Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-14 / 138. szám
1994. június 14., kedd Jászsági körkép T 7 Géppel biztosabb Férfinak való kenyérkereset: a vályogvetés Hatvan éve mindenes Jászalsószentgyörgy központi helyén nem is olyan régóta működik egy maszek hírlapáruda. Koczka Józsefné az üzemeltető, fia, László a kisegítője, aki a rövid idejű üzemeltetés ellenére máris egy újdonságról tud beszámolni: gépi átvé- telű totó- és lottószelvényeket 4 óráig leadott szelvényeket még aznap este egy gyűjtőjárat szedi össze és viszi fel Pestre. A faluban máris ismertté vált az új rendszer. Sokan csak azért kezdtek el újra lottózni, mert így most már biztosak abban, hogy feladott szelvényük célhoz is ér (ha nem is egyenesen ForHiába volt a sztahanovista mozgalom valaha, ezzel még nem minden esetben állítottak elő jó minőséget. Példa erre a jászdózsai iskola, amelyet az ’50-es években építettek bontott anyagokból. Mára az épület életveszélyessé vált - tudjuk meg Kása Ferencné iskolaigazgatótól. , A probléma úgy jött elő, hogy repedezett a plafon, ami Aggodalmat váltott ki. Vizsgálatot kértek, ebben megállapították, innen, a hat tantermes, felsősöket befogadó épületből ki kell költözni. No, a gyerekek nagy örömére a tavaszi szünetet még két nappal, a költözés idejére megtoldották. Azóta szükségtantermekben tanítottak. Jászboldogháza futballpá- lyája felemelő látványt nyújt hatalmas zöld gyepével. A fű szépen nyírt, a pálya és környéke ápolt. Ez nem is csoda, hiszen Fabrinczius Lajos bácsi itt az intéző - és egyben szertáros -, aki most is a lekaszált füvet vil- lázza össze a „stadion” mellett, bár lehet, nem volna a kötelessége. Csak amíg a villanybojlert az öltözőben megjavítják, addig is elfoglalja magát. A 86 éves Lajos bácsi élő történelem a faluban. Ő már akkor itt élt, amikor még csak nyolc házat jelentett a község. Pontosabban tanyavilág volt itt, de az 1940-es árvíz és a „kolhozosí- tás” behozta a faluba a családokat. Lajos bácsi 1931-ben nősült, és 1935-ben építette házát már „bent” a községben. Gazdag hely volt ez, minden tanyánál két ló és négy ökör volt, és sok jószágot tartottak. - Most azt kérdezik, minek kellett a té- eszt megbolygatni? Én meg azt kérdezem: minek kellett a jó maszekot szétverni?! - teszi fel a költői kérdést. Lajos bácsi vasutasként dolgozott, apja után ő is ezt a kenyérkeresetet választotta. Egyszerű munkás, majd térközőr és pályafelvigyázó is volt. 1968-ban ment nyugdíjba. Kis földjét éppen foglalkozása miatt vették el a „kolhozosításkor”, Mindig ott van a zsebében az eredményekkel az újság mert azt mondták: vagy leadja a földet, vagy elmehet a vasúttól. Akkor „löktek” neki valamit a „cseréért”. - Most kárpótoltak érte Antall Jóska idejében. Hiába szidják Antall Jóskát, az új kormány se lesz képes jobbat teremteni. Ha nincs pénz, nem tud mit csinálni - mondja. Mindene a futball, amivel hatvan éve foglalkozik. 1934 óta ő a csapat szertárosa, intézője, mindenese. Egy időben maga is focizott. Akkoriban még szőrlabdával. A tehenet megvakarták, annak szőrét ösz- szekötözték, az jelentette a labdát. Ma már csak a mindig társadalmi munkában végzett szer- tárosi és intézői feladata maradt. Még ezt az évet végigviszi, aztán ő is szögre akasztja a „cipőt”. Most jól megy a csapatnak. Lapunk egyik hétfői számát húzza elő zsebéből, ezen feketén-fehéren ott állnak a jó eredmények. Felesége, három fia, egy lánya, hét unokája, három dédunokája jelenti a családot számára. - Jól bírja erővel - jegyezzük meg, látva munkabírását. - Mert mi dolgoztunk. Sokat - feleli rá. árusítanak a hagyományosak mellett. A kis gép a régi szelvényektől eltérő küllemű lapocskákra számokat üt az átvételkor, amivel elkerülhető a szelvény elkallódása. Ezzel bizonyítható, hogy a totót vagy a lottót átvették, nem úgy, mint most, postai feladáskor. A pénteken délután tunához, de a Szerencsejáték Rt.-hez). A gépi szelvény még ritkaság a környéken, mert - a gyűjtőjárat megállói alapján - csak Jászapátiban, Jászberényben, Al- sószentgyörgyön és Szolnokon van lehetősége a fogadónak ilyenekre behúznia az ikszeket. Autószerelő a gazdaboltban Jászfelsőszentgyörgyön ritka bolt nyílt, olyan, amilyen eddig még nem volt a faluban. Gazdabolt a neve, és ifjú Velkei László üzemelteti egy hónapja. Munkanélküli volt a fiatalember, akinek autószerelő a szakmája, de nem tudott elhelyezkedni. Szülői segítséggel, a szülői ház hátsó épületében alakították ki az üzlet helyét. Tulajdonképpen nem esett az alma messze a fájától, mert a család mindig hasonlókkal foglalkozott. Az apa és az anya táp-takarmá- nyos volt. A boltban tápok, növényvédő, gombaölő, különböző permetezőszerek, műtrágyák, kötözők, zsákok kaphatók. Az árukészletet vetőmagokkal szeretnék bővíteni, ha majd eljön a szezonja. Azért is mertek ebbe belevágni, mert még nem volt gazdabolt a faluban. Az egy hónap alatt eléggé jól megindultak, de hogy ebből meg lehet-e élni, azt majd a továbbiak döntik el. Idősebb Velkei (a fiatalabb áruért volt) egy vevőt szolgál ki Izzasztó ez a paraszti élet Jászágó felé elhagyva Pusztamonostort, a falu szélén, trópusi párás forróságot ontó hatalmas fóliasátrakban dolgozik Langa József édesapjával és feleségével. Munkalehetőség nem nagyon akad, ezért négy éve inkább a mezőgazdasági kistermelői „státust” választotta József, aki mezőgazdaságigép-szerelőként végzett, ezután tette le az érettségit. Szakmájában csak nyolc évet dolgozott. Az idősebb Langa három hold földjén termesztenek spárgatököt és csemegekukoricát. Fóliájuk két éve van. A tök után paprika terem benne, mindkettőt Budapesten értékesítik. Első éve, hogy van még 27 hold, kárpótláson szerzett földjük is amodébb, amiben búza, árpa, csemege- és takarmány- kukorica van. Ezzel pedig egyelőre még gondok adódnak, mert vagy egyből el kell adni a termést, vagy meg kell oldani a betárolását. Addig is, otthon vannak nagy fóliasátrai, abba tárol be, vagy a disznóólba teszi a termést.- Mert az előbbi kormány a jószágtartásban gyönyörűen helyre tett minket, a huszonöt anyadisznóból most már egy sincsen. Három éve bizony még annyi volt. Olyan szépet buktunk vele, hogy annál szebbet nem lehet. Úgyhogy van 28 ólunk, disznózni még lehetne, de egyelőre nem éri meg - mondja ki véleményét József. A feleség, Muhari Edit a gimnáziumi érettségi után Jászberényben dolgozott. Négy éve van gyesen két gyermekével. Az apa, idősebb Langa traktoros volt a téeszben. 1981-ben leszázalékolták, utána ezt megvonták, majd visszavették 50 százalékra. Ekkor 2240 forint szociális járulékot kapott. - Az apám több mint 30 évet dolgozott. Az idén megállapították a nyugdíját: 8 ezer forint. Pedig annak idején ő volt a legesleg- jobb kereső a szövetkezetben! Ezért érdemes volt ennyit dolgoznia. Úgyhogy ha mindig csavargó lett volna, akkor is megkapta volna ezt a pénzt - summázza apja életét József. Józsefék tehát váltottak, ma már a föld biztosítja keresetüket. - Világéletemben vonzott a föld. Most aztán adtak belőle bőven. Mi még valahogy bírunk vele, de vannak itt sokan, akik legszívesebben a téeszt felosztották volna, hogy „most aztán visszaveszem a földet a kommunistáktól" . Még arra sem voltak hajlandóak, hogy legalább bent hagyják a szövetkezetben a földjüket, művelje az. Most meg semmi nem terem a területükön. Mert jó előre nem gondolták volna, hogy a földhöz még pénz is kell. Ezt az egyet viszont nem adtak hozzá. Jó, hirdetik a különböző támogatást, de a mai világban lekötni az embernek magát a kamatok miatt, nem lehet - fejti ki. Eddig elég jól kerestek. Nem, nem jól megéltek; viszonylag jól kerestek. Mert sokat is költenek, rengeteg ugyanis a beruházás. Most állítottak fel három fóliavázat, ami 200 ezerbe került. Aztán a pesti nagybani piacon szinte mindennap fent kell lennie Józsefnek. Ahhoz, hogy nyugodtan tudjon árulni, idén meg kellett vennie egy 25 négyzetméteres helyet 250 ezer forintért. így már előző nap este 6-kor kell elindulnia és kivárnia a sorát a piac előtt, elég, ha hajnal 3 órakor ül autóba, és négykor beáll saját helyére. Csakhogy ez a pénz nagyon kellene, főleg kombájnra, mert a szövetkezet előbb a saját területét aratja le, csak aztán marad ideje Ebből a tökből finom főzelék lesz a gazdákkal foglalkozni. De addigra már lehet, kipereg a szem magától a földön vagy kifújja a szél a kalászokból a magokat.. . A további fejlesztéshez pedig valaminek maradnia kellene, mert házuk nincs, a szülőknél laknak. - De van odafent Pesten 25 négyzetméter területünk - nevet József. De ezzel lényegében a munkahelyüket, a megélhetésük lehetőségét vették meg. - Mi főállásban kertészkedünk, de vannak olyanok, akik a munkahely mellett felmennek hajnalban a piacra, de már hat órakor otthon akarnak lenni, ezért fél áron mindenen túladnak. Ezeket az embereket kellene valahogy kiszűrni, mert ezzel a mi pénzünket is felhígítják - tesz javaslatot József. Mert ők tényleg nagyon keményen megdolgoznak a megélhetésért. Portelek környékének sok, erdőbe húzódott tanyájának egyikében él Varga Béla. A fiatalember vályogvető, amit le sem tagadhatna, mert nagy halom vályogtégla sorakozik tanyája előtt. Béla kétfajta vályogban „utazik”. Az egyik az a fajta, amelyikből falat húznak, a másik, amelyikkel a falat burkolják. Ez utóbbi a grundvályog. Finom minőségű, falpucolásra alkalmas. Kilósban készül, és használat előtt fel kell oldani. Alapanyagát hozatja, mert az itt nem „terem”. Ellenben nagy meny- nyiségben van 2 és fél hold tanya környéki földjén vályogtéglához alapanyaga. A kemény csengésű tégla mérete 30x15x15-ös, első osztályú, jó hőszigetelő. Ismérve még: olcsóbb a hagyományos téglánál. Tettét, a vályogvetést nem sokan követik. - Ez kézigényes munka, ehhez nem kell semmi más, csak egy erős ember, meg egy nagy buta fej,mert ez igazi cigánymunka - fogalmaz lé- nyegretörően a 39 éves fiatalember. 1970 óta lakik ezen a tanyán. Itt született a közvetlen szomszédban. Mivel már igen fiatalon dolgoznia kellett, iskoláit sem járta ki. Kezdetben pincé- reskedett Jászberényben, majd 1975-től a MÁV-hoz ment. Ott dolgozott 1990-ig, innen lett munkanélküli. Hogy meg tudjon valahogy élni, és családját is el tudja látni - négy gyermeke van, a legnagyobb 18, a legkisebb egyéves -, most tavaszon kiváltotta az ipart, bár lényegében 1985 márciusában kezdte a vályogvetést (fel is jelentették párszor). Korábban ősközösségi alapon vetette a vályogot: a neki végzett munkáért ő téglával fizetett, ha elfogadta az illető. Miért pont ezt a foglalkozást választotta? Meghatározó az volt számára, amikor Gátérről nősült. No, nem olyan szempontból volt ez neki sorsdöntő, mint azt gondolnánk, de azon a környéken nagy divat volt a vályogvetés. Sógora is ezzel foglalkozott, tőle tanulta a szakmát. Fúrt egy kutat a tanya körül, és addig-addig bogarászta a talajt, míg kibogarászta magában, hogy itt két méter nagyon jó agyagréteg van. Hozzálátott hát a munkához. Első évben 2200 téglát gyártott. - Az hatalmas mennyiség volt - emlékezik vissza a hőskorra. Jelen pillanatban 44 ezer téglára van megrendelése. Sülysápra, Mendére, Jászfényszaruba, Pusztamo- nostrorra, Jánoshidára, Farmosra, Tápiószelére, Jászbol- dogházára vitték, viszik munkáit. Régi kuncsaftjai ma is visszatérnek. Béla szó szerint állja a sarat. A kilenc év alatt alaposan megedződött a tenyere, hatalmas bőrkeménykedések vannak rajta. Naponta 3-4 tonna anyagot mozgat meg. Jobb esetben a talajfelszín közeléből, rosszabb esetben több méter mélyről kell feldobnia az agyagot. Hogy mi kell a jó téglához? TermészeteItt meg kell ragadni a munka és a lapát végét sen jó anyag, a közé jó homok, hogy ne repedezzen meg szá- radtan a tégla. Aztán minden száz darabhoz egy bála szalma is kell. A kibányászott, szalmával összeforgatott anyagot többször is meg kell locsolja, be kell tapossa, át kell kapálja. Aztán hagyja állni, mint a kenyeret. Pár órás állás után lehet a vetőbe nyomni. Egy óra alatt 100 téglát készít. A szezon márciustól szeptember közepéig tart. Öt hold kárpótláson szerzett erdeje is van Bélának, mindjárt itt a tanya mellett. Az apjától 1959-ben elvett hat hold föld helyett van ez. Hogy mi a terve vele? Egyelőre kivár, aztán ha lehet, kitermeli, értékesíti, a helyén pedig újabb vályoggödröket nyit. Az anyagot a későbbiekben gépekkel kell, hogy kitermelje, mert kézi erővel már nem lehet bírni, és követni a megrendelők igényét. Csakhogy egy gép ára 290 ezer forint. A talaj felső, agyagról letolt rétegét, a homokot is hasznosítja, mert ezeken a részeken krumplit, uborkát termeszt. Béla nem az a típus, aki itt abbahagyja. Tervei között szerepel, hogy a tanyán palackozott italok boltját és élelmiszerdiszkontot nyit. Naponta hajnaltól késő estig dolgozik. - Nagyon ajánlom mindenki figyelmébe, hogy van munka most is. Annyi földmunka van, csak szeretni kell dolgozni - ad tippet az „illetékeseknek”. Kosa Ferencné Az általános iskolában és speciális szakiskolában a „szét- robbantással” immár minden bizonnyal csúcsot döntöttek az országban, ugyanis nem kevesebb, mint nyolc helyen tanítanak. Ezzel majdnem tarthatatlanná vált a helyzet, mert az alsósok egy 1800-as évedben épült házban, a szakiskolások három helyen, a felsősök szintén három helyen, a tantestület pedig egy 1910-ben felhúzott házban várja a helyzet jobbra fordulását. Sőt, a tornaterem szintén egy újabb helyen van. Várhatják is, mert egyelőre csak ígéretek vannak, hogy lesz egy új iskola. No, nem akkora, amekkora kellene, csak e helyett az életveszélyes helyett épülne egy másik, amibe még mindig nem fémének be együtt a gyerekek és a tanárok. Az önkormányzat sem tud sokat adni, nem tud ugyanis többfelé szakadni; benne van nyakig a gáz- és a telefonprogramban, ami elviszi az összes fejlesztési pénzét. Vagyis állami segítségre szorulnak az iskolaépítésben. Több minisztériumban is ígéretet kaptak, hogy adnak pénzt. Potom ötvenmillió forint kellene a hat tantermes iskolára, de az igazi, a 12 tantermes oldana meg mindent. Addig is, amíg az áldatlan helyzet jobbra nem fordul, vettek két szolgálati kerékpárt, hogy azon járjanak az órákra a pedagógusok. Kétségtelen, ez sokkal olcsóbb megoldás... A gép, amely biztonságossá teszi a feladást Az oldalt írta és szerkesztette: Tóth András A fotókat Mészáros János készítette Iskola kellene!
