Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-09 / 134. szám
4 1994. június 9., csütörtök £>•<] A szerkesztőség postájából ^ Vidám, varázslatos nap volt Kunhegyesen Égből pottyant a játék A kunhegyesi szabadidőközpontban június 5-én - az esős idő ellenére is - több mint ezer kisgyerek, szülő és támogató várta izgatottan a város óvodás gyermekeiért alapítvány által szervezett gyermeknapi eseményt. A rendezvényen bemutattuk a megyei, valamint a karcagi rendőrkapitányság érdekes technikai eszközeit, és a kicsinyek önfeledten játszhattak a motoron, dudálhattak az autóban, majd a kommandósok felszerelését csodálták. Aztán a várva várt Dolly-Roll a Tipi-Tapi Dino című műsorral kedveskedett az óvodásoknak. A népszerű énekesnő tiszteletére a Zádor úti óvodások tartogattak meglepetést: az egyik közismert „Aki bújt, aki nem című dalára pomponos show jellegű gyakorlatukkal kápráztatták el a közönséget. A nap szenzációja volt, amikor a rendőrség helikoptere szállt le a tér közepére, s így Szabó Dénes őrnagy úr (70 ezer forint értékben) az ovisoknak égből hozta az ajándékot. S az alapítvány által ajándékozott „varázsszemüvegen” keresztül a gyerekek még szebbnek, színesebben látták a nap még hátralévő programját. Aztán a helyi tűzoltók a kicsinyek segítségével oltották el a műtüzet, majd a rendőrkutya-bemutató, valamint a „konok kunok” csapata színesítette a palettát. A szülők közben 14 üstben paprikás krumplit főztek kolbásszal a kicsinyeknek, a felnőtteknek pedig kunsági halászlét. S miután jót ettünk, csengős triciklin bohóc hozta az ajándékba kapott fagyit. Férfi vendégeinket csodálatos autóival a Ford Dinasztia Kft. (Szolnok) kápráztatta el, akik egyben komoly összeggel támogatták a gyerekek rendezvényét. A több mint hatvan vállalkozó, cég, kft. és bt. anyagi hozzájárulását ezúton is tisztelettel köszönjük. Az önfeledten játszó, boldogan mosolygó kisfiúk, kislányok biztosítékai annak, hogy adományaikat nemes célra fordítottuk. A móka végén az édesapák - a pedagógusnap alkalmából - a város összes óvónőinek virággal kedveskedtek. Köszönjük, hogy segített, s így mi is segíthettünk. Az alapítvány vezetői nevében: Györgyné Dávid Ilona az alapítvány elnöke A nyugdíjasoknak különjáratot indítottak Martfűre A Jászkun Volán Rt. dolgozói segítettek A közelmúlt egyik vasárnapján, május 15-én reggel idős emberek - a különböző klubok kéviselői - gyülekeztek a szolnoki buszpályaudvaron. Hamar kiderült, hogy azonos színhelyre igyekszünk, nevezetesen Martfűre, az ottani klub 20 éves fennállásának egész napos jubileumi ünnepségére szól a meghívásunk. Aztán azt is megállapítottuk, hogy nem férünk fel a járatos buszra. Kissé bátortalanul ugyan, de az állomás szolgálatos diszpécseréhez fordultam, hátha tudna rajtunk segíteni. Szabó István volt az, aki készséggel intézkedett, és - a nyugdíjas-igazolványok figyelembevételével, a járatos busz tarifájával - külön- buszt indított. Valamennyiünk nevében mondhatom, hogy örömünkben több évet fiatalodtunk, amikor azt is megtudtuk, hogy az autóbusz vezetője, Ponyokai Bálint felajánlotta: akkor jön értünk, amikor mi akarjuk. Ez az akkori szeszélyes időjárás miatt nagyon megnyugtató volt számunkra, hiszen 60-70 év közötti idős, fázós emberekről volt szó. A Jászkun Volán Rt. segítségéért az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is köszönetét mondunk. További munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánunk, s azt, hogy sok olyan rugalmas, segítőkész dolgozójuk legyen, mint az említett diszpécser és buszvezető. A művelődési ház dalköre, a szolnoki papírgyár, valamint a Humán és Déryné Nyugdíjasklub tagsága nevében: Bózsó Gyuláné a Déryné Klub vezetője Küldjön egy képet! A népek ország útján -1911-ben Ez a felvétel 1911-ben készült, és arról tanúskodik, hogy a népek országútján bizony olykor nagyon sokat „gyalogolt” a magyar. Az egykori, kiscsizmás legénykék ugyanis Nagybecs- kereken születtek, Szolnokon élték felnőtt életüket, és valamennyien itt is nyugszanak. A képen látható legidősebb kisfiú nem más, mint az édesapánk, akiről büszkén mondhatjuk, hogy mindig a családjáért élő, de a közösség javát is szolgáló, dolgos ember volt. A megyeszékhelyen nagyon sokan ismerték, jó munkásemberként tisztelték, szerették. S. Júlia - Szolnok A nyolcéves Viktor gyógyításáért Jótékonysági estet rendeztek Nem mindennap fordul elő, hogy Szolnok polgárai, vállalkozói megmozdulnak, segítséget nyújtanak egy beteg kisfiú gyógykezeléséhez. Május 21-én ez történt, amikor a helyi Városvédő Vállalkozók Klubja a Pelikán Szálló éttermében vacsorával egybekötött jótékony- sági estet rendezett, melynek bevételét a 8 éves kisfiúnk, Pallagi Viktor gyógykezelésére ajánlotta fel. Gyermekünk sajnos izomsorvadásban szenved, s a végzetes folyamat korrekciós műtéttel, valamint a gyógyszertári forgalomban még nem kapható külföldi vitamin- készítményekkel lassítható. Ezúton mondunk köszönetét a szervezőknek, Julikának és Rozikának (mindketten a VVK tagjai), a Pelikán Szálló vezetőinek, akik helyt adtak a rendezvénynek, a zenekarnak, művészeknek, akik térítés nélkül vállalták a fellépést, a Cukorgyár Rt. dolgozóinak, akik egynapi munkabérüket ajánlották fel, az ingyenes gyógyszerkészítményekért, a California Fitness- nek, Zsepaló Jurij és Sziráki Tatjána természetgyógyászoknak az ingyenes kezelésért, és mindazoknak, akik megvásárolták a jótékonysági est belépőjegyét, s ezzel a gesztussal gyermekünknek egy teljesebb életre adtak lehetőséget. Pallagi János és családja A nosztalgia vakít, siketít... Józanabb hangvétellel Az Új Néplap május 20-i példánya van a kezemben, amit azért tettem félre, hogy néhány gondolatot fűzzek a Nyílt tér című rovatban megjelent két cikkhez. Először is Tolnai Antal írását említem, melyben1 a „vadkapitalzmusról” elmélkedik - kissé hamis hangon! Nem tudom, Tolnai úr hány tavaszt számlál, de az írásából megállapítható, hogy a szemináriumokon nem figyelt eléggé. Bölcsessége erősen vitatható, békeakarata úgyszintén. Menjünk talán sorjában. A „vad” szóval valószínű nyoma- tékot akar adni a szerinte létező kapitalizmusnak. Ismeretem szerint ennek két válfaja létezik: a tőkések politikai uralma és az állami kapitalizmus, amit negyven éven át „élvezhettünk”. Igaz, Tolnai úr népi demokráciának titulálja. Az a demokrácia, amit sajnos csak négy évig tartott meg a nép, nem tőkések, hanem hozzáértő értelmiségiek irányította rendszer volt - szabad véleménynyilvánítással. A Tolnai úr által túldicsért népitől, igaz, sokban különbözött! Pl. nem kellett öt évvel előre befizetni a gépkocsi árát, nem kellett borravaló, hogy fagyasztót vehessünk, és nem mehettünk el szó nélkül amellett sem, ami a négy év alatt épült: út-, gáz-, vízvezeték, kórházak, iskolák, hidak, telefonhálózat stb. Úgy gondolom, a nosztalgia vakít, siketít, és aki beleesik, elveszti józan ítélőképességét. Arról a Horthy-korszakról mond véleményt, amiről írása alapján halvány fogalma sincs. Az elmúlt negyvenévi demokrácia meg sem közelítette azt az eredményt, amit Horthy húsz év alatt produkált - Trianont is figyelembe véve. Mi, akik felnőttként ismertük azt a korszakot, jogosan állítjuk szembe a Tolnai úr által siratott „népi” demokráciával. Milyen jogon bírálja azokat a katonákat, akiknek személyéről, tetteiről mit sem tud? A vitézi cím és kitüntetés van olyan erkölcsi értékű, mint a szocialista hazáért érdemrend. írásának igencsak szellemiségi párja a Deák Andrásé (ugyanott jelent meg). Mindketten olyan megbékélést képzelnek el, mint az a „negyven év” volt. És Deák úr bizonyára nem szereti a történelmet, mert azt állítja, hogy ezer évig békesség volt a Kárpát-medencében! Befejezésképp a figyelmükbe ajánlom: ilyen szellemiségben igencsak nehéz lesz a társadalmi béke megteremtése; hogy politikai érdem alapján nem lehet a jövőben sem a bőség kosarában turkálni! Józanabb hangokat szeretnék olvasni végre. És szeretném, ha tudnák: egyszerű nyugdíjas tsz-tag vagyok, aki negyven évig építgettem a szövetkezetét. Ma már hál’ istennek magam művelhetem a 3 kh. kis földemet. Kérem, mentesítsenek az osztályidegen vagy kulák jelzőtől, s még kapitalista sem vagyok! Ez a véleménye egy négy és fél évtizedes párttagnak. Balogh Sándor - nyugdíjas Kunmadaras Köszönet, tisztelet az orvosoknak Szolnokon, a Liget úti értelmi fogyatékosokat foglalkoztató bentlakásos intézményünkben nemrég sikerült megvalósítanunk a háziorvosi ellátást. Ezúton is tisztelettel adózunk és mondunk köszönetét háziorvosunknak, dr. Dalmadi Éva belgyógyász szakorvosnak, valamint dr. Krivácsi Gábor nőgyógyász főorvosnak, akik gondozottainkat speciális egészségügyi ellátásban részesítik, és számukra rendszeres szű- rővizsálatot tartanak. További lelkiismeretes gyógyítómunkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk. A gondozattak és munkatársaim nevében: Mihályi Istvánná az intézet főnővére Pedig nem a postamesterek dolga... Tudták, hol találom az inszeminátort A közelmúltban történt, hogy a 16 hónapos ivarképes üszőborjúnkat szerettük volna mesterségesen megtermékenyít- tetni, ezért inszeminátor után érdeklődtem a helyi polgármesteri hivatalnál. Sajnos nem tudták megmondani, hol találom, hova telefonálhatok. Mi tagadás, erre azt válaszoltam, mi a francnak a polgármesteri hivatal, ha a lakosság ügyes-bajos dolgaiban nem tudnak felvilágosítást adni. Megértem, ha ebben az ügyben a saját költségemre kell telefonálnom, de ehhez előbb azt is tudnom kellene, hogy hova .. . Nem tudtam mit tenni, ezek után elmentem a postára, ahol időt, fáradságot nem kímélve meghallgattak, és mindjárt tudták, hova kell telefonálni, hol találom meg az inszeminátort. Tulajdonképpen udvariasan, készségesen elintézték az ügyemet. A két postasmestemő fáradozásáért az Új Néplapon keresztül is köszönetét mondok. Segítőkészek, kedvesek, barátságosak voltak, s bizonyára a falu lakosságával szemben is ilyen magatartást tanúsítanak. Major Sándorné Tiszatenyő A leendő lakástulajdonosokkal kell egyeztetni... Tájékoztatás Csala módra Az önkormányzati lakások eladásáról, az ezzel kapcsolatos problémákról - így a társas- ház-alapításról is - május 31-én tájékoztató adást szervezett a Szolnoki Városi Televízió. Az újságokban közölt előzetes információból arról értesülhettünk, hogy a felmerült kérdésekre szakértők válaszolnak. Az adásban elhangzott legutolsó kérdésre, mely a lakás- törvénnyel ellentétesen létrehozott társasházi alapító okirattal volt kapcsolatos és azt firtatta: az önkormányzat mit kíván tenni annak érdekében, hogy az eladással megbízott szerv a lakástörvény 51. paragrafusa (2) bekezdésében foglaltakat betartsa, érdekes módon nem az önkormányzat szakértője, hanem Csala Lajos, a Tiszaber Bt. vezetője adta meg a (helytelen) választ. Azt mondta, hogy az eladással megbízott szerv a jelenlegi tulajdonossal egyeztette az alapítóokirat-tervezetet, s miután az a tervezettel egyetértett, az eladásokat bonyolító eljárás nem volt törvénysértő. Tisztelt Csala Úr! Úgy tudom, Ön nem jogász, így jogi kérdésekben - hogy mi a törvénysértő és mi nem - nem nevezhető szakértőnek. S tekintve, hogy nem Önnek szólt a kérdés, talán célszerű lett volna, ha erre nem Ön válaszol. Ugyanis a hivatkozott törvényhely egyértelműen kimondja: az alapító okirattervezetet a leendő tulajdonosokkal kell egyeztetni, s nem a jelenlegivel. A kettő nem cserélhető fel, vagy egyik a másikkal nem pótolható, mert a jogalkotó akarata az volt, hogy az alapító okirat a leendő tulajdonosok akaratának feleljen meg, ne az eladójának, aki, nem vitás, most tulajdonos. Válaszában Ön az alapító okirat tartalmát is bagatellizálta - mondván, úgyis csak azt tartalmazza, amit a törvény előír. Ha ez így van, helytelen, mert az alapító okirat - ha azt jól elkészítették - sokkal többet tartalmazhat. Például: azoknál az épületeknél, ahol házfelügyelői lakás van, tartalmaznia kellene, hogy a leendő társasháznak ezekre a lakásokra szüksége van-e. Ha igen, közös tulajdonba kellene kerülnie, ha pedig nem tartanak rá igényt, a szolgálati jelleget törölni kell a lakásról, és ezt a lakást ugyanúgy el lehet adni mint a többit. E kérdés eldöntése a tulajdoni hányad alakulását is befolyásolja, amit természetesen az alapító okiratnak szintén tartalmaznia kell. Nem vitás, hogy az alapító okirat később módosítható, csak egy kicsit bonyolult. Mert ehhez minden tulajdonosnak hozzá kell járulnia, ami negyven-ötven tulajdonos esetében szinte lehetetlen, másrészt az alapító okirat elkészíttetése, az ügyvédi munkadíj, a bejegyzési illeték a társasház amúgy is kevés pénzét terheli. Mindezek a problémák és költségek nem merülnének fel, ha az önkormányzat és az eladást bonyolító Tiszainköz Kft. a törvényt betartatná, illetve betartaná. És végül: az említett félretájékoztatásra nincs szükségünk, a tv-adás idejének ilyen jellegű igény- bevétele az állampolgárok pénzének kidobása, hiszen a városi tv nagyrészt kormányzati pénzből gazdálkodik. (Olvasónk neve, címe - kérésére - a szerkesztőségben.) Ahová Európa leghosszabb hídja vezet át... Svédországi barátoknál vendégeskedtek Az Új Néplap a közelmúltban tájékoztatást adott arról, hogy a szolnoki Kertvárosi Általános Iskola miként került kapcsolatba Svédország egyik kisvárosának iskolájával, s hogy a barátok meghívására nemrég útra is keltek a hetedik osztályosok. A szíves, kedves vendégségből a múlt héten tértünk haza, és az örömteli, felejthetetlen élményeinkből szeretnénk most egy kis ízelítőt adni. Május 23-án éjjel értünk a svédországi kisvárosba, Hultsfredbe, ahol négy napot töltöttünk. Barátaink, vendéglátóink színes, gazdag, sok-sok élményt ígérő programmal vártak ránk. E között elsőként szerepelt, hogy fogadott bennünket Hultsfred város polgármestere, majd bepillantást nyerhettünk az iskola életébe. (A kis beszámolónkhoz csatolt felvétel a vendéglátó svéd iskolában készült, ahol a barátaink kedvesen, szeretettel vártak, köszöntöttek bennünket.) Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy például jártunk Öland szigetén, ahová Európa leghosszabb hídja vezet át, és ellátogattunk Eketorpba, az egyik viking faluba, azt követően pedig a közeli természetvédelmi területre. ■ Ott-tartózkodásunk alatt arra is jutott idő, hogy megcsodáljuk Svédország fővárosát, Stockholmot, ahol rövid sétahajó-kiránduláson vettünk részt, majd a Cosmonova Filmmúzeumban a földrengésekről, vulkánokról - a teljes átélés élményével - nézhettünk végig egy filmet. A kellemes búcsúesten, ahol kölcsönösen, rövid műsorral kedveskedtünk, bizony könnyes szemmel váltunk el egymástól. E rövid kis beszámoló után is szeretnénk köszönetét mondani az utat szervező osztályfőnökünknek, Csiderné László Csilla tanárnőnek és a neki legtöbb segítséget nyújtó Miskolczi Ildikó tanárnőnek. És nem utolsósorban köszönetünket fejezzük ki az iskola igazgatójának, dr. Sárkány Tibornénak, hogy a csodálatos, felejthetetlen baráti út létrejöttét támogatta. Tóth Bernadett, Szekeres Judit, Bánfalvi Ágnes, Eszenyi Éva és Bugyinek Ágnes - 7. o. tanulók Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
