Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-07 / 132. szám

1994. június 7., kedd Sport 11 Csak egy életünk van Szolnokon rendezték meg a rehabilitált szívbetegek ötödik országos sporttalálkozóját, me­lyen részt vett dr. Hoffman Ar­túr, az Országos Kardiológiai Intézet professzora is, aki egy interjú erejéig örömmel, állt la­punk rendelkezésére.- Professzor úr, a versenyen indulók milyen traumán estek át?- Elsősorban infarktuson sze­rencsésen túljutott, valamint koszorúérrel műtött egyénekről van szó. Szándékosan nem be­tegeket említettem, hiszen ők már teljes értékű tagjai társa­dalmunknak. Lényegesen jobb fizikai és lelki állapotban van­nak, mint kortársaik. Életmód­jukat jelentősen megreformál­ták, leszoktak a dohányzásról, sportolnak, kiegyensúlyozot­tabbak lettek.- A sport mint eszköz, mek­kora szerepet kap a rehabilitá­ció során?- Döntő hányadot, de nem ki­zárólagos funkciót tölt be. Majd ugyanekkora hangsúlyt kap a helyes lelki egyensúly visszaál­lítása. Nem hiába hangsúlyoz­zák újabban egyre többet, ép testben ép lélek.- Egy infarktus vagy szívmű­tét után nagyon fontos, hogy a terhelés fokozatosan történjen. Miként alkalmazzák ezt a gya­korlatban?- Viszonylag hamar sor kerül egy terheléses vizsgálatra, ame­lyet most már minden szívtrau­mán átesett betegen elvégzünk. Van egy úgynevezett korai ter­heléses teszt, amit általában 10-20 nappal a műtét után vég­zünk el. Ez még természetesen könnyített felmérést jelent. A második, amit hét-nyolc hét múlva regisztrálunk. Ott már elmegyünk a maximális terhelé­sig, miközben vizsgáljuk az egyén EKG-ját, vérnyomását, A professzor bízik a jövőben pulzusát, és ha bármelyik kóro­san megváltozik, azon nyomban leállunk. Az itt elért ered­ményre építjük a további reha­bilitációt.- Ón szerint mi lenne az a mi­nimális mozgásmennyiség - egy hétre lebontx’a -, amit minden­kinek el kellene végeznie egész­sége megóvása érdekében?- Legalább háromszor egy hé­ten 50-60 perc aktív mozgás, ami a tréningpulzusszintet eléri.- Mit jelent ez konkrétan?- Minden embernek van egy, az életkori sajátosságának meg­felelő maximális pulzusszáma, amit úgy kapunk meg, hogy a 210-ből levonjuk az életkort. Ennyit egy egészséges ember elérhet a mozgás során. Mivel betegekről van szó, ezért náluk a maximális pulzusszám az, amit a terheléses vizsgálat során elértek. A tréningpulzus ennek a 85 százaléka.- Rehabilitáció során eleinte ciklikus mozgásokat végeztet­nek - futás, fiszás, kerékpározás, természetjárás -, mi ennek az elsődleges élettani jelentősége?- A sportjátékokkal az a gond, ha valaki nincs edzésben, annak nagyon hamar kórosan felszaladhat a pulzusa, amit fel­tétlenül el kell kerülni. A cikli­kus mozgások csak a rehabilitá­ció előrehaladott stádiumában jöhetnek szóba.- Evezzünk át zavarosabb vi­zekre. Véleményem szerint a mai élsportnak több a káros ha­tása, mint a jótékony. Miként vélekedik erről?- Osztom az ön véleményét, már az előbbiekben említettem, hogy mindenkinek van egy op­timális tréningpulzusszáma, azt nem ajánlatos túllépni. Nos, az élsportban tartósan kóros tarto­mányban dolgoznak a verseny­zők. Egy életünk van, nem sza­bad szervezetünket kizsákmá­nyolni!- Ráadásul ez általában több év elteltével érezteti hatását.- Sőt, van, amikor rögtön, gyakori hogy túlterhelésnél hir­telen halál áll be. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy minden 35. életévét betöltött ember kardiológiai vizsgálat alá vesse magát, még ha teljesen egész­ségesnek érzi is magát.- Megítélésem szerint, a je­lenlegi sportorvosi vizsgálat nem igazán alapos, lehetetlen kiszűrni a veleszületett szív- rendellenességeket.- Ezért tartanám szükséges­nek, hogy a sportolókra is kiter­jesszük, mert ellenőrzött körü- lülmények között történhetné­nek a terheléses vizsgálatok.- Mi ennek az akadálya?- Az orvostársadalomban mi nem gyártunk rendeleteket, csak ajánlásokat. Ezért nem hozhatunk határozatot ez ügy­ben.- Tehát továbbra is csak a szerencsében bízhatunk?- Sajnos, igen. Sárközi Labdarúgó női OB I. SZTE - Egri-Freddy-Lendület 1-5 (0-3) Szolnok, 100 n., v.: Kormos Szolnoki TE: Vincze-Szik- szainé, Aknainé, Mustár (Tóth), Szajkó, Mező, Szentesi (Kovács), Pádár, Márki, Pál- szabó, Molnár. Edző: Munká­csi József. Eger: Tamás-Dudásné, Si­mon, Fekete, Németh, Vajmi, Lubai, Haviár, Dalka, Szabó, Gál. Edző: Boldvai Gyula. 2. perc: Fekete bal oldalról beívelt szögletét Szabó az el- alvó hazai védők közül fejelte a kapuba, 0-1. 18. perc: Lubai nem túl erős lövésébe Aknainé belefejelt, és a labda nagy erővel a szolnoki kapu jobb sarkába vágódott (öngól), 0-2. 38. perc: egy bal oldali be­ívelés után Szabó fejesét még védte Vincze, de a kipattanó labdát senkitől sem zavartatva ugyanő a kapuba gurította, 0-3. 47. perc: bal oldali szöglet­rúgás után a tétlen hazai védők között Gál szerzett újabb egri gólt, 0-4. 61. perc: a csereként beállt Kovács 20 méterről a jobb felső sarokba ívelt - Tamás elnézte a labdát, 1-4. 80. perc: Szabó elvette a labdát Mustártól, és a jobb sa­rokba lőtt, 1-5. 83. perc: Gál - a játékvezető megsértéséért kiállítva. Az energikusabb és fegyel­mezettebb csapatjátékot nyújtó vendégcsapat megleckéztette a hibát hibára halmozó, egymást a játékban nem megértő szol­noki csapatot. Jók: Vincze, Kovács, ill. Szabó (a mezőny legjobbja), Dalka, Fekete. Munkácsi József: - A mai gyenge ténykedésünkre nincs ok és magyarázat. Eddigi sze­replésünkhöz méltatlanul ját­szottunk, ez egy korszak végét jelentheti számunkra. Boldvai Gyula: - Úgy ér­zem, megérdemelten győztünk a játék képe alapján. Mi jobban akartuk a sikert, amit a vártnál könnyebben értünk el. Árva ajándékok A múlt szombati II. Szászakku vízilabdagálán számos értékes nyere­ményt sorsltak ki a tom­bolajegyet vásárlók kö­zött. Akik korábban el­mentek, nem várták meg a húzást, jó néhányon bánkódhatnak közülük. Persze nem sokáig, fel­téve, ha vállalják, hogy június 15-éig felkeresik Pintér Ferencet (Szolnok, Kossuth Lajos u. 18. sz. IV/43.) a jelzett címen naponta 19-21 óra között. Az alábbi számozott sorsjegytulajdonosok je­lentkezését várják: 35; D3; E13; B18; A26; F9; H30; E72; 46; F35; H74; A54; D52; B40. Némi ízelítő az aján­dékkosárból: Polaroid fényképezőgép, külföldi (2 személyes) utazás, horgászbotok, illatszerek, videokazetták. Érdemes tehát kicsit utánajárni a nyeremény­nek! A világ legnehezebb Egy svájci városban, Zofin- genben találták ki 1989-ben a 7,5 km futásból, 150 km kerék­pározásból és mindezek után még 30 km futásból álló duat- lonversenyt. Az ötlet bevált, az idén már a hatodikra került sor, és Zofingent már a duatlonozók Mekkájaként tartják számon. Május 29-én a powerman du- atlont az orvos- és gyógysze­rész-világbajnoksággal és egy tömegversennyel, a volks duat- lonnal együtt rendezték meg. Előbb a kerékpárátvételre került sor. A veszélyes terepen min­dennek tökéletesnek kellett len­nie a gépeken. Szombaton dél­után a fő attrakció, a nemzetek parádéja következett. A részt vevő 36 ország csapatai bevo­nultak a stadionba. A kis ma­gyar csapat - Barta István (Új­szász) és Varga József (Mis­kolc) - Ukrajna és az USA csa­patai között vonult. Vasárnap reggel háromnegyed hétkor raj­toltak az orvos-vb résztvevői, 7.15-kor a volks duatlon részt­vevői. Nyolckor a hosszú távon induló nők rajtoltak. A férfiak ­36 ország 759 versenyzője - 50 perc előnyt adtak nekik. A po­werman duatlont jó időben sem könnyű teljesíteni, a mostani verseny pedig hidegben és vé­gig szakadó esőben zajlott. Az első futásban 2,5 km-es kört kellett háromszor megfutni. A kerékpározás egy 50 km-es út­vonal háromszori teljesítéséből állt. A kerékpárút szintkülönb­sége meghaladta az 1800 mé­tert. Felfelé csak 10-12 km-es sebességgel lehetett mászni. Le­felé, aki mert, mehetett nyolc­vannal is. A kerékpározás után alaposan elgémberedve, átázva kezdték a versenyzők a futást. Ez a 30 km is olyan volt, mint a hullámvasút. Végre a célban! Súlyos medált kapott minden teljesítő, majd a díjkiosztás ce­remóniájával befejeződött a nagy verseny. A férfiaknál Oli­vier Bemard (Svájc) győzött 6:19:45-tel. A nőknél az ameri­kai Erin Baker nyert: 7:07:23. Ő kapta az első célba érkezőnek járó 10 ezer dollárt is. Mindezt az egyik magyar résztvevő, Barta István mesélte duatlonja el a zofingeni versenyről. Saját eredményéről nem szívesen be­szél. Nincs megelégedve telje­sítményével, pedig a tavalyihoz képest 12 hellyel előrébb vég­zett, 7:25:33-mal 95. lett. Ha nem kell közben defektet sze­relni, ennél is jobb lehetett volna. A másik magyar, Varga József, a századik lett. Kosárlabda Magyar Kupa, döntő Idén sem sikerült a bravúr Körmend-Sz. Olajbányász 68-67 (38-36) Körmend, 2500 n., v.: dr. Va- lovics, Harsányi Körmend: Szájer, ZSEBE 18/9, Halm 7/6, Kovacsevics 8, CZIGLER 14. KARDOS 17, Szekeres, Érsek 4. Csere: Edző: Fodor Péter, Déri Csaba, Szalai János. Szolnok: Knézy 10/6, TÓTH A. 12/6, TAKÁCS 10/6, Góbi 4, IVKOVICS 23/3. Csere: Varga 4, Alexe 4, Mérész. Edző: Rezák László és Tóth Zoltán. Zsebe triplájával indult a mérkőzés, óriási dobópárbaj alakult ki. Vállvetve haladtak a csapatok, aztán a félidő köze­pén néhány pontos vezetést szerzett az Olaj. Tiszavirág-éle­tűnek bizonyult azonban a fö­lény, a körmendiek visszavették az irányítást. A hajrában még egyenlítettek a vendégek, mégis dunántúli előnnyel zárult a já­tékrész. Fordulás után villám­rajtot vettek Zsebéék, ezzel ala­posan megzavarták az Olajbá­nyászt. A 30. percben már tíz­pontos hazai vezetést mutatott az eredményjező, a szolnokiak játéka teljesen szétesett. Az utolsó percekben triplákkal Ivkovics lelkes játéka sem volt elegendő próbálkoztak Ivkovicsék - si­kerrel, így a hajrában egyetlen pontra olvadt a hátrány. A lehe­tőséget azonban nem sikerült kihasználni, így megismétlődött a tavalyi eredmény. A szolnoki vízilabdáért aggódók Mentőöveket dobtak a medencébe Tegnap délután a VCSM tárgya­lótermében Kaposvári Kázmér igazgató vendégszeretetét élvezve, összejöttek mindazok a vállalkozók és magánszemélyek, akiket a na­pokban kialakult fenyegető állapo­tok, és a szívük hajtott a vízilabda­fórumra. Urbán Lajos ügyvezető, az Elektrosoft SÉ anyagi helyzetét is­mertette röviden, jelezve, hogy 1971-ben már volt egy hasonlóan válságos szakasza a 45 esztendeje „üzemelő” műhelynek, mikor is a Dózsa megszűnésével fordult kriti­kussá a szolnoki vízilabdaélet sorsa. Abban az időben az OB II-ig csúszott vissza az együttes, s hogy az utolsó bajnoki aranyat követő 30., jubileumi esztendőben hasonló dolog ne forduljon elő, S. O. S. jel­zéseket volt kénytelen kibocsátani. Mint számtalan ilyen esetben, az önkormányzat felé irányult a leg­nagyobb bizalom, s mint ahogy azt Várhegyi Attila polgármester ki­nyilvánította, a kialakult helyzet nem érte váratlanul a városházát. Mivel a megyeszékhely vezetése nem mehet el lazán a súlyos kérdés mellett, felvázolta annak lehetősé­geit, miként menthető meg a fejsze nyele, de a túlélésen kívül a folya­matosságot is figyelembe ajánlotta. Meglátása szerint az Elektrosoft Rt. helyett új főtámogató csatasorba ál­lítása az elsőrendű feladat - kiléte egyelőre titok, a tilalom a szerződés megkötésekor feloldódik -, majd a külső és belső támogatók, valamint a helyi erők mozgósítása lehet a járható út. Az önkormányzat részé­ről 5 millió forintot ígért, de fel­hívta a figyelmet arra, hogy a jövő­ben „kőkemény” marketingtevé­kenységet kell folytatnia az egyesü­letnek. Dr. Martin György a szövetség elnökhelyetteseként olyan prakti­kákat ajánlott - például a játékosok vállalkozóként történő foglalkozta­tása -, amelyek a jelenlegi törvé­nyes kereteket ugyan nem lépik túl, ám a könnyebb boldogulást min­denképpen segítik. A már tényleg fórummá alakult összejövetel hozzászólói közül Mohi Zoltán a csapat nevében tett ígéretet: Szolnokon maradnak va­lamennyien, ha a körülmények ren­deződnek. Kérte a szövetség képvi­selőjét, járjon közbe, hogy a vi­dék-főváros több évtizede tartó el­lentéte mérséklődjön. Idős Hasznos István válságstáb kijelölését kérte, mert véleménye szerint az előző vezetés egy az egyben megbukott. Varga József szerint egyetlen vál­lalkozó nem képes felvállalni az egész egyesület működtetését, dr. Boros Tamás a pénzügyi helyzet tisztázását szorgalmazta, Kádár Györggyel egyetemben, aki ráadá­sul szisztematikus munkát szor­galmazott. Dr. Vezsenyi Péter - az egykori szakosztályvezető - az alapszabályba „aggatta” körmeit, és azon a véleményen volt, hogy a kö­zel négymilliós felhalmozott egye­sületi tartozás a károkozók számlá­ját terhelje. Kár, hogy a lemondott elnökség tagjai közül senki nem hallhatta Tóth Csaba véleményét sem, a rangidős játékos a májustól októberig tartó hosszú szünet ellen ágált. Ebben a szakaszban kimon­dottan jó lehetőség kínálkozik a sportág népszerűsítésére. Dr. Boros Zoltán és Kucser Mátyás a szemé­lyi ellentétek feloldására kérte az érintetteket, valamint arra, hogy a közgyűlést (amely június 13-án el­marad) három-négy hónapos, ala­pos előkészítő munka előzze meg. Az estébe nyúló fórum természe­tesen nem nélkülözte az indulatokat' és olykor a személyeskedéseket sem. Valamennyi résztvevő ment­ségére szolgáljon, hogy jelenlétével egy patinás együttes jövőjéért tör­ténő aggódását nyilvánította ki. Amennyiben a jó szándék a meglé­vőnél több egymás iránti bizalom­mal párosul, a válság kezelhetővé válik, a csapat léte satbilizálódhat. Labdarúgás WMHBM Svéd aranyérem? Török Gabi bajnok Marcaliban rendezték meg a kötöttfogású birkózók B-kor- csoportos magyar bajnokságát. A tizenegy súlycsoportban 268 versenyző birkózott. A szajoli Török Gábor a +73 kg-osok kö­zött az első helyen végzett. Eredménye igen figyelem­reméltó, hiszen néhány héttel ezelőtt a szabadfogásúak között sem talált legyőzőre. Semmiféle gond nincs a své­dek önbizalma körül. Megkér­dezték a 22-es keret tagjait, va­jon mire viszi a csapat a vb-n? Kilencen azt mondták, újra dön­tőt játszanak. Felidézik 1958- at, amikor Brazíliával harcoltak a büszke címért. Hat labdarúgó­juk bízik a végső győzelemben. Svéd lapok szerint - ha csak a vakhitet vennék alapul, s azt dí­jaznák - a „háromkoronás” vá­logatott lenne 1994 világelsője. - Mi mást tehetnénk, feledtet­nünk kell az 1990-es olasz'or- szági csalódást, amikor szé­gyenteljes eredményekkel zár­tunk - vélte Kiás Ingesson, a PSV Eindhoven légiósa. - Leg­alább 30 százalékkal erősebbek vagyunk annál, mint amilyenek négy éve voltunk. Minimum a legjobb négy között ott látnak bennünket az értünk szurkolók. Labdarúgás A 31. forduló megyei válogatottja Az első csapat: Ladányi (Jászalsószentgyörgy) - Kiss (Jászapáti), Szabó (Kunhe­gyes), Mihályi A. (Rákóczi- falva), Kállai (Kisújszállás) - Farkas L. (Jászkisér), Vadkerti (Szolnoki Vegyiművek), Ko­csis (Mezőtúr), Erdei (Új­szász), Muresán (Kisújszállás) - Németh Z. (Jászapáti), Ruskó (Rákóczifalva) A második csapat: Gál T. (Jászboldogháza) - Pető (Új­szász), Borics (Jászapáti), Gál (Tiszaföldvár), Mihályi T. (Jászboldogháza) - Tóth J. (Kunhegyes), Bálint (Szolnoki Vegyiművek), Török (Mező­túr), Móra (Szászberek) - Bá­rány (Rákóczifalva), Szilvási (Új szász) A forduló játékosa: Ruskó Zsolt (Rákóczifalva) A forduló játékvezetője: Varga Ferenc (Martfű - Tisza­földvár) A 31. fordulóban igazán nem panaszkodhattak a nézők, hiszen összesen 43(!) gól esett, és ez 4.6-es mérkőzé­senkénti átlagnak felel meg. Ezen a hétvégén hatan - Drá- vucz, Urbán P. (mindkettő Tászkisér), Németh Z. (Jász­apáti), Német (Mezőtúr), Nagy J. (Martfű), Sipos (Kun­hegyes) - szereztek fejesgólt, hárman - Forgács (Mezőtúr), Szilvási (Újszász), Móra (Szászberek)' - szabadrúgás­ból vették be az ellenfél kapu­ját, míg az alattyáni Tóth ön­gólt vétett. A góllövőlista állása - 25 gólos: S. Nagy Zs. (Kisújszál­lás), 23 gólos: Bárány (Rákó­czifalva), 18 gólos: Szabó I., Tóth Cs., Molnár I. (mindhá­rom Jánoshida), Németh I. (Jászapáti), Tóth T. (Tószeg), 17 gólos: Bese (Kunhegyes), 16 gólos: Mednyik (Jászbol­dogháza), 15 gólos: Csillag (Kunhegyes), Határ (Kun- szentmárton), 14 gólosa Honti (Martfű), Konka Cs. (Új­szász), 13 gólos: Mosonyi Cs. (Alattyán), Kövesdi (Jászki­sér), Nagy J. (Martfű), Rózsa­völgyi (Tószeg), 12 gólos: Szilvási (Újszász)

Next

/
Thumbnails
Contents