Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-16 / 140. szám

1994. június 16., csütörtök Szolnoki Extra 7 Népbetegség a légzőszervi megbetegedés Asztmaklub alakult Szolnokon A légzőszervi megbetegedé­sek szinte népbetegségnek te­kinthetőek, hiszen az országban körülbelül egymillióan szen­vednek tüneteitől. Szolnokon ezer kivizsgált beteg él, s sokan nincsenek is tisztában betegsé­gükkel, noha a tünetek már je­lentkeztek. Június 7. óta Szol­nokon is működik asztmaklub. A jelenleg harminc tagot szám­láló klub célja - mint azt Gusz- tafik János elnöktől megtudtuk -, hogy a betegek megtanulja­nak együtt élni ezzel a beteg­séggel, s megtanulják kezelni. Havonta egy alkalommal talál­koznak, hogy légzésjavító tor­nagyakorlatokat végezzenek, megbeszéljék az aktuális prob­lémákat, előadásokat hallgassa­nak meg az asztmáról, s új gyógymódokat ismerjenek, ta­nuljanak meg. A teadélutánokra - hiszen gyógyteákat is főznek, s kóstolnak - orvosokat, termé­szetgyógyászokat is meghív­nak. S hogy miért van szükség a klubra? A már említett statiszti­kai adatok mellett azért, mert „egy légzőszervi beteg problé­máját csak egy másik légző­szervi beteg tudja megérteni”. Az éves tagdíj 200 forint, s a klubnak bárki tagja lehet, aki el­fogadja az alapszabályt. Dr. Csányi Zsuzsa, a klub > társelnöke, mint orvos azért tartja fontosnak ezt a klubot, mivel ez a betegség krónikus, tehát végleg megszüntetni nem lehet - meg kell tanulni vele együtt élni, meg kell tanulni ke­zelni a tüneteket. Gyógyszere­ket szedni senki nem szeret, pe­dig ennél a megbetegedésnél ez elkerülhetetlen. Mint mondta, nagyon jó gyógyszerek vannak forgalomban, amelyek haszná­latával tünetmentességet is el lehet érni. Korszerűen kell ke­zelni a legenyhébb tüneteket is, hogy a komolyabb bajt meg­előzzék. Az orvosi rendelések során sokat küszködnek, hogy ezeket a tudnivalókat elmond­ják a betegeknek - éppen ezért erre is nagyon jó alkalom lesz ez a klub. Az asztmaklub következő összejövetele augusztus 23-án, 17 órakor lesz a Városi Műve­lődési Központban. Aki sze­retne többet megtudni a klubról, az Kicsi Pálnénál, a klub egyik háziasszonyánál érdeklődhet a 343-721-es telefonon. Cs. Cs. R. ÁTALAKUL AZ OLAJSZAKMA? A rendelőintézet előtt - ahol jelenleg is folyik az építkezés - áll egy szobor. Két olajmunkást örökített meg a szobrász munka közben. Éles szemű kollégánk szerint éppen átképzésen vehetnek részt - az odatámasztott munkaeszközök tanúsága szerint építő­ipari munkások lesznek. (Fotó: Bakos Judit) A fészek melege - családportrék IX. \\ Hogy otthon legyenek a világban nyolc testvére van. Most na­gyon aggódunk, mi van velük. Az én családom szolnoki, van egy egyetemista húgom; édes­apám a gépipari igazgatója, anyukám a MÁV Kórházban dolgozik.- Házasság, gyerekek. Mire kell ügyelni?- A házassággal eleve sze­rencsénk van, hogy egymásra találtunk, mert tényleg nagyon nagy szerelem volt. Utána nem is kell más, minden jön magá­tól. A gyerekeket persze próbál­juk nagyon jól nevelni. Mindig elhatározza az ember, hogy ide­ális szülő lesz, de néha elfogy a türelem. Nagyon szeretnénk, ha meglátszana rajtuk, hogy „ve­gyes” gyerekek. Beszéljenek arabul is, ne szégyelljék, ez na­gyon fontos. Jó lenne, ha egy-két év múlva el tudnánk jutni Jemenbe, hogy ők is le­gyenek ott egy kicsit.- Eltérő kultúrából kerültetek össze . . . A kívülállónak biztosan ér­dekes, meg furcsa. Persze ele­inte nekem is az volt. Az arab világ - nagy egzotikum. Aztán fokozatosan megismertem, és megszoktam. A szokásokat, az ünnepeket, a vallást. Mondjuk az jó, hogy Nabil nem egy bi­gott muzulmán. Már nagyon ré­gen él Európában, és sok min­dent elfogadott - de borzasztóan zavarja, ha felköszöntik a szüle­tésnapján. Egyébként kulturált családból származik - ez sokat számít.- Nabil, mesélnél a munkád­ról? Éva segít a tolmácsolás­ban.- Be kell ismernem, hogy itt sokkal több ember ért a művé­szetekhez, mint nálunk. Sok se­gítséget kaptam Szonlokon: mű­termet, s a kiállítást is segítettek megszervezni. Az emberek megértették a képeimet, s tet­szett nekik. Sokat festem Szol­nokot, a Zagyvát, a Tiszát. Má­sik témám az otthoni benyomá­saim - jemeni, keleti életképek, amikkel -az én otthonomat sze­retném megmutatni az itteniek­nek. Ami egy kicsit bánt, hogy az itteni művészekkel szinte semmilyen kapcsolatom nincs; hiányoznak az igazi, „nagy ba­ráti” beszélgetések.- Hogy érzed itt magad?- Főleg mióta megvannak a gyerekek, úgy érzem: van csa­ládom, nem vagyok idegen.- A gyerekeitek hol fognak élni?- A világban, a Földön - mondja Nabil magyarul és szét­tárja a karját.- Hát, amit ők választanak - teszi hozzá Éva. - Nem tudni, mit hoz a sors. * * * Nem tudni, de bárhogy is vá­lasztanak - kell, hogy otthon le­gyenek a világban.-em­(Fotó: Korányi) SZOLNOKI KERÉKPÁROSOK SKANDINÁVIÁBAN. Július elsején indul az a kerékpártúra, ami 6500 km megtételét és az Északi-fok meghódítását jelenti három szolnoki fiatalembernek. Már a múlt évben is bizonyítottak a túra résztvevői, hisz 1993-ban 3050 km-es nyugat-európai kőr­úton vettek részt kerékpárjukkal. Felvételünkön a túra résztvevői: Bartus Attila, Veres Tamás, Ötvös Ferenc a kerékpárokat felkészítő Oskó úr társaságában. ‘ (Fotó: Barna Sándor) Boszorkányos kézügyességgel és ultrahanggal dolgozik A műanyagok doktora Kaid Éva és Kaid Nabil nem szokványos páros. A 27 éves Éva magyar, a 31 éves Nabil arab származású. Leningrádban is­merkedtek meg, oroszul beszélnek egymással. Nem tartják ma­gukat különlegesnek vegyes házasságuk ellenére sem. Ikreik vannak. A bámuló tekinteteket pedig már megszokták.- Hogyan találtatok egy­másra? - kérdezem Évát.- Az egyetemen orosz-német szaka jártam, és az első évben részképzésen voltunk Lening­rádban. Nabil ott tanult a Kép­zőművészeti Akadémián; ott ismerkedtünk meg. Ezért is be­szélünk a mai napig is oroszul egymással. Hosszú ideig leve­leztünk, aztán, mikor mind a ketten végeztünk tanulmánya­inkkal, akkor idejött.- Mit szólt a családotok? Ne­héz volt-e elfogadtatni velük a kapcsolatotokat ?- Kezdetben nagy volt a fel­semmit nem tudott magyarul, de aztán kénytelen volt vala­mennyire megtanulni.- Megrémültél, amikor meg­tudtad, hogy ikreid lesznek?- Nem, nagyon megörültem. Mi sok gyereket szeretnék, ha meglesznek hozzá a körülmé­nyek. így nagyon jó, hogy egy­ből ketten lettek.- A gyerekek átvészelték te­hát a kezdetei bajokat. Most mi­lyenek?- A kislányt Aminának, a fiút Zakinak hívják - arab nevek. Születésük után nagyon sokáig minden kétséges volt. Kisebbek háborodás. Tudod, hogy itt mi­lyen volt a vélemény az arabok­ról, s milyen ma is. Sok olyat hallottam, hogy majd eladnak egy kecskéért satöbbi. Amikor pedig Nabil idejött, volt egy kis ellenérzés körülötte, de amikor megismerték - a család, a szom­szédok, mindenki - nagyon megszerették.- Mivel foglalkoztok, hogyan éltek?- Én orosz-német szakos ta­nár vagyok, a közgazdaságiban tanítottam, Nabil pedig festő­művész. Van egy műterme, ott dolgozik. Volt már egypár kiál­lítása Szolnokon is, de Buda­pesten és Nagykanizsán is be­mutatkozott. Nagyon jó, hogy kötetlenül dolgozhat, mert így sokat tud segíteni. Amikor 1990 szeptemberé­ben összeházasodtunk, még egy év hátra volt a tanulásból, tehát egy évig még külön éltünk. Amikor pedig idejött, Szol­nokra, és márciusban kiderült az ikerterhességem, öt hónap kórház következett. A gyerekek korán születettek, a 37. hetet töltöttem be éppen, s a szülés után még három hónapig kellett benn maradniuk a kórházban. Amikor Nabil ideköltözött, na­gyon nehéz lehetett neki: szinte a kortársaiknál, mindent később csinálnak, de most már látszik rajtuk, hogy nem érte őket visz- szamaradó károsodás. Értelme­sek, nincsen semmi nagyobb gond. Júliusban lesznek kétéve­sek.- Jól elboldogultok velük ket­ten?- Hogy Nabil itthon van, kü­lönösebb segítségre nincs szük­ség. Bár ha dolgozik, egyedül is győzöm, éppen azért, mert a gyerekek megszoktak egy ki­alakult rendet, programot. Meg tudom őket etetni is: egy kanál ide, egy kanál oda. Ami­kor a konyhában főzök, ők jól elszórakoztatják egymást. Per­sze először, amikor még nagyon kicsik voltak, nehéz volt - most már jobb.- Mit gondoltok a családról?- Nagyon fontos. Az arabok­ról sok rosszat mondanak. Nem igaz. Borzasztóan családcentri- kusak; nagyon fontos nekik az anya, a gyerekek. Aki megháza­sodik, az bizony jól meggon­dolja. Ez nekem nagyon tetszik. Nabil is annyira szereti a gyere­keket, sokat foglalkozik velük. Ő Jemenből való, Adenből, ahol most éppen háborúznak. A szü­lei is ott élnek - őket nem isme­rem, nem találkoztunk soha -, A nyugati gyártmányú sze­mélygépkocsik gyors hazai el­terjedésével a tulajdonosok gondjai is megnőttek. A gépko­csik jelentős alkatrésze ugyanis műanyagból készül, ezért bár­mely sérülés, törés vagy repe­dés esetén beszerzése meglehe­tősen költséges, sok esetben kö­rülményes. Ezen gondok orvoslását végzi az egy éve működő ultra­hangos műanyaghegesztő mű­hely, élén ifjú hölgy, Sági Edit, akiről civilben senki nem mon­daná meg, hogy kiválóan ért az autóalkatrészekhez.- Hogyan csöppentél ebbe a nem éppen női szakmába?- A vízügyi szakközépisko­lában végeztem, így erdeti szakmám víz-szennyvíz kezelő technikus, de elhelyezkedni nem tudtam. A munkanélküli­ségből egyedüli kiutat a vállal­kozói engedély kiváltása jelen­tette. A többi már jött magától.- Mit jelent ez?- Az édesapám hegesztőmér­nök, ezért nem volt nehéz meg­tanulni a szakma fortélyait, f- Műanyaghegesztéssel nem sokan foglalkoznak...- Ehhez voltak adottak a fel­tételek. Sajnos saját műhelyem nincs, így a bátyám legnagyobb örömére a pincéjükbe kvárté- lyoztam be magam. De szó sze­rint, mert ez nagyon aprólékos munka, sokszor reggeltől késő éjszakáig dolgozni kell. A ren­delkezésemre álló műhely nagysága is korlátozza a tevé­kenységet, de szerencsére ez a munka kis helyen is elvégez­hető.- Mondanál valamit a he­gesztésről?- Ez a hegesztőgép az autó­gyárak által használt ultrahan­gos berendezéshez képest egy speciálisan továbbfejlesztett változat. Ezzel az eljárással az eredeti alapanyag-szilárdság 70-80 százaléka, ugyanakkor a hagyományos technikával az erdeti szilárdság csupán 10-20 százaléka érhető el. Gyakorlati­lag minden hőre lágyuló mű­anyag meghegeszthető hideg­hegesztéssel, így az anyag nem oxidálódik, és molekulárisán sem töredezik szét. Például lök­hárítók, lámpatestek, akkumulá­torok, műszerfalak, hűtő-, gyűj­tőkamrák és sok minden más javítható ezzel a technikával,- Drága ez az eljárás?- Az eredeti tennék árának csupán töredékébe kerül a javí­tás.- Igényel bármiféle képzett­séget?- Képzettséget nem, inkább gyakorlatot és elsősorban kéz­ügyességet, ugyanis minden­nek úgy kell kinéznie, mint új korában, még a beavatkozás nyomának sem szabad látsza­nia. Eddig semmilyen negatív visszajelzés nem érkezett a munka minőségére vonatko­zóan.- A hegesztésen kívül mivel foglalkozol?- Amennyiben belefér a na­pomba, nevelem a hároméves kisfiámat.-tbg­A hegesztés során eltűnnek a repedések, sérülések Zenei aláfestés Ó, ezek a mai fiatalok Üvölt a zene - de mit zene, hangok egymás hegyén-hátán -, hullámzik a tömeg. A bejáratnál két behemót torlaszolja el az utat: pénzt kérnek a belépésért, de belépőjegyet nem adnak. He­lyette pecsétet nyomnak - ugyan milyen jogon - a fellelkesült fia­talok kezére. Egy óriási hát villan ki a tömegből: a srác napszemüvege a tarkóján pislog, pólója csomóra kötvj? a hasán, derekán kockás flaneling. Egy leányzó - kis túlzással tizennégy éves - testre ta­padó ruhácskában fitogtatja ki nem fejlődött bájait. Furcsán pislog, s időnként idétlenül felvihog, majd a gyomrához kapva elrohan a 00 felé. A „toalettben" ifjonc leánykák ácsorognak unott arccal - mellesleg tizen ketten két négyzetméteren -, néhányon vakolás­nak is beillő sminkjüket igazgatják: az ajtó mögül félreérthetet­lenül hallatszik: aki odabent van, az biza sokat ivott. Ahogy elnézem őket, már-már sajnálom, hogy nem gyermek­pszichológus vagyok: nehézségek nélkül meg tudnám írni disz- szertációmat „belőlük". * * * Egy étteremben is szól a zene: négytagú zenekar varázsolja elő a hatvanas évek zenéjét, időnként némi magyar nótával spé- kelve az előadást. Hófehér hajú és bajszú, hajlott hátú bácsika hajlik meg asszonya előtt, hogy táncba vigye. S keringőznek, csárdást járnak - éppen mit kíván meg a ritmus. A szomszéd asztaloknál huszonévesek ülnek - szemmel látha­tóan összeszokott társaság. Ők is táncolnak. Két fiatalember odamegy az idős párhoz, s hívja őket: mulassanak együtt. S lön: leomlanak a generációs falak - együtt ropja mindenki. Az öreg hajnalig táncoltatja a lányokat. Amikor végül összeszedelőzködnek, búcsút intenek. Mint ked­ves ismerősöktől, úgy köszönnek el a fiataloktól. Szó nem hang­zott el, mégis közös titkuk lett. Cs. Cs. R. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka

Next

/
Thumbnails
Contents