Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-07 / 132. szám

1994. június 7., kedd Hazai tükör 3 DAL A SZERELEMRŐL. Szombaton délelőtt a szolnoki Tisza-parton a Zenészmagazin for­gatócsoportjának kamerája előtt a Jogi Esetek nevű szolnoki formáció (melynek tagjai nyolcvan százalékban ügyvédek) videoklipszerü imitációt próbált végezni. Az első snitte­ken még volt némi sutaság, ám később feloldódott a társaság, bár a dobosnak és a szinteti- zátorosnak mindvégig zsebében maradt a keze. A százezer forintos elnyert felajánlás nem futja minden költségét a forgatásnak, de nem ez számít. A stáb rendszerint műtermi felvéte­leket készít, esetünkben azonban kivételt tett, mert a zenekar ragaszkodott a város hangula­tához. A dal címe: Hol vagy? Szerző: dr. Garay Tamás. Kérdezem az ügyvéd urat, miről szól a szerzemény. Hát a szerelemről. És hogyan végződik? Hát válással - hangzik a válasz. A zenészek mellett a szereplők: Sághy Öcsi, az integrál énekese és László Imola. A városi te­levízió információink szerint nem zárkózik el a klip sugárzásától. BG (Fotó: Imre Lajos) Génágyú Martonvásáron Génágyú - a puska elvén működő, különleges berendezés - segíti a molekuláris genetikai kutatásokat az MTA Marton vá­sári Mezőgazdasági Kutatóinté­zetében, amelyet egy hazai ku­tató fejlesztett ki. Az eszköz, amelyhez hasonló csak egy mű­ködik Magyarországon, a Gö­döllői Mezőgazdasági és Bioló­giai Központban, a növények kedvező tulajdonságaiért fe­lelős gének bevitelét egyszerű­síti és teszi biztonságosabbá. Mint Barnabás Beáta biológus, igazgatóhelyettes, az intézet bi­ológiai szekciójának vezetője elmondta: a génágyú lehetősé­get ad arra, hogy az eddig al­kalmazott eljárásoknál gyor­sabb és biztosabb eredménnyel állítsanak elő genetikailag meg­változtatott, a termesztők szá­mára hasznos tulajdonságokkal bíró növényeket, például a kü­lönböző betegségekkel szem­ben ellenálló, illetve a jelenle­gieknél jobb minőségű búza- és kukoricafajtákat. Ezt úgy érik el, hogy a berendezéssel pará­nyi - igen gyorsan „begyó­gyuló” - lyukat ütnek a növényi sejthártyán, s a hasznos tulaj­donságokért felelős idegen gén­nel bevont fémrészecskét azon keresztül „lövik be” a fogadó sejt magjába. A világon csak a molekuláris genetikai kutatások élvonalába tartozó tudományos intézmé­nyekben működő berendezés alkalmazásának hasznát rövide­sen a növénynemesítők is érzé­kelhetik. A martonvásári kuta­tóknak ugyanis sikerült az egyik leggyakrabban használt gyo­mirtó szerre rezisztens, azaz ká­ros hatásainak ellenálló gént bevinni a kukorica növényi sej­tekbe. A génnek -r amelyet a Szegedi Biológiai Központban állítottak elő - a létezését mole­kuláris próbákkal is igazolták, s a kutatóintézet laboratóriumá­ban már növekednek a herbi- ciddel szembeni rezisztenciáért felelős gént is magukban hor­dozó, jó tulajdonságokkal mes­terségesen „felruházott” kuko- ricanövénykék. (MTI) Csökkenő munkanélküliség Májusban tovább csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, az előző hónaphoz képest több mint 22 ezerrel, 570 600-ra. Mint az Országos Munkaügyi Központ jelenti: a munkanélkü­liségi ráta így 11,8 százalékról 11,4 százalékra csökkent. Az át­lagosnál nagyobb - 5 százalék feletti - a munkanélküliség csökkenése Veszprém, Somogy, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Zala megyében. Legkevésbé Szabolcs-Szatmár-Bereg és Fe­jér megyében, valamint a fővá­rosban csökkent a munkanélkü­liség. A hónap során 31 200 új munkanélkülit regisztráltak. Má­jusban 70 800 betöltésre váró ál­láshely állt rendelkezésre. Az ál­láshelykínálat az építőiparban bővült. A munkanélküli-ellátásból ki­kerülők közül eddig már 191 200-an nyerték el az önkor­mányzatoktól a jövedelempótló támogatást. (MTI) Hatvanmilliárdos fejlesztési program 1997-ig Egymillió telefon-előfizető a fővárosban Közel 60 milliárd forintos fejlesztéssel 1997 vé­gére a budapesti telefonelőfizetők száma eléri az egymilliót. Ez évi 15,5 százalékos növekedésnek felel meg. A beruházásoknak köszönhetően a je­lenlegi 29 helyett, átlagosan 49 telefon jut majd 100 fővárosi lakosra, ami az európai középellátott­ságnak felel meg - hangzott el a Budapesti Távbe­szélő Igazgatóság tegnapi sajtótájékoztatóján. Budapesten jelenleg 23 távbeszélő-főközpont üzemel, ez 1993. december 31-én 588 494 bekap­csolt állomást jelentett. A 600 ezredik előfizetőt az elmúlt hónapban kötötték be a fővárosban. Mind­emellett azonban még ma is 250 ezerre tehető a te­lefonvonalra várakozók száma. A távközlési törvény, illetve a Matáv koncesz- sziós szerződése a kívánt állomásszaporulatot 1994-ben 6, 1995-ben 9, 1996-ban pedig 5 új digi­tális telefonközpont üzembe helyezésével tervezi megvalósítani. A fejlesztések eredményeképpen 1997 végére a fővárosban jelentősen bővülnek a távközlési szolgáltatások, megszűnnek az ikertele­fonok, és az igények 90 százalékát fél éven belül ki tudják majd elégíteni a szolgáltatók. Egyes ki­emelt kerületekben - II., IV., XL, XII. és XV. ke­rületek - az előfizetői igényeket már 1995 végére kielégítik. Ezeken a területeken, főleg az üzleti elő­fizetőknek átmenetileg vezeték nélküli telefonokat is telepítenek, melyek a Matáv vezetékes tarifáival működtethetők majd. Az üzleti igények teljesítése a Matáv számára azért bír jelentőséggel, mert a jelenleg létező 150 ezer üzleti vonal hozza a bevétel 70 százalékát. A fejlesztések döntő részét a Matáv saját forrásokból finanszírozza, 1994-ben 12 milliárd forintot, 1995-ben pedig már 24 milliárd forintot fordítanak a telefonhálózat korszerűsítésére. (MTI) Végez az első évfolyam Kommunikátori képzés a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán Több mint fél évtizede, hogy a Jászberényi Tanítóképző Fő­iskolán megkezdődött az okta­tás a művelődési szervező sza­kon. Az érdeklődő hallgatók négyéves, pontosabban nyolc féléves képzésben részesülnek. Az oktatási idő megoszlása: két év alapképzés után a második két év már szakosított. A szak­irányú képzés hat témakört ölel fel: az első néprajzi (ez már öt félévet ölel fel), a második pe­dig a kommunikátori képzés. Az utóbbi szakon belül három egységnek tanítják az újságírási alapismereteket, újságírást, ri­portkészítést a tv képernyője előtt. Úgyszintén a tananyagban szerepel az úgynevezett mikro- fonos, azaz a rádiós újságírói, riporteri gyakorlat is. A témákat szakavatott elő­adók, múzeumi néprajzosok, tévések, rádiósok tanítják. A gyakorlati technikát a helyi Centrál Kábel TV „műhelyei­ben” sajátíthatják el. A jelenlegi nyolc, kommunikátori témában kiegészítő szakot végző hallga­tók közül öt hallgató írt szak- dolgozatot, amelyek elfogadása esetén kiegészítő betétlapot kapnak diplomájukhoz. A főis­kola hallgatói között az érdek­lődés azonban egyre élénkebb. A harmadik évesek közül hú­szán, a második évfolyamosok közül ugyanennyien választot­ták a néprajzi és a kommuniká­tori képzést. A főiskola igyekszik kellő feltételeket teremteni a speciális kiegészítő képzésekhez, a mű­velődési szervező szak hallgatói bedolgoznak, kisebb filmeket, riportokat készítenek a helyi kábeltévének, s rendszeresen gyakorolnak a kollégium zárt láncú televízióadóján is. A főiskola ezzel a képzési, oktatási módszerével is arra tö­rekszik, hogy modem kommu­nikációs tanítókat, tanárokat képezzen, akiknek zömmel ki­sebb településekre kerülnek, és jól tudják majd hasznosítani is­mereteiket, színesíteni a kor­szerű iskolai képzést. Ami a néprajzi képzést illeti, kiegészítő szakként öt évfolya­mos speciális szakkollégium­ban tanulják. Aki a néprajzi tár­gyakból készített szigorlatot, szakdolgozatot, és azt megvédi, felvételt nyerhet a debreceni Kossuth Lajos Tudományegye­tem néprajzi tanszékére. Mint dr. Kiss Tamás tanszékvezető főiskolai tanártól megtudtuk, a jelenleg folyó oktatási forma, a művelődési szervezői szak kere­tében folyó képzés meglehető­sen emeli a pedagógusképzés színvonalát, noha a jászberényi képzés csupán négytagú tanszé­ken, zömében külsős előadók­kal folyik. -endrész­Keddi jegyzet Nem a kor számít! Nem a kor számít? Kis hazánk időskorú lakossága az elmúlt négy évben, mivel ideje volt, s az energiát se kellett nagyon „sajnálnia”, sokat ült napköz­ben tévéje előtt. Az első egy-két évben még olykor kárörömmel is, de - s ez megint az első két évre vonatkozik - leginkább meg­nyugvással: lám, van az idős embernek is becsülete, értékelik tudását, tapasztalatait, hisz az ország első házában, a törvényhozás­ban mennyi, de mennyi koros ember ül, vitá­zik, érvel, s alkot. Sok nyugdíjasnak még az is tetszett, hogy a kormány - tudják, az az első, az a szabadon választott, amelyik most adja át a helyét - szóval, hogy a kormány tagjai se voltak mai gyerekek már, többnyire. A házelnök rég túl a korhatáron, az első miniszterelnök épp odaér lassan, aztán az első miniszterek között is voltak - a több­szöri váltás ellenére is -, akik igencsak meg­kapták már az obsitot. Csak az első földmű­velésügyi miniszter, Nagy Ferenc József ko­rával igazolom magam kapásból: a józan, tiszta lelkiismeretű kisgazda 67 éves volt, amikor fölesküdött. Nos, utólag érdekes a kor szerinti kép er­ről az 1990-94 között „érvényes” parlament­ről. Hatvanöt éves életkoron felül összesen 32 honatyát és -anyát választott az ország, 55-65 életkoron belül ötvennégyen ültek a széksorokban. Ahol 384, hol 382, hol 386 képviselőből egy híján száz volt 45-55 év között, míg mindössze félszázan élték leg- atívabb s leginkább munkabíró éveiket - ők a 35-40 éves korosztály tagjai. Igaz, 20-35 éveseket aztán szinte keresni kellett a szék­sorokban, a legfiatalabbak (ők voltak a fide- szesek), a húsz-harminc évesek mindössze 28-an kaptak mandátumot. A ciklus harmadik, negyedik évében - sok temetés után jöttek aztán a fiatalabbak is -, de akkor már a tévézésre ráérős időskorú la­kosság is több fiatalért kiáltott, mintha a kor számítana, pedig ugye, ők is megtanulták a régi nótát. Lehet, nem a korral volt a legnagyobb ba­juk, de az biztos: meglehetősen koros volt az első parlamentünk, s nagyon sokszor mintha nem is vették volna észre az idő múlását. Mármint azt például, hogy visszafelé nem pereg a naptár, s ami „elmúlt, vissza többé nem jő . . Ebben, a sok közhelyes nótázásbán talán még az se árt, ha még egy érvet felsorakozta­tunk a régiek rovására: túl sok volt az Or­szággyűlésben a tanár és a jogász! Aki ér­deklődött az elmúlt négy évben a törvényho­zás iránt, nem kér a megállapításhoz magya­rázatot. Mármost lezajlott - hál’ isten csendben, rendben - a második szabad választás is. Aki kíváncsi volt, vasárnap estétől hétfő reggelig figyelhette tévén és rádión, mit, mennyit vál­tozott a leendő parlament. Most azonban nem a pártok mandátumait akarjuk vizsgálni, örülni vagy siránkozni az eredményen, csu­pán az 1994 s remélhetőleg 1998 között munkálkodó parlament korát vesszük na­gyító alá. Gyorsan érdemes leírni a számot: az új, remélhetőleg még ebben a hónapban össze­ülő parlamentben alaposan megnőtt a 30-55 év közötti képviselők aránya! 35-40 életév között ötvennégy, 40-45 között ötvenhét, 45-50 életév között pedig 81 képviselőnk van. Huszonöt éven alul is akad már, igaz, csak egy, egy Szolnokról elszármazott szegedi egyetemista „honatyánk”, hatvanon felül pe­dig mindössze harmincötén kaptak mandá­tumot. Sokkal érdekesebb ennél a foglalkozások változása. Míg a korábban bírált sok jogász, tanár szinte a T. Ház felét birtokolta, most előtérben és többségben vannak a mérnökök, a közgazdák, a menedzserek és a vállalko­zók. Ez persze nem jelenti azt, hogy orvos, tanár, jogász nélkül maradt a magyar parla­ment - de mintha éppúgy egészségesebb lenne a foglalkozás szerinti megoszlása, mint az életkoré. így van ez különben, ha szűkebb hazánk, Jász-Nagykun-Szolnok megye képviselő­házba jutott politikusait nézzük meg köze­lebbről. Először is: nálunk is fiatalabbak a képviselők, így a nyolc egyénileg bekerült között a legfiatalabb 38 éves, a legidősebb 56, míg a pártok listán bejuttatottjai sem túl idősek, 50, 55 és 65 évesek. A foglalkozási megosztottságuk: mérnökök, közgazdák, jo­gász és gazdálkodó (ő a legidősebb, a régi kisgazda). Bár „nem csak a húszéveseké a világ” - kis statisztikánk mintha azt igazolná: ez a most megválasztott parlament közelebb van hozzánk - elsősorban a magyar vidékhez -, s a magyar átlagállampolgárhoz. Adja Isten, hogy ne csalódjunk, s öreg, fiatal örömére szolgálják a haza ügyét. (SJ) East Trophy, avagy hat fiatal a Távol-Keletre indul „Az őrülteket mindig támogatják” Hat fiatal régen dédelgetett álma látszik valóra válni au­gusztus 3-tól: négy hónapos, huszonegy országon keresztül­vezető utazásra indulnak egy terepjáróval. Első pillanatban komolytalannak látszik az ötlet, hiszen kinek a fejében ne for­dult volna meg a gondolat: jó volna világot látni, de aztán - megvalósíthatatlannak tartva - el is vetjük. Hammer Antal, Rácz György, Székely Sándor, Hegedűs Hajni, Farkas Anita és az MTV operatőre úgy döntöt­tek, megpróbálják a lehetetlent, s megtesznek összesen 35 ezer kilométeres utat - dzsungelén, sivatagon keresztül. Mindez természetes nem olcsó „mulat­ság”: 10 millió forintba kerül az út, de az összeg háromnegyede már megvan. Mindenkiben felmerül a kérdés: hogyan bol­dogulnak az idegen földeken? Nos, mindannyian beszélnek angolul, sőt a társaság „össz”-nyelvtudása a követ­kező: angol, német, orosz, ja­pán és kambodzsai. A társaság minden tagja tud vezetni, a leg­többen a keleti szokások és val­lások ismerői, de van köztük sziklamászó, természetgyó­gyász, navigátor és rádiósze­relő. Az útvonaluk: Románia­Bulgária-Törökország-Irán- Nyugat-Pakisztán-India (Cal- cutta)-Thaiföld (Bangkok)­Laosz-Kína-Tibet-Sikkiri­Darjiling-India-Nyugat-Pa­A csapat fele: Hammer Antal, Rácz György és Hegedűs Hajni kisztán-Omar-Jemen (Aden)- Djibuti-Etiópia-Szudán- Egyiptom-Jordánia-Szíria-Tö- rökország s onnan haza. Ami­kor a fizikai és a szellemi felké­szülésről kérdeztem őket, el­mondták, hogy mindannyian megfeleltek a repülő- és búvár­orvosi vizsgálaton, s rendszere­sen úsznak, ejtőernyőznek, bú­várkodnak. (Az utat egyébként a Balaton átúszásával kezdik majd.) Mivel Tibetben a Hima­lája 7088 méter magas hágóján kelnek át, s Egyiptomban meg­állnak búvárkodni, ezért Ke- szon- és Baro-kamrában is edzenek, hogy az alacsony és a magas nyomáshoz is szoktas­sák szervezetüket. Az előkészü­35 ezer kilométer - most még csak térképen letek során pontosan felmérték a vészhelyzeteket, az egészség- ügyi gondoktól kezdve az autó- szerelésen át a víz szerzéséig. Munkájukban nagyon sok se­gítséget kaptak - mint mondják, az őrülteket mindig támogatják -, így például a szegedi Aktív Turist utazási iroda kidolgozta számukra az útvonaltervet (a kórházak és a szervizek pontos megjelölésével); a szegedi Ko­vács Beáta idegen nyelvű úti­könyveket fordított nekik ma­gyarra; a Magyar Vöröskereszt vállalta az egészségügyi felké­szítésüket, a trópusi betegségek elleni oltásokat, illetve mind a hatan névre szóló ajánlólevelet kapnak tőlük; a Cartogra- phia-Navigator cégtől térké­peket és útikönyveket kaptak; az MTV Natura szerkesztősé­gétől műsoridőt kaptak, de tá­mogatja őket a szolnoki Sharp szaküzlet, a Videoszféra és a városi televízió is. S hogy miért vállalják, hogy 10 napon át iránytűvel járják a jemeni sivatagot, hogy fel­másznak a Himalájára, hogy háborús országokon keresztül mennek? „Meg akarjuk ismemi azt a távoli, szinte valószínűtlen világot, s bizonyítani akarunk magunknak s mindenkinek: ké­pesek vagyunk rá. Meg akarunk tanulni élni” - mondták.-csr-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents