­ból. - Kiselejtezték, vele együtt engem is - mondja majdnem könnyekkel a szemében Jóska bácsi. A házat tavaly áprilisban saját részükre meg is vették. Az Alattyánban született 52 éves férfi összesen húsz évet gátőrködött. Szászberken hat évig, itt Jánoshidán pedig tizen­négy esztendeig vezette a szol­gálati könyvet, tartotta rendben a szerszámokat, őrizte a vizet, a gátat. Végigjárta a ranglétrát. Volt vízhordó, kubikos, majd • csatomaőr, végül gátőr.- Volt jó is meg nem is ebben a sok évben. Mikor árvíz volt, nem volt jó. Igaz, ’74-ig voltak itt nagy vizek, aztán már ahhoz képest enyhék jöttek. Nem volt csapadék, és így nagy árvíz sem kerekedett. Hogy mekkora volt a legna­gyobb árvíz, amire emlékszem? A ’63-as. Akkor kezdtem pont Alattyánban, de akkor még csak kubikos voltam. Éjjel-nappal dolgoztunk. A főmérnök, Beré- nyi Árpád még a csizmáját se tudta levetni, annyi dolga volt. Szerencsére Alattyánnál nem volt olyan nagy baj, de itt Já­nos hidánál! Utána építették ezt a körgátat is, és utána lettek a gátőrházak is sorra, mert addig csak pár helyen volt. E háznak az építkezésén én is részt vettem 1964-ben - réved a múltba a volt vízhordó-kubikos-gátőr. Tavaly pedig vele együtt ment nyugdíjba a ház, amelyet még segédmunkásként épített, majd gátőrként lakott.- Majd megtudják az illetéke­sek, ha nagy víz lesz, milyen baj lesz, hogy nincs gátőrház - vé­leményezi a felszámolást. Mielőtt beállt volna a vízügy kötelékébe 1963-ban, a 42-es építőipari vállalatnál dolgozott mint gépkezelő. A nyolc általá­nos elvégzése után az alattyáni gépállomáson foglalkoztatták. Itt szerezte erőgép-kezelői tudá­sát. Ma már leszázalékolt, egy éve betegállományban van. Á motorral, a szívével van a baj. Meg talán azzal, hogy kizök­kent a megszokott munkából, és kimaradt a nagy családból, a vízügyesek famíliájából. Az oldalt készítette: Tóth András A férj aláírta, de a feleség nem akar kiköltözni Jászsági körkép Lehet, hogy már téves a táblafelirat? Egy bútorbolt kálváriát jár Jászapátiban. Már egyszer megírtuk, hogy a város köz­pontjában levő bútorboltot a he­lyiséget bérbe adó áfész me­nesztette. Az épületben talál­ható presszóból, a bútorboltból és az a feletti részből a szak­munkásképzőnek alakítanának ki helyet. De csak alakítanának, mert a bútorüzlet nem mozdul. Az üzletben Bagi Jenőné a „főnök”. Elmondja, hogy április 6-án felmondott neki az áfész. Három hónapos határidőt szab­tak a kiköltözésre. Pedig 1992-ben még könyörögtek neki, hogy vegye bérbe a helyi­séget! Ma meg se szó, se be­széd, kirúgják. Ő arra hivatko­zik, hogy egy kormányrendelet kimondja: ha a szerződést hatá­rozatlan időre kötötték, akkor egyéves a felmondási határidő. Vagyis szerinte nem 3 hóna­pos, ahogy azt az áfész mondja. Letelt tehát a negyedéves ha­táridő július 6-án. Eljött a végső elszámolás, de Baginé nem mozdult, tartva magát a rende­lethez. Erre kikapcsolták a vil­lanyt, a vizet a boltban. Baginé fogta magát, birtokháborítás és üzletrontás címén elment a jászberényi bíróságra, ahonnan visszaküldték a polgármesteri hivatalba. Ekkor már a jegyző utasította az áfész-elnököt, hogy azonnali hatállyal állítsák vissza a víz- és villanyszolgálta­tást. Ez meg is történt. Baginé azt mondja, hajlandó lett volna egyezséget kötni az első perctől fogva, de az áfész - így Baginé - a háta mögött ki­adta a helyiséget. Ő azt állítja, az ő bérleti szerződését anélkül szüntették meg, hogy azt aláírta volna. Baginének nincsenek nagy igényei, csak biztosítsanak neki egy ugyanilyen helyiséget valahol. A (volt?) bérlő azt is mondja, hogy másfél hónappal ezelőtt ő már közölte az áfésszel, hogy van egy ilyen kormányrendelet. Most azt kérdezi: miért nem ment el az áfész a bíróságra? - Menjenek el a bíróságra! Én tudom húzni az időt, ha kell 2-3 évig is. Én akkor is megmuta­tom, hogy a hátam mögött itt nem lesz iskola! - gesztikulál in­dulatosan Baginé, aki most csak úgy van, papír nélkül, de még­iscsak „portán belül”. - Úgy látszik, az új bérlőnek így is jó, hogy albérlővel vette ki a helyi­séget - teszi még hozzá. Elmentünk az áfészhez is. Itt az elnököt, Nagy Lászlót nem találtuk bent. Ezért Berdó Zsu­zsa gazdasági vezető válaszolt kérdésünkre. Eszerint Bagi Je­nönével ők semmiféle szerződé­ses viszonyban nem állnak. Ők Bagi Jenővel kötöttek szerző­dést, nem pedig a feleségével. Márpedig az áfész azok szerint járt el, amit Bagi Jenő aláírt még annak idején. És a férj már az aláírás pillanatában elfogadta a felmondást. Vagyis már két éve beleegyezett a három hóna­pos felmondási határidőbe. Hogy akkor most mi lesz, amikor Bagi Jenőné vitatkozik a helyiségért, és nem akar ki­menni onnan? Az áfész meg­próbál jogszerűen eljárni. Ők azt veszik figyelembe, ami a szerződésben és a jogban benne foglaltatik, és e szerint fognak cselekedni. Kezd izgalmas lenni az ügy. Csak el ne fajuljon. Nem a beszéd, a káposzta a kenyere Nagyon lóg az eső lába, de mindezen időjárási körülmény sem zavarja Fekete Mátyásé kát abban, hogy a Portelek előtti kis földjükön a téli káposztát felszedjék. Sok is a munka, Má­tyás bácsi nem a szavak embere, inkább nevelt fiának, Rácz Er­nő nek hagyja a „nyilatkozás jo­gát”. Ernő 25 éves, és egyéb­iránt hivatásos katona Ercsiben. Most szabadságon van idehaza, és így teljes „létszámban” tud besegíteni a betakarításba. A 400 kvadrát föld felén van csak káposzta, a másik részében fűszerpaprika áhítja a nap suga­rait, hogy pirosodhasson. A ká­posztát zsákokba rakják, hogy másnap a budapesti nagybani piacon cseréljen gazdát. Lehet-e versenyezni a vecsési káposztával? - tesszük fel a kér­dést. - Most lehet igazán, mert tavaly rengeteg káposzta termett, így idén kevesebbet ültettek. Múlt évben jó, ha 5-6 forintért el lehe­tett adni, most viszont 20 forint az ára - világosít fel Ernő. Mátyás bácsi most ment nyugdíjba. Éjjeliőr volt a Kos­suth Téesz telepén. Felesége háztartásbeliként otthon volt. A káposzta leszedése után jön még a derékfájdító paprika­szüret. Azt pedig ugye többször is kell szedni, mert nem érik egyszerre be a növény. A ne­mes, magyaros ízesítő nagy ré­szét a szolnoki Solami Húsipari Rt.-nek adták el tavaly is, és most is ez a szándékuk. Mákja volt és van Pesti Kálmán tisztítja a mákföldet Jászboldogháza határában annyi a mákföld, mint égen a csillag. Sokan foglalkoznak ezzel a növénnyel itt; a község határában ösz- szesen 170 hektáron termesztenek mákot. Az egyik, gubóktól bar- nálló földön hajlong Pesti Kálmán. Irtja a gyomot, hogy magja ne keveredjen a mákkal, mert első osztályú árut akar leadni. A 66 éves férfinek ez az 1,7 hektár földje van; tavaly vette kár­pótláson. Hogy miért pont mákot termeszt rajta? Mert elég jól el le­het adni. Bár most sokan vetettek mákot, és így talán kevesebbet hoz a konyhára. A magon saját maga ad túl, a gubó héját pedig fel­vásárolja a Herbária. Hektáronként 8-10 mázsa termésre számít. A 66 éves Kálmán bácsi az Aranykalász Tsz elnökhelyettese volt kilenc évig. Hogy mit szól ahhoz, hogy mára a faluban mindenki visszavette földjét, és sokan csak bérbe adják művelésre a szövet­kezetnek a részüket? Azt, hogy már régen, vagy 25 évvel ezelőtt kellett volna ezt megtenni. A saját föld művelése előtt baromfit tar­tott. Ezer-ezerkétszáz tojótyúk ontotta magából a tojásokat. Most már a fia foglalkozik ezzel. Két súlyos betegségen, 1988-ban szívinfarktuson, 1990-ben agy­vérzésen esett át Kálmán bácsi. Kibírta, mondhatni „mákja” volt. Most mákot termeszt. Jövőre már valószínű, hogy búza kerül a földbe. Mert mindig előre kell tekinteni.-------------------------------------------------------------------------j------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Akikre mindig gondolnak Úgy néz ki Jászfelsőszent- györgyön az iskolaudvar, mintha bombatámadás érte volna: nagy halom törmelék csúfítja a környezetet. Ménkű Miklós polgármester adja tud­tunkra, hogy nem volt semmi­féle front, csak lebontották a tanintézmény melletti öreg há­zat. Mindezt azért, hogy tényleg legyen udvara az iskolának. Ä történet még tavaly kezdő­dött, amikor a múlt év végén ki­derült, eladó az iskola szom­szédságában levő romos álla­potú ház. Nosza, megvette az önkormányzat 400 ezer forin­tért, hogy bővíthessék az isko­laudvart. - Illetve olyan szán­dékkal, amit ki sem merek mon­dani, hogy ott előbb-utóbb tor­natermet kellene építeni - „vallja be az igazat” a polgár- mester. Ez a terület erre nagyon alkalmas volna, de addig is na­gyon indokolt volt már az udvar megnagyobbítása. A házból kikerülő használ­ható anyagokból egy 10-szer 5 méteres raktár-szertárat építe­nek. Erre is nagy szüksége volt már az intézménynek. Az ud­varrendezés és a kis épület fel­húzása még a nyáron megtörté­nik, iskolakezdetre már sokkal szebb lesz a terep. Jelenleg a faluban két épület­ben folyik az oktatás, egy öt és egy négy tantermesben. A pol­gármester szerint nagy a való­színűsége, hogy még ez is ke­vésnek bizonyul majd, mert az új oktatási törvény szerinti 9., il­letve 10. osztályokat is el kell tudniuk helyezni. - Nagyjaink valószínűleg nem gondoltak arra, amikor a 10 osztályos ok­tatást kitalálták, hogy valahol ennek helyiség is kell - vonja meg a törvény árnyoldalát Ménkű Miklós. Egy nagy terv is megvalósu­lóban van a faluban, csak pénz kell hozzá. A képviselő-testület legutóbbi ülésén arról döntöt­tek, hogy részt vesznek a Nép­jóléti Minisztérium Phare-pá- lyázatán. Idősek napközi ottho­nát szeretnének kialakítani, eh­hez kértek támogatást.- Azt hiszem, hogy az álta­lunk felkínált lehetőséget a Phare-iroda méltányolni fogja. Ugyanis egy olyan lakóépületet kínálunk az otthon kialakításá­hoz, ami gyakorlatilag átalakí­tás, felújítás nélkül alkalmas erre a célra. A berendezések, felszerelések vásárlásához kér­jük a támogatást. Nagyon remé­lem, hogy meg is fogjuk kapni - mondja a falu első számú veze­tője. Tulajdonképpen azt a há­zat szemelték ki erre a feladatra, aminek egy részében a védőnői szolgálat működött, illetve szolgálati lakás volt. Konyha nem kell, mert 20 méterre van az óvoda konyhája. A beruhá­zás teljes vagyoni értéke 6,5 millió forint, ehhez kértek 3,5 milliót. A pályázatokat még idén ősz­szel elbírálják. A falu idősei nagy figyelemmel kísérik a kezdeményezést. A művelődési házban működő, hetente egy­szer összejövő nyugdíjasklub ugyanis nem igazán elégíti ki az igényeket. Sokan szeretnének napi ellátást, elfoglaltságot ta­lálni. - Ez az elöregedett falu velejárója. Még nem is olyan régen, úgy 40 éve, háromezren laktak itt, ma 1824 az állandó lakosok száma. Nagyon megcsappant tehát a népesség, és elsősorban az időskorú lakosság az, amelyik itt maradt. Ezért arra is számí­tunk, hogy később majd szállást adó otthon is lehet majd itt. Bármilyen kicsi is ez a telepü­lés, ezekkel a gondokkal foglal­koznunk kell. Most is többen igénylik a házi szociális gon­doskodást, sőt, időnként olyan helyzetbe kerülünk, hogy a gon­dozónő már nem is győzi ezeket az embereket megfelelően el­látni - fejti ki tapasztalatát a polgármester. A romhalmaz helyén hamarosan udvar lesz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents