Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-14 / 164. szám
4 1994. július 14., csütörtök ^ A szerkesztőség postájából ^ A beláthatatlan következményekkel nem számoltak? Ne az utókezelőbe telepítsék a pszichiátriát A templom lelkésze a gyászolók elnézését kéri Rövid időn belül a második temetési szentmise maradt el Mit ér manapság a Skála-ajándékutalvány? Megalázták a vásárlót! Mi, akik a szolnoki IV-es sz. kerületben s annak szomszédságában lakunk, megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a He- tényi Géza Kórház az újszászi pszichiátriai részlegét a jelenleg utókezelőként működtetett intézményében kívánja elhelyezni. Tudjuk, hogy a megyei kórház súlyos anyagi helyzetbe került, gondjukat megértjük, de az a véleményünk, hogy azok, akik az említett elhatározást támogatták, nincsenek tisztában a várható következményekkel, az intézmény környékén élő, dolgozó több ezer ember nyugalmát, biztonságát fenyegető veszéllyel. Előttünk is jól ismert, hogy a a pszichiátriai osztály olyan betegek kezelését és őrzését vállalja, akiknél a gyógyítás nemcsak kórházi körülmények, hanem munkaterápia és csekély mértékű szabadidő-korlátozottság mellett történik. A rendelkezésre álló épület és az ahhoz szolgáló udvar azonban ehhez a terápiához nem elegendő, sőt kimondhatjuk: alkalmatlan. Ugyanis e kezelési mód mellett a szenvedély- és egyéb betegek - a város központjában - őrizetlenül vagy felügyelet hiányában eltávozhatnak az intézetből, s ebből Városunk, Tiszafüred nehéz helyzetéről, anyagi gondjáról az elmúlt hetekben több alkalommal tájékozódhattak az Új Néplap olvasói. A fenntartási és működési kiadások, valamint az előirányzatok közötti feszültség miatt sajnos a könyvtár alapterületének szűkítésére kényszerültünk. Májusban a felnőttek használatára szolgáló olvasóterem lett kisebb egy tanteremnyi területtel, a napokban pedig folytatódnak azok a belső áttelepítési munkálatok, amelyek - iskolai célokra - összesen még egy tanteremnyi terület átadását teszik lehetővé. Ez alkalommal a hangtári gyűjtemény a stúdióba, eredően a lakosságot, a gyerekeket, kiskorúakat, tanulókat beláthatatlan veszélynek tehetik ki. A gyógykezeltek büntetőjogi beszámítóképessége az esetek többségében hiányzik vagy különböző mértékben korlátozott, így magatartásuk következményeiért szinte felelősségre sem vonhatók. A város ezen része iskolákkal betelepített, itt helyezkedik el a gépipari, közgazdasági, kereskedelmi és vendéglátó szakiskola, több általános iskola, óvoda és középiskolai kollégium, közte kifejezetten leány- kollégium is van. (Zárójelben megjegyezzük, hogy tudomásunk szerint az utókezelő II. emeletét kb. másfél éve alakították át az onkológiai osztály részére, ami több millió forintba került.) A nyilvánosság előtt is mély megdöbbenésünket, elkeseredésünket fejezzük ki, és a zavartalan életünkhöz szükséges körülményeinket negatívan befolyásoló elhatározás ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Kérjük a városi, valamint a megyei önkormányzatot, akadályozzák meg, hogy a pszichiátriai osztály az utókezelő helyére költözzön. Százöt aláírás a gyermekkönyvtári olvasóterem az eddigi hangtári helyiségbe költözik. A fűtési, világítási kiadások mintegy 15 százalékos csökkentése érdekében, július második felében a megfelelő állványzattal együtt mintegy 20 ezer kötetet kell áthelyezni, ezért a könyvtár szolgáltatásait július 11-től 23-ig szünetelteti, s előreláthatóan 25-én, hétfőn már fogadja az olvasókat. (A lejárati határidők természetesen ennek értelmében módosulnak.) A könyvtár munkatársai ezúton is a könyvtárlátogatók megértő türelmét kérik. Gaál Sándor igazgató A szolnoki újvárosi Szentlélek- (temetői) templomban rövid időn belül sajnos már a második temetési szentmise maradt el. Ugyanis a szabadságom idejére általam fölkért helyettesítő pap nem jött el, nem tartotta meg a misét. Mint a templom lelkésze, emiatt az Új Néplap nyilvánossága előtt is sajnálatomat fejezem ki, és a csalódott gyászolók szíves elnézését kérem. Egyúttal fölajánlom, hogy elhunyt szereltükről egy máA 179/1993. (XII. 29.) sz. kormányrendelet sajnos a közlekedési támogatásból kizárja a szociális otthonban elhelyezett mozgáskorlátozottakat, holott közülük sokan azért kerültek oda, mert betegségük révén vagy gondozásra köteles hozzátartozó hiányában képtelenek magukat ellátni. Ezek a körülmények azonban nem jelentik azt, hogy az otthonokban élők kapcsolata megszűnt volna a kinti élettel, külvilággal, ne érdeklődnének a nap eseményei, történései iránt. Számtalan esetben arra kényszerülnek, hogy külső mozgásukhoz taxit vegyenek igénybe, ami köztudomású, milyen költséges. Csekélynek mondható távolságokért is kemény száz forintokat kell fizetniük. A szociális otthonban élők többségének az alacsony nyugdíjból - a gondozási díj levonása után - kevés pénze marad olyan szükségleteik beszerzésére, amiket az otthontól nem kaphatnak meg. Az otthon falai között mi nem csak vegetálni szeretnénk, hanem a körülményeinkhez képest továbbra is emberhez méltó módon kívánunk élni. És a kulturális élet különböző területein igényeink is vannak. Például egy-egy hangverseny vagy egyéb előadás - a belépőn kívül - több száz forint útiköltséget is jelent. De a szociális otthonban élő mozgáskorlátozott emberek már mondjanak le mindenről? Hisz - József Attilát idézve - léA hosszan tartó kánikulában, július 6-án délelőtt, amikor a higany szála 35 fokot mutatott, amikor a városi forró panelházakban testileg-lelkileg kimerültünk, köztünk legjobban az idős, beteg emberek, egyszer csak a radiátorokból is áradt a meleg. Nem akartunk hinni a kezünknek, s a megdöbbenés pillanatai után reklamáltunk, a próbafűtés ellen tiltakoztunk. Ám az volt a válasz, hogy felső utasításra fel kell tölteni az egységet. Pont a legnagyobb nyári kánikulában?! Mindenesetre a hőközpont vezetősége az utóbbi időben egyre több „kellemes” meglepetésben részesít bennünket. Például ősz elején, amikor még, tavasz végén, amikor már A „Szikra” Tömegsport SE asztalitenisz-szakosztálya ezúton is köszönetét fejezi ki a szolnoki Mátyás Király Úti Általános Iskola vezetésének, hogy a szolnoki papírgyár leállása miatt utcára került asztalitenisz-szakosztálynak otthont adott - megteremtve a lehetőséget arra, hogy a szakosztály NB III-as és megyei I. osztályú csapata továbbra is eredményesen szerepelhessen a bajnokságban. sik, számukra megfelelő szombati szentmisében megemlékezem. Amennyiben ezt kérik, személyesen vagy telefonon (370-120), az elhunyt nevével, az időpont közlésével várom a bejelentésüket. Feltételezem, hogy híveink előtt köztudomású, mégis megemlítem: a temetési szentmiséket ellenszolgáltatás nélkül tartjuk. Kárpáti Sándor lelkész lek, vagy anyag még nem vagyunk! Ázonban mi is a mozgáskorlátozottak közé tartozunk, akik tömegközlekedési eszközt csak nagy nehézségek árán vagyunk képesek igénybe venni. A buszra esetenként a jólelkű, segítőkész emberek, olykor a buszvezető közreműködésével valahogy csak felkapaszkodunk, de jelentős távolságra nem, vagy sokszor csak ember- feletti erőlködéssel, kínlódással, fájdalommal tudunk eljutni. Mert a fájó lábú, bottal közlekedő, beteg embereket az utcán ki segíti? A megállóig s onnan vissza ismét taxira szorulunk. Kevés nyugdíjunkból erre nemigen telik. így fontos személyes ügyeink intézése, a társadalmi eseményekben való részvételünk sokszor halasztást, gyakran mulasztást szenved. A szolnoki II. sz. szociális otthon a város peremén, sőt a városon kívül fekszik. A legközelebbi buszmegálló kb. másfél kilométerre van! Az elmondottak alapján, .okán kérjük, hogy a szoicális otthonban lakó mozgáskorlátozottaknak is adják meg a közlekedési támogatást. Az a véleményünk, hogy az említett rendelet emberi jogainkat sérti, és számunkra különösen hátrányos megkülönböztetés. A Jász-Nagykun-Szolnok megyében működő, bentlakásos intézményben élő mozgáskorlátozott társaim nevében: Dr. Tóth P. Terézia nincs hivatalos fűtési idény, ha fagypont alá esik is a hőmérséklet, nem hajlandó pótfűtést adni, vagy csak nagy üggyel-bajjal. Aztán egy egész háztömb - egy-két nemtörődöm vagy egyéb okból nem fizető lakótárs tartozása miatt - bűnhődik, ahelyett, hogy eljárást indítanának ellenük. Most meg se szó, se beszéd, a forró panelházak alig bírható hőmérsékletére még ráfütöttek! Ilyen nagy az emberi és vállalati felelőtlenség, meggondolatlanság? Mi, fogyasztók már ennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk? Nincs senki, aki megálljt parancsolna az ilyen és ehhez hasonló utasításoknak, a végrehajtóknak?! Veresegyházi Béláné Szolnok Külön köszönet illeti meg a segítő, közreműködő Samu Er- nönét és Kovács Gyulát. Ezúton kérjük a sportért áldozni is hajlandó cégvezetőket és vállalkozókat, támogassák egyesületünket. A szponzori kapcsolatfelvétel Gazdag Istvánnál lehetséges - az 56/342-075 telefonszámon. A további segítséget előre is köszönjük. Az SE vezetősége Külföldi utazásom előtt néhány órával, június 23-án délután még elrohantam a szolnoki „Skálába”, hogy az utolsó vásárlásom lebonyolítsam. Már fogytán volt a pénzem, ezért magammal vittem egy Skála-ajándékutalványt. Szerencsétlenségemre olyan áruhoz nyúltam, amin nem volt ár, s az eladó jó tíz perc alatt derítette ki, mennyibe kerül. Végre eljutottam a pénztárhoz, ahol többszörösen átvizsgálták az ajándékutalványt (nem volt rajta beváltási határidő!), majd kifizettem a portékákat. A pénztárosnő továbbra is bizonytalan volt a dolgában, itt-ott érdeklődött, elfogadhatja-e az ajándék- utalványt, én azonban már nem várhattam, s úgy'voltam vele, tisztességesen kifizettem a portékát, elmehetek. Nem telt bele egy perc, aziutóbusz-meg- álló környékén elébem állt két férfi és két nő, hogy azonnal menjek vissza, mert az ajándék- utalványt már a Skála nem fogadja el. Közöltem velük, nincs rá időm, és egyébként is a pénztár elhagyása után - így tanultuk a boltosoktól - reklamációt nem fogadnak el. Az inzultálás egyre erősebbé vált - a sok Érettségi után az egész osztály önként jelentkezett katonának, de nem mindekit vittek el elsőre. Jómagam Budapestre, a tartalékos tiszti iskolára kerültem, ahol egjik bajtársammal jól összebarátkoztunk. Ha hétvégén nem voltunk szolgálatban, gyalog indultunk a természetbe, s bejártunk egy-egy hegyvidéki részt: a Tété- nyi-fennsíktól a Kevélyeken, Pilisen át a Visegrádi-hegységig. Ahol ránk esteledett, ott éjszakáztunk. Volt, amikor csőszkunyhóban aludtunk. Egyszer Kevélyen, a Mackó-barlang előterében tűz mellett töltöttünk egy romantikus éjszakát. A laktanyába cipelt kőzeteket aztán 8-10 kg-os csomagokban küldtem haza, Szentesre, a szépen gyarapodó gyűjteményembe. Hadapród tűzmesterként szereltem le, 1932. szeptember 18-án. Aztán a Királyi Magyar Katolikus Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karának földrajz-történelem szakán megkezdődött életem egyik leggyümölcsözőbb korszaka: a „dicsőséges Cholnoky-kor- szak.” Hogy milyen csodálatos érzés volt egy-egy Chol- noky-előadást meghallgatni az Urániában! Azok az okfejtések, világos magyarázatok sokunkat végleg eljegyeztek a földrajztudománnyal - még ha csak egyszerű vidéki-falusi köztanárok is maradtunk. Nagy szerencsém volt, hogy jó barátságba kerültem dr. Kerekes Józseffel, Cholnoky professzor későbbi tehetséges adjunktusával. Vele számtalan tanulmányúton voltam a Budai-hegységben, a Pilisben, a Gerecsében, a Mecsekben, a Bükk hegységben, a Ferencheácsorgó, buszra váró ember előtt. Lefogták a karomat, hogy rendőrt hívnak. Hiába kértem, hogy engedjenek el, mert időre megyek, nem tágítottak. Egymást érték a „nem sült ki a szeme” jellegű rágalmak, s miután annyira kimerítettek, már nem volt lelkierőm magamat megvédeni, visszaadtam az ösz- szes árut. Arra még volt ereje az élelmiszerosztály vezetőjének, hogy beletúrjon a táskámba, s még azt is elvegye, amit nem ott vásároltam. (Ezt utólag visszaadta). Természetesen az ajándékutalványt nem hozták utánam. Lehet így megalázni egy vásárlót? Ezek szerint egy forintot sem ér az általuk kibocsátott értékpapír, s ezt így hozzák a vásárló tudomására? Megjegyzem, az elmaradt színházelőadás díját, az áremelkedés miatt megváltozott autóbuszjegyeket is vissza lehet váltani. A megaláztatásom óta hosz- szabb idő telt el. Ma már higgadtabban értékelem a történteket, de továbbra is kételyek élnek bennem, hogy igazat hirdet-e városunk határában a tábla: „Szolnok európai település”. N.Jenoné (A teljes cím a szerk.-ben) gyi-barlangban, a mecseki Kőlyukban és víznyelőben, ahonnét néhány órai kínlódás után tudtunk csak kiszabadulni. De nagy szerencsém volt a kollégiummal is! A „Diákok házában” laktam, a Hársfa utcában - remek emberek közelében. Köztük volt Gunda Béla, a később külföldön is híres és elismert néprajzprofesszor, Elek Péter, dr. Gróf Teleki Pál későbbi adjunktusa, Kovács Imre, a Nemzeti Paraszt Párt későbbi alel- nöke stb. Rengeteget tanultam tőlük. S egy remek kollégiumi igazgató, dr. Mády Zoltán, aki a karácsonyi és húsvéti szünetekben túrákat szervezett. Ezekről is cipeltem haza kőzeteket, vásároltam az egykor híres-pontos magyar címeres turistatérképeinket, a tanulmányozott terület szakirodalmából néhány darabot - kis pénzemtől függően. Nagy szerencsém volt, hogy egy időre engem választottak a kollégiumi könyvtár kezelőjévé, így az ott lévő földrajzi tárgyú könyveket is áttanulmányozhattam, tanári szak- dolgozataimhoz felhasználhattam. (Csongrád vármegye földrajza; történelemből Liptó vármegye történeti földrajza a XIII-XIV. században, doktori értekezésem címe: A Körös-Ti- sza-Maros-szög földrajza volt.) Nem sokáig maradtam állástalan tanár, mert 1939 őszén a visszafoglalt Kárpátalján kaptam állást. Első dolgom az volt, hogy az iskolának magyar nyelvű falitérképeket, a tanári és az ifjúsági könyvtárba pedig földrajz tartalmú könyveket és útleírásokat szerezzek. (Folytatjuk) Dr. Vafga Lajos, Tiszaföldvár Küldjön egy képet! Óvodai pillanatképek - 1975-ből A kép a jászjákóhalmi Fő Úti és Vas Gereben Úti Óvoda farsangi rendezvényét örökítette meg - 1975-ben, s e felvételek a község életét bemutató kiállításon, a helytörténeti gyűjteményben is szerepeltek. Lám, hogy múlik az idő... Ezen a képen jobbról a második Murzsa Tibor, akinek a múlt hónapban volt az esküvője. A képeket beküldte: Fodor István Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Várhatóan július 25-én már fogadják a látogatókat Csökken a könyvtár területe A szociális otthon lakóit kizárták a közlekedési támogatásból . A jogszabály módosítását kérik Már ennyire kiszolgáltatott helyzetben vagyunk? A városi panelházban még „ráfütöttek”! További segítőket várnak Illatos virágritkaságok között A képen Lehozky Gézáné szolnoki olvasónkat örökítettük meg - virágritkaságai között. Kertjében most a gyönyörű és illatos datura virágzik. (Fotó: Bíró Tibor) A földrajztanár emlékezéseiből - II.
