Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-07 / 132. szám

1994. június 7., kedd Körkép 5 Magyarok Ausztráliában (3.) Hogyan élnek a nyugdíjasok? Az ausztrál tengerpart az itt élők és a külföldi turisták zarándokhelye A tiszafüredi zsidóság emlékezete Ausztráliában, aki eléri nők­nél a 60., férfiaknál a 65. évet, és nem akar tovább munkát vál­lalni, nyugdíjba vonul, függet­lenül attól, hogy mennyi volt a keresete és a munkaviszonya. A nyugdíj mindenkinek egyönte­tűen személyenként, hetenként 165 dollár. Házaspárnak hetente 260 dollár, 70-80 ezer forint. A nyugdíjas számos juttatást kap: például térítésmentes gyógy­szert, ingyenes orvosi ellátást, adókedvezményt, utazási ked­vezményt stb. A nyugdíjból tehát jól meg lehet élni. Az előrelátó és szor­galmas ember, mire nyugdíjba kerül, mindent elrendez. Eladja a nagy családi házat, kisebbe költözik, tetemes pénz marad. Jellemző a különféle biztosítás, életjáradék stb. kötése is. Aki­nek a vagyona meghalad bizo­nyos összeget, annak nem jár nyugdíj. Az ilyen emberek leg­több esetben nem is tartanak igényt a nyugdíjra. A mozgékony nyugdíjasok Sokat utazgatnak. Canberrában, a fővárosban voltunk egy idős néninél, Alapi Ferencné Ró- zsika néninél. Ő, amikor Auszt­ráliában vége a nyárnak, utazik Kanadába a testvéréhez, onnan Magyarországra a rokonokhoz, aztán mire kitavaszodik, vissza Ausztráliába. És most múlt 80 éves. Egyetlen vágya van, hogy hazatelepülhessen Budapestre, ahova már hazahozta a férje hamvait. Még néhány mondatot az egészségügyi ellátásról. A leír­takból arra lehetne következ­tetni, hogy ennyi jó után, az ausztrálai magyarok egészsége­sebbek, mint az itthon élők. Ez koránt sincs így. Aki magával viszi helytelen életvitelét, táp­Tavály több mint félezerrel csökkent a halálos balesetek száma. Ez a szám - 1482 fő - még így is szomorú, 17 euró­pai állam közül a 16. helyen állunk vele. A jó közlekedésnek három feltétele van: az úthálózat, a gépjárművek és az emberi magatartás. Míg az úthálózat­ban jelentős változás nem tör­tént, addig a járműpark jelen­tősen javult. Többé-kevésbé eltűntek a roncsok, több a nyugati autó. Igaz, hogy ezek közül is inkább a használtakat vesszük meg. Az emberi ma­gatartást leginkább a szigorí­tások - KRESZ, szabálysértési törvény módosítása - befolyá­solja. Amíg egyre nehezebb az élet, és a jogosítvány meg­szerzése minimum húszezer forint, helyszíni bírságot, sú­lyosabb esetben 30-50 ezer fo­rint büntetést kell fizetnünk. Ha pedig netán elveszik jogo­sítványunkat - akár csak egy lálkozási szokásait, annál a hir­telen jött anyagi jólét rontja az egészség esélyeit. Jelentős a 40 éves korra májzsugorban meg­haltak száma, a sok alkoholtól. Az egyik családi esten négy olyan családtaggal beszélget­tem, akik szívbetegek voltak. Ez is bizonyítja, hogy a jólét nem jár együtt az emberi kultu­ráltság gyors fejlődésével, a korszerű életmóddal. Rengeteg húst és édességet fogyasztanak, mert tehetik. Pedig azt tapasz­taltuk, hogy propaganda, felhí­vás, tanácsadás ott is van bőven a korszerű, egészséges életmód­ról. A betegek orvosi, kórházi el­látása ingyenes, azzal a különb­séggel, hogy a betegnek az or­vosnál fizetni kell. Egy családi orvosi vizsgálat 28 dollár, szak­orvosi 50-100 dollár között mo­zog. A beteg az orvostól kap egy igazolást, mely alapján a vizsgálat árát visszakapja a be­tegbiztosítótól. A munkában lé­vők jelentős része külön beteg- biztosításokat köt. Ezek külön­féle dolgokra jogosítanak a be­tegség esetén. Legtöbbször ma­gánklinikákra mehet az ilyen beteg. Betegség esetén a munkáltató éves szinten 10 napot köteles át­lagbérrel fizetni. Ha a betegség meghaladja a 10 napot, akkor a beteg kapja a 165 heti dollárt, függetlenül attól, hogy mennyi volt a keresete. Volt lehetőségünk megtekin­teni egy melbourne-i kórházat, a Monash Medicial Centert. Ez egy négyszintes kórházi cent­rum, 1-2-3 ágyas szobákkal. Minden ágyhoz tartozik tévéké­szülék, s négycsatomás fülhall­gató, az ágyak minden irányban mozgathatóak. Minden szobá­hónapra is - kész vagyon a visszaszerzése. A tavalyi évet az ORFK a közelekedés évé­nek nyilvánította. Teljes gőz­zel beindult a gépezet: filme­ket vetítettek, előadásokat tar­tottak, közlekedési diszkót, humoros játékokat, kerékpá­rosversenyeket szerveztek, az utakon ellenőrző akciókat haj­tottak végre. A közlekedési szakemberek a Juventus Rá­dió hullámain naponta tájé­koztattak a közlekedési hely­zetről, megszólaltak a Kék Krónikában, TV-Híradóban, nemzetközi konferenciákon: többek között Izraelben. Idén Fokvárosban folytató­dik a világtalálkozó, hazánk pedig a Nemzetközi Baleset­megelőzési Szervezet - PRI - kongresszusának ad otthont. Amokfutók, rodeózók, fi­gyelem! Májusban megjelent a csodaszonda - az elektromos alkoholszondás vizsgálat. Ez­zel ittas vezetésnél csökken, hoz fürdőszoba tartozik. Csodá­latos tisztaság és -fény minde­nütt. Azt, hogy hány betegre jut egy orvos és nővér, nem sike­rült megtudni. Abból viszont lehetett következtetni, hogy mindenfelé fehér köpenyesek nyüzsögtek, így biztos több volt az ápoló, mint a beteg. Láto­gatni bármikor lehet a betege­ket. Egy kontinensnyi világvég,. Ausztrália, körülvéve a Csen­des-óceánnal. Nincsenek határ- problémák, nem kell félni a há­borútól. (Ezért nincs kötelező katonaidő.) A tömegek nagy ré­szét nem zavarja, sőt nem is ér­dekli a politika. Négyévenként a liberálisok vagy a munkáspárt kerül hatalomra. (Most a liberá­lisok vannak kormányon.) Nin­csenek nagy gazdasági megráz­kódtatások. Nincs infláció, tíz évvel ezelőtt ugyanezek az árak voltak. így minden kiszámít­ható. Kellő szorgalommal, munkabírással és tudással szinte mindent el lehet érni, amit el­tervez az állampolgár magának, ha megfizeti az árat. Tehát Ausztrália a lehetőségek or­szága. Aki szeret és tud jól dol­gozni, az könnyen boldogul. Hazajövetelem óta többen feltették a kérdést:- Ha így tudsz áradozni az ausztráliai magyarok életmód­járól, szerettél volna-e kint ma­radni? A válasz egyértelmű:- Nem! Úgy látszik, minél messzebb kerül az ember a szülőföldjétől, annál jobban vágyódik oda vissza. Azt hiszem, ebben a kérdésben nem vagyok egyedül. (Vége) illetve kiiktatódik a vérvétel. Nem is gondolnánk, milyen anyagi vonzata van ennek! Elég, ha arra gondolunk, hogy egy vérvétel 1500 forint, amit a rendőrségnek kell kifizetnie. Ezt megszorozhatjuk húsz­ezerrel - ugyanis évente átla­gosan ennyi alkalommal kerül sor erre a procedúrára, ha egyáltalán sor kerül rá. Ugyanis vannak orvosok, akik hippokratészi esküjükre hi­vatkozva, nem hajlandók vért venni! Idei „meglepetés” az a 15 traffipax készülék, amely egy­szerre 5 sávban, mindkét irányból közlekedő gyorshaj- tókat képes bemérni. Sőt, a Skoda Favorit típusú kocsikba beépített műszer még mozgás közben, a mellette haladót is fényképezi. Főpróbája során a Budapest-Röszke közti sza­kaszon tarolt: közel 1200 gyorshajtó több mint másfél millió forintja bánta a „premi­ert”, és száznál is több gépko­csivezető inthetett búcsút hosszabb-rövidebb ideig gép- járművezetői engedélyének. 1996-ig világbanki hitelből videotahográfos, lézeres se­bességmérést vezetnek be, de számíthatunk néhány - várat­lan - ellenőrző akcióra is! Szabó Gábor (Atlantic) Június közepén lesz ötven esztendeje, hogy a tiszafüredi zsidóság nagy részét elnyelték az auschwitzi gázkamrák. Ezzel a szörnyű eseménnyel a város történetének is fontos fejezete zárult le. Tiszafüredre az 1770-es évektől kezdtek betelepülni a zsidók. Kezdetben csak házaló­kereskedelemmel, kocsmabér­lettel és szeszfőzéssel foglal­kozhattak. 1788-ban négy bér­lőt írtak össze, 1816-ban már 106-an éltek itt. A 19. század folyamán egyre bővültek lehetőségeik - bolto­kat nyithattak, majd földet vásá­rolhattak, a századfordulóra egyre több volt közöttük az ér­telmiségi, orvos, ügyvéd. A ke­reskedelemben a görög keres­kedők szerepét vették át. 1910-ben 682-en éltek itt. Kezdetben nagyon szegé­nyek voltak, de szorgalmuk ré­vén egy kisebb részük meggaz­dagodott. Blau Jakab például 1840-ben házaló, 1890-ben, ha­lálakor, már 1124 holdat ha­gyott örököseire. A többség tisztes polgári létet teremtett magának. Mozgékonyságuk, tapasztalataik és vállalkozó­kedvük révén ők lettek az 1880-as években megindult polgári fejlődés mozgatórugói. Hitelintézeteket, kisebb üzeme­ket alapítottak, újságokat adtak ki, nyomdákat tartottak fenn. Részt vettek a szabadság- harcban, majd az első világhá­borúban. Beilleszkedtek a város életébe, részt vettek az egyesü­letek, társas körök munkájában. Átvették a magyar nyelvet, kul­túrát, ugyanakkor ragaszkodtak vallási hagyományaikhoz. Szentegyletük 1803-tól, val­lási iskolájuk (jesíva) 1865-től, elemi iskolájuk 1876-től műkö­dött. Jótékonysági egyesületeik gondoskodtak a beteg és sze­gény hitközségi tagokról. Első templomuk a mai cipő­bolt helyén állt. Monumentális második templomukat 1912-ben építették. (Ma Tisza I. Áruház.) Négy rabbi nevét ismerjük: Rosenberg Jónás, Jungreisz Náthán, Szoffer Mór és Strasz- szer Sámuel, aki 1944-ben halt meg Auschwitzban. A júniusi Fotó folyóirat első nyolc oldalán megjelent hírek, információk között több me­gyénkben vonatkozásúra is bukkanhatunk. Megemlítik a szerkesztők Baricz Katalin Anzix, illetve a mezőtúri fotósok Impro III. fe- héren-feketén című tárlatát, és méltatják a mozgáskorlátozot­tak VII. nemzetközi fotókiállí­tását, kiemelve a II. díjas szol­noki fotós, Nagy László sikerét. A kiállítás anyagát ez év szeptember 6. és 12. között Bu­dapesten, az Országos Széché­nyi Könyvtárban is bemutatják. Megismerkedhetünk a lapból a World Press Photo nemzet­közi fotópályázat mellé egyre inkább felnövő Pictures of the Year (POY), ötvenéves, legna­gyobb amerikai sajtófotó-pá­lyázat - ahová csak diát lehet beküldeni - díjnyertes képeivel és a zsűrizés sajátos menetével, amely nyilvános. Kezdetben elektromos szavazógéppel sze­lektálnak a zsürorok a sok ezer diából - idén huszonháromezret küldtek be -, a legvégén, ami­kor nyolc diavetítőt használ a technikai személyzet, már köte­lező a hangos bírálat. Ez lehet hárommondatos vélemény vagy esztétikai kiselőadás is. POY-képek: megrázó doku­mentatív fotók és gyönyörű természetfelvételek kontrasztja üzen a nézőnek. Vannak fotósok, akiknek mű­termeibe kényelmesen behajt­hatnak a teherautók is, illetve a mennyezetről alácsüngő tíz(!) méter széles fénykádakkal „va- kuzgatnak”. Egy németországi óriásműtermet mutat be Doz- vald János írása. Olvasható a lapban riport Korniss Péterről, a világjáró magyar fotósról; a hatmillió ne­gatívot őrző Francia Fotógyűj­teményről; ismertetés a 1929-ben 142 család élt a te­lepülésen. A foglalkozási meg­oszlás: 3 nagykereskedő, 7 gaz­dálkodó, 2 tanító, 50 kereskedő, 4 ügyvéd, 5 munkás, 1 nagyipa­ros, 3 orvos, 3 magántisztviselő, 1 vállalkozó, 15 munkanélküli, 12 iparos, 5 magánzó és 8 egyéb. Az első világháború után ál­lamilag bevezetett antiszemi­tizmus itt is egyre inkább érez­tette hatását. A numerus clausus megakadályozta, hogy a jó ké­pességű fiatalok egyetemen ta­nulhassanak. Az 1938 után életbe lépő zsidótörvények egyre nehezebb helyzetet terem­tettek. Magyarország hadba lé­pése után a férfiakat munka- szolgálatra hívták be. A németek bevonulása után, április 5-étől kellett a sárga csil­lagot viselniük. Várkonyi Endre újságíró visszaemlékezése sze­rint mindkét keresztény egyház papja a szószékről hirdette, hogy dicsőség Dávid király paj­zsát viselni, és senki meg ne szégyenítse ezért a zsidókat. Április végén a zsidók va­gyonát, üzleteiknek árukészletét gondosan leltárba vették. Get­tónak a téglagyárat jelölték ki a járás zsidó lakossága számára. Május 12-én kellett bevonul­niuk. Máshonnan érkezett csendőrök őrizték őket, akik brutálisan vallatták a férfiakat, elrejtett vagyontárgyak után ku­tatva. Várkonyi Endre: „Talán a legszömyűbbek a gettóba vonu­lás előtti napok voltak. Szegény nagyanyám hívta a szomszédo­kat, jó ismerősöket, adogatta nekik a nélkülözhető holmikat, élelmiszereket, évek óta őrizge­tett lekvárokat, azzal, hogy „majd visszaadják”. Ennek már csak azért sincs jelentősége, mert - sajnos - ő már nem jött vissza”. Akadt ember az embertelen­ségben: Horváth Kálmán száza­dos végigjárta az alföldi gettó­kat, így a füredit is, és a 16 és 60 év közötti férfiakat - megmen­tendő Auschwitztól - munka- szolgálatra vitte el. A munka­szolgálatosok nagyobb arány­ban megmenekülhettek, bár kö­zülük is sokan meghaltak a ke­retlegények, a nyilasok és az Duna-Tisza közi, kecskeméti fotózás történetéről; a divatfotó­ról mint a fényképezés szakágá­ról. A Galéria rovat pedig be­mutatja az idei Balogh Ru- dolf-díj kitüntetettjét, Tóth György fotóművészt, az MTV fotóriporterét. Számos technikai, elektroni­kai érdekesség, valamint gép­ritkaságok leírása és fotók, szí­SS-katonák kegyetlenkedése vagy a flekktífusz következté­ben. Reiner Józsefet 14 évesen vitték el, vele és 300 társával még a sírjukat is megásatták... Néhányan SAS-behívóval Hatvanba kerültek május végén. A rabbikat, tanítókat, értelmisé­gieket - így a füredi tanító El- bogen Bélát is B századdal Auschwitzba vitték. A fürediek közül néhányon az országban több helyen repülőtereket épí­tettek, majd a körmendi nyilas­házba kerültek, ahol mindenkit nagyon megvertek. A front kö­zeledtével az Alpokon 17 napi gyalogmenettel hajtották ke­resztül őket. Közben csigával, repcével, csalánnal táplálkoz­tak. A mauthauseni koncentrá­ciós tábor után Günskirchenben szabadultak fel, csontsoványan, flekktífuszosan. Többen a fel- szabadulás után haltak meg. A füredi zsidóság maradék részét, a nőket, öregeket, gyere­keket június 12-én a part alatt hajtották ki a vasútállomásra a csendőrök. Kerecsendre vitték őket, a Heves megyei zsidóság gyűjtőhelyére. Itt sokan öngyil­kosok lettek. Másnap marhava­gonokba zsúfolták őket - 82 embert egy vagonba -, és há­romnapi utazás után értek Auschwitzba. Az úton is sokan meghaltak vagy megzavarod­tak. A megérkezés után Mengele doktor szelektálta őket. Az egyik katonától megtudták, hogy a gyerekeket elveszik az anyáktól. Minden anya szoro­sabban ölelte át gyermekét, együtt mentek a halálba, együtt a bal oldalra állított betegekkel, öregekkel. Egy 11 éves ikerpárt a hírhedt ikerkísérleteknek ve­tettek alá. A többiek gyárba, romeltakarításra kerültek, ször­nyű körülmények között. Közü­lük is kevesen tértek haza. A hazatérőket a kifosztott otthon várta, családjuk nagy ré­sze nem tért vissza. A mártírok emlékét a templomban elhelye­zett emléktáblán örökítették meg, amely jelenleg a budapesti Kozma utcai temetőben látható. A túlélők egész életükben visel- ték-viselik testükben és lelkűk­ben a holocaust nyomait. Orbánná Szegő Ágnes nes fotók keresztül-kasul a 64 oldalon teszik még élvezete­sebbé a múlt hónapban indított folyóirat második számát. A ki­advány mellékleteként pedig folytatásos kis füzetben - az előző két évben önálló kötetben látott napvilágot - jelenik meg a fotósok név- és címjegyzéke, amit minden előfizető kézhez kap a lappal együtt. S. Cs. J. Dajka Miklós A közlekedési rendőrök technikai eszköztára Kaszál a traffipax az utakon Irgalmatlan frusztráció, amikor az út szélén dekkoló köz­lekedési rendőr pont az ön gépkocsija előtt emeli fel a kezét, hogy okkal vagy ok nélkül feltartóztassa önt, és bebizo­nyítsa: olyan még nem volt, hogy egy vezetőnek minden ok­mánya és minden technikája rendben lett volna. A traffipax már a próbanapon másfél millió forintot „forgalmazott” a rendőrség számára. Ám miközben szigorodtak a közlekedési szabályok és emelkedtek a büntetési tarifák, szolgáljon némi vigaszként a nagyközönség számára, hogy egyre kevesebben vesztik életüket az utakon. Vizuális kultúra Szavazógépet nyomkodó zsürorok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents