Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-16 / 140. szám
1994. június 16., csütörtök Szolnoki Extra 7 Népbetegség a légzőszervi megbetegedés Asztmaklub alakult Szolnokon A légzőszervi megbetegedések szinte népbetegségnek tekinthetőek, hiszen az országban körülbelül egymillióan szenvednek tüneteitől. Szolnokon ezer kivizsgált beteg él, s sokan nincsenek is tisztában betegségükkel, noha a tünetek már jelentkeztek. Június 7. óta Szolnokon is működik asztmaklub. A jelenleg harminc tagot számláló klub célja - mint azt Gusz- tafik János elnöktől megtudtuk -, hogy a betegek megtanuljanak együtt élni ezzel a betegséggel, s megtanulják kezelni. Havonta egy alkalommal találkoznak, hogy légzésjavító tornagyakorlatokat végezzenek, megbeszéljék az aktuális problémákat, előadásokat hallgassanak meg az asztmáról, s új gyógymódokat ismerjenek, tanuljanak meg. A teadélutánokra - hiszen gyógyteákat is főznek, s kóstolnak - orvosokat, természetgyógyászokat is meghívnak. S hogy miért van szükség a klubra? A már említett statisztikai adatok mellett azért, mert „egy légzőszervi beteg problémáját csak egy másik légzőszervi beteg tudja megérteni”. Az éves tagdíj 200 forint, s a klubnak bárki tagja lehet, aki elfogadja az alapszabályt. Dr. Csányi Zsuzsa, a klub > társelnöke, mint orvos azért tartja fontosnak ezt a klubot, mivel ez a betegség krónikus, tehát végleg megszüntetni nem lehet - meg kell tanulni vele együtt élni, meg kell tanulni kezelni a tüneteket. Gyógyszereket szedni senki nem szeret, pedig ennél a megbetegedésnél ez elkerülhetetlen. Mint mondta, nagyon jó gyógyszerek vannak forgalomban, amelyek használatával tünetmentességet is el lehet érni. Korszerűen kell kezelni a legenyhébb tüneteket is, hogy a komolyabb bajt megelőzzék. Az orvosi rendelések során sokat küszködnek, hogy ezeket a tudnivalókat elmondják a betegeknek - éppen ezért erre is nagyon jó alkalom lesz ez a klub. Az asztmaklub következő összejövetele augusztus 23-án, 17 órakor lesz a Városi Művelődési Központban. Aki szeretne többet megtudni a klubról, az Kicsi Pálnénál, a klub egyik háziasszonyánál érdeklődhet a 343-721-es telefonon. Cs. Cs. R. ÁTALAKUL AZ OLAJSZAKMA? A rendelőintézet előtt - ahol jelenleg is folyik az építkezés - áll egy szobor. Két olajmunkást örökített meg a szobrász munka közben. Éles szemű kollégánk szerint éppen átképzésen vehetnek részt - az odatámasztott munkaeszközök tanúsága szerint építőipari munkások lesznek. (Fotó: Bakos Judit) A fészek melege - családportrék IX. \\ Hogy otthon legyenek a világban nyolc testvére van. Most nagyon aggódunk, mi van velük. Az én családom szolnoki, van egy egyetemista húgom; édesapám a gépipari igazgatója, anyukám a MÁV Kórházban dolgozik.- Házasság, gyerekek. Mire kell ügyelni?- A házassággal eleve szerencsénk van, hogy egymásra találtunk, mert tényleg nagyon nagy szerelem volt. Utána nem is kell más, minden jön magától. A gyerekeket persze próbáljuk nagyon jól nevelni. Mindig elhatározza az ember, hogy ideális szülő lesz, de néha elfogy a türelem. Nagyon szeretnénk, ha meglátszana rajtuk, hogy „vegyes” gyerekek. Beszéljenek arabul is, ne szégyelljék, ez nagyon fontos. Jó lenne, ha egy-két év múlva el tudnánk jutni Jemenbe, hogy ők is legyenek ott egy kicsit.- Eltérő kultúrából kerültetek össze . . . A kívülállónak biztosan érdekes, meg furcsa. Persze eleinte nekem is az volt. Az arab világ - nagy egzotikum. Aztán fokozatosan megismertem, és megszoktam. A szokásokat, az ünnepeket, a vallást. Mondjuk az jó, hogy Nabil nem egy bigott muzulmán. Már nagyon régen él Európában, és sok mindent elfogadott - de borzasztóan zavarja, ha felköszöntik a születésnapján. Egyébként kulturált családból származik - ez sokat számít.- Nabil, mesélnél a munkádról? Éva segít a tolmácsolásban.- Be kell ismernem, hogy itt sokkal több ember ért a művészetekhez, mint nálunk. Sok segítséget kaptam Szonlokon: műtermet, s a kiállítást is segítettek megszervezni. Az emberek megértették a képeimet, s tetszett nekik. Sokat festem Szolnokot, a Zagyvát, a Tiszát. Másik témám az otthoni benyomásaim - jemeni, keleti életképek, amikkel -az én otthonomat szeretném megmutatni az ittenieknek. Ami egy kicsit bánt, hogy az itteni művészekkel szinte semmilyen kapcsolatom nincs; hiányoznak az igazi, „nagy baráti” beszélgetések.- Hogy érzed itt magad?- Főleg mióta megvannak a gyerekek, úgy érzem: van családom, nem vagyok idegen.- A gyerekeitek hol fognak élni?- A világban, a Földön - mondja Nabil magyarul és széttárja a karját.- Hát, amit ők választanak - teszi hozzá Éva. - Nem tudni, mit hoz a sors. * * * Nem tudni, de bárhogy is választanak - kell, hogy otthon legyenek a világban.-em(Fotó: Korányi) SZOLNOKI KERÉKPÁROSOK SKANDINÁVIÁBAN. Július elsején indul az a kerékpártúra, ami 6500 km megtételét és az Északi-fok meghódítását jelenti három szolnoki fiatalembernek. Már a múlt évben is bizonyítottak a túra résztvevői, hisz 1993-ban 3050 km-es nyugat-európai kőrúton vettek részt kerékpárjukkal. Felvételünkön a túra résztvevői: Bartus Attila, Veres Tamás, Ötvös Ferenc a kerékpárokat felkészítő Oskó úr társaságában. ‘ (Fotó: Barna Sándor) Boszorkányos kézügyességgel és ultrahanggal dolgozik A műanyagok doktora Kaid Éva és Kaid Nabil nem szokványos páros. A 27 éves Éva magyar, a 31 éves Nabil arab származású. Leningrádban ismerkedtek meg, oroszul beszélnek egymással. Nem tartják magukat különlegesnek vegyes házasságuk ellenére sem. Ikreik vannak. A bámuló tekinteteket pedig már megszokták.- Hogyan találtatok egymásra? - kérdezem Évát.- Az egyetemen orosz-német szaka jártam, és az első évben részképzésen voltunk Leningrádban. Nabil ott tanult a Képzőművészeti Akadémián; ott ismerkedtünk meg. Ezért is beszélünk a mai napig is oroszul egymással. Hosszú ideig leveleztünk, aztán, mikor mind a ketten végeztünk tanulmányainkkal, akkor idejött.- Mit szólt a családotok? Nehéz volt-e elfogadtatni velük a kapcsolatotokat ?- Kezdetben nagy volt a felsemmit nem tudott magyarul, de aztán kénytelen volt valamennyire megtanulni.- Megrémültél, amikor megtudtad, hogy ikreid lesznek?- Nem, nagyon megörültem. Mi sok gyereket szeretnék, ha meglesznek hozzá a körülmények. így nagyon jó, hogy egyből ketten lettek.- A gyerekek átvészelték tehát a kezdetei bajokat. Most milyenek?- A kislányt Aminának, a fiút Zakinak hívják - arab nevek. Születésük után nagyon sokáig minden kétséges volt. Kisebbek háborodás. Tudod, hogy itt milyen volt a vélemény az arabokról, s milyen ma is. Sok olyat hallottam, hogy majd eladnak egy kecskéért satöbbi. Amikor pedig Nabil idejött, volt egy kis ellenérzés körülötte, de amikor megismerték - a család, a szomszédok, mindenki - nagyon megszerették.- Mivel foglalkoztok, hogyan éltek?- Én orosz-német szakos tanár vagyok, a közgazdaságiban tanítottam, Nabil pedig festőművész. Van egy műterme, ott dolgozik. Volt már egypár kiállítása Szolnokon is, de Budapesten és Nagykanizsán is bemutatkozott. Nagyon jó, hogy kötetlenül dolgozhat, mert így sokat tud segíteni. Amikor 1990 szeptemberében összeházasodtunk, még egy év hátra volt a tanulásból, tehát egy évig még külön éltünk. Amikor pedig idejött, Szolnokra, és márciusban kiderült az ikerterhességem, öt hónap kórház következett. A gyerekek korán születettek, a 37. hetet töltöttem be éppen, s a szülés után még három hónapig kellett benn maradniuk a kórházban. Amikor Nabil ideköltözött, nagyon nehéz lehetett neki: szinte a kortársaiknál, mindent később csinálnak, de most már látszik rajtuk, hogy nem érte őket visz- szamaradó károsodás. Értelmesek, nincsen semmi nagyobb gond. Júliusban lesznek kétévesek.- Jól elboldogultok velük ketten?- Hogy Nabil itthon van, különösebb segítségre nincs szükség. Bár ha dolgozik, egyedül is győzöm, éppen azért, mert a gyerekek megszoktak egy kialakult rendet, programot. Meg tudom őket etetni is: egy kanál ide, egy kanál oda. Amikor a konyhában főzök, ők jól elszórakoztatják egymást. Persze először, amikor még nagyon kicsik voltak, nehéz volt - most már jobb.- Mit gondoltok a családról?- Nagyon fontos. Az arabokról sok rosszat mondanak. Nem igaz. Borzasztóan családcentri- kusak; nagyon fontos nekik az anya, a gyerekek. Aki megházasodik, az bizony jól meggondolja. Ez nekem nagyon tetszik. Nabil is annyira szereti a gyerekeket, sokat foglalkozik velük. Ő Jemenből való, Adenből, ahol most éppen háborúznak. A szülei is ott élnek - őket nem ismerem, nem találkoztunk soha -, A nyugati gyártmányú személygépkocsik gyors hazai elterjedésével a tulajdonosok gondjai is megnőttek. A gépkocsik jelentős alkatrésze ugyanis műanyagból készül, ezért bármely sérülés, törés vagy repedés esetén beszerzése meglehetősen költséges, sok esetben körülményes. Ezen gondok orvoslását végzi az egy éve működő ultrahangos műanyaghegesztő műhely, élén ifjú hölgy, Sági Edit, akiről civilben senki nem mondaná meg, hogy kiválóan ért az autóalkatrészekhez.- Hogyan csöppentél ebbe a nem éppen női szakmába?- A vízügyi szakközépiskolában végeztem, így erdeti szakmám víz-szennyvíz kezelő technikus, de elhelyezkedni nem tudtam. A munkanélküliségből egyedüli kiutat a vállalkozói engedély kiváltása jelentette. A többi már jött magától.- Mit jelent ez?- Az édesapám hegesztőmérnök, ezért nem volt nehéz megtanulni a szakma fortélyait, f- Műanyaghegesztéssel nem sokan foglalkoznak...- Ehhez voltak adottak a feltételek. Sajnos saját műhelyem nincs, így a bátyám legnagyobb örömére a pincéjükbe kvárté- lyoztam be magam. De szó szerint, mert ez nagyon aprólékos munka, sokszor reggeltől késő éjszakáig dolgozni kell. A rendelkezésemre álló műhely nagysága is korlátozza a tevékenységet, de szerencsére ez a munka kis helyen is elvégezhető.- Mondanál valamit a hegesztésről?- Ez a hegesztőgép az autógyárak által használt ultrahangos berendezéshez képest egy speciálisan továbbfejlesztett változat. Ezzel az eljárással az eredeti alapanyag-szilárdság 70-80 százaléka, ugyanakkor a hagyományos technikával az erdeti szilárdság csupán 10-20 százaléka érhető el. Gyakorlatilag minden hőre lágyuló műanyag meghegeszthető hideghegesztéssel, így az anyag nem oxidálódik, és molekulárisán sem töredezik szét. Például lökhárítók, lámpatestek, akkumulátorok, műszerfalak, hűtő-, gyűjtőkamrák és sok minden más javítható ezzel a technikával,- Drága ez az eljárás?- Az eredeti tennék árának csupán töredékébe kerül a javítás.- Igényel bármiféle képzettséget?- Képzettséget nem, inkább gyakorlatot és elsősorban kézügyességet, ugyanis mindennek úgy kell kinéznie, mint új korában, még a beavatkozás nyomának sem szabad látszania. Eddig semmilyen negatív visszajelzés nem érkezett a munka minőségére vonatkozóan.- A hegesztésen kívül mivel foglalkozol?- Amennyiben belefér a napomba, nevelem a hároméves kisfiámat.-tbgA hegesztés során eltűnnek a repedések, sérülések Zenei aláfestés Ó, ezek a mai fiatalok Üvölt a zene - de mit zene, hangok egymás hegyén-hátán -, hullámzik a tömeg. A bejáratnál két behemót torlaszolja el az utat: pénzt kérnek a belépésért, de belépőjegyet nem adnak. Helyette pecsétet nyomnak - ugyan milyen jogon - a fellelkesült fiatalok kezére. Egy óriási hát villan ki a tömegből: a srác napszemüvege a tarkóján pislog, pólója csomóra kötvj? a hasán, derekán kockás flaneling. Egy leányzó - kis túlzással tizennégy éves - testre tapadó ruhácskában fitogtatja ki nem fejlődött bájait. Furcsán pislog, s időnként idétlenül felvihog, majd a gyomrához kapva elrohan a 00 felé. A „toalettben" ifjonc leánykák ácsorognak unott arccal - mellesleg tizen ketten két négyzetméteren -, néhányon vakolásnak is beillő sminkjüket igazgatják: az ajtó mögül félreérthetetlenül hallatszik: aki odabent van, az biza sokat ivott. Ahogy elnézem őket, már-már sajnálom, hogy nem gyermekpszichológus vagyok: nehézségek nélkül meg tudnám írni disz- szertációmat „belőlük". * * * Egy étteremben is szól a zene: négytagú zenekar varázsolja elő a hatvanas évek zenéjét, időnként némi magyar nótával spé- kelve az előadást. Hófehér hajú és bajszú, hajlott hátú bácsika hajlik meg asszonya előtt, hogy táncba vigye. S keringőznek, csárdást járnak - éppen mit kíván meg a ritmus. A szomszéd asztaloknál huszonévesek ülnek - szemmel láthatóan összeszokott társaság. Ők is táncolnak. Két fiatalember odamegy az idős párhoz, s hívja őket: mulassanak együtt. S lön: leomlanak a generációs falak - együtt ropja mindenki. Az öreg hajnalig táncoltatja a lányokat. Amikor végül összeszedelőzködnek, búcsút intenek. Mint kedves ismerősöktől, úgy köszönnek el a fiataloktól. Szó nem hangzott el, mégis közös titkuk lett. Cs. Cs. R. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka
