Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-22 / 145. szám

1994. június 22., szerda Hazai tükör 3 Immár két II. világháborús emlékmű van a városban Az árokszállási postás véghezvitte akaratát Folytatják Karcagon a tavaly megkezdett munkát Játszótéri eszközöket faragnak a táborban Az Árokszállásiak Baráti Köre 1987-es megalakulásakor elsőként azt határozta el, hogy II. világháborús emlékművet ál­líttat. A rendszerváltás előtti végjátékban óhajuk meghallga­tásra talált a tanácsi vezetésnél, így a templom előtti parkban 1988-ban felavatták az ország első II. világháborús emlékmű­vét. A költségek az egyesületet terhelték. Akkor a baráti kör összefogása révén, elszármazott árokszállásiak segítségével si­került egy mészkőtömböt Iszka- szentgyörgyről ideszállíttatni. A kő torzó, a félbeszakadt életeket hivatott jelképzeni. Az em­lékmű előtt azóta mindig van friss virág. Lukács Lajos postás ebben az időben már ismét Jászárokszál- láson élt. Munkássága nagy ré­szét Dunaújvárosban töltötte, nyugdíjas korában költözött vissza szülővárosába. Gyer­meke nem lévén, úgy gondolta, valami maradandót ad e város­kának. Közel két éve állt elő öt­letével, hogy egy II. világhábo­rús emlékművet állíttat, mert a meglévő csúf, s rávéseti az ál­dozatok nevét. Az ötletet az ön- kormányzat köszönte szépen. Mivel a városban már volt egy emlékmű, még egyet nem tar­tottak ésszerűnek. Ám a nevek - amiket folyamatosan gyűjtöttek a könyvtárban egy díszes al­bumban - felvésése meggondo­landó. Lajos bácsinak azt taná­csolták keresse fel a baráti kört, hátha kitalálnak együtt valami­lyen jó megoldást. No, hát jó megoldás, az lett volna elég. Csakhogy Lajos bá­csi egyiket sem fogadta el. Ő ragaszkodott hozzá, hogy neve és adománya kizárólag a vá­roska főterén kapjon örök időkre szóló lehetőséget. A ne­vek felvésetése és a tábláknak a templomban való elhelyezése végül az ÁBK és a Jászságért Alapítvány összefogásával idén áprilisban megvalósult. Lukács Lajos azonban ko­nok, kitartó, hajthatatlan jel­lemű ember. Amit elhatároz, azt véghez is viszi. Némi támoga­Lukács Lajos és neje a szoboravatón tást szerzett a helyi SZDSZ ré­széről, így a képviselő-testület idén hozzájárult, hogy közterü­leten Lajos bácsi felállíthassa emlékművét. A megvalósulást nagyban segítette Ördög László mű- és sírkőkészítő mester. La­jos bácsi vázlatos terveit Gyi- móti Zsuzsanna segítségével megvalósíthatóvá formálták. A fekete gránitmárvány oszlopok és a szürke talapzat időtállóak s esztétikusak. Ám ugyanúgy nem minősíthető művészi alko­tásnak, mint a másik emlékmű. Az avatóünnepségen a 80 éves Lukács Lajos elmondta, mennyit harcolt terve valóra váltásáért. Az ÁBK magatartá­sát ismét elítélte, mint ahogy tette már azt korábban is. Az 1 millió 250 ezer forintjába került emlékműre 250 név került fel. Ezt az áldozatok hozzátartozói adták oda neki, mert a névlistát nem kapta meg az ÁBK-tól. így valószínűleg vannak eltérések a (Fotó: Sárközi) két felsorolás között. Az avatá­son azonban az is fájdalmas volt, hogy a 250 áldozat hozzá­tartozói közül alig kéttucatnyian jöttek el Lukács Lajos emlék­művének avatására. A polgármester úr, Szikra Ferenc ünnepélyesen átvette Lukács Lajos emlékművét, s ígéretet tett arra, hogy gondozni fogják környezetét. Ugyanak­kor szólt arról is, hogy a múlt megbecsülése a jelenben a sze- retetet és a megbékélést kívánja tőlünk. A szívekben lesz-e megbékélés Árokszálláson? Ki tudja. Ä kegyelet virágait most már két helyre - melyek kb. 200 mé­terre vannak egymástól - is le lehet tenni. Az egyik helyen a templom csendje és Krisztus közelsége ad áhihatot. A másik helyen a holtak neve mellett ott áll az idők végezetéig: állíttatta Lukács Lajos és neje, Földi Irén. KE. Az éremgyűjtők jövőre tartanak „főpróbát” Expóra készülnek a megyei numizmatikusok Debrecen, Pécs, Szeged mel­lett Jász-Nagykun-Szolnok me­gyében a legélénkebb a numiz­matikai élet. A magyar érem­gyűjtők megyei egyesületének 107 tevékeny tagját a városi művelődési központ patronálja, és olyan kitűnő szakember irá­nyítja, mint Hunya Zoltán, aki hat éve az országos egyesület titkára, és harminc éve elkötele­zettje a közművelődés e fontos, de sok helyen elhanyagolt ágá­nak. A szolnoki csoport önálló szervezetként működik, öttagú vezetőség koordinálja, és tagja az Országos Numizmatikai Tár­saságnak. A szervezett megyei gyűjtők pénzérméket, papírpénzeket, ki­tüntetéseket, emlékérmeket, re­likviákat gyűjtenek és tartanak becsben, féltett kincsként. Al­kalmanként foglalkoznak emlékérmék kiadásával, szá­muk gyarapításával is. Ezüst és bronz emlékérmeket adott ki a megyei szervezet a jászok és a kunok letelepedésének a 750. évfordulójára, s kisebb szám­ban, nyolcvan darab érmét je­lentettek meg Horthy hazai te­metésének alkalmából. Az ér­meket Györfi Sándor karcagi szobrászművész készítette. Szolnokon valamikor igen gaz­dag megyei éremtár volt. A rendkívül értékes, gazdag gyűj­temény sajnos a második világ­háború idején elpusztult. Napja­inkban kisebbrészt a múzeu­mok, nagyobb részben a ma­gángyűjtők tartanak fenn érem­tárakat, javarészben szakosított, specializált formában. Ha szét­tekintünk a numizmatikusok háza táján, István királytól nap­jainkig megtalálhatók a külön­böző korokban kiadott fém- és papírpénzek, különféle numiz­matikai értékek. Külön elisme­résre méltó, hogy a szolnoki gyűjtők igen jó kapcsolatot tar­tanak a múzeummal, cserékkel és egyéb módon kiegészítik egymás szakosított gyűjtemé­nyét, teljesebbé téve ezzel a múltunkról szóló ismereteket. Egy-egy jól sikerült érem maga az élő történelem, képet ad ar­ról, hogy milyen volt egy-egy uralkodó, a kor intelligenciája, kultúrája. A numizmatikusok időnként kilépnek a közvélemény elé, ki­állításon mutatkoznak be. Az új gyűjtemények legközelebbi premierje a tervek szerint 1995-ben lesz. Ez az esemény mintegy próbatétele, vizsgája lesz az 1996. évi expónak, ami­kor is a megyei egyesület repre­zentatív rendezvénnyel kívánja gazdagítani a világfesztivál szolnoki eseményeit, -endrész­Szlovákiából, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Vajdaságból jöttek Kisebbségi könyvtárosok tanácskoznak Békéscsabán a megyei könyvtárban kedden meg­kezdődött a határainkon túli magyar könyvtárosok máso­dik alkalommal szervezett egyhetes szakmai tanácsko­zása, amelyen hetven szlová­kiai, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági könyvtáros vesz részt. A két évvel ezelőtt szintén a békési megyeszékhelyen meg­rendezett első magyar kisebb­ségi könyvtárosfórumhoz ha­sonlóan az idei tanácskozáson is elsősorban a magyarországi könyvtárügy helyzetéről - pél­dául a művelődés pénzügyi le­hetőségeiről - kapnak tájékozta­tást a résztvevők. Ugyanakkor előadások hang­zanak el egyebek közt a szak­mai érdekképviseletről, a hatá­rainkon túli magyar irodalomról és a közép-európai kisebbsé­gekről is. A tanácskozás külföldi szak­emberei saját országuk könyv­tárügyéről adnak áttekintést. Az egy hét során egy napot az or­szágosan is figyelemre méltó módon működő Békés megyei könyvtári hálózat megismeré­sével töltenek a továbbképzésen részt vevők. A békéscsabai könyvtá­ros-tanácskozás célja a hazai helyzet megismertetésén túl, hogy a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági magyar könyvtárosok kapcsolatba ke­rüljenek a magyarországi szak­mai szervezetekkel. Megismerhessék azokat a magyarországi kartársaikat, akiktől segítséget remélhetnek az együttműködés során, s hogy kapcsolatépítéssel elérhessék a dokumentum- és kiadványcse­rét. A magyar kisebbségi könyv­tárosok szakmai tanácskozását szervező Békés Megyei Könyv­tár s a Magyar Könyvtárosok Egyesületének megyei szerve­zete úgy tervezi, hogy a továb­biakban is otthont ad a határa­inkon túl élő magyar könyvtá­rosok által kedvelt csabai, két­évente sorra kerülő nyári ren­dezvénynek. A „Könyvtárak a jövő szolgá­latában” jeligével meghirdetett békéscsabai tanácskozást az Ily- lyés Alapítvány, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, a Nyitott Társadalom Alapítvány, a Soros Alapítvány, valamint a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium támogatta. (MTI) A karcagi polgármesteri hiva­tal humán szolgáltatási irodája és a Déryné Művelődési Köz­pont már másodszor szervezett fafaragó tábort. A tábor veze­tője ismét Márton Béla Szovátá- ról, aki húsz éve készít díszítő faragásokat. Magáról elmondta, hogy ma­gyar irodalom-nyelvtan szakos tanár, amellett nyelvészeti, nép­rajzi, pedagógiai kutatásokat is végez. így jutott el néhány év­vel ezelőtt Karcagra, a Györffy István Nagykun Múzeumba is, ahol előadást tartott, s így hív­ták meg ebbe a táborba is. A tavalyi tábor óta megjelent egy könyve Felsősófalva (Har­gita megye) zsindelykészítésé­ről, Sóvárad népi faragóművé­szetéről. (Ez Maros megyében, Szováta közelében található). Ezen tanulmányát saját 22 raj­zával illusztrálta, s a május 28­29-i marosvásárhelyi országos fafaragó-tanácskozáson is be­mutatta, ismertette azt. Most van kiadás alatt a kibédi gyapjú­fésülésről írott könyve is. A tá­borvezető - miután maga is fa­faragó - rengeteg használati és dísztárgyat faragott az elmúlt időben, az erdélyi címertől kezdve az erdővidéki sulyko- lóig. Az idei karcagi táborban folytatják a tavaly megkezdett játszótér játékainak faragását, melyben segítségére vannak a helyi alkotók: Hemző János, Tyukodi László, Bartha András, Tóth László, Rózsa János, Kár­páti Jenő, Nagy Károly, Bugyik Lajos, Szalmási Tibor és Tóth István. S hogy milyen játékokat ké­szítenek az idén? A helyi fafa­ragók tervei alapján egy forgó-kilengő hintát, melynek a 4 méteres oszlopán négy ember­fej lesz, a négy ülőkar pedig ló­fejben fog végződni. A hinta nemcsak körbe forog majd, ha­nem forgás közben a tengelyé­től is kileng, mint egy körhinta. A biztonság kétszeres lesz, hi­szen még három oszlop tartja kívülről, hogy a forgás közbeni nagy súlyt ellensúlyozza. A hinta tölgyfából készül, alapte­rülete 5x5 méteres lesz, az ülé­sek közötti távolság pedig 1,20 méter. A kilengést a vascsukló teszi lehetővé, a könnyű forgást pedig a nyomógolyóscsapágy oldja meg. Ä tábor résztvevői nemcsak a funkciót tartották szem előtt, hanem az esztétikát is, valamint azt, hogy a gyerekek lelkesen játsszanak rajta ugyanúgy, mint azon a lengőhintán, amely 4 dí­szített csúcsú oszloppal vár megvalósításra. A lengőgeren­dákat négy lánc fogja tartani, a gerendákból 4-6 lófej áll ki, melyre kapaszkodókat szerel­nek. így a kisgyerek úgy érzi, mintha lóháton lovagolna. Ezt szintén tölgyfából készítik el. Az alkotók úgy vélik, ha egy gyerekjáték vasból készül, az csak hasznossági szerepet tölt be, míg a fának lelke van, s esz­tétikailag is más. Céljuk, hogy a hintákat, a faragást lélekkel töltsék meg. - de ­Beszélgetés Ráday Mihállyal a települések arculatáról Építészeti értékek mindenhol maradtak Természeti környezet, épített környezet ölel körül minket. A műemlékvédelem része az utóbbinak. Ráday Mihály, az ismert városvédő kedden a települési értékvédelemről tartott előadást a Tér és társadalom című szolnoki nyári egyetemen. Hangsú­lyozta, sok település van, ahol nincs műemlék vagy műemlék jel­legű épület, de építészeti értékek mindenhol léteznek.- Panelkorszakban lehet-e a településeknek egyedi arculata?- Szinte mindegyiknek. Ha mégsem így van, akkor egy te­lepüléscsoport, tájegység hor­doz rokon építészeti jegyeket. Egy példa erre: elterjedtek az úgynevezett szárazkapuk. Úgy építettek házat, kerítést, hogy ne lehessen belátni. Az alföldi há­zakban megvalósították az „Én házam az én váram” szisztémát. Elkülönülünk, bezárkózunk.- Műemlék és érték. Hol a mérték, mi a különbség?- Műemléknek az számít, amit annak nevezünk. A hivata­los lista három kategóriát jelöl meg. Más az, amit helyi érték- védelemnek nevezünk. Ha azt mondom, hogy ez és ez a ház Szolnok város történelme és je­lene szempontjából fontos, ak­kor a ház védendő.- A mai apák, nagyapák kor­osztálya nosztalgiával gondol­hat vissza az ’50-es, ’60-as évek néhány köztérületi műtárgyára, a ma már megmosolyogtató „szocreál” belső terekre. Ezek lehetnek-e a előbbi értelemben vett értékek?- Ez egy eldöntendő kérdés. Hogy mi számít helyi értéknek, azt valakiknek meg kell tudniuk határozni. Ha arra gondol, hogy az egész országban elterjedt re­pülő csészealj típusú lámpák fontosak az itt élő emberek számára, akkor legyen így. De nem hiszem, hogy ez a Ti- sza-parti -város jellegzetessége lett volna.- Sokfelé megfordul az or­szágban. Tapasztalatai szerint az építészethez, a településfej­lesztéshez értő emberek Vagy la­ikusok döntenek egy helység ar­culatának formálásakor?- Hadd kezdjem azzal, hogy a ’60-’70-es években nem vették figyelembe az említett érték­központú szemléletet. Vagy műemlék volt valami, vagy nem. Lényegesebb volt, hogy új legyen. A központi akarat épít­tette át a városokat, anélkül, hogy a helybeliek rájöttek volna, mekkorát veszítenek a bontásokkal. Az önkormány­zatnak módjában áll listát készí­teni a védendő épületekről. Eh­hez kialakíthat egy anyagi ösz­tönzőrendszert is. Alakulhatnak városvédő egyesületek, me­lyekben nem politikai szempon­tok érvényesülnek, melyekben közhatalmi funkciót viselő em­berek nem szólnak bele a dol­gokba.- Előadásában szólt arról, hogy meg kell őrizni a város hi­vatásának ismertetőjegyeit. Le­hetséges ez?- Léteznek lakóövezetek egy településen, ipari városrészek, ott a belváros, esetleg sétálóut­cát is építettek, van olyan tele­pülés amely egyházi központ. Ezek a jellegzetességek fenn­tarthatok.- Azt hiszem, a hétvégi telkek ugyancsak meghatározzák - rontják - épített környezetünket. Elképzelhető-e valamiféle sza­bályozás, amely előírná, hogy ne farostlemez bódékkal és más tákolmányokkal legyen tele a határ?- Ha megszüntetjük a kertes házakat, akkor az emeletes há­zakból a kertekbe vágyódnak az emberek. Fel kellett tehát par­cellázni a városok környékét. Én ezt egy szóviccel, a Buda­pesthez közeli város után „érde­sülésnek” hívom. Sajnos nem látok lehetőséget arra, hogy rendbe hozzuk ezeket a torzult építkezéseket, mint amilyennel máshol találkozhatunk. Láttam épületeket, amelyekben egy épület alatt egy garázsbejárat volt, odalenn azonban száz autó parkolt. Nálunk mindenki saját garázskaput szeretne. Sz. Z. Vitaminkapszulák a SED Kittől Három új vitaminkészít­ménnyel bővítette választékát a francia Sciété Européenne de Diuffusion cég 100 százalékos francia tulajdonban levő buda­pesti leányvállalata, a SED Kft. Az 1992-ben alapított kft. a Laboratoires Juvat holdinghoz tartozó anyavállalat vitaminké­szítményeit forgalmazza Ma­gyarországon. Az alapító évben 22 millió forint, tavaly pedig már 46 millió forint értékben ér­tékesítették a Juvamine vita­mincsalád kapszuláit és tablet­táit. Az ez évi üzleti terv 72 mil­lió forint értékű készítmény el­adását tűzte ki. Az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet, valamint a Kermi engedélyével forgalomba kerülő Juvamin vi­tamincsalád új tagjai: az örege­dés hatásaiak enyhítésére a Fia­talság, a napozás káros hatásai ellen a Napozó, valamint a fá­radtság ellen a frissesség meg­őrzésére az Életerő kapszulák. A francia anyavállalat, ame­lyet 1965-ben Párizsban hatmil­lió francia frank alaptőkével hoztak létre, az elmúlt évben 125 millió francia frank érték­ben értékesítette készítményeit a világban. Magyarországon, Belgiumban, Németországban, Olaszországban, Csehország­ban és Romániában működik leányvállalata. (MTI) Automata távhívás Fegy verneken Felvételünkön a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem dolgozói az új központ átterhelését végzik Tegnáp délelőtt a Magyar Távközlési Részvénytársaság Debreceni Igazgatósága új, korszerű digitális (EWSD RSU) távbeszélő-végközpon- tot helyezett üzembe Fegy- vemeken. Ezzel a település bekapcsolódott a belföldi és nemzetközi távhívóhálózatba. A körzetszám Szolnokéval azonos, 56-os lett. A hálózat fejlesztése (melynek tervezését és kivite­lezését tavaly nyáron kezdték meg) és az új központ, mely­nek 880 az előfizetői kapaci­tása, lehetővé tette, hogy mára, az eddigi 99 helyett, 826 előfizető élvezze a tele­fonálás örömeit s a minőségi­leg jobb távbeszélő-ellátást. Az érdeklődés igen nagy, még több mint száz telefonigénylő van a községben, ezért máris folynak a bővítés tervezési munkálatai. » A településen megváltoz­tak a kapcsolási számok, a változásokról a 09-en készsé­gesen adnak felvilágosítást. S akinek nincs a lakásán te­lefon, mától 6 helyett 18 nyil­vános fülkéből bonyolíthatja hívásait. Az új készülék közül 8 kártyával üzemel.-Korényi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents