Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-25 / 148. szám

1994. június 25., szombat Jegyzet — riport 5 Szombati jegyzet fa Szolgáltatunk? Akkor tényleg szolgáltassunk! A múlt szombaton temették az egyik jó isme­rősömet Kunhegyesen, és a fél déli busszal igyekeztem eljutni a helyszínre. Sokan voltunk: diákok, a városból, a bevásárlásról hazafelé igyekvők. Tele csomagokkal, táskákkal. Én is féltettem a sírcsokrot, ezért iparkodtam olyan helyre, ahol férek, ahol férünk. Efféle hely nem sok volt, és feltűnt, jobbról az első két ülés üres. Oda nem lehet, így a vezető, az a volánosoknak fenntartott. Nagyon meglepődtem, mi több há- borogtam, mert kiderült: itt tökéletes a szerep- tévesztés. Ugyanis én addig azt hittem: a távol­sági járatok, a Volán, mind mind megannyi szolgáltatás, és az emberekért, az utasokért küzd. Elvégre belőlük, belőlünk él, nem ingye­nes a túra, kemény kétszázegynéhány forint az út például Kunhegyesig. És altkor tessék! Kér­dem, ki találta ki, mert én korábban sokat utaz­tam, de efféle megkülönböztetést nem észlel­tem. Az ötletet díjaznám, és ha rajtam múlna, a ki­agyalót finoman eltanácsolnám a cégtől. Mert szerepzavarba került az illető, hiszen ő, ők él­nek a buszra szállókból, és nem fordítva. így is mondhatnám: ő van az utasokért. Szinte hihetet­len, hogy ilyesmit lát és hall az ember 1994. jú­niusában. Vagy mondok mást. Bemegyek az áruházba: venni akarok néhány dolgot. Például villany­égőt is. Alig lézengünk mi vevők páran, de hét perc múlva még azt sem mondják: miért jöttél jámbor vándor ide? Közben azért el kell mon­danom, hogy az eladók keményen dolgoztak. Az egyik végeláthatatlan számlasorokat egyez­tetett, a,másik írt, de a harmadik is lefoglalta magát. Én meg ott szobroztam, lestem akár vi­lágtalan a moziban, majd imigyen szóltam:- Hölgyeim, ezzel a mentalitással a zsíros kenyérre valót sem keresik meg! Volt szeren­csém ... Nekem volt, mert elmentem máshová, és sürgősen lett minden. Égő is. Igen ám, de mit tegyen Juliska néni, meg Pista bácsi, aki nem olyan helyen él, ahol tíz boltban is vehet az em­ber mondjuk elemet vagy villanykörtét. Vagy összevész az eladóval vagy buszozik húsz ki­lométert a szomszéd községig, szaküzletig. Vagy egyik sem: mert udvarias, gyors a keres­kedő, és ég a kezében a munka. Olyan típus, akiről a hozzá betérő, a vele szóba álló rögtön tudja: őérette van, érdekli a panasza, gondja, és igyekszik segíteni az óhaján. Vajon mi lehet az oka, hogy a jó példák elle­nére nagyon sok szolgáltató, Szolgáltatást végző olyan, akár a pokróc? Vagy, ha nem is, valami­féle felsőbbrendűség utal a modorára. Olyas­féle: itt én vagyok az úr. Milyen úr, tessék mon­dani? Kinek a pénzére, pénzéből? Mert ha rá­termett lenne arra, amit csinál, azt hiszerrí a szó nemes értemében fogná a vevőt, a vásárlót, az utast, és nem bosszantaná. Közönnyel, oda nem lehet ülnivel, vagy tessék várni, nem látta, hogy dolgozómmal? Lent kezdtem a köznapi életben, de akár fen­tebbről, fentről is szólhatunk. Már csak a korom miatt is átéltem öt-hat mi­niszterelnököt, vagy többet is, a leköszönő mos­tanival együtt, őszintén szólva szép emléket, szép emlékeket nem nagyon őrzök róluk: a sze­mélyes kapcsolatok hiánya miatt sem. Arról nem beszélve, megnyilatkozásaikat követve éreztem: nem nagyon fűtötte őket a szolgálat, a szolgáltatás öröme. Inkább a hatalomé. Hiszen kinyilatkoz­tattak, utasítottak, méltóztattak leereszkedni hozzám és közölni: miért jó a rossz, egyébként is legyek boldog, hiszen ők vezetnek. Hogy hová, merre, azt az elmúlt évtizedekből, évek­ből mindenki tudja, a saját bőrén érzi. Jó, jó, az ország nagyjai, irányítói ne bratyizzanak, pitiz- zenek, szóval legyen tartásuk. Meg kellő em­beri bölcsességük, hiszen ha nem tévedek, min­dig a kiválasztott, kijelölt vezetők vannak az emberekért, és nem fordítva. Elvégre a mi pén­zünkön lettek azok, amik. A sort folytathatnám miniszterekkel, főhatósági emberekkel, képvi­selőkkel. Van közöttük szerény, szimpatikus, meg olyan is, akire ráírva a küldetéstudat. Ak­kora volt, hogy már nem lesírt, hanem lebőgött róla. Természetesen később azt tette az illető is. Eltűnt a süllyesztőben. De középről is lehetne sorolni: mert akad polgármester, aki a munka­helye kivételével sokfelé előfordul. így azután mi, sajtósok is, alig találkozunk vele. Nem va­gyok íróasztalszerető-típus, mondják. Ez igaz, de vándorköszörűs, meg foltozóvarga se, akiket nem fog a hely. Elvégre, akit megválasztanak valahol, valamire, ez szolgálat. Komoly, nehéz szolgálat az emberekért. Hát akkor szolgáltas­son is az illető. Hiszen a posztja, munkája, be­osztása véges, az embereké végtelen. Ok ma­radnak. És fizetnek. Fizetnek a jókért, a tévedé­sekért. Ezt tették negyven, tíz, három éve, ta­valy, meg gondolom jövőre is. Ezért kérek, ké­rünk kellő tisztelettel a köznek. Ráadásul ebből mindenki csak annyit követelhet, amennyit ad. Alkalmi és állandóan körülötte lévő társainak, mindazoknak, akik valamilyen módon érintke­zésbe kerülnek vele. Akár bolti eladó az illető, akár miniszter, akár tévészerelő, akár kalauz. Úgy is mondhatnám: aki emberekkel foglalko­zik, az emberek jóindulatából, pénzéből él, szolgáljon érte, szolgáljon nekik, értük. A szó nemes értelmében, azon a szinten, ahol van, ahová okkal vagy tévedésből meghatározott időre választották, rakták, tették, helyezték. Rangért, beosztásért, hivatalért sok minden ad­ható. De, hogy mennyit ért, ér ez az illető, az csak később derül ki mindenkiről. Magyarul az, hogy jól, vagy rosszul szolgált, akarom mon­dani: szolgáltatott. Különösen így van ez mife­lénk, ahol az utóbbi fél évszázadban annyi, de annyi dolog változott. És minden bizonnyal még fog. Mondjuk az emberek közötti kapcso­latok terén is. Mert, hogy lenne mit javítani, arra a lábától a derekáig, fejéig, mindenki tudna sok-sok példát mondani. Nem máséból; saját, megélt, átélt, tapasztalt esztendeiből. í kük Optikai képátviteli rendszer a Parlamentben Az új parlament alakuló ülését a Magyar Televízió már a MATÁV korszerű optikai képátviteli rendszerének segít­ségével sugározhatja. A Ma­gyar Távközlési Részvénytár­saság ugyanis átadta rendelte­tésének az MTV és az Or­szággyűlés épülete közötti összeköttetést biztosító új op­tikai átvitel-tecnikai rendszert -jelentették be a MATÁV Rt. pénteki sajtótájékoztatóján. Az új rendszer a korábbi technikai megoldásnál várha­tóan jóval olcsóbban jobb képminőséget és megbízha­tóbb adást garantál. A 41 mil­lió forintos beruházás során összesen 7125 méter hosszú, 30 szálas optikai kábelt építet­tek. Az elkészült rendszer kezdő lépése annak a hosszú távú tervnek, melyben'*a MATÁV és a társaság Helyközi Távbe­szélő Igazgatósága hasonló rendszerek országos kiépíté­sét, illetve nemzetközi hálóza­tokhoz történő csatlakozását készíti elő. A távbeszélő szol­gáltatások fejlesztése mellett ugyanis ugrásszerűen megnőtt a nem beszédcélú rendszerek iránti kereslet. A legújabb igé­nyeket általában digitális há­lózatok kiépítésével és digitá­lis távközlési berendezések te­lepítésével lehet kielégíteni. A MATÁV szakemberei még nem kívánták valószínű­síteni a beruházás megtérülé­sének időpontját. Azt azonban elmondták, hogy a szolgáltatá­sért az MTV percdíjat fog fi­zetni, hosszabb távú üzemelte­tés esetén pedig havi bérleti dí­jat alkalmaznak majd. (MTI) AZ ÁB-AEGON BIZTOSÍTÓ RT. SZOLNOKI FIÓKJA a „CSALÁDOK ÉVE" alkalmából kedvezményes akciót indít. Minden kedves ügyfelünk, aki 1994. november 30-ig irodáinkban:- Szolnok, Nagy Imre krt. 3/a. sz.- Törökszentmiklós, Kossuth u. 123. sz.- Kunszentmárton, Kossuth u. 1/b. sz. vagy - bármelyik kihelyezett ügyfélszolgálatunk ideje alatt „SZEMÜNK FÉNYÉ" életbiztosítást köt gyermeke, unokája, szerettei javára, 30 %-OS ÜZLETI KEDVEZMÉNY-ben részesül. Irodáinkat felkeresve kérjük a hirdetés bemutatását, vagy az arra történő hivatkozást. VÁRJUK ÖNT! Legyen Ön is tagja a legnagyobb magyar életbiztosító ügyfélkörének. Biztosítása értékállóságát garantálja a banki kamatok feletti nettó hozamot elérő, legnagyobb hazai intézményi tőkebefektető: az ÁB-AECON RT.! H'X'» mi'TTl PÉNZTÁRGÉP + AJÁNDÉK SAMSUNG 2610 32.000 Ft SAMSUNG 250 F 30.000 Ft PERFECT-DSA 50 45.000 Ft NCR 51.000 Ft OMRON GR 30 67.000 Ft Hordozható pénztárgép 27.500 Ft Most vegye meg! Szerviz, kereskedelem egy helyen 5000 Szolnok, Jubileum tér 6. Telefon/fax: 56/423-219 5100 Jászberény, Bérkocsis u. 1. Telefon: 06-60-386-110 5300 Karcag, Kálvin u. 13. Telefon/fax: 59/313-210 5200 Törökszentmiklós, s Kossuth tér 6/c. MICRO PC. Egy csésze kávé a szociológussal Uram-bátyám viszonyok Bánlaky Pál a helyi társadalomról „Mi nézzük függöny mögül ahogy a régi tangó hegedül” - mondja egy dal szövegírója. Nézzük és nem tudjuk mi történik körülöttünk. A politikusok magyarázatai hihetöek, jóllehet egy alapképletet kellene csak ismernünk. Az ismeretlent az értő ember megtalálja, behelyettesíti. Szolnokon, a Tér és Társadalom nyári egyetem előadássoro­zatán az ország legjobb szociológusai tanácskoztak a települé­sek közösségeiről. A mai magyar társadalom működésének sza­bályaiból az ismeretlent próbálták láthatóvá tenni. Intő jel, hogy a meghívott önkormányzati vezetők közül csak kevesen érdeklődtek. Szerencsére az ország legnevesebb kutatói mégiscsak találkoztak Szolnokon. Bánlaky Pál szociológus a helyi, települési társadalom ország­szerte ismert kutatója. A héten tartott előadást a Tér és társada­lom című szolnoki nyári egyetemen. Lapunknak összefoglalta, hogy mit jelentenek az integrációs törekvések a helyi társada- omban.- Nehéz tőmondatokban fo­galmazni - mondja Bánlaky Pál. Á társadalomban, ki- sebb-nagyobb közegekben, csa­ládban, településen olyan erők dolgoznak, melyek összetartják a közösségeket. Szabályszerű­ségek munkálnak, segítségük­kel az emberek egymás közötti kapcsolataikat alakíthatják ki. Ha egy társadalomban e kapcso­lódásformák rendezettek, sza­bályszerűek és él ezek rend­szere, akkor beszélhetünk tár­sadalmi integrációról.- Az együttműködésnek ked­vező felhangja van?- A társadalom működőké­pessége miatt feltétlenül. Érték- szempontból nem feltétlenül. Diktatórikus ország - például egy sztálini Oroszország vagy a hitleri Németország - is integrá­ciós társadalom. Sajátos me­chanizmus mentén szerveződik. A városhatáron túl, ott a tág világ Hogy milyen integrációs me­chanizmusok működnek, az már egy más kérdés. Vannak abszolút értelemben jobbak és rosszabbak. Sokszor ízlés kér­dése, hogy az emberek a kap­csolattartás milyen válfaját kedvelik. Mennyiben piaci jel­legű, mennyiben más elveken épül fel. Elképzelhetőek tisztán piaci formában lévő társadalmi kapcsolatok, lehetnek szociális alapokon nyugvók.- Szólt a nyilvánosság szere­péről. Arról, hogy szinte minden településen van újság, amely nagy hatással van a közvéle­ményre. Ez a közvéleményfor­máló erő segít-e a helyi társa­dalom fejlődésében ?- A helyi nyilvánosság az alapfeltétele az integrációnak. Önmagában azonban nem mu­tathat fel sok eredményt. A he­lyi nyilvánosságnak nem biztos, hogy a sajtón keresztül kell megmutatkoznia. Egy 50-60 évvel ezelőtti faluban nem volt újság, helyi nyilvánosság azon­ban bőséggel volt, ugyanis ez egy zárt társadalom volt. Per­sze, akkor nem volt rádió, tévé. A szóbeli kapcsolatokkal történt a kapcsolatfelvétel. A helyi nyilvánosság mindenesetre alapfeltétele a közösség összekovácsolásának, de nem azonos azzal. Attól, hogy egy falu vagy egy telepü­lés kiad egy újságot, még nem lesz közösség. A sajtó azért sem a legjobb forma, mert egyirányú közlést jelent. Ugyanis a szer­kesztők, az újságírók csak kö­zölnek valamit az olvasókkal, a Bánlaky Pál szociológus visszajelzés nehézkes. A kap­csolattartás feltétele az oda-visszajelzés.- Volt egyfajta „missziós” szerepe a civil társadalmi szer­vezeteknek.- 1989-ben, ’90-ben kezdő­dött e szervezeteknek alakulása. Városszépítőkről, kulturális egyesületekről, környezetvé­dőkről van szó. Számuk a rend­szerváltozást követően növeke­dett. Ezek megszervezett cso­portosulások. Többnyire né­hány ember irányításával jöttek létre. Szűkén körülhatárolható * az a cél, amit meg akarnak való­sítani. • E csoportok jó esetben ön­magukban kis közösséggé for­málódnak. Kristálymagjai le­hetnek egy szélesebb értelem­ben vett társadalmi összefogás­nak. Jó esetben. Azok az elem­zések, melyeket elvégeztem, azt mutatják, hogy az úgynevezett civil szerveződések többségé­nek nincs kisugárzó hatása. Egy helyi, partikurális érdek mentén húzódik. Csoportérdeket, tíz- húsz-harminc ember elképzelé­seit valósítják meg. Egyelőre erről van szó. Irányított egyesületek Az előadásomban azt kíván­tam jelezni, hogy ha egy falu­ban van öt-hat egyesület, akkor ez a társadalom egységes. Le­het, hogy működnek, ám külön­böző érdekeket képviselhetnek. Attól még egy kétezres lélek­számú falu a maga valóságában atomizált lehet.- Nem csak a megyénkben fordul elő ilyen?- Jó néhány helyen megfor­dultam, ahol ezeket a sajátossá­gokat észrevettem.- Ahhoz, hogy egy települé­sen élők érezzék, összetartoz­nak, közük van egymáshoz, mi szükséges? Miként lehet az ön által meglehetősen sötéten szí­nezett helyzeteket orvosolni, mi az esély valódi közösségek kia­lakulásához?- Jelek, esélyek természete­sen vannak. Az előzőeket any- nyival egészíteném ki, hogy az egyesületek, csoportok között működnek olyanok, melyek nem csak egy kis világban élnek Van kisugárzó hatásuk, jelez­nek, hogy egységes egésszé kí­vánják szervezni a falut, netán a várost. Azt gondolom, hogy - utalva Tóth József kollégám előadására - a társadalmi léte­zés a társadalom, a gazdaság, a magánélet, a közösség kapcso­latai erősek, egyik nem létezhet a másik nélkül. Társadalmi in­tegrációt nem várhatunk akkor, ha a gazdaságban nincsenek olyan mozzanatok, melyek egymáshoz illeszkednek. Mind­egyik tényezőnek van hatása a másikra.- Mik az együttműködés esé­lyei?- Ha a gazdaság úgy műkö­dik, hogy szereplői érdekeiket tekintve szemben állnak egy­mással, akkor megnehezítik az együttműködést. Ha az egyik parcella tulajdonosa szemben áll a másikkal, nem lehet összetartó erő. Ha ki akarják „játszani” egymást, akkor nem beszélhe­tünk társadalmi integrációról. Közösségek újraépüléséről ak­kor lehet szó, ha a gazdaságban, a szellemi szférában és a politi­kában elkezdődnek az egyesü­lési folyamatok. A politikában pedig nem a másik szennyezésé­nek és a mocskolódásnak van helye. A szellemiség pedig nem csak a kizárólagosságra törek­szik, nem szekértáborokat állíta­nak fel. A másság elismerése fontos ebben a környezetben. A társadalom minden rétegének együttműködése, összetartása lenne a lényeg. Változó állapotok Önmagában - hadd fűzzek hozzá még egy gondolatot - semmiféle olyan „akciótörek­vés”, ami pusztán közösségfej­lesztésre irányul, anélkül, hogy a gazdasági és egyéb területeket érintené, kilátástalan.- Nagy sikerű könyve volt az Azon túl a tág világ. Ebben azt is bemutatta, milyen az a feu- dálkapitalista, dzsentri társada­lom. A mű 1990 előtt született. Mint a helyi társadalom kuta­tója, érez e valami változást az­óta?- Változás volt, és .ez szük­ségszerű. Az elmúlt négy év kettős arculatot mutatott. Újra visszakerültek a társadalomba, a közéletbe, a politikába olyan feudális típusú elemek, amelyek a patrónusi, kliensi, az uram-bá­tyám viszonyokra jellemzőek. Ézek feudális jellegzetességet mutatnak. Tény, megjelentek olyan elemek, amelyek a pol­gári magatartásra jellemzőek. Gondolok itt a gazdaságra. A polgári életben látok olyan je­lenségeket, melyek az értelmi­ség kibontakozásának alapjai lehetnek.Az elmúlt négy év ezért számomra ellentmondá­sokkal teli. Hogy melyik válik uralkodóvá hazánkban, még nem tudni. Szurmay Zoltán Szeptemberig Alkotóház Lebontották a túrkevei „ravatalozót” A Finta Sándor szobrászmű­vész, és a véle azonos elveket valló művésztársai által megva­lósított, több mint egyhónapos performance eseménysorozat úgy tűnik, nem volt hiábavaló. A csütörtök esti rendkívüli kép­viselő-testületi ülésen ugyanis - melyen a 19 képviselőből 14-en vitatták meg az Alkotóház, a Kevi Kör és a Finta Múzeum „sorsát” - olyan határozat mel­lett szavaztak, ami megoldás­nak számíthat. Hogy a döntésről a Finta Mú­zeum igazgatójának, dr. Örsi Ju­liannának mi a véleménye, nem tudhatjuk, mivel betegségére hivatkozva az ülésen nem tudott részt venni. A többórás, szemé­lyes indulatoktól sem mentes testületi ülés végeredménye a következő: az önkormányzat segíti a Kevi Kör művészeti egyesületté való szerveződését és mindenkori éves költségveté­séből - a lehetőségekhez mérten - támogatja az Alkotóház fenn­tartását, melyet térítésmentes használatra továbbra is a ren­delkezésükre bocsát. Határo­zatba foglalták a művészeti te­vékenységi formákat, illetve azt, hogy amennyiben szeptem­ber 1 -ig nem jön létre az egye­sület, a használatbavételi enge­délyt visszavonják. A három műtermi helyiségből egyet kí­vánnak a múzeum részére - rak­tárként és nem időszaki kiállítá­sok rendelkezésére - átvenni. Finta Sándor kérte, hogy ebben az esetben az önkormányzat úgynevezett kulturális közmun­kás alkalmazásával biztosítsa az itt elhelyezett múzeumi tárgyak védelmét. Kérésére azt a választ kapta, hogy a Kevi Kör pályáz­zon ezen állásigény betöltésére. Megállapodtak abban, hogy a döntéstől számított 24 órán be­lül lebontásra kerül az Alkotó­ház - amely önkormányzati épü­let - falán található „demonstrá­ció”. Ami annak ellenére, hogy sokakból visszás érzést váltott ki - hiszen igencsak szokatlan kifejezési formának számít nem csak az alföldi kisvárosban, ha­nem hazánkban is - nagyon sok helyi és vidéki ember azon vé­leményével találkozott, hogy: „a művészi szabadság ezen megnyilvánulása, a tiltakozás ilyen formája is szükséges a demokráciához”. -ca-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents