Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-06 / 131. szám
4 ^ A szerkesztőség postájából ^ 1994. június 6., hétfő Kockán forog a tanárnő munkabére?! Levél Tiszajenőre, a község polgármesterének Tisztelt Polgármester Úr! Jó reggel kívánunk! Azért köszöntjük így, mert reméljük, hogy „A jó munka jutalma: tanulhat mindhalálig, avagy miért akart iskolapadba ülni a tanárnő ötvenkét évesen?” című riport Csipkerózsika-álmából felébresztette (Új Néplap, május 28.). Megdöbbenéssel olvastuk az egykori kémia-ének tanárnőnkről, Verebélyiné Zsuzsa néniről szóló cikket, melyből tudomást szereztünk az őt ért méltánytalan sérelemről, csapásról. Úgy véljük, mindez nem fordulhatott volna elő a volt tanárnőnkkel, ha a községnek rátermett, hozzáértő polgármestere volna! Mert Tiszajenő érdeke, hogy az általános iskola egyik legjobb tanárját munkájához méltóan díjazza. S ha a polgár- mester úr rálátna az iskolára, tisztában lenne az ott történtekkel, akkor azt is tudná, hogy úgy szakmailag, mint emberileg Verebélyiné tanárnő a lehető legtöbbet tette a tanulókért, értünk. Nem lehet véletlen, hogy a keze alól kikerült diákoknak a középiskola éveiben nem okozott különösebb nehézséget a kémia, mert ő már általános iskolában megtanította azt, amit csak később kellett volna tudnunk. Tekintettel arra, hogy Zsuzsa néninek már csak 3 éve van nyugdíjazásáig - bízva a polgármester úr emberségében -, talán mégis meggyőződik arról: a tanárnőnek nem a jutalma, a munkabére forog kockán! Bízunk abban, e néhány soros levelünkkel sikerült meggyőznünk arról, hogy nem Önnek kell eldöntenie, ki a jó tanár, mert azt az igazgatónő már megtette, aki mégis csak jobban ért hozzá. A tanárnő volt tanítványai: (huszonhét aláírás) Tiszajenő Ahol II. Rákóczi Ferencet fogva tartották -1701 -ben Bécsújhelyen jártak A szolnoki II. Rákóczi Ferenc iskolánkban már hagyománnyá vált, hogy a „Pro patria et libertate” mozgalom keretében megrendezett megyei történelmi verseny legsikeresebb résztvevőinek, valamint iskolánk legjobb tanulóinak tantestületünk jutalomkirándulást szervez. Célunk, hogy olyan helyekre jussanak el a gyerekek, melyek II. Rákóczi Ferenc életében fontos szerepet játszottak. Május 25-én Bécsújhelyre utaztunk, s a programon - a versenyen elért eredményeik alapján - a túrkevei, a jászladányi, a szolnoki Abonyi úti és a Fiumei úti iskola csapatainak tagjai, valamint iskolánk diákjai vettek részt. A császári katonák Bécsújhelyen, ebben az ausztriai kisvárosban tartották fogva 1701-ben II. Rákóczi Ferencet. Abba a börtönbe vitték, ahonnan 30 évvel korábban nagyapját, Zrínyi Pétert kísérte ki a bakó. 1701. november 7-én Rákóczi felesége és Gottfried Lehmann kapitány segítségével megszökött, Lengyelországba menekült. A program során felkerestük a város nevezetességeit, s többek között megtekintettük a Rákóczi-tomyot, a jezsuita templomot és a katonai akadémiát. Az iskola tantestületének ezúton is köszönjük, hogy lehetővé tette ezt az élményekben gazdag kirándulást. Német tagozatos iskolánk diákjai számára a nyelvgyakorlás szempontjából is hasznos volt az út. Németh Ildikó, Zsiros Krisztina, Fekete Ildikó és Gyökös Eleonóra, a diákönkormányzat vezetője Boldog, vidám nap volt Bánhalmán Mint minden évben, az idén is igyekeztünk egy igazi, boldog, vidám gyermeknapot ösz- szehozni. Az örömünnepet mi május 22-én tartottuk, melyen nem csak a gyerekek, a felnőttek - szülők és hozzátartozók - is kedvükre kikapcsolódhattak, szórakozhattak. A jól sikerült eseményt támogatta a polgármesteri hivatal, a Közép-tiszai Mg. Rt., a Bánfa Kft., a helyi nőklub tagjai lebbencstésztát készítettek az ebédhez, Zabolai Károlyné és kis csapata pedig lángost sütött tízóraira. Köszönjük. A gyerekek körében a fagylalt aratta a legnagyobb siker, amit a fegyvemeki Magyar vendéglőnek köszönhetünk. A hideg finomságon, ebéden, üdítőn túl, naranccsal és különböző édességgel kedveskedtünk a gyerekeknek. És nagy izgalmat, vidámságot váltott ki a korcsoportonként, nemek szerint ösz- szeállított zsákbamacska (benne játék volt), amiből minden gyerek húzott. A családias, hangulatos ösz- szejövetelen stafétafutást, akadályversenyt, kerékpár-ügyességi versenyt, focimeccset is rendeztünk, s hogy a szülők se unatkozzanak, ők stafétafutásban, 11 -es rúgásban és öreg- fiúk-fiatalok meccsen mérhették össze ügyességüket, gyorsaságukat. Több család pedig úgy döntött, ők a szabadban - családjuk és barátaik számára - bográcsban főznek. A mozgalmas program után, este mindenki fáradtan, de kellemes élménnyel gazdagodva tért haza. Balogh Károlyné Bánhalma Küldjön egy képet A királyi udvarban - 1949 Ez a kép 1949-ben készült, a Művésztelepen, amikor a szolnoki újvárosi iskolások - Lovász Pál kántor-tanító rendezésében - bemutatták a János vitéz c. daljátékot. A francia királyi udvar szereplői, udvarhölgyei között van édesanyám is, aki máig kedves emlékének tartja a sikeres iskolai szereplést. Molnár F. Sándor - Szolnok Furfangos fürkészek a gyermekek paradicsomában A csodálatos meglepetés Négy évvel ezelőtt, amikor döntenünk kellett: maradunk-e az Úttörőszövetség tagjai, úgy határoztunk, kell egy szervezet, amelyhez tartozunk. Visszaemlékezve a gyerekkori, régi úttörős élményeinkre, a Furfangos Fürkészek Gyermekszervezet néven megmaradtunk Szolnok egyetlen úttörőcsapatának. (Egyébként az Úttörőszövetség - mintegy hetvenezer tagjával - ma a legnagyobb gyermekszervezet.) Hogy akkor jól döntöttünk, bizonyítják azok a csodálatos élmények, amelyeket gyermekeink és nevelőink az országos „Ken- guru”-olimpián, a dombóvári tanulmányi versenyen (első hely) és május 28-án az országos gyermeknapon, Csillebércen, az úttörők még meglévő paradicsomában átélhettek. Mintegy kétszáz gyermekünkkel, tizenöt nevelő kíséretében, fergeteges program részesei lehettünk. A csillebérci paradicsomban tíz színhelyen jól megszervezett, változatos műsor várta az érdeklődőket: például élő színpad, BMX-kerékpáros, valamint kutyabemutató, kézművesutca, ügyességi versenyek, bábszínház, ugrálóelefánt, főzőverseny (melyet elsőseink nyertek), tűzijáték, tábortűz, hogy néhány programot említsek a teljesség igénye nélkül. Mindezek olyan élményt jelentettek számunkra, amelyre még sokáig szívesen gondolunk vissza. Az utazás költségét pályázattal nyertük, s így tanulóink számára ez volt a gyermeknapi meglepetés. Ezt a képes kis beszámolót a szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola Furfangos Fürkészek Gyermekszervezet vezetője küldi: Vargáné Vígh Judit „Még mindig nem hiszik el, hogy mi a senki földjén élünk?!” A falusi emberek sorsáért aggódva Napjainkban az ember feltétlen a józan eszére hallgasson, mert egyébként elkövethet olyan megbocsáthatatlan lépést, amely egész életére negatívan hat, akár nyomorba is döntheti. A saját településünkről veszek példát, ahol szomorúan tapasztalom, hogy az életszínvonalunk az átlagosnál is jobban romlott, a beszerzési és értékesítési lehetőségeink kétségbeej- tően visszaestek. És fájdalom, hogy a település polgármestere a legutóbbi nyilatkozatában a mi életterünkről lekezelően csak annyit mondott: „hozzánk tartozik a nyolc kilométerre lévő Tiszavárkony-szőlő is - durván négyszáz lakossal”. Nekünk sajnos nem jutott festői szépségű Tisza-part, nincsenek történelmi nevezetességeink, de versenytársak vagyunk a lassan járhatatlanná váló útjainkon. A háziasszonyoknak külön gondot jelent, ha kiürül a gázpalack, mert kérdés, hogy a környező községek közül hol van nyitva a gázcseretelep, s egyáltalán van-e gáz? Az elmúlt „átkosban” volt a településnek gázcseretelepe, zöldség-gyümölcs felvásárlója, fűtőolaj-értékesítője. Ma sajnos még az ivóvíz sem jut el a magnezitüzem (vagy csak a volt üzem?) környékén élő lakosság részére. A mindennapi életünkhöz tartozó cikkek beszerzése, valamint az általunk megtermelt javak értékesítése - figyelembe véve a méregdrága fuvardíjakat - a lakosságot nehéz feladat elé állítja. Nem csoda, ha a kemény próbatételnek kitett lakosságot erősen foglalkoztatja a gondolat: elváljon-e Tiszavárkonytól, mert ilyen gondoskodást, amilyet kapunk, saját lábon állva js elképzelhetőnek tartunk. És még mindig nem hiszik el, hogy Tiszavárkony-szőlő a senki földje? Ifj. Szendi Lajosné Tiszavárkony-szőlő Ha már a dohányt is mások termelik meg helyettünk A „füstölnivaló” sose fogy el Nemrég hallottam a Falurádió műsorában, hogy hazánkban csökkent a dohánytermelés, hogy külföldről 13-14 ezer tonna dohányt kell behoznunk. Azt már én teszem hozzá, hogy annyira elgyávultunk volna, mi, szorgalmas, dolgos, takarékos magyar emberek, hogy hústermék, tej, tejtermék, paradicsom, uborka, kenyérnek való búza, a sörnek való árpa, a mezőgazda- sági gépek eszközök és a különböző luxuscikkek mellett már a füstölni való dohányt is mások termelik meg?! Mi lett a szorgalmas népünkkel? Kik azok, akik elrabolták tőlünk a munkakedvet, az országos önellátás gyakorlatát? Hogy milyen módszert alkalmaztak, azt talán tudom, de hogy honnan vették és milyen szándékkal, azt az egyszerű paraszteszemmel nem vagyok képes felfogni. Mint ahogy azt sem tudom felfogni, miért van az, hogy minél, több dolgozót teszünk ki az utcára, annál több áruféleséget hozunk be külföldről. Jómagam hónapokig töprengtem azon, hogy miért kellett nekem a május 31-éré megjelenő Jajkiáltás magyar hazánkért címet adni könyvemnek. Lassan megbarátkozom azzal a gondolattal, hogy ez nálam nem is az ösztönömre hallgatva, hanem a hazámat féltő, rajtam uralkodó, szívbéli fájdalom hatására született. Most pedig élek az alkalommal, és kedves megrendelőim népes táborát megnyugtatom: ha kézhez vehetem a könyvemet, azonnal postázom a megadott címekre. A 270 forintos vételárat pedig csak akkor kérem postautalványon, ha a kötetet már kézhez kapták. Id. Kanta Gyula Berekfürdő Expressz - ajánlva Hat hónapja várják a hízók árát A fegyvemeki Izsóid Istvánék egyik távol élő gyermekétől kaptunk a napokban segítségkérő levelet, aki többek között ezt írta: Édesapám 76 éves termelőszövetkezeti kisnyugdíjas, és édesanyámmal együtt igen szorgalmas emberek. Koruk, betegeskedéseik ellenére is két disznót hizlaltak, amiből az egyiket a szomszédjukban lakó Burján Attila vállalkozónak adták el - az idén, január közepén. A felvásárló azt ígérte, egy héten belül megkapják az árát, de a mai napig sem fizetett. Tudomásomra jutott, hogy a szüléimén kívül mintegy százötven fegyvemeki embertől szállította még el - hasonló ígérettel - a jószágokat, akik ugyancsak a pénzükre várnak. A lakása azóta zárva, a kapuján senkit nem enged be, tehát nem lehet vele találkozni... Szüleim az Új Néplap régi-régi olvasói, s még ebben a nehéz időkben is ragaszkodnak a színvonalas lapjuk járatásához. Ezért is döntöttem úgy, hogy gondjaikkal Ónokhoz fordulok - a segítségüket kérve. E sorok után először az idős házaspárt kerestük fel, akik csalódottan sorolták, milyen keserves munkával, drágán vett takarmánnyal hizlalták azt a disznót 170 kilóra, amiért még nem fizettek, és aminek az árából a téli tűzrevalójukat akarták megvenni. Mert a kis nyugdíjukból erre nem futja. Látszik, mindketten munkában megfáradt, beteg emberek. A kovácsmester férj jobb keze, amit hajdanán lópatkolás közben megrúgott a ló, alig mozog ... A velük történtekhez még halkan hozzáfűzik: - Ha előre tudtuk volna, hogy így járunk, inkább a távolban élő gyerekeinknek, unokáinknak adjuk ezt a hízót. A vállalkozó feleségét találtuk otthon, aki készségesen fogad, majd gyorsan előveszi az iratokat, számlákat, s nem tagadja, hogy 1.400.000 forintra rúg a tartozásuk. Amiben kiigazít, az az, hogy nem százötvenen, negyvennégyen várnak a pénzükre. Közte olyan is akad, akinek például 58 ezerrel tartoznak. És azért kerültek ebbe a helyzetbe, mert a sertéspestis ellen beoltott jószágokat a külföldi partnerek nem fogadták. Szorult helyzetükben a Szenteshús Kft.-nek szállították, ahonnan a mai napig se kaptak pénzt. Bizonyításul mutatja a március 4-én kelt táviratot, melyben a kft. ügyvezető igazgatója közli, hogy az élő állat kifizetése elmarad, az új időpontról majd értesítik, s egyben elnézésüket kéri. Nekik is 100 ezer forintjuk van ebben az „üzletben”, éppen olyan áldozatok mint mások, sőt a szomszédok, ismerős emberek bizalma forog kockán - mondja. Ezért is fogadtak ügyvédet, aki képviseletükben a szegedi bíróságra viszi az ügyet. Feltett szándékuk, hogy a mindenkori kamattal növelt összeget fizetik az embereknek. Olvasóink gondjával végezetül Pádár Zoltánt, a Szenteshús Kft. kereskedelmi igazgatóját értük el telefonon, aki a tartozással kapcsolatban arról tájékoztat, hogy az ügyvezető igazgató és néhány munkatársa éppen azért utazott aznap (június 2.) a fővárosba, hogy pénzt szerezzen. A fennmaradásukért küzdenek! Ugyanis a sertéstartóknak járó 1.400.000 forintot megtoldva, mintegy hatmilliót kell e hó végégig fordítaniuk arra, hogy megfeleljenek a húsüzemekre kötelezően kiszabott egészség- ügyi, élelmiszer-higéniai és egyéb követelményeknek. Egyben az ördögöt festette a falra, amikor azt mondta: várható, hogy a regionális húsüzemek nem tudnak megfelelni ennek az elvárásnak, ezért kénytelenek lesznek bezárni. S tekintve, hogy a nagy húsüzemek pénzügyi helyzete a piaci igények függvényében hullámzó, olykor komoly gondok lehetnek még a felvásárlással. Ők továbbra is számítanak a sertéstartókra, és minden érdekük az, hogy korrekt, megbízható kapcsolatban álljanak velük. Ugyanakkor hangsúlyozta: szabad felvásárlást folytatnak, nincs szerződésben foglalt kötelezettségük, így a mindenkori kamattal tupírozott összeget - ahogyan ez szóba került - nem vállalhatják magukra. A kereskedelmi igazgató közbenjárásunkra „garantálta”, hogy Izsóid Istvánéknak még június 3-án postázzák a hízó árát, és e hó végéig a fegyvernemeknek kifizetik a tartozást. Olvasóink bizalmát köszönjük, és őszintén reméljük, hogy az adott szóban nem csalódunk. j >/h A város egyik büszkesége A kisújszállási Tyukodi András súlyemelőbajnok neve nem ismeretlen az Új Néplap olvasói, de az ország lakossága előtt sem, hiszen a mindenkori korcsoportjában többszörös súlyemelőbajnok; 1991-ben serdülő Európa-bajnok. Nem sorolom tovább, hiszen e lap hűen tudósított minden eredményéről. Edzője, Szabolcsi Károly azt mondja róla: Andris 18 évesen már számtalan „arany” tulajdonosa. Szerény fiatalember, aki vasszorgalommal készül a június 11-12-én Debrecenben megrendezésre kerülő NB-re. Elért eredményére büszkék vagyunk, és köszönet mindenkinek, aki eddig segítette, és azoknak is, akik ezután bármely területen a segítségére lesznek, mellette állnak. Andris a helyi Móricz Zsigmond Gimnázium végzőse, túl az írásbeli érettségin, s előtte a kemény szóbeli. Mi most ezért szorítunk igazából neki. Az ízig-vérig sportszerető fiatalembernek a jövőjére is gondolni kell, aki egyébként a TE sportmenedzseri szakára jelentkezett. Kívánjuk, hogy vasakarata most is sikerrel járjon. Nagy Lajosné Kisújszállás A jókívánság nem volt hiábavaló A tiszatenyőiek sikere Május 21-22-én Debrecenben, a Hódos Imre Városi Sportcsarnokban rendezték meg a kick-box karate ifjúsági világkupát, melyen a tiszatenyői kick-box „Igazság, jóság, becsület” önvédelmi szakosztályból hárman indultak. Sikerült a dobogó harmadik fokára feljutniuk. Szente László 45 kg-os súlycsoportban, míg Nagy József 50 kilogrammban lett a harmadik. Nehezen vetett gyökeret nálunk ez a sportág, de a a több mint egyéves fennállásunk után elmondhatom, megkedvelték. Ezúton is köszönetét mondok mindazoknak, akik segítettek, támogattak bennünket, és köszönöm a jókívánságokat, ami nem volt hiábavaló. Dikó Mihály edző, tanító Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
