Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-12 / 162. szám
1994. július 12., kedd 7 Jászsági körkép Ácsból lett gazdálkodó Hatalmas Fortschritt kombájn veri fel a nagyon is jó földút porát Jászladány határában. Két koma van a gépen, mindketten jászalsószentgyörgyiek. Tugyi Sándor vezeti a monstrumot. Bajzáth Károly földjére mennek borsót aratni. Hogy hogyan kerül egy jász- alsószentgyörgyi gazda Jászladány határába? Úgy, hogy Károly bácsi nővérének a földje ez, ő pedig ladányi, és itt kapott kárpótlást. A 24 hektárnyi területet közösen művelik meg. Van ebben a földben búza, árpa, hagyma, borsó, mák, here. Károly bácsinak is van odahaza földje, 12 hektár. Ebben cukorrépa, hagyma, kukorica, árpa dacol az időjárással. Az 50 éves férfi a téeszben dolgozott egy darabig, a melléküzemágban. Károly bácsi szakmája ács és kőműves. 1985-től már mint maszek kereste kenyerét, de most februárban még az ipart is visszaadta. Belevágott a mező- gazdaságba több mint 30 év iparoskodás után. Ez az aratás első napja az újdonsült gazdának. Még a gazdálkodással nem is volna baj, de már az értékesítés nem olyan könnyű. Magának ennyi minden a megtermett növényekből nem kell, mert jószáguk nemigen van, csak egy-két anyadisznó és pár hízó. Gépekkel felszerelkezett Károly bácsi, csak kombájnja nincsen. Ezt pedig úgy sikerült szereznie, hogy egymást pár gazdálkodó kisegíti. Kinek milyen gépe van, azzal segít a másikon. Két nagy fia van a gazdának, nagyon szeretik ezt a munkát. Igaz, az egyik tévészerelő, a másik pedig asztalos, de a földművelés jobban ízlik nekik. A kombájnos Tugyi Sándor, de nem az övé a gép, hanem a szintén szentgyörgyi Tóth Józsefé. Sándor bácsi már nyugdíjas, így kisegít nála. Világéletében traktoros meg kombájnos volt, 1952-ben kezdett. Földje csak 30 aranykoronányi van, de ő leadta a téesz utódjának, egy káeftének. Ő - ellentétben Károly bácsival - úgy van, bajlódjanak csak ők a földdel. FORTSCHRITT A két segítőtárs, lent a lépcsőn Bajzáth Károly Ej, haj, szép az élet! Mintha mindenki költözködne ezen a településen, legalábbis nagyon •sokan egy irániba, megrakott bőröndjeikkel. Kiderül, táboroznak az iskolások, a( suliba hordják a másnap teherautóra kerülő holmikat. Az egyébként részleges felújítás alatt levő jászki- séri általános iskola egyik, udvari épületében több felnőttet is találunk a „hordár” gyerekek mellett. Köztük van Gál András is, akit, idősebb korára való tekintettel, mindenki csak Bandi bácsinak hív. A férfi mint tábori főszakács nevezi meg magát, de ő ennél lényegesen több. Nem lehet ugyanis elvitatni tőle sok-sok „funkcióját”: volt már ő táborszervező, táborépítő, táborvezető és nem utolsósorban mindenes. Harminchat évvel ezelőtt kezdődött a táborozások sora, eleinte a Balaton mellett. Azóta minden évben elmentek valahova a gyerekek, alsósok, felsősök egyaránt, hogy élményekkel gazdagabban térjenek haza. Már szinte az ország minden pontján táboroztak. Két turnusban üdülnek a nebulók. Volt, amikor százan is voltak egy ciklusban, most csak negyvenen mennek 10 napra. Korábban egy-egy pihenési időszak két hétre is kiterjedt. A táborozás előre megszabott program szerint zajlik. Ismerkednek a környék nevezetesége- ivel, túráznak, strandolnak a gyerekek, meg sportolnak, hiszen többek között még pingpongasztalt is visznek magukkal. Ma már nagyon kevés táborhely található hazánkban. A sátortáborozáshoz ugyanis azért egy kis civilizáció is hozzátartozik: egészséges ivóvíz, villany. Szerencsére azért találtak most is alkalmas helyet, mégpedig Kácson. Ide már tavaly is elmentek, és nagyon jól érezték magukat. A szülőkkel és nevelőkkel kiegészített gyermektábor teljesen önellátó, maguknak főznek, mosnak. Azért is ez a nagy ci- pekedés, mert mindenki hoz a bőröndje mellett valamilyen alapanyagot a későbbi ennivalóhoz. A sok holmi láttán ilyenkor óhatatlanul is felvetődik a kérdés, hogy mi marad itthon? Erre mondja egy tanárnő nevetve, hogy a fésűje. Úgy látszik, ez már hagyomány, meg az is, hogy már a készülődés is jó hangulatban telik el. Mesélnek egy sztorit is: a táborban nagy higiéniai követelmények vannak, mennék is ellenőrizni. Egy alkalommal elment egy illetékes a konyhát szemrevételezni, és amikor a sátor közepén azt kérdezte, hogy hol a konyha, azt válaszolták: hát a közepén áll! Az ellenőr ugyanis egy „igazi” konyhát keresett, olyat, amilyet otthon megszokott. Ez nem olyan volt, ezért nem látta a fától az erdőt. A tábort nagyon szeretik. Mindenki segít, ki a szállításban, ki a sátorverésben. Még azok a felnőttek is segítenek, akik egykoron táboroztak. A sátras nyaralás nem ingyenes. Mindekinek be kell fizetnie valamekkora összeget, ami még kevés lenne, de segített a polgármesteri hivatal, és pályázatokon is nyertek pénzt. Feltűnt, és e rövid beszélgetés alatt is érződött már, nagyon jó szokott lenni ez a pár napos kikapcsolódás. Nincs gond, csak a móka uralja a „terepet”. Legyen ez továbbra is így! Gyarapodik a későbbi ebédek alapanyaga Világhírű lipicai telep lehet Ez a Jászárokszállás egyszer még a lószeretők fellegvára lesz! Annyi itt a (nem igavonó) lovat tartó és a lósport iránt elkötelezett helybeli, hogy csoda! Mi is megírtunk már többeket, de a sorból még valaki kimaradt. Úgy hallottuk, van egy lovarda a városon túl, Vámos- györk irányában. És ez így is igaz. Már messziről látni a körbekerített részt, ahol lovak legelésznek. A mellette levő új házból, ami egybeépült az istállóval, előkerül a gazda, Jeddi József és felesége is. A 38 éves fiatalember lovak iránti szeretete még gyermeko- rában kezdődött. Ez nem is csoda, hiszen nem máshova, mint Mezőhegyesre való, ahol szintén nagyon szeretik a lovakat, és ott még a lipicai is megfordult. Aztán ide vetette a sors, ide nősült. Az építési vállalkozó nem hagyott fel élete nagy álmával, hogy lipicai lovakat tenyésszen. Ehhez sikerült vennie a város határában három és fél hektár földterületet, ahol kialakíthatta a lótartáshoz szükséges feltételeket. Tulajdonképpen ez nem is lovarda, hanem csak egy Jeddi-farm - ahogy József fogalmaz. Tavaly márciusban volt a földárverési licit, áprilisban fogtak hozzá az építkezéshez. Kezdetben csak egy nyári istállót állítottak fel, amibe négy lipicait vettek. Aztán folyamatosan húzták fel' a mostanra kialakult épületeket. Jöttek a lovak is, ma már tizenhárom lipicai van, de várják az utódokat is. Harminc-negyven kancát akarnak itt tartani. Ehhez azonban terület is kell, ennek megszerzéséhez pedig segítség, amit elsősorban a város vezetőitől várnak. Nem leA gyönyörű szép lipicai fekete csődör hét számukra ugyanis közömbös, hogy a farmon milyen nagy terveket forgatnak: itt egy világviszonylatban is híres lipicai telepet akarnak létrehozni. Ezért azonban nagyon keményen meg kell dolgozni. Legalább hármas követelményt kell teljesíteni, hogy meglegyen a hírnév. Vegyük sorra ezeket. Először is kell egy saját, jó csődör, egy igazi lipicai. Már van is egy, nagyon szép fekete, egy osztrák már meg is akarta venni, nagyon sokért. Szeptemberben viszik megkérni rá a fe- deztetési engedélyt. Ha megkapják, úgy tudják Józsefék, az egyedüli igazi fekete lipicai csődör lesz az országban! Vagyis a „nemes” utódok általa biztosítottak lesznek. A másik feltétel, hogy a sportban is kiemelkedjenek az eredményekkel. József maga is fogathajtó, szép eredményekkel is bjiszkélkedhet már. A lipicai kiválóan tanítható. És ha a versenyeken kiugró teljesítményt ér el egy innen elszármazott lipicai, akkor azt mindig hozzáteszik, hogy ki tenyésztette. A harmadik - amit már említettünk is -, hogy a város is segítsen. Valamit segített is már eddig, nemrég adták be az expóhoz a kérelmet, hogy kiemeltként foglalkozzanak velük. Márpedig ha az expo bejön, akkor felkapottabb lehet ez a hely is. Már most is többen jönnének ide külföldről - ha meglenne a panzió, de jó lenne! -, mert jó a strand, és itt lovagolni is lehet. Hiszen a tenyésztésen kívül természetesen minden lóval kapcsolatos dolog szóba jöhet: fogathajtás, túra- és tereplovaglás, sétakocsikázás. Aztán itt van a vadásztatás lehetősége is. Itt helyben is meg lehet ezt oldani, de József akár a közeli hegyekbe is elviheti vendégeit. Ha minden meg is lesz, még akkor sem lehet majd leállni, itt mindig van munka. A vállalkozás tárgyi feltételeit is bővíteni kívánja József. Egy panziót és egy fedett lovardát szeretne felépíteni. A lovakat tehát eladnák, hiszen a lipicai méltán híres ló. És ha létrejön a telep, lehet, Árokszállás is világhíres lesz általa. Neve garancia a minőségre Akár az egész házat is elvihetnék, egy teremtett lélek sincs a portán. Azért csak csínján a „lehetőségekkel”, mert a gazda kintről, az utcáról közelít. Valahol a szomszédban volt. No meg egy kutya is lesbe/i áll, csak észrevétlenül. Péter József az egyedüli áfé- szes felvásárló Jászfényszaru- ban. Rajta kívül csak egy maszek veszi át a kertészeti növényeket a városban. Most éppen nincs felvásárlás, de jöttünk volna hamarabb, nem lehetett volna a nagy nyüzsgéstől beférni az udvarba. A csend mindenesetre azért jó, mert lehet Józseffel beszélgetni. A 43 éves férfi a felvásárlás mellett az áfészes tápboltot is viszi, meg idehaza, a szabadidőben kertészkedik is a családdal. Minden jól megfér egymás mellett, pláne, hogy a tápbolt nem megy. 1977 májusa óta felvásárló, vagyis régi „motoros” a szakmában. Munkáját nagyon komolyan kell vennie, mert a minőség a garancia arra, hogy továbbra is alkalmazzák. A mai munkalehetőségek mellett ugyanis nem nagyon ugrálhat, és nem tévedhet. Az ő neve ezért tényleg fogalom a szakmában. Hogy tényleg szorgalmasan dolgozik, bizonyíték rá az is, hogy évente 7 millió forint mennyiségű árut forgalmaz. Nem magának, az áfésznek. Péter József Az oldalt Tóth András készítette Csillag, a türelmetlen szamár Alig lehet megállítani a kiskocsit, mert az elé fogott szamár nagyon húzná már haza. A bakon ülő Kovács Aladár alig tudja tartóztatni az állatot, megerősítve azt a nézetet, miszerint csökönyös, mint egy szamár. Jászdózsán már megszokott képet mutat a fogat. Aladár bácsi éppen búzát fuvaroz haza. Ott, ahol a gázvezetéket fektetik, letaposták a gépek a növényt. Ő engedélyt kért a szövetkezet elnökétől, hadd vihesse haza a gabonát, otthon majd kicsipegetik a tyúkok a szemeket. Magának nincs saját művelésű földje, bent hagyta a szövetkezetben. Nem akarja a nyugdíját rákölteni a földre. Az egykori téeszben Ali bácsi traktoros volt. Akkor miért váltott szamárra? - „Ebbe” nem kell a drága üzemanyag! - vágja rá. Három éve vette az igavonót, amikor nyugdíjba ment korkedvezménnyel, 55 évesen. Vásárban látta meg, és nagyon megtetszett neki. A szamár amúgy kilencéves, és ahogy Aladár bácsi fogalmaz, többet ér, mint egy ló, és nem adná két lóért sem. Gyors és igénytelen. A kocsit Vámosgyörkön vette hozzá. Elvitték a szamarat utánfutón, ott befogták a kocsi elé, aztán uzsgyi, haza vele. Odahaza birka van a szamáron kívül. Most csak kilenc birge béget az akolban, de korábban 18 volt. A különbözetet eladták. Azóta van gyapjasa, mióta a disznó nem megy. Tizenegy anyadisznaja volt, de hogy nem fizettek érte, abbahagyta. Megelégelte a felvásárlási ár kifizetése körüli hercehurcát is. Volt, hogy amikor elvitték Apátiba a malacot, hat hónapra fizették ki az árát, és ötször voltak bent megkérdezni: mikor adják meg jussukat?!- Hóha, te! - kiált gazdája Csillagra, a türelmetlen szamárra, mert az már nagyon unja a beszélgetést, mehetnékje van. No, a viszontlátásra, és már porzik is az út a fogat után. A kis fogat, előtte Csillag, futásra készen Hídfelújítás forgalommal Jánoshida hídját felújítják. Rá is fért ez már az öreg szerkezetre, mert úgy lehajlottak a főtartók, mint a jól megrakott könyvespolcok. A felújítást végző csoport vezetője, Kristófi Pál elmondja, a háborút követően szedett-vedett anyagokból állították helyre a hidat, ezért az anyagfáradás. A híd helyére drága pénzen egy újat kellett volna felépíteni, ha nem lenne egy nagyszerű francia találmány, aminek segítségével az egész felújítás egyszerűen elvégezhető. A módszer a feltaláló nevét viseli: Freyssinet. Hídépítő hadmérnök volt az első világháborúban, aki kötélpászmákkal erősítette meg a hidakat. Tulajdonképpen a budapesti Erzsébet híd is hasonló elven épült. A végrehajtást hadd ne kelljen szakszerűen elmagyarázni. A lényeg, hogy egy csőben egy acélpászma (acélkötél) csúszik, amit megfeszítenek. A kötelek végét a hídfőknél rögzítik. Ezzel az eljárással a hídról az önAz elöregedett híd nemsokára „felsóhajthat” súlyt leveszik, és a kötelek viselik tovább a teherhordást is. A fáradt, öreg tartók akár „szabadságra” is mehetnek. A most 20 tonna teherbírású híd a szeptember végéig tartó felújítás után 60 tonnát is elbír a hátán. A munkát a Pannon Freyssinet cég végzi. Hasonló hídfelújítást eddig csak párat hajtottak végre az országban. Az egész módszerben minden mellett az a legjobb, hogy nem kell a hidat lezárni a felújítás során, azon fél pályán düböröghet a forgalom.
