Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-20 / 143. szám
4 1994. június 20., hétfő ® A szerkesztőség postájából ® A biztosító eljárását jogtalannak, igazságtalannak tartja „A szabadság alatt szeretettel gondoskodtak 88 éves édesapámról” Babettát vásárolt Id. Fialka József csépai olvasónk leveléből úgy tűnik, nem a legolcsóbb üzletet ütötte nyélbe, amikor a múlt hónapban egy Babetta segéd-motorkerékpárt vásárolt. Mint írja, a volt tulajdonosnál betegség miatt évekig a kamrában állt, senki nem járt vele. Ennek dacára, amikor május 27-én felkereste a biztosítót, hogy megkösse a kötelező felelősségbiztosítást, teljes évre szóló díjat, 1260 Ft-ot kértek tőle. Nem is hagyta szó nélkül, de azt a választ kapta, hogy az utasítás értelmében ilyen esetekben is egész évre ki kell fizetni. Ezt jogtalannak, igazságtalannak tartja - még akkor is, ha valakinek tényleg eszébe jutott ilyen utasítást adni, majd így zárja sorait: „Pedig megszokhattam volna már, hogy szinte mindenki állandóan a szegény ember zsebében kotorászik. Az utolsó egy forintot csak azért nem tudták még kiszedni, mert olyan kicsire csinálták, hogy nem találják meg.” * Olvasónk észrevételére Imre János, az ÁB-Aegon Általános Biztosító Rt. Közép-magyarországi Igazgatóság szolnoki fiókigazgatójának válaszát kértük, aki a következőkről tájékoztat. A gépjárművek kötelező felelősségbiztosítását jelenlegi formájában az 58/1991 ./IV. 13. számú Kormányrendelet vezette be, és a szerződéskötés lehetőségét azoknak a biztosítóknak adta meg, akik erre engedélyt kaptak, s tagjai a Magyar Biztosítók Szövetségének (Ma- bisz). Mindezekből következik, hogy a biztosítók a kötelező biztosítás tekintetében nem szabályalkotók, hanem a rendelet végrehajtói. Egyébként a biztosítók a segédmotoros kerékpárok ügyének, díjfizetésének intézésében - melyre a Mabisz a január 20-i állásfoglalásában külön is felhívta a figyelmet - egységesek. A kormányrendelet kimondja: a biztosítási időszak a naptári év, és azt is előírja, hogy a biztosítási díjat - a forgalmi engedélyre nem kötelezett gépjárművek esetén - a biztosítási időszakra, egy összegben, előre kell megfizetni. A díjfizetés alól a rendelet abban az esetben ad felmentést, ha az üzembentartó a gépjárművet üzemen kívül helyezi. Ez legalább kettő, de legfeljebb hat hónap lehet úgy, hogy arról a forgalmi engedélyt kiadó szerv (rendőrség) tanúsítványt állít ki, s ezt a szerződő bemutatja a biztosítónak. Ezt a lehetőséget azonban a forgalmi engedélyre nem kötelezett gépjárművekre nem adja meg. A magam részéről Fialka úr felháborodását megértem, de munkatársunk, amikor az egész évi díj befizetését kérte, a biztosítókra kötelezően előírt szabályoknak megfelelően járt el. A meddő vita tettlegességig fajult Nem az anyagiak miatt... Táv-kerékpározási rekordkísérlet Szolnokról címmel jelent meg lapunkban (június 9-én) az az írás, melyben elhangzott: „A szervezőktől kapott információ szerint a változtatásra azért volt szükség, mert a duó másik tagja, az ismert, többszörös bajnok váratlanul teljesíthetetlen anyagi követelésekkel állt elő.” Az alábbiakban az érintett véleményét ismertetjük, s ezzel az ügyet lezártnak tekintjük: Mély megdöbbenéssel, mi több, felháborodással olvastam a táv-kerékpározási rekordkísérletről szóló cikket, hiszen az a többszörös bajnok, akiről zárójelben megjegyezték, hogy teljesíthetetlen anyagi követelésekkel állt elő, a becses személyem, de semmit sem követeltem, anyagiakról szó sem volt! Ellenben az az igazság, hogy én már hónapokkal ezelőtt jeleztem az egyesület elnökének: családi okok miatt nem bírok indulni ezen a versenyen. Hozzátettem, hogy a cukorgyárban megszűnt az állásom, ezért az első dolgom az, hogy munkahelyet teremtsek. Az idén januárban vállalkozásba fogtam, most azt szeretném tovább bővíteni. Az egyesület elnöke sajnos nem hitte el, hogy amit mondtam, komolyan is gondoltam. Erre vall, hogy a visszalépésem miatt többször felkeresett a boltomban. Legutóbb a verseny előtti hét péntekén, és a vásárlók előtt cirkuszolt velem. A vita odáig fajult, hogy már a munkatársam kelt a védelmemre, s azt mondta neki, tűnjön el a boltból. De mit ad isten, erre becsapott neki egyet - a szeme alá! És távozásakor azt mondta, tönkreteszi a boltunkat. Ha már az esemény kapcsán szóba kerültem, szükségesnek tartom, hogy a közvélemény a teljes igazságról szerezzen tudomást. Molnár Péter Köszönet az intézet vezetőjének, minden dolgozójának Rendkívüli segítségnyújtásról szeretnék beszámolni, amiben családunknak nemrég része lehetett, s úgy vélem, a mai rohanó, olykor erőszakkal, gyűlölettel is tarkított világunkban megérdemel egy kis figyelmet. Arról van szó, hogy a küzdő, dolgos hétköznapokat magunk mögött hagyva, hosszú évek óta először döntöttünk úgy, szabadságunkat családunkkal, kis unokáinkkal együtt, a város nyüzsgésétől, zajától távol eső helyen töltjük. Mert az egész évi munka fáradalmait talán így jobban kipihenhetjük, több erőt gyűjthetünk a további helytálláshoz, megpróbáltatáshoz. Igen ám, csakhogy a nehezen járó, a mindannyiunk szeretetét élvező 88 éves édesapát, a drága jó nagyapát nem tudjuk magunkkal vinni... Rajtunk kívül senkije nincs, aki a távollétünkben vigyázna rá, ellátná, ezért gondunkkal felkerestük a Szolnoki Szociális Otthon vezetőjét, dr. Szabó Julianna főorvos asszonyt. A megértés, a segítség nem maradt el. Annak ellenére, hogy az intézmény befogadóképessége, adottságai szűkösek, a távollétünk idejére második otthont nyújtottak az édesapámnak, és szeretettel gondoskodtak róla. Mint megtudtuk, míg a szociális otthon egyik lakója az intézettől távol élő gyerekeihez utazott „szabadságra”, nyílt lehetőségünk erre a megnyugtató elhelyezésre. A mi példánkból kiindulva, úgy vélem, a nyári szabadságok idején - akár térítés ellenében is - érdemes lenne felszínre hozni az ilyen jellegű „szolgáltatást”, az idős, ellátásra, gondoskodásra szoruló emberek átmeneti befogadását. A megértő, emberséges segítségért a családom nevében az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is köszönetét mondok a szociális otthon vezetőjének s mindazoknak, akik távollétünkben lelkiismeretesen elláták, szeretettel vették körül édesapámat, és igyekezek pótolni az otthon melegét. Nagy Sándor Szolnok Jászszentlászlón - a királyi kútnál Jászszentlászló - a hajdani „Szen’lászlópuszta” - 1873-ig Jász- jákóhalma legelője volt, 130 kilométerre az anyaközségtől. A két település vezetői 1968-ban tétova kísérletet tettek a kapcsolatfelvételre, de néhány találkozó ellenére, csak az új önkormányzatok kötöttek testvérbarátságot, 1991-ben. Azóta a két hasonló méretű település sűrűn látogatja egymást. Legutóbb a jászjákóhalmi honismereti szakkör fiatalabb tagjai ismerkedtek a 121 éves községgel, ahol Papp József polgármester (balról a második) a névadó Szent László király kútját mutatja be. Háttérben halványan a Szent László nevére szentelt templom tornya látható. (Beküldött kép.) Küldjön egy képet! Óvodások a mozdonyvezetők otthonában - 1936 Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy ezt az 1936-ban készült óvodásképemet az Új Néplap biztatására közlésre szánom. Ugyanis a szolnoki Thököly út és Liget utca sarkán ma is álló (de óvodaként már nem működő) épületbe jártam óvodába. Ez a felvétel a zárófoglalkozásunkon készült, a volt mozdonyvezetők otthonában. Jómagam a felső sorban, fehér ruhában, jobbról a harmadik vagyok. Báliról áll egy nagyocska lány, aki a daduskánk volt, és Koczka Mancinak hívták. Társaim közül: a felső sorban jobbról Szurovecz Pali, Benkő Irén, Dancz Kati (a nagy masnis kislány nevére már nem emlékszem), Homonnai Ilonka, Szalai Jóska. Az előtte lévő sorban: Moldvai Gyurka, Márton Klári, Patai Kati, Palla Csöpi, tőle a második Kemenczey Gyurka, Szűcs Kati. Az alsó ülő sorban jobbról az első kisfiú Molnár Gyuszi. Örülnék, ha volt óvodástársaimban is kellemes emléket ébresztenének e sorok és a kép látványa. Özv. Vörös Lászlóné (Baricza Magdolna) ny. pedagógus - Szolnok A Sásastó óvodában A kisújszállási Sásastó Úti Óvodában családi sportdélutánt rendeztünk június 4-én - kapcsolódva a „családok éve” idei eseménysorozatához. Ezen túlmenően az volt a célunk, hogy a bevétellel gyarapítsuk a „Boldog Gyermekekért” Alapítványunkat. Az eseményen mintegy százan vettünk részt, és a szülők, az óvodai dolgozók nevezési díjából 9000 forint gyűlt össze, melyhez plusz 2500 forinttal járult még hozzá az MSZP helyi szervezete. E szép napon a családok különböző versenyjátékokban - kötélhúzás, célba dobás, zsákban futás, léggömbfújás, váltó- és akadályverseny, ugrálókötelezés, rókafarok-keresés, kerékpározás - mérték össze ügyességüket. A jó eredményt díjakkal „szélforgó, bábok stb.” jutalmaztuk. A változatos programot a szülők és óvodai dolo- gozók versengésével zártuk, mely után mindenki kellemesen elfáradva, jó hangulatban tért haza. A sikeres délutánon felbuzdulva, elhatároztuk, hogy ezt követően - hagyományt teremtve - óvodánkban minden évben hasonló rendezvényt szervezünk. A gyermekeinknek nyújtott segítséget, valamint a szülők aktív részvételét ezúton is köszönjük. Bana Gyuláné a tagóvoda vezetője Expressz - ajánlva Minimális bérek Az elmúlt napokban és hetekben a munkavédelmi felügyelőség minimálbérre vonatkozó ellenőrzései komoly visszhangot váltottak ki. így volt ez egyik levélírónknál is, aki tollat ragadva mesélte el saját maga és társai munkakörülményeit. A konkrét céget nem említve elég annyi, hogy megyénk egyik Kinder-tojás összeszerelőjében dolgozik - mint írja - kevesebbért, mint a minimálbér. Bár az összeget konkrétan említi, azonban munkahelyével játszik, ha kiderül, valójában ki is ő. így félig egy „ismeretlennek” próbálunk választ keresni a feltett kérdéseire. Elsődlegesen azt kell leszögezni, hogy a legkisebb munkabérre vonatkozó előírás a 10 500 forintos havi összeget bruttóként érti. így hiába lesz ennél kevesebb a megkapott összeg - azaz a nettó fizetés - ha a levonások nélküli összeg ezt meghaladja. Másik fontos tudnivaló, hogy a teljesítménybérezés egy külön kategória. Azaz magát a teljesítményt a munkáltató állapítja meg, semmilyen „hatósági előírás” nem köti a kezét. Legfeljebb az, hogy 100 százalékos teljesítés esetén a minimálbér összegét el kell érnie a keresetnek. Az már a munkavállalón, a dolgozón múlik, képes-e teljesíteni megfelelő mennyiségben. S ha nem, akkorügyebár nem éri el a minimálbér szintjét a jövedelme, ám a munkáltatót ekkor sem lehet felelősségre vonni. Pláne abban az esetben, ha mondjuk az alkalmazottak 30 százaléka teljesíteni tudja a 100 százalékot. így lényegében - ahogy írja is - hiába keres 5-6 ezer forintot a munkatársainak nagy része, a munkáltatóval szemben eljárni nem lehet. Mindezek után szól az áldatlan munkakörülményekről is, hogy úgy beszélnek a dolgozókkal, „mint egy állat”. Sajnos mára ez ellen sem sok lehetőség mutatkozik, legfeljebb polgári peres eljárás - az pedig biztosan munkahelybe kerülne. A felvetett kérdésekre adott válasz persze korántsem kielégítő - számunkra sem. Sok választási lehetőség azonban nincs - a törvény ennyit enged. Illetve még egyet: a dolgozók sérelmeikkel forduljanak az érdek-képviseleti szervezetükhöz. Csakhogy ezt az utóbbi időben mindenki elfelejteni kívánja. Pedig a fejlett demokráciában is működik, és e szervezet nélkül a munkavállaló érdekeit nehezen tudja érvényesíteni. Ma viszont számos munkahelyen ismeretlen fogalommá változott a szakszervezet, egy szükséges rosszá, melyből menekülni kell. Hogy miért, arra biztosan van válasz - akár többféle is -, azonban nem árt észben tartani: ha egy közösség érvényt kíván szerezni érdekeinek, akkor nem egyenként kell megküzdeni az erősebbel, hanem közösen. Mert együtt többet lehet elérni. Kedves Olvasónk! Azt javasoljuk, hogy munkahelyükön, az adott Kinder-tojás összeszerelőben is fogjanak össze - akár jó, akár rossz dolgozóról van szó -, úgy próbálják sérelmeiket orvosolni. S bár tudjuk, ha kell, az egész csapat utcára kerülhet, de másképp továbbra is csak a keserű pirulák maradnak. Mert külső segítségre sajnos nem számíthatnak. Az pedig már egy másik kérdés, hogy egy négytagú család hogyan tud megélni havi 20-21 ezer forintból. Bizalmát köszönjük. - Üdvözlettel: Érdekes adatra bukkanva A Tóth József-féle naplótöredékhez A szolnoki levéltárban - dr. Cseh Géza segítségével - sikerült rábukkannom egy érdekes adatra, mely az Új Néplapban nemrég befejeződött Tóth József-féle naplótöredék kiegészítéséül szolgálhat. A feljegyzésben említett választás 1865*. december elsején volt, tehát most már biztos, hogy ebből az évből való a naplótöredék. S az egyik, külföldön megjelent könyv adatai alapján (Adalbert Tóth: Partein und Reichstagswahlen in Ungarn 1848-1892, München, 1973), az is kiderült, hogy a nagy párbajnak (Móczár János, Pethes József) az utóbbi lett a győztese, aki a Határozati Párt (balközép) jelöltjeként 1861-ben, majd 1869-ben is - tehát háromszor egymás után nyert. így aztán nem lett igaza a tanító úrnak, aki a jászapáti helyzetjelentés alapján kimondotta, hogy Pethes most már akkor sem lesz követ, ha a feje tetejére áll. Kár, hogy még néhány hét nem maradt meg a naplóból. F. I. Jászjákóhalma Húsz év után - kengyeli találkozó Az iskola történetében első alkalommal szerveztek június 4-én 20 éves találkozót, rendhagyó osztályfőnöki órát azok, akik a Kengyeli Általános Iskola 8. a osztályát 1974-ben fejezték be. Volt osztályfőnökünknek, Zagyiné Buczkó Margitnak, aki oly sok türelemmel, szeretettel tanított, nevelt bennünket, a nyilvánosság előtt is köszönetünket fejezzük ki (ma is az iskola tanára, és a finom birkapörköltet, az ünnepi vacsorát a kedves férje főzte), valamint Németh Lajos igazgatónak, hogy lehetővé tette ezt a jól sikerült, emlékezetes összejövetelt. Az osztály nevében: Lovász Anikó - Kengyel Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
